Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-06 / 104. (4547.) szám
2 'PRXCM-MAfifcMt-HIRLAB 1938 május 6. péntek* Az egyesült párt a magyar nemzeti színek szabad használatáért Szilassy Béla interpellációi ■ Miért nem használ magyar városneveket a pozsonyi rádió! ■ ■ ■ ben természetesen a kisebbségi probléma került a tárgyalások előterébe* Csehszlovákia belátta, hogy a német kisebbséggel való bánásmód nem alkothat egységes problémát a három kisantant' államban. Jugoszlávia rámutatott a német kisebbségek különböző természetiéire a három ál" lomban és ezért a külön eljárás mellett foglalt állást. Ezzel szemben a magyar kisebbségek terén egységes a vélemény. Románia belpolitikai nehézségei miatt nem akar azonnal döntő lépéseket tenni a magyar kisebbségek ügyében, mert a román belpolitikai élet középpontjában jelenleg a vasgárda elleni éles akció áll. Ha most a magyar kisebbségnek nagy engedményt tennének s a vasgárdát tovább elnyomnák, akkor ez ab kalmas jelszót jelentene a vasgárda számára az újabb agifcációra, mert a vasgárdisfcák rámutatnának arra, hogy a kormány a hazafias románokat elnyomja, a nemzetiségeket pedig előnyben részesíti. Éppen ezért a román kormány nem csatlakozott a csehszlovák kezdeményezéshez, amely azonnali tárgyalásokat ajánlott a magyarokkal, „Híd Magyarország felé" BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele- fonjeleníése.) A magyar lapok bukaresti tudósítás alapján közlik, hogy a szinajai tanácskozáson a kisantant Magyarország részére olyan hidat készített, amelyen haladva Magyarország megegyezhet a kisantant mindhárom államával. A kisantant mindhárom külügyminisztere hangsúlyozta, hogy föltétlenül szükség van a Dunamedencében a béke megszilárdítására. Ugyancsak bukaresti forrásból közlik a magyar újságok, hogy a szinajai értekezleten szerdán a Magyarországgal való együttműködés lehetőségéről tárgyaltak. Minden jel arra mutat, hogy a kisantant közeledni akar Magyarországhoz és hogy eziránybanj tényleg lépéseket is akar tenni. Hogy ez az| elhatározás mire fog vezetni, azt egyelőre még nem lehet tudni, de úgy látszik, hogy a kisantant uj dunai formulát keres és együttesen akarja megvalósítani a békés együttműködést közös szomszédjával. Comnen Petrescu egész határozottan beszélt erről. Állítólag a következőket mondotta: — Engedjék meg, hogy ezekben, a szerintem joggal sorsdöntőknek nevezett órákban kijelentsem a kisantant három állama nevében, hogy mindnyájunknak érdeke, hogy hárman együtt baráti kezet nyújtsunk szomszédjainknak, hogy fönntarthassuk a Dunamedence békéjét és létrehozhassuk a bizalmat, amely szükséges, hogy célunkat elérhessük és hogy sorsunk jobbra fordulhasson. PRÁGA. — Dr. Szilassy Béla egyesült párti szenátor interpellácót nyújtott be az összkormányhoz a magyar színek használata tárgyában. A képviselőház hivatalos nyomtatványai sorában 690/2. szám alatt megjelent interpellációt alább szószerint közöljük: — Lap jelentések szerint a kormány most végzi a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium által kiadott hivatalos rendeletek felülvizsgálását. — Annakidején a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium még a prevrat utáni közvetlen időben helytelenül értelmezett nacionalizmusból 1919 február 18.-án 39/1919 szám alatt rendeletet adott ki, mellyel eltiltotta a magyar nemzeti színű zászlók, kokárdák, jelvények és szallagok viselését. — A lapjelentések szerint az összkor- mány törvényi utón ezt a rendelkezést állítólag továbbra is fenn akarja tartani. — Ma, amikor a kormány bel- és külföldön egyaránt azt hangoztatja, hogy a Csehszlovákiában élő nemzetek között a békés együttélést meg akarja teremteni és hogy az egyenlőség elve alapján áll, nem lehet tovább fentartani azt a rendelkezést, amely a Csehszlovákiában élő magyar lakosságnak továbbra is megtiltja nemzeti színének, a piros-febér-zöld színnek használatát és a szlovenszkói minisztérium idézett rendeletének hatályban maradása nem volna alkalmas a lelkek megnyugtatására