Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-03 / 78. (4521.) szám

' *rq qnFjo&ioB .re.íihrai&pi £B?Tt i$w$t uajaq oaoC y -qofpB BJijjsod iré'jaq a .o9in jaAXnoquiOfBjnf qoiBA'.IoBiusiq ss'jjaAu y •ajiaAu 'jöAAnqq qraio naj spqny .'UaSlIBJJ ‘XU9J9J ‘BJJBJtí BUOjqJA J?ÖIOI^[ íaj.iaA'u íOAÁuoq íitnio je^inojiq OOOS :Biiqqy sopjosz ‘áfAjBjSazsayj ‘iBjny ó8bjí ÍOJJ9AU : ejosAfu i|eu?ruodos} Hipeuijeti ijeuozeuiieinf v qnSpspf isopq sonpf juipjpqSara qauazzaq -a.CSi [Bqqnni[B8Jozs s ‘ji9Ajíuojj sajjqSiqu Sy09pBtq-IBAyy B I3}J3zaA|9 qBSSBAJO qnjjoz -BUIJBJIlf S3S0U3J3ZS V ’}3A£UOJJUIO|Bjnf dnq iq X8oq ‘ja qnfjuop jBSsyjosjos jjozoq qo.i -evSBiusiq )í3Aj3j sqA.íuoq^uBjB zb pszg *in -pfi joqapucfB UBqBfp9ui ny aisu qsuyqi&Sd -puiui qutp zyzsuioaBq fazoq jjaAjaj aqAiínoq ■ ■ foqapupia pjnij ífoujDÁpoiusiq /Cpau |3tusi upldo|o spzmjsjos a tsonq sounp igqtachiuoif dazsfi djmgpm o mu\t>fnl opjpfl/ifívgAfS y----------------------­ly A.Ctxoq purro tjaj sp^ny raasuajj ‘oüt«3z§ ‘119.il j^ujag íajae^a tfAÁngq -o qnf jazsq^q jai>a istpj ignaqqiBjf ‘Bjno ‘b!IP®D **925 :ozaqj3Aoq b bjosa^u qaujasaj-ia^u s^souai -»zs syjosjos qipBUueq y ‘qBudEq jaA.íuqq -mojBjnf ssqy^J? ASa-iSs uai^nuauiEjBA '!q qnjznq )9aou b qBiuBXSBiusiq ASyu jnzoq JJOJ -B-ÍSBuxsiq jjnjaq aqAánoqjíUBJB zb u»pq 3-.íub-tb zb ‘isayq souyp jaqam }3Jdz« 8j 0jj.iuu31u.19qB »q *q3u3rins3ZS9J aBqraojBj, -nf XSoq ‘qijuispj^gsiu púim qojB^SBinsiq sbuijeSjozs b qszg -J9A3U qoqpipsiq jb^Sbiu qqoanjiqSoi B qnqnoq aApzaq |9jysyjzso -jq ÁuyAji/íuoziq ias^j b aqXieuiB ‘jieídBl A^uoqiuBjB zb qnfjBSJOj íaSSfsoqzspg uqap-tryCB qo^Bpy zb qanzsydp b Ijozoqi psouej -azs ualjj qezss^dp joqpq b mauBq ‘pjjaq -ui3[b;eij zso aoS b inán ap ‘lOAnqsa jjozn} -rq b nasapiAOj qTftjoqxBi sí 8aj^ -zsadfio q$J -ap b j[ruaqJő'aiii ÍJŐoq ‘jaiq pf b iqau luniAia ‘zoqiuBai^yjjq b ubsjoíS ;pB{Bze qafopuaq -qasz efotun ’a;j.anisiiaj Bfynjouioq iuyaiXjy.1 -iq y qyqopnoq, saApau ai[iuoqé'am {bzzb s qopuaqqasz nsa^azsXuBjB zb ap}aAO[a ]oq -aqasz ‘apani Ápaqzn; b uBqyqiuoq b kiapad í-a;a;ai s BqjBApn.1 tií[yjiq b ^azaqiaSaui obs -oáííuoj: ‘uBqyqna saApau zsadp b uaqzojf •apA aiiodpsia ^ojJBdaa^ -nai zaa^a zb ‘[BAyqiBj b ?;odBSO ^b1|0 ‘qyjdBSoaq i3i iSoq ‘uaqyqnp Bdyo b paui ‘aíja; sí UBsoq’o ap l;pBjBzep nBs.ioi§ snpjoq y •'BqaBApn p{{Bitq b uasaualSa piidoija y ^ozoppA BSSB9 ajp'j^aqriíSa Sí pad zsadp v ‘apppsatpj st psyayq b pa iSoq ‘Bqa; -y[ snppq B epÓAnqp BJiiínuB jydBO y •paqau Syin mozs •qyf ^BzssoqBjo sa^a^ joqqs ‘^zaadio b naq -azs^Sa safpi uraqaa popjnniSaui bjj — rpozs “ipád inSay •paqau uiozspyf 3iyjo[aj i.oa “ara qyqaiap zsadp b poiBpuiSara bjj — isnpjoq b jjBpza§ara BAjnra Bjppa^Sají 'WiW •yr syu.io;cnq b BjjB^pBg jajjazaAjy s Bdya b pozsBjBA — raazsajSara uasaApg — •lyiopaXSan iSa Sara paqau raozsjyf ‘p[aj zsadp b raaqau pojBjmu“aui bjj — :yzzoq p9zs iSi g apait! -ja qzsadp b qiiCpuiB ‘jydyo b jzb ajsaiaq -Sara ‘puaz b qyfiJBq tiBqqof ÁSoq ‘jaqnfaj b qBi-onpiq 9 qapUAS afqjoq púira qydya b XSoq ‘Bjpyi Joqij\; •uyojojuiq b luBzsqyf uauji -qÁupÁS papzaqp s Bapiud-iaSuaj b jyq jpy -Bpo ‘jauaz b qijajazs uoáSbu qydyo b iSoq] ‘Bjpuj, ’aqjaSuaj b jzsydp b laquiajBjBij b apq ajqQí UEÍSoq ‘Bjjyi snppq pzyuío; -uiq uojiBdjaStia'}. b ajasauaiazs uaqzgqj qyCdBu OAnqsa zb uojS'oi ajzuij sí rq uaq^uiQjQ Í®bu ''BpyiSara jyiuyai .ioqiui ‘Ajyjiq b s quza^Sa -apq poA uapqÁipq ^uozssBSiqi|yjiq y •pqiBtuiBq syup zb sa íuyqjys jifajpq b iq BjjoppBqBzs 9 ASoq ‘tnupnom B.fSÓj jzb raau qBuyfdB i^iyiiq uq ‘íjoSara sj q? iSoq ‘apaá -azfuaj^aui aaqraaiBjBij zaouoS b ap ‘apai -azsSara uoISbu jyra jzsadp b uaqzgq jiaui ‘íjapzaq iilus uasaAaasaq Ányap{{yitq y P9 apaA’aa] 8Ap ApuiB Ssqyqjoj Bdyo ASa uaa -9uaA.Sa ‘aqjaSuaj b poqnqaq pffaj zsadia AuaSazs ‘bjCbi j;oqo[ joA^bu Sí pad .iapmajB}, -Btj b ‘uojBpoq-o{Bq b jjofBqiq zsadp y iuaqjaSuaq B jjo qtzsn jutp ÍSbu naApra ‘qBsa p«9jj — iiqaű B'jpuoui jzb s zatj 1 *o TTTA ‘Bq»pr»K síJirjj •BASoqoz pnjoqyg ‘B»yjS®iu jg joqjm § ‘Buyjn sj ju»m jym BfAuBsapy 9f b § •Bqzyqjpq pazqq y qyjwmyís M?fpoiui s *Bqyi b 59 az»M Pl»u9 WlMfiUM *»jpiSI B uasaaq JiqíSa ib8S9 zb ‘3J49 psapq A3bjsJ í^qjnXo b Auoztq »a •BJyjaAuaSaf A3g ji9qB«9 íiozs^aqoj * ‘sqjnio p )uam bSbW jioqjui upjze JazsiSg •jjbiu?! JJ99J srq ASg «qgp» zb Sjpnipí ‘qBni^i jasaAaq qBSO 8i »9í9[»zqj Bjpzy •sqpjoq jsopq »9W Tq9«9 PBqSain papi y 19891 iqau sauiM Srpad BfdBsapg •Bfyiojaziji saajjj qBuyfAuBsap9 papi ‘bsjos b Z9qau zjg qBUyqjnio Xn9Sazs •VSHOS VMBílAO •9nBSomB£) *0 UIA ‘^ofBq qí9J, qjauuaj pn ‘BfjEjnoiSapi ;azs9uuaj b joqjury ‘BJSyjBJB JjyA-BAjpA y ‘BJjyAu b jyui qaup9inz«9M •jsfpA b 89 jsyjuyzs y q9jpzaq8am sí qypZB# y •qiposoÁSuBj o8aAa[ V *qjposo8uBq sj opj» zy •jyjBq B Jyra n»I qqBsoSuBH ‘jypBUIJOpuyA B J}OfBZS8fA *J9ZS3Mazs qraSusq JBpjppBpi B jjojio jyduiodSyjjA "zsaj qqaSapra i8oq ‘ippjijj ‘jpzaqa98ain sí BppaBd *>9J b inpjoz ‘za.tSnj bj y ‘Saj jú|ra ‘uba m ‘zsbabj b m 'ZSVAV1V1XI •xyAgyg‘eaA9 01‘ínWT JOÍBl „•[19UMJ ‘[19019! íííoh ‘jyiíu b juazn jzy“ :pz* b BAioouyx 3o|jns aquiajnj 9Q •jiyíjzs nasapnasp) pq b oiauanain sg ‘q?QH?P ^3ba po^j juira ‘uaponn Hopsojig •jjjyzs aqsaai Jazg ‘jbjb^íu b SAppaiq § ‘UI? aApdapM B^fpa b uopjzyn •oofyj uy.fu y japnasa b q9JJ3Aiaj ‘noSy soqraoj y qBqoiBp qBJBPBW *jn?zs »q9in so8[0(j eqdai liujaza yj S ‘SyjjA SajaSuaH jjojijja Kfiu Joqjpí npy qanua.íS nrypiA ‘9Sa1 fosom qos auuag ‘JiySop^ioj qB}B<J loJ^Saq y ‘891 B JIOA 3AJ9X jBqqyqsaypqBj saujzg ‘q9J0qnqnBddBZS qos b uoiiyzs joqij^ ‘89 zb JfOA q9q sg *őbu b ugjns Joqipi ‘lyj'BUOjuiA S9 jjoa jyin 8901 Joqjpí •jiaMgnpia iayAN •9§y ‘n *0 *inA ^aqyszjg Bqsaaqara •anajnjaq iqB ‘uasaoijsi ‘aq8apjq b Íu98azs qtzyg •aojajazs ;iq ‘anapam sőajM ‘bajzs b tfj qBuyAjy zy jmyzzoq Bzssja jboi zssnf JOqjjv ‘ary^uBsapy ‘my.