Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-31 / 173. (4616.) szám
4 Fremda beszámoló a kassai Rákóczi-temetésről Lobry Ferenc lazarisia atya naplója Irta: Dr. Kálniczky Géza- • 1938 július 31, vasárnap. BHZEBBBZHSflnBHHEEinBHBBHHnffiiZSEin&nBBBnBHBHMBMHBHHHHBi óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., KoStce I c 9 Üveg — percellán — villany csillárok! wiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiuiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiininiiiniHiiiiH Modern képkeretezés, üvegezés HllilliillllllUlillllllllllllliHliilililllllllllllllllllllllllllliillllllillilllllllllllllllllillllillllüllllllllllllllllllllHIIIillllllllllillllllllllillHlllilllllllllll B Telefon 2423 Alapítva 1833 A kassai muzeum könyvtárában egy 134 írógépeit oldalra terjedő francianyelvü füzet sok értékes adatot foglal magában a 11. Rákóczi Ferenc hamvai megtalálása és Kassára hozatalára vonatkozóan. A füzet címlapján a felírás magyar fordításban a következő: „Szent Benedek levéltára 1886—1906* II* Rákóczi Ferenc hamvai a lázáristák templomában Konstantinápolyban és azok átvitele Magyarországra. Konstantinápoly 1906. Kivonat Lobry N. F. X. lazarista felügyelőnek és a Szent Benedek missió főnökének naplój ából." Lobry Ferenc lazarista missziófőnök húsz éven át őrizte Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvait Konstantinápolyban és ■midőn a hamvakat 1906-ban Kassára hozták, mint a magyar nemzet vendége részt- vett az ünnepségeken. Konstantinápolyba visszatérve megírta élményeit és a füzetet megküldte mindazoknak, akiknek a Rákóczi hamvai megtalálásában és hazahozatalában nevezetesebb része volt. Gömöry Jánosnak, a Kazinczy Társaság akkori főtitkárának buzdítására Kassán 1933 február 9-én a Kazinczy Társaság műsoros estélyén felolvasást tartottam a nagybecsű naplóról. A hatást növelték az 1906. évi kassai Rákóczi-ünnepre vonatkozó vetített képek, amelyekhez az egykorú fotográfiák lemezeit dr. Spielmann Ervin bankigazgató szolgáltatta. A felolvasás szövege, bár a tartalom több uj adattal bővült, nyomtatásban eddig nyilvánosságra hozva nem lett. Most, hogy ünnepélyesen leleplezték II. Rákóczi Ferencnek a kassai Dóm falába illesztett emléktábláját, időszerűvé vált a Lobry Ferenc feljegyzései Kassára vonatkozó részének hírlapi cikk utján alaposabb megismertetése. Hiszen a több mint harminc év előtt, a Rákóczi hamvai hazahozatalakor lezajlott fényes ünnepségek központja akkor is a Szent Erzsébetről elnevezett székesegyház volt. * A magyar kormány küldöttsége, mely Thaly Kálmán vezetése alatt: Fraknói Vilmos, báró Forster Gyula, dr. Török Aurél és Thallóczy Lajos tagokból állott, mig báró Forster Jenő titkárként szerepelt, 1906 október 24-én délelőtt indult el Konstantinápolyból, hogy a bujdosók hamvait Magyarországra vigye. Rajtuk kívül a „Kelet" gőzhajón voltak még: Lobry Ferenc és a rodostói címzetes osztrák-magyar konzul: Aslán Péter, mint a magyar nemzet vendégei. A Szent Benedek székesegyház kriptájából: II. Rákóczi Ferenc, anyja, Zrínyi Ilona, fia, Rákóczi József és gróf Bercsényi Miklósné Csáky Krisztina ham- yai, Rodostóból: gróf Bercsényi Miklós, ígróf Esterházy Antal és Sibrik Miklós; 'Izraidtből a gróf Thököly Imre hamvai rézkoporsókban voltak elhelyezve. A régi sírköveket, melyek helyébe a Möller Károly által tervezett uj síremlékeket állították, szintén a „Kelet" szállította Konstanzába, ahonnan külön vonattal történt a továbbutazás. Orsován 1906 október 27-én a magyar kormány tagjai nagy ünnepségek között (vették át a drága hamvakat. Orsovától azonban a küldöttség Thallóczy nélkül folytatta útját Budapest felé, mert a híres történetiró visszatért Konstantinápolyba, hogy levéltári kutatásait befejezze. Lobry a budapesti ünnepségek alkalmával a báró Forster Gyula vendégszerető házában megismerkedett Jacquelinnel, a franciaországi Luzangy község plébánosával. Báró Forster Gyula ugyanis fölkereste ezt a helyet. ahol a gróf Bercsényi Miklós fiát, Lászlót eltemették és ki akarta eszközölni a francia hadseregben tábornagyi rangot viselt gróf Bercsényi László hamvainak Kassára hozatalát. Ámbár ez a kérelme a család ellenzése miatt sikertelen maradt* meghivta ! a község plébánosát, hogy legyen a Rákóczi hamvai hazahozatalakor rendezett ünnepségeken a magyar nemzet vendége. Lobry és Jacquelin 1906 október 28-án este együtt utaztak tovább a különvonat szalonkocsijának fülkéjében és a kényelmes nyugágyakon az igazak álmát aludva, csak másnap reggel hat órakor, a fölébresztés után tudták meg, — hogy készülődniük kell, mert egy óra múlva Kassán lesznek* * * * Lobry följegyzi, hogy Kassán a Thököly hamvain kívül a többi bujdosók hamvait a Klobusitzky-ucca bejáratánál díszes balda- chinok alá helyezték; és reggel 8 órakor kezdődött az ünnepség. Thaly nagy beszédet mondott; a több száz római katolikus és görögkatolikus lelkész ajakéról fölhangzott a „Venite exultemus” egyházi ének. Mielőtt a diszmenet a Klobusitzky-uccán megindult Wekerle miniszter vezetésével, gróf Appo- nyi, gróf Andrássy ás Darányi miniszterek kifejezték köszönetüket, hogy Lobry elkísérte a hamvakat Magyarországra. A lazarista házfőnök a diszmenetet pompájára nézve hasonlónak találta a budapestihez. A hamvakat hazahozott küldöttség, a kormány tagjai, a papság, a bujdosók leszármazottjai, sok más küldöttség s a Rákóczi- korabeü viselet szerint öltözött lovasok kisérték a hamvakat vivő két díszkocsit. A Rákóczi-korabeli várak kapujának stílusában két diadalív volt fölállítva és a második előtt Thaly mutatta a Kassán létesített Rákóczi-muzeumot. Lobry azt állítja, hogy Thaly ezután fölhívta figyelmét a gróf Bercsényi szülőházára; de tévesen érthette Thalyt, mert ez ekkor már kikutatta, hogy gróf Bercsényi a nyitramegyei Temetvény várában született. Thaly bizonyosan a Bercsényi kassai lakóházát — ahol ma a Gupa üvegüzlete van — mutatta. Lobryt, mint lelkes franciát, büszkévé tette báró Forster fölvilágositása, hogy a csúcsíves építészet remeke, a Szent Erzsébet székesegyház, Villard de Honnecourt francia építész müve a 13. századból. Mint tudjuk, a Kemény Lajos kassai főlevéltáros kutatásai ezt az állítást megcáfolták. Azt is észrevette Lobry. hogy a parasztok a hajdan Rákóczi birtokához tartozott falvakból elhozott harangokat állványokra helyezték és harangszóval fogadták a menetet. Három hétig verseket szavaltam franciáknak majdnem szakadatlan. Jót húztam a dicsőség borából piros ruhát adott rám a mámor. S kissé talán meg is részegükén hazajövő gyorsvonatba ültem. Úgy ültem* mint mesebeli szultán. Elfeledtem Európa-vulkán korgó gyomrát* alamuszi mérgét* hártya-vékony* kihűlt láva-kérgét s hogy minden kis része összerezdül* mig fut a gyors kráterén keresztül. Tavasz volt a vékony vulkán-kérgen! Úgy éreztem* hogy ez mind csak értem díszesük ki s hogy ezernyi tájon parancs jött, hogy nékem szalutáljon minden hegy, domb, erdők fái s csokrot tartsanak a szüzleányka-bokrok. Integettem fülkém ablakából fiinek-fának, mint egy triumfátor kegyes szívvel köszöntöttem népem* diadalív* szivárvány várt s szépen csengett-zengett százezernyi angyal gyöngyvirág- s harangvirág-haranggal. A kassaiakra nézve még érdekesebbek Lobrynak ezutáni megfigyelései. Elmondja, hogy a zsúfolásig megtelt székesegyházban a miniszterek ülőhelyei mögötti padsorban foglaltak helyet a küldöttség tagjai. A kassai püspök szolgáltatta a gyászmisét, melyet nők és férfiak karéneke kisért; mig a nagyszámú papság az absolu- tiót latin és szláv rítus szerint külön énekelte. A mise után a küldöttség tagjai Lobryval megnézték a kriptát, mely a fejedelem hamvai utolsó nyughelyéül voltak szánva. Báró Forster tudatta Lobryval, hogy ebédre vannak hiva a kassai püspökhöz. Ezért a templomból a püspöki palotába mentek. ahol a kapubejárat vörös bársonnyal volt díszítve, rajta aranybetükkel Rákóczi jelmondata: „Pro libertate”. Lobry könyvéből a dr. Pfeiffer Miklós fordításában szó szerint idézem a Fischer- Colbrie Ágostonra vonatkozó következő sorokat: lrA tiszteletreméltó és kegyes püspök, ld tudományával kitűnik, engem Salézi Szent Ferenc- re emlékeztetett, annyira szelídnek, szerénynek és előzékenynek találtam. Igen jól bírja a francia nyelvet és nagy örömömre szolgált a vele való beszélgetés, mely részéről fenkölt szellemről tett bizonyságot: egyidejűleg jósága kedvességgel párosult A negyventeritékü ebéden a küldöttség tagjain ldvül az ünnepségre bejött püspökök és főpapok voltak jelen, de beszédek nem hangzottak el. Lobry ebéd után Törőkkel kis sétát tett a Szent Erzsébet-székesegyház körül és sajnálattal vette, hogy Aslan rosszul léte miatt visz- szautazott Budapestre. Délután 5 órakor a kormány és a küldöttség tagjai; a papság és nagy közönség visszamentek a székesegyházba, hol ismét a kassai püspök végezte a szertartást nagy papi segédlettel. Az „In paradisu deducant te Angeli" és a „Be- nedictus” kezdetű egyházi énekek mellett a koporsókat bevitték a kriptába, melyet Lobry elég kicsinynek talált A hamvakat megáldó papon kívül csak Lobry, a hamvakat hozó küldöttség tagjai és a szarkofágokba az elhelyezést végző személyzet voltak ez alkalommal jelen. A Zrínyi Ilona koporsóját felnyitották és abba helyezték a Rákóczi József koporsójából a hamvakat. Úgy adja elő a hamvak szarkofá%.. Egyszer csak egy lelki ablak zorgöttí az őrangyal, vagy talán az ördög bedobott egy régi, elég gyenge tréfa-labdát emlékezetembe a cigányról, ki piros nadrágot szerzett s aztán hencegőn „felvágott": elment a misére. Hogy belépett épp felálltak mind a jámbor népek mint evangélium-olvasáskor szokták* ő meg szólt: „Csak úgy, mint máskor maradjatok ülve mind nyugodtan* az vagyok én most is, aki voltam!" Hogy e tréfa felötlött eszemben* ott az egész nagy Tavasszal szemben felkacagtam: szép mámor-ruhámat szél szétfujta, mégse bántott bánat! Megláttam* hogy nem vagyok én szultán s Európa alamuszi vulkán. Királyságom van ugyan a holdban* de az vagyok most is* aki voltam! Virágzó fák! vetkezzük le szépen mámorunkat s sorsunk kis körében gyümölcsözzünk mind: ti édes áldott almát* szilvát, én vidám jóságot s úgy dicsérjük a Szentháromságot! I gokba való elhelyezését, ahogy dr. Wick Béla „Kassa régi temetői, templomai, kriptái és sir- emlékei“ cirnü nagybecsű munkájában le van írva. A székesegyházból kijövő Lobryt Fisdher- Colbrie püspök vacsorára hívta; de ő kimentette magát és a luzancyi plébánossal a fényesen kivilágított és nagy néptömeggel telt ticcákoo át, a vasúti állomáshoz vette útját, hol két képviselő, (kik jól beszéltek franciául, segítettek a Lobry és Jacquelin szalónkocsiját megtalálni. Az étkezőkocsiban elköltött vacsora után Lobry és társa úgy elaludtak, hogy csak Késmárkon ébredtek fel, . [ * Lobry és Jacquelin 1906 október 30-án részt- vettek a gróf Thököly Imre hamvainak a késmárki evangélikus templomban történt elhelyezésekor rendezett ünnepségeken. Késmárkról visszautaztak Budapestre, hol Lobrynak a magyar közélet vezető emberei részéről ünneplésben volt része. Pompásan érezte magát a magyarok fővárosában, melyet a Duna királynőjének nevez és csak 1906 november 4-én érkezett vissza Konstantinápolyba. Itt a misszionáriusok arról értesítették, hogy Thallóczy, iki egyszer ott ebédelt a rendházban, még nem utazott vissza Becsbe, höl a közös pénzügyminisztérium osztályfőnöke volt. A lazaristák a náluk a magyar kormány kiküldötteként sokszor megfordult Thallóczyt vidám kedélye és szellemessége miatt nagyon megszerették és Lobry benső barátságot tartott vele. Rögtön felkereste a szállodában és kérdéseire elbeszélte a budapesti, kassai és késmárki ünnepségek, továbbá a visszajövetelkor Budapesten történt események részleteit. Sajnálattal vette, hogy Thallóczynak már másnap el kellett utaznia és felkérte, legyen bucsuzásui a lazaristák vendége. 1906 november 5-én a bucsuebéd után Lobry a lazaristák vezetőivel kikisérte Thallóczyt a vasútállomásra, hol a konstantinápolyi osztrákmagyar követség és főkonzulátus tisztviselői is megjelentek. Megható Lobrynak az a kijelentése, hogy a bucsuzáskor Thallóczyt átölelve, nemcsak a jóbarát távozását sajnálta, hanem akkor érezte igazán, hogy II. Rákóczi Ferencböl nem .maradt a lazaristák számára csak az emlékezet j , — UJ KATAKOMBÁT TÁRTAK FEL RÓMÁBAN. XI. Pius pápasága alatt három katakombát fedeztek fel, nemrég a negyediket tárták fel. Josi tanár, a keresztény archeológia pápai bizottságának elnöke e fontos felfedezésről a következőkben nyilatkozott: 1937-ben a Via Latina egyik telkén, a Via Appia közeiéiben talajsüllyedés keletkezett, amely a tulajdonost mindjárt ama meggyőződésre vezette, hogy a földterület alatt földalatti temetőnek kell lennie. Miután a lateráni szerződés értelmében Róma katakombái a Szentszék tulajdonát alkotják, a föld birtokosa károsodástól tartott az esetre, ha feltevéséről az illetékes köröket értesíti s azért hallgatott. Mindamellett a pápai bizottság értesült a dologról s a földterületnek megszerzésére törekedett. A területet tényleg meg is vette s azonnal a katakomba feltárásához láttak, melynek bejáratait évszázadok folyamán romok s törmelékek takarták el. Ily körülmények közt a régészek a háromedetes katakomba folyosóiba még be sem hatolhattak. Ásatás közben azonban máris érdekes görög feliratokra találtak; köztük olyanokra, amelyeken latinnál vegyes görög szavak olvashatók. A sirkamrák. amelyek a katakombák oldalfalaiba vannak ©'helyezve, művészi oszlopokkal diszitvék. Annak a kérdésnek megoldásánál, hogy .tulajdonképp melyik katakombáról van szó, nagy segítséget nyújtott a híres .Jtinerarium Sa'isburgense". a 7. szárad elejéről származó salzburgi útmutató. A német szerző e könyvben Róma őskeresztény szentélyeiben való utjának leírását adja le. Az ő adatai alapján megállapítható, hogy az újonnan felfedezett katakomba Eugénia vértanú katakombája s a falmaradványok a katakomba fölé épült bazilika romjai. Érdekes, hogy a most feltárt katakomba egyik bejáratát a San Ambrogis szőlőhegyen már 1894-ben fedezték fel; akkoriban azonban Armel'ini régész tanácsára a bejáratot minden további kutatás mellőzésével el falazták. mert az akkori olasz kormánytól a katakomba feltárására kedvező intézkedést nem várhattak. Mécs László: DIADALMENET
