Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-16 / 160. (4603.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- t évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, Szlovákiai és kárpátaljai maQVOrsáv félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. pOiltlk-dl TldpiLapj d fgyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská u l i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. 9 • SŰRGÖHYCIM: HÍRLAP, PRfiHfl. Világnézeti vita — és ami mögötte van Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy olyan sztratoszférái magaslatból nézzük a csehszlovákiai nemzetiségek sorsa körül folyó vitát és alkudozást, mint a Times. Közelebb vagyunk a problémához, hogy ne mondjuk: saját bőrünkről van szó. S engedtessék meg nekünk annyi önzés, hogy ebben az esetben ne igyekezzünk széles világnézeti perspektívákba állítani a kérdést, hanem köznapi alakjában vegyük szemügyre. Elhisszük a Times cikkírójának s elhisszük a külügyminiszter urnák is, — a'ki ugylátszik, ilyen kritikus kérdésekkel szemben szívesen alkalmazza az egyetemi tanár csillagfürkésző látcsövét, — hogy elsősorban két világnézet mérkőzésének tekinti a vitát, amitől sehogysem tud megszületni az a bizonyos statútum. Elhisszük, de sajnos, nem tudjuk követni őket e szép, emelkedett s főleg kényelmes utón. Szerintünk nem az ideológiai vitán van a hangsúly: bogyhát demökrácia-e vagy totalitás s hogy demökrátíkűs állam nem tűrheti, hogy testébe, fészkelje magát ellenségének, a totalitásnak akármilyen hivatalosan megtűrt intézménye. Lehet, hogy nem tűrheti, s ha a szudétanémetek a nemzeti szocialista világnézet elismerését, is követelik, miközben kisebbségi sorsuk megjavításán fáradoznak, hát ez az ő dolguk, de mi közünk van hozzá nekünk magyar és másfajta nemzetiségeknek, akik ugyanebben az országban élünk s akik, ha kevesebben is vagyunk s nem is áll hátunk mögött olyan hatalmas protektor, mint szudétanémet sorstesvéreink mögött, mégsem mondhatunk le elemi létjogainkról. S éppen a demokrácia követeli, —■ ha már az ideológiáról van szó, — hogy a kisebb ugyanazt kapja, amit a nagyobb s ne úgy, hogy a maradékból juttatnak neki valamit, hanem egyenrangú félként kikérik véleményét, meghallgatják kívánságait s számot vetnek vele. Nem látjuk be, miért azonosítja például a külügyminiszter az autonómia intézményét a nemzeti szocialista világnézettel. Miért válna az autonómia a totalitásos állameszme eszközévé például Szlovákiában, ahol sem a szlovákok, sem a magyarok nem hívei a totalitásnak s legalább olyan jó és meggyőződéses demokraták, mint a történelmi országok népe, ha mindjárt bizonyos kérdésekben másként értelmezik is a demokráciát? Ha pedig a szudétanémet vidéken lakó németség- kilencvenöt százaléka nem tud másként üdvözülni, csak a nemzeti szocialista eszme által, éppen a demokrácia tehet ellene legkevesebbet, hogy valóban úgy is üdvözüljön. Semmi nem olyan hiábavaló erőlködés, mint egy népet rászorítani saját akaratának tiszteletére (mert mi más a demokrácia?) úgy, hogy megfosztják akaratától. Ezen a téren úgysem érünk soha végére a vitának, mert hiszen nem valami immaginárius demokráciáról van szó, hanem a demokráciának arról a gyakorlati értelmezéséről, amit az államhatalom alkalmaz. Ilyesmiről vitázni pedig részint hiábavaló, részint veszélyes. Beszéljünk inkább arról, amiről az érdekes világnézeti vita mögött valóban szó van. Aki nem olyan előkelő magaslatból figyeli az eseményeket, mint a külügyminiszter ur és a Times cikkírója, az tudja, hogy nem a nemzetiségi pártokkal nem sikerült eddig megegyezni, —' idáig, mint tudjuk, imég el sem jutottunk, — hanem a koalíciós 91 óra alait a világ körül A hibás térkép majdnem veszélybe sodorta Szibéria fölött Hughes gépét Az amerikaiak „lekicsinyelték* * a szibériai hegyehet ■ Pontosan télannyi idő alatt repülte át az Óceánt, mint Lindbergh és iétannyi idő alatt a világot, mint Post NEW YORK. - Howard Hughes világrepülő keletamerikai nyári időszámitás szerint 19.37 órakor megérkezett Newyork- ba, ahol a Floyd—Bennet-repülőtéren több százezerfőnyi tömeg leirhatatlan lelkesedéssel fogadta. Hughes a 23.500 kilométer hosszú utat pontosan három nap 19 óra 14 perc és 10 másodperc alatt tette meg, amivel Post eddigi világrekordját (7 nap, 18 óra és 49 perc) majdnem kerek négy nappal döntötte meg. Hughes Amerika legnépszerűbb embere Hughes fogadtatására olyan hatalmas embertömeg gyűlt össze a Floyd—Bennet- repülőtéren, amilyet a hasonló tömegünneplésekhez szokott Amerika sem látott. Már a kora hajnali órákban ezrekre menő embertömeg özönlött szakadatlanul a repülőtér felé. A tömeg nemcsak a repülőteret, hanem a hozzávezető útvonalakat is teljesen ellepte. Azok között, akik Hughes fogadtatására megjelentek a repülőtéren, föltűnt Kaíharine Hepburn filmmüvésznő is, akit — mint ismeretes —• romantikus szálak fűznek a milliomos világrepülőhöz. Katharine Hepburn egyébként Old Say- brook-i otthonából, ahol Hughes egész útja alatt a rádió mellett ült és hallgatta a világrepülőről szóló jelentéseket, autón robogott Newyorkba, hogy jelen lehessen Hughes megérkezésénél. Az amerikai sajtó elragadtatott hangon ir a világrepülőről, aki ebben a pillanatban Amerika legnevezetesebb embere. A lapok azt írják, hogy a szerencsés repülés a kereskedelmi légi kapcsolatok továbbfejlesztése szempontjából rendkívül fontos, különösen ami az óceánontuli forgalmat illeti. A repülés azonban mindenekelőtt bebizonyította a repülő- és a rádiótechnika példátlan fejlődését Lindbergh vállalkozása óta. Hughes vállalkozása összesen 300.000 dollárba került. Az első komoly veszély a newyorki repülőtéren — a lelkesedő tömeg Pontosan 19 óra 47 perckor hagyta el gépét a világrepülő milliomos. Abban a pillanatban, amikor nyurga alakja megjelent a repülőgép hágcsóján, száz és száz fotóriporter vette ostrom alá. Utána a repülőgép négytagú személyzete hagyta el a gépet szemmelláthatóan törődött állapotban. Hughes megérkezése után rövid nyilatkozatot mondott a hangszóró előtt. — A repülés — mondotta — csodálatos volt és ez a legjobb legénysége a világnak. Minden, amit ebben a pillanatban mondhatok, az, hogy az itt lelkesedő tömegtől, amely reám vár, jobban félek, mint a legsúlyosabb nehézségektől, amelyekkel az utóbbi napokban szembe kellett néznem. Hughes ezután-a repülőtér hall fába ment, ahol ujságiróküldöttség várt rá. Ezek előtt rövid nyilatkozatot tett., —' Az egész repülés alatt sohasem fenyegetett komoly veszély. Kifogástalanul érzem magam, mindenesetre kissé fáradt vagyok. Arra a kérdésre, hogy készül-e második földkörüli repülésre, a következőket válaszolta: — Köszönöm, ma nem. Örülök, hogy túl vágyó,k rajta és egyetlen kívánságom van, olyan sokáig aludni, amennyit egyáltalán lehetséges, azonkívül fürödni és borotválkozni akarok. A kijavított térkép Ezután a nyilatkozat után. amelyet Amerika valamennyi rádiója közvetített, Hupártok egymás között alkudoznak. A csehszlovák pártok nem tudnak megegyezni egymás között. Azt is megmondjuk, miért? A múltkor megjelölt néplélektani hatóerőkön kívül, vannak más, — hogy ne távolodjunk el túlságosan a magas világnézeti vita hangjától: empirikusabb erők is, amelyek akadályozzák a kibontakozást. Okosan