Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-26 / 121. (4564.) szám
1938 mfijua 26, csütörtök. D 27 Megindult a boldoggá avatási eljárás egy huszonnyolc éves korában elhunyt magyar apáca ügyében Az ősrégi érdi kastély tövében van Bogner Margit Mária vizitációs nővér sírja ■ ■ ■ Hősköltemény egy tiszta lélekről, amelyet csak Isten töltött be ■ ■ ■ r BUDAPEST. — '(Szerkesztőségünktől.) Rö- yid Ids hír, amely inkább csak katolikus egyházi körökben keltett érdeklődést: az illetékes egyházi hatóság megindította a boldoggá avatási procedúrát Bogner Margit Mária vizitációs nővér körül, aki az érdi zárda apácája volt és 1933-ban, huszonnyolcéves korában Krisztusban örök létre szenderült. A székesfehérvári egyházmegye püspöke megalakította az ilyen procedúrában előirt egyházmegyéi bizottságot is, amely a szükséges anyagot gyűjti össze. Felszólítottak mindenkit, hogy akinek bármilyen Írásos vagy egyéb emléke van Bogner Máriára vonatkozólag, szolgáltassa ezt be a bizottságnak, hogy a boldoggáavatási eljárásban felhasználható legyen. Idetartoznak azok az egyre sokasodó esetek, amelyek kétségtelenül az isteni kegyelem megnyilvánulásai, amennyiben a szentéletü apáca közbenjárásának hathatós voltát igazolják ... A magyar katolikus társadalom ma már meglehetősen széles rétegben ismeri a fiatal korában égi jegyeséhez megtért apáca nevét. Csá- ivossy Elemér jezsuita atya, aki az elhunyt nővér rendkívüli lelki gondozója volt és negyedévenként gyónását kivette, csaknem tizives könyvet irt a katolicizmus eme rendkívüli hősnőjének megragadó egyéniségéről. Az „Egy sír a Duna felett" munka már második, bővitett kiadásban jelent meg és alighanem hamarosan harmadik kiadására is sor kerül. így hát érthető, hogy nemcsak az érdiek és a környékbeliek,, hanem széles vidék katolikus népe kegyelettel ápolja az egyszerű vizitációs nővér emlékét. A boldoggá avatási eljárás alkalmával időszerűnek láttuk, hogy mi is meglátogassuk a szentéletü apáca sirhalmát és a csehszlovákiai magyar katolikus közönség figyelmét ráirányítsuk a magyar katolicizmusnak erre a gyöngéd virágszálára. Történelmi nevezetességű hely az, amelyen a kis sirhalom domborul. Budapesttől tizenhat kilométernyire, az uj balatoni müut mentén terül el Érd községe, amelyet a magyar főváros közönsége főleg arról ismer, hogy a község egykori határában fekvő nagyobb birtoktesteket házhelyekké parcellázzák és Érdliget, Tusculanum, Érdparkváros stb. néven pompás telepek nőnek ki a földből. A községnek több mint tízezernyi, jobbára katolikus lakosa yan. Régi magva, amelyet a nép most ófalunak nevez, közvetlenül a Duna-parton, a kastélydomb tövében terült el, alig kőhajitásnyira a széles, csillogó folyótól, nagyobbik része: Újfalu a múlt század negyvenes éveiben keletkezett, amikor Ófalut az emlékezetes száz év előtti árvíz teljesen elsöpörte a föld színéről és Batthyány herceg a hajlékát vesztett szerencsétlen népnek odafenn a domb tetején — amelyen keresztül most a balatoni müut vezet — jelölt ki uj települési területet. Újfaluban vannak a modern intézmények, vasútállomás, posta, állami hivatalok és katolikus meg református temploma van, de a történelmi juss révén a községháza, a régi templom s a plébániaiak emeletes épülete Ófaluban található. És itt, a falu mellett emelkedő meredek tér- rasz oldalán van az ősrégi kastély, most a vizitációs apácák otthona és nevelőintézete. Ebben a kastélyban