Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-26 / 121. (4564.) szám
16 TffíiHiTNfi-TTiHCT8iBIH8iiÍ'MMi1»iM''Tir^llTtli i iiiliW 1938 május 26, csatSrtök, T A fenti dm után az olvasó joggal váríhatna Seregszemlét, beszámolót eredményekről, intézményekről, könyvek, folyóiratok dmeit, neveket, melyek mélyreiható munkáról tesznek tanúságot. Kétségtelen, hogy a fiatal szlovákiai magyar katolikus intelligenciával kapcsolatiján már be is lehet számolni egy és másról. Azóta, hogy 1924-ben a nagyszombati teológusok megcsinálták a Magyar Egyházirodalmi Iskolát, sorra véve a fiatal papság, tanítóság., a főiskolások! szervezkedéseit és kísérleteit, minduntalan haT-| lünk munkáikról és eredményeikről. Bármennyi-j re is hálás tárgy volna, ilyen beszámolótól ell kell tekintenem, mert az egyes intézmények és szervezetek vezetői tudnak legjobb és legpontosabb képet nyújtani végzett munkájukról, A jelen sorok irójánank feladata vázolni azt a fejlődést, illetve változást, amelyen fiatal katolikus intelligenciánk keresztülment. Ez a lelki változás minden részleteredménynél fontosabb. Be kell vallanunk, hogy nincs nagy számban teljesen kifejlődött képviselője még annak az uj típusnak, ami itt alakult ki, azonban hatásuk egyre érezhetőbb a szlovákiai magyar katolikus életben. j i Egy észrevétlen forradalom Lassan egy évtized múlik el azóta, hogy elindult a Prohászka Körök mozgalma. Apró kísérletnek indult és az egyik legnagyobb magyar ídiáklmozgalommá fejlődött. Hatását, lényegét azonban nagyon kevesen látják tisztán. Támadták, magasztalták, megdicsérték, vagy igyekezték nem venni észre, de megérteni nagyon kevesen tudták és tudják. Pedig benne vált tudatossá, szervezett formává az az átalakulás, melyen a magyar 'katolikus fiatalság keresztülmegy itt Szlovákiában, i Sok mindenféle névvel illetik ezt 8 fejlődést; nevezik „katolikus renesszánsznak", „ifjú kato- !ldzmus“-nalk, „neokatolikus irányzatának. Ezek a szavak nem fedik azt, ami az említett fejlődésben történt és történik. Helyesen úgy lelhetne nevezni, hogy ut a részletektől az egész felé, ut az esetlegességtől és a tradícióként élődő félkereszténységtől a lényegek átélése felé. Ma már azt látjuk, a belső átértékelési folyamat széles körben folyik függetlenül katolikus szervezetektől, a katolicizmus időszerinti politikai helyzetétől. A Prohászka Körök mozgalma kezdetben nem Indult annak, amivé vált Az első kezdeményezésben nem különbözött a többi vallásos vagy éppen hitbuzgalmi jellegű egyesüléstől. Azok az idősebb urak, papok és civilek, akik elindították, vagy helyesebben szólva: támogatásúikkal igyekeztek éltrehivni, azzal a jelszóval agitáltak: meg kell óvnunk főiskolás fiatalságunkat a bolsevizmustól! Közelebbit, konkretebbet nem találunk az akkori cikkekben és idevágó tanulmányokban. Az a főiskolás nemzedék, mely belekerült a mozgalomba, maga fogalmazza meg programját, teljes életszemléletét. Az első és legégetőbb problémája ennek a fia- tál nemzedéknek, megoldani a vallás és a szociális kérdés viszonyát. E probléma a fiatalok számára nelhéz volt. Szemben állt velük virágjában a szocialista egyetemi fiatalság, mely heves vádakkal illette a katolikus egyházat a nagybirtokai miatt, szemére hányta, hogy szövetkezik a kapitalizmussal a munkásság és a proletariátus elnyomására. A vád súlyosan érintette a katolikus fiatal nemzedéket, mert maga is tele volt szociális tartalommal, csak úgy, mint a szlovákiai magyar fiatalság többi része. A támadások és harcok arra kényszerifcettek, hogy megismerkedjék a katolicizmus szociális tanaival. így találkozott a Rerum Novarum és Quadragesi'mo Anno után Szent Tamás elveivel, a -keresztény középkor társadalmi berendezkedéseivel, sőt a paraguai jezsuita redukciókkal is. A találkozás következménye nagy lelki fel- szabadulás, de nyomában befelé forduló kritika Is. Az Egyház nincs és nem is lehet politikai rendszerekhez kötve, a magántulajdon nem kapitalista tény, a katolikusoknak a társadalmi re- reform nemcsak joguk, de kötelességük is. Ily megállapításokban nydvámilt meg a nemzedék felszabadulása ez ellenfelei yádja* de a saját táborbeliek egy jó részének ferde társadalmi be* állitottsága alól. A felismerést nyomban követte a kérdés, vájjon a katolikus társadalom jelenlegi állapotában képes-e társadalmi reformok keresztülvitelére? A megállapítás: nem. A katolikus társadalom nem tud az Egyház szociális programjáról, különböző táborokban van, a munkás szocialista vagy egyenesen kommunista, akit sokszor csak az anyakönyv köt az Egyházhoz, a munkaadók és a vagyonosok nagy százaléka a keresztény etikát és tízparancsolatot a maga kapitalista érdekei védelmére állítja be, ami által még inkább elidegeníti a széles proletártömegeket, melyek pedig javarészt anyakönyvi- lég katolikusok. A fiatal katolikus intelligencia a felsmerés nyomán a maga sajátos feladatának állapította meg az osztályok kibékitését és egymásbaolvasztását, az igazságos szociális reformokért folytatott küzdelmet, de mindenekelőtt a katolikus társadalom szociális átnevelé- sét. A bolsevik! célkitűzésekkel és eszközökkel nem vállalt és vállal közösséget, éppen azért a szociális reformokat békésen akarja megoldani. Ezt pedig a tömegek ön tudatosítása nélkül nem lehet véghezvinni. Amint belekapcsolódik a Katolikus Akcióba mint szociális apostol, apostolkodása nem lehet patron ázsjellegü, hanem végső célja: keresztényi berendezésű társadalom. Innen van a szlovákiai fiatal magyar katolikus értelmiség sokszor emlegetett radikalizmusa. Ez a radikalizmus tényleg megvan, eszközeiben, célkitűzéseiben igen, de intenzitásában nem különbözik a mai társadalmi reformmozgalmak egyikének radikalizmusától sem. Az egyes ifjúsági szervezetek részletes programokat is dolgoztak ki a fenti szellemben (SzKIE, Prohászka Körök). Ezeken keresztül tisztábban lehetne ismertetni e beállítottság tartalmát, de nem egyes szervezetekről, azok programjáról, hanem egy nemzedék magatartásáról szól a jelen Írás. Szélesebb rétegek magatartása pedig soha sem programszerű, hanem gondolkozásmódjdk, cselekedeteik színe és tartalma. , Harmonikus egység A kisember érdekeit szolgáló szociális magatartást, mint említettem, a Prohászka Körök mozgalma alakította ki és szuggerálta a fiatal katolikus intelligenciánkba a maga csöndes belső forradalmán keresztül. Ugyancsak ez a mozgalom vette fel a nemzeti gondolat és katolicizmus viszonyának kérdését. Alapvető ok az volt e feltevésnél, hogy a fiatal katolikusok a maguk munkaterületét a nemzetben látják. Az általános szociális igazságosságtól, a Rerum Novarumtól csakhamar eljutnak a szlovákiai magyar élet kérdéstömegéhez. Minthogy sokkal őszintébben él a társadalom megújításának vágya, hogysem felületesen és helyzetismeret nélkül tárgyalták volna a maguk munkalehetőségeit, csakhamar eljutnak a felismerésig, hogy katolikus munkát irányíthat a nemzet többi nem katolikus elemeivel szemben vagy velük harmóniában. Velük szemben indítani munkát annyit jelent, hogy éles harcok kötik le a felek energiáját, közben a nemzet épülete összeroskadhat felettük, ami a katolikus munkát is lehetetlenné teszi majd. I Más részről pedig a szociális kérdéssel kapcsolatban rá kellett jönnie minden katolikusán gondolkozó fiatalnak, hogy a harc és a lehengerlés egy lépéssel sem tudja előbbre vinni társadalmi kérdések megoldását. Aki fegyvert ragad, fegyver által vész él. Krisztus eme mondása az emberi élet alapvető sarkigazsága. Minden olyan irányzat, mely az erőszak, a durva támadás eszközeivel tör előre a társadalomban, vagy éppen le akar igázni minden más gondolatot, ideig- órádg tartó látszólagos siker után összeomlik, mert utálatot és heves ellentámadást vált ’ ki. Csak az ostoba épit erőszakra. Sub spécié aeter- nítatis dolgozó ember csak a szeretet hatalmával törhet előre. Katolikus munkának alaptörvénye, hogy nem egy életre dolgozik, hanem az egész európai, világ-kulturát akarja előbbre vinni az Isten földi országa felé. Akkor, amikor a nemzetnek szüksége van, hogy összes energiáit egységbe fogja, katolikus intézmények és szervezetek nem helyezkedhetnek szembe az összefogás parancsával. Annál is inkább meggyőwődéee ez fiatal intelligenciánknak, mert lelki tartalmának lényeges jegye a nemzeti érzés. A magyar (himnuszok, a magyar muzsika szépségével szeret (hódolni Krisztusnak és Máriának, mint ősei tették* -Aki azt hiszi, hogy ez fráJzis, nézze meg a prágai magyar diákmiséket. Ma- jgyarság és katolicizmus elválhatatlan kapoccsal fűződik öesze minden öntudatos fiatal katolikus [ intellektüelünk lelkében. 1 Nemzete fogalmába beleviszi tehát azt a törvényt, amit a katolicizmus a maga keretében megoldott már régen: egységet a különféleségekben, anélkül, hogy a különféleségek létét veszélyeztetné. Úgy nevezhetnék katolikus fiatalságunk e beállítottságát: állandó csöndes és szívós törekvés a társadalmi és nemzeti harmónia felé, anélkül, hogy akár magának, akár tőle különböző erőknek és tényezőknek létét, etikailag elfogadható célkitűzéseit fel kellene adni. Talán nem élnek e gondolatok miniden fiatal katolikus magyar intellektüelünkben kristálytisztán, azonban látjuk, hogy egyformán igyekeznek a nemzeti és katolikus munkából kivenni részüket s eddig nem került bennük a kettő konfliktusba. Ahol. lehet, békítőnek és ösztönösem a harmóniáért dolgoznak. Neon. egy való példát tudnék felsorolni. Krisztus árvái.. • Egészen jogosan mondhatná bármely olvasó: Jó, jó, ez szép, de „csak“ ennyiben áll e nemzedék | katolicizmusa?! Nos, nem ,,csaík“ ennyiből! Aj szociális beállítottság, a harmóniára törő nemzet-1 !hűség nagy dolgok, szentje, hőse lelhet valaki! | ezeknek, de nem ölelik át a teljes emberi létet, [ : még kevésbé a katolicizmusnak a pokol tornácától a mennyországig nyúló programját. Tudjuk mi, j fiatal katolikusok, hogy az Egyház olyan ezen a földön, mint egy végtelen magasba nyúló hegyóriás, melynek lábainál tehetetlen kavicsok és göröngyök vannak és homlokán örökkévaló csillag- koszorú ragyog. A osillagkoszoru a szentek és a hősök serege, a kavicsok meg mi vagyunk. Az Egyház körül és felette ie néha, amint ez már ilyen hegyóriásoknál lenni szokott, felhők, viharok jönnek és előttünk, kavicsok előtt eltakarják a csillagko szonut. Ám a felhők és viharok elvonulnak és a hegy csúcsa hallgatagon és szelíden tovább ragyog. A viharok alatt a nagy szociális forradalmakat, nemzeti harcokat, szellemi, tudományos irányukat gondolom. Hány vihar, üldözés, politikai változás történt a sokat emlegetett kétezer ‘év alatt! Néró, Konstantin, Bizánc, barbárok, egyházszakadások, török, forradalmak, és az a sok-sok háború! Mikor mindezt látja az ember, önkéntelenül maga felé fordul és önmaga lelki életét kezdi mérlegelni. Az ember kérdését minden mozgalomnál hamarabb vetették fel a szlovákiai fiatal katolikus mozgalmak szociális és nemzeti kérdésekkel kapcsolatban is. Ott meredt eléje meghökkentő ridegségben az igazság: ember kell, teljes, egész, igazán ember. Ki az igazán ember? Mint valami örvény, sodorja a gondolkodó elmét a tények logikája a lélek tájai felé. Primauté du spdrituel! Szellem és lélekelsőbbség az anyagi felett, ez lesz egyre több és több katolikus fiatal legmélyebb meggyőződése. Amíg ez a világon meg nem valósul, addig szociális, nemzeti és minden egyéb kérdés keringő és megnyugodni nem tudó vihar, mely eltakarja a szentek csillagkoszoruját. És amig az említett elv nem diadalmaskodik, nem tudja teljesíteni hivatását társadalom, nemzet, gazdasági élet, tudomány és művészet. Azok veszik el értelmüket, akik csak az egyikben vagy csak a másikban találnak értelmet, azok alázzák meg leginkább, akik mindenek fölé akarják emelni. A szellemelsőbbség törvénye kényszeríti az embert, hogy magán kezdje a világmegváltást, maga javuljon meg, azután javítson másokat. Itt döbben rá a világ nagy aktuális problémáitól függetlenül a lelki élet fontosságára és az Egyház programjának leglényegesebb részére. Amint pedig ki-ki a lélek tájait, házait és termeit járja, egyszer csak mint az utas, egy hegyszakadékon keresztül egy pillanatra ráhökkon a távoli tengerre, vagy mint az óvatos bolyongó, aki egy ajtó mögött idegen emberre bukkan, úgy döbben rá Krisztusra. Talán csak egy pillanatra érintette meg a lelkét, — ezerszer gyengébben, mint a surranó madár árnyéka a falevelet, hiszen többet nem is bírnánk el, — de megérinti a lelkét a 'tény, hogy Krisztus van. Egész egyszerűen: van! Ezek a megérintettek lesznek Krisztus árvái, akik nyugtalanul keresik öt. Vannak ilyenek fiatal intelligenciánkban! Némelyek egész magasan járnak. A többség pedig?! Háromfajta katolikus élet van: hirdetett, vágyott és megélt. A fiatalok javarésze a vágyódók közé tartozik. Egyre szélesebb körökben jelentkezik a magasabb lelki élet utáni vágy a katolikus fiatal intelligenciánkban. Egyesek eljutottak az Eucha- rieztiáig is, a gyakori áldozásig. Az Euiclharisztia ünnepén mi, fiatal katolikusok, nem imádkozunk másért, mint hogy legyen minél több ilyen, Krisztussal telt lélek, mert ezek számától függ itt a katolicizmus Jövője, dó a magyarságé is ' v' ■ Krisztus országa — a népek igazi szövetsége Irta: Dr. Gerinczy Pál apát, a gödöllői premontrei kanonokrend prelátusa GÖDÖLLŐ. Mély meghatottság és büszke öröm tölti el a magyaar társadalmat ez ünnepélyes napokban, amidőn hazája egy időre Krisztus országának alakul fővárosává, hogy színhelyévé váljék azoknak az ünnepségeknek, amelyekkel Krisztus népe hódolatát mutatja be az ő Uránalt. A különböző honpolgárokat elválasztják egymástól a különböző nemzeti és egyéb körülmények által adott sajátságok, amelyek a külső emberre vonatkoznak. Minél mélyebbre hatolunk az ember leikébe, az ember lényegének belsejébe, annál inkább mosódnak el a különbözőségek és tűnnek elő a léleknek azon sajátságai, amelyek minden emberben azonosak és amelyek amazoknak a külső tulajdonságoknak alapjai és hordozói. Ezen a belső emberen alapszik Krisztus országa. Ennek az országnak polgára nem ez vagy az a nemzetiségű ember, hanem az ember, a boldogságot, világosságot kereső, szellemével a végtelen felé nyúló ember. — Midőn Budapesten összegyűlünk Krisztus királyunk tiszteletére, messziről jövő vendégeinket mint Krisztus országának polgárait, mint honfitársakat fogadjuk és üdvözöljük azzal a szeretettel és azokkal az ölelő karokkal, amelyekkel a jó hazafiak ölelkeznek össze nemzeti ünnepeiken a nemzeti összetartozandóság fokozottabb érzésével. A Krisztus királyságában megszentelt belső embernek át kell itatnia külső énjét, hogy a nagy eszméket és eszményeket beültethesse és megvalósíthassa a külső világban. Sajnos, a mi gyarlóságunk a lelki és testi ember küzdelme, igen sokszor az előbbi hátrányára. De ezek az ünnepi idők, a kegyelemnek ezek a napjai megihletik a mi lel- | künket, mély érzéseink, jobbik énünk feltör és felszinre hozza a hétköznapokon a lelkek mélyének katakombáiban rejtőző Krisztus országát és elönti vele az uccákat és tereket, diadalmenetben hordozza körül királyát. Az átszellemült tömegek rátalálnak önmagukra és igazi életükre. A társadalom képének eme színeváltozása alkalmával, Krisztus fényes triumfusában elfog bennünket Szent Péter lelkesültsége: Uram, jó nekünk itt lennünk! Maradjon ez igy: Krisztus jogara alatt, Krisztus szeretetében összegyűlt népe a mai szörnyű idők gyűlölködő, a végsőkig meghasonlott és gyűlölködésével s szenvedélyeivel a világot széthullással fenyegető emberével. Krisztus országa a népek igazi szövetsége, amelyben nem üres emberi szabályokkal, hanem Krisztusnak, az örök bírónak reális szankciójával biztosított jogrend uralkodik. Ez a szövetség tudja csak biztosítani az igazi békét, amely csak az igazságon alapulhat. Ma kétszeres jelentősége van minden megnyilvánulásnak, amely Krisztus örök, időn és téren felülemelkedő, az összes nemzedékeket és minden terület népeit egybefogó országát demonstrálja, mert megoldását adja azoknak a ma különösen időszerű problémáknak, amelyeket a nemzetek között rendkívül kiéleződött ellentétek vetettek fel. Ezeknek Krisztus nélkül való elintézése, vagy a nemzeteknek teljes eltűnését, vagy azoknak elzárkózott, egyoldalú kifejlesztését vonná maga után, mely megoldások egyike sem lenne előnyös az emberiség számára végső, nagy feladataink megvalósításában. Minekünk, Krisztus népének, feladatunk gyógyulást hozni a vajúdó világ számára azáltal, hogy magunkon keresztül elárasztjuk a társadalomban Krisztus országát és Krisztus békéiét. Az Eucharisztikus Kongresszus tagjait üdvözöljük úgy is mint a különböző népek képviselőit, akik megtalálták az alapot, amelyen minden nehézség és ellentét biztosan elsimítható: a krisztusi szeretet alapját. i „Ai Ifjúságunk", a SzKIE hivatalos lapja hatodik éve kedvenc olvasmánya a katolikus ifjúságnak. A lapot Kovács Gyula alapította és indította meg, hogy az ifjúsági mozgalom eszméinek úttörője legyen. 2000 példányban indult s pár év alatt elérte az 5000 példányt. Cikkei változatosak. A mozgalmi elgondolások mellett lelkesítő, tanító és szórakoztató cikkek egész sorozatát hozza minden egyes szám. Különös érdekessége a lapnak, hogy nagyobb részét maguk az ifjak Írják. A lap hangja bátor és harcos katolikus irányzatú. Számos előfizetője ven Magyarországon, Romániában és Jugoszláviában is, ahol a SzKIE-mozgalom elgondolásait nagy érdeklődéssel figyelik és veszik át. A magyarországi földműves ifjúság szervezéséhez erős lökést adót* a SzKIE-mozgalom sikere. Az „Ifjúságunk" szerkesztése kezdettől Kovács Gyula torna- görgői plébános kezében van. Munkatársai közül különösen kitűnnek: Záreczky István, Gergely József, Magyar Ferenc, Nehéz Ferenc, Pék Lajos, Balogh János, Brinzik József és mások. Eucharisztikus példatár. Kovács Gyula tornagörgői plébános „Hódoljunk az Urnák!" cím alatt eucharisztikus példatárt adott ki, amelyet úgy a papság, mint a római katolikus hivek nagy lelkihaszonnal olvashatnak. Az ügyes kiállítású könyv népszerűén tárgyalja és megvilágítja a legméltóságosabb Oltáriszentség tanát s a szentáldozás áldásait. A könyv ára 10 ko- róna. Megrendelhető a Sajó Vidék könyvkereskedés- ben Rozsnyóm, A fiatal magyar katolikus értelmiség Irta: Sinkó Ferenc, az Uj Élet szerkesztője Szlovákiában