íuBsapg •**aq9zs3 jnf BÍiOBsapg •a^jiSasSain oaq9S9J9^ ‘qipoqzsyqoj zaquajsj zy ‘qizoqpymi pSSai-asjg •anajsj pf b inp»^8g ‘afiqoas sauiu qeoyAjy — £01 — *VAHy SI'M V IVSVai MOdVADVN SIN"- 011 —- 106 ­— 111 ­yíz útiatok ajándéka Volt eoyszer &gy cipész, aki faluról falura járt munkát keresni. Éppen egy erdőn át ve­zetett az útja, amikor három állattal talál­kozott, egy oroszlánnal, egy sassal és egy (hangyával, amint azok éppen egy döglött szamáron veszekedtek. A cipész felosztotta három részre a szamarat, mindegyiknek adott egy részt s aztán folytatta útját. Amikor el­ment, egyszerre csak megszólalt az oroszlán: — Ejnye, milyen neveletlenek voltunk, meg se köszöntük ennek a jó embernek, hogy zsákmányunkat szétosztotta, szaladjunk utá­na s adjunk neki valami ajándékot. Az oroszlán érte el elsőnek; kihúzott a szakaijából egy szőrszálat s átnyújtotta a ci­pésznek: — Ha ezt a szőrszálat kezedben tartod, oroszlánná változol át, s nagyon erős leszel! Addigra odaért a sas is; ő pedig szárnyá­ból húzott ki egy tollat s igy szólt: — Ha ezt a tollat kezedben tartod, sassá változol s elröpülhétez! A kis hangya nagy zavarban volt, neki bizony nem volt semmi odaadni valója. De az oroszlán kisegítette: — Add oda az egyik lábadat, marad ne­ked még mindig öt. A hangya megfogadta a jó tanácsot, ki­húzta egyik lábát s odaadta a cipésznek: — Ha lábamat kezedben tartod, hangyává változol át! A cipész megköszönte az állatok ajándé­kát és azután folytatta útját. Útközben ta­lálkozott egy pásztorral, aki éjjeli szállást adott neki s elmesélte, hogy van a közelben egy gyönyörű kastély s abban egy még gyö­nyörűbb királyleány, akit fogva tart az óriás és a hétfejü sárkány. Aki kiszabadítja fog­ságából a királyleányt, annak jutalmul fe­leségül adja a király a leányát. Másnap reggel útnak indult a cipész sze­rencsét próbálni. Amikor a kastély falához ért, átváltozott hangyává s egy-kettőre fel­mászott a falon s egy félig nyitott ablakon át a királyleány szobájába jutott. Felvette emberi alakját s a királyleány elé lépett Az csak összecsapta kezét nagy csodálko­zással: — Hogy jutottál ide? — Téged akarlak kiszabadítani, szép ki­rálykisasszony! — óvakodj ettől, jó ember, úgy sem fog neked sikerülni! Sokan megkísérelték már, volt olyan a lovagok közül, a sárkány­nak hat fejét levágta, de ha a hetedik ott­marad, kinő utána a többi és a sárkány még erősebb lesz, mint annakelőtte. A cipész azonban nem ijedt meg, hanem elhatározta, hogy mégis szembeszáll a hét- fejű sárkánnyal. Kiment a kertbe sétálni s mikor messziről meglátta a sárkányt, gyor­san oroszlánná változott át. A sárkány tü­zet okádva rohant