Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-12 / 156. (4599.) szám
XVII. évf. 156 (4599) szám ■ Kedd ■ 1938 julius 12 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, hevonta 26 Kő., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Igyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovákiai és kárpátaljai magyarság politikai napilapja Szorkesztfiség: Prága II., Panská ul i c e 12, II. emelet 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303*1 1. • • SÜRGÖMYCIM: HÍRLAP, PRfiHfl. Szüllö Géza sikeres szócsatája a népszövetségi ligák kopenhágai közgyűlésén Atholl hercegnővel ■■■ Az angol képviselőnő beavatkozott Csehszlovákia belflgyeibe A baloldali érzelmű hercegnő felszólalása nagy ellenhatást váltott ki Barokk csodák Irta: Mezei Gábor Sárga fénnyel, szinte színpadiasán megvilágított teremben vagyunk. Lépéseink alatt tompán dobog a deszkapalló, a levegőben a nyers fa izes illata terjeng. A négy- szögletes helyiségben vad és dagadó szobrok burjánzanak. Pufók angyalok, hivságos szépségek, aszkétikus papok és a keresztre- feszitett Krisztus. Minden mintha élne, lihegne, vastag húsok feszülnek, száraz csontók zörögnek, formátlan formák vajúdnak, szobrok és fafaragások, festmények és dóm- bormüvek zűrzavaros nyüzsgése tölti meg a légkört. A prágai Kisoldal Waldstein-palotájának udvarát adaptálták ideiglenesen az idei nyár szenzációs : barokk kiállításának főcsarnokául. A palota többi termeit tervrajzok, fényképek, festmények, bútorok, kegytárgyak, porcellán, üveg, architektúra és történelmi emlékek gyűjteménye foglalja le. A kiállított tárgyakat Csehország minden részéből, kolostoroktól és magánosoktól kér- ték kölcsön, hegy bemutassák azt, amit prágai barokknak neveztek el a rendezők. A Waldstein-palota, környezete és kertje már előkészíti- a njüélvezőt a várható gyönyörökre.; A város ^gyik legpittoreszkebb- részéből pompás és egészen különleges kilátás nyílik -a Hradzsinra, a kertben és a Salle Terrenában a válogatott szobrok egész csapata fogad. ^Vaskos, csehül irt, képes függelékkel ellátott brosürát nyomnak a kezünkbe. Bő és terjedelmes tanulmányokban magyarázzák el benne tudós emberek Csehország történelmi és művészeti fejlődését a mintegy háromszáz-kétszáz év előtti időszakban, de mindennél többet mond magának Prágának építkezése és műemlékeinek sokasága, mindennél igazabbat hirdet a barokk tárlat rég elenyészett művészeinek egyénisége. Dien- zephofer, Brandl, Braun, Maulbertsch, Dal- linger, Widmann, Platzer, Lichtenreiter, Grund, Hiernle, Hennevoge, Hartmann, Remer és a nevek legtöbbje föltárja, hol kell ennek a sajátos varázsu prágai barokk művészetnek gyökereit keresni. Drezda, Nürn- berg, Salzburg és Melk ugyanabba a kultúrkörbe tartoznak építkezéseikben és nagyrészt művészetükben is, mint amelyiket most a Waldstein-palotában tárnak ország-világ elé. A kultúrpolitikai szempontok érdekességén túl azonban kétségtelenül még érdek- feszitőbbek azok a barokk csodák, amiket például Braun, Mátyás Bernát vulkánikus erejű szobrai jelentenek a kiállításon, a Szent Onufriusz vagy a Büszkeség Allegóriája, vagy az architektúra terén Dienzen- hofer nagyszerű Szent Miklós-temploma. A termekben óriás festmények mellett miniatűrök, oltárképek és freskók, mindmegannyi érték és kincs, méltó arra, hogy behatóbban foglalkozzon velük az ember. És hogy a kellemeset a hasznossal is egybekössék, a palota egyik kerek sarokszobájában a 17. és 18. század történelmének néhány emléke látható diszkrét tálalásban, de annál nagyobb figyelmet keltőén. Egy hajdani hős berakott fehér gallérja van a vitrin üvegje piögöt-t, a vászon fehérségét vér áztatta Vagy néhány száz éve. A fakó sötétvörös folt a hőstettek, a kinok, a fájdalmak és az ember múlandóságáról beszél. Régi megsárgult könyvek, hazafias sorok adják meg a szellemi hátterét a látottaknak. A prágai Umélecká Beseda tavaly már rendezett egyizben a mostanihoz hasonló KOPENHÁGA. —- Jelentettük, hogy a népszövetség társadalmi intézménye, a nép- szövetségi ligák nemzetközi uniója ezidén e napokban tartotta közgyűlését Dániában, Kopenhágában. Igaz ugyan, hogy amint a népszövetség tekintélye a rajta esett sok csorba miatt láthatóan csökken, de kétségtelen, hogy ez a tekintélycsorbulás onnan származik, mert a népszövetséget kisajátító hatalmak egyre jobban eltávolodtak azoktól a fenkölt, nemes alapelvektől, amelyek érdekében a nemzeteknek ez a szövetsége létesült. Ezért van nagy jelentősége a népszövetség támogatására alakult nagy nemzetközi Az idei kopenhágai közgyűlés egyik legélénkebb s talán legérdekesebb napja volt, amikor a politikai és jogi albizottság jelentéséi tárgyalták a csehszlovákiai kérdésről. Minthogy az előtárgyalásokon nyilvánvalóvá vált, hogy az egész akció tulajdonképen a németek ellen irányult, a szudéta- németek képviselői tüntetőleg távolmaradtak az üléstől. Az említett jelentést Atholl hercegnő, az angol alsóház konzervatív tagja terjesztette elő. Az angol képviselőnő eléggé ismeretes nálunk gyakori csehszlovákiai látogatásairól, amikor a hivatalos csehszlovák 'körök vendégeként napokat töltött Prágában, de ismeretes németellenes fölszólalásairól is az angol parlamentben. A konzervatív párttársadalmi szervnek, a népszövetségi ligák szervezetének, amely a népszövetség létesülésekor hirdetett eszméknek akarja a világ közvéleményét megnyerni, hogy igy visszatérítse a genfi intézményt eredeti útjára, a nemzeteknek az igazságosságon alapuló s minden jogos igény tisz- teletbentartásával való megbékélésére. A csehszlovákiai magyarságot ezidén is, mint már évek óta minden alkalommal, dr. Szüllö Géza, a Csehszlovákiai Magyar Nép- szövetségi Liga elnöke képviselte, aki régi és szakképzett, alapos ismerője a nemzetközi viszonyoknak és egyben sokrétű tapasztalattal'bir a nemzeti kisebbségi élet hivatalos gyakorlata felől. hoz való tartozása ellenére erősen baloldali érzelmű s nem titok a kommunistákkal való erős kacérkodása sem. Mostani fölszólalása is szenvedélyes kitörés volt a németek ellen és sugalmazói intencióinak megfelelően, a legkitűnőbbeknek ecsetelte a csehszlovákiai állapotokat. „Méltányosság”, „demokrácia”, „kitűnő kisebbségi gyakorlat”, „kollektív biztonság és kollektív védelem” stb. csepegett szavaiból a csehszlovák delegáció állandó helyeslő közbeszólásai között. Beszélt Henleinről, a szu- détanémetek mozgalmáról s beszéde olyan irányt vett, hogy mélyen belenyúlt a csehszlovák köztársaság bel- ügyeibe, s egy külföldi parlament képviselőjétől nemzetközi fórumon eddig szokatlan módon beszélt a Csehszlovákiában folyó belső tárgyalásokról. Szüllö Géza felszólalása A beszéd elhangzása után rögtön szólásra jelentkezett Szüllö Géza. Rövid felszólalásával egyöntetű sikert aratott és sikerét a csehszlovák delegáció tagjai is kénytelenek voltak elismerni. — Magát a javaslatot elfogadom — mondotta Szüllö —, ámde az előadó beszédére kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nézetem szerint a mi társaságunk nem jogosított arra, hogy beleszóljon a független és szuverén állam belügyeibe, s beavatkozzék a belső tárgyalások menetébe. Mint a csehszlovák parlament függetlensége elvének védője, kénytelen vagyok — különben tiszteletem teljességét kifejezve — a hercegnő beleavat- kozását udvariasan visszaszorítani arra a mesgyére, amely nem lépi át az illetékességet. Szűnni nem akaró taps fogadta Szüllö szavait, s a delegátusok, elsősorban az angolok MacCartney vezetésével valamennyien gratuláltak a csehszlovákiai