és csak további elégedetlenséget okozna és ezért kérdjük az összkormányt: 1. Hajlandó-e a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium 39/1919 számú rendeletét hatályon kívül helyezni és 2. hajlandó-e a csehszlovákiai magyar lakosság részére újból a piros-fehér-zöld nemzeti színének használatát minden vonatkozásban hivatalosan is megengedni? A „magyar rádió" magyar szelleméért D. Szilassy Béla szenátor másik interpellációját a pozsonyi magyar rádió-leadás városnév-használata ügyében a póstaügyi miniszterhez intézte. A 690/1. szám alatt megjelent interpellációban a szenátor a következőket mondja: — Pozsonyban a csehszlovák rádió magyarnyelvű közleményeiben még azokat a városneveket is, amelyeknek hivatalos magyar nevük van, csak az államnyelven adja le és gyakran halljuk a magyar nyelvű leadásokban a városneveket cseh nyelven és még tévedésből sem adja le magyarul a városneveket. A magyar nyelvű csehszlovák leadásnak kötelessége volna a magyar városneveket használni még olyan esetben is, ahol1 az illető városnévnek nincs is hivatalos magyar elnevezése, hogy a hallgatóság tudja, hogy mely városról van szó és így jogos követelésünk, hogy a magyar nyelvű csehszlovák rádió Uzhorod helyett Ungvári, Lucenec helyet Losoncot, Korice helyett Kassát, Bratislava helyett Pozsonyt, Levice helyett Lévát, Nővé Zámky helyett Érsekújvárt stb. használjon, mert a mai állapot tarthatatlan, nem felel meg a különböző nemzetek békés együttélése szellemének és ezért a felelőség elsősorban a postaügyi minisztériumot terheli, mely a magyar nyelvű csehszlovák rádió vezetését olyan személyeknek adta át, akik a magyarság jogos kívánalmait nem értik meg és a rádió leadásokat nem magyar szellemben vezetik.-- Minthogy a nyelvünk tisztaságát sértő városnév használatot tovább szó nélkül nem tűrhetjük, kérdjük a póstaügyi miniszter urat: 1. Hajlandó-e a magyar nyelvű csehszlovák rádióleadót utasítani, hogy a jövőben minden városnevet csak magyarul közöljön; 2. Hajlandó-e az eddigi állapotért felelős személyekkel szemben a megtorló eljárást folyamatba tenni és végül; 3. hajlandó-e a magyar nyelvű leadást a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület vezetőségének átadni, hogy igy a vezetés nemzethü kezekben legyen és megszűnjék a rádió-leadás magyartalan vezetése. Az agrárpárt sajtója ottorozza a ftormánirióbbtég határozatlanságát A Venkov érdekes vezércikke ■■■ fii uj londoni német nagykövet György királynál LONDON. — VI. György angol király csütörtökön délben a Buckingham palotában fogadta dr. Herbert von Dirksent, az uj londoni német nagykövetet, aki átadta megbízólevelét és egyúttal Ribbentrop visszahívó levelét A fogadtatás són lord Halifax is részt vett. Fényes nappal 12000 koronát raboltak ^el a trencsénbáni községházáról PRIVIGYE. — Az egész vidéket izgalomban tartja az a vakmerő betörés, amely déli egy és két óra között történt a trencsénbáni községházán, ahonnan eddig ismeretlen tettesek csaknem 12.000 koronát zsákmányoltak el. A községi számvevő a délelőtt órákban 11.500 koronát vett fel a Tátra-Bank trencsénbáni fiókjától és ezt az ősz- szeget a községi alkalmazottak kifizetésére és a folyószámlák kiegyenlítésére akarták fordítani. A számvevő a felvett összeggel a községházára sietett, hogy a várakozó munkásokat még délelőtt kifizethessék. Tekintve, hogy a községi tanács éppen a délelőtti órákban fontos ügyben ülést tartott a községháza termében, a kifizetéseket délutánra halasztották. A számvevő a felvett pénzt a községi pénztárba zárta el. A községi tanács ülése déli félegykor végződött és ezután a helyiségeket gondosan lezárták. Délután, amikor a községi számvevő visszatért hivatalába és el akarta végezni munkáját, nagy meglepetéssel vette észre, hogy a községi pénztár ajtaja nincs lezárva. Nyomban a főnökiéihez sietett és csak annak, jelenlétében nyitotta fel a pénztár ajtaját. A vastag bankjegycsomó a pénztárból nyomtalanul eltűnt. Csak ezután vették észre, hogy a helyiségben a többi szekrények