Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-23 / 93. (4536.) szám

^l^<^MAOfoVRHlRLAg 1938 áprilia 23, szombat. 4 Nagykeszi nemeslelkü birtokosa husvétkor megjutalmazta és megvendégelte munkásait A becsületes munka és a hűség példátmutató diadalünnepe ■ ■■ Helyzetkép a csallóközi „puszták népe" életéből ■■■ KOMAROM* — Megható s a maga je­lentőségében mélységesein szép ünnepség folyt le husvét ünnepén a csallóközi Nagy­keszi községben. A község legnagyobb bir­tokának, a Fejérváry-birtoknak örököse, Malcomes Gyuláné-Fejérváry Lívia jutal­mazta meg mindazokat a hü munkásokat s alkalmazottakat, akik a gazdaságot több mint busz esztendeje szolgálják. Özvegy Fejérváry Gézánénak, a jótékonyságáról s nemes szivéről egész Csallóközben híres magyar nagyasszonynak halálával leánya vette át tavaly a birtok vezetését szintén hasonló emberibaráti célkitűzésekkel. Malcomes Gyuláné, mint a gazdaság uj tulajdonosa, a birtok minden hűséges em­berét, régi alkalmazottját meghívta hus­vét vasárnap a nagykeszi kastélyba s a meglepett alkalmazottakat formás beszéd kíséretében tmegjutalmazta, megköszönve nekik hűségüket, becsületességüket. Jellemző, hogy a gazdaságnak igen sok olyan alkalmazottja van, akik már 1904-től’ állanak a gazdaság szolgálatában s nem cseréltek helyet. A régi munkatársak mind­egyike kapott egy szépmüvü órát, emlékez­tetőül a lepergett időre s a fiatalságra, majd mindegyik munkás, vallása szerint, imakönyvet s énekeskönyvet kapott, utána a kastély egyik szépen feldíszített szobájá­ban megvendégelte régi munkásait a birtok uj tulajdonosa. A község vezetősége, élén Vörös Vince főjegyzővel, szintén megjelent az ünnepélyen. Az ajándékkiosztás megtör­ténte után Baltazár János komáromi evan­gélikus lelkész Elindulta negyedik német Nanga Parbat-exp BERLIN. — A tavalyi tragikusvégü Nanga Parbat-expedició balsikere nem ked­vetlenítette el a németeket és Paul Bauer vezetése alatt uj Himalája-expediciót indí­tanak a Nanga Parbat meghódítására. Paul Bauer vezette a múlt évben azt a mentő- expediciót, amely a szerencsétlenüljárt né­met turisták megmentésére indult. Most uj expedíciót szervezett a 8215 méter magas, meghódithatatlannak látszó csúcs megmá­szására. A Nanga Parbat — mint ismeretes — a Himalája legmagasabb nyugati csúcsa. Eredetileg az volt a terv, hogy 1938 folya­mán a Kanghendzöngát, a második legma­gasabb Himalája-csucsot fogják megmászni, ezt a tervet azonban már a múlt évben föl­adták. Már akkor, a Nanga Parbat tövében megegyezett Paul Bauer, Fritz Bechtold, dr. Luft, Helfer és egy Smart nevű angol had­nagy, hogy amint lehetséges, ismét találkoz­nak a Himalájában és nekiindulnak annak a vállalkozásnak, amely annyi kiváló turistá­nak került az életébe. Közben a németek a legnagyobb csöndben minden előkészületet megtettek a negyedik Nanga Parbat-expe­dició elindítására. Pontosan azon a napon, amikor 1934-ben és 1937-ben a Himalája-expedició tagjai búcsút vettek barátaiktól és hozzátarto­zóiktól és Antwerpenen keresztül elindul­tak Indiába. Az expedíciót egyelőre Frítz Bechtold ve­zeti, Paul Bauer, a társaság vezetője csak Port Saidban csatlakozik bajtársaihoz. Ed­dig hét résztvevő van útban. Fritz Bechtold, dr. Luft, Ludwig Schmaderer, egy ismert müncheni turista, aki kétszer járt a Kauká­zusban és a múlt évben a Himalájában is tartózkodott. Az expedícióhoz tartozik az­után Stefan Zuck, aki 1936—37 telén a né­met tüzföldi expedíciót vezette, azonkívül Mathias Rebitsch tiroli turista, egyike a legkiválóbb hegymászóknak. Dr. Balke ber­lini orvos az expedíció orvosa. Fritz Bech­told kezeli ismét a filmapparátust és reméli, hogy dokumentáris értékű filmanyaggal fog