Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-26 / 168. (4611.) szám

1938 július 26, kedd. TP1«GMMA(AaRR1RMP' 3 szánva befejezni azt, amin dolgozik. Ezek természetesen nemcsak a politikusaink asztalain fekvő ügyek. Fölmerült a munka­táborok terve, de az idevágó sajtóvitát fél­retolta a nemzetiségi problémák iránt tanú­sított érdeklődés, ami ma minden érdeklő­dést leköt. Lassankint közeledik a jövő évi állami költségvetés tárgyalásának ideje is. Vagyis az idei politikai szabadság annyira tele van munkával, amilyen ritkán volt még a teljes politikai munka heteiben is. Éppen ezzel kapcsolatos a kormánynak a gazda­sági fölhatalmazás megszerzésére irányuló törekvése. Még egy husztagu koalí­ciós bizottság is van A Národni Politika megállapítja, hogy a nemzetiségi kérdésekben döntés még nem történt. A lap reméli, hogy a „miniszterek po­litikai bizottsága a hét derekára befejezheti munkáját a nemzetiségi javaslatokkal s azután a koalíciós pártok huszas szakér­tői bizottsága veheti azt munkába, végül pedig a minisztertanács. , Megvan a törekvés, hogy most már ne húzzák el az ezzel kapcsolatos tennivalókat, mert az idény nagyon előrehaladt és a nemzetközi okokból is nyilvánosságra kell hozni a ja­vaslatokat, amelyeken a kormány hónapok óta dolgozik". A Právo Lidu azt a kérdést teszi föl, hogy Henlein pártja megérett-e a megegyezésre.-— A megegyezéshez mindig két fél aka­rata szükséges —< írja a szociáldemokrata főlap —, s a mi politikailag érett s fegyel­mezett nemzetünk kétségtelenül ügyel bará­tai tanácsára. De vannak pillanatok, amikor határozott szót kell mondania. Mert az osztrák eset számára nagy intő jel. A cikkíró végül arra az eredményre jut, hogy a demokráciában nem tűrhető meg a totalitás. Ennek ellenére „rövidesen létre­jöhet a megegyezés is, ha a kormány part­nere komoly lesz”. „Ha a szudétanémet párt valóban komolyan fogja föl ezeket a dolgokat, ezzel nemcsak nálunk, hanem a szomszédságban is megnyugtathatja a ke­délyeket.” Egy érdekes ESonnet- nyilatkozat A Die Zeit vasárnapi számában párisi je­lentés alapján egyebek között ezeket közli: — A francia külügyminiszter a szudéta­német kérdés kapcsán azt jelentette ki, hogy Angolország mindent kész megtenni, hogy a háborút megakadályozza, mely ebből a problémából eredhet. Mialatt az angol kor­mány Berlinben „mérsékletet” tanácsol, ugyanakkor Prágának jó tanácsokat ad „a továbbmenő bölcsességhez”. Párisi diplomá­ciai körökben biztosra veszik, hogy Angol­ország Berlin és Prága között közvetítésre is kész. Angolországnak a tárgyalásokba való bekapcsolódásával lehetőség nyílnék az álláspontok mindkét oldalról való megvi­lágítására s a két álláspont között az áthi­dalás megkeresésére. Tárgyalás a nemzetiségekkel a parlamenti bizottságokban? Az Expres értesülése szerint a miniszte­rek politikai kollégiuma a ma, hétfő délután tartott értekezletén egyebek között a parla­ment összehívása határidejével is foglalko­zott. A lap megállapítja, hogy ,minden optimista híreszteléssel szem­ben a nemzetiségi statútum kérdésében még nincs megegyezés a többségi pártok között”. „De aközött, amit ők megenged­nek és amit a szudétanémetek követelnek, még nagyon mélyenjáró eltérések vannak. A képviselőház összehívása csak augusz­tus második felére várható. Lehetséges azonban oly megoldás is, hogy a parla­mentet korábban hívják össze, hogy a kész javaslatokat bizottságokhoz utalja.” Ugyanez a lap más helyen ezeket írja: — Bizonytalan marad az a kérdés, hogy a miniszterelnök tárgyal-e még a nemzetiségek képviselőivel a nemzetiségi javaslatokról; ha ily közös értekezletre nem is kerülne sor, úgy a véleménykicse­rélés ama parlamenti bizottságokban tör­ténik meg, amelyekhez a javaslatokat utalják, fejezi be értesülését az Expres. A magunk részéről hozzátehetjük, hogy valóban vannak oly elgondolások, hogy a nemzetiségek a statútumhoz és a nyelvtör­vény javaslatához úgy a bizottságokban, mint a plénumban tegyék meg kiegészítő, illetve módosító javaslataikat. Hogy azon­ban a szükséges többséget hol szerzik meg a jottányi javításokhoz is, az más kérdés. Az Expres azonban büszkén hirdeti öles be­lükkel, hogy „a nemzetiségi statútum oktro- .jára nem kerül sor”; Rákóczi népe őszinte kegyelettel hódolt a Nagyságos Fejedelem dicső emlékének Hatalmas tömegek vettek részt a kassai Rákóczi-emlékmü leleplezésén A fejedelem sírjára a prágai magyar követség, a magyarországi kulturá­lis egyesületek szövetsége és Magyar Abauj is koszorút helyezett ■ ■ ■ „Boldog nép, amelynek ilyen hősei vannak.. KASSA. —’ (Szerkesztőségünktől.) Va­sárnap gyönyörű napra virradt Kassa vá­rosa: nemcsak az időjárás fordult ragyo­gásra úgyszólván az egyik óráról a másik­ra, hanem a kassai magyarság lelkében is ünnepi ragyogás támadt. Ünnepe volt Kas­sán a magyarságnak, egésznapos ünnepe: tegnap leplezték le a Dóm falában elhelye­zett Rákóczi emléktáblát és ebből az alka­lomból rendezték meg a régóta hirdetett Magyar Napot. A Rákóczi-emlékmü — mint az ünnepi szónokok kifejtették — nem örökíti meg oly impozáns módon a nagy Fejedelem emlékét, mint ahogy a magyar kegyeletes lélek évtizedeken át elképzelte, az ünnepség rendezése is arányban volt a megvalósulás kisebb mértékével, de az egy- begyiilt magyar tízezrek szivében ellenáll­hatatlanul felragyogott az emlékezés és az ebből fakadó bizodalom hite. Megindul a zarándokok serege Kora reggeltől ünnepi hangulatban volt a város. A Pázmány Péter magyar cserké­szek diszőrsége félhét órakor jelent meg II. Rákóczi Ferenc sírboltjában s a cser­készőrség félóránként felváltva őrködött egész nap. Reggel 8 órakor nyitották meg a kripta ajtaját a nagyközönség előtt és megindult a tömegek özönlése, hogy le­róják kegyeletüket a Nagyságos Fejede­lem és bujdosó társainak földi maradvá­nyai előtt. Városiak, falusiak egymás­után vonulnak fel, többen letérdepelnek Rákóczi szarkofágja előtt, mások szemé­ből könny pereg. Magyarok, ruszinok, szlovákok, Rákóczi kurucainak leszár­mazottjai, mind eljöttek és hódolnak a nagy vezér, a Nagyságos Fejedelem em­lékének. Mintegy kétezer ember vopult el igy néma csendben, mig negyed 12 órakor lezárták a kriptát. Ekkor kezdődött meg az ünnepséget be­vezető istentisztelet a Dómban. A hatalmas székesegyházat zsúfolásig megtöltötte a tömeg, de hasonlóképpen többszáz méternyi szélességben elözön- lötte a templom környékét, a széles Fő- ucca minden talpalatnyi helyét az ün­neplő sokadalom. A környező házak és erkélyek virágokkal voltak feldíszítve és nemcsak az ablakok­ban és az erkélyeken szorongott a kiván­csiak tömege, hanem bőven jutott a kiván­csi nézőkből a háztetőkre is. Egyes házak tetején életveszélyes helyzetben valósággal fürtökben lógtak az emberek, hogy figye­lemmel kisérhessék a Dóm előtti ünnepség minden mozzanatát. Cseléuyi István szentbeszéde Bent a templomban az ünnepélyes nagy­misét fényes papi segédlettel Tost Barna prelátus celebrálta. A szentmise evangé­liuma után Cselényi István pápai kamarás lépett a szószékre és lélekemelő szentbeszé­det mondott. A napi evangélium szavaiból indult ki az ékesszólásáról közismert, kiváló szónok. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól" — e szavakkal kapcsolatban ecsetelte a mostani kor hamis prófétáinak veszélyes munkáját. Beszédének első részében a Katolikus Le­gényegylet ötvenéves jubileumával foglal­kozott, amelyről külön számolunk be. Majd rátért a nap jelentőségének méltatására. Rákóczi Ferenc — úgymond — igazi próféta volt, akinek emléke ott él minden magyar és minden nemesen érző ember szivében. Rákóczi igazi prófétája volt nemzetének és korának. Egész élettörténete arról beszél, hogy mit tett nemzete szabadságáért és jólétéért. Pró­fétai volt a gondolat és érzése, amely nagy lelkét betöltötte. „Pro patria et libertate vincere aut móri — Matre Dei mon-strante viam." Győzni vagy meghalni a hazáért és szabadságért úgy, amint Szűz Mária mu­tatja utunk. Ebben a néhány szóban benne van a nagy Rákóczi minden érzése és gon­dolata. A szabadság Isten ajándéka, tehát azért küzdeni, munkálkodni Istennek tetsző hi­vatás. Számára a haza oltár volt, ame­lyen feláldozta ifjúságát, családi életé­nek örömeit, vagyonát és egyéni szabad­ságát. Joggal állítja a történetírója: Rákóczit a ke­resztény erényről, az erkölcsi kötelességek­ről alkotott dogmája viszi a viharba. Vallomásának minden sora, küzdelmes életének minden napja, bujdosásának ide­je mutatja nagy hitét, melyet cselekedetei tettek élővé és példaadóvá. Prohászka A BRINDZA egészséges, tápláló és olcsó élelmiszer püspök szavai szerint, amikor tisztesség­gel gondolunk Rákóczi kardjára, ne csak arra gondoljunk, mellyel hazájának sza­badságáért küzdött, hanem arra is, mely- lyel önmagát küzdötte föl az eszményi szabadság rettenthetetlen harcosává. Éz a kard az ő küzdelmes akarata, mellyel a bűnt letörte. Hitünk legyen Rákóczi hite, mely Istenből tápláltatik, remé­nyünk Rákóczi reménye, mely még az omladozó világ romladozó romjait is erős gerinccel tudja felfogni. így lesz lelkünk nyugalma Rákóczi leikéi nek nyugalma és békéje. Magyarországi és szlovákiai koszorúk A lélekbemarkolóan mélyhatásu szentbe­széd és a szentmise befejeztével megkezdő­dött a küldöttségek levonulása a sírboltba, hogy elhelyezzék a kegyelet koszorúját a nagyfejedelem szarkofágjára. Elsőnek Kas­sa város koszorúját helyezte el Maxon Mi­lán polgármester Czigler és Baxts városi főtanácsosok társaságában. Másodiknak a prágai magyar királyi kö­vetség magyar nemzeti szinü szalaggal díszített hatalmas koszorúját helyezte el dr. Gombó István követségi titkár. A magyar követség koszorújának szalagján ez a felirat olvasható: „II. Rákóczi Fe­renc fejedelem emlékének — a prágai magyar királyi követség.” Majd a magyarországi kulturegyesületek szövetségének koszorúját helyezték el, amelynek ugyancsak magyar nemzeti szinü szalagján a következő felirat látható: „A Nagyságos Fejedelemnek — A Magyar Kulturegyesületek Szövetsége, Budapest." Ezután Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, országos ügyvezető pártelnök és dr. Pa­jor Miklós szenátor az Egyesült Magyar Párt koszorúját helyezték el. Esterházy János rövid beszédében többek | között a következőket mondotta: —■ Nem távozhatunk el a kriptából, hogy! magyar szivünk teljes melegével, húszéves? harcunk minden lelkesedésével erőt ne me-S ritsünk a nagy Fejedelem életének példája- jj ból és bizzunk abban, hogy a magyarok \ csillaga újra felragyog. Imádkozzunk a jobb I magyar jövőért, amelyért ma minden ma-g gyár velünk imádkozik. Ezután a magyarországi Abauj-Torna-i vármegye koszorúját helyezték el, majd Borsi község, Rákóczi szülőfalujának négy-, tagú küldöttsége, Ungváry József, Molnár Mihály, Molnár János és Hajdú János he­lyezték el koszorújukat a Nagyságos Feje-, delem koporsójára. Sorba következett az­tán a Kazinczy Társaság női szakosztályán nak küldöttsége Pausz Béláné vezetésével, Nagy Erzsébet tanítónő Debrecenből, az eperjesi SzMKE küldöttsége dr. Martényi vezetésével, a kassai SzMKE, a kassai Ka­tolikus Legényegyletnek Sze.idl István, Sze-i pessy Gyula és Szmolka Viktorból álló kül­döttsége, a Kassai Társas Kör vezetői: dr. Hercz Ignác és dr. Szeidler Jaques, a mun­kás-akadémia megbízottja: Orosz István, a kassai magyar főiskolások egyesületének Stefányi Józsefből és Erő Mátyásból álló küldöttsége, a Kassai Sport Club Schell Pé­ter, Szakmáry Károly, Heidecker Lajos, Krajcsuska I. és Sándor Andrásból álló kül­döttsége, a rozsnyói Jótékony Nőegylet vei zetői: özv. Vargáné Scheffer Etelka disz- •elnöknő és dr. Szuíorisz Dezsőné elnök, a kassai Polgári Társaskör küldöttsége Cse-. lényi István pápai kamarás és Klimkovics Elemér vezetésével, a Kassai Athletikai Club dr. Wirkmann Ármin, Sikora Emil, dr. Merényi Imre, Sangulya László és Ja- noviczky Bélából álló küldöttsége, a Cseh­szlovákiai Magyar Újságírók Uniója és a rimaszombati első iparos cserkészraj kül­döttségei. Valamennyien elhelyezték koszon mikat. Mécs László ünnepi beszéde Röviddel ezután megkezdődött a tulaj­donképpeni leleplezési ünnepség a Dóm északi frontja előtti térségen. A mintegy száztagú egyesitett cigányzenekar iíj. Illeg Béla prímás vezetésével kurucdalo-kat ját­szott bevezetésül a Dóm külső karzatán. Ugyanott a KZD, a Lyra és a Katolikus Legényegylet egyesitett férfikara adta elő Simkó Gusztáv „Üdvözlő kar" ciimü szer­zeményét a szerző vezényletével. Ekkor már bekapcsolták a rádiót, amely az ünnepség további menetét közvetítette. Ezután Mécs László, világhírű papköltőnk mondotta el nagyhatású ünnepi beszédét. — A magyar népnek — mondotta többek kö­zött — nincsenek pirosbetüs ünnepei, ezért csi­nált magának alkalmi ünnepeket. Petőfi cen­tenárium, Madách-centenárium, Jókai-centená- rium, Érsekújvár visszavétele a töröktől. Ma Rákóczi-ünnep van. Beszéde bevezető részében a hős fogalmát tisztázza a szónok, majd felveti a kérdést, mi­ben áll Rákóczi hősiessége. Rákóczi azért hős, mert küzdött a nép életé­ért Egy történetiró megállapította, hogy a kuruc mozgalom nélkül ma Kassán és Kolozs­várott nem beszélnének magyarul, de még Pesten sem. Rákóczi nemcsak a nemesi Magyarországért, de a jobbágyi Magyarországért is harcolt és első kicsiny serege Esze Tamás jobbágycsapata volt. Hős volt Rákóczi, mert a vallási türelemből ma is példát adhatna, nemcsak a magyarok­nak, de egész Európának, Hős volt, mert a kalandorok és a jellemtelensé- gek korában, amikor császárok, királyok meg­szegték esküjüket, megmaradt a kor legragyo­góbb, legtisztább jellemű férfiénak. Hős volt, mert atyja tudott lenni magyarnak, szlováknak, ruszinnak, románnak, németnek és mindegyiknek magasabbrendü emberi jogait irta fel arra a zászlóra, amelyen ez állott: Pro libertate. — Méltók vagyunk-e a szabadsághős emlé­kéhez? — ezt a kérdést veti fel beszéde befeje­zésében a költő-szónok. — Méltók lehetünk akkor, ha kitartunk Rákóczi eszméi mellett, ha a nemzeti eszmé­nyeket fel nem adjuk sem ígéretekért, sem pénzért, sem hírnévért. Le kell mondani em-

Next

/
Thumbnails
Contents