Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-24 / 167. (4610.) szám

1938 julius 24, vasárnap*

Budapesti levél

(£ő,) BUDAPEST, — Van valami tra

gikusan fölemelő abban, hogy ha a magyar nemzet mai elesetfségében reménysugarakat keresünk a jövőre, a múltba kell visszanyúl- nunk. A temetők cs a kripták csendjét kell megzavarnunk. Ami szép, nagy, nemes, követésre méltó, hősi és önfeláldozó eszmény vart a magyar nemzet életében, az mind ott porlad a temetők földjében és százszorosán íölhatványozott erővel figyelmeztet bennünket arra, hogy nemzetünk élete és fönnmaradása elválaszthatatlanul függ össze azzal a tiszteletadással, amellyel elköltözött nagyjaink emléke felé fordulunk. A magyarság teljes egészében átérzi ezt a kegyelets kötelességet, mert sohasem öltött olyan méreteket a nemzet héroszainak, történelmi és politikai nagyjainak, költőinek, művészeinek és íróinak tisztelete és emléküknek fölidézése, mint éppen a mai korban. De sohasem is volt olyan nagy szükség a múltba való áhi- taíos elmerülésre, a múltból való erőgyűjtésre és a letűnt századok dicsőségének ma- gasztölására, mint éppen napjainkban, amelyekre pontosan ráillik a költőnek lélekbemarkoló sóhaja: „Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban?’*

Ennek a „régi dicsőségnek’* egyik legnagyobb alakját készül most az emlékezés szent lángjával ünnepelni a magyar nemzet. Augusztus 25-én lesz száz esztendeje annak, hogy az élők sorából elköltözött Kölcsey Ferenc, aki a magyar erényeknek, tudásnak, tehetségnek és jeliemnek valóságos kiteljesülése volt. Élete és működése arra a korra esik,. amely egy emberöltőt fogott át és a leggazdagabb és a legtermékenyebb volt a magyar nemzet fejlődésének, egységes nemzetté válásának történetében. A magyar reformkorszak volt ez, amikor az isteni gondviselés a kiváló vezetőknek, az irányitó elméknek,- a nemzeti jogok harcosainak olyan sorával ajándékozta meg a nemzetet, aminőre nem mutat példát egy más nép története sem.,,Egy uj kerek asztal lovagjai voltak ők s köztük Kölcsey a szűz Galehád: paripája fehér, páncélja ezüst; fiázfáBí)/ nemesebb valamennyinél.’! -.-.-.z,. i i.

Melyek voltak azok az erények, amelyek olyan piedesz-tájra emelték Kölcseyt, hogy halálának százéves fordulóján a hálának és a hódolatnak érzésével fordul az egész nemzet emléke felé? Elsősorban talán emberi nagysága, amely tiszteletre és meghódolásra késztet, aminthogy kortársait is lenyűgözte enibeíi1 kiválósága, ugyannyira, hogy váratlan halálának hírére a nagy Wesselényi Miklós igy kiáltott föl: „Ő nem közülünk való volt!” Puritánsága, elvhüsége, szabadság- szeretete példaadó volt és e tekintetben nem ismert megalkuvást. Amikor Szatmár-vár- megye, amelynek egyik képviselője volt a diétán, megváltoztatta a követi utasítást, — gondolkodás nélkül lemondott képviselői megbízatásáról és olyan beszédben búcsúzott el az egybegyült rendektől, hogy barátait és tisztelőit könnyekre fakasztotta.

