Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-06 / 104. (4547.) szám

2 'PRXCM-MAfifcMt-HIRLAB 1938 május 6. péntek* Az egyesült párt a magyar nemzeti színek szabad használatáért Szilassy Béla interpellációi ■ Miért nem használ magyar városneveket a pozsonyi rádió! ■ ■ ■ ben természetesen a kisebbségi probléma került a tárgyalások előterébe* Csehszlovákia belátta, hogy a német kisebbséggel való bánásmód nem alkothat egységes problémát a három kisantant' államban. Jugoszlávia rámutatott a német ki­sebbségek különböző természetiéire a három ál" lomban és ezért a külön eljárás mellett foglalt állást. Ezzel szemben a magyar kisebbségek te­rén egységes a vélemény. Románia belpolitikai nehézségei miatt nem akar azonnal döntő lépé­seket tenni a magyar kisebbségek ügyében, mert a román belpolitikai élet középpontjában jelen­leg a vasgárda elleni éles akció áll. Ha most a magyar kisebbségnek nagy engedményt tennének s a vasgárdát tovább elnyomnák, akkor ez ab kalmas jelszót jelentene a vasgárda számára az újabb agifcációra, mert a vasgárdisfcák rámutatná­nak arra, hogy a kormány a hazafias románo­kat elnyomja, a nemzetiségeket pedig előnyben részesíti. Éppen ezért a román kormány nem csatlakozott a csehszlovák kezdeményezéshez, amely azonnali tárgyalásokat ajánlott a magya­rokkal, „Híd Magyarország felé" BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele- fonjeleníése.) A magyar lapok bukaresti tu­dósítás alapján közlik, hogy a szinajai ta­nácskozáson a kisantant Magyarország ré­szére olyan hidat készített, amelyen haladva Magyarország megegyezhet a kisantant mindhárom államával. A kisantant mindhá­rom külügyminisztere hangsúlyozta, hogy föltétlenül szükség van a Dunamedencében a béke megszilárdítására. Ugyancsak bukaresti forrásból közlik a magyar újságok, hogy a szinajai értekezle­ten szerdán a Magyarországgal való együtt­működés lehetőségéről tárgyaltak. Minden jel arra mutat, hogy a kisantant közeledni akar Magyarországhoz és hogy eziránybanj tényleg lépéseket is akar tenni. Hogy ez az| elhatározás mire fog vezetni, azt egyelőre még nem lehet tudni, de úgy látszik, hogy a kisantant uj dunai formulát keres és együt­tesen akarja megvalósítani a békés együtt­működést közös szomszédjával. Comnen Petrescu egész határozottan be­szélt erről. Állítólag a következőket mon­dotta: — Engedjék meg, hogy ezekben, a sze­rintem joggal sorsdöntőknek nevezett órák­ban kijelentsem a kisantant három állama nevében, hogy mindnyájunknak érdeke, hogy hárman együtt baráti kezet nyújtsunk szomszédjainknak, hogy fönntarthassuk a Dunamedence békéjét és létrehozhassuk a bizalmat, amely szükséges, hogy célunkat elérhessük és hogy sorsunk jobbra fordul­hasson. PRÁGA. — Dr. Szilassy Béla egyesült párti szenátor interpellácót nyújtott be az összkormányhoz a magyar színek használa­ta tárgyában. A képviselőház hivatalos nyomtatványai sorában 690/2. szám alatt megjelent interpellációt alább szószerint közöljük: — Lap jelentések szerint a kormány most végzi a szlovenszkói teljhatalmú miniszté­rium által kiadott hivatalos rendeletek fe­lülvizsgálását. — Annakidején a szlovenszkói teljhatal­mú minisztérium még a prevrat utáni köz­vetlen időben helytelenül értelmezett nacio­nalizmusból 1919 február 18.-án 39/1919 szám alatt rendeletet adott ki, mellyel el­tiltotta a magyar nemzeti színű zászlók, ko­kárdák, jelvények és szallagok viselését. — A lapjelentések szerint az összkor- mány törvényi utón ezt a rendelkezést ál­lítólag továbbra is fenn akarja tartani. — Ma, amikor a kormány bel- és kül­földön egyaránt azt hangoztatja, hogy a Csehszlovákiában élő nemzetek között a békés együttélést meg akarja teremteni és hogy az egyenlőség elve alapján áll, nem lehet tovább fentartani azt a rendelkezést, amely a Csehszlovákiában élő magyar la­kosságnak továbbra is megtiltja nemzeti színének, a piros-febér-zöld színnek hasz­nálatát és a szlovenszkói minisztérium idé­zett rendeletének hatályban maradása nem volna alkalmas a lelkek megnyugtatására és csak további elégedetlenséget