Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-26 / 121. (4564.) szám

Üdvözlégy Oltáríszentség! 1938 május 26, csütörtök. Irta: TŰST BARNA pápai preláfus ' „Udvözl4gy Oltáríszentség! Csodálatos Szent Istenség. — Téged szivemből imád­lak, — Királyi székedben áldlak, — Üd­vözlégy szent Szakramentom, — százezer­szer, meg ezerszer én Jézusom!" Hosszú századok óta tör az ég felé a buzgó magyar ajkakról ez a fenséges szép ének, mely a hitnek melegével árasztja el a lelkeket, amikor az oltár csengőjének lágy hangjára megkondul a torony nagy harangja és térdre borul az egész falu ka­tolikus népe, — azok is, akik otthon imád­koznak, mert házi körülményeik miatt nem mehettek el a szentmisére, — mindnyájan buzgó lélekkel imádják a pap kezében fel­emelt szerit Ostyát, amelybe imént leszállt, elrejtőzött és valósággal jelen is van az Ur Jézus! De az ezeréves magyar hitnek lángja még soha nem tört oly elemi erővel a magasba, mint a világraszóló Eucharisztikus Kong­resszus budapesti ünnepén fog, amikor a magyar milliók az egész világ katolikusai­val lélekben egyesülve imádják és áldják a magyar Hősök-terén emelt és a valóság­ban is gyönyörű „Királyi székében" meg­jelent és tündöklő Hr Jézust! Mert amennyire méltóvá teheti a gyarló emberi kéz és az ihlettel megáldott emberi ész az égből leszálló isteni Üdvözítő ün­neplését e földön, mindazt meg is tette a magyar egyházi és világi hatóság közös munkája, hogy Szent István népe tanúsá­got tehessen eleven hitéről. Mindez azon­ban csak a külső keret. A lényeg az a von­zóerő, az az isteni hatalom, mely az Oltári- szentségbői kiárad, amely a világ legerő­sebb mágneseként magához ragadja a lel­keket, hogy fáradtságot, időt, költséget nem kímélve, oda siessenek a fenséges, az elragadóan szép hitvallásra és vágyódást, fájdalmat okoz azok szivében, akik az llr Jézus diadalmenetében tényleg részt nem vehetnek. A mi itteni magyarságunk leikéből már a kezdet kezdetén, amikor valósággá lett az örömhír, hogy Budapesten lesz az Oltá- riszentség harmincnegyedik világkongresz- szusa, kitört a lelkes vágy, hogy azon mi­nél nagyobb számban jelen lehessen. Alig röppent szét a felhívás, hogy jelentkezni le­het a kongresszusra, máris hallottuk, hogy Csallóközben hatezer magyar jelentkezett, amikor minálunk, itt keleten még meg sem indult a jelentkezés. Azóta csak nőttön nőtt a lelkesedés és valóban csak az indu­lás napjaiban láthatjuk, milyen impozánsan nyilatkozott meg magyarságunk lángoló szeretete és hódolata az Eucharisztia iránt. De felemelő az itthonmaradók lelkesedé­se is. A püspöki körlevelekben elrendelt szentségimádási nappal, amely május 29.- ére elrendeli, hogy minden plébániai temp­lomban reggeltől estig nyilvános imádásra ki legyen téve az Oltáríszentség és a hívek „SZŰZ MÁRIA UJ VIRÁGOS KERTJE". Hitbuzgaími magyar katolikus lapjaink közt egyik legkedveltebb és legelterjedtebb a havon­ként megjelenő „Szűz Mária Uj virágos Kertje". Ha egyes számait forgatjuk, megértjük, hogy miért olvassa oly szivesen a városi és falusi kö­zönség egyaránt. Cikkei, melyek akár vallási, egyháztörténelmi, erkölcsi, liturgikus tárgyakat dolgoznak fel, akár a szentek életéből hoznak épületes példákat, akár a szociális kérdést tár­gyalják, mindig oly ügyesen vannak összeállítva, hogy az intelligens közönség épp oly élvezettel olvashatja, mint amily eredményesen tanulhat belőle a falu népe. Örvendetesen látjuk, hogy tartalomban is, külső csínban is fővárosi lapok­kal felveheti.a versenyt. Legutóbbi májusi szá­mában a hagyományos magyar Mária-tiszteletről irt cikkei, a munka értékével, a munkásság vé­delmével foglalkozó lapjai, a nagy középeuró­pai változáshoz irt tárgyilagos állásfoglalása mind azt mutatják, hogy a legjobb kezekben van a lap szerkesztése letéve. A liturgiával, mint a mai vallási élet egyik átütő mozgalmával, sokat és érdekesen foglalkozik, valamint tanulságos és érdekes cikkeket hoz a nagy világegyház mis- siós mozgalmáról. Az Eucharisztiával a nagy nemzetközi kongresszussal kapcsolatban foglal­kozik kimerítően. A zamatos magyar tollú Ko­vács Pál esperes Írásai, Király József tárcái, Dien.es Adorján, dr. Pécsi Gusztáv stb. írásai mind értékei a magas szinvonalu lapnak. A szép kiállítású havi folyóirat évi előfizetési dija 20 Ke. Megrendelhető: Virágos Kert, Csicsó, komáromi járás címen. Szerkesztik és kiadják: Király Jó­zsef és Bíró Lucián* egyesüljenek lélekben a kongresszus imá- dásával, nem elégedtek meg a buzgó ma­gyar lelkek. Azt kérelmezték például Kas­sán is, hogy amikor Budapesten éjjeli szentségimádás lesz, legyen itt is, mert Ők nemcsak nappal, de egész éjjelen át térden- állva imádni akarják az Ur Jézust és en­gesztelve kérlelni, hogy adja meg a világ- kongresszus millióinak imádságos fohászá­ra a szivek megbékélésének nagy ajándé­kát. így forr össze, az imádság láncainak ere­jével a mi százezrekre menő katolikus ma­gyarságunk Szent István ünneplő népével és ott akar lenni lélekben a felséges ünnep­lésnek minden-minden fázisánál és az éter hullámain át hallgatni akarja a felemelő szózatokat és a boldog jelenlevőkkel szív­ből zengedezni: „Üdvözlégy Oltáriszent- ség!" Ez a mélységes katolikus érzés és törhe­tetlen erős hit, amely napjainkban fellángol a katolikus magyar lelkekben, ez tölti el boldog reménységgel mindnyájunk szivét és nyújtja zálogát annak, hogy a mi ma­gyar népünk a világnézeti harcok idején is megvédi szent hitét. S amint megerősödött az Eucharisztia tiszteletében a budapesti kongresszus felejthetetlen napjaiban, úgy megőrzi majd lelkében és bevési késő unokáinak szivébe is az Oltáríszentség tisz­teletét és az Ur Jézusba vetett erős hitet időtlen időkig. Szlovák-magyar megértés az Eucharisztia jegyében Irta: Fetrásek Ágoston plébános, nemzetgyűlési képviselő A világ rengeteg bajának főoka az önzés, az egyedekben, az osztályközi és nemzetkö­zi viszonylatban. Az orvoslást sokan kere­sik; próbálkoznak jogokkal, szerződésekkel, paragrafusos staíumokkal, igazsággal, — mely relatív, — konferenciákkal, stb. Csak egyről feledkeznek meg: a szerétéiről, az Istenről. Enélkül pedig a mégoly fenséges eszma is, mint a nacionalizmus, tévutakra vezet. A racionális élet felett ugyanis van még egy magasabb, átfogóbb lelki élet, amely minden nemzetnek közös értéke. A szerve­zetlen természet fölött áll a szerves élet, efölött az emberi, végül a természetfölötti, kegyelmi élet in spécié aeternatis. A helyes fajszeretetet is ez irányítja, mert a krisztusi felebaráti szeretet magában foglalja azt, mégpedig elsődlegesen. A latin, szlovák és a német nyelv pregnáns szóval fejezi ki a fajszeretetet: dilige proximum, liebe deinen Nachsten, miluj blizného..., azaz a legköze­lebbit, a közelit — sorban. Isten akarja te­hát a nemzethüséget, — de a távolabbit sem zárva ki a szeretőiből. Ez a helyes superna- tionale, universaíe, humánum, de nem a faj­tagadó kozmopolitizmus. A valláshoz, az egyházhoz való hűség tehát senkit sem aka­dályoz, sőt kötelez a fajszeretetre; az elnem- zetlenités pedig bűn. Ilyen nemzetfeletti összekötő kapocsra nagy szüksége van az emberiségnek s ez a vinculum caritatis, a szeretet köteléke, az Eucharistia, amely fékezni tudja az önzést, enyhíteni, sőt megszüntetni képes a nemzet­közi harcok okozta sok fájdalmat és nyo­mort... A nagyvárosi dómokban, s a falusi kistemplomokban egyképpen jelenlevő Ol- tári szentség közös imádása — kinek-kinek saját nyelve szerint — kapcsolta össze egy évezreden át földünkön a szlovák és ma­gyar testvéreket egymást megértő szeretet- ben s ez marad forrása, örök záloga tovább­ra is a testvéri egyetértésnek. Ennek ellen­kezőjét csak a nemhivő óhajthatja. A nép, a hivő nép kitart minden körülmények kö­zött a szeretet mellett. Az Oltáriszentségnek a szivek-Ielkek összeforrasztását munkáló hatását igy jel­lemzi Szent Pál apostol: „Egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mindnyájan, akik egy kenyérben részesülünk." (1. Kor. 10.17.) A sok átok mellett oly áldás ez, a nyug­talanság közepette oly beként jelent, s a kínos fájdalmak után oly édes örömet sze­rez, melyet senki el nem vehet tőlünk, bár­mi történjék körülöttünk. Örömmel me­gyünk hát a budapesti Eucharisztikus Vi­lágkongresszusra, ahonnan hitünkben és fajszeretetünkben megacélozva térünk visz- sza. A szegények kenyere az isteni kenyér fényében Irta: Cselényi István pápai kamarás Az Eucharisztia ünnepe rávilágít az emberi élet minden fontosabb megnyilatkozására, 9 igy arra az irgalmas megmozdulásra is, mely az Élet Kenyeré­nek szellemében osztogatja a szegények kenyerét is. Hiszen már az Eucharisztia Ígéretének beveze­tésében is a földi kenyérnek csodálatos megszapo- ritása állott s magának az Oltáriszentségnek anya­ga is a mindennapi kenyér. Szent Ágoston azt mondja az Oitáríszentségröl, hogy az „Vinculum chariíatis44, a szeretet köteléke. S joggal! Mert ha valami, úgy az Eucharisztia fűzi egybe a legszeb­ben az embereket a szeretet szentségében. Az egyenlőség elvét a legideálisabban az Eucharisztia valósítja meg Szent Pál szavai szerint: „Egy ke­nyér, egy test vagyunk sokan, mindnyájan, kik egy kenyérben részesülünk." (1. Kor. 10, 17.) A felebaráti szeretetre a legeredményesebben az eucharisztikus Krisztus tanit meg bennünket, aki az Oltáríszentség megalapításával isteni módon adott példát a lelkileg éhes és szomjas embertest- vérek kielégítésére. A szeretet köteléke &% Eucharisztia, melynek szerzője megvalósítója s megtestesítője volt az igazi szeretetnek. Hiszen a szeretet volt az, mely őt az égből a földre hozta, mely a szegénység istállójába helyezte, mely Öt, a mindenség Urát nélkülözésre és szen­vedésre birta, mely a legszentebbet a gonoszság fájára emelte. Hiszen akkortájt az emberiség szive annyira kihűlt, olyan érzéketlen volt minden iránt, ami lelkét kiemelte volna letargikus álmából s ma­gasabb és tisztultabb légkörbe emelte volna, hogy annak felvillanyozására, felkeltésére nem lett vol­na képes más, csak a szeretetnek az a fönséges megnyilatkozása, melynek kezdete az istálló já­szola, vége a Golgota keresztje és hőse maga az Isten volt. S ugyanez volt a stílusa Krisztus egyházá­nak is. Ez érzelem állt működésének középpontjában. A szeretet szükségét és fontosságát tanította, ez- zel rendezte az emberek egymáshoz való viszo­nyát, ezzel törte össze a rabszolgák nyomasztó bi­lincseit, a szeretet jeligéjét irta fel az emberiség fejődésének zászlajára s ezzel megvetette alapját » jelenlegi kultúrának, A szeretet érzelmét szólaltatta meg költemé­nyeiben, ezt vésette művészei által a márványba, ez lett festményeinek alapszíne s ezzel megterem­tette a szépségében páratlan keresztény művésze­tet. Ez volt tudósainak jelszava, mellyel megtalál­ták az Istent s megfejtették az élet problémáját, ezt az egy szót örökítette meg a történelem lap­jain s ezzel maradandó, soha el nem enyésző emlé­ket biztosított a maga számára. S ezt az elvet az egyház mindig is hirdette, megvalósította 9 gya­korlati értékké váltotta. S itt ezúttal nem gondo­lunk a krisztusi szeretet ama magasztos szere­pére, mellyel a lélek ezernyi bajait gyógyítja, ha­nem arra, mellyel a földi, fizikai nyomort eny­híti. S az egyház ez irgalmas működésének szank­cióját az Ur Jézus kijelentése adta meg, mellyel annak a segélytkérő és igénylő szegénynek