Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)

1938-03-31 / 75. (4518.) szám

1938 mániás 31, csütörtök. ^rssaiMasAarkirlctt 3 A koalició válasza a magyar, szlovák és német deklarációkra A szenátusban Stefánik szenátor olvasta föl a többség ellennyilatkozatát PRÁGA* — A szenátus ma tíz árára hirde­tett ülését teljes egy és negyedórás késéssel kezdték meg: a koalíciós szenátorok klubelnö­kei tanácskoztak az autonómista blokk tagjai által leadott deklarációkkal, illetve az arra adan­dó válasszak Végül úgy határoztak, hogy a koa­líciósok válaszát dr« Stefánek szenátor olvassa fel* A tárgysorozaton szereplő csehszlovák-ma­gyar vámlki'hágási szerződéshez elsőnek Stefá­niák agrárpárti szenátor szólalt fel s egyebek kö­zött ezeket mondotta: — A szenátus koalíciós pártjai, melyek a köz­társaság csehszlovák, német, magyar, ruszin és lengyel nemzetiségű s valamennyi vallásfeleke­zethez tartozó lakosságát képviselik, visszauta­sítják e polgárok nevében Turchányi és Pfrogner urak által előadott deklarációkat. Ezek az urak azt mondták, hogy nemzeteik nevében beszélnek. Ilyen nyilatkozatra nem voltak jogosultak, mert legfeljebb pártjaik nevében beszélhettek. De még a pártok nevében sem, mert például a szlovák néppárt tagijai sorában túlsúlyban van­nak az állaanhü elemek, akik kizárólag ebben a köztársaságban képesek elérni polgári szabad­ságjogaik teljességét. A köztársaság soha sen­kit nem nemzetknitefct el és senkitől nem tagad­ta meg a minden polgárt megillető jogokat. A köztársaság büszkén mutathat a húsz év alatt alkotott müvére. Nincs mit titkoljon a világ előtt és a legszigorúbb ellenőrzésnek is alávetheti ma­gát. Jóakaratának megbizonyitására a kormány eddigi tevékenysége folytatásaként megkezdi a megegyezés őszinte müvét, A három nevezett ur megnyilatkozásában azon­ban nem volt a jóakarat legkisebb mértéke sem. Az úgynevezett autonómista pártok által elő­adott panaszok nem gyökereznek a köztársaság belső viszonyaiban, hanem a nemzetközi kon­junktúrában, amelyről ezek a pártok úgy vélik, hogy az kedvező. Reményeiket a minden auto­nómiával merőben ellenkező mozgalomból me­rítik s amely összes sikerét éppen az állami ha­talom abszolút centralizálásával érte eh Nem vehető példaképpen a külföldi centralista moz­galom a saját államnak atomizálása elérésére. A szenátus koalíciós pártjai ezért az előadott proklamációkat visszautasítják s kijelentik, hogy a miniszterelnök március 4-i megnyilatko­zása alapján állanak. Kreibich kommunista német beszédében azt fejtegette,'hogy az osztrák eseményeket közvetlenül előző időben az olasz sajtó kampányt vezetett Szlovákia hovátartozása kérdésében s ez is nagyon jellemző fényt vet a szlovák néppárt s a magyar nacionalisták maguk- tartására. A szlovák néppárt viselkedésé­ből az tűnik ki, hogy a Henlein—Hlinka— Esterházy egyesülésnek semmi köze sincs a nemzetek igazi jogaihoz. Kifogásolja, hogy a miniszterelnök rádió­beszédét csak csehül adták. Követeli a nem­zetiségek számára a legszélesebbkörü kultu­rális és nyelvi egyenjogúságot, de tiltako­zik a kulturális nemzeti autonómia ellen. E problémák a mai nyomott légkörben nem oldhatók meg. (Kreibich kommunista be­széde kezdetén a szudétanémet és magyar szenátorok elhagyták az üléstermet.) Steiner kommunista szerint a tárgyalt ke­reskedelmi szerződések bizonyitják, hogy a csehszlovák köztársaság és Magyarország nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is egymásra van utalva. Fidlik kommunista rövid felszólalása után a szenátus ezt az egyezményt megszavazta. Ugyan­csak megszavazta a Duna-Tisza-Szamos határ- szakaszának karbantartásáról szóló egyezmény ratifikációs javaslatát is. A telekkönyvi rendtartás A szenátus