Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-24 / 167. (4610.) szám
6 H <pmgmA\\<Aarhtklab 1938 julius 24, vasárnap. SAUNA Finnországban járván, megtapasztaltam az igazi finn fajta fürdőt, a saunát. Faluhelyen nincs jó finn ház sauna nélkül. Sőt mikor a finn ember nekiáll faházat építeni, előbb a saunát építi meg mellette, mert a házat tovább tudja nélkülözni, mint a maga módja szerint való fürdést. Ez az ő fürdőháza fából rótt viskó, és kemence van benne. A kemencén kívül pedig menedékes, széles falépcső. A kemencének felső lapja van, arra jókora köveket tesz. Alaposan befiitenek fával a kemencébe, a kövek teljesen áttüzesednek. De úgy, hogy aki hozzáérne a kőhöz, csúnyán megégetné a kezét. A kemence mellett rocskában viz. Az ember aztán levetkezik egészen. Egyelőre csak meleg van a viskóban, olyan jó erős fütött meleg. Akkor fölveszi a rocskát és ráloccsant belőle a kövekre. Az a viz nyomban igen forró gőzzé válik. A forró gőznek pedig az a természete, hogy a viskóban fölfelé törekszik. A finn ember tehát fölmegy a legfelső lépcsőfokra és ott elnyúlik a deszkán. Ott már igen erős a hőség. Hozzátartozik a saunához az is, hogy egy kis nyirfalombot is vetnek a tűzre. Ez fa- nyarszagu, áporodott füstöt ad. Nem sokat, de mégis füstöt. A saunázó ember tehát ott fekszik a fanyarszagu, különös, füstös gőzben, roppant melegen, és elkezd verejtékezni, mint mi itthon a török módra készített gőzfürdőben. Mikor a meleg már jól átjárta, leszáll, veszi a rocskát és megint rálocsol Irta: Harsányi Zsolt va bennem, hogy magam fütöttem önmagamat. Vidám kemence gyanánt úsztam a hideg tóban. Remekül esett. És csakugyan: még csak el sem tüsszentettem magam utána. Sőt az a kis köhécselésem, amelyet a hálókocsiban szereztem, másnapra elmúlt. Ilyen az eredeti, vidéki sauna. Van aztán városban is sauna, mint nálunk a gőzfürdő. Itt nyitott viz helyett jéghideg tust használ az ember. Női kiszolgálás, a vendégek semmiféle fürdőruhát nem hordanak, gyakorlott asszonyok masszirozzák a tus alól kikerült embert. De még csak eszébe sem jut az embernek a szemérmetlenség gondolata. Ennek! Elragadó emberek a mi északi atyánkfiái, a népnek nemcsak a házatája, holmija, teste, I Jóleső gondolat, hogy a vérség régi kapcsán hanem képzelete is tiszta. I hozzánk tartoznak. Óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice • • Üveg — porcellán — villany csillárok! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiinniiniiiM Modern képkeretezés, üvegezés HlinillHIII!llllllllltll!llllttttlttillHlllllllflllll!llllllllllllllllllllilllllllllll!llllllll!llII!lllllllllllllllillllll!IHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIllllllllllllU Telefon 2423 Alapítva 1833 Madáchiié sírjánál Irta: Lackóné dr. Kiss Ibolya az áttüzesedett kövekre. Egy szempillantás alatt még hevesebb lesz a felső lépcsőfokon a meleg. Ő végignyulik a deszkán megint, Mozdulatlanul hever és izzad jó darabig. Az alsóbbik lépcsőfokon vederben a viz. Abba olykor belenyúl és megmossa az arcát. Akkor a hőséget jobban bírja. Ezt aztán megismétli többször is. Az izzó kövek vízgőze kegyetlen hőséget termel. A verejték csak úgy szakad a fekvő emberről. Mikor már alaposan kiizzadt és hosszan átjárta egész testét a hőség, előveszi az előre elkészitett nyirfagallyat. Friss nyirfagally- ból összekötnek egy jó virgácsra valót, az már ott várja kezeügyében. Fölül a deszkán a finn ember és elkezdi magát a friss lombbal virgácsolni. Jó erősen megcsapkodja lábszárát, mellét, hasát, még a hátát is meg tudja csapkodni olyan ügyes mozdulatokkal, amelyeket magunkfajta más nációnak külön meg kellene tanulni. Mikor alaposan és hosszasan megvirgá- csolta magát, a sauna-fürdésnek ez a része kész. A fürdőző ember teste teljesen áthe- vült, minden verejtékét kiadta, vérkeringése a virgácsolástól megelevenedett. Akkor jön az, amin az idegen elcsodálkozik. A saunát szeretik szabad viz partjára építeni. Ez nem nehéz, van az erdőben tó elég. Finnországot az ezer tó országának szokás nevezni, de ez csak olyan mondókás szám. Valójában hatvanötezer tó van Finnországban. Közte három akkora is, mint a Balaton, de természetesen sokkal kisebbek is. Már most a teljesen áthevült és kiizzadt ember, akármilyen az időjárás, ha csak be nem fagyott a viz, kilép a nyirfüstös, bolon- ditóan forró saunából a szabadba és se szó. se beszéd, beleveti magát a tóba. Aki úszni tud. az úszik egy jóizüt, aki nem tud úszni, csapkod a sekély partmenti vízben, lubickol, ugrándozik. Csak pár percig. Akkor aztán megtörülközik és felöltözik. Mi is járunk gőzfürdőbe, de annak hőfoka mélyen alatta van a saunának. A finnek elképzelhetetlen hőfokot kibírnak. Voltam olyan saunában. ahonnan riadtan kellett menekülnöm a legfelső lépcsőfokról valamelyik mélyebbre, mert a bőröm még csak kibirta volna a gyehennái hőséget, de a szemem golyója nem birta és az ajkam sem. A finn házigazda meg csak végignyult kéjesen a deszkán és odaadóan élvezte a meleget. Hogy aztán a sauna után teljesen áthe- vülve beleugorjam a jéghideg tóba, attól eleinte húzódoztam kissé. Hűvös volt az idő, az eső is szemergett. De a házigazda biztatott: — Csak menjen bele bátran, az én felelősségemre. Akár megesküszöm, hogy még csak náthás sem lesz. Erre elszántam magam. Ha ennyi százezer meg százezer finn atyafinak sohasem esik baja tőle, én sem fogok belehalni. Kijöttem a sauna kellemes poklából, ott volt a tópart, ugródeszkát is láttam, tehát gondolkozás nélkül fejest ugrottam a hideg tóba. Usztomban aztán kíváncsian vizsgáltam, mit érzek. És kitűnt, hogy egy csöppet sem fázom. Azt jól éreztem, hogy a viz hideg, de íiem , fáztam. Mert annyi hő volt fölraktározHa nem mutatták volna meg az irányt, sohasem találtam volna oda. Bolyonghattam volna órákig a nagyváradi temető mohától zöldéiő hantjai között, nem tudtam volna ráakadni, mert ut nem vezet hozzá, márványlapra vésett arany betűk sem villogtak felém a lebukó nap aranyló derűjében. Egyszerű, feketére festett fejfa jelzi csak, hogy az, aki a két lépésnyi helyen nyugszik: Madách Imréné, Fráter Erzsébet Élt mindössze 45 évet * . ♦ A Szigligeti Társaság, mely a süppedő sírok és korhadt keresztek között felkutatta és rendbe- hozatta a begyepesedett sirt, kegyeletes munkát végzett, „Erzsi“ legalább halála után „rendezett" környezetben aludhat ja örök álmát . . . Elfogódva helyezem csokromat a bodorkával borított hantra, amely alatt fekszik a nő: „méregből s mézből összeszürve" * * * A nő, aki felett nincs jogom pálcát törni, hiszen bűne a „koré, mely szülte" ♦ ♦ * És mégis! Szüntelen arra a másik sírra kell gondolnom, ott. fennt északra, Abószfcregován, amelyet idővel s térrel le nem mérhető távolság választ el az ittenitől. Két nyugvóhely: s közöttük áthidalhatatlan magasságban a „Mü“, melyet a nő indított el azzal, hogy megbotlott s a férfiből előcsalta azt, amit eddig még csak nem is sejtett: a tündöklő, alkotó géniuszt. Mohón járatom szememet Várad lankás domboldalain, amott a Kőrös csillogtatja felém napsugárban fürdő fodrait, — távolabb rengő búza- tenger. Ez, ez volt a Fráter Erzsi igazi hazája, nem az északi Alsósztregova. A bihari Fráterek daloló, vidám ivadéka, tüzes vérrel, piros szívvel sohasem illett a Madách Imire hidegfalu ősi kúriájába, ahol az anyós, Majthényi Anna volt a „nagyasszony", — Erzsi csak a megtűrt második. „Te csak virág légy, drága csecsebecs, Haszontalan, de szép" ♦ * . szói Ádámon keresztül a költő a száz alakban megrajzolt szerelmeséhez. Akart-e több lenni Madách oldalán Fráter Erzsi, mint „drága csecsebecs"? Vágyott az élet- jjtárs szerepére? Talán akart is az lenni, — de Inem tudott. Gyorsan keringő vére kergette, so- !> dórt'a a bűn, a hitvesi hűség megszegéséhez a [már három gyermek anyját, akkor, mikor Madách politikai bűnnel vádolva börtönben sínylődött. S mikor kiszabadul, idegen nőt talál felesége helyett, kinek a szive s a csókja már a másé . . . „Könnyű Ítélni a felületesnek És mily nehéz, ki a szivet kutatja" ... Nem, nekünk igazán nincs jogunk az Ítélkezésre. ítélkezett Madáchné felett a sors s elsősorban saját lelkiisemerete ... Madách a költészet tisztaságába menekül bánatában s megírja „Az Ember Tragédiáját", a feleség megfosztva kis családjától, hazajön Biharba fe’ejceni. A cigány pedig seholsem tudott bufelejtőbben játszani, mint a váradi kiskorcsmákban s a bor, — az édesensavanykás izü érinelléki bakator — minden altatószernél hamarább vonta be jótékony ködével a gondolkodásba induló agyat. Mert a gondolkozás elől úgy menekült ez a szerencsétlen asszony, mint a kisértetek elől. S ha mégse tudott megbirkózni velük, akkor elkezdett vándorolni Váradról Margittára, Margittáról Cséhtelekre, onnan vissza Nagyváradra, gyalog, vagy szekéren, néha gavallérok hintóján . . . Élt-e még ekkor a lelke, vagy csak a testnek csúfolt, rongyos ruhába bujtatott emberi formáját cipelte magával? Élt, egész biztosan élt a lelke, ez a „kincs, szent örökség", ez űzte, hajszolta a szégyen s elsősorban saját maga: Madách Imréné élői. „A nő, ez eszmény, e megtestesült Költszet hogyha süllyedt torzalak lesz, Mely borzadályt szül." Ismerte vájjon ezeket a sorokat? Minden egyéb állítással szemben szilárdan hiszem, hogy nemcsak olvasta Az Ember Tragédiáját, hanem szórul-szóra tudta is, felfogta költői nagyságát s éppen ez a felette álló nagyság siettette feltartózhatatlanul a lefelé ívelő vég feié. Óh, hányszor bolyonghatott az erre csillámló Kőrös partján, hányszor ülhetett le fáradtan a Kálvária hegy lábánál átkozva a sorsot: ff* ♦ * mért állított mély örvény felé Szédelgő fejjel, kárhozatra szánva?" Még áll a váradi közkórház s benne a szobai melynek fehérre meszelt falai utoljára látták élőnek Madách múzsáját, aki nélkül sohasem Íródott volna meg a Tragédia. A falak némák s hallgat az alsósztregovai mauzóleum porladozó költője is.' Nem mondja többé: „Mi néked semmi, nékem egy világ.** S hallgat ez a bodorkával befuttatott sirhant is, melyre az esti harmat már rászitálta' első cseppjeit . . . A nap lebukott a füzes mögé s a gyöngyházfény ü fellegek szürkére szintelenedtek * , . Esteledik ... Induljunk hazafelé. Pszt! Halkan lépkedjünk, fel ne ébresszük a halottakat . . . szabálytalanokat is, és azokat emelőmunkává alakítják. Ellyson arra figyelmeztet, hogy repülőszárnyak ilyen rugalmas lengedezését eddig gondos letámasztás segélyével rendszerint elfojtani igyekeztek, pedig az nem más, mint az anyag beszédes megnyilvánulása, amelyből az aerodinamikusnak finom megérzéssel le kell szűrni a tanulságot. Itt is az nyilvánul meg, hogy szabadon mozgó tömeg mindig a legkisebb ellenállás útját vagy alakját választja: a szárnyvég! légörvények leválása akkor jár a minimális energiaveszteséggel, ha a levegő az örvénylést-okozó szárnyvégeket rezonan- ciás rezgésnek indíthatja. Jellemző példája ennek a madárszárnyak minden izében rugalmasan-hajlékony szerkezete és anyaga. Ezért keresni kell a mai sár- kányrendszerü, tehát lényegében merevszárnyu repülőgépeknél is olyan konstruktív megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a szárnyaknak rugalmas anyagból s lehetőleg csak kevés tartó- és merevitőelemekkel dolgozó felépítését Az ilyen megoldások nemcsak a levegőellenállást csökkentenék még jobban és ezzel növelnék a maximális sebességeket, hanem a legkisebb magasság- veszteségnélküli sebességet is csökkentenék és megjavítanák a siklórepülési tulajdonságokat. A Junkers társaság a „]U 90"-es típusjelzésű gépekkel kísérletezik ezirányban. E gépekkel óránkénti 475 kilométernyi sebességet értek el eddig! A kísérletek legfőbb érdekessége azonban az, hogy a rezonanciás szárnylobogásokat mesterségesen idézik elő, illetve a levegő természetes hatásait a velük rezonanciás értelemben való együttműködéssel mesterségesen elősegítik és fokozzák — a lobogások másodpercenkénti ritmusszámát a sebességnek, valamint a gép és szárnyak súlyának és méreteinek adataiból lehetőleg már előre kiszámítják — azután pedig kísérletileg ellenőrzik és szabályozásukra való berendezéseket. is konstruálnak. A kísérletek forradalmi jelentőségűek és .ezért közelebbit még nem hoztak nyilvánosságra.Németországban alkalmazni kezdik azokat az elveket, melyeket F. A. Ellyson, a kiváló aerodinamikus már régóta hirdet: szerinte a mai merevformáju és rugalmatlan kiképzésű tartószárnyaknak nincsen „belső aktivitásuk" és emiatt az őket érő levegőhatásokkal szemben lényegesen kedvezőtlenebbül viselkednek, mint a rugalmas madárszárnyak: egyensúlyzavarokkal reagálnak, amelyeket azután mótorenergiát és pilótamunkát igénylő kormánymozdulatokkal kell kiegyenlíteni. Ezzel szemben a madárszárnyak, különösen a nagy vitorlázóké, mint a gólya vagy a sirály, a legszabálytalanabb széllökéseket is szinte önműködően sebességük fokozására vagy emelkedésre használják —, a szárnyak minden nyomásnak azonnal rugalmasan engednek és folytonosan a pillanatnyilag legalkalmasabb és leggazdaságosabb formát veszik fel. Az ilyen folytonos alakváltozásokat könnyen meg lehet figyelni szabadon felfüggesztett, könnyen mozgó felületeknél, ha szélben vagy sebes jármű tetején lengedeznek: zászlóknál, vitorláknál, stb. Különösen a rezonanciás rezgések a fontosak, amelyek ilyenkor fellépnek. Kronfeld, a neves vitorlarepülö, egyszer arról számolt be, hogy ferde tartókkal le támasztott szárnyú egyfedelű vitorlagépével egyizben tartókkal, másizben e tartók nélkül röpült mindkét alkalommal teljesen hasonló légköri viszonyok közepette. Tartók nélkül a gép siklási szöge lényegesen laposabb volt és ekkor a külső, aránylag szabadon függő szárnyrészek élénk hullámzása volt látható, ami gondolkodóba ejtette. E csapkodó mozgások gyorsan következtek egymásra és Kronfeld 70—80 centiméternyire becsülte a szárnyvégek kilengéseit Kétségkívül az ott fellépő örvények inditották lobogásra a meg nem támasztott és ezért bizonyos fokig rugalmasan hajlékony szárnyvégeket. A siklási, szög kedvező laposabbá válását és a megtett ut hosszabbodását úgy lehet magyarázni, hogy a rugalmasan épített szárnyak, .különösen a végeik* felveszik a levegő impulzusait, a MAGYAROK * CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1918-1938 5zetkesoietU: Bacsód# István flr első könyv, amely beszámol a csehszlovákiai magyarság életéről az államfor- dulat után. — Irfák a csehszlovákiai magyarság legismertebb írói, tudósai és szervezői. Húsz év mérlege ez a könyv, amely 240 oldalon felöleli a csehszlovákiai magyar élet minden területét. — A fejezetek címe: A magyar katolicizmus — A magyar protestantizmus — A demográfia tükrében — A statisztika tükrében — Az asszimilálódás — A magyar zsidóság — Politikai életünk húsz éve — Gazdasági életünk húsz éve — Kulturális szervezkedésünk története — A magyar iskola — Az irodalom — A művészet — A tudomány művelése — A sajtó — A polgárság — A parasztság — A főiskolások — A Sarló története — Szlovákok és magyarok — Csehek és magyarok — Európa és a csehszlovákiai magyarság — Magyarország és a csehszlovákiai magyarság.-----------Az „AZ ORSZÁG ÚTJA" kiadása, Budapest ARA: 19.50 Ki. Megrendelhető & PMH kiadóhivatala utján. Portó 3.—, utánvétnél 5.— Kő. Újfajta repülőgép-kísérletek: lobogószárnyu gépmadarak Irta: Neubauer Frigyes mérnök
