Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-03 / 150. (4593.) szám
6 Mikor találkoztak Irta: Tersánszky J. Jenő Novella ' Juciikat, a szobalányt’, az egész nagy, hatemeletes bérhodályban, aki csak ismeri, mindenki a szendeség, a tisztaság liliomának tartja. Olyan karcsú, feliér, aranyfürt'ü. És Jucikénak nincsen, mint a többi lánynak, álvőlegénye vagy valódi vőlegénye, aki bejár hozzá a konyhába, aki kisérgeti, akivel kimenőjén kimaxadozik, Juciika elfut rögtön minden közeledő nadrágtól, legyen az egyenruha vagy civilöltöny. Jucika' gazdái, a szorgal'masságán és hűségen kívül, külön kiemelik Jucikénak a szemérmetességét és tisztességét, ha dicsérik őt, mint mintaszolgálót, ismerőseik előtt. * A béthodály, aminek Jucika a hatodik emeletén szolgál, kerekfrontu saroképület. Óriási, visszhangos udvara van. A ház jószivü, kedélyes ház. Mindjárt látni egy bérhodályról. hogy: gonosz, buta, savanyu, kupori, undok ház-e vagy sem? Amelyiknek a portá'léjában künn lóg egy csomó tábla, hogy: nem szabad kéregetni. nem szabad zenélni, nem szabad kerékpárt belevimni, nem szabad utazóknak zaklatni a becses lakókat nem szabad . . . stb. Az ilyen ház a rosszlelkü ház. Ez nem az, ahol Jucika lakik. Udvarára példának okáért be szabad jönni zenészeknek és hangversenyt adni ott. Hogy nem mindig fületgyönyörködtetőek ezek az udvari előadások? ... Hát nem! De azért a'kad közöttük tűrhető i's. Egy héten kétszer, pontosan szerda és szombat délután, két fiatalember szók megjelenni az udvar mélyén. Az egyik hegedűs, a másik hármonikás. A hegedűsnek van fuvolája is. Azon is játszik. A harmonikás pedig énekel. A harmonika egy fekete, öreg jószág, kicsikét tüdőbajos. Megesik, hogy bizonyos kombinációban, hang helyett csak egy éles, semleges zihálás jön ki belőle. De mindent kipótol a harmonikás éneke. Remek tenorhangja van ennek a harmoni- ik ásnak. És aztán valami ellenállhatatlanul szivrebegtető zengést tud dni neki. ha akar. A ház méltányolja nagyon ennek a két udvari zenésznek a produkcióját. Ha ezek jelennek meg, akkor,az összes emeletek folyosói és ablakai megtelnek érdeklődőkkel. A hangverseny közben, meg végén pedig csak úgy .hull. a sok papírba göngyölt aprópénz a két zenésznek az udvarra a lakóktól. 1 * Mikor Jucika először hallotta ezt a két zenészt az udvarról, hát ez a következőképp történt: Napos, aranyos, édes őszi délután volt, Jucika uzsonnát készített az uraknak a konyhában. Először mindjárt annyira megkapta őt a nyitott konyhaablakon át a zene, hogy egy percre otthagyta a gáztűzhelyt és kiugrott a folyosóra. Elsőnek jött ki az egész házból és kíváncsian hajolt ki az udvar fölé a folyosó vaskorlátján Jucika. Addig csak a hegedű, harmonika meg a fuvola és harmonika együttese szerepelt az udvari zenészek műsorán. Abban a pillanatban, mikor Jucika kihajolt a korláton, rázendített a harmonikás. Az akkor uj kupiét fújta: Van neki! Na mije van neki? Szöszi haja van a fejénNincs neki! Na mije nincs neki? Senkije nincs neki, csak én! A harmonikusnak magasbatartott arca perce hogy egyenest Jucikéra, az első hallgatójára irányzódott az udvar fenekéről. £5őt mindjárt jobban nekieresztette hangját is és a könnyelműen, csi'klandóan vidám nótaszöveget is kellőleg megnyomta Jucika felé. Jucika még soha nenr érzett hasonló édes borzongást. Elbájolta őt ez a föl zengő vallomás, annyira, hogy mint a megigézett, itatott szájjal, megmerevedve bámult alá a hármon i kasra. Aztán persze rögtön, szemérmesen ugrott vissza a korláttól. Pihegett. Az arca tüzvö- rös lett. Rája szorította két tenyerét. Majd pedig megénekeit szőszi haját turkálta^ babrálta nagy felímdultan, így maradt pár pillanatig. Aztán az udvar zengő mélye megint odavonzotta őt a korláthoz. Kihajolt, lepillantott -újra. A harmonikás közben, minit a nyaktekercses madár, folyvást más és más irányba adresszálta fölfelé énekét. Aszerint, hogy a ház folyosóin meg ablakaiban újabb és újabb közönsége jelentkezett. Ámde véletlen pont akkor, amikor Jucika megint kibukkant a korlát fölött, a harmo- niikás torkából éppen abban az irányban harsogott föl az ének. Külön, nagyot rántott hozzá mindjárt a harmonikán és nekieresztette a hangját. Mi lehetetlenség abban, hogy megjegyezte első hallgatóját, Jucikat a harmonikás és ki akarta tüntetni? Jucika mindenesetre haladéktalanul visz- szakapta magát a korláttól megint. Legszivesébben ujjongott, ugrált, tapsolt volna izgulatában. Dehát a fele ház künn állt a folyosókon, ablakokban. Jucika a ház háromnegyedét látta az udvar mélyéig félkaréjban. Úgyszintén őt is, a künn állók. Ijedezett, rémledezett magában, hogy észxevdhettéJk volna: a harmonikás hozzá intézte énekét! Odalapult a falhoz, odaszoritotta hozzá kétfelől két tenyerét és úgy fülelt a hangversenyre. A harmadik emelet huszonnyolcban szolgált Panna, Jucika egyetlen barátnője a házban. Most dugta ki a fejét éppen az udvar fölé a folyosó korlátján. * —■ Halló, Juci! — visított föl: — Ezek aztán jól zenélnek! Az egyiket ismerem, aki énekel. Vén csirkefogó! Azelőtt egy nővel járt! — Jó-jó! Hallgass! — förmedt le Juciika kolleganőjére. Mert úgy utálta, gyűlölte most ezt a Pannát, mint kevés valakit világéi etében. Fölrezzentette őt az énekszó varázslatából. Zavarni akarta továbbra is közönséges, undorító locsogásával. Zavart és feltűnést csinált volna vele az egész hallgatóságnak. De leginkább azért dühödt föl cselédtársára Jucika: miért merte vén csirkefogónak nevezni a harmonikást? Mint a tündérkirályfi maga, mint a szépség, ifjúság, érdekesség, titokzatosság elevenné vált mása, úgy hatott Jucikéra az udvar mélyén éneklő alak... Régről ismeri őt lompos cselédtársa? Azelőtt egy nővel látta? ... Ilyen utszéli értesülések a köznap mocskába rántották le Jucika előtt a harmonikást. Nem volt kiváncsi Panni megjegyzéseire és tudósításaira Jucika, amik minden pillanatban fenyegették őt a harmadik emelet folyosójáról. Visszavonult a konyhaajtóba. Ott nem láthatta már őt Panni és onnan, bár ő sem látott le a zenészekre, viszont zavartalan. egy ütem elvesztése nélkül élvezhette a hangversenyüket. * Jucika azelőtt, ha meg is hallgatta az udvari attrakciókat, legtöbbször semmit, de maximum egy papinba göngyölt kétfillérest dóbott le a jutalmazásukra. Ezúttal, bizonyos lelki küzdelem után, a ládájában őrzött pénzéből egy tizfillérest vett elő. Szépen, egy virágos szalvétapapidba tette. És majdnem megcsókolta búcsúra a kis csomagot, mikor előjött vele a folyosóra. Kicsikét elkésett. Alant a két zenész a sűrűn hulló papircsomagokat fölkapkodta már: — Alássan köszönjük szives pártfogásukat! A viszontlátásra! — kiabálta föl a hegedűs búcsúját. És már el is tűnt a kapuzat alatt. Társa, a harmonikájával vesződött még. De már nyakába is csapta szíján és kullogott a hegedűs után. Jucika e pillanatban hajolt az udvar fölé, farkában szorongatott becses adományával. Tétovázott is kicsikét, a kuporiság és a nagylelkűség két szenvedélye közt. De mégiscsak lehajitotta a csomagocskát a kapu irányába. A harmonikás. sajnos, pont addig lomolt át az udvaron, míg a kis csomag lekariká- zott mögéje a levegőből. És már eltakarta őt a kapualj. Ámde, ugylátszík, mégis észrevette a krajcáresőnek ez utolsó, kövér csöppjét. Megjelent a kapuboltban. Aztán bizonyos gálántériával előbb felpillantott a magasba, hogy tudja: kicsoda a megkésett adakozó? És nagyot lengetett Juciika felé kalapján, köszönetül. Azután szaladt oda ie- görnyedni a csomagocskáért. Miután pedig felvette és ki is bontotta, újra a hatodik emelet felé tekerte fel nyakát. És egyik, majd a másik 'kezével is, csókot Intett Jucikénak. Senki sem látta ezt. Senki sem volt már künn a házból. Jucika vérvörös arccal, nagyot biccentett vissza a magasból a harmonikásnak. Aztán a falnak támaszkodott egy darabig. Kacagni szeretett volna. Mert hogy ez csak kedves tréfa? De csupa komoly, édes, boldog reszketés lelte minden porcilkájat. * Azóta Jucika szemérmes szive legszebb, legóvottább érzéseit ruházza erre a kóbor harmonikásra. Iszonyú bűnösnek érzi magát. De hiába küzd érzései ellen. Jucika otthon, a falujában majdnem módos szülök gyermeke. Tiz hold földjük van. Ha nem lennének kilencen, élő testvérek, akkor Jucika a falu egyik jobb partija lenne. Még így sem az utolsó az eladó lányok A Prágai Magyar Hírlap előfizetőinek, olvasóinak és hirdetőinek kedvezményes üdülése ABBAZI&BAN. Sikerült a Prágai Magyar Hirlap előfizetői, olvasói és hirdetői részére egy rendkívüli kedvezményt biztosítani. A közeli, enyhe éghajlatú Adriánál üdülést, pihenést, gyógyulást tudunk nyújtani mérsékelt áron. Nemcsak olcsó, hanem rendkívüli szolgáltatmányokat nyújtunk a teljesen modern komforttal berendezett és a déli strandnál fekvő SZÁLLÓBAN ahol magyar vezetés, magyar konyha és magyar vendégszeretet gondoskodik utasainkról. A kedvezményes üdülés 10, 14 vagy 21 napos turnusokban történhet. A tíznapos üdülés kedvezményes ára Július HÓ l.-lg és Október 1.-től: ............................................................................................... . Ura 328 A tizennégynapos üdülés kedvezményes ára............................ Líra 437 A hus zonegynapos üdülés kedvezményes ára ............ Líra 656 Julius hó 1.-től — október hó l.-lg: A tíznapos üdülés kedvezményes ára Líra 456 A 14 napos üdülés kedvezményes ára Líra 618 A huszonegynapos kedvezményes üdülés ára.................................. Líra 910 Ez en árban bennfoglaltatik a teljes ellátás napi háromszori étkezéssel és a kiszolgálás. Gyógy és zenedij naponta és személyenként Lira 3.50. Egyágyas szoba igénybevételéért felár fizetendő és pedig a 10 napos üdülés esetén Lira 55, 14 napos üdülésnél Lira 77 és 21 napos üdülésnél Lira 100. A kedvezményes üdülés kívánságra bármikor egyéni Indulással Is Igénybevehető. Korlátozott hely felett rendelkezünk. Ajánlatos a kedvezményes üdülést kellő időben előre előjegyeztetni. Az előjegyzéshez Lira 75 előleg szükséges, jelentkezés és felvilágosítás kizárólag: Carlton szálló igazgatóságánál Abbázia. w 1938 julius 3, vasárnap. 1 Hölgyeim I Le a köteleivel I Itt a XX. század HllftlfL*Í szenzációja a szab. ^ fA Br B |fl kesikötökésznieec Munkája kézimunka, minden kötési minta köthető. Néhány óra alatt köthet magának pullovert, blúzt, vagy ruhát. Kezelése egyszerű. Ára szállítási költséggel együtt 30‘- P,j amely összeg nemzetközi postautalványon előre beküldendő. Kérje X. ismertetőnket. Áruforgalmi Kft. Budapest IV, SUtő-ucca 2. félemelet 3. között. Ha hivatalosan nem is, de hallgat tólag ki van szemelve jövendőbelije is. Egy nagyon rendes gazda fia. Levelében min*1 dig tisztelted őt Jucika és a legény is őt, a szülei válaszában. Hogyan téheti tehát azt egy ilyen derék hajadon, ho.gy csak bele is vesz ábrándjai •közé egy uccai csavargó zenészt? Pedig igy áll a dolog. Jucika, ha valami kedvesre, szépre akar gondolni, akkor a harmonikásra gondol. Ha hántás éri, ha csüggedés lepi meg, ha fáradt nagyon, mindig a harmonikásra térnek vigasztalódni gondolatai. Alig várja a napot, mikor az udvaron megjelenik a két zenész. Számontartja, ha késnek. Szorong a csúnya idő miatt, hogy meghiúsíthatja a hangversenyt. Előre készen tartja a tizfillérest selyem-, papírba tekerve a harmonikásnak. Tulajdonképpen ez a legkomolyabb és egyetlen kézzelfogható dolog a harmonikás iránt való szerelmében. Hetenként kétszer tiz fillér: az havonta nyolcvan fillér. Egy pengő majdnem. Féhérnemürészletre fizet Jucika két pengőt havonta. Nagyon nagy áldozat tehát tőle a harmonikás jutalomdija. És tulajdonképpen miért? Mivégre? A harmoniikásról egész biztosan még azt sem tudja: vájjon különösebben észrevette, megjegyezte volna őt. Törődnék az vele talán azonkívül, hogy integet néha, csőkot dobál néha arra, ahol ő áll? . . . Dehogyis valószínű! ... Dobál csókot és integet a harmonikás, társával együtt, másfelé is ..« Megismerkednek valaha egyáltalán?..* És mi legyen akkor is? ... Elszökik vele?..* Vagy beállhat vele a falujába, mint párjával? ... Hajlandó volna egyáltalán egy ilyen kóbor, korhely, minden hájjal! megkent muzsikus, hogy rendesen kitartson mellette?... Vagy csak futó viszonyt kötnének? Mint annyi sok más leány teszi. Több teszi, mint nem. Ezek a kérdések mind megfordulnak Jti-, cika. fejében. De egy sem pontos, szabatos formában. És a válasza is olyan bizonytalan rájuk. Édes egyszerűen foglalkoznia ezzel a harmonikással. Sóhajtozik, képzelődik, epe- kedik, vár rá ... De hogy mi gabalyodhat ebből? . .. Azt a sorsra, véletlenre bízza Jucika. Önmaga tapodtat sem tesz, hogy kö- zel’ébb jusson álmai tárgyához, ehhez a har- monikáshoz. * Panna, Jucikénak a házban szolgáló föl* dije csúnya, görbelábu, feketeszemü kis majom. Juciika nem nagyon erőlteti vele sem a barátkozást, sem a sürü találkozást. De persze azért majdnem naponta összejönnek. Reggel, bevásárló utón, a csarnokban egyidőben vannak együtt. Aztán Panna mindig lel ürügyet, hogy följöjjön a hatodikra Jucikéhoz pletykálni. Panna régebben szolgál Budapesten. Ezért is, meg bátrabb, élelmesebb jelleménél fogva, Jucika pártfogójául, tanácsadójául tolja föl magát. Ez azt jelenti, hogy nyelvelésre, hanyagságra, ártatlanabb csenésekre, meg némi léhaságra beszélné rá szívesen Jucikét. Pannának is van vőlegénye a faluban. De van itt a városban is egy bakája s egy civilbarátja is. És aztán cserélgeti is imádóit össze-vissza. Jucika borzadozva hallgatja el, mikor Panni elbizalmaskodja neki kalandjait. De hát azért elhallgatja. Ezzel szemben őmaga semmit sem kőt a Panni orrára, semmi faggatásra, a maga lelki életéből. A harmonikásról például említést tenni, úgy, mint Panni szokta: tetszik nekem ez a fiú!... Jaijj! A világ minden kincséért se! Pedig már egyszer maga Panni pedzétte: —• Nagyon integet neked, ha kitolód a képedet, a harmonikás ... Hozzalak össze vele? Tetszel neki! — Ne-ne-ne! Csak trafik ál j te akivel akarsz! — tiltakozott bíborvörösen Jucika. De miikor magában volt, akkor boldog reszketőssel tért. vissza egyre Panni szavaira. És most már határozott kísértésképpen jeleni képzeletében; ez 4 jelenet, 'amint
