Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-09 / 154. (4597.) Második kiadás

Elkobzás mán második fc iadás ^ 154 (4597) szám » SlORlbat ■ 1938 julius 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. A szlovákiai és kárpátaljai magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-1 1. •• SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, P R A H A. Szocdem autonómia Kiújulnak a régi ellentétek Ismét eltaidegfilt a viszony Olaszország és Anglia között „Ott tartunk, ahol Edén bukása előtt!" — írják az angol lapok-- Veszélyben az olasz-angol egyezmény - A spanyol kérdésben nem sikerül egyességet teremteni LONDON. —- Az angol-olasz viszony a je­leik szerint ismét elhidegült. Angol lapok római jelentése szerint az angol kormánynak az a vá­lasza, amely szerint az angol-olasz szerződés mielőbbi érvénybe lépésével nem lehet számol­ni. olasz politikai körökben lehangoltságot kel­tett A Times szerint Mussolini csalódottnak ér­zi magáit A Daily Héráid azt írja. hogy a Buce lassan elveszíti türelmét Chamberlain politikájá­val szemben* A lap egyébként ugyanolyan sú­lyosnak ítéli meg az angol-olasz viszonyt, mint volt februárban, amikor a helyzet teljes elmérge­sedése Edén bukására vezetett Mint ismeretes, Edén arra az álláspontra helyezkedett akkor, hogy először az olasz önkénteseket kell vissza­hozni Spanyolországból és csak azután leket is­mét felvenni a tárgyalások fonalát Viszont Mussolini válasza akkor is az volt mint ma, hogy tudniillik, ha túlságosan kihúzzák a tár­gyalásokat, nem fognak eredményre vezetni* Az olasz sajtó hangjából is sok élénk angolellenes magatartást lehet tapasztalni, annak ellenére, hogy egyelőre nem írnak olyan élesen, mint közvetlen Edén bukása előtt. A News Chronide diplo; adni tudósitójának is az a yéleményet hogy iaZ! angol-olasz cargyaiasók szakaszába léptünk a februári szerződés óta. Az angol politikai körök magatartását befolyá­solja az a körülmény is, hogy felelős német kö­rök Anglia délkeleteurópai pénzügyi és gazda­sági terveinek hatása alatt újabban élénk érdek­lődést mutatnak az angol-német megegyezés esz­méje iránt. Egy ilyen megegyezés — írja a lap — automatikusan csökkentené az angol-olasz megegyezés sürgősségét és jelentőségét* Sir Róbert Hodgson egyelőre Londonban marad Chamberlain miniszterelnök tegnap az alsó­házban nyilatkozott a spanyol kérdésről, külö­nös tekintettel az angol hajók ellen intézett légi támadásokra* A kormány tárgyalásait még nem fejezte be, éppen ezért teljes mértékű felvilágo­sítással nem szolgálhat* Az angol kormány min­denesetre szküségesnek tartotta a burgosi kor­mányt felkérni álláspontja megvilágítására* Az angol kormány ismételten leszögezte azt az ál­láspontját, hogy kereskedelmi hajók bombázása és elsüllyesztése semmiképpen sem lehet meg­engedhető nemzetközi jogi szempontból. A nem­zeti spanyol hatóságok egyébként javaslatot tet­tek a hadviselés emberségessé tételére. Cham­berlain hangsúlyozta, hogy az angol kormány természetesen minden ilyen javaslatot a legna­gyobb rokonszenwei üdvözöl. Az a javaslat, hogy Almeriában bizonyos feltételek mellett vé­dett kikötőt rendezzenek be, akadályokba ütkö­zik, amennyiben Almeria kirakodó lehetőségei meglehetősen kedvezőtlenek és Spanyolország többi részével nincsenek kielégítő kapcsolatai. Az angol kormány ez idő szerint az angol ha- jóstársaságoik véleményét tanulmányozza ebben a kérdésben* Az egyik ellenzéki képviselő fel­szólalására válaszolva Chamberlain kijelentette, hogy Sir Róbert Hodgson, Anglia burgosi meg­bízottja, egyelőre Londonban marad mindaddig, amíg a nemzeti kormány kielégítő válasza meg nem érkezik* Sir Róbert Hodgson egyébként csütörtökön délután különkihallgatáson jelent meg az ural­kodónál* Barcelona is szkeptikus BARCELONA. — A köztársasági kormány meglehetősen szkeptikusan ítéli meg az önkén­tesek visszahívására vonatkozó angol terv sike- fét* Egyelőre hivatalos állásfoglalás az angol javaslatát ilktőea meg ac-JU' történt, n J\i Nvgi.'