Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-05 / 79. (4522.) szám

^ (4522) szám • Kedd • 1933 április 5 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450L félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. ■gyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. " ' Szerkesztőség: Prága II., Panská A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság uncei2. n emelet • Kiadóhivatal: .. .. , Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. politikai napilapja •• telefon: 303-11. ® ® sürgönyöm hírlap, praha. Í3 kilométerre Tartósától Franca csapatai a tenger közelében Lerida elesett - Pánik Barcelonában - 10.000 kormánykatona Franciaországba menekült Madrid bombázása MADRID. — A spanyol fővárost vasárnap délután 18 órakor a nemzetiek ismét hevesen bombázni kezdték. Az elmúlt év november 24-e óta a nemzetiek nem bombázták ily hevesen Madridot, mint tegnap. Becslés szerint több mint 2000 gránát esett a városra. A vasárnapi sétáját végző lakosságot váratlanul érte a bombázás, A támadásnak ötven halottja és több száz sebe- sültje van. A köztársasági Spanyolország területén külön bíróságok tárgyalják le gyorsított eljárással a különböző kémkedési és hazaárulási pereket, amelyek száma napról-napra nő. Sok száz em­bert defetizmus miatt állítottak bíróság elé és 6-tól 30 évig terjedő fegyházra Ítéltek, Tizenkét vádlottat felmentettek. Történelmi Jelentőségű nyilatkozat a magyar rádióban Horthy kormányzó összetartásra, nyugalomra és bizalomra hívja tel Magyarország népét A helyzet az osztrák-német csatlakozás után • A zavarosban halászni akarók serege •• A pánikkeltők •• A magyar hadsereg szerepe és jelentősége •• Az eddigi eredmény kedvező előjel lehet a jövőre . t. „Ha összefogunk, Isten is meg fog bennünket segíteni“ SARAGOSSA. — Vasárnap egész nap heves harcok tomboltak a leridai szakaszon és a Havas-ügynökség este kiadott jelentése szerint a nemzetieknek sikerült a délutáni órákban behatolniok az egy hét óta ostro­molt városba. A hétfőn reggel kiadott je­lentések szerint a nemzetiek végleg hatal­mukba kerítették a várost. Ugyanakkor a nemzetiek az Ebrotól délre Is folytatják diadalmas előnyomulásukat. Még szombaton megszállották az Ebro kö­nyökében lévő Gandeza városát és szombat, vasárnap folytatták előtörésüket az utolsó hegyeken át a tengerpart felé. Hétfőn reggel a nemzetiek mindössze 13 kilométerre vol­tak Tortosától és már látták a tengert, A Lerida körüli harc rendkívül heves volt. Az állandó légi bombázás következtében a város nagyrésze romokban hever. A barce­lonai csapatok vasárnap ellenálltak az ost­romnak, de délután kénytelenek voltak visz- szavonulni, miközben minden talpalattnyi területért véres küzdelem dúlt. Lerida bevé­telének sztratégiai jelentősége nagy, mivel ebből a városból három fontos ut vezet Bar­celonába és Tarragonába. A Daily Telegraph szerint a nemzetiek a városban több ezer foglyot ejtettek. Közöt­tük az úgynevezett „Attlee őrnagy száza­dot" is, amely kilencvenhat angol és három amerikai önkéntesből áll. A barcelonai kormány hivatalos jelentése beismeri, hogy kénytelen volt Leridát kiürí­teni, de közli, hogy Miaja tábornok a gua- dalajarai fronton erélyes tehermentesítő of- lenzivát indított, A menekültek LUGHON. — Franciaország területére az el­múlt négy-öt nap alatt körülbelül 10.000 spa­nyol kormánykatona menekült. Négyezer kor­mánykatonát, aki a huescad frontról futott át tá­bornokostul és vezérkarostul francia földre, va­sárnap este visszaszállították a köztársasági Spa­nyolországba és Cerberánál átadtak a spanyol hatóságoknak, Luchonban körülbelül még két­ezer menekült van, akik közül 185 volt milida- katona nem mutatott hajlandóságot a köztársa­sági Spanyolországba visszatérni, hanem azt kö­vetelte, hogyT a nemzeti Spanyolországba szállít­sák öltét. A franciák megszavaztatták a mene­külteket és aki Francohoz akart menni, azt Francohoz is küldték. A párisi lapok jelentése szerint a kormánykatonák 20—30 százaléka Franco táborába jelentkezett. Olaszországban és Németországban nagy meg­botránkozást keltett, hogy a Franciaországba menekült kormánykatonákat azonnal visszaszál­lították Barcelonába, úgyhogy a köztársasági kormány azonnal újból a fontra vetheti őket A nemzetközi szokások szerint e katonákat le kel­lett volna fegyverezni és a háború végéig inter­nálni. A francia hatóságok másként cselekedtek, ami azt mutatja, hogy Negrin és Paul Boncour között szerződés jött létre, amelynek értelmé­ben Franciaország nyíltan segíti Barcelonát. A francia föld igy a spanyol köztársaság hadtáp­területe lett, mert azok a kormánykatonák, aki­ket a nemzeti hadsereg a fronton megvert, egy­BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele­fonjelentése.) Horthy Miklós, Magyaror­szág kormányzója vasárnap délután félhét órakor rádiószózatot intézett a nemzethez. A kormányzó beszéde országszerte a legna­gyobb örömet, megnyugvást és megelége­dést váltotta ki. Vasárnap este félhét órakor szinte az egész ország lakossága ott ült a rádió mellett, ki odahaza, ki a különböző nyilvános helyeken, kávéházakban, színhá­zakban és mozikban, ahol hangszórókon közvetítették a beszédet. Ahol nagyobb cso­portok hallgatták a kormányzó szavait, egy- egy mondat után hangos éljenzésbe törtek ki s adták jelét tetszésüknek. A rádiószózat elhangzása után a legtöbb helyen elénekel­ték a Himnuszt. A magyar kormányzó rádióbeszédében ezeket mondotta: — Magyarország volt eddig a maga szűk­re szabott határai között a belső rend és nyugalom szigete. így éreztük ezt mi itt bennélők és igy állapították meg mindazok az idegenek is, akik az utóbbi években ná­lunk megfordultak. A legutóbbi napokban azonban valami sajátságos bizonytalanság, nyugtalan érzés, sőt aggodalom lett úrrá néhányaknak a lelkén és ennek fölismerése indított arra, hogy megvilágítsam a helyze­tet és megnyugtassam a közvéleményt. Mi volt az oka annak a nyugtalanságnak és iz­galomnak, amely egyeseket elfogott? Csak azok a nagy nemzetközi események válthat­ták ki, amelyek a közelmúltban zajlottak lé­dé az izgalom csupán a tájékozatlanságból eredhetett. Mert hiszen aki tiszta fejjel és látó szemmel itcli meg az eseményeket, an­nak tudnia kell, hogy Ausztriának Német­országgal történt egyesülése reánk nézve nem jelent mást, csak azt, hogy egy régi jő barátunk, akit a békeszerződések lehetetlen helyzetbe sodortak, egyesült egy másik régi jó barátunkkal és hűséges fegyvertársunk­kal, vagyis azzal a Németországgal, amely mindig életre-halálra megbízható és szótartó szövetségese volt barátainak a történelem tanúsága szerint. Ennyi az egész. Egyéb a n>i szempontunkból nem történt. —- Egy üyen látszólag váratlan s hirte­len bekövetkezett nemzetközi esemény ter­mészetesen bizonyos megrázkódtatásokkal jár. Hogy egyeseket boldog elragadtatásba J S ejtett, másokat viszont régi szép emlékek múlásán érzett méla bánatot idézett föl, azon nem lehet csodálkozni. Egyébként azonban minket ez az egyesülés nem érint, már csak azért sem, mert csak látszólag következett be váratlanul. Az egyesülés év­százados óhaja volt a németségnek és | előbb'Utóbb már csak azért is meg kellett, , hogy történjék, mert az osztrák nép soha­Í sem volt hozzászokva ilyen szűk határok­hoz és nem volt szokva ahhoz sem, hogy ne legyen szava a nemzetközi kérdésekben. — Hogy ez az esemény a mi határain­kon belül mégis ilyen hullámokat kavart föl, annak inkább az a magyarázata, hogy azok, kik a zavarosban szeretnek halászni, ezt az alkalmat használták fel a céljaiknak megfelelő nyugtalanság felidézésére. De ez hiábavaló kísérlet. Mert pillanatokra ter­jedő izgalmat rémhírek terjesztésével fel lehet idézni, de arra nézve megnyugtatha­tok mindenkit, hogy a rendet és a nyugal­mat ebben az országban büntetlenül nem fogja megzavarni senki. — Nem volt könnyű ezt a nemzetet, me­lyet számtalan szerencsétlen véletlennek az összejátszása, továbbá a tudatlanság, sőt sokszor a rosszakarat annyira sújtott és olyan koldussá tett, talpraállítani s a fe­nyegető katasztrófától megóvni. Nehéz fel­adat volt véderejének alapját lerakni, pénz­ügyeit rendbehozni, főleg akkor, amikor még a múlhatatlanul szükséges egység is annyira hiányzott belőlünk. Mindez azon­ban Isten segítségével mégis sikerült. S most végre hosszú és szorgos munkával el­értük, hogy ráléphetünk arra az útra, amely a nemzet jólétéhez és boldogulásához vezet. A nagy magyar terv — A miniszterelnök tir nyilvánosságra hozta azt a tervet, amelyet öt év alatt, de reméljük, hogy még gyorsabban meg fogunk valósítani és amely pótolni van hivatva sok mindent, amiben mostoha sorsunk miatt, például honvédségünk fejlesztése, továbbá mélyreható szociális és gazdasági reformok terén elmaradtunk. — Első helyen áll ezek között honvédségünk kiépítése. Én sohasem akartam és nem akarom a jövőben sem fajomat fejjel a falnak vinni. Ele­get vérzett a magyar a múltban, elég vért ontott ezer éven át a nyugati keresztény kultúra védel­mében. Ezért vagyunk, sajnos, ilyen kevesen, mert hiszen ötszáz évvel ezelőtt ugyanannyi ma­gyar volt a világon, mint ma. Honvédségünk ki­építésére mulbatadanul szükség van azért, hegy biztonságban erezhessük magunkat, mert a ránk váró komoly építő munkának ez a biztonságér­zés egyik legfőbb feltétele. Ezt várjuk az ötéves terv megvalósításától, de ezenkívül általános jó­létet is, mert munkát fog adni mindenkinek és hatalmasan meg fogja indítani az ország gazda­avatkozás elvének legbrutálisabb megsértését látják a franciák magaviseletében, akik eljárá­sukkal több mint 10.000 kipihent és újra fel­fegyverzett katonával erősítették meg a barce­lonai hadsereget. «szerűen átmenekülnek Franciaországba, itt ki- ] pihenik fáradalmaikat, újból megszervezik őket lés fegyvert és muníciót kapva ismét visszajön­nek a spanyol köztársaságba és ismét a frontra kerülnek. A német és az olasz lapok a benem­Nem volt könnyű a nemzetet talpraállítani

Next

/
Thumbnails
Contents