Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-03 / 150. (4593.) szám
1938 julhio 3, vasárnap. Farkas István: FÉNYKÉPEK Az emberi jóságról Milyen furcsa, hogy a magamfajta ember, akit sokan nem szeretnek, sokan félreértenek, mégis mindig az emberi jóságot hirdetem és keresem. Föltétlenül hiszek abban, hogy minden emberben sokkal több a jó, mint a rossz, és ezt a hitemet Isten mindig újabban és mindig jobban megerősíti. Én Istenem, bizony, megint nem valami nagy dolog történt. Chamberlain és Mussolini nem találkoztak személyesen, miniszterjárás sem volt a környéken, mindössze az történt, hogy egy fekete- hajú, tizenöteszíendős kislány megbetegedett. Egyik nap még ott ült az iskolában, megszokott helyén, s arra várt, hogy négy esztendő után a megszokott derűvel és meghatottsággal búcsúzzék az iskolától, másnap azonban már lázban feküdt és negyednapra elvitték a kórházba. Nekem a barátnői "újságolták, amikor Marika lányommal sétáltunk (persze csak kocsiban) és ezek a tisztaszivü leánykák úgy jöttek körém, mint tulajdon apjuk köré az újsággal: — Tetszik-e tudni, hogy Ildit a kórházba vitték? Nem, nem tudtam. Megdöbbentett a hir és látom, hogy a kislányok szemében ott rezeg a könny, hirtelen egyik meghalt kis tanítványomra, a csendes, halkszavu Gyurkó Zsuzsikára gondolok, akit éppen egy esztendeje olyan észrevétlenül, olyan könyörtelenül ragadt el a halál, hogy azóta is félek, ha egy kislány betegségéről hallok. — Tanár urat emlegette lázálmában — újságolták másnap a leánykák — meg Edit nénit. Ugy-e, ki tetszik menni hozzá? Boldogult emlékű Kosztolányi Dezső aggódásával és halk részvétével szeretem a betegeket s nem csinálok esetet abból, ha valakit az Isten nagyobb türelemre int. De kimentünk, a feleségem is kijött a kislányommal s a kórházi ágyon ott feküdt a máskor csupa mosoly, csupa eleven kislány, alig, hogy megismert és az én szótáram szegényes volt ahhoz, hogy szavakkal is meg tudjam vigasztalni. Fényes szemén, halvány tekintetén mintha azt láttam volna: — Köszönöm, hogy eljöttél. Szidtál, néha rám is ütöttél, de mindig szerettél, s ki fogja most a füzeteket szétosztani az év végén, ha én nem vagyok közietek? De csak a tekintete beszélt, s amikor megsimogattam halvány kezét, akkor is inkább csak a szemével mosolygott. Mindig ilyen volt, inkább a szemével és a szivével, mint a szájával beszélt. öreg édesanyja, hetvenhatéves édesapja ott üldögéltek a másik ágyon és a szemükből folydogált, csordogált a könny. — Ha ez a lány odalesz — sirta az édesanyja — minek nekem az élet? Én csak ültem köztük, két-három rokon mellett, felnéztem az összehordott rózsákat, magam előtt láttam három gyermekemet, akik egészségesek, az egyik a cipőket szaggatja kéthetenként, a másik még a könyvtári könyvét is elveszti, a harmadik már félig szétszedte a babakocsiját, és úgy gondoltam magamban: — Mégis megáldottál engem, Istenem! Magamban — nem szégyelem bevallani — édes Imával fordultam az Istenhez, és hallhatatlan hangon, de apai szívvel kértem őt, hogy maradjon meg az egyetlen leány, ne menjen Gyurkó Zsuzsi vagy Kanyar Gabika után, hiszen olyan szükség van még rá a két öreg mellett, mint a búzának a májusi harmatra. Este aztán, kisvárosi szokás szerint, szellőztetés ideje alatt, a szomszédasszonyokkal beszélgettünk. — Gyűjtést kellene rendezni, — mondja az egyik, — ha Pestre kellene vinni, ugyan miből vihetnék? Sok a jó ember, mindenki szívesen adna egypár koronát. Pál Pisti is ott orvos, az segítene rajta! Szomszédi beszélgetés volt, de mintha csodálatos fényesség támadt volna az ébredő csillagokkal, olyan tiszta, olyan hizodaimas volt minden. Én szeretem az embereket. Kicsiket is, nagyokat is, és egész életemet mások szolgálatára szeretem áldozni. Hirtelen elgondoltam, hol találhatnék még a közelben telefont, megkérdeznénk a kórházat, hogy van a leányka, lehet-e rajta még segíteni. Szaladok a gyógyszertárba, régi iskoiatársam- hoz, Kucsera Lászlóhoz, fölcsöngetem és megmondom sebtiben, hogy mit akarok. Á jó ember azonmód megteszi kívánságomat, és ahogy nem tudom elhallgatni a jó szivek dicséretét, hucsuzás közben szinte szégyenkedve még azt mondja: — Ha gyűjteni fogtok, valahogy ki ne hagyjatok belőle! Édesanyák! Ti tudjátok elképzelni a lágyabb- szivü édesapákkal, hogy hogyan mentem hazafelé. Az országát közepén mintha mennyei utón lépdeltem vona, s a könnyeim megeredtek lassú permetezéssel, mintha át akarták volna itatni kisded világunkat csupa mosolygó, szelíd jósággal. Másnap is kimentem. A kedves nővér fogadott. — Hogy van Ildiké? — kérdezem. — Alszik — mondja a kedves nővér, — aki egész életét mások szenvedésében, mások vigasztalásában éli, — talán ne tessék felkölteni. Csökkent a láza is, a főorvos ur azt mondta, hogy túl van már minden veszélyen! Egyszerre minden beteget derűsebbnek láttam. Az otthonmaradt jó szivek sürü rajokban, az éter láthatatlan hullámain egyszerre jöttek tiszta örömüket jelenteni. A kis kórházi kápolnában alig hallhatóan, alig zengőn megszólalt a pici kis harang és a nyári délutánban angyalok suhantak csodálatosan finom szárnyalással. Pedig, mondom, semmi különös sem történt. Egy Öreg, városvégi cipész leánya, Ildiké először aludt nyugodt pihegéssel a fehér kórházi ágyon. * Egy hét múlva mégis eltemettük. Törékeny teste nem tudott megbirkózni a kórral, s Isten magához szólította. Sírja csupa virág s a nyár aranyos sugarai hervadó szirmokkal játszadoznak rajta, Ki» barátnői vidáman élik tovább életüket, csak az első csillag kigyulásakor röppen el csacsogó ajkukról egy btáortalan, remegő sóhaj: — Ildiké üzen... Két öreg ember jár a friss sirhoz. A természet törvényei szerint nekik kellett volna előbb elmenniök. A természet felett azonban őrt álT az Isten. Mi csak gyarló emberek vagyunk... Óriási választóik! Legolcsóbb áraki Pausz T., KoSiee e • * Üveg — porcellán — vfllanycsillárok! Modern képkeretezés, üvegezés Telefon 2423 Alapítva 1833 Komárom nyolcvan, Ipolyság húsz szegény kismagyar nyaraltatásáról gondoskodik Benépesült a Gyermekvédő Egyesület selmecvidéki üdülőtábora KOMÁROM. — A CsehszdováíkM Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gondozó Egyesület komáromi fiókja pompás munkát végez. Komárom volt egyike az elsőiknek a szlovákiai városok közüli, amelynek magyarsága — különösen lelkes, áldozatkész magyar nőd megértették a Gyermekvédő Egyesület fontosságát, magukévá tették az eszmét s már tavaly nagyszámú magyar gyermek nya- raltatásét intézték kitűnő eredménnyel. Az Egyesület komáromi fiókja tavaly óta még nagyobb arányú munkát kezdeményezett és sikerült taggyüjtési akciójával, összejöveteleivel, a Fruska cimü színdarab előadásainak jövedelmével tette lehetővé, hogy a gyermeknyaralta- tás ügye megfelelő anyagi fedezetet nyerjen. Az akció élén Bartos Frigyesné élnöknő és Sohwartzer Kárólyné ügyvezető dnöknő áll lelkes segítő társaival. Mivél a csallóközi gyermekéknek elsősorban erdei, magaslati levegőre van szükségük, a Gyermekvédő Egyesület vezetősége e héten tizenhat csenevész komáromi fiút küldött nyaralni a komáromi cserkészek szkienói cserkésztábora mellett felépített nyaralóházba* A fiuk három hétig maradnak a nyaralóházban, azután ugyancsak tizenhat kislány következik* A gyermekek a cserkészekkel együtt indultak útnak. A szünidei gyermektelepre két tanárjelölt ügyel föl, A gyermekek kiválasztását a komáromi iskolák vezetőivel együtt intézte az Egyesület elnöksége. Dr. Singer' Dezső, a komáromi kórház igazgató-főorvosa minden gyermeket elutazása előtt megivizsgállt s megmért. A gyermekek nagy örömmel indultak útnak. A vasútállomásnál a szülők sokkal megíhatottab- ban viselkedtek, mint a gyermekek. A szkienói pihent őábor nagyszerű faháza Biró Lucián bencéstanár kezdeményezéséből épült s ugyancsak Biró Lucián ajánlotta fel a cserkészek mindennemű segítségét: az élelmezést a cserkészek intézik. A Gyermekvédő Egyesület a nyaralni induló szegény komáromi gyermekeket takaróval, csajkával, cipő és ruhatisztító eszközökkel, melegítő ruhával, tornacipővel, lepedőkkel látta el. Az előkészítés és a felszerelés munkájában iBartos Frigyesnének és Schwartzer Károlyné- nák ifj. Nagy Jánosaié, dr. Kállay Endréné és Szomibathy Viktorné segédkezett. A komáromi járás nagyobbösszegü támogatással járult hozzá a gyermekek nyanaltiatá- sához. A szkienói üdülőtábor mellett azonban csallóközi falvaikba s tanyákra is megy nagyobb- számu szegény gyermek, hogy a falusi gardák és tanyai birtokosok meghívására falusi levegőn erősödjék. Az Egyesület kérő szavára igen sokan jelentkeztek a csallóközi magyar társadalom tagjai közül, hogy gyermekeket hívjanak magukhoz üdülésre. Nagykeszi, Ekel, Bkecs és a környező falvak között oszlanak majd meg a nyaraló gyermekek, egyelőre mintegy ötvenen. A komáromi, vé- konypénzü gyermekek nyaraltatása igen szép előjelek között indul. Az ipotysági fiók eredményes munkája IPOLYSÁG. — A Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gondozó Egyesület Ipolysági fiókja a közelmúltban tartotta közgyűlését Wilczek Vilmósné elnöklete alatt. A közgyűlésen — ■amelyen az ipolyvölgyi magyar hölgyközönség sziine-java jelent meg — elhatározták, hogy a többi fiókegyesület példájára az ipolysági szervezet is nyaraltatási akciót indít. A szükséges fedezetről olyképpen gondoskodik, hogy felkérte a tehetősebb tagokat arra, hogy vállalják magukra egy-egy gyermek nyaraltatását, vagy pedig egy-két gyermek nyaraltatási költségét fedezzék. A többi költségek fedezésére pedig ■az egyesület Péter-Pal napján nagyszabású ju- niál'ist rendezett. A közgyűlés Tóth Antelné indítványára felkérte az ipolysági háziasszonyokat, hogy a ju- niális büfféje számára természetbeni adományokat juttassanak. A felhívásnak nem várt eredménye volt. Az ipolysági lelkes magyar urilá- lányofc és asszonyok — névszerint: Laimy Lot- ty, Jaiblámczy Ili, Dióssy Manci, Oram Irén, Vavra Szivi, Breiner Irén, Salkovszky Katóka, Hornyaik Ági, Gkolicsónyi Pannika és özv. Sdhmatz Józsefné — fáradhatatlan buzgalommal végigjárták a város közönségét és nagymennyiségű élelmiszert gyűjtöttek össze. Ezenkívül sokan tekintélyes összeget kitevő készpénz-megváltást ajánlottak fel Ilyen kedvező előzmények után tartotta meg az egyesület a nagyszabású juniálist, amelyen a rendezői gárdát a magyar főiskolások alkották. Gyönyörű napsütésben hatalmas tömeg szorongott már a kora délutáni óráikban a Wágner- kerthelyi’Ségben. A látvány szépségét emelték a kisturi, a középturi, a felsőturi, a gyerlki, a tesmagi és pereszlényi katolikus leánykörök magyarruhéikban megjelent tagjai. Száznál több, szebbnél-szebb magyarruhába öltözött leány vonult fel Somogyi Katinka leányegyesületi el- nö’knő vezetésével. A leányok egyrésze gyönyörű néjpmüvészeti munkákat és mézeskalács-sziA komáromi tűzoltóegyesület csatlakozott a megalakuló magyar tüzoltószövetséghez KOMÁROM. —■ A komáromi önkéntes Tűzoltó Egyesület junius 30-án tartotta évi rendes közgyűlését a városmajorban Dosz- tál Jakab elnöklete mellett. Az évi jelentést Schleisz Géza tüzoltófőparancsnok terjesztette elő s részletesen ismertette a testület működését. Hittrich József, a testületnek 40 esztendőn át működött alelnöke lemondott tisztségéről. Hittrich Józsefnek érdemeiért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak, helyébe Lóránt Mihály fakereskedőt választották meg. Az uj választmány megválasztása után egyhangúlag kimondták, hogy a komáromi tűzoltók belépnek a most megalakuló Országos Magyar Tüzoltószövetségbe. A költségvetést és a tavalyi zárószámadást elfogadták s elhatározták, hogy nagyobbössze- gü segélyért folyamodnak a járási választmányhoz* veket árusított. A népművészeti mimikáikat Somogyi Katinka szakavatott vezetése alatt ipolysági fiuk és leányok készítették teljesen ingyen. A juniálisom Ipolyság és vidékéinek magyarsága szinte kivétel nélkül megjelent és a kora reggeli órákig jó hangulatban volt együtt az iparos és a munkás a magyar intelligencia vezetőivel. Különösén nagy forgalomnak örvendett a büffé, ahol özv. Schmatz Józsefné felügyelete mellett özv. Sti'aszny Gyuláné, Jakab Pálné, Marczy Gyulámé, dr. Holló Józsefné, Schön Alajosné és Jády Károlyné látta el a háziasszonyi teendőket. A juniális rendezésének nehéz munkáját dr. Salkovszky Jenöné, egyesületi ügyvezető elnöknő látta el nagy buzgalommal és hozzáértéssel. Az ünnepély jövedelme az önkéntes felajánlásokkal együtt lehetővé teszi, hogy 18— 20 szegény magyar gyermek élvezze háromnégy hétig a nyaraltató* örömeit. Az egyesület választmánya úgy határozott, hogy fáz fiút az ipolysági gimnáziumi cserkész- csapat táborába küld ki, ahol Hornyák Odilló cserkészpairancsmok, gimnáziumi tanár felügyelete alatt fognak nyaralni, — míg a leányök nya- taltatósi módjának megbeszélésére e napokban ülést tart. Az egyesület vezetősége ezúton 1® hálás köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik akár természetbeni adománnyal, akár pénzbeli segítséggel vagy a juniálison kifejtett munkával elősegítették a nemes célú akció sikerét. Évzáró a prágai MAK-ban PRÁGA, — Vége az egyetemi munkának, a prágai MÁK is megtartotta évzáró taggyűlését, amelyen Hajpál Gyula elnökölt. Az elnöki megnyitó után Sztankay Szilárd kulturreferns ismertette aiz egyesület fculturmunkáját és hangoztatta, hogy a rövid munkaévadban csak ön- képzőelőadások rendezésére szorítkozhatott a vezetőség. Az első előadást dr. Pfeiffer Miklós kanonok tartotta május 19-én a magyar történelmi irodalomról. Sztankay beszámolója után különböző egyesületi kérdések kerültek szóba, Rohringer Béla ismertette a CsMASz-szal folytatott megbeszéléseket, a prágai MÁK egyesületi kérdéseiről pedig Halász László főtitkár számolt be. Az ülés végén Hajpál' Gyula elnök nagyobbszalbásu beszédet mondott. Beszéd'e végén (kijelentette, hogy az ifjúság nem kritizálni, hanem dolgozni akar, kitartóan és önzetlenül. • A prágai magyar ifjúság bensőséges ünneplésben részesítette Ónody Zoltánt, a MÁK volt elnökét az egyesület ezévi előadásciklusának utolsó estjén, amelynek egyedüli előadója ónody volt. A prága MÁK nevében Halász, a kassai diákok nevében Rohringer Béla, a kárpátaljaiak nevében pedig Berger István köszöntötte a volt elnököt; Ónody meghatottam válaszolt az üdvözlésekre, majd ,,Pesti interjú" címen megtartotta előadását. Az utolsó hetek munkájának egyik 'kimagasló eseménye volt még a szlovákiai és kárpátaljai középiskolások látogatása. Ebből az alkalomból a MÁK műsoros estet rendezett, amelyen Hajpál elnök és Sztankay kulturrefenens üdvözölték a vendégeket, majd Nagy Pál és Csontó Menyhért tartottak előadást, Halász László pedig ..Évek múltán" című novelláját olvasta Fel. Nagy sikere volt Molnár Istivám énekszámainak. A zongoránál Kriszt Vilmos ült. 4