feléje, s ugrálni kezdett, hogy kifárassza; kétórai hosszas küzdelem után sikerült levágni a sárkány egyik fejét. Boldogan elvitte megmutatni a királykisasz- szonynak. Másnap ismét lement a kertbe s megverekedett a sárkánnyal. Most már ne­hezebb dolga volt, négy hosszú órába tel­lett. míg a második és a harmadik fejét is levágta. Mikor megmutatta a királyleány- nak a levágott sárkányfejeket, az örömében ugrálni kezdett, de aztán újból elszomoro­dott, mert eszébe jutott, hogy ha ennek a. szegény cipésznek nem sikerül mind a hét sárkányfejet levágni, akkor elveszett ember, mert a sárkány menten meg fogja ölni. Harmadik napon nyolcórai küzdelem után levágott újabb három fejet, megmaradt azonban még az utolsó, a hetedik. A király­leány igy biztatta: , . — Ha levágod a hetedik fejet is, hasítsd óvatosan ketté, három tojást fogsz találni benne. Vedd a tojásokat, nyisd ki az óriás szobájának ajtaját s az egyik tojást döfd a szeme közé, ettől rög-tön megbetegszik. Ha pedig a második tojást is az arcába dobod, holtan esik össze. Végül a harmadik tojást dobd a falnak s gyönyörű, négyfogatu hintó kerekedik belőle, melyet három lakáj fog ki­sérni. A cipész friss erőt meritve a királyleány beszédéből, visszament a kertbe és iiz ófa hosszat hősiesen küzdve a sárkánnyal, végre sikerült az utolsó fejet is lekaszabolnia. A tojásokat is megtalálta a szétvágott fejben, megölte az óriást velük s mire a harmadik tojást a falhoz vágta, már bent is ült az ara­nyos hintóbán a szépséges királykisasszony mellett, aki örömében szép, aranyszegésü zsebkendőt nyújtott át neki. A négyfogatu h in tón egyenesen a tenger­partra hajtottak, ahol már egy szép nagy tengeri hajó várta őket, hogy a királykisasz- szony édesapjához, a hatalmas királyhoz vigye őket. A hajón velük utazott egy fiatalember, aki már régebben pályázott a királyleány kezére, de nem tudott megverekedni a sár­kánnyal. Nagy ravaszul odament a cipész­Hagyirország-GOrfigország 11:1 (7:0) A közelmúltban zajlott le a magyar—gö­rög válogatott labdarugómérkőzés. Most történt első ízben, hogy a magyar csapat a görögökkel játszott. Sajnos, a magyar csapat kénytelen volt hat tartalékkal szere­pelni, mert legjobb válogatottjai betegek voltak. A fiatal pótjátékosok azonban meg- állták helyüket és ismét szép győzelemmel gazdagították a magyar labdaru^í sportot. A végeredmény 11:1 lett, a félidő 7:0 volt. Coubertln szive Olimpiában A modern olimpiák megteremtőjének, Coubertin Péter bárónak a szivét tartalmazó urna megérkezett Olimpia városába. Az ereklyét nagy ünnepélyeséggel helyezik el a nemzetközi olimpiai bizottság képviselői­nek a jelenlétében. HÓKA HÁNY UJJAD VAN? Egy ravasz kópé találkozik a barátjával.