szállott meg 1526 július 20-án II. Lajos király, aki seregének élén a török ellen indult. Este érkezett a kastély alá, ahol érkosházi Sárkány Ambrus pozsonyi főispán, a katély akkori ura látta vendégül. A sereg a Duna partján ütött tábort. A király itt akarta bevárni a pápai zsoldos hadat, amely Gnojenszky Lénárd lengyel főnemes vezérlete alatt északról volt érkezőben. A 2G00 főnyi sereg azonban késett és csak Mohácson csatlakozott a magyar királyhoz. Két emléktábla hirdeti a kastély falazatán az akkori idők eseményeit. Az egyik II. Lajos ott időzéséről számol be, a másik a lengyelek emlékének hódol. Amikor a király julius 23-án továbbindult Tolna-megye felé — a kastély tövében most is mutogatják ezt a helyet — lovának lába megbotlott. Mohácson elpusztult a király és életét vesztette a kastély ura, Sárkány Ambrus zászlós ur is. A török uralom emlékei A kastély látta szeptember 11-én II. Szulej- mánnak Buda felé vonuló seregét is. De akkor az ország fővárosa még nem került török kézre, csupán 14 esztendő múlva. Hamzsabég ütötte fel Sárkány Ambrus egykori büszke várkastélyában szállását és az ő emlékét hirdette a község neve is, amely századunk elejéig Hamzsabég volt. Kegyetlenül sanyargatta a széles környéket. A község tudós esperes-plébánosa, Kudó József, aki kalauzunk volt, megtalálta a bég dézsmalevelét és ebből láthatjuk, mi mindenféle címen kellett adót fizetni: hordóadót, mátkaadót és még húszféle adót. A Duma-parton most is ott emelkedik a karcsú minaret, amelyből minden csütörtökön este a müezzin kelet felé kiáltotta a másnap beálló ünnepet. Ott áll az ősrégi templom, amelyet a török lőporraktárnak használt és alaposan megrongált. Ott áll az ősrégi kastély, amelyben a bégek laktak és amelynek pincéjében Szapáry gróf szenvedte kegyetlen rabságát. És hirdetik a török uralom emlékét a dűlőnevek, de még egyes családok nevei is, Mert bizony a nagy budai vereség után Gyermekkori emlékek rémiem!: fel bennem. Annak az édes félmultnak visszajáró igézete, amely a robotos, szürke mában visszahozza az édesanyai csók melegét. Eszembejut a család, a mi családunk. Bárki is, akármilyen nagyra vitte az életben, mindig a gyermekkor gondtalan és játékos napjaira gondol vissza. Az apró bajokat, viszontagságokat távolról megszépíti az idő és visszasírja mindenki az édesanya és az édesapa óvó és néha szigorú kezét, amely alól az ifjúkor láza- dozásaiban, lelket-testet nyugtalanító viharzásában a világba kivágyódott. Maga ura kivánt lenni. A mi népes családunk: amint különösen nagy ünnepeken kő- rülültük az asztalt, örvendeztünk a karácsonyi ajándékoknak, piros tojásnak, kalácsnak, de a legjobban esett édesanyánk simogató szava, amellyel ezt a boldog osztogatást kísérte. Népes család volt a mienk. Most is látom a vén diófa bútoros szobáinkat, a falon a megbámult szentképeket, édesanyám komoly tekintetét, amikor imádkozásra hivott étkezéskor, reggel, vagy lefekvés előtt Lehet-e elfelejteni egykori öreg portánkat hosszúra nyúló és gazdag termést hozó gyümölcsöskertjével, amely egy kis egésznek, a mi családunknak volt háborítatlan nyugalmas birtoka? A családról, a magyar családról szólva, a mi családunk adja meg a kiinduló pontot A mi békés és szép családi életünkkel tudom érzékelni és megérzékeltetni mások: az egész magyar nagy család életét A család a nemzet, s még távolabbi értelemben az egész emberiség legkisebb sejtje. A család, a legkisebb közösség, amelyben a családtagok, elsősorban a gyermekek, de más hozzátartozók is a családfő, az édesatya, vagyis a ház ima parancsai után igazodnak. Annak idején híres volt a római család; a római jog ismertette meg velünk a paterfamiliast, akinek korlátlan hatalma volt a családja fölött Nos, hivatkozhatunk arra, hogy a magyar családfő is tudott és tud tekintélyt tartó lenni. A magyar családokban is mindig tisztelték az Isten negyedik parancsát, mert ha nem igy lett volna, már százszor széthullott volna a magyar társadalom. A magyar nemzetet rettenetes történeti csapások tizedelték meg, romboló, szellemi és anyagi javakat tönkretevő katasztrófákat szenvedett át, bel- villongások szaggatták meg az ország testét, veszélyeztetve volt az állami lét, de egy valamije érintetlenül mindig megmaradt: a család. A család, amely nemzedékről-nemzedékre őrizte az ősök eszményeit, valláshoz, a hithez való ragaszkodást Az Istenben való erős és törhetetlen bizodalmát, a Mária-tisztele- tét a magyar szentek: királyok és hitvallók példáinak követését sohasem tévesztették el szem elől a mi fiaink. A nemes apák kardot forgató, a polgárok, vagy a földművelők dolgos keze éppen úgy öröklődött századokon át mint a nagyasszonyok imádságos tiszta lelke, övéikért való aggódó őrtállása és gondoskodása. A család minden nemzetnél legféltettebb valami. Katasztrófák idején a jobb jövendőnek a záloga. Nálunk egy árnyalattal melegebben mondják ki ezt a nem minden török kotródott ki, hanem sokan maradtak és magyarokká vedlettek ... A kastélyból zárda lesz A török uralom után az Illésházyaké, Bat- thyányaké, a dúsgazdag Siná Simon báróé lett a kastély és anak jelenlegi alakját ez a jeles emlékezetű, görög származású főur adta meg. Később a Károlyiak, majd a Wimpffen grófok voltak tulajdonosai. 1920-ban a Jézus-társaság magyar rendtartománya vette át és itt helyezte el a Nagyszombatból elhozott noviciátusát. Mintegy hét évig volt a Jézustársaságiak újonc- háza Érden. 1926-ban egyes buzgólkodók, akik már hosszabb ideje fáradoztak azon, hogy az ausztriai Thurnfeldből vizitációs apácákat telepítsenek át, a Jézus-társaság magyar rendtartományának főnökéhez fordultak, hogy szándékukat segítse a megvalósuláshoz. A tartományi főnök az érdi kastélyt ajánlatta fel erre a célra, miután a jezsuita noviciátust a Zugligetben épülő Manréza-házzal akarták úgyis egybekapcsolni, így installálták 11 évvel ezelőtt a vizitációs apácákat a történelmi érdi kastélyba, És ennek a zárdának első tagjai között volt és első halottja lett a szentéletü Bogner Margit Mária.., szót: család. A magyarság körében, Igenis, különösen erős kultusza van a családnak. A magyar ember hitestársát „feleségének, másik felének nevezi, kifejezésre juttatva ezzel, hogy támasza, védelmezője kíván lenni a gyöngébbik félnek, egyúttal pedig a magáéval azonos tiszteletet biztosítani számára. A házasság szentségét esküvel pecsételik meg nálunk az oltár előtt, kimondva, hogy „egymást el nem hagyjuk semminemű szükségben, üstén minket úgy segéljen!" Innen származik a házasságnak régi magyar elnevezése: esküvő. A házasság és a család tiszteletében nincs különbség minálunk a szegényes zsellérporta, a földművelő- hajlék, a polgári ház vagy pedig a főrangú palota között. Valami belső ösztönösség ez a magyarságnál, felül az isteni parancson, hogy a tisztaságot, a gyermeket és a feleséget védelmezve tulajdonképpen önmagát, a magyar fajnak a tisztaságát védelmezi. Mert ha a családot, e legkisebb sejtet is kikezdené a méreg, az széthull, meglazul, akkor szétesik a másik, a nagyobb egység: a nemzet is. így tanulta meg a magyar az édesanyjától az Isten dicséretét, az anyanyelven az imádságot, édesapjától a munka szeretetét és a vitézséget. Hogyan maradt volna meg a hitünk a válságos időkben, hogyha annak lángját a családi otthonokban mécsesként nem éleszgették volna, S hogyan beszélnénk ma a nyelvünkön, hogyha a családi körben nem hangzott volna fel titokban is a magyar szó. Eszményeink sokszor menekültek, húzódtak visz- sza az utolsó védőbástya, a család mögé, hogy újra erőre kapjanak. A magyar család vár, valóságosan, amelynek legfőbb összetartőja, legerősebb fegyvere a szeretet. Nem zár ki senkit, befogad mindenkit „Vándort e kis kapu nem akar kizárni, csak azt mutatja meg, merre kell bejárni." Egy erdélyi magyar portának ez a felírása, de amit ez az egyszerű szegény földművelő kipingált ékes magyar betűkkel a galambducos kapujára, azt oda lehetne róni a magyar család kapujára is. Szeretet kifelé, hiszen a vendégszeretet igazán hagyományos, családias magyar vonás. A magyar ember a legnagyobb tiszteletet adja meg a vendégnek, amikor családja tagjának tekinti. De ugyanakkor a benne- levőket — aki csak úgy ama födél alatt él — hasonlóan öleli magához. Családtagjának tekinti nemcsak a gyermeket, a vérszerinti leszérmazókat, hozzátartozókat, hanem a cselédet is. A régi magyar nyelven „kis cselédkéim"-nek becézte a családapa a gyermekeit A közös fedél alatt mindenkit egyforma megbecsülés, szeretet és gondoskodás illetett meg. Korszakok változnak, uj és uj eszmeáramlatok törnek fel, egynek azonban érintetlenül kell maradni: ez pedig a család. Ez a múlt értékeinek megőrzője, ez a jövő reménysége. A magyar család egyidős a magyar történelemmel, a magyar nemzeti léttel és addig nem félünk, mig áll a család, a maga hagyománytiszteletével, tisztaságával, vigyázva hűségesen a magyar vért és szellemi értékeket, tói most is remeg a hangja, amikor mondja: — Boldog vagyok, hogy ismerhettem őt. Én vettem fel vele a beöltöztetés előtti jegyzőkönyvet. Már akkor meglepett hősies lelkülete, amely- lyel vállalta a nehéz szerzetesi élettel járó sok nehézséget. Később nem győztem csodálni az igazi szent lelkületét jellemző hősies türelmet, amellyel nehéz betegségét viselte ... Egy kis beteg apáca volt Bogner Margit Mária, sokak, szemében talán nem is érdekes az életfutása, de aki az igazi nagyságot a lélekben keresi, nem tudja meghatódottság nélkül letenni azt a könyvet, amelyet az elhunyt naplója és közvetlen élményei alapján lelki gondozója, Csávossy jezsuita atya irt róla... Csodálatosak az isteni gondviselés szándékai. Kiválaszt egy törékeny testet és abban az életszentség legmagasabb fokára fejleszti a lelket... A torontálmegyei Melencén született Bogner Etus 1905-ben. Édesatyja adóügyi jegyző volt és 1915-ben halt meg. A család akkor átköltözött Nagybecskereikre és itt a helyi zárdában fejezte be Etus tanulmányait. Kereskedelmi tanfolyamot is végzett. 1914-ben súlyos vörhe- nyen esett át és ennek következményeképpen jobb térdét nem tudta meghajlítani. Csipőcsont- gyulladása volt és tíz hónapig nyújtott lábbal feküdt, aztán négy hónapig gipszben volt a lába, majd gépet is viselt. Betegsége hét évig tartott, de testi gyöngesége egész életén végig kisérte . . R Milyen volt Bogner Etus, mielőtt lelkét teljesen Istennek szentelte volna? Iskolatársai szerint nagyon eszes, könnyű felfogású, rendkívül élénk kis leány, hamarosan az osztály kedvence. Diákcsinyek kezdeményezője és végrehajtója. De mindenki nagyon szerette. A becskereki apácák „a mi kis napsugarunknak" nevezték. ; A „megtérés“ és a zárdái élet És egyszerre megszólal benne az égi hang. 1925 julius 7-én, húsz éves korában ezt írja a naplójában: „Tu me seguere , » i f él évvel ezelőtt hallottam először, imádott Üdvözítőm, a te szent Szivednek hivó, szelíd szavát , * ♦" És ekkor életprogramjául tűzte ki, hogy átadja egészen magát Istennek. Először a budapesti Angolkisasszonyokhoz kíván bejutni, de az orvosi vizsgálat eredménye negatív, az orvos nyíltan kimondotta, hogy ezzel a szervezettel néhány hónap múlva kidől. 1927 elején újból súlyos betegség próbálta meg. Amikor a jezsuita tartományfőnök Thurnfeldbe látogatott, hogy a vizitációs apácák Érdre való beköltözését el-i intézze, lelki gyermekének érdekében is közbenjárt. Böhm Margit Mária főnöknő, az érdi zárda alapitónöje elfogadta az áldozatot. így teljesedett életének hő vágya. És öt év sem telt el, amikor eltemették a kastély tövében s * ■ Jézus kis napsugara Jézus kis hősnője volt ő, a vizitációs apácai mintaképe. A rend elsősorban szemlélődő életet folytat. A nővérek felkelés után elvégzik elmélkedésüket, a zsolozsmát, majd misét hallgatnak, azután egész nap zsoJozsmáznak, lelki olvasmánnyal, imádsággal, elmélkedéssel és munkával töltik az időt. Az érdi zárdában neveléssel is foglalkoznak, mintegy húsz intézetbeli leánykát tanítanak francia, német és angol nyelvire. Bogner Mária Margit szerzetesi életének öt esztendeje úgy telt el, hogy a tökéletesség mintaképét nyújtotta. Erről beszél Csávossy atya könyviének mind a százhatvan lapja B » * Isten kitünteti szolgálóját Teljes megnyugvással, szinte örömmel viselte betegségét, gyönge ségét és az örök útra felkészülten várta a megváltó halált. Ekkor kelt fel igazán napja, amely nem ismer többé alkio- nyatot. És amint a kis sirhant felhalmozódott teteme fölé, már szerteszét ismerik életének szentségét, pártfogót látnak benne a hívek is égi közbenjárását kérik. Az isteni kegyelem számos jelével tüntette ki hűséges szolgálóját... Ott állok a kis sir fölött . , , Lenn a mélyben a Duna hömpölyögi, dolgos emberek munkájának zaja hangzik fel ide, a csönd örök birodalmába. Közvetlenül a gazdasági épület tövében, kerítésen belül áll a magányos siirdomb, három sárga jácint nyílik rajta. Egyszerű vaskereszt díszíti. A felirat szerint az, aki itt nyugszik, nem viselt büszke címeket, de mégis a világ legszebb címével ékeskedett: Jézus hü szolgálója volt . K , És messze vidékről, innen is, onnan is, megindult a hívek zarándoklása a szent helyre... Mindenki imát mond itt, részben azért, hogy égi pártfogóra találjon, részben pedig azért, hogy Isten minél előbb úgy végezzen, hogy újabb magyar szenttel gyarapodjék az a légió, amelyet a katolikus egyház szentjei és boldogjai alkotnak Isten trónusának zsámolyánál (A—s), \ ÉU huszonnyolc évei... I ria halálozási adata. Május 13-án halt meg. Huszonnyolc évet élt. Két nappal a halál után temette el Kudó plébános... És a meghatottságKudó József esperes-plébános fellapozza a .halotti anyakönyvet... Az 1933. évi könyvben 47j? sorszám alatt van bevezetve Bogner Margit MáIrla: Mihály László (Budapest)