< miniszíerenök szerdán este tanácskozott a kor­mány tagjaival és a pártvezérekkel. A köztársa­sági kornjány valószínűleg csak Del Vayo kül­ügyminiszter visszaérkezése és az' ő jelentésének meghallgatása után foglal állást az angol javas­lattal szemben. Franco tábornok hadijogának el­ismerését suyosn hátrányosnak tartja magára nézve a köztársasági kormány. Az önkéntesek visszahívásának gyakorlati keresztülvitele a köz- társasági Spanoylország véleménye szerint na­gyon hosszadalmas lesz és alkalmat ad a nemze­tieknek, hogy fontos külföldieket, főleg repülőket és technikusokat, még hosszú ideig igénybe ve­hessenek, A köztársaságiak igazságtalannak tart­ják az úgynevezett „tényleges önkéntesek" és a külföldről Spanyolországba küldött zárt csapat­egységek egyforma minősitését. A köztársasá­giak természetesen úgy gondolják, hogy azok a külföldiek, akik az ő oldalukon harcolnak az úgy­nevezett nemzetközi brigádokban, tényleges ön­kéntesek és a nemzetiek oldalán harcoló külföl­diek viszont „a Spanyolországba irányított zárt külföldi csapattestek". Ez az akadékoskodás is bizonyítja, hogy az angol javaslatot a barcelonai kormány minden körülmények között el akarja szabotálni. Oroszország magatartása a benem- avatkozási konferencián ugyancsak azt bizonyít­ja, hogy a szovjet ,ha vissza is riad attól, hogy nyíltan megakadályozza az önkéntes-visszahívás sikerét, mindent elkövet, hogy gyakorlatilag meg ne valósulhasson az angol javaslat. (s* i.) KASSA. — Nem nagy dolog: egy magyar tisztviselőt ki akarnak túrni állá­sából. Nem egyedülálló eset: ideírhatnánk apró betűkkel néhány ilyen újságot és még akkor sem irtuk volna le valamennyi elbo­csátott magyar tisztviselő nevét. Van azon­ban a jelenlegi esetnek egy-két körülménye, amelyek szimbólummá teszik azt a magyar .sorsban. Autonóm (közintézmény főtisztviselője az a magyar testvérünk, akit most ki akarnak helyéről szorítani. Állását nemcsak a. több évtizedes becsületes munka, képesség és hozzáértés, nemcsak a szolgálati érdem eti­kája védi, hanem a törvény is. Az illető a kassai kerületi munkáspénztár főtisztvise­lője és a betegbiztosításról szóló törvény ezerint jár neki az állás, mert kimondja e törvény, hogy a három vezető tisztviselőt a biztosítottak nemzetiségi arányszáma szerint kell kinevezni. A kassai kerületben 60—70 százalék a magyar biztosítottak (irányszáma, tehát a mai 'értelmezés szerint ís magyarral kell betölteni legalább egy fő- tisztviselői állást. De mikor még ez az egy is sok az igen tisztelt központi szervezet­nek, mert ez a központi 'szervezet, mint á legtöbb betegsegélyzői intézmény á köztár­saságban, a szociáldemokraták érdekszfé­rájába tartozik és a szoedemek, mint az esetről való beszámolónkban is irtuk, buzgó szálláscsinálői Szlovákiában a nem őslakos elemeknek. Most tehát szükség van a fő- tisztviselői állásra, amelyet a törvény a ma­gyarságnak biztosit, mert egy cseh szociál­demokratát kell beültetni oda. (Az aztán mellékes körülmény, hogy ez a messziről idekerült ur már volt egyszer Kassán ve­zető állásban, de degradálták, mert képte­lennek mutatkozott az állás betöltésére.) A szoedemek legszabadabb vadászterülete á kerületi munkásbiztositó, ahol a törvény ellenére mindezideig nem tartottak válasz­tásokat, hanem az országos hivatal nevezi ki az igazgatóságot, túlnyomórészt szocdem tagokból. Kassán például a kilenctagú igaz­gatóságból hét a szociáldemokrata párt tagja. Talán nem véletlen, hogy ez a tisztára szocdem vezetés alatt álló közintézmény örvend a legkisebb népszerűségnek az egész köztársaságban. Mi magyarok pél­dául tudjuk, hogy valahányszor népgyülé- seinken vagy értekezleteinken valamely szónok kimondja a szót: „betegsegélyző“, úgy a legnagyobb felzúdulás támad a nyo­mában, Spontán, harsogó módon tör ki az elégedetlenség az intézmény nevének halla­tára, amelyet a szoedemek vezetnek úgy­szólván minden külső beavatkozás nélkül. Nem