Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-26 / 121. (4564.) szám
Üdvözlégy Oltáríszentség! 1938 május 26, csütörtök. Irta: TŰST BARNA pápai preláfus ' „Udvözl4gy Oltáríszentség! Csodálatos Szent Istenség. — Téged szivemből imádlak, — Királyi székedben áldlak, — Üdvözlégy szent Szakramentom, — százezerszer, meg ezerszer én Jézusom!" Hosszú századok óta tör az ég felé a buzgó magyar ajkakról ez a fenséges szép ének, mely a hitnek melegével árasztja el a lelkeket, amikor az oltár csengőjének lágy hangjára megkondul a torony nagy harangja és térdre borul az egész falu katolikus népe, — azok is, akik otthon imádkoznak, mert házi körülményeik miatt nem mehettek el a szentmisére, — mindnyájan buzgó lélekkel imádják a pap kezében felemelt szerit Ostyát, amelybe imént leszállt, elrejtőzött és valósággal jelen is van az Ur Jézus! De az ezeréves magyar hitnek lángja még soha nem tört oly elemi erővel a magasba, mint a világraszóló Eucharisztikus Kongresszus budapesti ünnepén fog, amikor a magyar milliók az egész világ katolikusaival lélekben egyesülve imádják és áldják a magyar Hősök-terén emelt és a valóságban is gyönyörű „Királyi székében" megjelent és tündöklő Hr Jézust! Mert amennyire méltóvá teheti a gyarló emberi kéz és az ihlettel megáldott emberi ész az égből leszálló isteni Üdvözítő ünneplését e földön, mindazt meg is tette a magyar egyházi és világi hatóság közös munkája, hogy Szent István népe tanúságot tehessen eleven hitéről. Mindez azonban csak a külső keret. A lényeg az a vonzóerő, az az isteni hatalom, mely az Oltári- szentségbői kiárad, amely a világ legerősebb mágneseként magához ragadja a lelkeket, hogy fáradtságot, időt, költséget nem kímélve, oda siessenek a fenséges, az elragadóan szép hitvallásra és vágyódást, fájdalmat okoz azok szivében, akik az llr Jézus diadalmenetében tényleg részt nem vehetnek. A mi itteni magyarságunk leikéből már a kezdet kezdetén, amikor valósággá lett az örömhír, hogy Budapesten lesz az Oltá- riszentség harmincnegyedik világkongresz- szusa, kitört a lelkes vágy, hogy azon minél nagyobb számban jelen lehessen. Alig röppent szét a felhívás, hogy jelentkezni lehet a kongresszusra, máris hallottuk, hogy Csallóközben hatezer magyar jelentkezett, amikor minálunk, itt keleten még meg sem indult a jelentkezés. Azóta csak nőttön nőtt a lelkesedés és valóban csak az indulás napjaiban láthatjuk, milyen impozánsan nyilatkozott meg magyarságunk lángoló szeretete és hódolata az Eucharisztia iránt. De felemelő az itthonmaradók lelkesedése is. A püspöki körlevelekben elrendelt szentségimádási nappal, amely május 29.- ére elrendeli, hogy minden plébániai templomban reggeltől estig nyilvános imádásra ki legyen téve az Oltáríszentség és a hívek „SZŰZ MÁRIA UJ VIRÁGOS KERTJE". Hitbuzgaími magyar katolikus lapjaink közt egyik legkedveltebb és legelterjedtebb a havonként megjelenő „Szűz Mária Uj virágos Kertje". Ha egyes számait forgatjuk, megértjük, hogy miért olvassa oly szivesen a városi és falusi közönség egyaránt. Cikkei, melyek akár vallási, egyháztörténelmi, erkölcsi, liturgikus tárgyakat dolgoznak fel, akár a szentek életéből hoznak épületes példákat, akár a szociális kérdést tárgyalják, mindig oly ügyesen vannak összeállítva, hogy az intelligens közönség épp oly élvezettel olvashatja, mint amily eredményesen tanulhat belőle a falu népe. Örvendetesen látjuk, hogy tartalomban is, külső csínban is fővárosi lapokkal felveheti.a versenyt. Legutóbbi májusi számában a hagyományos magyar Mária-tiszteletről irt cikkei, a munka értékével, a munkásság védelmével foglalkozó lapjai, a nagy középeurópai változáshoz irt tárgyilagos állásfoglalása mind azt mutatják, hogy a legjobb kezekben van a lap szerkesztése letéve. A liturgiával, mint a mai vallási élet egyik átütő mozgalmával, sokat és érdekesen foglalkozik, valamint tanulságos és érdekes cikkeket hoz a nagy világegyház mis- siós mozgalmáról. Az Eucharisztiával a nagy nemzetközi kongresszussal kapcsolatban foglalkozik kimerítően. A zamatos magyar tollú Kovács Pál esperes Írásai, Király József tárcái, Dien.es Adorján, dr. Pécsi Gusztáv stb. írásai mind értékei a magas szinvonalu lapnak. A szép kiállítású havi folyóirat évi előfizetési dija 20 Ke. Megrendelhető: Virágos Kert, Csicsó, komáromi járás címen. Szerkesztik és kiadják: Király József és Bíró Lucián* egyesüljenek lélekben a kongresszus imá- dásával, nem elégedtek meg a buzgó magyar lelkek. Azt kérelmezték például Kassán is, hogy amikor Budapesten éjjeli szentségimádás lesz, legyen itt is, mert Ők nemcsak nappal, de egész éjjelen át térden- állva imádni akarják az Ur Jézust és engesztelve kérlelni, hogy adja meg a világ- kongresszus millióinak imádságos fohászára a szivek megbékélésének nagy ajándékát. így forr össze, az imádság láncainak erejével a mi százezrekre menő katolikus magyarságunk Szent István ünneplő népével és ott akar lenni lélekben a felséges ünneplésnek minden-minden fázisánál és az éter hullámain át hallgatni akarja a felemelő szózatokat és a boldog jelenlevőkkel szívből zengedezni: „Üdvözlégy Oltáriszent- ség!" Ez a mélységes katolikus érzés és törhetetlen erős hit, amely napjainkban fellángol a katolikus magyar lelkekben, ez tölti el boldog reménységgel mindnyájunk szivét és nyújtja zálogát annak, hogy a mi magyar népünk a világnézeti harcok idején is megvédi szent hitét. S amint megerősödött az Eucharisztia tiszteletében a budapesti kongresszus felejthetetlen napjaiban, úgy megőrzi majd lelkében és bevési késő unokáinak szivébe is az Oltáríszentség tiszteletét és az Ur Jézusba vetett erős hitet időtlen időkig. Szlovák-magyar megértés az Eucharisztia jegyében Irta: Fetrásek Ágoston plébános, nemzetgyűlési képviselő A világ rengeteg bajának főoka az önzés, az egyedekben, az osztályközi és nemzetközi viszonylatban. Az orvoslást sokan keresik; próbálkoznak jogokkal, szerződésekkel, paragrafusos staíumokkal, igazsággal, — mely relatív, — konferenciákkal, stb. Csak egyről feledkeznek meg: a szerétéiről, az Istenről. Enélkül pedig a mégoly fenséges eszma is, mint a nacionalizmus, tévutakra vezet. A racionális élet felett ugyanis van még egy magasabb, átfogóbb lelki élet, amely minden nemzetnek közös értéke. A szervezetlen természet fölött áll a szerves élet, efölött az emberi, végül a természetfölötti, kegyelmi élet in spécié aeternatis. A helyes fajszeretetet is ez irányítja, mert a krisztusi felebaráti szeretet magában foglalja azt, mégpedig elsődlegesen. A latin, szlovák és a német nyelv pregnáns szóval fejezi ki a fajszeretetet: dilige proximum, liebe deinen Nachsten, miluj blizného..., azaz a legközelebbit, a közelit — sorban. Isten akarja tehát a nemzethüséget, — de a távolabbit sem zárva ki a szeretőiből. Ez a helyes superna- tionale, universaíe, humánum, de nem a fajtagadó kozmopolitizmus. A valláshoz, az egyházhoz való hűség tehát senkit sem akadályoz, sőt kötelez a fajszeretetre; az elnem- zetlenités pedig bűn. Ilyen nemzetfeletti összekötő kapocsra nagy szüksége van az emberiségnek s ez a vinculum caritatis, a szeretet köteléke, az Eucharistia, amely fékezni tudja az önzést, enyhíteni, sőt megszüntetni képes a nemzetközi harcok okozta sok fájdalmat és nyomort... A nagyvárosi dómokban, s a falusi kistemplomokban egyképpen jelenlevő Ol- tári szentség közös imádása — kinek-kinek saját nyelve szerint — kapcsolta össze egy évezreden át földünkön a szlovák és magyar testvéreket egymást megértő szeretet- ben