is fel vannak törve és a megállapítás szerint ezekből is nagyobb összeg tűnt eL A betörők a déli pihenő órát használták fel, amikor rendszerint senki sem szokott tartózkodni a községházán és igy zavartalanul átkutathatták az összes helyiségeket. Nyomban értesítették a csendőrséget, amely megindította a vizsgálatot. % » PRÁGA. — Rámutattunk legutóbb arra, hogy a kormánypártok közt lényeges nézeteltérések mutatkoznak a legközelebbi munkaprogramra és az abban követendő taktikára vonatkozólag, ami abban jut kifejezésre, hogy a kormánytöbbség most, amikor a legnagyobb szükeég volna erőteljes reformmunkára, teljesen hallgat. A kormány ugyan szorgalmasan tanácskozik, de a határozatairól s munkája eredményeiről vajmi kevés közlés lát napvilágot. Az agrárpárt, mint a koalíció vezető pártja, elégedetlen ezzel a munkaütem- mel s élesen bírálja a cseh nemzeti szocialista pártot, amely most a főkerékkötő. Jellemző a nemzeti szocialistákra, hogy sajtójuk most már a szociáldemokrata Bechy- nét is kikezdte és ki akarná buktatni a kormányból azért, mert Amicus álnév alatt a Pritomnostban megjelent cikkében közlést tett a határmegállapitó államtanács ülésén elhangzott bizalmas jellegű felszólalásáról. A cseh nemzeti szocialisták görcsösen ragaszkodnak a külpolitika eddigi irányzatának továbbfolytatásához és a nemzetiségi kérdésben is sokkal merevebb álláspontot foglalnak el, mint például akár a legnacionalistábbnak ismert cseh nemzeti egyesülés is. A cseh nemzeti szocialisták dogmatizmusukkal nagyon megnehezítik Hodza munkáját, aki a magyarokat és a szlovákokat jellemző temperamentummal akarná a munkát előbbrevinni, olyannyira, hogy a Brázda legutóbb már teljhatalmat sürgetett a miniszterelnök számára. A cseh nemzeti szocialisták leghívebb szövetségesei a kulisszák mögötti csendes op- pözicióban a cseh néppártiak. A tétlenkedő taktikázás erősen elkedvetleníti a cseh agrárpártot, úgyhogy a Venkov a napokban | egész nyersen azt irta, hogy aki képtelen a munkára, az adja át a he-J lyét másnak, mert „nincsen ember, aki pótolhatatlan lenne." Az agrárpárti Slovensky Hlas tegnap már a nemzetgyűlési választások lehetőségével példálózott a többségi tehetetlenség ostorozásával kapcsolatban. A miniszterelnök vezető lapja a ma „Szavalás és valóság" címen vezércikkben foglalkozik a többség belső helyzetével s egyebek közt ezeket a jellemző sorokat adja közre: A Venkov vezércikke — A hírek olyan gyorsan váltják egymást, hogy a valóságot alig lehet bennük megragadni. Az a veszedelem fenyeget, hogy a deklamádók miatt esetleg megszűnünk látni az életet. A túlsók manifeszíum, szó, könnyen tévútra vezetheti a közvélemény figyelmét. A mai időszak kissé hasonlít ahhoz az időhöz, amikor 1919-ben sor került a községi választásokra. Legalább abban tegyünk összehasonlítást ahol nem tudjuk, mert nem akarjuk látni a valóságot. Akkor heves választási harc folyt és nagy felvonulások voltak, hogy vájjon ki győz, ugyanakkor pedig Szlovákiában katonáink véreztek. Hosszú hónapokon keresztül a békekonferencián is drágán fizettünk e jelenség miatt. A választási csetepáték, a pártok választási nyeresége miatt nem szabad megfeledkezni az államról. — Dióhéjban ismételjük meg, miről van szó. Franciaország és Anglia, tehát szövetségileg hozzánk közelálló államok nyomást gyakorolnak ránk a belső megegyezés, mindenekelőtt a németekkel való megegyezésünk érdekében. De ha idehaza meg akarunk egyezni a németekkel, ahhoz szükséges, hogy mindenekelőtt egymás között egyezzünk meg. Mert különben a közvélemény előtt azt a benyomást keltjük, hogy nem tudunk kormányozni, hogy képtelenk vagyunk a belső erőösszpontositásra és nem tudjuk a nemzeti erőt érvényre juttatni. — Amikor a külföldi sajtó, igy például a külügyminisztérium lapja Párishan azt Írja, hogy politikánk megmerevedett és hogy heteken át ncra tudjuk rendezni belső ügyeinket, hogy nem tudunk határozni és ez után a sajtó után az újságokban diszkusszió merül föl a személycserékről, akkor ez mindig a gyengeség, a