Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-26 / 121. (4564.) szám
Dr. Serédi Jusztinján biboros-hercegprimás: Sí Eutiiariszfla a szeretet küeKfcc üdvözlet az ősi vendégszeretet szettemében Irta: Dr. GLATTFELDER GYULA, Csanádi püspök BUDAPEST. — A magyart vendégszerető népnek ismerik világszerte, sőt ezt a tulajdonságunkat sokszor túlságosan kidomborítja a világsajtó, mintha ez volna legnagyobb, sőt némelyik szerint egyetlen erényünk. De hál' Istennek, akik közelebbről ismernek, meggyőződhetnek róla, hogy a magyar népben nem egy olyan szellemi és erkölcsi tulajdonság rejlik, amellyel érintkezésbe jutni mindenkire nézve nyereséget Jelent. De az Eucharisztikus Világkongresz- szus alkalmából vendéglátó készségünket a legnagyobb melegséggel juttatjuk kifejezésre, mert akik most Magyarországra utaztak, nemcsak világlátás céljából utra- kelt kíváncsiskodók, hanem legideálisabb Cél szolgálatára jelentkező lelki emberek, akikkel szemben a vendégszeretet nemcsak ősi népvonás, hanem a lelki harmóniából folyó emelkedett erkölcsi kötelem. Már ebből a szempontból is biztosak lehetnek vendégeink, hogy ami figyelmet a keresztény testvériség kínálhat, a legteljesebb mértékben fogják Magyarországon élvezhetni, i A budapesti Eucharisztikus Világkongresszus azonban különleges jelleget is ölt azáltal, hogy pro Deo tüntetés kíván lenni s az istenhivők táborszállását az istentagadókkal szemben akarja kifejezésre juttatni. Amikor mindenféle front alakul a gyűlölet és pusztítás jelszavaival, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a hit és szeretetnek érvényesítésére kész keresztes tábor tagjai egymást megismerjék, különösen rokonszen- yükről és segítő készségükről biztosítsák. Azok tehát, kik a Krisztus király mellett hitet tenni jöttek el Magyarországra, mely az istentelenség viharát elszenvedte, de azóta Krisztus király zászlaját büszkén lobogtatja, nemcsak szívesen látott vendégek, de testvérek és bajtársak közé érkeztek ide, kiknek nemcsak kezük, hanem szivük forr össze, hogy a tagadás és gyűlölet szellemével szemben az isteni szeretet evangéliumát segítsék győzelemre. ősi vendégbarátsággal, nagy igazság szolgálatában és az istenszeretet győzelmes Ígéretével fogadjuk külföldi vendégeinket, akik, ha valahol, úgy nálunk és főleg ebből az ünnepi alkalomból otthon érezhetik magukat. Részletek Magyarország Hercegprímásának az Euclbarisztikus Kongresszais jelentőségét méltató megnyilatkozásaiból. Szent Ágoston 1500 évvel ezelőtt olyan igazán mondotta, hogy az emberi szív csak Istenben tud megnyugodni. Mi ezt a gondolatot az államokra és nemzetekre is alkalmazva ki merjük mondani, mert a tapasztalat is megerősíti, hogy az államok és nemzetek sem tudnak másban megnyugodni, mint Istenben, aki nemcsak Teremtőnk, hanem szerető Édesatyánk is. Mi bízunk abban, hogy nemzetünk az Eucharisztikus Világkongresszus nyomán megnyugszik Istenben, mert kettős szentévünk során örömmel látjuk, hogy úgyszólván az egész katolikus magyarság imádkozik. Ha pedig nemzetünk imával és bünbá- nattal keresi, akkor meg is találja Istent, akitől származik. De ha Istent megtalálja, akkor önmagát is bizonyosan megtalálja. * A Szent István jubileummal kapcsolatos A prágai Érsek a következő nyilatkozatot adta a sajtónak az Eucharisztikus Világ- kongresszusról: Mint Szent Adalbert utóda a prágai ősi püspöki székben különösen üdvözlöm a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus gondolatát, mert a magyar nemzet vallási tradíciói szorosan összefüggnek a szent- adalberti hagyományokkal. Hasonlóképpen összefűz bennünket Magyarországgal Boldog Ágnes közvetítésével magyarországi Szent Erzsébet és Boldog Margit hagyomáPárisban egy vén papnál voltam. Hallása gyenge, vak volt, a háta hajlott és jóval nyolcvanon tuf volt már, de megzenésül a csend, ha szive kondul, az esze meg malaszttól fényes borotva-penge. Rokonokról beszéltünk: „Ismeri Lisieux kis szentjét, bájos Terézkét?” — „Ágyam felett a képe.” ö meg benyúlt szivébe s kihúzta pírban égve szép Szent Erzsébetünket. Rokonnak tartják ők is. S rajongva emlegettük a zenészek királyát, Krisztust, ki a keresztfán függvén, vérezve, árván hárfát csinált magából s az égig érő hárfán elzengte az örömnek örök szimfóniáját. Eucharisztikus Szentév, mellyel a budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra készültünk, egész Magyarországon és Budapesten, valóságosan felrázta a magyar katolikusokat, hogy tudatára ébredjenek az élet komolyságának, de egyúttal az Isten közelségének is és hogy a kettőnek szem előtt tartásával lélekben megtisztulva bízzanak az isteni Gondviselésben, amely csak azokat hagyja magukra, akik eltaszitják maguktól az Istent. Az egész lelki mozgalmat a szeretet irányítja Isten és embertársaink iránt, mert az Eucharisztia világraszóló budapesti ünnepe a szeretet kötelékével kapcsol össze bennünket Istennel és egymás között. * Az Eucharisztikus Kongresszus célja Isten imádása, Isten engesztelése és Isten áldásainak kikérése önmagunk, nemzetünk és az egész emberiség számára. Legyen a kongresszus eredménye a világ katolikus híveinek és keresztény nemzeteinek őszinte szolidaritása kifelé, a Szent István-jubileum nya is. Éppúgy, ahogy mi hőn óhajtjuk, hogy a mi Boldog Ágnesünk megkapja a szentek dicsfényét, ugyanúgy szivünk mélyéből kívánjuk a magyar katolikusoknak, hogy elérhessék Boldog Margit szenttéavatását. Hő óhajom, hogy Csehszlovákia katolikusai a lehető legnagyobb számban látogassák meg a budapesti Eucharisztikus összejövetelt, hogy éppen ezen a fórumon tegyenek vallomást hitükről és keresztényi szereSok húrja van: erős hit, jóság, tűrés, lemondás, szeretet, megbocsátás, böjt, fájdalom, szegénység. A Hárfából boldogság csendül ki, tiszta szépség, akár király nyúl hozzá, akár tanyán a kondás. Ki megpengette szívvel, világhírű zenész lett: Magdolna tiszta könnyek ezüst húrját becézte, Ferencke a szegénység arany húrját, Terézke szüzesség szirom-húrját, más húrt meg más mü[vészek. Mert szentnek lenni annyi, mint nagy művésznek és rokonságban lenni a többi hárfa-résszel, [lenni a többi nagy művésszel s Krisztussal az Egésszel, ha kegyelem-zenénket meg nem zavarja semmi. eredménye pedig a jóravaló magyarok szolidaritása befelé. * Azért a kitüntető kegyelemért, hogy az idén Magyarország első és apostoli királyát megdicsőülésének 900 éves fordulóján minden nép színe előtt ünnepelhetjük és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal magunkat, sőt az egész világot megszentelhetjük, Krisztus Királyhoz és az ő földi Helytartójához hálásak lenni soha meg nem szűnünk. Vajha az eucharisztikus Krisztus itt és mindenütt a gyakori áldozás segítségével visszahozná a természetfeletti életet, hogy az mindnyájunkban bőségesen buzogna! Az Úristen és a kereszténység közös Atyja iránt úgy kell bizonyítanunk hálánkat, hogy az Eucharisztikus Kongresszus és Szent István király emlékünnepének üdvös gyümölcseit szorgalmasan összegyűjtjük és arra törekszünk, hogy ezeket különösen jó példaadásukkal a saját magunk, Egyházunk és nemzetünk javára fordítjuk és igy valamennyien érdemessé tesszük magunkat ez évben az Ur újabb és bőségesebb áldására. tetükről. Mi, Csehszlovákia katolikusai is reméljük, hogy az Eucharisztia Krisztusát egyszer üdvözölhetjük egy prágai nemzetközi kongresszuson s igazi keresztényi szívélyességgel meghívjuk majd az egész világ katolikusait, igy a magyar katolikusokat is, akik most oly szívélyességgel ajánlják fel vendégszeretetüket. Katolikusaink körében teljes megértésre talál az Eucharisztikus Világkongresszus gondolata. Hiszen mi Szent Vencelnek, egy annyira eucharisztikus szentnek a nemzete vagyunk. Kérem katolikusainkat, hogy imáikban egyesüljenek a világ összes katolikusaival a budapesti 34. Eucharisztikus Kongresszus ünnepi óráiban. Különösen szerencsésnek találom az alap- gondolatát ennek az Eucharisztikus Kongresszusnak, amely ebben a mondatban jut kifejezésre: „Az Eucharisztia a szeretet köteléke a nemzetek között/4 Semmi másra nincs oly szükség, mint éppen erre és talán főleg ezen a területen, amelyen élünk s amelynek annyira szüksége van a szeretet kapcsaira — vincula charitatis. Szép és mélyértelmü a budapesti Eucharisztikus Kongresszus jelvénye is, amely egy hidat ábrázol, a hid közepén egy monstrancia a legfőbb szentséggel. Igen, mi mindannyian hídépítők akarunk lenni. Nem hiába vették föl maguk a régi római pápák a „Pontifex", a hídépítő nevet. Már a régi rómaiak szemében szent föladat volt a hidak építése. A középkorban voltak külön kegyes testvércsoportok, akik azt a föladatot vállalták, hogy mindenütt hidat építsenek, ahol arra szükség van. Szimbolikusan mi is lelki hidakat akarunk építeni ott, ahol ezt a keresztény ember érdeke kívánja. így beszélgettünk csendben az öreg franciával, ki vak volt, gyenge, fáradt, több évvel nyolcvanon tuí, s mint egy-gyár két harangja a szivünk összekondult, és összehangolódott a nagy VilághárfávaL Páris, 1938. április, Dr. Kaspor Károly biboros-érsek: Mécs László: Rokonokról beszélgettünk j ÜNNEPI MELLÉKLET
