Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-31 / 173. (4616.) szám
1938 juliua 31, vasárnap. <p^csiMa<Aivt> htrt.sp A kassai kiáttitás honijáról A kiállítók elégedetlensége tiltakozó értekezleten robbant ki Ami már megvan ét ami még mindig hiányzik ■ Vihar az újonnan megnyílt vendéglő körül kezdődik a kiállítás területén, amikor a pavilA Venkov a cseh és német problémáiéi (TUDÓSÍTÁS ELEJE A 3. ODALON.) Ionokat bezárják és a mutatványos üzemek olcsó belépődíj mellett megkezdik működésűket. A külön pavillonokban árusító fenti cégek már azzal fenyegetőztek, hogy kivonulnak a kiállításról, míg végre többnapos tárgyalás után sikerült kompromisszumot kötni. A hentesüzletek este 7-ig tarthatnak nyitva. Ez persze nagyon gyér kárpótlás. Az egyik nagy hentesárucég, amely harmincezer koronát költött a pavillon felállítására, alig forgalmaz annyit, amennyit a napi rezsi kitesz. Viszont a városi borozót, amelyben a város olcsó és jó borát mérik, bezárják este hat után — a magánvállalkozó vendéglős érdekében. Ételeket este csak a vendéglőben kapni és mivel az árak éppen nem kecsegtetők, egyelőre Az elégedetlen kiállítók akcióba lépnek KASSA, — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) A kassai kiállításról, amelyről a PMH kezdettől fogva a szükséges tárgyilagossággal számolt be, most újabb kellemetlen dolgokat kell jelentenünk. Ismeretes ugyanis, hogy a kiállítás látogatottsága nappal meglehetősen gyönge és csupán este indul meg a forgalom kissé élénkebben. Emiatt azok a kiállítók, akiknek este hat órakor be kell zárniok fülkéiket, igen elégedetlenek s elégedetlenségük már nyílt formában is kirobbant. A cseh kiállítók napokkal ezelőtt beadványt intéztek a kiállítás vezetőségéhez és kérték, hogy legalább este félnyolc óráig tarthassák nyitva fülkéiket. Ugyanakkor azonban a kassai kereskedők is beadvánnyal fordultak a vezetőséghez. Ök viszont azt követelték, hogy ne történjenek kivételek, hanem egységesen állapítsák meg a zárórát. A vendéglő megnyitásával még jobban megnövekedtek a bonyodalmak, mert a hentesáru cégek és a borcégek, amelyek eddig egész este árusíthattak, ugyancsak kénytelenek hat órakor, illetve legkésőbb hét órakor zárni. Megegyezést eddig még nem sikerült létealig vacsorázik ott valaki. (Főleg a kiállítási rendezőség urai szoktak ott vacsorázni.) A közönség túlnyomó része magával hozza az ennivalót vagy éhesen élvezi a „Luna-park" csodáit. A kiállítás pavillonjai ilyenkor, a nagy forgalom idején, már becsukott ajtókkal, sötétben pihenik a nappali unalom fáradalmait. A kiállítás rendezésének szellemiségéhez tartozik, hogy a vendéglő bérletét nem kassai, de brünni vállalkozó kapta. Tárgyaltak kassai vendéglősökkel is, de eredménytelenül. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy a város polgármestere kassai vendéglőst akart bejuttatni a bérletbe, de ez a szándéka sem sikerült. így aztán a brünni vendéglős vonult be a kiállítási vendéglőbe — mint értesülünk, igen kedvező feltételek mellett — a kiállításon szereplő kassai hentescégek rovására. sitení. A legnagyobb borcég, a Gottdiener-cég csütörtökön este bezárta pavilionját. Lehetséges, hogy a hentesáru cégek is követni fogják példáját, mert végleges megállapodás még velük sem történt. Az elégedetlen kiállítók tegnap este jól látogatott értekezletet tartottak, amelyen több mint kétszázan jelentek meg. Követeléseiket pontoké ba foglalták és küldöttségileg akarták közölni a kiállítás vezetőségével. Minthogy a küldöttség nem jutott el a vezetőség elé, ezért követeléseiket memorandumba foglalva Írásban juttatták el hozzá. Az elégedetlen kiállítók mindenekelőtt követelik, hogy a nappali belépődíjat 6 koronáról 4 koronára szállítsák le, az esti belépőjegyek, amelyeknek ára 2 korona, már 5 órától legyenek érvényesek. További követelésük az, hogy a bérleti összeg 50 százalékát engedjék el, vagyis azt kívánják, hogy miután a bérlet első felét már kifizették, a második rész fizetése alól mentesítsék őket. Harmadik követelésük a hatékonyabb propagandára vonatkozik. Azt kívánják ugyanis, hogy a kiállítás vezetősége az eddiginél sokkal hatásosabb propagandát fejtsen ki a