Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-26 / 121. (4564.) szám

28

m RM!)

1938 május 26, csütörtök.

A nemzeti gondolat és a vallás

a hetisajtó tükrében

Irta: Potocsny József (Rozsnyó)

A budapesti Eucharisztikus Kongresszus fénye és 'világossága nneiliLett a szlovákiai és kárpátaljai katolikus magyar hetisajtóról kell irmom.

A közelmúltban fővárosi színházban voltam. A hangulatot nagyszerű dekoráció és mag szebb háttér szolgálta. Az egyik fellvomásbam a háttér különböző helyein egymásután apró kis fénypontok gyulladtak ki, majd a sok apró fény végül egy egészet képezett és a miMiómnyl sugár az éjszakából nappali gyönyörű világosságot varázsolt; lenyűgözte a nézőt.

Azt mondják, hogy a hasonlat mindég él. Katolikus hetisajtónk is ily kis világosság, az ország különböző pontjaim Katolikus, magyar, politikai és társadalmi hetilapunk ezidőszerint öt .van, Szlovákia és Kárpátalja különböző pontjain jelennek meg a fenti lapok és mindegyiknek megvan a maga hivatása, mely külön jelentőséggel bír úgy helyi, mint országos viszonylatban is.

A katolikus hetilapok helyzete nem rózsás. Sőt! Nehezebb a küldetés és ezáltal még sulyo- | sabb a parancs teljesítése. A sajtónak, igy a hét sajtónak is ezerfejü kígyónak kel lenni. Vészé' delmes is lehet, de éppúgy használ és építhet is ott, ahol arra nagy szükség van. És vájjon hol lehet azt elmondani, hoigy az építésre nincs szükség? Katolikus téren is.

Az ünnepi hangulatba) nem illik bele annak felsorolása, hogy a hetisajtó miért nem él nagyobb keretek között, mint ma vám Ezt sokan f ólremagyaráznák és nem is alkalmas mostani cikkem ezen álláspontok kritizálására.

Az újságírás nemes, fenkölt, de veszedelmes hivatás. Különösen ma. Figyelik állami szempontból, az egyház is éberen őrködik és az olvasók nagy (tömege is megkívánja, hogy lapja minden tekintetben kielégítse. Kis városokban szokás, hogy nagy a személyi kultusz. Ha valakiről többet írnak a lapok, úgy a felső szomszéd haragszik meg, hogy az ő gyermekéről miért nem írtak olyan szépen. Ha köztevékenységről elismerőleg ir a lap, úgy az alsó szomszéd mondja fel az előfizetést, mert közéleti rnnukássága éppoly fontos, mint az agyanitöimjénezetíé. Emellett a katolikus hetilapoknak még egyre kell figyelni, megmaradni magyarnak. Katolikus módon is. Ezt ma különösen szeretik félremagyarázni és a különböző érdekek szerint nemzetiségi vagy vallási mérlegre tenni. Pedig az egyik nem zárja ki a másikait Ha jó katolikus vagyok, miért ne lehetnék jó magyar is. Ha hű vagyok nemzetemhez, miért hanyagolnám el vallási szent kötelezettségemet! És ez jelenti tulajdonképpen azt a definíciót, hogy katolikus módon maradunk mindég magyarnak.

Az Eucharisztia nagy gondolata ma bevilágított a különböző nemzetek és egyének közé. Hisszük, hogy ez ki fog hatni a hetilapok akció- sabb tevékenységére is. Talán az illetékesek jobban fognak hónuk alá nyúlni. Nem fog a nehezen kigyulladt fény halványulni, hanem még jobban bevilágítja az elég borús eget Ma nagy szükség van arra, hogy minél nagyobb megértés legyen közöttünk. Mindenki tisztában legyen küldetésével, hivatásával. Tűnjön el az apró féltékenykedés. megnemértés és ez lesz az igazi akciós diadal Keleten, Nyugaton, Kárpátalján.

Katolikus hetilapjainknak másvaliásu előfizetői is vannak. Zsidók is. Ez összefügg a szerkesztők, kiadók kapcsolataival és a lokálpatriotizmusban rejlő erőben. Az irány azonban mindenütt egy, katolikus és magyar.

Őszentsége XI. Pius pápa mondta egy ujsá- áró zarándoklatnak: Ha Szent Pál élne, úgy egész biztosan újságíró lenne. Itteni viszonyainkban is elmondhatjuk, hogy ez tökéletesen igaz. Hol lennénk ma katolikus kisebbségi szempontból, ha nem lenne sajtónk? Ha nem lenne az ország különböző pontjain kigyulladt világító szemafor. Emellett van lüktető irodalmi élet is, mely ma már látható jele a szlovákiai Katolikus Akciónak. Ma még ez áldozatot jelent úgy a szerkesztők, mint a kiadók részéről, de megvan a remény, hogy a mai nagy idők ezen a téren is teljes világosságot fognak hozni és nyújtani.

A nem várt fagy letarolta a virágba szökkent fákat. Szomorú kép. És mégis eljött a tavasz melege, mikor is bevilágít lelkűnkbe, szivünkbe, érzésünkbe a mindenüvé behatoló „égből szállott kenyér". A katolikum előretört. Nézzünk csak körüL Szebbnéi-szebb, tartalmas és még nivósalbb könyvek jelentek meg az elmúlt évek alatt. Katolikus irók remekei! is piacra kerültek, hogy kiszorítsák a ponyvát, szemetet. Népiratok százezred jutottak a falvak lakosságának kezeibe. Prédikációkat pótolnak a sajtótermékek és nem kis része van a katolikus sajtónak abban a harcban is, mely az egykét akarja megakadályozni.

Nagyjában és általánosságban ez az összkép. Néha jól jön az elismerés, mint a római sajóldlál- litás díszoklevele, de éppúgy kellenek az ostorcsapások is, vagy legalább is nem árt néha- néha egyet suhintani, hogy a pattogásra felébredjenek azok is, akik ma alszanak és nem törődnek azzal, hogy az igazság győzzön katolikus magyar módon Is.

Az őrséget jól állja a katolikus magyar sajtó. Küzdenek, de az évek múlnak és az eredmény mutatkozik. Hinni merem, hogy lesz több őrtálló is és miég többen, akik az eifáradtakat felváltják. Lesznek olyanok is, akik jó anyagi helyzetüknél fogva, tekintélyükkel is! a Icákánoso- mókeresés helyett megértést fognak tanúsítani s a hathatós támogatással előbbre viszik Krisztus országának szent ügyét.

Mennyi sok mindent lehetne eltérni, ha a hetisajtó kiépítésével, megértésével, támogatásával az embereket megnövelnék, mert ©nélkül utópia beszélni anyagilag jól megalapozott, független, katolikus napilapról.

Ne felejtsük, hogy az itteni katolikus magyarságnak is akkora súlya, tekintélye lesz, amilyen nagy és erős sajtóval rendelkezik!

A Katolikus Legényegyletek szerepe és szociális hivatása Szlovákiában

is Kárpátalján

Irta: BARTHA BÉLA hitoktató, a kassai Katolikus Legényegylet Ifjúsági Igazgatója

A szociális kérdés, mely különösen a XIX. század eleje óta foglalkoztatta mai formájában az emberiséget, e században két egymástól eltérő vágányra került. Az egyik a marxista materialista megoldás iránya s a másik a keresztény szociális irány, mely a gazdasági és társadalmi tényezőket spiri- tualista alapokon akarja látni.

Az egész emberiséget mozgató nagy kérdés természetesen elsősorban az iparos- és munkásosztályoknak lett életbevágó problémája s itt is különösen az ifjúságot ragadta magával. Csaknem ugyanazon esztendőkben születnek és kezdenek a szociális kérdéssel foglalkozni: Marx, Kolping és Don Bosco. Az első materialista beállítottságban s az utóbbi kettő katolikus, krisztusi alapon. Az 1849-es esztendőben már mind a három teljesen elmerült abban, amit életfeladatuknak tekintenek s ez a munkásság és iparosság szociális helyzetének megoldása. De amig Marx inkább a társadalmi kérdés általános s talán inkább elméleti megoldására veti magát, addig Kolping és Don Bosco, akik maguk is eleinte munkásifjak voltak s a munkásifju sorából emelkedtek ki hallatlan energiával a katolikus papnak magasztos hivatásáig, életüket a sokat szenvedő iparos és munkás ifjúság gyakorlati szociális megváltásának szentelték.

Az olasz Don Bosco, — aki közel van Rómához, ahol annyi a szerzetesrend s ahol az olasz föld annyi rendalapitót termelt bár ugyanott kezdi a munkáját, ahol a germán Kolping, mégis müvét egy külön szerzetesrendnek, a szaléziánusok rendjének alapításában véglegesíti, amikor az iparos- és munkásifjakkal foglalkozni akaró világi papokat egy rendi kongregációban tömöritette. Ezzel szemben Kolping megmaradt világi papnak s az általa 1846-ban alapított legényegyesületeket ott is hagyja a világi papságnak a kezében s az egyesületi forma mellett dönt, mint újkori pasztorációs eszköz mellett.

Ahová a katolikus germán szellem el tudott jutni, oda eljutott Kolping legényegylete is s ahogyan azt mi szlovákiai és kárpátaljai legényegyleti tagok és vezetők Bécsben még láthattuk, Németországon kívül Ausztriában s a volt monarchia összes államaiban mély gyökeret vert e mozgalom, sőt a német diaszpórák segítségével eljutott Európán kivülre is, a többi világrészbe. A román lélek nem fogadta be ezt a germánszülte formáját az ifjuságmentésnek s csak nemrégen termette meg a maga hasonló célkitűzésű J. O. C. mozgalmát.

Az 1918-as esztendők eseményei körülbelül 15 legényegyesületet találtak Szlovákiában és Kárpátalján. Eleinte teljesen magukra hagyatva dolgoztak s csak 1926-ban jutnak odáig, hogy Kassán, a kassai Legényegylet elnökének,. Tost Barna prelátus- plébánosnak kezdeményezésére megalakítják a legényegyesületek országos szövetségét, amelynek kormányhatósági jóváhagyása azonban máig sem valósult meg. így a továbbra is magukra maradt s a külföldi legényegyesületekkel semmiféle kapcsolatban nem álló legényegyesületek oly munkát végeztek, aminőt az adott körülmények között végbevinni lehetett.

Nagy segítségükre volt azon kolpingi elv, amely szerint a legényegyesület csak akkor nevezhető annak, ha saját meleg otthona van, ha megvan a legényegylet! ház g megvan annak a maga nagyterme, ahol a kulturális élet mindenféle megnyilvánulása lehetségessé válik. S ezeknek a iegényegyleti otthonoknak valóban gondviselésszerü szerep jutott nemcsak a munkás- és iparosifju- ság szempontjából, hanem az általános katolikus tevékenység szolgálatában is. Ugyanis mindenütt, ahol legényegyleti házak voitak, ezek egyhamar központjává s egyesitőjévé lettek a legkülönfélébb természetű katolikus tevékenységeknek, mert hiszen a többi egyesület, kivévén az olvasóköröket, nem igen rendelkezett otthonnal s a sokban megváltozott viszonyok egyhamar lehetetlenné tették sok egyesületnek az elhelyezkedését s ezek mind. mint valami jó anya oltalma alá, úgy futottak a legény- egyesületek védőszárnyaihoz.

A Katolikus Akciónak lényegében ősí, de m§i formájában friss mozgalma, amely Krisztus Szociális Országán dolgozik, úgy üdvözölte a legényegyesületeket, mint amelyek már alapításuk óta tulajdonképpen a Katolikus Akciót szolgálták, s ilymódon a legényegyleti mozgalom friss maradt és továbbra is időszerű.

A legényegylet! mozgalom ezen keresztény gyakorlatiassága mellett egyben mindenkor nemzeti jellegű mozgalom is volt s egész természetes dolog, hogy azon legényegyesületek, amelyek szlováktöbbségü területeken voltak, szlovák jelleget vettek fel s alapszabályaik is igy alakultak. Ezért ugyanolyan természetes folyamat volt az is, hogy a magyar kisebbség testében talált vagy alakult legényegyesületek magyar jellegüket igyekeztek megőrizni. S igy a legényegyesületeknek elévülhetetlen érdemeik vannak a kisebbségi keresztény magyar kultúra megőrzésében és fejlesztésében s a katolikus valláserkölcsi és szociális munka mellett ugyanolyan erejű nemzeti kultur- munka folyt és folyik ma is ezen legtöbbször nagymultu egyesületekben. Elegendő csak Komáromra, Rozsnyóra, Kassára és Ungvárra gondolnunk, ahol a legényegyesületek pótolhatatlan intézményeknek bizonyultak magyar kisebbségi életünk szem pontjából is.

Minden egyes legényegyesület egész társadalmat nevelt fel magának s az „Isten áldja" köszöntés lépten-nyomon felhangzik azokban a városokban, ahol legényegyesü- letek vannak s egy-egy ilyen köszöntés mö gött egy talpig, becsületes s keresztény, de egyben öntudatos magyar iparos vagy munkás lélek van.

A szlovákiai és kárpátaljai legényegyleti mozgalom ugyan megtartotta pozícióit, sőt valamit javított is azon (ma 20-on felül van a legényegyletek sfama), azonban nem tudott úgy fejlődni, mint azt maga az eszme, mely örökké aktuális, megkívánná. Ennek nem kis oka az iparos- és munkástársadalom elszegényedése, továbbá bizonyos köröknek a nemzeti munkánkkal szemben való megnemértése. Van azonban még egy igen szomorú gyökere e válságnak s ez az ifjúságnak magának a krízise, mely talán éppen a legutóbbi időkben mutat valami szebb reménységet. Ha majd ifjúságunk újra elevenen kezd érdeklődni a valláserkölcsi, a nemzeti és a társadalmi eszmék iránt, akkor a legényegyesületi mozgalomnak tüze is uj lángot vet majd s akkor a legényegyesületi otthonokba visszatér a régi kolpingi szellem s annak minden boldogsága.

A rádió a lélek szolgálatában

Irta: Dr. Ha vei Béla, a Magyar Rádió igazgatója

A feladott kérdést úgy értelmezem, hogy vallásos vonatkozásban miként szolgálhatja a rádió az ember lelkét?

A rádióban a többség elsősorban a szórakozást keresi és csak ritkán hajlandó az elmélyülésre. Itt döntő szerepet játszik az otthon hangulata, ahol hallgatják. Ezért inkább csak az ünnep csendje, a karácsony és nagypéntek különös varázsa, vagy valami egészen rendkívüli esemény, mint a pápa hangjának megcsendülése, a betlehemi harangok megkondulása és hasonló alkalmakkor talál biztosan fogékony szivekre a rádió.

Bizonyára ilyenek lesznek az Eucharisztikus Világkongresszus kiemelkedő eseményei is.

Rendszerint azonban — mert mindenkinek szól és mindenki hallhatja, —— a rádió csak óvatos mérséklettel nyúlhat közvetlenül vallásos kérdésekhez. Áll ez főleg ott, ahol felekezeti érzékenységgel is számolni kell.

De ha közvetlen lehetőségei szerények is, a közvetett szolgálat annál nagyobb! A rádió mérhetetlen hatást gyakorol azzal, hogy még szórakoztató anyagában is a nemesebbet keresi; művészeti vonalon az Ízlést neveli; magasabbrendü műélvezetre serkent; oktat, tájékoztat és gondolatokat ébreszt az emberi tudás lehetőségeiről, de a tudás határairól is.

A rádió az igaz, jó és szép eszméinek, tehát a kultúra szolgálatában mindinkább megkedveltet! és megismerteti az élet mélyebb szellemi értékeit.

Innen pedig már csak egy lépés oda, ahol a lé-», lek „a lét párkányán kihajolva" gyermeki tanácstalansággal keresi a kapcsolatot Isten felé. Ez$ pedig csak a yallás adhatja meg neki.

így, amikor a rádió a kultúrát szolgálja, köz*: vetve szolgálja az emberi lélek örök, a végtelene be kapcsolódó, vallásos törekvéseit is.

A „Krisztus Királysága** 1928 február havában Inn dúlt el, mint a szlovákiai magyar Katolikus Akciónak hivatalos közlönye. Arra volt hivatva, hogy pótolja a katolikus sajtó szántóján észlelt hiányokat Hitbuz- galmi lapjaink voltak, az Akciónak nem volt kimondott szócsöve. Azért is a magyar katolikus közönségnek meleg érdeklődésével és rokonszenvével találkozott mindjárt elindítása idején és minden nagyobb erő* feszités nélkül el is terjedt nemcsak Szlovákiában* hanem Kárpátalján is. Ma alig akad magyar község, amelyben otthon nem tudná magát Népszerűséget kölcsönzött neki népi jellege, olcsósága, tömegrendelések beszervezése, az intelligencia körében pedig az biztosította főként sikerét, hogy rendszeresen foglalkozott korszerű gazdasági és munkáskérdésekkel és megőrizte tárgyilagosságát bár tudott százszázalékosan helyt állani a katolikus érdekek mellett igen kényes kérdésekben Is. A magyar egységet soha sem bontatta meg felekezeti súrlódások felidézésével. Amikor 1936-ban, pályadij kitűzésével, kiszorgalmazta Mihalovics Antal „Mindenki könyvéinek megjelenését, az egész magyar katolikus olvasóközönség elismeréssel adózott „Krisztus Királyságáénak ezért a gesztusért 1938-ban megjelent decennális jubileumi száma s benne a szlovákiai magyar katolikus mozgalmi irók legkiválóbb képviselői mondották el a nagyközönség számára mondanivalójukat *— Megindulása idején az Akció maga még gyermekkorát élte és „Krisztus Királysága" kénytelen volt alkalmazkodni a szlovákiai katolikus élet viszonyaihoz. A tíz esztendős ugartörésnek azonban meglett az az eredménye, hogy ma már a nagy nyilvánosság maga szorgalmazza mozgalmi lappá leendő teljes átszervezését A szerkesztőség mindent meg is tett ebben az Irányban. Amint elindult tíz esztendővel ezelőtt minden anyagi támogatás nélkül, a könnyen bekövetkezhető ráfizetés kilátásaival, úgy most is készséggel feláldozta a lapnak népszerűségét nagyban elősegítő népi jellegét a mozgalmi igények respektálásával. A mozgalom és a mozgalmi sajtó kölcsönös viszonyában is érvényesül azonban a con- secutio temporum törvénye és nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy egy mozgalmi lap maradék nélkül be tudja váltani vállalt feladatait ott, ahol még nincs szervezett mozgalom. A magyar katolikus tömegek pedig Szlovákiában még mindig nincsenek megszervezve az akcióban. „Krisztus Királysága" akkor fog felfutni életsikja tetőpontjára, ha majd úgy állhat a nagyközönség elé, mint egy szervezett hadsereg vezérkarának napi parancsa és a mindennapi hadi mozdulatok eleven híradója. Méltán fel lehetne vetni azt a kérdést, miért éppen a periférián jelenik meg „Krisztus Királysága", ahová a katolikus élet vérkeringésének már csak lassudó ütemei hatnak el? Azonban az az elvi munkateljesítés, amelyre a „Krisztus Királysága" éppen az országos szervezet hiányában csaknem kizárólagosan szorítkozik, nincs korlátozva a perifériákon. Ha eljön annak ideje, akkor úgy a kiadóhivatal* mint a szerkesztőség fogja tudni, mi a kötelessége. *-*t .Krisztus Királysága" megjelenik Rozsnyón a Sajói Vidék könyvnyomdában, szerkesztője dr. Prívitzkj^ Gyula, kanonok-plébános.