magyarok képviselőjének. Maga Prochás- ka, a csehszlovákiai delegáció egyik tagja felszólalásában ugyancsak kénytelen volt elfogadni Szüllö állásfoglalását a köztársaság belügyeibe való illetéktelen beavatkozás tekintetében, s csak azzal gondolta Szüllö fölszólalásának sikerét gyöngíteni, hogy kidomborította, hogy Szüllö Géza nem csehszlovák, de magyar. A csehbarát Atholl hercegnő szokatlan kiállítást, amikor Szlovákia régi művészetét mutatta be az ámuló közönségnek. A fényes siker, a szerzett erkölcsi tőke bátorítólag hatott, A cseh sajtó részletesebben foglalkozott a rendezéssel és kulturális jelentőségén kívül nem mulasztotta el politikai fontosságát is kiemelni: íme, ilyen kincsekkel rendelkezik Szlovákia. E lap hasábjain akkor utaltunk arra az optikai csalódásra, amely a látogatót érte. Szlovákia régi művészetének címkéje alatt ugyanis nagyon sok magyar kul- turalkotás hajózott anélkül, hogy ezt a katalógus külön föltüntette volna. Hasonló módszerrel. dolgozott most az Umélecká Beseda „prágai barokk” kiállításának megrendezésénél is. A rendezés elnevezése igen tág teret enged az ilyen irányú tevékenységnek. Az amalgamizálás ezúttal a prágai barokk elnevezésének mázával vonja be a nem szláv művészek teljesítményét és a nagyközönség számára eléri a szándékolt optikai csalódást. Az Umélecká Beseda céltudatos kultúrpolitikai törekvéseit ezekután érdemes lesz figyelemmel kisérni és akár magyar vonatkozásban, mint tavaly, akár más irányban, mint az idén, teljesitményein a szükséges helyreigazításokat eszközölni* A prágai barokk módosulása a barokk stílusnak, némi helyi szín keveredik bele, ami észrevehető Csehország számos barokk palotáján, kastélyán, templomán vagy kolostorán. Ez a minimális másság adja meg a prágai barokk egyéni izét anélkül, hogy ezért ellentétbe helyezné a barokk kultúrkör többi megnyilvánulásaival. A müélvező szomjasan szívja magába a sok remeket. A 17. század iparművészeié néhány pompás bútordarabbal van képviselve, mesterien kidolgozott használati tárgyakat látni, kegyszereket, szentségtartókat, miseruhákat, pásztorbotokat, sok-sok olajfestményt, köztük a Pozsony melletti Bazinban született Kupeczky János egész sor képét is. A barokk nyugtalanság és túlzsúfoltság mintha rányomta volna bélyegét a kiállítás rendezésére is, kevesebb kiállított tárgy talán több lett volna, igy az összbenyomás zavaros, de mindenképen szenzációs, mert egy máig is tovább rezgő kulturakarat és a politikai jelén diktálta törekvések összeházasítását mutatja. A kertben, a nyesett bokrok élő falának végén furcsa, összekuszált szobrok integetnek* Hozzátartoznak a kiállítás anyagához., Puttók incselkednek a fák alatt. A Salle Terrenán restaurátor dolgozik a szobrok renoválásán. Kissé viharos a délelőtt. A nap süt, de a szél a felhőket megkergeti. A régi kert fái zugnak. A bokrok végén, minden szégyenkezés nélkül, mai fiatal leány csóko- lózik egy férfivel. A barokk csodái lerésze- gilették őket és most úgy állnak összeölelkezve, teljesen a környezetbe illeszkedve, mint valami szoborcsoportozat. Visszatérünk a Waldstein-palota teremmé átalakitott belső udvarára. A napfény után a sárga villanyvilágításban úszó helyiség ellentéte még szembeötlőbb. A nyers fa szaga megcsap bennünket. A szobrok fantasztikus árnyakat vetnek. Egy fafaragásu Krisztus elhaló szemmel néz a külföldi látogatókra, akik szorgalmasan és lelkiismeretesen járkálnak a vad, a dagadó szobrok, a pufók angyalok, a nyüzsgő művészet megnyilvánulásai között. A kijáratnál a pénztáros megismer bennünket. Kissé meghajtja magát és udvariasan, de önérzetesen, mintha a kiállítás csodáinak megszületésében legalább is része volna, fennhangon köszönt felénk: —- Má úcta! A csehszlovák kérdés a szőnyegen
