Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-06 / 104. (4547.) szám

Az igazság gyfiz

(d) Akár a két nyugati világhatalom londoni tanácskozására és küszöbönálló barátságos prágai demarsára és berlini közbelépésére nézünk, akár az egymással határossá vált német és olasz birodalom két vezérének római találkozását figyeljük, akár a három kisantantállam szinajai értekezletére fordítjuk tekintetünket, mindenütt ugyanazt a témát látjuk szőnyegen: a középeurópai nemzeti kisebbségek kérdéseinek sürgős megoldásáról van szó. Sőt még tovább: a

csehszlovákiai kisebbségek ügyéről van szó. ^Tizenkilenc éve vártuk, sürgettük, követeltük ezt a pillanatot, keltegettük igazunk hirdetésével a nemzetek szövetségének lelkíis- meretét, hogy Európa meghallja és megértse, hogy a kisebbségek ügye Európa ügye, mert a kisebbségek megbékítése Európa megbékítése. S Európa, im, a huszadik évben meghallotta és megértette a kisebbségek szavát s ma a világ leghatalmasabbjai- nak legelső gondjai közé tartozik a kisebbségek igazi békéjének megteremtése. Hiába akarják a kisebbségi jogokért való harcunk legnagyobb kerékkötői, az „aktivisták” kisebbíteni a mai fordulat jelentőségét, igenis, Világpolitikai szenzáció és a nemzeti kisebbségek két évtizedes történetének korszaknyitó legnagyobb eseménye az, hogy a két nyugati világhatalom, Csehszlovákia legön- zétlenebb barátja és jóakarója, demarsban r— persze barátságos hangú demarsban — tanácsolja Prágának, hogy a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek követeléseinek teljesítésében menjen el a lehető legvégső határig. A kisebbségek igazsága ezzel a győzelem útjára lépett. Itt valóban csak az érvek igazsága bírta rá a puritán Anglia kormányát, hogy a kisebbségek érdekében fölemelje hatalmas szavát. És persze, a béke érdeke, amely minden emberséges ember számára a legfőbb kincs, de az angolnak ezenfölül még a vallása is. Ami az egyed számára az egészség, az a népek számára a béke. S ha a béke nevében Páris is csatlakozik London baráti tanácsához, akkor Prága nem kétel- kedhetik abban, hogy a kisebbségi kérdés igazságos megoldása egyben Prága jól fölfogott érdeke is.

Két évtizedes várakozásunk történelmi beteljesülésének első pillanataiban gyönge- ség volna részünkről, ha most elsőben is triumfálni akarnánk azok fölött, akik tizenkilenc évig csak azt zengték Európa fülébe, hogy a nemzetiségi kérdés végleg és eszményileg el van intézve, hogy panaszra senkinek nincs oka és joga, mert a kisebbségek még többet is kaptak, mint amennyi az Írott jog és a természetjog alapján járt nekik. Az „aktivisták” patrónusai és maguk az „aktivisták” hirdették ezt a leghangosabban, de most a franciák és angolok objektív ítéletet mondtak ebben a vitában: s kimondták, hogy több jogot kell'adni a kisebbségeknek, mint amennyivel eddig rendelkeztek. Mi most nem rekriminálni akarunk, mellőzzük a hipokrizisnek kijáró megérdemelt szemrehányásokat, ellenben igenis le kell szögeznünk, hogy a mostani fordulat százszázalékosan igazolja magyar vezéreinket, akik mindenkor a történelmi felelősség nézőszögéből, sub spécié aeternitatis irányitották a magyar kisebbség politikáját, a megalkuvás ezernyi apró csábításával és cselszövésével szemben egyenesvonalu ellenzéki politikát űztek, az ügyeink fölött való szabad rendelkezés, jogát, az önkormányzatot követelték, soha el nem alkudtak semmit természeti jogainkból, hanem a történelmi igazságszolgáltatásba vetett rendíthetetlen hittel tartótA SZINAJAI NAPOK

ííjttírf a Msantant-konfcrcnda

„Közeledés lépésröl-lépésre Magyarországhoz" - Románia nem tárgyal külön Budapesttel - A zárókommüniké - Szabad kéz a német kérdésben

BUKAREST. — A kisantant külügyminiszterei csütörtökön délelőtt két óra hosszat tárgyaltak a Dunavidék kisebbségi problémáiról. Az általános benyomás szerint a magyar kérdést a miniszterek mint a kisantant közös problémáját tárgyalták, mig a német kisebbségek ügyét Csehszlovákia külön ügyének tekintették. A német kérdésben tehát a kisantant nem határozott el közös eljárást és a három állam nem is akar semmiféle megállapodást kötni ezen a téren. A tárgyalások még nem fejeződtek be, de máris kiviláglott, hogy a kisebbségi kérdés megvitatásánál komoly előhaladás történt. A Magyarországgal való viszony rendezésénél a kisantant miniszterei a lassú, lépé- senkint előrehaladó eljárást ismerték el a helyes taktikának. A kisantant ezen a téren egységes. Románia csatlakozott a másik két állam nézeteihez, ámbár tisztán technikai szempontból nézve, Románia könnyebben egyezett volna meg Magyarországgal kisebbségeiről közvetlen utón, mint a két máták össze kisebbségi nemzetünket. Igazuk volt, s hogy a fölismert igazság és a leghelyesebb történelmi távlatú taktika mellett kitartottak, övék a nemzet hálája.

A nemzeti kisebbségek jogállománya kibővítés előtt áll. A meglévő paragrafusok uj formában való megismétlése, uj sorszámozása nem elég: uj paragrafusok kellenek. És uj módszer kell. Az a brüszk módszer, amely az érdekelt kisebbségek megkérdezése és meghallgatása nélkül, egyoldalú rádiktálás- sal vélte megoldhatónak, zsákuccába jutott. Egyoldalú megoldás sohasem lehet „kiegyezés”, csak annak látszata. Már pedig Anglia mindkét oldalról jóváhagyott és helyeselt kiegyezést és megbékülést akar. Nem látszatot.

S igy jutunk a dolgok lényegéhez: a gyakorlati teendőkhöz. Az első teendő az, hogy üljön össze azoknak a férfiaknak a testületé, akik a többség és a kisebbségek nevében jogosítva vannak tárgyalni és egyességet kötni. A külpolitika által jogosnak és szükségesnek Ítélt általános elvi keret belpoli- tikailag gyakorlati tartalommal töltendő meg. Az általános elvek törvénybeiktatása magában csak írott malaszt lenne. Részletes, mindenre kiterjedő, pontos nemzetiségi Magna Chartára van szükség, amely biztosítékokat és határidőket tartalmaz a szép elvek gyakorlati végrehajtásának kikényszerítésére. Hogy meg ne ismétlődhessen az, hogy például az alkotmány 3-ik paragrafusa, amely „az állam egységével összeférhető legszélesebb önkormányzatot” és törvényhozó testületet adott Kárpátaljának, húsz évig ne legyen végrehajtva, mert az alkotmánytörvény a végrehajtásra nem kötött ki határidőt. Ha pedig van határidő, akkor büntető rendelkezés kell azzal szemben, aki elmulasztaná a betartását, hogy meg ne ismétlődhessék az olyasmi, ami az állampolsik állammal együtt. A Magyarországgal való végérvényes megegyezést későbbi időpontra halasztották. A záró kommünikében valószínűleg utalás történik arra, hogy a három kisantantállam a jövőben is föltétel nélkül kitart azon kötelezettségei mellett, amelyet a kisebbségi szerződések reájuk róttak. A tárgyalások légköre állítólag kedvező volt.

Csütörtök délben a három miniszter a kiBárdossy magyar köv

SZINAJA. — Beavatottak úgy tudják, hogy a kisantant külügyminisztereinek szerdai tanácskozásait legnagyobb részt a magyar kérdés foglalta le. Feltűnést keltett, hogy á lakomát követő hangverseny után Petrescu Comnen román külügyminiszter személyesen kisérte Bárdossy magyar követet Sztojadinovics külügyminiszterhez, aki a magyar követtel félóra hosz- szat beszélgetett. Ezután gondoskodott Comnen miniszter arról, hogy Bárdossy

rályi palotába ment és beírta nevét a vendégkönyvbe. Csütörtökön délután rövid záróösszejövetelen megfogalmazták a kommünikét, majd fölolvasták azt az összegyűlt újságíróknak. Á miniszterek ugyanakkor nyilatkozatot tettek az újságírók előtt. Este Károly király fogadta a minisztereket a királyi palotában, ahol ünnepi estebéd volt. Krofta és Sztojadinovics péntek reggel utaznak el SzínajábóL

it szinajai tárgyalásai

Krofta csehszlovák külügyminiszterrel folytasson hosszabb közvetlen megbeszélést.