a sze­mélyében önmagát állítja. „Bizony, bizony, mon­dom nektek, amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek.44 S ennek a szellemnek egy ik legmelegebb és leg­közvetlenebb kivirágzása a Szent Antal Kenyeré­nek intézménye. Ez intézmény fejlődése természetesen belenyu- lik alapitó szentjének eucharisztikus jellemébe és életébe. Nem akarjuk itfr ismertetni Szent Antal életét, csak éppen utalunk életének egy megható epizódjára, melyből megismerhetjük irgalmas é9 szeretetteljes egyéniségét. Mint a colmhríai zárda fiatal szerzeteséről írja egyik történetírója a kö­vetkezőket: „A szegények és nyomorultak szeret­ték a leginkább Antal atyát. Amikor megcsendült á déli harangszó, ezek a szegény lázárok már ott várakoznak a zárda kapuja előtt. Türelemesen ül­dögélnek az útfélen, térdükön a durván faragott fatálacska, melyet mindennap megtölt meleg étel­lel Antal atya adakozó jobbja. Mikor a harang utolsót kondul, megnyílik a kolostor nehéa kapuja és kilép rajta szerzetesi ruhájában Antal atya, mint a könyörülő Isten angyala. Mindenkihez van kedves szava. A legutolsóról is tudja, hogy honnét jön, hogy mi a baja, van-e családja, vagy árván él a világban ... és mindig megtalálja azt a szót, ami a legjobban esik annak, akivel éppen beszél.44 Íme, az első Szent Antal-segélykiosztás magá­nak a szegények szentjének közreműködésével* S mennyi segélyosztás követte az elsőt Szent Antal életében s az ö szellemében. Nem ok nélkül ábrázolják öt karján a kis Jézussal, egész élete, működése s kultuszának jellege magánhordja a krisztusi szellem fönséges jellegét. Joggal állíthat­juk, hogy a katolicizmusnak egyik legszebb ha* tása a Szent Antal nevében folytatott jótékonyko­dás. S amint a kereszténységről el lehet mondani, hogy az Ur Jézus abba öntötte isteni Szivének minden melegét, lángoló szeretetét, úgy a Szent Antal-intézményének irgalmas szelleme ennek a fölséges műnek egyik legszebb alkotása. S amint a krisztusi jótékonyság szerényen, feU tünés nélkül dolgozik, úgy működik a Szent Antal Kenyerének intézménye is. Erről igazán el lehet mondani, hogy semmit sem kér, semmit sem rekla- miroz, semmivel sem dicsekszik s mégis csodálatos eredményeket ér el. Mindenütt az egész világon, ahol katolikusok katolikus templomban imádkoz­nak. Ennek jellemzésére felhozzuk azt, hogy pél­dául Kassán ez intézmény megalakulása óta 39 év alatt — a mai valorizálás szerint — több mint há­rom millió koronát forgalmazott. S ez óriási ösz- szeg önként, minden kényszer és önzés nélkül, az egyéni hiúság és dicséretvágy teljes kizárásával, ismeretlenül és titokban folyt be. (Tavaly és ezidén két-két darab ezerkoronás bankjegyet találtunk a kassai Szent Antal-perselyben teljesen ismeretlen adakozótól.) A Szent Antal nevében folytatott jó­tékonykodás ott kezdődik, hogy valaki, valakik, igen sokan kérnek valamit a Szent Antal nevében s kérésük meghallgatásáért hálájuk fejében ado­mányaikat beteszik a Szent Antal perselyébe. S amennyiben igen sokan vannak olyanok, akik­nek kérnivalójuk van s elegen, akiknek okuk van a hálára, kérésük meghallgattatásáért sok-sok ezer korona gyűlik össze Szent Antal perselyében. Csak a jó Isten a megmondhatója, hogy ehhez a nagy összeghez mennyi forró óhaj megvalósu­lása, mennyi fájdalom enyhítése, mennyi könny felszáritása, mennyi kegyelemnek az emberi szi­vekbe való beáradása révén jutottunk. Mindez élénken jellemzi azt a szociális missziót, mely a Szent Antal nevéhez fűződő jótékonyságot immá­ron nélkülözhetetlenné teszi. S ha a kiadott összeg nagyságához hozzávesszük azt a körültekintő gon­dosságot, mely az intézmény tevékenységét jel­lemzi, mely csak annak ad kenyeret, vagy pénzt, vagy mind a kettőt, akinek nélkülözéséről a kerü­letbéli hölgyek személyesen győződnek meg — te­kintet nélkül annak vallására, vagy nemzetisé­gére — akkor tudjuk kellőképpen értékelni e jóté­konyság becsét. S ezt megtesszük még inkább, ha figyelembe vesszük korunk szomorú szociális viszonyait. Az a rendkívüli elszegényedés, amely korunkat jel­lemzi, amely a nélkülözés frontját minden demar- kácioná'is vonal mellőzésével országok és világré­szeken keresztül vezeti, a legindokoltabbá teszi a Szent Antal szellemében való működést. Máskor is voltak gazdasági nehézségek, háboruutáni elszegé­nyedések, munkanélküliség, nyomor, éhség, ruhát- lanság és hajléktalanság, de ilyen általános és megdöbbentő mértékben, mint napjainkban, talán soha. Soha annyi nélkülöző nem kopogtatott aj­tajukon, annyi kérő tekintet nem fúródott sze­münkbe, annyi kiéhezett arc, annyi ruhátlan és nélkülözéstől elgyengült szervezetű gyermek nem hívta fel figyelmünket és indokolt részvétünket, mint most. A padlásszobák és pincelakások nyo­morúsága, a kültelkek lakóinak kiáltó nélkülö­zése s ezzel kapcsolatban a nincstelenek nagy tá­borának elégedetlensége, lelki világának elfojtott vagy kitörő diszharmóniája valósággal a teremtés- előtti káosznak kétségbeejtő rendezetlenségét jut­tatja eszünkbe. De amint a Mindenhatónak „Le­gyen!44 szavára szervezkedni kezdtek a rendezet­len tömegek s a nap fénye és melege életet öntött a® eddig holtnak látszó természetbe, úgy kellene az Istentől belénk oltott együttérzésnek és cse­lekvő szeretetnek rendet teremteni a kétségbeejtő rendezetlenségben, virágba fakasztani s gyü­mölccsé érlelni a bennünk szunnyadó s egymáson segíteni akaró és tudó krisztusi szolidaritás ér­zetét. S e célt szolgálja nagyon szépen az eucharisz­tikus Krisztus szelleméből táplálkozó Szent Antal Kenyerének intézménye. Az Oltáríszentség megalapításánál az Ur Jézus a kenyeret használta fel annak anyagává, a Szent Antal 'kenyere intézményénél az Eucharisztia szel­leme változik át kenyérré. Árpádházi Szent Erzsébetnél a kenyerek vál­toztak át rózsákká, a Szent Antal Kenyerénél a rózsák, az igazi áhitat rózsái változnak át kenye­rekké! Hintsünk minél több ilyen rózsát az Eucha­risztikus Krisztus diadalutjára, mert ezekből ala­kulnak ki a legszebb és legeredményesebb érzé­sek, melyek kedvesek Neki, hasznosak nekünk s szükségesek azoknak, akik legközelebb állanak őhozzá: a szegényeknek! „Katolikus Lelkipásztor". A katolikus papság meleg figyelmébe ajánljuk. Szerkesztőség és ki­adóhivatal: Pozsony, Mihály-ucca 16. Szerkesz­ti: dr. Kőhegyi József szentszéki tanácsos. Húszéves az „Uj Szív". 1919 május 18-án Indult meg Pozsonyban az „Uj Szív”, az első szlovákiai ma­gyar katolikus hetilap. Azóta megingathatatlan hittel s akadályt nem ismerő akarattal végzi nemes küldetését. Fürgesége, időszerűsége s mindenkor megőrzött h'g- gadtsága és komolysága húsz éve megszokott és meg­szeretett ismerőse lett a katolikus magyar családoknak Munkatársai között ott találjuk kezdettől fogva a ka­tolikus szellemi tábor legkiválóbbjait. Megszólaltam többek között hasábjain: Bangha páter, Jeszenák kano­nok, Franciscy kanonok, Kovács Gyula, Letocha Jó­zsef, Korompai, Mezei' Gergely, stb. stb. Köréje gyü­lekezik most az ifjú papi generáció legügyesebb toll- forgatóinak lelkes serege is. A katolikus problémákat mindig felszínen tartja. Vezércikkein visszatükrözik korunk legégetőbb kérdése. Gyermekrovatában a ser* dűlő ifjúság mellett álL Nem feledkezik meg leány­problémákról sem. Síkra száll a missziókért, s adomá­nyokat gyűjt minden katolikus intézmény számára. Szerkesztője Hladik Ágoston szentszék! tanácsos, a Katolikus Akció országos igazgatója. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pozsony, Lőrinckapu-u. 17. I. Előfizetési ára negyedévre 8 Ki* \ 18

Next

/
Thumbnails
Contents