hazatérhetni. Hogy megkönnyítsék az ex­pedíció munkáját és kisebbszámu teherhor­dóval indulhassanak útnak, egy német re- repülőgép fogja az expedíció málhájá­nak nagyrészét Gilgitfce vinni és onnan az hxpedició főszállására viszi* ahol ledobja*. lélekemelő beszédben méltatta az aján­dékok értelmét, majd Csery István ekel'i esperes-plébános szólott híveihez. Szendy Dániel, az egyesült pvárt helyi elnöke a falu nevében beszélt, buzdítva az öreg és a fiatal nemzedéket az összetartásra, megértésre. Megható Volt a huszonkét deresfejü, munkában megőszült uradalmi alkalma­PRÁGA. — Prágai lakásán meghalt a közel­múlt orosz történelemnek egyik érdekes szerep­lője: Nikoláj NÜkolájevics Ipatijev mérnök, aki­nek a sorsa II. Miklós cár tragikus sorsával zorosan össze van fűzve. A bolsevik! forradalom után ugyanis a cárt és a családját Jekatermburgba szállították és ott Ipatijev mérnök házába internálták őket. Ennek a háznak a pincéjében végeztek a csóka emberei az utolsó cárral és szerencsétlen csa­ládjával. Miért végezték ki a cári családot? Ipatijev még a háború előtt szoros kapcsola­tot tartott fenn a csehekkel és a légiók oroszor­szági munkája alkalmával is megmutatta a csehek iránt érzett rokonszenvét. Gseh-orosz kereske­delmi és ipari társaságot is létesített jekaterin- burgban. 1931 óta Prágában élt. A cári család tragédiájára vonatkozó érdekes történelmi anya­got egy volt szentpétervári ügyvéd, Szokolov gyűjtötte össze Ipatijev közreműködésével. A dráma legfontosabb tanúja ezek szerint a jeka- terinburgi szovjet elnöke, Bieioborodov, aki a cári családot Tobolszkból Jekatermburgba szál­líttatta. Ezt a Bieloborodovot a múlt évben a szovjet bíróság úgynevezett trockisfca összeesküvés miatt kivégeztette. A cári család kivégzésére két esemény adott közvetlen okot. Az egyik volt a Kolcsak-hadse- reg veszedelmes előnyomulása, a másik pedig az úgynevezett Dutov-hadseregriek az a törekvése, hogy minden áron kiszabadítsa II. Miklós cárt a jekaterinburgi börtönből. Ezenkívül állítólag megállapították, hogy a ház őrzésére kirendelt katonák között voltak olyanok, akik a cári csa­lád megmenekülését készítették elő. zott meglepetése. Váratlanul érte őket az ünneplés, amelyben a megjelentek a hű­séges munkatársakat részesítették. A megjutalmazott alkalmazottak: Zsemle István, II. Zsemle István, Zsemle Imre, Kovács József, Kasznár József, Olajos Jó­zsef, Olajos István, Olajos Péter, Márton Máté, Halász János, Ferusz Lajos, Feren- czi László, Szép Lajos, Molnár István, Lu­kács József, Botka Lajos, Szabó István, Vi­tái József, Pataki Istvánná, Heina Maris, Szendi Lászlóné és Terstyánszky Mihály uradalmi gépész. Az ünnepség legszebb jele s bizonysága annak a szeretetnek és megbecsülésnek, amely a magyar munkaadók és hűséges, régi alkalmazottaik között megvan; pat­riarkális, ősi vonás ez, a föld közös sze- retetében s a munkásember megértésében gyökerezik. A magyar nagyasszonynak ez a finom gesztusa a hála jele a régi, hűséges munka­társak iránt. Egy őszi éjszakán • •. Egy őszi éjszaka a cári család tagjait, a cárt, a cárruét, a cárevicset és a négy nagybexcegnőt, levitték Ipatijev házának pincéjébe azzal az in­dokolással, hogy a jekaterinburgi vörös helyőr­ség követeli a cár kivégzését. A pince, ahova a cári család tagjait levezették, sötét volt és egyetlen ajtó vezetett csak a lépcsőhöz. Amikor a cári család tagjai és velük együtt a 'kíséretük­ben levő Dímidov hercegnő, a cár udvari orvo­sa, Botkin professzor, a cár szolgája és Dere- venko matróz, aki egész idő alatt a cárevicset a karjaiba tartotta, leértek a pincébe, az ott vára­kozó katonák egymásután több sortüzet adtak le rájuk. A katonák kozott egyetlen egy orosz nem volt, lettországi és kínai vörös terroristákat használtak ehhez a mészáros munkához. Bieloborodov ezalatt az idő alatt a ház első emeletén tartózkodott és várta a kivégzésről szóló hirt Jeltelen sir a szibériai erdőben A cári család tagijainak holttestéit az egyik közeli erdőbe vitték, amelyet a vörös katonák tartottak megszállva. A kora hajnali órákban folyt le a különös temetés. A vörös katonák egy aknát ástak, teletöltöt­tek petróleummal, mcygyújtották és a holttes­teket ebír dobálták be, majd az egészet bete­mették. Szokolov jelentése szerint a katonák, a kivégzés előtt a cári családnál található értéktárgyakat el­szedték. Zsákmányuknak azonban nem sokáig örülhettek, mert a kivégzés valamennyi részt­vevőjét rövidesen e.$yonlctték, Még annak a kocsinak, a kisérője is i.y< mtalanul eltűnt, ame­lyiken a holttesteket az erdőbe vitték. Senki nem tudta meg, hogy hol temették el a cári csa­ládot s ma sem tudja még senki. A gyilkos Cdaplin a londoni rendövbirőság előtt Leszakadt habátgomb árulta el a szerelmi háromszög véres titkát LONDON. — Március 23-án este titok­zatos revolverlövések oltották ki Arthur Casserley 58 éves szeszgyáros életét wimb­ledoni villájában. Az első jelek arra vallot­tak, hogy betörés történt és banditák vé­geztek a gyárossal, aki véletlenül útjukat állta. Két nappal később azonban váratlan fordulat állt be: gyilkosság gyanújával letartóztatták Ed- ward Chaplin harminchatéves építészt, pár nappal később pedig a meggyilkolt gyáros harminchatéves feleségét, akit bünrészességgel gyanúsítottak. A megdöbbentő bünügy, amely hetek óta izgalomban tartja az angol közvéleményt, most került a wimbledoni rendőrbiróság elé. Magábaroskadva, összetörtén ült a vád­lottak padján a súlyos gyanúval terhelt fia­talasszony, aki gyermeket vár. A tárgyalást tulajdonképen azért kellett sürgősen meg­tartani, mert az asszony szülés előtt áll és ügyvédje kérte, hogy állapotára való tekin­tettel óvadék ellenében helyezzék szabad­lábra, A tárgyaláson föltárták a nyomozás során fölhalmozódott egész bizonyítási anyagot, amelyből megdöbbentő világos­sággal bontakoznak ki a dráma körvonalai. Az alkohol rabja A fiatalasszony ném élt boldog házaséle­tet huszonkét évvol idősebb férje mellett. A gyáros, talán éppen foglalkozásánál fogva, rabja lett az alkoholnak és iszákossága olyan ijesztő méreteket öltött, hogy már többször szanatóriumban próbálták szen­vedélyétől megszabadítani, de sikerte­lenül. Körülbelül kilenc hónappal ezelőtt a szomszédos telken építkezés indult, amelyet Edward Chaplin épitész vezetett. Az épí­tész megismerkedett a szeszgyáros feleségé­vel és ettől kezdve úgyszólván minden nap találkoztak. Egymásba szerettek és arról ál­modoztak, hogy majd Casserleyné elválik a férjétől és az építészhez megy feleségül. Casserley azonban hallani sem akart a há­zasság fölbontásáról. Az asszony, aki idő­Meghalt Prágában az orosz történelem legnagyobb tragédiájának egyik főszereplője Ipeüiev mérnök, akinek a házában kivégezték a cári családot ■ Hogyan történt a borzalmas kivégzés ? a közben áldott állapotba került, most már egyre türelmetlenebbül viselte sorsát. , Rablógyilhosság ! ? A kritikus napon, március 23-án Casser- leyék házvezetőnőjének kimenője volt és úgy volt, hogy az egész éjszakát házon kí­vül tölti. Estefelé a Casserley-házaspáron kívül senki sem tartózkodott a villában. Éjféltájban a fiatalasszony izgatottan sza­ladt át a szomszédba és elmondotta, hogy borzasztó dolog történt: a férjét rablók agyonlőtték. Értesítették a rendőrséget, ahonnan rendőri bizottság sietett ki a villába. A szobában, ahol a szeszgyáros revolver­golyóktól átlyukasztott élettelen teste fe­küdt, tárva-nyitva álltak a szekrények s a szekrények tartalma szétszórtan feküdt a padlón. Az egész kép azt a benyomást keltette, hogy csakugyan betörés történt. De a detektívek tüzetesebb vizsgálat közben meglepő dolgo­kat fedeztek föl Találtak többek közt egy gombot, amely valószínűleg a gyilkos kabátjáról szakadt le. Ennek a gombnak később döntő sze­repe lett a gyilkos leleplezésében. Azt is megállapították, hogy a szeszgyáros és támadója közt először vad, tettleges pár­viadal zajlott le. A legnagyobb meglepetést azonban az keltette, hogy előkerült egy nagy levélcsomó. • Az összegyűjtött leveleket Chaplin irta Casserleynéhez és valamennyi lángoló szerelmi vallomást tartalmazott. Másnap detektívek keresték föl Edward Chaplint, akit éppen munka közben talál­tak. Mikor a detektívek fölszólitották, hogy menjen velük a rendőrségre, fölvette eső­köpenyét. Az egyik detektív azonnal kon­statálta, hogy a kabátról a legelső gomb hiányzik, ép­pen az, amelyet a gyilkosság színhelyén találtak meg. A köpenyen vérfoltok is látszottak. Chap­lin a leghatározottabban kijelentette, hogy neki semmi köze a gyilkossághoz, de mégis letartóztatták, mert nemcsak a gomb szólt ellene, hanem az is, hogy a kabátján látható foltokról analízis utján megállapitottáky hogy embervértőí származnak, s ez á vér ugyanabba a vércsoportba tartozik, mint a meggyilkolt ember vére. A vetétytársak • •« Valíatóra fogták Casserleynét is. Eleinél szintén nem akart tudni a történtekről, de később megtört és ezeket mondotta jegyző­könyvbe: — Szerdán este férjem éppen Chaplin miatt jelenetet rögtönzött. Azzal fenyege­tett, hogy megöl. Este 7 óra tájban találkoz­tam Chaplinnal és elmondtam neki, hogy mi történt. Chaplin ekkor ajánlkozott, hogy hazakisér és beszél a férjemmel. A villába érve, én visszavonultam szobámba és a két férfi szembe került egymással. Ké­sőbb izgatott vitatkozást hallottam, majd revolverlövéseket. Casserleyné magábaroskadva, sírva hallgatta a tárgyaláson ennek a vallomásá­nak a fölolvasását. A vád képviselője ekkor fölállt és a következő indítványt terjesz­tette elő: — Javaslom, hogy a bíróság Casserley­nét, tekintettel állapotára, óvadék ellenében helyezze ideiglenesen szabadlábra. Javas­lom, hogy szállítsák szanatóriumba, ahol éjjel-nappal ápolónő vigyázzon reá. A bíróság néhány percnyi tanácskozás után az indítványt elfogadta és 200 font óvadék ellenében szabadlábra helyezte Cas­serleynét. Ezzel a nagy bünügy tárgyalásá­nak előjátéka véget ért, A főtárgyalásra va«< lószinüleg csak hetek múlva kerülhet sor. Pozsony lakóinak száma már túlhaladta a 150 ezret POZSONY. — A városi statisztikai hivatal jelentése szerint Szlovákia fővárosának lakos­sága 1937 december 31-én elérte a 150.654 lélek- számot. 1936. évvel szemben Pozsony lakossága 2654 lélekkel szaporodott. A természetes szapo­rulat azonban csak 374 lélek volt, mert 1596 születéssel szemben 1222 volt a halálozások szá­ma. A születések állandóan csökkennek, ami a nehéz gazdasági viszonyokra vezethető vissza. 1930. évben a születések száma még meghaladta a 2000-et, mig ma alig éri el az 1600-at. A halá­lozások száma ezzel szemben emelkedik,. ami az idegőrlő, nehéz életkörülményekre vezethető vissza. Különösen feltűnő a szívbetegek emel­kedése. 1937-ben 49.705 személy vándorolt be Pozsonyba és 45.144 hagyta el a várost, Po­zsonynak 4561 uj lakosa volt 1937-ben. 1930-ban a németek száma Pozsonyban 38.000 volt s ez a szám most 42.000-re emelkedett. A magyarság számát pontosan megállapítani nem lehet, de bi­zonyos, hogy különösen Ligetfaluba állandóan tart a magyarok beszivárgása a Csallóközből, j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents