Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)

1938-06-05 / 129. (4572.) szám

18 hbbe&sssse <pi«gm-Mag£ar-hi rlai?’ isoá junius 5, vasárnap. lesz, máskülönben már egész nap erre ké­szült volna. A ÍQnök ur pedig nem olyan ember, hogy a maga születésnapjára hívja fel az alkal­mazottai figyelmét. Miska bácsi nagyon restelni fogja, hogy ő megfeledkezett az előesti köszöntésről.-— Szólok neki — határozta el magát Évike s belépett a kertbe. Az öreg ott feküdt pokrócon a pünkösdi rózsabokor mellett s jóízűen hortyogott. —' Miska bácsi! Keljen fel.* Mi... hogy...?! Egy pillanat, már talpon volt. A husán­got is fogta már, ami mellett*; feküdt. Mégis maga az? ~ kiáltotta, mikor megismerte Évikét. — Agyon ne csapjon, Miska bácsi! Nem én vagyok a tolvaj! — Hát ki? — Nem tudom. Én mást tudok... — le- E halkította a hangját. — Ma van a főnök I ur születésnapjának az előestéje.* —■ Micsoda? Igaz ez? — Persze, hogy igaz. Jöjjön, együtt gra- I tuláljunk neki. Sietve indultak ki a kertből, de az ajtó­ban megállt hirtelen Miska bácsi. —■ Tudja, mit? — mondta. — Leszakítom azt az árvaszál pünkösdi rózsát. Azzal kí­vánok a főnök urnák erőt, egészséget... Baktatott vissza a bokor felé. Évike valami szurásfélét érzett a szive tá- 5 ján. S a pünkösdi rózsát mázsás súlynak f vélte a keble fölött... Rohant vissza Miska bácsi után. ...Az öreg ott állt a virágtalan bokori A nyári divat egyik meglepetése, hogy kitartott a kosztüm mellett és a tavaszi viseletből áthozta a nyáriba is, ahol a kedvenc szerepét viszi. A kosztüm tartós népszerűségének az az eredménye, hogy a blúz jelentősége is megnövekedett. Ez praktikusan úgy nyilvánul meg, hogy az eddiginél is változatosabb és gazdagabb bluzkollekció áll rendelkezésünkre. Pedig mostanáig is bőven volt miben válogatni, hiszen a kosztümök és velük együtt a blúzok az utóbbi szezo­nokban le sem kerültek a divatlistáról... TARTÓS NÉPSZERŰSÉG Mig más ruhaváltozatoknál elég egy-két szezón ahhoz, hogy meguntakká váljanak, addig a bluzdivat- nak egyáltalában nem árt a tartós népszerűség és az ezzel járó megszokás sem. Sőt — a válogatós hö’gy- közönség rendületlenül kedveli! Ez a kitartás még az | állhatatlanságukról híres divatirányitókat is befolyá- jjsolja. Ezzel magyarázható csupán az a szinte rend- I kívüliség számba menő jelenség, hogy amig a többi |divatötletet egy-egy szezón letüntével elveti, add'g a [blúzokat megtartja és folytatólagosan változtatja, meg | csinosítja! [ De azért valahogy ne képzeljük úgy a do1g-ü, mint- j ha évek óta csak néhány bluzfazón lenne az, amit va­riálnak és meg-megujitanak. Távolról sem ez a helyzet. A divattervezők elsősorban az idény időjárásához alkalmazkodnak majd az általános divatban. Miután mindkét irányban elég szélsőséges kilengést tapasztal­madeirázott fehér meg rózsaszínű organdi, batiszt és vászon blúzokat mutattak be. Megannyi kis remek­művet, amelyeket Ízlésesen emelt a finom és nem túl bőkezűen alkalmazott sötétkék vagy pedig a blúz szí­nében tartott hímzés. A nyersszinü vászonkosztümökhöz viszont rákpiros, kék vagy barna vászonbluzokat adtak! És milyen egy­szerű, mutatós kézimunka volt a díszük: vastag szálú, nyersszinü pamutból odavetett népies jellegű motívum, vagy elszórt stilizált virágminta az angolos bubigallé­ron meg a rövid ujjakon.,, NÉPIES MINTÁK előtt, a fejét mélyen lekonyitotta s a szemei sarkából lassan-lassan könnyek gördültek alá napbarnított, ráncos képén... csak gör- dültek-gördültek..