ezután az előadók beterjesztése alapján, vita nélkül, mindkét olvasásban meg­szavazta a szlovákiai és kárpátaljai telekköny- Vek rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Ennek célja rendet teremteni a tényleges és a telek­könyvi állapot különbözőségéből eredő viták­ban. A bögölyirtási javaslat A szenátus legközelebb április 6-án, szerdán 16 órakor tart plenáris ülést s akkor a ma elfo­gadott szerződések ratifikációs javaslatait má­sodik olvasásban tárgyalja, ezen kívül tárgy­sorozaton szerepel a marhabögöly kőtelező irtá-1 delmi szerződés és a fegyverekről s lőszerekről sáról szóló kormányjavaslat, az olasz kereske-1 szóló képviselőházi határozat A szlovák és lengyel nyilatkozat PRAGA. — Jelentettük, hogy a képvise­lőház és a szenátus keddi ülésén, amely a tavaszi ülésszak első ülése volt, az egyesült párt, a szudétanémet párt, a szlovák nép­párt és a lengyel párt szónoka elvi nyilatko­zatot olvasott föl. Lapunk zártakor tegnap éppen Tiso képviselő, a szlovák néppárt ügyvezető elnöke beszélt, ezért nyilatkoza­tát csak most van módunkban a parlamenti tudósitó iroda jelentése alapján ismertetni. — Hlinka szlovák néppártja, mint a szlo­vák nemzet képviselője kinyilvánítja — hangzott Tiso bejelentése —, hogy a szlovák nemzet külön személyiségének, a csehszlovák állam egységének állás­pontját vallja s a csehszlovák köztársasá­got tartja annak az államnak, amelyben a szlovák nemzet egyénisége teljes mér­tékben érvényesülhet. A szlovák és a cseh nemzet helyzete főleg az utóbbi külpoliti­kai események után olyan, hogy egyik sem engedheti meg magának a külön ál­lami létet anélkül, hogy ezzel saját életét ne veszélyeztesse. A szlovák nemzet pozitiv állást foglalt el a csehszlovák köztársasággal szemben; nem­csak a külföldi szabadságharc idején, ha­nem az államfordulatkor is, amikor önként egyesült a cseh nemzettel, hogy vele együtt alkossa meg az egységes államot. — Amikor ma — folytatta nyilatkozatát dr.- Tiso — újból hangoztatjuk a szlovák nemzetnek pozitiv viszonyát a csehszlovák államhoz, tesszük ezt azért, hogy igy figyel­meztessük a felelős politikai tényezőket arra a veszedelemre, ami a köztársaságot a leg­utóbbi külpolitikai események után fenye­geti, továbbá, hogy hangsúlyozzuk a szlo­vák kérdés fontosságát nemcsak a köztár­saság belső viszonyainak konszolidálása, hanem az állam helyzetének a külpolitikában való megerősítése érdekében is. Kiindulva abból, hogy a csehszlovák ál­lam erkölcsi és történelmi küldetése, hogy lehetővé tegye a cseh és szlovák nemzet zavartalan és sokoldalú fejlődését, szük­ségesnek tartjuk a külön szlovák nemzet elismerését és a mai centralista politikai rendszer megváltoztatását, mert ez a föl- télé a szlovák és cseh nemzetek közti őszinte megegyezésének. Szlovákia önkormányzata — A szlovák nemzet létének tagadása és a szlovák nyelv el nem ismerése sérti a szlo­vákok nemzeti meggyőződését és szükség­szerűen vitákra ad alkalmat, amelyek lehe­tetlenné teszik a csehek és szlovákok test­véri együttélését. Az uralkodó rendszert az vádolja legjobban és a szlovák nemzetnek a csehszlovák köztársaságban elfoglalt hely­zetét az fejezi ki a legjobban, hogy a szlovák nemzet a saját államában húsz éve harcol nemzeti egyénisége elismeré­séért és a szlovák nyelvnek Szlovákia te­rületén való egyedüli jogaiért, valamint a szlovákok létének biztosításáért. Ez olyan tény, amely bennünket a köztár­saság fönnállásának huszadik évében mély fájdalommal tölt el és amely vádat emel az egész müveit világ előtt, mint ahogy magá­nak az államnak az érdekében követeli a radikális javítást is. Az állam politikája csak akkor lehet si­keres, hogyha a valóságokból indulunk ki és nem cseréljük föl a reális lehetősége­ket a fikciókkal. Ilyen realitás a külön szlovák nemzet is és a szlovákoknak eb­ből kifolyó joga Szlovákia politikai ön- kormányzatára. A szlovákoknak joguk van a politikai önkormányzatra nemcsak azért, mert a pittsburghi egyezmény, ame­lyet bizonyítékként használtak föl a béke- konferencián, érvényben van és kötelező, hanem főleg azért, mert a szlovákság kü­lön nemzet és mint külön nemzetnek meg­van a természetes joga arra, hogy ebben a köztársaságban egyéni nemzeti életet éljen. A szlovák nemzetnek erre a természeti jo­gára támaszkodva fölhívom az állam felelős politikai és alkotmányos tényezőit, hogy minél előbb valósítsák meg Szlovákia po­litikai önkormányzatát. A szlovák kérdést csak az önkormányzattal lehet úgy megoldani, hogy a szlovák nem­zet a cseh nemzettel egyenjoguvá váljék és Szlovákiában a viszonyok konszolidálód­hassanak. A szlovákok harca a politikai autonómiáért lényegében nem más, mint a szlovák nemzetnek a csehszlovák köztársa­ságban az önkormányzati jogok gyakorlati megvalósításáért folytatott harc. Aki a szlo­vák nemzetnek ezt a jogát nem ismeri el és még ma sem tartja tiszteletben — a mi álla­mi függetlenségünk válságos és történelmi pillanatában —, az nem érti meg ennek az államnak értelmét és súlyosan vét léte ellen. Kijelentjük, hogy a szlovák kérdés igaz­ságos megoldása nemcsak a szlovák nem­zet érdeke, hanem a csehszlovák köztár­saság védelmének és biztonságának az érdeke is. Maga a hadsereg nem elég az állam védelmére. Az idő komolysága ka­tegorikusan követeli, hogy az állam vé­delmére lélektanilag is megfelelően ké­szüljünk elő, s hogy mindenekelőtt idejé­ben eltüntessük a csehek és szlovákok közt fönnálló megnemértés okait, mert a cseh és szlovák nemzet egyetértése és bé-‘ kés együttműködése ez a legbiztosabb ke­zesség a mi állami biztonságunk számára. Őszinte kívánságunk, hogy végre már a cseh nemzet felelős tényezői is megértsék ezt és a jövőben ezek szerint rendezzék viszonyukat Szlovákiához és a szlovák nemzethez. A szlovákság viszonya a kisebbséghez — Ami álláspontunkat a kisebbségeket il­letően a keresztény erkölcs, a szlovák ér­dek és az állam érdeke vezérli. Azt akarjuk, hogy a csehszlovák köztársaság békés ott­hon legyen a mi összes nemzeti kisebbsé­geink számára, s hogy ezek a kisebbségek nálunk itthon érezzék magukat s hogy a mi állami politikánk az állam integritásának megőrzése és szuverénitásának respektálása mellett mindent megtegyen, ami a kisebbsé­gek nemzeti, kulturális és gazdasági fejlő­dése érdekében szükséges. A köztársaság elsőrangú érdeke, hogy a nemzeti kisebbsé­geket is belekapcsolja az építő konszolidá­ciós munkába. Ezt a célt követi Hlinka szlo­vák néppártja is, amikor a szlovákiai nem­zeti kisebbségeket pozitiv munkára és Szlo­vákia szebb jövője érdekében meg akarja nyerni. Ezért erélyesen visszautasítjuk azt az állítást, mintha a mi törekvésünk államelle- nes cselekedet lenne. Amint a cseh nemzet kötelessége, hogy az állam érdekében együttműködjék a morvántuli országokban az ott élő nemzeti kisebbségekkel, ugyanúgy kötelessége a szlovák nemzetnek, hogy ugyanezt a föladatot Szlovákiában elvé­gezze. BUKAREST. — A román kormány szer­dán déli félegy órakor a királyi palotában Károly király vezetése mellett miniszterta­nácsra gyük össze s azon Miron Cristea pátriárka, kormányelmök benyújtotta a kor­mány lemondását. A minisztertanácson a pátriárka, miniszterelnök hosszabb jelentés­ben ismertette a kormány eddigi működé­sét s kijelentette, hogy az uralkodó által reábizott feladatot teljesítette. A kormány — úgymond —- mostani összetételében szükségesnek mutatkozott arra a célra, hogy uj alkotmányt dolgozzon ki és külön­leges törvények által biztosítsa az állam uj berendezkedésének sima menetét* Az uj al­kotmányt a nép elfogadta, sőt a kormány az április 1-én esedékes uj költségvetési tervezetet is elkészítette, ezzel teljesítette azt a feladatát, amelyet megalakulásakor magára vállalt s amivel az uralkodó meg­bízta. Elkészült az a hid, amelyen át a ro­mán nemzet uj élet felé haladhat. Ezért be­nyújtja az összkormány lemondását. Végül a miniszterelnök köszönetét fejezte ki az uralkodónak azért a támogatásért, amelyet a király a kormány iránt tanúsított és biz­tosította egyben az uralkodót arról, hogy a kormány minden egyes tagja továbbra is a leghűségesebben rendelkezésére bocsátja szolgálatait. A király a lemondást elfogadta, majd a lemondott kormány tagjait ebéden látta vendégül. Az uj kormány megalakítására vonatko­zó tárgyalások szerdán délután kezdődtek meg. A király újból Cristea Miront bízta meg az uj kormány megalakításával. Az uj kormány liberálisok nélkül Beavatott politikai körökben úgy tudják, hogy az uj kormányban ismét a különböző pártok ve­zetői fognak helyet kapni, csupán a liberális párt tagjai maradnak távol. Ugylátszik, a kormány- válságra azért volt szükség, hogy a liberálisokat eltávolítsák a kormányból. Az uj kormányban a liberálisok kivételével a lemondott kormány tag­jainak nagyrésze helyet fog foglalni. — Ebben a történelmi pillanatban hivat­kozunk a szlovák nemzet összes hü fiaira és leányaira, hogy osztályra és felekezetre való különbség nélkül megértsék az idők ko­molyságát s hogy ehhez mérten a politiká­ban is megnyilvánitsák szlovák nemzeti meggyőződésüket, mert ha valamikor, ak­kor ma van szükség a szlovák nemzet egy­ségére és egyetértésére. A szlovák nemzet egysége mentett meg bennünket a múltban is és a szlovák nemzet egysége és egyetér­tése fog minket megmenteni a jövőben is. Elégtétellel állapítjuk meg, hogy Hlinka szlovák néppártjának politikája — amint ezt a legutóbbi külpolitikai és belpolitikai ese­mények is világosan megmutatták —< helyes és indokolt s ezért a jövő fejlődésére nyu­godtan és fölkészülten tekintünk. Végül ki­jelentjük, hogy a szlovák nemzet igazságos és természetes jogaiért való küzdelmünkben senki minket meg nem félemlithet s ebben a harcban minden körülmények mellett tovább kitartunk és szilárdan hisszük, hogy Isten segedelmével győzünk. Lengyel autonómista felszólalás Ezután dr. Wolf, a csehszlovákiai lengyel kisebbség nyilatkozatát olvasta föl, amely szerint a lengyel kisebbség Csehszlovákiá­ban tizenhét éve harcol az alkotmányban biztosított jogaiért. — Az eddigi politika .— úgymond — a lengyel lakosság elnemzetlenitésére töreke­dett. 1934-től 1936-ig, amikor a lengyel la­kosság erélyesen követelte jogait, úgy lát­szott, hogy változás áll be s a lengyel ki­sebbségen esett sérelmek jóvátétetnek. Mi­vel a tescheni lengyel kisebbség az 1937 február 18-án tett kormánynyilatkozat után sem nyerte el követeléseinek teljesítését, ezért elhatározta, hogy most követelni fogja sorsának radikális megjavítását. A lengyel helyzet alapvető rendezése — úgymond — csak az önkormányzati jogok megadásával lehetséges, mert csak ez biz­tosíthatja a lengyelség további elnemzet- lenitésének megakadályozását és az 1920- as helyzet visszaállítását. Sliwka lengyel kommunista élesen ki­kelt dr. Wolf nyilatkozata ellen és szemére- vetette, hogy nincs joga a tescheni lengyel nép nevében beszélni, mert a csehszlovákiai lengyelség nagy része állítólag Wolf ellen van. Sliwka szerint az, amit dr. Wolf kije­lent. nem más, mint a külföld parancsa cs a tescheni lengyelek ezzel nem azonosíthat­ják magukat. Lemondott a román kormány A király újból Cristea Niront bízta meg kormányalakítással

Next

/
Thumbnails
Contents