Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-03 / 150. (4593.) szám
1938 fulius ít vasárnap. Budapesti tevét (Ző.) BUDAPEST. — Levelet hozott á posta Szlovákiából. A valétaelnökünk irta egy itteni barátunknak és arra invitált ben* ne, hogy a negyvenéves érettségi találkozót az ősi alma mater városában, Selmecbányán üljük meg. Sajnos, ez a kívánsága nem telje sülhetett és igy esett, hogy negyvennyolcunk közül, akik 1898-ban hagytuk el a sel- meci liceum padjait, tizenheten itt ünnepeltünk, mig néhányan Péter-Pál napján Selmecbányán emlékeztek a régi szép diákévekre. Negyven esztendővel ezelőtt negyvennyolcán indultunk neki az életnek, vidám, gondtalan ifjak és negyven esztendő múltán, amikor seregszemlét tartottunk magunk fölött, tizenhatan hiányoztak közülünk akiket soha nem fogunk viszontlátni, mert elköltöztek egy jobb hazába .. * De hogy visszatérjek valétaelnökünk levelére, valami egészen csodálatos az a metamorfózis, amelyen az olyan ember gondolkodása megy át, akit a nagy világégés valamely uj államalakulatba sodort. A mi elnökünk is arról panaszkodik, hogy őt és Szlovákiában élő társait aligha látnák itt szívesen, mert ők egy demokratikus állam polgárai, mig itt Magyarországon csupa méltóságos ur jár. Hát igaz, a méltóságos urakban kissé túltengünk itt Magyarországon, de ez távolról sem jelenti, mintha ez az ország a méltóságos és kegyelmes urak országa volna. Az embermilliók itt is verejtékeznek és dolgoznak és a munka demokráciájában szépen megférnek egymás mellett. Az uj méltóságosok tömegéből azok, akik nem hivatali állásuknál fogva jutottak ehhez a címhez, kevés embert érdekelnek és senkit sem ,,késztet hódolatra” az a cimkórság, amely minden vesztett háborúnak a kísérője szokott lenni és amely — ha más módon is — még a legdemokratikusabb államokban is fölüti a fejét. Különben is valamely cim mit- sem változtat a józan és dolgos ember gondolkodásában és elvein és nem változtatja meg az érzéseket sem, amiről a mi valétaelnökünk is könnyen meggyőződhetett volna, ha idejött volna és „méltóságos” osztálytársait baráti keblére ölelte volna. Ha igy negyven esztendő távlatából szemléljük a dolgokat és gondolkozunk afölött, mi az, ami négy hosszú évtized múltán is olyan szeretet-láncba fűz bennünket, akik együtt ültünk az ősi liceum öreg padjain egymás mellett, akkor ráeszmélünk arra, hogy mi a selmeci szellem sztigmáját viseljük egész életünkön át. Mert a régi Selmecbánya a maga aláaknázott területével, ódon házaival, az ó-várral és az uj-várral, gyönyörű kálváriájával, girbe-görbe uccáival, csenevész „náckóival”, szép asszonyaival, üde leányaival, régi vágású polgáraival, tudós professzoraival, akadémikusaival és diákjaival a magyar kultúrának és a mély vallásosságnak aranysziklákra épített városa volt. Senki, aki ennek a városnak az életét élte, aki a liceum évszázados falai között tanult, aki az alumneum kosztját ette, aki a hodrusi tavakban fürdőit, akit a Szitnya felől zugó szél fuvalata érintett, — senki ennek a városnak a varázsától és az emlékétől soha elszakadni nem tud. Az emlékezés rózsaszínű ködén át valamennyiünk lelki szeme előtt föltárul a magyar Heidelbergának minden romantikája, szépsége, minden élménye és szabadsága, amely a selmeci diákot már az iskola padjain is végigkísérte. Mert a selmeci diákot a professzorok az életre nevelték, már zsenge korától kezdve bizonyos fokú önállóságra, nyilt kiállásra szoktatták. Ezért van, hogy a selmeci diák, ha kikerült az életbe, mindig és mindenütt megállotta a helyét ott, ahová jó vagy rossz sorsa állította. Talán ezért van az is, hogy a Selmecbányái líceumból a régi Magyarországnak sok kiváló embere került ki. Nem is szólva Petőfi Sándorról, akinek emlékét egy márványtábla és egy átlőtt ajtó őrizte a bolthajtásos épületben, ennek az iskolának volt tanulója Mikszáth Kálmán, Telekes Béla, a kitűnő költő, Hültl Hümér, a világhíres sebész, Hermann Miksa, Pesthy Pál nyugalmazott miniszterek és rajtuk kívül a magyar társadalmi, politikai és tudományos életnek sok-sok kiválósága. Az álíamfordulat, mint sok mindennek, úgy ennek a nagy hírre vergődött selmeci diákéletnek is véget vetett. A nagy sárga Fritz-házban már nem akadémikusok tanulnak, és az akadémia két gyönyörű palotája, a gondosan ápolt botanikus kerttel egyetemben már nem a magyar erdészet, bányászat és kohászat dicsőségét szolgálja, Petőfi emléktáblája is lekerült a mi alma materünk régi faláról, a városon nem vonul végig Steingrube akadémikus község nemes elöljárósága és a kisiblyei erdő sem hangos már a cigányok muzsikájától és a diákok táncától. Mindez már a múlté és csak az emlékek élnek. A régi selmeci diákélet meghalt. De a selmeci szellem él és hat tovább nemcsak azokban, akiket ez a szellem rabul ejtett, hanem azok utódaiban is, mint büszke és elidegeníthetetlen örökség. A Szitnya felől kél a nap és az uj-várban csattan a „klopacska”. Megindul az élet a föld mélyében és folytatódik a robot a föld hátán. A klopacskáról mintha egy uf és szép élet üteme hangza- nék.., Az érsekujvári közgyűlés nagy többséggel megszavazta az uj katolikus polgári iskola fenntartási költségeit A város írásban tiltakoxik a postai magyar feliratok eltávoiitása miatt ÉRSEKÚJVÁR. —' Az érsekujvári városi képviselőtestület pénteken tartotta nyári közgyűlését dr. Holota János városbiró elnökletével. A városbiró jelentései után a közgyűlés több közérdekű üggyel foglalkozott, amelyek közül a legfontosabb kérdés a római katolikus iskolaszék kérelme volt. A katolikus iskolaszék ugyanis a szeptemberben megnyíló uj magyar római katolikus fiúpolgári iskola dologi kiadásainak megszavazását kérte, A szociáldemokrata Buzek Václav inkább állami polgári iskola szervezését javasolta, mert az szerinte kevesebb terhet jelent a városra. Dr. Turohányi Imre szenátor tévesnek nyilvánította Buzek állítását, hangsúlyozta, hogy a katolikus iskola felállítása nem jár költségtöbblettel, de ha több költséggel is járna — mondotta, — akkor is ragaszkodunk hozzá, mert a katolikus közönség követeli az egyházi iskolát. Bláha h. városbiró is Buzek álláspontját tette magáévá, majd igen mély benyomást tett a közgyűlésre a zsidópárti dr. Nemes Albert fölszólalása. Dr. Nemes hozzájárult Turchányi szenátor előterjesztéséhez és hangoztatta, hogy a zsidópárt megszavazza a katolikus felekezeti iskolát, mert szükségesnek tartja a valláserkölcsi oktatást. Csak egyet kérünk — mondotta dr. Nemes , hogy ez az iskola mindenkor a felebaráti szeretetet és a felekezeti türelmességet hirdesse és hogy a képviselőtestület hasonló áldozatot hozzon más felekezeti iskolákért is. Buzek ellenvetései és dr. Nemes viszonválasza után a közgyűlés az Egyesült Párt és a zsidópárt szavazataival óriási többséggel megszavazta az uj katolikus polgári iskola dologi kiadásait. Nagyobb vitát váltott ki Kadlec József ny. államvasuti főfelügyelőnek, a polgári légvédelem érsekujvári parancsnokának ama kérelme, hogy a város tiszteletdijat állapítson meg számára. Több felszólalás és hosszabb vita után jóváhagyták a tanács azon javaslatát, hogy a tiszteletűi] folyósításának időpontját s magasságát csak akkor állapítják meg, ha törvényes fedezet lesz a légvédelmi kiadásokra, egyben sajnálkozását fejezte ki a képviselőtestület afölött, hogy Kadlec nem. ért magyarul és az iratokat is csak szlovák nyelven adják ki. Tiltakozás a postai felírások miatt A közgyűlés befejezése előtt Prohászka József tiltakozását jelentette 'be, hogy a postáról eltávolították a magyar felírásokat. Dr. Turchányi Imre bejelentette, hogy ebben az ügyben Holota képviselővel együtt tiltakozó táviratot intézett Hodza miniszterelnökhöz s egyidejűleg interpellációt is bejegyzett a szenátusban. Javasolja, hogy a közgyűlés foglaljon állást e sérelmes intézkedés miatt. Dr. Holota városbiró javasolta, hogy a város Írásban terjessze fel tiltakozását s ezt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Rimaszombat magyarsága őszinte bizalmáról biztosította a méltatlanul megtámadott dr. Eszenyi városbirót RIMASZOMBAT. — Az Egyesült Párt rimaszombati helyi választmánya szerdán tartotta rendes ülését. Napirend előtt a választmány egységes melléállással teljes bizalmáról biztosította dr. Eszenyi Gyula városbirót, akit dr. Bartos má- sodbiró részéről lapunk hasábjain is ismertetett méltatlan támadás ért. A napirend előtti javaslat elhangzása s ennek egyhangú elfogadása után egymást követően több tekintélyes és Rimaszombat magyarságának minden társadalmi rétegét képviselő választmányi tag szólalt fel s kivétel nélkül a legélesebben utasították vissza dr. Bartosnak a magyarságot sértő magatartását. A választmány Rimaszombat magyar közvéleménye osztatlan 'kívánságának elegettéve kénytelen volt teljes részletességgel foglalkozni a kerületi bírósági tanácselnök politikai működésével. Ennek kapcsán ismételten leszögezték a felszólalók a következőket: Dr. Bartos, aki a rimaszombati magyarság szavazataival ülhetett csak be a város helyettes- birói székébe, minden etikát sértő módon tá- mdta meg a magyarság képviselőjét, dr. Eszenyi Gyula városbirót. A magyar polgárságot képviselő Egyesült Párt várospolitikai programjához - híven, mindenkor kikapcsolta a politikát a városi képviselőtestület munkájából. Sokszor éppen e miatt került összeütközésbe a nyilvánvaló pártérdekkel a várospolitikai vonalvezetés. De a párt képviselőtestületi tagjai ennek dacára kitartottak politikamentes várospolitikájuk mellett. A kisebbségben lévő szlovákság kívánságait pártunk mindenkor példátadó s minden sovinizmustól mentes előzékenységgel honorálta, — nem politizált. Ezért méltán botránkozott meg a város magyarsága s ezért utasítja vissza egy emberként a politizáló és szertelenségeiben határt nem ismerő dr. Bartos magatartását. A város magyarsága nem csak személyes megbán- tást lát dr. Eszenyi megtámadásában, hanem a városbiró személyén keresztül a magyarság megsértését is. Dr. Eszenyi mögött a város összmagyarsága áll s ez a magyarság nem fogja megengedni azt soha, hogy bárki igy és ilyen hangnemben forduljon a város őslakói ellen. De mindezektől eltekintve, az ilyen politikai exponáltság sehogyan sem egyeztethető össze dr. Bartos hivatali állásával s ezért üdvös lenne, ha illetékes helyen ezirányban intézkedés történne, melynek megtételét amúgy is követelni fogja a város magyarsága. A felszólalások után dr. Eszenyi megköszönte a személye iránt megnyilvánuló osztatlan bizalmat s kijelentette, hogy ezzel megerősödve, tántorithatatlanul áll továbbra is azon a helyen, ahová őt a közbizalom emelte. L. F. IGYUNK KASSAI SORT! trPRIMUS 16* Sít. FLÓRIAN GYÁRTJA BAUERNEBL ÉS FIA R.T. KOSICE 5 a SZEPLÖKET RÁNCOKAT MITESSZEREKET így tünteti el a NARY krém ára 10 Kö viz „ 5 Kő Szállítja: M A R Y Laboratórium j Dr. Pollak és társa ■ Bratislava, Miehalsk* 6 | ÍKiHiWSHBIiSBBMBBWEBAbWIWif'llll iHHfH Ilii——tB Nehéz székelésben szenvedők, 'különösen, azok, akiknek fájdalmas végbélbajok mint aranyér, repedés, előesés, sipoly, szűkület — teszik az életet kellemetlenné, bél- ürülésüket reggel és este negyed pohár tér* mészetes „Ferenc József" keserüvizzel megfelelően elrendezhetik. Kérdezze meg orvosát. 13 Tízezer ember jelenlétében szentelték föl Gután a hősi emlékművet KOMÁROM. — Hatalmas tömegünne- pélyt rendezett Guta község magyarsága, Péter-Pál napján abból az alkalomból, hogy] a hősi emlékmű elkészült s ünnepélyesen fölszentelték. Az ünnepélyen hozzávetőleges számítás szerint tízezer ember jelent meg s áldozott az elesett magyar hősök emlékének* Guta, Szlovákia legnagyobb faluja, pom-i pás emlékművet állíttatott a katolikus temp- lom előtt. A szobor Riegele pozsonyi szob- rászmüvész sikerült alkotása, A nagyszabású program reggel öt órakor kezdődött s a késő esti órákig tartott. Hajnalban lovas hírnökök hívták ünnepélyre a lakosságot. Reggel kétizben tartottak csöndes misét, nyolc órakor a tűzoltóság sorakozott a szobornál. A szoborszentelés ünnepélye kilenc órakor kezdődött. Végeláthatatlan sorokban vonult föl a gutái magyarság, hogy a hősök emléke előtt tisztelegjen* A hadiárvák, hadiözvegyek, rokkantak mentek a menetben elől megható látványként* utánuk következtek azok, akik a háborúban részt vettek. A fölvonultak száma tízezerre tehető. Az emlékműnél Bognár Gergely szent-* széki tanácsos, gutái plébános tartott meg-, ható egyházi beszédet, majd Kocsis Károlyi a komáromi bencés főgimnázium tanárai mondott szivhezszóló, nagyhatású emlékbeszédet, méltatva az elesett hősöket. Bognár Gergely fölszentelte a szobrot és átadta a község elöljáróságának gondozásra. Ezután a szobor megkoszorúzása következett. Az ünnepség befejező része Szénási Lajos piarista tanárjelölt, ujmisésnek, a község szülöttének primiciája volt tábori mise keretében, Az ujmisés papnak egyik tanára tartotta a szentbeszédet. Délután az ifjúság vonult ki a hősök emlékszobrához, majd litánia után a délutáni ünnepély következett. A Római Katolikus Egyházi Énekkar énekelt, utána Csery István ekeli esperes és Király József csicsói esperes intézett igen szép, hatásos beszédet az ifjúsághoz. A szobor előtti ünnepség végeztével a katolikus ifjúság a katolikus iskola udvarára vonult, ahol a miisor folytatódott* Boross Béla ,,A névtelenek” cimü versét szavalta a katolikus leányiskola szavalókórusa. Ezenkívül két háborús vonatkozású verset is előadtak. Este a polgári iskola tornatermében igen nagy számú közönség előtt folyt le a záró- ünnepség. Az Egyházi Énekkar éneke után dr. Borka Géza mondott szépen fölépített* lendületes alkalmi beszédet, majd ugyancsak Borka Géza alkalmi költeményét szavalta Forró Imre. A gutái zeneegylet, a polgári iskola növendékeinek szavalókórusa, az Egyházi Énekkar és gyermek-szavalók tették teljessé és gazdaggá a műsort. Az egész napon át tartott ünnepség minden részletében kitünően sikerült, gondos rendezésről tanúskodott. A rendezésben Borka Anna tanárnő és Molnár József igazgató vettek irányitó részt a tanítósággal és többi munkatársaikkal együtt. xx Az elegancia árfolyama süllyedt! Azelőtt az elegancia a divat árfolyamán nagyon magasan jegyzett. Ma már nem fizetnek érte kényelmet. 1938 nyári évadban a hölgyek nemcsak elegánsak akarnak lenni, hanem épen olyan nagy súlyt fektetnek a kényelemre is. Bat’a mint mindig most is segítségükre van és a legszebb térdharisnyákat árusítja, melyek nemcsak a ha- risnyakötőövet teszik fölöslegessé, de azonkívül elegánsak is.