*. egyik barázdából a má­sikba... aztán végre lehullottak arra az ár- vaságba-temetkezett pünkösdi rózsa-bo­korra... — Miska bácsi! —■ csuklott meg Évike hangja. — Én... én... vissza adom ezt a ró­zsát!... Letépte a szivéről, nyújtotta az öreg fe­lé. A szemei már neki is tele voltak könnyel. — Mégis maga volt... — mondotta csen­desen Miska bácsi, de nem nézett fel. — Igen, én voltam... — sikoltott szinte Évike és elkapta az öreg kezét. Nem igaz! hangzott a hátuk mö­gött keményen. — Én vagyok a tolvaj! Megfordultak. Pataky Pista állt előttük. — Maga?! — kiáltott Miska bácsi s a könnyein át is megvillantak a szemei. A botja után kapott... ~~ Igen, én! — felelte nyugodtan Pista. — Én loptam el az összes pünkösdi rózsákat. Ezt az utolsót is. Az öreg csodálkozva nézett rá. Lassan leeresztette a husángot... Csend volt. A szellő is megállt talán a fák közt s az akácfürtök is mozdulatlan figyeltek. Az uc- ca végén lefutott egy csillag. — Tudom, hogy bűnös . vagyok, Miska hácsi, — mondta csendesen Pataky Pista — és nagyon nagy bánatot szereztem ma­gának... de... nézze... tavasz van! — Tavasz! — morrantott az öreg s az Évikétől átvett virágot pödörgette. — És mi olyan fiatalok vagyunk! — folytatta Pista. —- Fiatalok... — visszhangozta Miska bá­csi, mint valami öreg komondor a túlsó fa­luvégéről. — És szeretem ezt a kislányt, Miska bá­csi és az összes virágot csak neki szeret­ném elhozni... Megint csend támadt. A holdfény megcsillantotta a könnyeket a rózsabokor levelein. Ezüstharmatnak tűn­tek. Évike lassan átölelte Miska bácsit. Igaz hangon, szent-komolyán mondta neki: — Bocsásson meg nekünk! Az öreg ránézett a kislányra. Egy dara­big csak benne fürdette a szemeit a tekin­tetében. Aztán nyelt egyet. Aztán hümmen- tett egyet. Aztán csoszogva elindult a kert­ajtó felé. Úgy vitte a pünkösdi rózsát, mint a pap az Oltáriszentséget. — Hová megy Miska bácsi? — Megköszöntöm a főnök urat. — Várjon egy kicsit. Csak két percet. Pataky Pista gyöngéden visszahúzta az ajtóból s ő maga rohant ki sebesen. Kisvártatva egy óriási csokor pünkösdi rózsával jött vissza. Volt a csokorban vagy tizenöt szál virág. — Ezzel köszöntse meg a főnök urat! — nyomta az öreg kezébe. — Honnan szerezte? — A hentes Czibo^ék kertjéből! A népies mintáknak is nagy a keletjük. Főleg a magyar, az albán, a lengyel és a török eredetű népies motivokat kedvelik és nemcsak egy, de több szinü ki­vitelben is alkalmazzák! Természetesen a csipke- vagy himzésdiszes ingblú­zok mellett változatlanul megtaláljuk az immár klasz- jszikusnak nevezhető típusokat is. így, a szmoking in- igek mintájára, mély plasztrón résszel készült változa- i tokát. Ezeknél a plasztrónt zeimehenezik. Eredetiek jazok a modellek, amelyeknél maga a blúz sima vá- jszonból, az ingmellrész pedig kockás vagy csíkos, ön­magában mintázott vászonból van. Ezeknél a szmo­king-ingekkel való hasonlatosság még szembeötlőbb. A plasztrón nélküli és mintás anyagból készült ing­blúzokat legfeljebb egy-egy szélesebb, széjjelvasa't „hólfaltni" vagy rásteppelt pánt díszíti. Különösen a csíkos mintázatú anyagólénál mutatósak az ellentétesen tünk már az utóbbi időben, elképzelhető, milyen sok­féle bluztipus áll rendelkezésünkre ... Egyetlen bluzfajta, amely alig változik — az ango­los ingblúz! A mostani, férfiingekhez hasonlóan meg­varrt nyári ingblúz csak annyiban különbözik a kora tavaszi idényben viselt elődeitől, hogy mosóselyemből, vékony selyemvászonból, popelinből, crépe de chinből, lenbatisztból vagy organdiból készül. Természetesen rövid ujjas kivitelben. Szabása egészen azonos a férfiingekével. Csak a diszitésben van eltérés. Ugyanis csinos mintákban futó zeimehenezés van rajtuk! Azonkívül rátüzött kis zse­bek, díszesebb alakú gombok. A nőies divatirányzat hatása alatt újabban az ingblúzok díszítésébe is több nőiességet visznek. Például Patou, majd Mainbocher és Vionet olyan áttetsző, finom lenbatisztból készült blúzokat mutattak be, amelyeket — a már említett sürü esik formájában, hosszában futó hajszál zeimehe- neken kívül, az átgombolás mentén, majd a zeimehen- sorok két oldalán, a gallér és manzsetták körül —- könnyű valenciencsipke szegélyezett. Jenny túltett rajtuk is és az ő vékony selyem-, meg lenbatiszt blú­zait a zeimehenek mentén filigránmintás áttört és ma- gashimzéses kézimunka díszítette! A HÍMZÉS SZEREPE Úgy az áttört, mint a magas hímzés egyre nagyobb szerepet kap a divatban. Pár év előtt még mostohán mellőzött kézlmunkadiszek, most újra visszakapták a régi jelentőségüket Főként pedig a blúznál. Elsősor­ban a felsorolt áttört madeira és magashimzések nép­szerűek. De látni egyszerű angolmadeirás díszeket meg sűrűn egymás mellett futó azsurcsikokat vagy — kö­zépen apró virággal, esetleg egy-egy ponttal díszített — azsurkockákat is. Újjászületését ünnepli a letüntnek tekintett, régimódi slingelés is. Nyárias sötétkék impri- mé meg vászon kosztümökhöz sötétkékkel slingélt és menő csikozásu pántok, plasztrónok vagy kis zsebek. Az ujjformák közül a megszokott, angolos rövid ujja­kon kívül a vállbán kissé kiszélesedő, berakott vagy behúzott változatokat látni. Gombok közül is a díszesebb fajtákat használják. Gömbalakra csiszolt, három- vagy négyszögletes és recézett szélű gyöngyházgombokkal ellensúlyozzák az ingblúzok férfias hatását. A pasztell szinü meg mintás blúzokra csiszolt kristály, színes porcellán vagy külön­böző formájú fagombokat ir elő a nyári divat. A kü­lönböző ingbluztipusok zűrzavarában az a szabály érvényesül, hogy plasztrón nélküli formákat a sima kosztümökhöz, a plasztrónosakat pedig a szmóking- szerüen mély fazonnal készült kosztümökhöz hordják. BAJOS SZESZÉLYESSÉGEK A lényegében nem igen változó ingblúzok mellett a folyton alakuló franciás blúzok képviselik a múlandó, de annál bájosabb szeszelyességet. Ezek valóban sze- zóneikkek, mert amint az idényük lejár —• megszűnik a divatosságuk is. Mégis népszerűek, éspedig azért, mert szépek és mindig ujszerüek. Az általános divatnak megfelelően a raffolás és ér­dekes behúzás a nyárias franciás blúzok fődisze. Fő­leg a vállakat diszitik. Igen ötletesek az elől kereszte­zett, húzott övrészekkel díszített modellek. Hü maradt a tavaszi divat a mutatós zsabbós típusokhoz is. Látni gloknisan szabott, középen apró gombos pánttal lefo­gott zsabbókat, meg a plisszérozottakat és sűrűn be- huzottakat is. A zsabbókat zeimchenekkel, azsurozás- sal, hímzéssel, keskeny valencien csipkebetéttel vagy slingeléssel diszitik. Különösen a plisszérozott változa­tok divatosak. A harmónia kedvéért, azoknál a blúzoknál, melyek­nél a zsabbót azsurozás élénkíti, a manzsettákon és esetleg a galléron is megismétlődik az azsurdisz. Ugyancsak, ha a zsabbot slingelés, zeimehenezés vagy madeira himzés disziti. Az angolos blúzokkal ellentétben, a franciásoknál már jóval komplikáltabb szabású ujjakat látni. Első helyen az idény kedvence: a drapirozott ujj vezet. Utána következnek a vállbán behúzott és mérsékelten bő, majd a berakott és dusabban elálló puffos ujjak. Itt-ott még a kényelmes japán újakkal is találkozunk és néhány, mindig rendkívüli hatásokkal dolgozó pá­risi divatház a kényes plisszérozott változatokat igyek­szik népszerűsíteni. Ezek egészen plisszérozott anyag­ból készülnek és keskeny manzsetta tartja össze őket. Vionet