okozna és ezért kérdjük az összkormányt: 1. Hajlandó-e a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium 39/1919 számú rendeletét ha­tályon kívül helyezni és 2. hajlandó-e a csehszlovákiai magyar lakosság részére újból a piros-fehér-zöld nemzeti színének használatát minden vonat­kozásban hivatalosan is megengedni? A „magyar rádió" magyar szelleméért D. Szilassy Béla szenátor másik inter­pellációját a pozsonyi magyar rádió-leadás városnév-használata ügyében a póstaügyi miniszterhez intézte. A 690/1. szám alatt megjelent interpellációban a szenátor a következőket mondja: — Pozsonyban a csehszlovák rádió ma­gyarnyelvű közleményeiben még azokat a városneveket is, amelyeknek hivatalos ma­gyar nevük van, csak az államnyelven adja le és gyakran halljuk a magyar nyelvű lea­dásokban a városneveket cseh nyelven és még tévedésből sem adja le magyarul a városneveket. A magyar nyelvű csehszlo­vák leadásnak kötelessége volna a magyar városneveket használni még olyan esetben is, ahol1 az illető városnévnek nincs is hi­vatalos magyar elnevezése, hogy a hallga­tóság tudja, hogy mely városról van szó és így jogos követelésünk, hogy a magyar nyelvű csehszlovák rádió Uzhorod helyett Ungvári, Lucenec helyet Losoncot, Korice helyett Kassát, Bratislava helyett Po­zsonyt, Levice helyett Lévát, Nővé Zámky helyett Érsekújvárt stb. használjon, mert a mai állapot tarthatatlan, nem felel meg a különböző nemzetek békés együttélése szellemének és ezért a felelőség elsősorban a postaügyi minisztériumot terheli, mely a magyar nyelvű csehszlovák rádió vezeté­sét olyan személyeknek adta át, akik a ma­gyarság jogos kívánalmait nem értik meg és a rádió leadásokat nem magyar szel­lemben vezetik.-- Minthogy a nyelvünk tisztaságát sér­tő városnév használatot tovább szó nélkül nem tűrhetjük, kérdjük a póstaügyi mi­niszter urat: 1. Hajlandó-e a magyar nyelvű cseh­szlovák rádióleadót utasítani, hogy a jövő­ben minden városnevet csak magyarul kö­zöljön; 2. Hajlandó-e az eddigi állapotért felelős személyekkel szemben a megtorló eljárást folyamatba tenni és végül; 3. hajlandó-e a magyar nyelvű leadást a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egye­sület vezetőségének átadni, hogy igy a ve­zetés nemzethü kezekben legyen és meg­szűnjék a rádió-leadás magyartalan ve­zetése. Az agrárpárt sajtója ottorozza a ftormánirióbbtég határozatlanságát A Venkov érdekes vezércikke ■■■ fii uj londoni német nagykövet György királynál LONDON. — VI. György angol király csü­törtökön délben a Buckingham palotában fogad­ta dr. Herbert von Dirksent, az uj londoni német nagykövetet, aki átadta megbízólevelét és egy­úttal Ribbentrop visszahívó levelét A fogadtatás són lord Halifax is részt vett. Fényes nappal 12000 koronát raboltak ^el a trencsénbáni községházáról PRIVIGYE. — Az egész vidéket izgalomban tartja az a vakmerő betörés, amely déli egy és két óra között történt a trencsén­báni községházán, ahonnan eddig ismeretlen tettesek csaknem 12.000 koronát zsákmányoltak el. A községi számvevő a délelőtt órákban 11.500 koronát vett fel a Tátra-Bank trencsénbáni fiókjától és ezt az ősz- szeget a községi alkalmazottak kifizetésére és a folyószámlák kiegyenlítésére akarták fordítani. A számvevő a felvett összeggel a községházára sie­tett, hogy a várakozó munkásokat még délelőtt kifizethessék. Tekintve, hogy a községi tanács éppen a délelőtti órákban fontos ügyben ülést tartott a községháza termében, a kifizetéseket délutánra halasztották. A számvevő a felvett pénzt a községi pénztár­ba zárta el. A községi tanács ülése déli félegykor végződött és ezután a helyiségeket gondosan lezárták. Délután, amikor a községi számvevő visszatért hivatalába és el akarta végezni munkáját, nagy meglepetéssel vette észre, hogy a községi pénztár ajtaja nincs lezárva. Nyomban a főnökiéihez sie­tett és csak annak, jelenlétében nyitotta fel a pénztár ajtaját. A vastag bankjegycsomó a pénz­tárból nyomtalanul eltűnt. Csak ezután vették észre, hogy a helyiségben a többi szekrények is fel vannak törve és a megállapítás szerint ezekből is nagyobb összeg tűnt eL A betörők a déli pihenő órát használták fel, amikor rendszerint senki sem szokott tartózkod­ni a községházán és igy zavartalanul átkutat­hatták az összes helyiségeket. Nyomban értesí­tették a csendőrséget, amely megindította a vizs­gálatot. % » PRÁGA. — Rámutattunk legutóbb arra, hogy a kormánypártok közt lényeges né­zeteltérések mutatkoznak a legközelebbi munkaprogramra és az abban követendő taktikára vonatkozólag, ami abban jut kife­jezésre, hogy a kormánytöbbség most, amikor a legnagyobb szükeég volna erő­teljes reformmunkára, teljesen hallgat. A kormány ugyan szorgalmasan tanácsko­zik, de a határozatairól s munkája eredmé­nyeiről vajmi kevés közlés lát napvilágot. Az agrárpárt, mint a koalíció vezető pártja, elégedetlen ezzel a munkaütem- mel s élesen bírálja a cseh nemzeti szo­cialista pártot, amely most a főkerékkötő. Jellemző a nemzeti szocialistákra, hogy saj­tójuk most már a szociáldemokrata Bechy- nét is kikezdte és ki akarná buktatni a kor­mányból azért, mert Amicus álnév alatt a Pritomnostban megjelent cikkében közlést tett a határmegállapitó államtanács ülésén elhangzott bizalmas jellegű felszólalásáról. A cseh nemzeti szocialisták görcsösen ragaszkodnak a külpolitika eddigi irány­zatának továbbfolytatásához és a nemze­tiségi kérdésben is sokkal merevebb ál­láspontot foglalnak el, mint például akár a legnacionalistábbnak ismert cseh nem­zeti egyesülés is. A cseh nemzeti szocia­listák dogmatizmusukkal nagyon megne­hezítik Hodza munkáját, aki a magyaro­kat és a szlovákokat jellemző tempera­mentummal akarná a munkát előbbre­vinni, olyannyira, hogy a Brázda leg­utóbb már teljhatalmat sürgetett a mi­niszterelnök számára. A cseh nemzeti szocialisták leghívebb szö­vetségesei a kulisszák mögötti csendes op- pözicióban a cseh néppártiak. A tétlenkedő taktikázás erősen elkedvetleníti a cseh ag­rárpártot, úgyhogy a Venkov a napokban | egész nyersen azt irta, hogy aki képtelen a munkára, az adja át a he-J lyét másnak, mert „nincsen ember, aki pótolhatatlan lenne." Az agrárpárti Slovensky Hlas tegnap már a nemzetgyűlési választások lehetőségével példálózott a többségi tehetetlenség ostoro­zásával kapcsolatban. A miniszterelnök ve­zető lapja a ma „Szavalás és valóság" cí­men vezércikkben foglalkozik a többség belső helyzetével s egyebek közt ezeket a jellemző sorokat adja közre: A Venkov vezércikke — A hírek olyan gyorsan váltják egymást, hogy a valóságot alig lehet bennük megragadni. Az a veszedelem fenyeget, hogy a deklamádók miatt esetleg megszűnünk látni az életet. A túlsók manifeszíum, szó, könnyen tévútra vezetheti a közvélemény figyelmét. A mai időszak kissé ha­sonlít ahhoz az időhöz, amikor 1919-ben sor ke­rült a községi választásokra. Legalább abban te­gyünk összehasonlítást ahol nem tudjuk, mert nem akarjuk látni a valóságot. Akkor heves vá­lasztási harc folyt és nagy felvonulások voltak, hogy vájjon ki győz, ugyanakkor pedig Szlová­kiában katonáink véreztek. Hosszú hónapokon keresztül a békekonferencián is drágán fizettünk e jelenség miatt. A választási csetepáték, a pár­tok választási nyeresége miatt nem szabad meg­feledkezni az államról. — Dióhéjban ismételjük meg, miről van szó. Franciaország és Anglia, tehát szövetségileg hoz­zánk közelálló államok nyomást gyakorolnak ránk a belső megegyezés, mindenekelőtt a néme­tekkel való megegyezésünk érdekében. De ha idehaza meg akarunk egyezni a németekkel, ah­hoz szükséges, hogy mindenekelőtt egymás kö­zött egyezzünk meg. Mert különben a közvéle­mény előtt azt a benyomást keltjük, hogy nem tu­dunk kormányozni, hogy képtelenk vagyunk a belső erőösszpontositásra és nem tudjuk a nem­zeti erőt érvényre juttatni. — Amikor a külföldi sajtó, igy például a kül­ügyminisztérium lapja Párishan azt Írja, hogy po­litikánk megmerevedett és hogy heteken át ncra tudjuk rendezni belső ügyeinket, hogy nem tu­dunk határozni és ez után a sajtó után az újsá­gokban diszkusszió merül föl a személycserékről, akkor ez mindig a gyengeség, a habozás, a hely­zet magaslata