szeretik minálunk a betegsegélyzői sem a munkaadók, sem az alkalmazottak, a betegsegélyző mindenki tudatában úgy él, mint a feneketlen pénzeszsák, amely por­szívó módjára szippantja fel a munkás és munkaadó pénzét és nem ad belőle vissza csak gyenge alamizsnát. Az az általános meggyőződés, hogy a betegkezelés jobb bármelyik ingyenkórházban, bármelyik em­berbaráti közintézményben, mint a betegse- gélyzőben, ahol pedig fizetni kell akkor is, fia az ember nem beteg. A felületes tömeg­kezelés, a díjhátralékok kíméletlen behaj­tása, a rengeteg panasz bizonyára megta­lálja egyensúlyát a másik oldalon a mérleg kisebb serpenyőjében, ahol a szocdem veze­tőség terpeszkedik kényelmesen és a maga külön erkölcse szerint rendezi be a legvas- Ikalaposabb bürokráciát, osztja az állásokat a maga embereinek. Erről a külön erkölcs­ről sokat tudnak beszélni azok, akik valaha a szocdem párt bűvkörébe kerültek, de jó- izlésük elriasztotta őket onnan. Ma már széles körökben tudják, mik a feltételei az orvosi vagy tisztviselői kinevezésnek a be­tegbiztosítóban, amelynek áporodott leve­gőjét nem zavarja, nem tisztítja törvényes válásztás. „Szilárd" kezekben van ez az intézmény, a vezetőség céltudatosan dolgozik, mert köreit nem zavarja senki és semmi. Ha most a magyar főtisztviselő helyére be kell csempészni a minden szükséges előképzett­ség nélküli, meg nem felelőnek bélyegzett cseh szociáldemokratát, úgy annak is meg­van a régen bevált útja és módja. A kassai igazgatóság szociáldemokratái között van­nak magyarok is, de ezektől hiába várnók, hogy megvédik az évtizedeken át becsüle­tesen olgozó hivatalnok állását. A magyar szoedemek — tudjuk jól — a pártfegyelem­re hivatkoznak, mikor nemcsak feladják, de segítik elfoglalni a magyar pozíciókat. Nem lehet arra számítani, hogy az igazgatóság meg fogja fellebbezni a szocdem kézben le­vő központi szerv rendelkezését, a magyar szocdem igazgatósági tagok álszent tehetet­lenséggel elbújnak a pártfegyelem mögé, amikor a törvény ellenére be kell nyomni a magyar helyre a cseh szociáldemokratát. A kassai magyar szoedemek már levizs­gáztak két évvel ezelőtt a városházán, ami­kor nemcsak tűrték, de szónoklatok kísére­tében megszavazták a magyar nyelv eltá­volítását a városházáról és a városi felira­tokból. A kassai magyar közvélemény az­óta megadta a választ erre: a tavalyi köz­ségi választáson szétmorzsolta a magyar szocdem pártot. A választáson ki szokott derülni az ‘igaz­ság, — csakhogy a betegsegélyzőben nin­csen választás! így aztán biztosan ülnek a nyeregben a kinevezett szoedemek és hideg számítással űzhetik tovább a maguk kis já­tékait, foglaltatják el a felülről küldött em­berekkel a pozíciókat. Ez a kölcsönös „kéz kezet mos" önérdekü társaság a maga rö­vidlátó mohóságában nem vesz tudomást sem a nagy politika európai áramlásáról, sem a belső megbékélés szükségességéről, amelynek müvén állítólag most dolgoznak. Ők kifelé tovább hajtogatják a régi szólam mókát, amelyeknek megmerevedett dogma­tikája csak arra alkalmas, hogy összeterelje az önérdeket már alig leplező vezetőség köré az egyre gyérülő tömegeket, befelé pedig fokozott mohósággal folytatják az osztozkodást, mintha az idő sürgetné őket. Az idő valóban sürget, az élet gyors tem­póban és kérlelhetetlenül halad előre a szükséges utón és legázolja a hazugságo­kat. Csak gyorsan, gyorsan: szoedemék még meg akarják kaparintani, amit lehet. Ha hinni tudunk az igazságban, úgy re-, méínünk kell, hogy már nem lehet. A be­tegsegélyzőben sem. Az elmúlt napokban az amerikai szlovák delegáció vezetője folytatott tárgyalásokat a szocdemekkel és nyiltan megmondta ne­kik véleményét az őslakosság jogairól a szoedemek inváziós politikájával szemben* Ez a vélemény az igazi demokrácia hazájá­ban, az Amerikában élő szlovákság véle­ménye. Szemben az itteni szociáldemokra­ták levitézlett és sokszorosan kompromit­tált magatartásával, átlátszóan korrupt feli fogásával;

Next

/
Thumbnails
Contents