elevenére tapintott a kérdésnek a Pra- ger Tagblatt vezércikkírója, pedig hát, ha van lojális csehszlovák állampolgár, akkor a Prager Tagblatt vezércikkírója biztosan az. Azt mondja, hogy: ,,A nehézségek mindenesetre igen nagyok. A pártok valameny- nyien egyetértenek abban a főpontban, hogy a hivatalnok-kinevezéseket a lakosság számarányának megfelelően kell megejteni. De ha fölveszik a németeket a nekik járó s eddig betöltetlen 30.000 köztisztviselői állásba s ehhez hozzáveszik még a magyarokat, lengyeleket, kárpátoroszokat, akkor egy évtizeden át a fiatal csehek ki lesznek zárva a közhivatalokból/* Hogy hogyan jött létre ez az állapot, hogy két évtizeden át viszont a nemzetiségi ifjúság volt kizárva a közhivatalokból, erről a lojális cikkíró persze nem> beszél. Ne beszéljünk róla tehát mi sem, folytassuk engedelmesen azt a gondolatmenetet, ami a cenzúra rostájának lyukain már ügyesen átsiklott. Azt mondja még a Prager Tagblatt cikkirója: ,,A mai közhivatalnokot pártja helyezte állásába, tartja tovább a kapcsolatot a párt- szervezettel és sok esetben elsősorban pártja képviselőjének tekinti magát s csak másodsorban az állam és a köz hivatalnokának. Előmenetele is inkább függ pártja kegyétől, mint feljebbvalóinak véleményétől. Ismerünk hivatalokat, ahol a\ egyik hivatalnok szociáldemokrata, a másik egy klerikális párt tagja, a harmadik agrár, a negyedik nemzeti szocialista s az egyetlen hivatalnok. aki az államot szolgálja, rendszerint német tisztviselő, aki mögött nem áll egyik koalíciós párt sem s aki azt az időszerűtlenné vált gondolatot testesíti meg, hogy egy hivatalnoknak az egész köztársaságot kell szolgálni**. Aki ezeket a sorokat írja, éppenséggel nem tartozik a legszigorúbb kritikusok közé s köztudomású, hogy a legfelsőbb csehszlovák köröknek is kegyében áll. Ha ő mondja, elhihetjük neki, hogy igy van. S ha igy van, akkor talán nem lesz nehéz megérteni, hogy valójában miről is folynak az izgatott alkudozások a kulisszák mögött. Nem ideológiáról, ó nem. Hanem arról, hogy a jövőben megszűnik azoknak a koalíciós pártoknak állásoszto- gatási joga, amelyek eddig azzal láncolták magukhoz párthiveiket, hogy kezükben tartották a közszállitásokat, a közállásokat, egyszóval egy polgári állam majdnem min-_ den kenyéradó forrását. S éppenséggel nem demokratikus szellemben kezelték. Tudjuk, hogy mi történt itt húsz éven át. Tudjuk, hogyan lehetett közhivatalba jutni s ho-- gyán lehetett feljebb emelkedni a ranglétrán. Tudjuk, hogy valóban a párt alkalmazottai és bizalmasai ültek a közhivatalokban s tudjuk azt is, mennyire kevés hatalma volt sokszor egészen alantas tisztviselővel szemben a felettesnek, ha másik pártnak volt exponense. Ismerünk egy elmés szlovákiai úgynevezett benfentest, aki az egyik szlovák minisztertől egyszer megkérdezte: ,,Mondja, miniszter ur, nem lenne valamilyen protekciója P. titkárhoz?** Mondjuk el még azt is, hogy ez a P. titkár a miniszter saját titkára volt? Ez a rendszer fejlődött ki a húszéves koalíciós gazdálkodás alatt. S hogy most, amikor a világpolitika nyomása s a magasabb államérdek uj rendet kényszerít ki a köztisztviselői kinevezések terén, amikor ebbe a megmerevedett pártprotekcionizmusba bele akar szólni végre a valódi demokrácia szelleme s ezúttal • végre a nemzetiségek érdekében, természetes, hogy a pártok ellenállnak, természetes, hogy görcsösen ragaszkodnak eddigi kiváltságaikhoz, hogy ne mondjuk: birtokállományukhoz. Ez hátráltatja egyelőre a megegyezést s nem a világnézeti vita. . Ma: Nagy rádió melléklet 18 oldal. Ara Ké 1.20 160 (4603) szám ■ SlOlllbat ■ 1938 julius i6