De Kölcsey nem is mint politikus és filozófus volt tulajdonképen nagy. Ami őt a magyar nemzet halhatatlanjai sorába emeli, az költészete és nemzetnevelő hatása. Költészetében művészi formában fejeződött ki mindaz a politikai és társadalmi ideál, amely a reformkorszakot hevitette. Ö volt az első magyar költő, akinek a lelkében először ébredt öntudatra a nemzeti önállóság gondolata és ő volt az első, aki megérezte, hogy a magyarság nemzeti életet csak ugy élhet és ugj/ töltheti be történelmi hivatását, ha politikai szabadságát kivívja. Azok közé tartozott, akik fölülemelkedtek a maguk korán cs annak alakulására és fejlődésére óriási befolyást gyakoroltak. Egész költészetén, de élete egész munkásságán vörös fonálként húzódik végig a szabadság eszméje és ezért küzd a szólásszabadság, a sajtó- és a vallás- szabadság érvényesüléséért. Minden rokon- szenvével az elnyomottak pártjára áll és ezért teszi magáévá a lengyelek ügyét, akiknek az érdekében lángoló szavakat talál, amelyekből jóslatszerűen kicsendül a lengyel és magyar nemzet egymásrautaltságának gondolata. Sokan ugy vélik, hogy köl- tészetünkben először Petőfi képviselte a szabadság eszméjét. Pedig Kölcsey volt az, akinek költészete a nemzeti szabadság első apoteózisa és az ö költészete sugározza először a nemzeti szellemet is. Kölcseyt — mint Korsós Gyula most megjelent könyvében n:o|dja — először magyar nemzeti érzése a i\öljk‘izeiben szakítja el az antik világ utánzásától, á-magyar előtt idegen mitológia kepeitől. A görög költészet görög népi szellemet lehel; mi abban utánozzuk — hangsúlyozza a neohumanista Kölcsey a görö^ göket, hogy mi meg eredeti magyar nemzeti hagyományaink történeti szellemét tükrözzük irodalmunkban. Világnézetének elvi és gyakorlati életfölfogását mondja ugyancsak Kornis Gyula — a halála előtti évben a Paraneisishen foglalta össze. Ez kiérett életbölcsességének klasszikus, ma, egy évszázad múltán is, érvényes summája. Az eszmék és értékelések mostani anarchiája közepette is

a legbiztosabb életkalauz.

Csodálatos, hogy Kölcsey, akit már életében oly nagy tisztelet és annyi elismerés Övezett, mennyire félt attól, hogy az utókor el fogja felejteni. 1826 augusztus 29-én, a mohácsi vész háromszázados évfordulóján, irta le a következőket: „Én úgyis nemsokára az én halottaimhpz költözöm, előre tudván sorsomat, hogy el leszek feledve, mint ők.“ És koporsójára, melyben a negyvenhét évet élt költő testé végső pihenőre tért, ezt írták föl rokonai: „El ne felejtsetek!” A nemzet nem felejtette el. Nem is felejthette, mert hiszen neki köszönheti nemzeti imádságát, amely — ha semmi egyebet nem alkotott volna — örök életet biztosit neki a magyar Wallhalában.

Kölcsey emlékének legméltóbban akkor

3ZEPLPKET

RÁNCUKAT

MITESSZEREKET

így tiinleti el a

MARY

krém ára 10 Ke viz „ 5 Ke

Szállítja:

MARY Laboratórium

Dr. Pofiak és társa Bratisiava, Michalská 6

áldozunk, ha alázattal és hittel állunk azoknak az eszméknek a szolgálatába, amelyek benne a nemzeti lélek lángoló tüzéből fakadtak és amelyeket szent örökségül hagyott nemzetére.

Hogyan szüléiéi! meg a csehszlovákiai magyarság egységének indulója ?

Nyilatkozik Koczor Gyula, Németh István László és Márkus László

POZSONY. — Egy tömegmozgalomban a jó ritmusú induló csaknem olyan fontos, mint a Jeglogikusabb elmélet, ennek az axiómának igazságáról könnyen meggyőződünk, ha utána nézünk, egy-egy dal miként csinált fejezetet a történelemben. Elég csak a Marseilles példájára hivatkozni, amely nemcsak a francia forradalmat indította el útjára, hanem Napóleon sem tagadhatta volna meg császársága alatt a forradalom eszméit, ha katonái nem a Marseilles dallamával szálltak volna harcba. Az „Intemacionále" dallama nélkül pedig Lenin sohasem tudta volna az orosz tömegeket menyerni a kommunista eszméknek és a. győztes Olaszországban, négy hónappal a háború befejezése után Mussolini tisztán látta, Milánóban $zt, hogy -az „Jntemacio- nálé" dallamára, egyre nagyobb olasz tömegek vonulnak fel a nemzetközi vörös lobogók, alatt, hacsak . . . Igen, ekkor született meg a „Gio- yinezza“, a ne m zeti-sze-Jlemben ;meg-u j h odó O!asz- öfszág indulój^^Sitt^y'^fíÖkűl &iz^^'-M’űs5oli&i ffizm tudta .volna megteremteni az egységes fasiszta 1 Olaszországot. ‘És bárhogyan gondolkoznak a mai Németország ellenfelei a nemzeti szocializmusról, azt elismerik, hogy a német nemzeti szocializmus akkor vált igazán tömegmozgalommá, amikor megszületett a Horst Wessel induló. De igy volt ez mindig a történelemben; hiszen gondoljunk csak a magyar történelem egyik leggigantikusabb fejezetére, amelyet a Kossuth- dal indított útjára.

A csehszlovákiai magyarság egyetlen nagy tömegmozgalma húsz éves kisebbségi sorsunkban a legtutóbbi időben született meg, az Egyesült Magyar Párt keretében, mert hovatovább minden szlovákiai és kárpátaljai magyar előtt alapigazsággá válik az, hogy itt többé nem egyszerű pártkeretről van szó, hanem a Csehszlovákiában élő valamennyi magyar közös nemzet-szervezetéről.

Ennek a tömegmozga’ómnak egyik első nagy megnyilatkozása volt a pozsonyi magyarság május elsejei felvonulási, amikor hivatalos megál- lapitájr szerint Is .15 000. magyar tett nyíltan hitvallást az Egyesüli. Magyar Part lobogója alatt. De ezen a felvonuláson éreztük először hiányát annak, hogy tömegmozgalmunknak nincs megfelelő indulója, amely híven kifejezné a csehszlovákiai magyarság lelkületét. így-valósult meg azután néhány héttel későbben Koczor Gyula pártigazgató kezdeményezésére a csehszlovákiai magyarság egységének indulója, amelynek aluli szövegét akár a nemzetiségi sors-, bán élő erdélyi és vajdasági magyarság is magáévá tehe:i:

„Testvér! Mily büszkeség most magyarnak lenni, Hűséggel, reménnyel harcolni és hinni, Lankadatlan hévvel dolgozni serényen,

Zokszó nélkül élni mostoha kenyéren,

Megállni a tárát a földindulásban borssal verekedni keményen és bátran,

Nem hagyni a jussok tisztelni a törvényt, Acélkarral úszni át a sok, sok örvényt,

Hitegető szóra nem állni kötélnek,

Emelt főve! nézni szembe a veszélynek,

Egy táborba gyűlve, csak előre menni,

Testvér! Ilyennek kell a magyarnak lenni!”

Az. egység indulóját ma már Szlovákia és Kárpátalja minden városában és falujában megtanulták, ahol magyarok élnek. Most pedig megszólaltatjuk azokat, akiknek köszönhetjük; hogy a csehszlovákiai magyarság tömegmozgalmának,- az Egyesült , Magyar Pártnak is van már indulója.

Koczor Gyula

az Egyesült Párt országos igazgatója a következőkben nyilatkozott munkatársunknak arról,

hogy miért kellett megszületnie az „egység indulójáénak?