a manzsetta nélküli plisszéujjakkal is kísérle­tezik. Néhány valóban rendkivülinek mondahtó, ki­vasalt szélű plisszéujjas blúzt mutatott be. Ez a válto­zat — nem annyira ujjakra, mint kibodrozott szélű fodrokra emlékeztet Bár ezek a modellek végtelenül fiatalosak és bájosak, nem valószniü, hogy szélesebb körű népszerűségre számíthatnak. Még az előkelő és megfelelően jól szituált Vionet-vevők is inkább csak „érdek nélkül" lelkesedtek. Ami azzal magyarázható, hogy a dekoratív plisszébluzok minden szépségük mel­lett annyira kényesek, hogy még a párisi divatdámákat is megijesztik... AZ ÖV ÉS AZ ALJ Mint jellegzetességet kiemeljük, hogy a nyári idény­ben a legtöbb blúz, különösen a franciás blúzok, sz. k- nya fölött viselt övvel vagy pedig hosszitott, mellény- szerü aljjal készül. Végül felsoroljuk, milyen anyago­kat alkalmaznak ebben az idényben a franciás blúzok céljaira. Elsősorban a könnyű zsorzsettet és a még könnyebb muslint Aztán pasztelltónusu lavabel-sely- meket, szatént, klokkét, organdit és csipkét! Divatillusztrációnk elegáns bluzmodelleket mutat be olvasóinknak. Az 1. számmal jelölt blúznak fehér linonbatiszt az anyaga. Két sürü sorban hajszál zeim­ehenek, majd befeléboruló húzott fodrocskák diszitik. Eredeti a 2. számú rózsaszínű selyemvászonból készült modell összeállitása és a rózsaszínnel hímzett síingeit dísze. A 3. számú világoskék shantung blúzt kockás, majd hosszában futó azsurozás disziti. Igen mutatós a 4. számú blúz is. Ennek fehér alapon kék pettyes mosó­selyem az anyaga. Az átgombolást, a mellényszerüen szabott alját és az ujjait hímzett kék pettyekkel díszí­tett pánt szegélyezi. Az 5. számú modell apró mintás, pasztellalaptónusu zsorzsettből mutatós. Eredeti behúzások és derékmeg­kötés diszitik. A 6. modell pikkéből készül. Elől ma­gasított nyakrészét átfüzött szalagcsokor zárja. A csu- kódása cakkos kiképzésű. A 7. számú blúz az e nyárra annyira jellemző, behúzott díszítést és elől keresztezett övmegoldást mutatja be. A kép baloldali ábrája elegáns, sötétkék kosztüm- selyemből készült bolerós összeájlitást visel, amelyet kék-piros csikós blúz és a blúz anyagából előállított nagy kitüzővirág egészít ki. RADVÁNYI MAGDA. xx MAX FACTOR a hollywoodi szépségápo­lás nagymestere, aki évtizedes tudományos ku­tatásai révén a természetes színharmóniát meg­teremtette, organizációját ma már Csehszlovákiá­ra is olyannyira kiterjesztette, hogy módjukban áll hölgyeinknek is — ugyanúgy, mint Holly­wood leghíresebb filmsztárjainak — értékes ta­nácsait igénybe venni. Csehszlovákia minden egyes városában létesült egy úgynevezett „MAX FACTOR ANALÍZIS-SERVICE", amely meg­tanítja Önt a kozmetika helyes használatára és egyszerű utasításainak alkalmazása által meg­győződhetik a MAX FACTOR KOZMETIKA egyedülálló hatásáról. A MAX FACTOR STÚDIÓ oldotta meg a hollywoodi sztárok Make-Up problémáját és ezzel megteremtette a szépségápolás uj művésze­tét. Ezen Stúdiónak, amely Hollywood legna­gyobb filmvállalataival egyetemben végzi tudo­mányos kutatásait, nem a kozmetikai cikkek gyári előállítása, hanem a tökéletes szépség tu­dományos utón való megteremtése a fő célja. Milliók' csodálják teljesítményét, amely által Joan Crawford, Myrna Loy, Ginger Rogers s a többi híres hollywoodi filmsztárok egyéniségében a női báj legszebb varázsát juttatta kifejezésre. A közeli hetekben minden agyobb moziban programra kerül a MAX FACTOR-*tudio film- bemutatója, amely közelebbről ismerteti majd ezen Stúdió jelentőségét a szépségápolás terén. Az örök ingblúz... Vasárnapi divatlevél

Next

/
Thumbnails
Contents