-Tudod-e, — szól rá vigyorgó ábrá- zattal —, hogy nekem csak kilenc ujjam van? — Bolond beszéd — feleli a barát —, hi­szen látom, 'hogy tiz van. A kópé olvasni kezdi az ujjait: — Pedig mondom, hogy kilenc van. Nézd csak: eggyem, kettőm, hármam, négyem, ötöm, hatom, hetem, hétem, nyolcam, ki- lencem... A ,Jcilencem”-nél csakugyan utolsó ujjá- hoz ért. a furfangos fiú. — Ejnye, ejnye — színlelte a csodálkozást a barátja, aki úgy tett, mintha nem vette volna észre a kétszeres hetes szamot. — Ha­nem mondok én neked valamit: nekem meg tizenegy ujjam van ... — Tizenegy? — Úgy bizony. Figyelj ide. Itt olvasom az egyik kezemen, ni: tiz, kilenc, nyolc, hét* hat... — Igaz... ­— No és a másik kezemen vau öt: öt meg hat az tizenegy! A kópénak erre ugyancsak leesett az álla... KÜLÖNÖS KÍVÁNSÁG. A ki* Guszti olyan jól eljátszott ki* uno- kahugával, Ilucival, hogy egy napon, mi­kor az édesapja azt kérdezte tőle, hogy mit szeretne a születésnapjára, azt fe­lelte: — Vedd meg nekem a kis Bucit játék­ezernek. HOGY LEHET? A kutyáról Írtak dolgozatot a gyerekek. Dolgozatjavitáskor kiszólit két gyereket a tanár ur. — Hogy lehet, hogy a ti dolgozatotok egyforma $ — Úgy, — szepeg az egyik bűnös, — hogy ugyanarról a kutyáról irtuk . . . MIÉRT JÁRNÁK A GYERMEKEK ISKOLÁBA? Lacikát igy küldte a mamája az iskolába: — Menj már hamar, hogy kinyithassam aa ablakokat. És mikor az iekolábau a tanitóbáesi azt kérdezte tőle: — Mondd Lacika, miért járnak a gyerekek iskolába? Lacika igy felelt: — Azért, hogy lehessen otthon szellőztetni# KIS LEVELEK Csiba Erzsébet, Nagy Palika. Felvettelek a kismagyarok táborába. — Haris Mariska. A küldött fényképeknek nagyön örültünk, de nem közölhetjük, mert nem eléggé éles a felvétek MEGFEJTÉSEK A 13. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Bicskás, szu, rbo, szí, oen, zsv, ttt, aaa, vő, le, aranyos. — Borot­va, csont, kusza, szivacs, zsaló, én. — Mol­nár Magduska rejtvénye: Dini; inog, Nóra, igaz. — Altia Erzsébet láncrejtvénye: Bab, bál, láb, bot. ték, kád, dió, óra, ara, Adi. — Bognár Sándor rejtvénye: Denevér. — Altia Erzsébet rejtvénye: Jani, álom, nagy, ólom, Sári, baba, Á-dám, cica, sicc, ista. — Bognár István rejtvénye: Kandalló. A 13. sz. rejtvényeit helyesen fejtette meg: Alagi József, :: Bíró István, Benkő Fe­renc, Bencze Károly, Bernáth József, :: Csi­ba" Erzsébet, :: Darvas Szilárd, Dobos Lász­ló, :: Forgách Ildikó, Forgáoh Klárika, Fe­kete János, :: Horvát Ferenc, Halas Káz- mér, Halász István; :: Jelűnek Olika, :: Ko­vács Péter, Kis Ferenc, Kerekes Péter, Ko­csis Izabella, :: Linnér Ilona, Láng Ede, László Dénes, :: Martos Béla, Molnár Teréz, :: Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Roth Bö­zsi, Főz 1 ős ni k Bözsi, :: Sebők Éva, Sebők Pali, Sebők Juci, i: Szelei Miklós, :: Thoma Oszkár, Tóth Jenő, Török István, :: Yirágh .Vilma,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents