Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)
1938-03-31 / 75. (4518.) szám
4 1938 március 31, csütörtök. Histtöséfi/édetem *■—, ezzel a címmel jelent meg a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Kisebbségjogi Intézetének folyóirata. Az uj szemle is élénk jele annak az örvendetes, egyre fokozódó reális érdeklődésnek, amelyet a magyarországi tudományos, irodalmi, szellemi társaságok és körök a magyar nemzeti kisebbségek kérdései iránt tanúsítanak. Talán különösen hangzik, hogy húsz év elmúltával még az érdeklődés örvendetesen fokozódó jelenségeiről számolunk be: de sokat beszéltünk, irtunk, róla s tudjuk, hogy a magyarországi közönség mily nehezen lépett a kisebbségek iránti reális érdeklődés egyedül járható útjára. E magatartás magyarázására elég mentőkörülményt sorakoztathatnánk föl, említsük a legfontosabbakat: a magyaroknál teljességgel hiányzott a határon kivid érő nemzettestvériség fogalma,, — mint ahogy ez megvolt sok európai nemzetnél, különösen a németnél, vagy csehnél, — s a magyarok ehhez képest Trianon után nehezen illeszkedtek bele az uj fogalomkörbe, mm is szólva arról, hogy a kis Magyarország a világháború óta oly nagy megpróbáltatásokon ment keresztül., hogy sokszor már kívánni sem lehetett lakóitól, hogy több és megfelelőbb figyelmet szenteljenek az országhatáron túl élő magyarok problémáinak. Időbe telt, mig ez a helyzet megváltozhatott. Ma már az intézmények sora foglalkozik a kisebbségekkel: az egyetemek mellett kisebbségi intézetek alakultak, vannak folyóiratok, amelyeknek egyedüli hivatása a kisebbségi kérdés tanulmányozása, — de ezeken kivitt is, majd minden számottevőbb folyóirat állandó rovatot szentel a három utódállambeli magyarság életének; s itt említsük meg mindenekelőtt a Magyar Szendét, amely alapítása óta — tiz éve — példás rendszerességgel tájékoztatta olvasóközönségét a kisebbségi magyarok életkörülményeiről. A kisebbségi kérdések általános reális ismeretétől még ma is messze tart Magyarország müveit társadalma. A kisebbségi kérdés címe ' alatt immár sok szervezet működik —, de igen 1 találóan jegyzi meg a Kisebbségvédelem első 1 számárnak egyik cikkírója, Rónai András, hogy: 1 inagy baj az intézményeknek tervszerűtlen mii- 1 ködése és az együttműködés szinte teljes hiú- y nya. Ennek a hibának a kiköszörülése — írja ( tovább — nehéz feladat s a sajátos magyar ‘ viszonyok ismeretében szinte megoldhatatlan- 1 vak látszik. — Reméljük, hogy ez a kis pesszi- 1 mizmus a javulás biztos előjele, mert változás c mindig csak akkor születik, amikor az emberek 1 keserűen meggyőződnek a fennálló helyzet tart- ( hatatlanságáról. — De mi, kívülről figyelők, - akik örvendve követjük, ha Magyarországon " a kisebbségi kérdés felfogásában komoly változások észlelhetők, mi kisebbségi magyarok azt I is észrevesszük, hogy a magyarországi kisebb- * ségi intézményeknél nemcsak az a baj, hogy 1 tervszerütlenül és együttműködés nélkül dől- 1 goznak, hanem az is, hogy túlságosan elvontan 1 kezelik ezt a pár excellence gyakorlati kérdést. [ Mert a kisebbségi élet figyeléséből lassan tudó- ( mányos diszciplína született Magyarországon, t vannak tudósok Magyarországon, akik sokkal 1 jobban ismerik a csehek nemzetiségi harcát, Masaryk vagy Benes müveit., mint maguk a j csehszlovákiai magyarok, kitűnő jártassággal ( bírnak a kisebbségi tudományos irodalomban: j szórni azt csinálják, ami például a csehszlová- , kiai magyaroknál hiányzik: tudományosan művelik a kisebbségi kérdést. Hiányzik azonban 1 Magyarországon a kisebbségi élet, gyakorlati 1 ismerete s ezen a hiányon nem lehet máskép- < pen segíteni, csakha megszervezik — mondjuk i — a nyári vándorlásokat a némát Wander- } vogelok mintájúra, mert amíg Magyarországon tudós intézetek és szemlék fogják csak ápolni a kisebbségi kérdést addig nem is számit ka- 1 tünk a magyarországi kisebbség szemlélet gyö- i keres és kívánatos változására. < Az uj folyóirat, a Kisebbségvédelem két i irányban figyeli a kisebbségi kérdést: tudomá- ■< nyosan és gyakorlatilag — és ebben találjuk ( dicsérendő értékét is A Kisebbségvédelmet Elekes Dezső szerkeszti és a kéthavonként megjelenő szemle beköszöntőjét Kenéz Béla, a Ki- : sebbségjogi Intézet igazgatója irta, kiemelve 1 a folyóirat egyik célját: ébrentartani a magyar * társadalom fogékonyságát a kisebbségi kérdés ‘ nagy fontossága iránt. — Plachbarth Ernő „A ' kisebbségi jog és alapvető problémáinak, jelen- ] tősége a magyar jogtudomány szempontjából“ , cimü cikkében hangoztatja annak fontosságát, ( hogy necsak elméleti, de mentői több gyakorló,ti jogász foglalkozzon a kisebbségi jog pro- \ blémáival. — Rónai András a kisebbségtudo- má.ny fogalmát és tartalmát analizálja és hang- j súlyozza, hogy itt nem az elméleti igazságok keresése a fontos, hanem ismeretek és tapasz- : tolatok szerzése a gyakorlati akciók számára. Thirring Gusztáv az asszimiláció statisztikai . megfigyelésének főbb szempontjait ismerteti: , a kisebbségi kérdés egyik legfontosabb részleténél, az asszimilációnál két merőben elütő ti- . pust különböztet meg, a természetes és a mesterséges asszimilációt. — Barsy Gyula „A nemzet, a nemzetiség és a nép“ cimü tanulmányában a kisebbség politikai fogalmát írja körül. — Páll András a magyarság számbeli fejlődésével foglalkozik, Kardos Béla a, jugoszláv föld- . reformmal kapcsolóiban rámától a magyarságot és a németséget ért nagyarányú veszteségekre. — Gogolák Lajos a magyarországi kl- gebbségtudomány két nagy halottjáról, emlékeik mag: Steier Lajosról, aki a csahszlovdlttai A mai magyar nyelv (Francia tükörben) BUDAPEST* —■ A szakember módszeresen szenvedélyes filológiai érdeklődésével nyitottam magam elé Sauvageot nagy szótárának nemrég megjelent második, magyar-francia részét, ezt az 1400 oldalas hatalmas kötetet, amely 100,000 magyar címszóhoz ad francia megfelelőt rengeteg magyar szólásmód francia értelmezésével. Azt gondoltam, hogy mint őt évvel ezelőtt, a francia-magyar rész megjelenésekor tettem, rövid és lelkes kalaplengetéssel köszöntőm a kötetet, mert ez a rész is kitűnő. Gondoltam, hogy közokulásra ideiktatom azoknak a magyar nyelvben meghonosodott francia szavaknak töredékes jegyzékét, amelyeket a francia már rég más szóval fejez ki; egy-két érdekességet kiemelek, és kész! (Hamar megkeresem a szótárban, benne van! ... és kész! = ... et puis c’est fini.) De aztán lapozgatás közben észrevételeim köre kiszélesült szótáron kívüli dolgokra. Tartsunk azonban rendet* Vegyük előbb a mulatságos dolgokat. I. Ki kételkednék abban, hogy a pliimó francia kölcsönszó a magyarban? Az is, csakhogy a francia azt, amit mi plümó-nak nevezünk, édredon-nak hívja. íme a többi: (félreértések kikerülése végett közlöm, hogy a vastagon nyomott a ,,magyar“ szó) lavór = cuvette; manikűr = manucure; vasúti restauráció (restaurant) = buffet; garderób = vestiaire; gardedám = chape- ron; gardírozni (a francia „garder" ige, a német „ir" s a magyar „oz“ igeképzővel) chaperonner; zsúr = reception, thé; gratulálni — féliciter; frizura = coiffure; sezlón (chaise longue-ból) = divan; trancsirozni =3 découper; (vasúti) kupé — compartiment; kupié = scie á la mode, chanson; perron = plate-forme (villamoson)* quai (pályaudvaron); lorayon = face-á-main; nipp = bibelot; konzol = psyché; drogéria = parfumerie; blamázs (mellesleg van bláme, blámer, de blámage szó nincs a franciában) — honte: zsuzsu = brimborion; trikó = maillot; passzol (a ruha), = va bien. Ezeket mind hűségesen igy közli Sauvageot. Magam nem is nagyon kerestem őket, csak úgy megakadt rajtuk futkosó tekintetem. Sok henye sző, a mából nézve álfrancia. de nyelvtudományi szempontból azért érdekes, mert zömük még 18. századi kölcsönzés az akkor Európa-szerte divatos társasági franciából, más részük meg német közvetítéssel került, ugyancsak régen, hozzánk. Különös, valódi filológus öröm a mai magyar élet szavainak francia megfelelőit is böngészni. 10 fok Celsius = dix degrés centigrades; sípoló fazék = marmite nor- végienne; (ez) kész kabaré = c’est vaude- villesque; tiltott közlés = publication illi- cite; tiszáninneni egyházkerület = district ecclésiastique en degá de la Tisza; razzia — rafle; mozirendező = cinéaste; aszpirin tabletta = comprimé d’aspirine; szakaszhatár = fin de section; zokni = chaussette; zoknitartó = jarretelle; smirgli = émeri; világos sör = biére blonde; kinn van a vízből! = étre bien avancé!; smucig == chiche; strandfürdő = bain-plage; srác = petit enfant; rémhír = nouvelle alarmiste; sla- masztikában van = il est dans le pétrin; felcsipni egy nőt = lever une fémmé; trotil nemzetiségi kérdésekkel foglalkozott és — Bajza Józsefről, aki mint horvát és délszláv szakértő tanulságos példát szolgáltatott arra, hogy fiatalságunknak minél többet kellene a Balkán kérdéseivel törődnie. ■— Az irodalmi szemlében, többek közt, örömmai olvassuk Machnyik Andor „Csallóltöz“ cimü könyvének ismertetését: valamennyi kisebbségi táj ilysze- rü feldolgozását mielőbb meg kellene indítanunk, — írja a, könyv kritikusa. — A csehszlovákiai, romániai és jugoszláviai magyar kisebbségi életről szóló bő beszámolók zárják le a Kisebbségvédelem első számát, s reméljük, hogy további számai is hasonló gazdag tartalommal fogják majd szolgálni a magyarság számára oly életbevágóm fontos kisebbségi kérdés ügyét, iM = gáteux; k[»»zakasz = section h parcours rédouit; snájdig = pimpant; na, szervusz =* allons, au revoir; valutacsempész = con- trebandier en devises étrangéres; milyen marha voltam... = ce que j’ai été idiot...; kuss = coucher! (kutyának), ta gueule (embernek); dumál = palabrer, és igy tovább. Ugyancsak tanulságos és mulatságos a különlegesen magyar fogalmak és szólásmódok francia magyarázatait olvasni. Például a kadarká-t úgy magyarázza, hogy ,,a rózsaszíntől vörösig árnyalódó világosszinü bor, amely emlékeztet a délfranciaországi rózsaszínű borokra'*. A malomalatti politikusba neki egy szava van; politicailleur. — Hogy ityeg a fityeg? francia népiességgel igy hangzik: eomment cela gaze-t-il? — Azt sem tudta, fiu-e vagy lány kifejezés francia népies megfelelője azt mondja, hogy a szalonnát nem tudta megkülönböztetni a disznótól: il n’a pás su si c’était du lard ou du cochon. — Ezt az aranyos magyar kifejezést csókos száj már csak körülírni tudja: bouche faite pour le baiser. — Csóka a csókának nem vájja ki a szemét franciául úgy mondódik, hogy a farkasok nem falják fel egymást: les loups ne se mangent pás entre eux. —» A kocsonya értelmezéséhez három szóra van szüksége: gelée de porc. — Tehénen a gatya (a francia kötényről beszél) = cela va comme un tablier á une vache. — Körömfeketényit sem enged (kissé nagyobb mértéket használva hüvelyket mond a francia) = ne pás céder d'un pouce. — Körjegyző, pattogtatott kukorica, fröccs, főzelék feltéttel, kistájgerol, klotür- lámpa, főispán, alispán, káposztás rétes, disznótor s még sok egyéb ilyes magyar különlegességet csak körülírással tud a francia kifejezni, ami egyúttal rendkívül érdekesen világítja meg a magyar és francia élet különbségeit, mert például iki gondolta volna, hogy Franciaországban nem divat a jellemzően pesti „kistájgerolás**, annyira nem, hogy szava sincs rá a franciának és Sauvageot négy-öt sorban tudja csak megmagyarázni. n. így böngészgetve a gyakorlati és tudományos szempontból egyaránt remek szótárban, egyszerre csak félretoltam jegyzeteimet s a filológus gondolat, mint betontalapzatról a repülőgép, egyszerre csak fellendült a szóbogarászásból az általánosabb megállapítások magasságaiba. Sok volt s ma is sok a panasz a franciamagyar megértés hiányosságain. De hogyan is érthette volna meg a magyar a franciát és viszont, amikor a két nyelv gondolkozásának egymáshoz illeszkedése egyedül és csupán szakemberek évtizedes külön tanulmányának tárgya és eredménye volt? Aki nálunk franciára adta fejét, az vagy fejest ugrott a franciaságba s kéziszótárul a franciát franciával magyarázó ,,Kis La- rousse“-t használta, vagy kénytelen volt magyarsága és franciául tanulása közé segítségül beiktatni a kettőtől annyira különböző németet, mondjuk a Sachs-Villatte szótárral. Az első ut nehéz volt, mert előbb jól meg kellett tanulni franciául. A második tán még nehezebb, mert aki nem tudott német módra németül, azt a Sachs-Villatte sokszor tévútra vezethette. Lehetett-e ilyen körülmények között arra gondolni, hogy kereskedő, ügyvéd, orvos szakkörén belül, csak némi francia tudással, filológusok vagy kint élt magyarok segítsége nélkül franciáról magyarra vagy viszont fordítson? De francia irodalmi müveket is vagy léhák németből vagy filológus augurok fordíthattak eredetiből. Arról ne is beszéljünk, hogy francia előtt a magyar gondolat, nyelv „villogó gatyák ostobaságaitól hemzsegő megközelíthetetlen terület volt. Mi egypáran, akiknek fiatalsága háború előttre esett és sok időt töltöttünk Francia- országban, olyan tudás birtokosai voltunk, amely sehol könyvben nem volt található. Hosszú évek során kápráztattuk el a be nem avatottakat, csak fejünkben meglevő tudománnyal, hogy, de uram, a lavoár, lavór franciául „cuvette" s a plümó az „éd- redon" stb. Irta: Laczkó Géza Ha nincs étvágya, úgy igyék néhány napon ét reggel éhgyomorra félpohár természetes „Ferenc József" keserüvizet, mert ezáltal bélmüködése szabályozódig és igy egész emésztése rendibe jöhet. Kérdezze meg orvosát. « A Sauvageot-szótár, amely elsőizben fogja egybe, a francia szókincset a magyarra vetitve s a magyart a franciához viszonyítva, az első lépés az igazi francia-magyar megértés, az általánosan gyakorolható pontos fordítás, a szellemi kapcsolatok kimunkálása felé. Ez egy. A másik megállapitás már egyedül magyar érdekű és jelentőségű. A szótár második részének bevezetésében ezt olvashatjuk: „A szótár használója előtt feltűnhet, hogy sok olyan idegen szót is közlünk, amelyeket a magyar nyelvhasználatban feleslegeseknek és kerülendőknek tartunk.4* Csakugyan elijed az ember, ha a szótárban százával hemzsegő „realisztikus, recidivá- lás, referálás, kolléga, storniroz, kunszt, slampos, center, rezsiköltség, roletta, slepp, klauzula, spaléta, kurtaksa. lestoppol" és társai szavakat olvassa. Rettenetesen ke- vertté vált az utolsó ötven évben a magyar nyelv, latinból, olaszból (kuperta, kre- denc), németből, franciából egyenesen vagy német közvetítéssel elvontabb fogalmak vagy uj tárgyak, személyek nevel mini nyugati burján erőszakoskodtak el a magyaros magyar nyelv ritkuló búzatábláján. Mondhatatlan módon tele yan nyelvünk idegenességekkel. | A szótárnak azonban Igaza van, hf£v za gyvaság is, amit elénk mutat, ez a mán gyár nyelv szókincse és állapota a huszadik század elején. így van. Letagadhatat- lanul. A „slampos** például nem magyar szó? Ki merné azonban azt állítani, hogy nem használja lépten-nyomon az élő magyar nyelv? A nyelvhelyesség és tisztaság szempontjából szörnyű slamposság (lomposság)] spalétáról (ablaktábla) és kurtaksáról (na, de most! „Gyógydij?", ez rossz, „gyógyhelyi dij?", mit jelent? — „országomat egy jö szóért" kiálthatná egy filológus III. Ri- chárd!) beszélni — versben és finom irodalmi műben kirí a gondos stílusból, de ha egy budapesti csikágói ténsasszony szellemi mivoltát festem, nem adhatom szájába a „te, slampos disznó" helyett a „te, lompos" karakánságot s az is meggondolandó, hogy lompos—slampos mint szinonimapár gazdagodást jelent az egy „lompos*’ szó mellett. Sajnos, a nyelvtisztaság sokszor nyelvszegénység. viszont a nyelv gazdagodása legtöbbször nyelvrontás is idegen elemekkel. Igaz, hogy a mai angol nyelv valami századokkal ezelőtti borzalmas nyelvronfás szüleménye, de ma már állandó képe é3 angol, angolnak ismert és jellemzett képa van. A magyar most menne át a rontva gazdagodás e fejlődési fokán? Ezt csak az idő fogja eldönteni. A magyartalanságokat persze irtani kell, de módjával, mert nem minden idegen szó idegenszerü; sajnos, a taxi ma magyarabbul hangzik, mint a „géperejű bérkocsi" s akármilyen ronda a stornirozás szó, mit használjak helyette, hogy röviden és teljesen megértessem magam? A Sauvageot-szótárral önmagába nézhef a magyar nyelv s mi e tükörre hajolva mint a nyelvtisztaságért harcoló iró megijedünk s mint filológus elálmélkodunk a "természet; legszeszélyesebb s legtöbb törvényszerűséget mutató és rejtélyesen követő alkotásán* « nyelven.
