Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-24 / 167. (4610.) szám
1938 július 24, vasárnap. 17 A magyar nemzet népességtörténete Kétszáz év alatt kétmillió lélek olvadt be a magyarságba A XVIII. és XIX. századbeli nagy beolvadás okai ■ 1910-ben a 900 ezer zsidó közül 700 ezer volt magyatajku, 200 ezer pedig német ■ A magyarság vesztett legtöbbet halottakban a világháborúban résztvett összes nemzetek közül A magyar nemzet Európa kilencedik népe (3) BUDAPEST* — A nagy bevándorlás megszűnése után egyre jobban előtérbe lépett a népességnek már a 18. század elején megindult belső áramlása. A vándormozgás a folyók irányában, Magyarország széleiről a köziponti területek felé és észak-déli irányban haladt. E belső népcsere tehát a nemzetiségeket a magyar nyelvterület felé vezette; magyarosodásuk itt természetes folyamat volt. A déli határszélen pedig az észak felől lehuzódó magyarság száma nőtt. Hasonló szerepet játszott — főleg a 19. század óta — a városiasodás is, amely szintén kapcsolatos volt a belső vándorlással. Sok várost, melyeknek még a múlt század elején német jellege volt, a magyarok tömeges bevándorlása magyar jellegűvé tett és nemcsak régi lakosságát, de a későbben jelentkező nem magyar bevándorlókat is elmagyaro- sitotta. Ál ez különösen Budapestre. A legérzékenyebb asszimilációs veszteséget a németék szenvedték eL Ennek oka elsősorban természetesen településekben rejlett, ami nem történt zárt tömbben, hanem túlnyomórészt magyar nyelvterületen szórványtelepülések. alakjában. A németek számszerű veszteségét erősen fokozta a zsidók gyors nyelvi magyarosodása is, akik magukat korábban német anyanyelvűnek vallották. 1910-ben a magyar anyanyelvű ^zsidók száma már 700 ezer volt. A belső vándorlás elősegítette az asszimilációt A magyar nyelvterület azonban az asszimilációs folyamat ellenére — eltekintve a városoktól — nagyjából változatlan maradt, sőt helyenként újabb veszteséget is elszenvedett. A belső vándorlás vázolt folyamata ugyanis a magyarokat is magával sodorta és az ily- módon történt térvesztést a délen elért sikerek nem tudták teljesen ellensúlyozni. Csupán a német települések egyrészét hódította el a magyarság; igy gyors ütemben magyarosod- tak a szatmári sváb községek és eltűnt számos dunántúli német szórvány. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezeket a sikereket nem a magyar iskola, hanem a magyar nép vívta ki, amely a településeken fokról-fokra tért nyert és a németséget vérségileg is asszimilálta. Ez a folyamat egyébként ma sem zárult le. A mai Magyarország megmaradt nemzetiségednek természetes beolvadása tovább folyik és jellemzésül fel lehet említeni, hegy a nemzetiségileg vegyes házasságkötések aránya növekvőben van. A házasságra lépő német anyanyelvüeknek például már 10 százaléka magyarral köt házasságot, ami azonban minimális aránynak tekintendő, hiszen sokan, amikor magyarral házasodnak össze, már maguk is magyarnak vallják magukat. Magát a beolvadást tehát a sokat emlegetett iskolapolitika csak lényegtelenül befolyásolta. Asszimilálni —, hogy Széchenyi szavával éljünk — nyelvmesterek sohasem tudták, csak a nép. A magyarság asszimilációs nyeresége az anyanyelvi adatok alapján egészen nyers becsléssel 1720-tól 1850-ig körülbelül félmillióra, 1850-től 1910-ig újabb másfélmillió főre tehető. Az anyanyelvi statisztika e nyereségének igen számottevő része esett a zsidókra. 1720-ban Magyarországon mindössze 12 ezer zsidót találtak; számuk 1910-ben már 900 ezerre növekedett és ebből 700 ezer lélek magyar, 200 ezer német anyanyelvűnek vallotta magát A zsidók mellett elsősorban a városokban jelentkezett az asszimilációs nyereség. A városiasodással kapcsolatban már rámutattunk, hogy a fejlődés első szakában a városokba tóduló nagy magyar tömegek sok várost — főleg a2 ipari központokat és természetesen a fővárost w- magyar jellegűvé változtatták (ebben egyébként az erősen magyarosodó zsidóságnak is része volt) és .ennek következtében. a később nagyobb nemzetiségi tömegeket is feloldó városi proletariátus magyarrá lett A középosztályinak is jelentős részét tették az asszimilálódott nem magyar — elsősorban német — elemek. A múlt század első felében a városi polgárság és a leginkább polgárosult paraszti réteg, amely az intelligens osztály másik kitermelője, erős többségiében német volt. A magyarság részéről a kisszámú városlakó magyarok mellett úgyszólván kizárólag a fokozatosan elszeg:ényedő középbirtokos nemesség adott a kifejlődő városi középosztálynak jelentősebb utánpótlást Rendkívül nagy mértékben gyarapította ezt a réteget a zsidó értelmiség is. Figyelembe kell venni még a vázolt beolvadási folyamatoknak a magyarság vérségi állagát érintő hatása szempontjából, hogy az asszimilációs nyereségnek csupán kis része esett a falvakra, A miulltszázad elején megindult és ma i;s tartó modem népességfejlődés során — amelyet az egyre nagyobb méreteket öltő városbatódulás jellemez — az agrárnépesség állandóan újabb és újabb tömegekkel táplálja a nagyvárosokat, amit nem kis részben a népesség e két élesen különböző kategóriájának eltérő szaporodása magyaráz meg. A modern nagyváros — az ipari proletariátus és á városi középosztály élettere — mar már úgyszólván kizárólag bevándorlás utján növekszik, természetes szaporodása minimális annak ellenére, hogy a produktív korúak, illetve szülőkom nők aránya a nagyvárosokban jóval felette van az agrárjellegű vidéki népes- slég hasonló arányszámainak. A középosztályt illetően a fonmulázás úgy szólhat, hogy minél magasabb képzettségű rétegről van szó, annál gyorsabb üetemiben hal ki, úgyhogy ez a társadalmi osztály még fokozottabb mértékben szorul a más osztályokból származó utánpótlásra, miint az ipari proletariátus. Utóbbi helyenként még szaporodik és az újabb agrártömegek felszívása jelentős részben az iparosodással összefüggő jelenség. A magyarság veszteségei A múlt század végén, a midleniumi felbuzdulás idején az anyanyelvi statisztika tetszetős eredményei nyomán nagy népszerűségnek örvendett a magyarság kivételes beolvasztó erejének elmélete. Meg kell azonban ezzel szemben állapítani, hogy a törzsökös magyarság széles paraszti tömegeinek fajiságát az asszimiláció béfévszázados folyamata csak korlátozott mérteikben érintette. Ha a magyar nép viszontagságos múltja során talán némileg nagyobb mértékben olvasztott is magába idegen elemieket, az apák és fiuk láncolatán nyugvó vérségi kapcsolatát ezer esztendő előtti őseihez éppoly kevéssé veszthette el, mint a többi európai nép. Bizonyítja ezt a magyar népiség is, amely sok színnel bővült ugyan, de lényegében még mindig változatlanul ugyanaz, mint volt középeurópai életének kezdetén. A beolvadás kétévszázados mérlege a magyarságra nézve végeredményében korántsem oly kedvező, mint ahogy azt a világháború előtti utolsó népszámlálás nyers anyanyelvi eredményei mutatták. Megnőtt a magyar nyelvterület népsűrűsége. Jórészt magyarrá lettek a városok, élükön Budapesttel és természetesen magyar volt erős többségében a városi proletariátus is. Közben azonban a magyarság is elszenvedett asszimilációs veszteségeket és ez annál súlyosabban esett latba, mert ezzel egyidejűleg sokhelyütt egyben a magyar nyelvterület is szűkült. A magyar nyelvterület népsűrűségének emelkedése és a magyar proletariátus kifejlődése pedig megsokszorozta a magyarság szociális problémáit. A szociális feszültséget • a kivándorlás csak részben enyhítette, A többi nép —, bár népi súlyúk országos arányban csökkent — nyelvi határaikat helyenként némileg kiterjesztették. Újabb szörnyű megpróbáltatás érte a volt Magyarország népeit a világháborúban. A volt magyar birodalom vesztesége halottakban (halottak, halottnak tekinthető eltűnt és hadifogoly) 661 ezer férfi volt. A mai Magyarország véráldozata 250 ezer hősi halottra tehető. Az alábbi összeállítás a világháborús vérveszteség nemzetközi összehasonlítását szemlélteti. Ezer 20—45 éves férfira esett hősi halott Magyarbirodalom 187 Franciaország 182 Ausztria ' 166 Németbirodalom 155 Románia 118 Bulgária 113 Olaszország 101 Nagybritánnia és Írország 88 Uj-Zéland 73 Ausztrália 60 Kanada 33 Belgium 25 Amerikai Egyesült Államok 3 Winkler Vilmos az 1917 december 31-ig kiadott hivatalos veszteséglisták felhasználásával adatgyűjtést végzett az Osztrák-Magyar Monarchia'háborús veszteségeiről a kerületek, illetve -törvényhátőságok részletezésével. Ez alapon megállapította az egyes nemzetiségek veszteségeit is. Meg kell jegyezni, hogy a tiszta magyar és vegyesen magyar-német területek adatait egy csoportban mutatja ki és jegyzetben hozzáteszi, hogy a német kisebbségekkel bíró magyar többségű vidékek vesztesége 36.4 ezrelékkel a legmagasabb volt. De ezeken túlmenően a német kisebbséggel biró magyar vármegyék átlagában a németség olyan törpe hányadát teszi ki a népességnek, hogy a vármegyei adatok alapján nem lehet a párhuzamos változások említett módszerével a németség arányát a népességben és a véráldozat nagyságát okozati összefüggésbe hozni, mert úgy az ösz- szeállitásban közölt „tiszta magyar és magyarnémet", mint a jegyzetben említett' „német ki- sebbségü magyar" adat nem a németekre, hanem a túlnyomó többséget képező megfelelő magyar lakosságra' jellemző. Winkler magyar-német adata tehát valójában a magyarság számára jelenti a szomorú elsőséget. Winkler számításainak eredményét a köv- ’-ező kis összeállításunk mutatja be: Ezer lakosr-a esett Magyarország; 1917 dec. 31-ig hősi halott tiszta magyar és magyar-német vidékek 28.0 tiszta szlovák vidékek 23.7 tiszta román vidékek 23.0 vegyesen szerb vidékek 22.2 vegyesen ruszin vidékek 11.9 Magyarország együtt 25.7 Horvát-Szlavónország 20.2 Magyarbirodalom 25.0 Ausztria 23.3 Bosznia-Hercegovina 19.1 Osztr.-Magyar Monarchia 23.9 Magyarország tehát valamennyi hadviselő állam közül a legsúlyosabb véráldozatot hozta és a legnagyobb ismét a magyarság vérvesztesége volt. A tényleges vérveszteség mellett a polgári lakosság megromlott halandósága és az elmaradt születések további mély sebeket okoztak. Ám a sok veszteség ellenére a magyarság mégis hatalmas európai tényező s majdnem 12 milliós tömegével Európának kilencedik legnagyobb népe. BARSY GYULA. Az ujtátrafüredi dr. Szontagh-Palace- szanatórium volt főszakácsának, jelenleg a budapesti margitszigeti Palota-szálló főszakácsának csAky Sándornak A XX SZÁZAD SZAKÁCS fit VtSZCTC cimii, III. javított és megnagyitott kiadású, 900 oldal terjedelmű könyve 98 Ke árban háro.m havi részletfizetésre is kapható. Megrendelhető: a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala utján, Prága II., Panská-u. 12. sz. £ SAKK 1 ROVATVEZETŐ; Cs, Z. 3 5. számú sakkfeladvány. Schor L. (Budapest). („Schwalbe" 1938, témaverseny, I. dij.) Sötét: Kd3; Vh8; Fh7; Ho4 és g8; (5). Játszották az orosz bajnoksági verseny selejtezőjén, Leningradiban. Mazel — Botvinnik (angol megnyitás1). 1. c4, Hf6; 2. Hc3, e6; 3. e4, (Világos itt d4 húzással áttérhetett volna a vezércsel ismert változataira. Az angol megnyitásnak a ezöveglepéssel való kezelése nem kielégitő.) 3. . . . cő; 4. f4, (Csak 1 látszólag helytálló. Lényegében indokolatlanul sza- 1 kitja fel a királyszárnyat.) 4. . . . Hc6; 5. Hí3, d5; 6. eö, Hg'4; 7. c4Xdő, (Népi volt jó 7. h3, mivel a sötét huszár h6 mezőn keresztül elfoglalná fő-öt.) 7. . . . eXdiő; 8. Vb3, Hb4!; 9.. a8, (Súlyos elnézés, mely után a játszma tarthatatlan. Helyénvaló volt 9. h3, bár sötét igy is előnyösebb álláshoz jutott volna.) 9. . . . c4! (Kézenfekvő! A világos vezér; nek nincs rendes visszavonulási lehetősége.) 10. Va4+, Pd7; 11. Vdjl, Vd6! és világos feladta, mivel a mattot csak súlyos anyagi áldozattal tudná kivédeni. Miniatűr-játszma, melyben az orosz nagymesternek nem volt ellenfele. SAKKHIREK Olaszország—Svájc országközi sakkmérkőzést e hónap folyamán bonyolítják le Lausanne-ban. A versenyt — melyen mind a két országot 5—5 játékos képviseli, — körmérkőzés formájában játszák. A svájci csapatban Johner H., Grob, Hennenberger, Gygli és dr. Stáhelin szerepelnek, mig Olaszország részéről Castaldi, Stalda, Staldi, Napolitano és Roselli vannak kijelölve az érdekes sakkmeccsre. — A legutolsó Olaszország— Svájc sakkmérkőzést Svájc nyerte 12 J4 : 1114 arányban. A csehszlovák bajnoksági versenyt a szövetség augusztus 13-tól 23-ig rendezi meg Prágában. A bajnoki versenyen csakis mesterek indulhatnak. A bajnoki cim védője a világbajnokjelölt Flohr, aki a versenyre Oroszországból tér vissza, ahol jelenleg tartózkodik. Az első hely honoráriuma 2000 korona. Kellő jelentkező esetén a főversennyel párhuzamosan vegyes mesterverseny lebonyolításáról is szó lehet. Jelentkezések: Jandác J. Prága XII., Foch-körut 58 küldendők. Világos: Kbl; Vg4; Rh2 és c6; Fel; He4 és f3; (7). Matt két lépésben. 34. számú feladványunk megfejtése: 1. Fc2 — b3.