( • Régóta éreztük hiányát olyan daloknak és

indulóknak, — mondotta Koczor Gyula pártigazgató — amelyek kifejezést adnak a magyarság küzdelmének, élniakarásának, jobb jövőbe vetett hitének s amelynek egyúttal az egész ittélő magyarság sorsközösségénék is kifejezői. Több próbálkozás történt ebben az irányban, de eddig még nem született meg olyan dal, amely szövegével mindezt kifejezte volna, dallamának tüzével és könnyedségével pedig egyrészt magával ragadja volna népünket, másrészt pedig általánossá válhatott volna.. Ezt a hiányt igyekeztünk pótolni, amikor több helyről szövegeket kértünk és azokat a szerzők megnevezése nélkül Németh István László rendelkezésére bocsájtot- tuk, hog.y válasszon azok közül olyat, amelynek a szövege legjobban megfelel elgondolásunknak és egyúttal a legalkalmasabb a • m.eg?enési-: tésére, - Nrób:: •• . ■ ;

— Németh István László választása Márkus László költeményére esett. Örömmel látjuk, hogy mind1 a vers, mint annak zenéje a legsikerültebbek közé tartozik és

reméljük, hogy a „Magyarnak lenni . , rövidesen mindenütt felcsendül a magyar ajkakról.

így nyilatkozott Koczor Gyula, akinék legfőképpen van érdeme abban, hogy kezdeményezésével ez az uj magyar induló megszületett.

Németh István László

orgonamüvész és zenetanár, a pozsonyi nagymul- tu Bartók dalosegyesület éveken át volt kiváló karnagya, a Bartók és Kodály által megteremtett uj magyar zene egyik legkiválóbb propagálója, akinek néhány zenei' szerzeményével már eddig is jelentős sikere volt, a következőkben volt szives nyilatkozni mukatársunknak arról, hogy milyen szempontok vezették az indu'ó sző ve gének meg zenési t é s ében.

— Az én szerepem, amire az Egyesült Magyar Párt felkérésére vállalkoztam mondotta Németh István László — tuljadonképpen abban állott, hegy a rendelkezésre bocsátott, előttem meg nem nevezett szerzőktől származó szövegek közül egy megfelelőt kiválasszak és megzenésítsek. Az én szempontjaim a következők voltak;

—~ A lehető legrövidebb keret között a legtöbbet kifejező, egy magyar indu'ó ritmusának megfelelő,- tipikusan magyaros, úgynevezett hangsúlyos verseléssel írott szöveg legyen. A rendike zésemre álló anyag közül három ilyen költeményt találtam s azokat megzenésítvén az általam legsikerültebbnek tartott s mint később megtudtam, Márkus Lász'ó szövegére. Írottat bocsátottam az Egyesült Magyar Párt rendelkezésére.

■ —- A megzenésítésnél- kerülni akartam a sablonos, nemzetközi indulóritmusokat és ezeknek hangulatát. A kis műnek magyar jellegét igyekeztem kidomborítani, anélkül, hogy a régi magyar népdalok ötfokú (pemtatlon) skáláját vettem volna nagyjában alapul, formailag pedig a népdalok puritán egyszerűségét igyekeztem elérni, ezáltal is lehetővé téve azt, hogy ugy az egyesek, mint a nagyobb tömegek is nehézség nélkül e'sajáiit- has'sák. A népdalforma ez esetben a-zért is célszerű, mert lehetővéheszi a dalnak minden kíséret nélkül va'ó éneklését is, Természetes, hogy ragaszkodom az általam megkomponált harmonizáláshoz, ami egyszerűsége folytán ugy zenekari, mint vegyes, vagy férfikari, vagy akár csak zongorával kisért e'őadást is egyformán lehetővé tesz. A megadott zongoratétel oly egyszerű, hogy egy kezdő zongorista is vállakozhat rá.

— Márkus László szövegének — szinte a kisebbségi magyarság tízparancsolatának — hangulatát ez esetben tehát magyaros zenével és magyaros ritmussal, az éneklő magyar nép

hangulatával igyekeztem aláfesteni, kerülvén a nemezetkózi, tudományos zeneszerzői technikát.

Végiül

Márkus László

a Rimaszombatban megjelenő ,,Gömör“ főszerkesztője, a csehszlovákiai magyar újságírók nesztora igy nyiltakozott arról, hogy mit akart kifejezni pár soros .versében, amelyből az egység indulója let,

— Tizenöt évvel ezelőtt, kisebbségi életünk Legnyomasztóbb idejében írtam tizenkét soros kis költeményemet, amelynek megírására a magyarság soraiban jelentkező kaotikus állapotból való, kiemelkedés és az itt-ott mutatkozó közönyböli felrázás, nemkülönben a magyar egység megteremtésének gondolata indított.

— A verset akkor a Rimaszombatban ma is •szerkesztésemben megjelenő ,,Gömör“ cimü politikai és' társadalmi hetilapban „Magyarnak lenni . . címmel, a hírek, élén jelentettem meg. A vers minden különösebb visszhang nélkül maradt akkoron.

—- A kisebbségi magyarság körében a pártoskodást, külön politikai pártokra való tagozódást és az ennek ny mán jelentkezett pártközi súrlódásokat és a széthúzást veszélyesnek tartva, elejétő fogva híve és hirdetője lettem a magyar egységnek

és lapomat főleg az összefogásnak, az elesettsé- günkben, egyedtiállóságunkban szinte parancssze- riien kívánatos egységnek s annak létrehozásának szolgálatában állítottam. A sorsunkat intézők bölcs belátása s a magyarság impozáns módon megnyilvánult akarata az egységet meg is teremtette.

— .Az ennek jegyében megindult, mostani községi választások jöttével tizenöt évvel ezelőtt irt költeményemre gondolva, azt fölötte alkalmasnak találtam a magyar választók lelkesítésére, sorsközösségünk, élni akarásunk jellemzésére és a jövőbe vetett hitünk, összefogásunk, eddigi küzdelmeink, egész kisebbségi sorsunk egytá- borba gyülekezésünk szükségének a magyar lelkek előtti felvázolására, így aztán némi módosítással költeményemet lapom május 15-iki számában, ugyancsak a hirélen ismét megjelentettem és kefe’evonatban több magyar láptestvérhez is eljuttattam. Valamennyien le is közölték.

— Hogy gondoltam-e annak megzenésítésére?

Egyáltalában nem és végtelenül meglepett dr. Reinel Jánosnak, a Magyar Minerva főszerkesztőjének örömes levele, amelyben versemnek Németh Istán László pozsonyi dómkarmagy, zenetanár által történt megzenésítéséről értesített. A megzenésítés előzményeiről mit sem tudtam, de igaz, őszinte örömöt éreztem akkor, mikor a kotta -a Prágai Magyar Hírlapban, majd a'többi -magyar lapban is megjelent és azt is olvastam a lapokból, hegy az Egyesült Magyar Párt a vá'asztások alkalmává' Pozsonyban megtartott. impozáns mniíesztációs gyűlését a „Magyarnak lenni,. . . el éneklésével nyitották meg,

— A magyar sors jobbrafordulásáért dolgoz-^ szerény sajtómunkás szivéből őszintén kívánóra;

legyen ez a dal a szlovákiai és kárpátaljai s általában a kisebbségi életet élő magyarságnak tizparancsolatos indulója, az összefogás erejét mcgbizonyltó, szebb élettel, jobb jövővel biztató himnusza, minden magyarlakta tájon á sóbajos magyar ajkakon hittel, reménységgel felzendiilő imádságos éneke,

íme: három nyilatkozat arról, hogyan született meg a csehszlovákiai magyarság egységének indulója. Bölcsője a történelem eseményeiben ringott s bizonyos, hogy ennek az indulónak az is lesz a hivatása, hogy kisebbségi sorsunk történetében új fejezetet csináljon.

(környék)

7