Az egyéni német és a közös magyar kérdés

SZINAJA. — A kisantant-konferenda csütörtök délután befejeződött A tanácskozások teljesen a német-osztrák csatlakozás árnyékában állottak. Elsősorban arról volt szó, hogy mi a jelentősége e csatlakozásnak Magyarország és a kisantant viszonyát illetően. E tétel jegyégezhetjük, hogy azok összeeegyeztetése és összhangbahozása bizonyára könnyebb föladat lesz, mint a cseh—morvaországiaké, mert az itteni népek között mély kulturális és lelki, sőt vérségi közösség is van, amely a kölcsönös bizalom légkörét fölfokozza. A magyarság bizakodással reméli, hogy a szlovákiai és kárpátaljai önkormányzat keretében a szlovák és a ruszin nemzettel egyetértve meg fogja tudni találni és biztosítva fogja látni az alkotmányban és —- mint a szlovák néppárt nevezetes rózsahegyi szózata mondta — az Isten törvényeiben rejlő nemzeti jogait is.

A köztársaságban élő népek jogainak uj- járendezésére létesítendő nemzetiségi statútum nem lehet egyoldalú alkotás, hanem az abban érdekelt valamennyi nép képviselőinek egyező és közös határozatából született igazi alkotmánytörvény. Eleve tévedne az a kormánytöbbségi politikus, aki azt vélné, hogy a német, szlovák, magyar, ruszin és lengyel nép önkormányzati igényeit egymás ellen lehetne uszítani és egymás ellen kijátszani. E népek parlamenti vezérlete teljes tudatában van mostani történeti felelősségének és egymás iránti szolidaritásának s ezért nem fog véteni az ebből folyó kötelességei ellen.

Mi igazságot akarunk: nem előjogot, csak egyenlő jogot, jogegyenlőséget. Annyi jogot és szabadságot, hogy nyelvünket, műveltségűnket, iskoláinkat, nemzeti javainkat, népünk földjét, a magyarlakja földterület magyar jellegét megőrizhessük és csorbítatlanul utódainkra hagyhassuk. A nemzetiségi statusquo-t. Nemcsak a magunk számára, hanem valamennyi testvérnemzet számára kívánjuk ezt az igazságosság nevében. A demokrácia örök eszményei: az egyenlőség, testvériség és szabadság nevében.

Előfizetési árt évente 300, félévre 1JK>, negyed* Szerkesztőség: Prága II., P a n s k &

évre 76, havonta 26 KC„ külföldre: évente 450, SzloVCTlSzhÖi és rilSZinSzkÓÍ mCLQVClTSáP ulicel2, II. emelet • Kiadóhivatal:

félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ki. • c-o ",UWU & Prága II, Panská ulice 12, III. emelet

fi képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. >• DOlitikcii TICLDÍÍCíDICL • • TELEFON: 303-11. • •

Kgyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. r r r SÜROÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHá.

gársági törvényjavaslat körül történt, melyre nézve a nemzetgyűlés 1926-ban azt az utasítást adta a belügyminiszternek, hogy két éven belül, vagyis legkésőbb 1928-ban nyújtsa be, ezzel szemben a valóságban csak tiz évvel később, 1938-ban került erre sor. A belpolitikai teendők mai jelszava csak egy lehet: dara pacta, boni amici.

És ami a tárgyalási módszert illeti, a koalíció diplomata-politikusainak eleve le kell mondaniok arról a netaláni számításukról, hogy a kisebbségi kérdés megoldását esetleg csak a német kérdés megoldására lehet leszűkíteni és a többi népet aztán esetleg mellőzni lehet és ki lehet hagyni a megegyezésből. Ez naiv és káros számítás lenne s a megkísérlése rögtön leálcázná azt, aki kísérletet tesz vele, mert bebizonyítaná, hogy kiegyezés helyett csak taktikázni akar, a kiegyezést megkerülni és szabotálni szeretné. Hodza Milánról ezt föltételezni sem akarnék. A nemzetiségi jog, a nemzetiségek jogállománya ma is egy és egységes, annak további kiépítése is csak egy és egységes kell legyen. Ami a német kérdés Cseh- és Morvaországban, ugyanaz a magyar kérdés Szlovákiában és Kárpátalján. Ahogy a szu- détanémetség nem „kisebbség” a maga nyelvterületén, hanem legalább 80 százalékos tájtöbbség, ugyanolyan regionális tájtöbbség a magyarlakta területeken a magyar is. Sőt ugyanolyan tájtöbbség a maga három birósági járásában a sziléziai lengyelség is. Magátólértetődik, hogy különleges elbírálást kell kapnia nemzeti aspirációi teljesítésénél a szlovák nemzetnek, amely az államnemzet egyik ágaként kívánja azt, amit a pittsbourghi szerződés neki megígért. Ugyanígy sürqős végrehajtást igényel az alkotmánynak Kárpátaljára vonatkozó minden rendelkezése is. A szlovákiai és kárpátaljai nemzetiségi kérdések kapcsán leszö-