s ez marad forrása, örök záloga továbbra is a testvéri egyetértésnek. Ennek ellenkezőjét csak a nemhivő óhajthatja. A nép, a hivő nép kitart minden körülmények között a szeretet mellett. Az Oltáriszentségnek a szivek-Ielkek összeforrasztását munkáló hatását igy jellemzi Szent Pál apostol: „Egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mindnyájan, akik egy kenyérben részesülünk." (1. Kor. 10.17.) A sok átok mellett oly áldás ez, a nyugtalanság közepette oly beként jelent, s a kínos fájdalmak után oly édes örömet szerez, melyet senki el nem vehet tőlünk, bármi történjék körülöttünk. Örömmel megyünk hát a budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra, ahonnan hitünkben és fajszeretetünkben megacélozva térünk visz- sza. A szegények kenyere az isteni kenyér fényében Irta: Cselényi István pápai kamarás Az Eucharisztia ünnepe rávilágít az emberi élet minden fontosabb megnyilatkozására, 9 igy arra az irgalmas megmozdulásra is, mely az Élet Kenyerének szellemében osztogatja a szegények kenyerét is. Hiszen már az Eucharisztia Ígéretének bevezetésében is a földi kenyérnek csodálatos megszapo- ritása állott s magának az Oltáriszentségnek anyaga is a mindennapi kenyér. Szent Ágoston azt mondja az Oitáríszentségröl, hogy az „Vinculum chariíatis44, a szeretet köteléke. S joggal! Mert ha valami, úgy az Eucharisztia fűzi egybe a legszebben az embereket a szeretet szentségében. Az egyenlőség elvét a legideálisabban az Eucharisztia valósítja meg Szent Pál szavai szerint: „Egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mindnyájan, kik egy kenyérben részesülünk." (1. Kor. 10, 17.) A felebaráti szeretetre a legeredményesebben az eucharisztikus Krisztus tanit meg bennünket, aki az Oltáríszentség megalapításával isteni módon adott példát a lelkileg éhes és szomjas embertest- vérek kielégítésére. A szeretet köteléke &% Eucharisztia, melynek szerzője megvalósítója s megtestesítője volt az igazi szeretetnek. Hiszen a szeretet volt az, mely őt az égből a földre hozta, mely a szegénység istállójába helyezte, mely Öt, a mindenség Urát nélkülözésre és szenvedésre birta, mely a legszentebbet a gonoszság fájára emelte. Hiszen akkortájt az emberiség szive annyira kihűlt, olyan érzéketlen volt minden iránt, ami lelkét kiemelte volna letargikus álmából s magasabb és tisztultabb légkörbe emelte volna, hogy annak felvillanyozására, felkeltésére nem lett volna képes más, csak a szeretetnek az a fönséges megnyilatkozása, melynek kezdete az istálló jászola, vége a Golgota keresztje és hőse maga az Isten volt. S ugyanez volt a stílusa Krisztus egyházának is. Ez érzelem állt működésének középpontjában. A szeretet szükségét és fontosságát tanította, ez- zel rendezte az emberek egymáshoz való viszonyát, ezzel törte össze a rabszolgák nyomasztó bilincseit, a szeretet jeligéjét irta fel az emberiség fejődésének zászlajára s ezzel megvetette alapját » jelenlegi kultúrának, A szeretet érzelmét szólaltatta meg költeményeiben, ezt vésette művészei által a márványba, ez lett festményeinek alapszíne s ezzel megteremtette a szépségében páratlan keresztény művészetet. Ez volt tudósainak jelszava, mellyel megtalálták az Istent s megfejtették az élet problémáját, ezt az egy szót örökítette meg a történelem lapjain s ezzel maradandó, soha el nem enyésző emléket biztosított a maga számára. S ezt az elvet az egyház mindig is hirdette, megvalósította 9 gyakorlati értékké váltotta. S itt ezúttal nem gondolunk a krisztusi szeretet ama magasztos szerepére, mellyel a lélek ezernyi bajait gyógyítja, hanem arra, mellyel a földi, fizikai nyomort enyhíti. S az egyház ez irgalmas működésének szankcióját az Ur Jézus kijelentése adta meg, mellyel annak a segélytkérő és igénylő szegénynek a személyében önmagát állítja. „Bizony, bizony, mondom nektek, amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek.44 S ennek a szellemnek egy ik legmelegebb és legközvetlenebb kivirágzása a Szent Antal Kenyerének intézménye. Ez intézmény fejlődése természetesen belenyu- lik alapitó szentjének eucharisztikus jellemébe és életébe. Nem akarjuk itfr ismertetni Szent Antal életét, csak éppen utalunk életének egy megható epizódjára, melyből megismerhetjük irgalmas é9 szeretetteljes egyéniségét. Mint a colmhríai zárda fiatal szerzeteséről írja egyik történetírója a következőket: „A szegények és nyomorultak szerették a leginkább Antal atyát. Amikor megcsendült á déli harangszó, ezek a szegény lázárok már ott várakoznak a zárda kapuja előtt. Türelemesen üldögélnek az útfélen, térdükön a durván faragott fatálacska, melyet mindennap megtölt meleg étellel Antal atya adakozó jobbja. Mikor a harang utolsót kondul, megnyílik a kolostor nehéa kapuja és kilép rajta szerzetesi ruhájában Antal atya, mint a könyörülő Isten angyala. Mindenkihez van kedves szava. A legutolsóról is tudja, hogy honnét jön, hogy mi a baja, van-e családja, vagy árván él a világban ... és mindig megtalálja azt a szót, ami a legjobban esik annak, akivel éppen beszél.44 Íme, az első Szent Antal-segélykiosztás magának a szegények szentjének közreműködésével* S mennyi segélyosztás követte az elsőt Szent Antal életében s az ö szellemében. Nem ok nélkül ábrázolják öt karján a kis Jézussal, egész élete, működése s kultuszának jellege magánhordja a krisztusi szellem fönséges jellegét. Joggal állíthatjuk, hogy a katolicizmusnak egyik legszebb ha* tása a Szent Antal nevében folytatott jótékonykodás. S amint a kereszténységről el lehet mondani, hogy az Ur Jézus abba öntötte isteni Szivének minden melegét, lángoló szeretetét, úgy a Szent Antal-intézményének irgalmas szelleme ennek a fölséges műnek egyik legszebb alkotása. S amint a krisztusi jótékonyság szerényen, feU tünés nélkül dolgozik, úgy működik a Szent Antal Kenyerének intézménye is. Erről igazán el lehet mondani, hogy semmit sem kér, semmit sem rekla- miroz, semmivel sem dicsekszik s mégis csodálatos eredményeket ér el. Mindenütt az egész világon, ahol katolikusok katolikus templomban imádkoznak. Ennek jellemzésére felhozzuk azt, hogy például Kassán ez intézmény megalakulása óta 39 év alatt — a mai valorizálás szerint — több mint három millió koronát forgalmazott. S ez óriási ösz- szeg önként, minden kényszer és önzés nélkül, az egyéni hiúság és dicséretvágy teljes kizárásával, ismeretlenül és titokban folyt be. (Tavaly és ezidén két-két darab ezerkoronás bankjegyet találtunk a kassai Szent Antal-perselyben teljesen ismeretlen adakozótól.) A Szent Antal nevében folytatott jótékonykodás ott kezdődik, hogy valaki, valakik, igen sokan kérnek valamit a Szent Antal nevében s kérésük meghallgatásáért hálájuk fejében adományaikat beteszik a Szent Antal perselyébe. S amennyiben igen sokan vannak olyanok, akiknek kérnivalójuk van s elegen, akiknek okuk van a hálára, kérésük meghallgattatásáért sok-sok ezer korona gyűlik össze Szent Antal perselyében. Csak a jó Isten a megmondhatója, hogy ehhez a nagy összeghez mennyi forró óhaj megvalósulása, mennyi fájdalom enyhítése, mennyi könny felszáritása, mennyi kegyelemnek az emberi szivekbe való beáradása révén jutottunk. Mindez élénken jellemzi azt a szociális missziót, mely a Szent Antal nevéhez fűződő jótékonyságot immáron nélkülözhetetlenné teszi. S ha a kiadott összeg nagyságához hozzávesszük azt a körültekintő gondosságot, mely az intézmény tevékenységét jellemzi, mely csak annak ad kenyeret, vagy pénzt, vagy mind a kettőt, akinek nélkülözéséről a kerületbéli hölgyek személyesen győződnek meg — tekintet nélkül annak vallására, vagy nemzetiségére — akkor tudjuk kellőképpen értékelni e jótékonyság becsét. S ezt megtesszük még inkább, ha figyelembe vesszük korunk szomorú szociális viszonyait. Az a rendkívüli elszegényedés, amely korunkat jellemzi, amely a nélkülözés frontját minden demar- kácioná'is vonal mellőzésével országok és világrészeken keresztül vezeti, a legindokoltabbá teszi a Szent Antal szellemében való működést. Máskor is voltak gazdasági nehézségek, háboruutáni elszegényedések, munkanélküliség, nyomor, éhség, ruhát- lanság és hajléktalanság, de ilyen általános és megdöbbentő mértékben, mint napjainkban, talán soha. Soha annyi nélkülöző nem kopogtatott ajtajukon, annyi kérő tekintet nem fúródott szemünkbe, annyi kiéhezett arc, annyi ruhátlan és nélkülözéstől elgyengült szervezetű gyermek nem hívta fel figyelmünket és indokolt részvétünket, mint most. A padlásszobák és pincelakások nyomorúsága, a kültelkek lakóinak kiáltó nélkülözése s ezzel kapcsolatban a nincstelenek nagy táborának elégedetlensége, lelki világának elfojtott vagy kitörő diszharmóniája valósággal a teremtés- előtti káosznak kétségbeejtő rendezetlenségét juttatja eszünkbe. De amint a Mindenhatónak „Legyen!44 szavára szervezkedni kezdtek a rendezetlen tömegek s a nap fénye és melege életet öntött a® eddig holtnak látszó természetbe, úgy kellene az Istentől belénk oltott együttérzésnek és cselekvő szeretetnek rendet teremteni a kétségbeejtő rendezetlenségben, virágba fakasztani s gyümölccsé érlelni a bennünk szunnyadó s egymáson segíteni akaró és tudó krisztusi szolidaritás érzetét. S e célt szolgálja nagyon szépen az eucharisztikus Krisztus szelleméből táplálkozó Szent Antal Kenyerének intézménye. Az Oltáríszentség megalapításánál az Ur Jézus a kenyeret használta fel annak anyagává, a Szent Antal 'kenyere intézményénél az Eucharisztia szelleme változik át kenyérré. Árpádházi Szent Erzsébetnél a kenyerek változtak át rózsákká, a Szent Antal Kenyerénél a rózsák, az igazi áhitat rózsái változnak át kenyerekké! Hintsünk minél több ilyen rózsát az Eucharisztikus Krisztus diadalutjára, mert ezekből alakulnak ki a legszebb és legeredményesebb érzések, melyek kedvesek Neki, hasznosak nekünk s szükségesek azoknak, akik legközelebb állanak őhozzá: a szegényeknek! „Katolikus Lelkipásztor". A katolikus papság meleg figyelmébe ajánljuk. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pozsony, Mihály-ucca 16. Szerkeszti: dr. Kőhegyi József szentszéki tanácsos. Húszéves az „Uj Szív". 1919 május 18-án Indult meg Pozsonyban az „Uj Szív”, az első szlovákiai magyar katolikus hetilap. Azóta megingathatatlan hittel s akadályt nem ismerő akarattal végzi nemes küldetését. Fürgesége, időszerűsége s mindenkor megőrzött h'g- gadtsága és komolysága húsz éve megszokott és megszeretett ismerőse lett a katolikus magyar családoknak Munkatársai között ott találjuk kezdettől fogva a katolikus szellemi tábor legkiválóbbjait. Megszólaltam többek között hasábjain: Bangha páter, Jeszenák kanonok, Franciscy kanonok, Kovács Gyula, Letocha József, Korompai, Mezei' Gergely, stb. stb. Köréje gyülekezik most az ifjú papi generáció legügyesebb toll- forgatóinak lelkes serege is. A katolikus problémákat mindig felszínen tartja. Vezércikkein visszatükrözik korunk legégetőbb kérdése. Gyermekrovatában a ser* dűlő ifjúság mellett álL Nem feledkezik meg leányproblémákról sem. Síkra száll a missziókért, s adományokat gyűjt minden katolikus intézmény számára. Szerkesztője Hladik Ágoston szentszék! tanácsos, a Katolikus Akció országos igazgatója. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pozsony, Lőrinckapu-u. 17. I. Előfizetési ára negyedévre 8 Ki* \ 18