habozás, a helyzet magaslata el nem érésének jele. — Itt nem segítenek a cenzúra semmiféle beavatkozásai, sem a sajtó hallgatása, nem segít semmi sugdolőzás, itt kurázsi kell annak közlésére a nyilvánosság előtt, hogy a deklarnációk, gyűlések, manifesztációs fölvonulások lehetnek ugyan az erő és bizalom megnyilvánulásai, de helyettünk nem oldják meg a nap sürgős föladatait. — Ott, ahol mi magunk nem fogunk tudni cselekedni, ott mindig mások fognak helyettünk cselekedni. Ma tanácsot kapunk és legyünk nagyon megelégedve, hogy ez egyelőre csak tanácsadás, Ha a merevség és a határozatlanság állapota tovább tartanak, nevezetesen ha most személyi ügyekről vagy a multbel vitákról folyna diszkusszió és nem volna elég elhatározottság a gazdasági kérdésekben, akkor ennek következményeit föl sem tudnék becsülni. — Most a legfontosabb az, hogy igen gyorsan és nyugalomban intézzük el a választásokat. Az nem fontos, hogy valamely községben X vagy Y kap-e mandátumot. A legfontosabb az, hogy a nemzet és az állam szilárd maradjon. A választásoknak azt kell tanusitaniok, hogy a nemzet a saját szükséglete szerint és saját elhatározásából akarja ügyeit vezetni. Nyomatékosan fölhívjuk a figyelmet a gazdasági kérdésekre. Pozsonyban mégis lesz választás! Egyébként a belpolitikában teljes eseményte- lenség van. A parlamenti körökben az a hir merült föl, hogy a pozsonyi választások elhalasztása elsietve történt és hogy a kormánynak szándékában van a választást még most a második vagy a harmadik etapban lebonyolittatni. Udvarlás a szlovák néppártnak / A szlovák néppárttal — mint már- jelentettük, — külön szeretne megegyezni a többség, hogy a szlovák kérdés már ne terhelje akkor, amikor a nemzetiségi statútum kapcsán a nemzeti kisebbségekkel kerül sor tárgyalásra. Az agrárpárti sajtó kísérleti ballonokat bocsát föl ez irányban. Különösen a Slovensky Hlas és a kassai Novo- sti igyekszik pu-hitani a szlovák néppárti köröket. A Novosti legutóbbi kezdeménye- zéséről a Lidové Noviny a következőkben számol be: — A Novosti című napilap, amelyet a minisztertanács elnökségének sajtóügyosztálya ad ki, aláírás nélkül vezércikket közöl „Elsősorban kiegyezés idehaza" cim alatt a csehek és szlovákok viszonyáról, valamint a csehekről Szlovákiában. A cikk azzal a megállapítással ér véget, hogy ma a legfontosabb feladat a szlovákok és csehek megegyezésének betetőzése. A cikk szerint a szlovák néppártnak mindent meg kell adni, hogy a mai időben résztvehessen a kormányalakításban. Meglepő, — jegyzi meg a Lidové Noviny,' —- hogy dr. Benes köztársasági elnök nemrég elhangzott szavai után a cikk már nem kiegyezésről beszél, hanem a szlovák auto- nomisták maximális programja előtti telj.es kapitulációt veti föl. A szlovákok, Rémetek és magyarok kilátásai a pozsonyi választáson PRÁGA. — A Národni Noviny írja az elhalasztott pozsonyi községi választásokról: A közönség különféleképpen magyarázta ezt a döntést. Áz ellenzéki pártok, Hlinkáék, a henleinis-- ták és a magyarok kihasználták az ai.fkaimat s arra mutatnak rá, hogy ez a szlovák néppártiak, a németek és magyarok eÜőtörése miatti cseh félelem következtében történt. Ha tudjuk is, hogy a választások elhalasztásának egészen más az oka (a városi jegyzői hivatalról és a szakértőkről szóló 1922/243. számú törvény leijárta), mégis ugiy látszik, hogy az országos hivatalnak jól meg kellett volna mindent fontolnia, még mielőtt a pozsonyi községi választásokat kiirta volna. Most a helyzet annál rosszabb, mert nemcsak az ellenzék részéről, de egyes koalíciós pártok részéről is tdltaikozások hangzottak el s a helyzetet komplikálják még azok a hírek is, hogy a választások elhalasztására vonatkozó országos hivatali végzés még nem végleges és hogy váratlan meglepetések sincsenek kizárva. Országh országos elnök tíznapos szábadságra távozott s az ellenzéki sajtó ezt arra használja ki, hogy felelőtlen pletykákat terjesszen, mintha a szabadságira menetele és a községi választások elhalasztása közt összefüggés lenne. ’