el nem érésének jele. — Itt nem segítenek a cenzúra semmiféle be­avatkozásai, sem a sajtó hallgatása, nem segít semmi sugdolőzás, itt kurázsi kell annak közlé­sére a nyilvánosság előtt, hogy a deklarnációk, gyűlések, manifesztációs fölvonulások lehetnek ugyan az erő és bizalom megnyilvánulásai, de he­lyettünk nem oldják meg a nap sürgős föladatait. — Ott, ahol mi magunk nem fogunk tudni cse­lekedni, ott mindig mások fognak helyettünk cse­lekedni. Ma tanácsot kapunk és legyünk nagyon megelégedve, hogy ez egyelőre csak tanácsadás, Ha a merevség és a határozatlanság állapota to­vább tartanak, nevezetesen ha most személyi ügyekről vagy a multbel vitákról folyna disz­kusszió és nem volna elég elhatározottság a gaz­dasági kérdésekben, akkor ennek következmé­nyeit föl sem tudnék becsülni. — Most a legfontosabb az, hogy igen gyorsan és nyugalomban intézzük el a választásokat. Az nem fontos, hogy valamely községben X vagy Y kap-e mandátumot. A legfontosabb az, hogy a nemzet és az állam szilárd maradjon. A válasz­tásoknak azt kell tanusitaniok, hogy a nemzet a saját szükséglete szerint és saját elhatározásából akarja ügyeit vezetni. Nyomatékosan fölhívjuk a figyelmet a gazdasági kérdésekre. Pozsonyban mégis lesz választás! Egyébként a belpolitikában teljes eseményte- lenség van. A parlamenti körökben az a hir me­rült föl, hogy a pozsonyi választások elhalasztása elsietve történt és hogy a kormánynak szándéká­ban van a választást még most a második vagy a harmadik etapban lebonyolittatni. Udvarlás a szlovák néppártnak / A szlovák néppárttal — mint már- jelen­tettük, — külön szeretne megegyezni a többség, hogy a szlovák kérdés már ne ter­helje akkor, amikor a nemzetiségi statútum kapcsán a nemzeti kisebbségekkel kerül sor tárgyalásra. Az agrárpárti sajtó kísérleti ballonokat bocsát föl ez irányban. Külö­nösen a Slovensky Hlas és a kassai Novo- sti igyekszik pu-hitani a szlovák néppárti köröket. A Novosti legutóbbi kezdeménye- zéséről a Lidové Noviny a következőkben számol be: — A Novosti című napilap, amelyet a minisztertanács elnökségének sajtóügyosz­tálya ad ki, aláírás nélkül vezércikket kö­zöl „Elsősorban kiegyezés idehaza" cim alatt a csehek és szlovákok viszonyáról, va­lamint a csehekről Szlovákiában. A cikk azzal a megállapítással ér véget, hogy ma a legfontosabb feladat a szlová­kok és csehek megegyezésének betető­zése. A cikk szerint a szlovák néppárt­nak mindent meg kell adni, hogy a mai időben résztvehessen a kormányalakí­tásban. Meglepő, — jegyzi meg a Lidové Noviny,' —- hogy dr. Benes köztársasági elnök nem­rég elhangzott szavai után a cikk már nem kiegyezésről beszél, hanem a szlovák auto- nomisták maximális programja előtti telj.es kapitulációt veti föl. A szlovákok, Rémetek és magyarok kilátásai a pozsonyi választáson PRÁGA. — A Národni Noviny írja az elha­lasztott pozsonyi községi választásokról: A kö­zönség különféleképpen magyarázta ezt a dön­tést. Áz ellenzéki pártok, Hlinkáék, a henleinis-- ták és a magyarok kihasználták az ai.fkaimat s arra mutatnak rá, hogy ez a szlovák néppártiak, a németek és magyarok eÜőtörése miatti cseh fé­lelem következtében történt. Ha tudjuk is, hogy a választások elhalasztásának egészen más az oka (a városi jegyzői hivatalról és a szakértők­ről szóló 1922/243. számú törvény leijárta), még­is ugiy látszik, hogy az országos hivatalnak jól meg kellett volna mindent fontolnia, még mielőtt a pozsonyi községi választásokat kiirta volna. Most a helyzet annál rosszabb, mert nemcsak az ellenzék részéről, de egyes koalíciós pártok ré­széről is tdltaikozások hangzottak el s a helyze­tet komplikálják még azok a hírek is, hogy a vá­lasztások elhalasztására vonatkozó országos hi­vatali végzés még nem végleges és hogy váratlan meglepetések sincsenek kizárva. Országh orszá­gos elnök tíznapos szábadságra távozott s az el­lenzéki sajtó ezt arra használja ki, hogy felelőtlen pletykákat terjesszen, mintha a szabadságira me­netele és a községi választások elhalasztása közt összefüggés lenne. ’

Next

/
Thumbnails
Contents