kiállítás látogatása érdekében. KASSA. — (Szerkesztőségünktől.) Jelentettük, hogy vasárnap, a Rákóczi-ünnep napján rekordforgalmat ért el a kassai kiállítás. Noha a Rákóczi-emlékmü leleplezése nem országos méretek között ment végbe, a városban maradt magyar közönség és a nagyszámú vidéki magyarság elözönlötte már délután a kiállítás területét és különösen az esti tábortűz idején sokezres tömegek váltottak belépőjegyet a kiállítás pénztáránál. Ez a példa végre felvilágosíthatta a kiállítás vezetőségét, hogy miként kellett volna a kiállítást Kassán megrendezni, miként kellett volna a közönség valóságos igényeinek megfelelő gyűjteményeket kiállítani, hogy a nagyszabású rendezés ne maradjon meg puszta politikai demonstrációnak, hanem elérje azt a célt, amit elsősorban minden kiállításnak követnie kell: a jól kifizetődő gazdasági célt. A közönség érdeklődése mutatja meg leginkább, hogy mi minden hiányzik a kassai kiállításról. Elsősorban hiányzanak a magyar feliratok. Kimutattuk, hogy a közvélemény minden hírlapi beavatkozás nélkül a magyar feliratokat nélkülözi a leginkább, ezzel kapcsolatban természetesen a magyar kulturális és a helyi érdekességü gyűjteményeket. A kiállítás vezetősége kezdetben tisztában is volt az ilyen érdekességek szükségességével, erre vall az is, hogy a propagandairatokban megígérték például a nemrégiben felfedezett rodostói Rákóczi- ház felállítását a kiállítás területén, éppen azzal az indokolással, hogy „ez számos magyart fog idecsalogatni Szlovákiából és Magyarországról". A Rákóczi-ház kiállítása elmaradt, de elmaradt a két évvel ezelőtt megtalált híres aranypénzlelet kiállítása is, pedig a rendezőség a magyarnyelvű kiállítási újság első számában szószerint közli: ,,A kassai pénzügyi palota építkezésénél milliókat érő aranykincset találtak az alap ásásánál foglalatoskodó munkások. Megállapítást nyert, hogy ez a legnagyobb régi pénzlelet, amelyet eddig Szlovenszkón találtak. Háromezernél több darabot tartalmaz és a XVII. század végéből származik. A kincseket Pozsonyba vitték és most is ott vannak. A csehszlovák köztársaság 1938. évi keleti kiállításának választmánya a Kelet- szlovenszkói Múzeummal karöltve lépéseket tesz abban az irányban, hogy a kincset, amelynek felfedezése nagy szenzációt keltett akkoriban, megszerzik a kiállítás részére, amelynek külön attrakcióját képezné." Ez az attrakció is elmaradt, pedig biztosra vehetjük, hogy a kincslelet nemcsak régészeti érdekességénél fogva vonzotta volna a látogatók tömegeit. Tudjuk, hogy a tömegek fantáziájában milyen szerepet játszanak a titokzatos, régi időkben elrejtett kincsekről szóló történetek és kétségtelen, hogy most valóságos bu- csujárást lehetett volna felidézni a hatalmas kincslelet jól elrendezett kiállításával. A rendezőség, mint látható, saját kezdeti programját sem tartotta be, ehelyett „oktató" kiállítást rendezett, ami alkalmas arra, hogy múzeumban helyezzék el a felnövekvő nemzedékek okulására, de nem arra, hogy hat hét alatt lebonyolíthassák általa a szükséges tömegforgalmat. A legnagyobb csalódást, mint közöltük a magánkiáilitók pavillonjai keltik, ahol sem a híres kassai és szlovákiai művészi kisipar, sem a cseh- és morvaországi nagyipar nem nyert méltó képviseletet. A pavillonokban mutatkozó gyenge érdeklődés okozza, hogy több kiállító veszteség árán is igyekszik vállalt kötelezettségétől szabadulni és a kiállítási fülkéket olcsóbb áron próbálják átadni. Általános feltűnést keltett például a Mücke Mel- der-cég hirdetése egy kassai lapban, amely szerint a 3000 koronáért bérelt fülkét hajlandók 1000 koronáért átadni, mégpedig „családi okok" miatt. Sok csehországi cég csupán előleget adott a bérelt fülkére, de nem fizette le a hátralékot és igy- be sem vonult a kiállításra. Általános az a vélemény Kassán, — mint közöltük, nemcsak magyar, de szlovák és cseh körökben is, — hogy egyedül a Prágai Magyar Hírlap irtsa meg az objektív, százszázalékos igazságot a kiállítás rendezésének hibáiról és azokról a hiányosságokról, amelyek a nagy tömegek távolmaradását okozzák. Tárgyilagosságunk diktálja, hogy az időközben történt pótlásokról is megemlékezzünk. így például arról, hogy a villamosokban és az uccákon lévő utjelező táblákon már magyar felirat is olvasható, hogy elkészült végre a dohányjövedék pavillonja és hogy a kulturális kiállítást, amely bizonyára a legértékesebb anyagot tartalmazza, már nem tartják titokban, hanem útjelző tábla mutatja az odavezető utat. És hogy végre megnyílt a vendéglő is. Ez ugyan némi bonyodalmakat okozott, mert a külön pavillönban működő kassai hentes- és borkereskedő cégeknek meg akarták tiltani, hogy este 6 óra után árusíthassanak. Ez természetesen súlyos sérelem volt számukra, mert tudvalévőén az igazi forgalom csak este 6 után és valótlanságot takarnia. Bizalom nélkül a dolgokat nem tartjuk meg. A régi forradalmi „petka" Svehlával az élén egyetlen jelszó érdekében dolgozott: megtartani az államot. — Ez program, kötelesség és feladat. Az államfordulat után a petka utat keresett a németek felé és meg akart velük egyezni. Az elvesztett háború után a németek képtelenek voltak a tárgyalásra és fegyvert is ragadtak. Azóta húsz év telt el. Azt mondták, hogy majd az uj nemzedékkel megegyezünk. A németek oldalán uj nemzedék nő. Ott már nincs háboruelőtti nemzedék a szó szoros értelmében. Nálunk a dolgokat néha helytelenül válogatják. A kérdés nem Henlein, nem Németország. Ha nem volna Henlein, úgy volna más. A kérdés igy hangzik: németek és csehek. Ez évszázados probléma és nem mai. Egymás mellett fogunk élni, mert muszáj. Nincs hová menjünk, nem tudunk szétválni, a határ sem rendez semmit. Nem élünk Oroszország végtelén területein, hanem Középeurópában. Ezekre a dolgokra politikusok és történészek is felhívták a figyelmet. Pékár tanár is. A probléma csak többé vagy kevésbé égető lehet, de menekülni előle nem lehet. Végezetül nekünk magunknak kell önmagunkon segíteni. Minden hazardirozás mind a két félnek árt, A határvidék erősebben fizeti meg ennek árát, mint a belföld. Az állam nemzetiségi problémáját egész terjedelmében bontottuk ki. Nincs szó már csak a németekről, annál kevésbé Henleinról. — Mi lesz most tovább? Arról lesz sző, hogy nyíltan s világosan ébredjünk annak tudatára, hogy miről van szó és hogy mit várhatunk. Angolország nem áll velünk szövetséges viszonyban, kormányát nem kötelezi a meghívott, vagy ajánlóit közvetítő. Nemzetközi ellenőrzésünk van tehát (a követen kívül) a tanácsadóban és két angol megfigyelőben, A csehszlovák kérdés belső kérdés és nemzetközi kérdés is, A belső rendezés nemzetközi szükséglet számára növekedett meg. Ez világos. Nemzetközileg arról van szó, hogy értékes szövetséges maradjunk a szövetségesek számára is, ez az ő gondjuk is, hogy kulcs maradjunk Középeurópában. Elvégre ez angol érdek is, hogy a nagyhatalmak érdekharcában ne fizessük mi a saját számlánkkal, ez a mi gondunk; a cseheké, szlovákoké, németeké, egyszóval mindnyájunké. Senkinek sem válik hasznára, ha idegen politika tárgyává válik — fejezi be egészen világosnak még mindig nem nevezhető, bár nagyon komoly cikkét a Venkov. „A nemzetiségi statútum többet ad, mint. . A cseh nacionalista sajtó néhánynapos hallgatásba merült azóta, hogy Runciman lord prágai utazása közismertté vált. A cseh nemzeti egységpárti Národni Noviny azoiv- bán mai számában már ismét megtalálta a régi hangját s első oldalon ezt kiáltja öles betűkkel olvasóinak: „A nemzetiségi statútum többet ad a németeknek, mint amily engedményekre Chamberlain gondolt — Kastner manchesteri egyetemi tanár kijelenti, hogy Henlein minden más államban már börtönben ülne. — A területi autonómia az első lépés volna a szudétanémetek- nek Németországhoz való annexiója felé. — A berlini sajtó ismét támadja Csehszlovákiát s visszautasítja a statútumot. — A henleini sajtó fenyegetőzik: Runciman lord kiküldetése Angolország utolsó kísérlete Csehszlovákia megmentésére." Az éppen idézett hatalmas címek alatt tulajdonképpen semmi újat nem találunk, amit a címek már ne mondtak volna el, csak a végső konklúzió uj és pedig az, hogy „Németország nem adja fel terveit, mi nem adjuk fel legszentebb jogainkat." A szlovákiai magyarság páratlan szépségű kulturünnepe lesz Léván augusztus 13.-án és 14.-én a „János vitéz” szabadtéri előadása 5
