Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)
1938-03-27 / 72. (4515.) szám
1938 március 27, vasárnap. Sándor Imre: Mely színi jelentés Műtermi látogatás Nem kell korrá különös adottság, hogy tehetséges festőnek rosszul menjen a sora. Tudunk nagy festőkről, akik a legnagyobb polgári fellendülés idejében is nyomorog^- tak, ha más miatt nem, belső forradalmi" ságuk, egyéniségük tüntető különállása miatt. A világihelyzet és a világmüvészet távlatából nézve talán nem is volna nagyon aktuális afölött keseregnünk, hogy — Kassán nem megy jól a sora a magyar festőnek. Mégis okunk van, ha nem is a keservesre, legalább meditálásra. mert az ember olyan —- és olyannak kell lennie, —- hogy a legnagyobb viharban is, ha csak pillanatnyi megnyugvása is van. legszívesebben törődik a maga kis kulturjátékai- val. És éppen er a kis játék segíti át az embert, sőt az emberiséget minden viharokon, mert tuűát a viharokon, ha nem tekint fel, hanem makacsul rajzolja köreit a porba. Maradjunk csak itt mi is a porban. Magyar művészet, kassai magyar festők. Úgy tudom, tizen vannak mindössze, akik a Kazinczy Társaság képzőművészeti szakosztályába csoportosultak. Először egyet vegyünk szemügyre közülök. Ez a kiemelés nem az első hely a ranglistán, de a legjobb mód egy általános, nem biztató helyzet megvilágítására. Jakoby Gyula. Harmincöt éves. Nem utolsó ember hivatalos megvilágításban sem, mert 1934-ben a kassai festők cso- portkiállitásán, amelyen egyaránt résztvet- tek magyarok és csehszlovákok, ő nyerte Kassa város nagydiját. 1927-ben pedig Budapesten csoportkiállitáson vett részt ésj Petrovich Elek, a Szépművészeti Muzeum akkori igazgatója, két képét vásárolta meg a muzeum számára. Ez talán kifelé szolgálhat mentségül, amiért róla írunk először, a valódi ok az. hogy véletlenül az ő műtermébe jutottunk el először. És nagyon örülünk, hogy eljutottunk. Nem azért, mintha valami szivetderitő látvány volna ez a műterem. Láttak már műtermet pincelakásban? Hát ez az. Még pedig családi házban. Jakobyék saját házában. Mégsem jut jobb hely a műterem számára. mert a kültelki kis földszintes házat nem festésből, hanem hasznos iparból szerezte a festő apja és Kassa város nagy- dijas festője nem keres annyit sem. ameny- nyivel kárpótolni tudná a szűkén élő családnak egy földszinti szoba bérét, ahova besüt a nap. Ide bizony nem süt be a nap, a két kis pinceszobából álló műterembe. Véletlenül gyönyörű idő van odakint, a látási viszonyok itt a pincében is türhetőek, a temperatura kevésbé. Pedig a festő már órákkal előbb befütött a látogatók tiszteletére. Festőállványt, festéket, vagy éppen készülőben levő képet nem látunk, képet azonban elég sokat. Képek borítják a két szoba falait, de még a pimcelejárat falait is. Igyekszünk a keletkezés idősorrendjében végignézni a képeket, amelyeknek túlnyomó része olajfestmény. Megtudjuk, hogy tizenhétéves korában kezdett festeni, kezdetben Kron Jenőtől, az akkor Kassán időző kitűnő grafikustól tanult, de mestere volt Halász-Hradil Elemér is. Aztán Budapestre került, ott három évig Réthy Istvánnak, a nagybányai festőkolónia meg- alapitójának növendéke volt az akadémián. 1923-ban már a legjobb kassai festők csoportjában állít ki, 1927-ben vesz részt a budapesti csoportkiállitáson, 1929-ben pedig önálló gyűjteményes kiállítást rendez a kassai múzeumban. Mintegy száz képet állít ki ekkor, az erkölcsi siker óriási, eladni azonban mindössze három képet tud. Az eladáshoz nem elég a festenitudás. ahhoz egyéb társadalmi kvalitások kellenek. Jakoby Gyula magába vonult ember, semmi személyi képesség nincs benne, hogy le- küzdje a szülőváros bizalmatlanságát. Csak akkor vannak sikerei, mihelyt kiteszi a lábát Kassáról. Nem beszélünk Budapestről, ahol két képet vesz tőle a Szépművészeti Muzeum, de elég az, ha a szomszédos Eperjesre megy át kiállítást rendezni és máris több képet tud eladni, mint Kassán. A jellemző pedig az, hogy az eperjesi kiállításon majdnem minden képét Kassára <adta el. A következő kassai kiállításon viszont megint nem kassaiak, hanem prágaiak és pozsonyiak vásárolnak tőle. 1935-ben még egyszer próbálkozik Kassán, a legjobb társaságban. Egy Párisban élő kitűnő cseh festő, Veris Jaroslav társaságában állít ki, megint nagy művészi eredménnyel, de úgyszólván semmilyen anyagival. Azóta Jakoby ki sem állít többé. A falakon látható képek közül különösképpen azok fogják meg a laikus amatőrt, amelyek három-négy évvel ezelőtt készültek. Valószínűleg ezidőben jutott el fejlődésben a festő ahhoz a ponthoz, ahol tisztult stílussal és mondanivalóval leginkább megfelelt a közönség ízlésének. Ebből az időből való néhány kassai külvárosi ucca- részlete, sütkérező munkások, üvegmosók a napsütéses udvaron, egy olvadt tónusu női akt. A régebbi képei közül egy női tanulmányfej figyelemreméltó és talán leginkább az idióta frut ábrázoló tanulmány, amely hallatlanul világos, egyszerű, kifejező. Ijesztően kifejező, tárgyra és művészre nézve egyaránt. Nem csoda, 'hogy nem talált vevőre. A későbbi korszakból pedig alig van kép. És ezek között is idegesítő ellentmondás. Van néhány, amelyek becsületes művész-keresésről tanúskodnak, ezek megint napsütéses kerti részletek sütkérező emberekkel. Szinkeresés, szintobzódás. Erőfeszítés a nagyobb meglátásban, nagyon becsületes, nagyon művészi 'keringés a homályban, mielőtt a festő megtalálta volna a tisztuláshoz vezető utat. A spirális, felfelé való fejlődésben itt akadt el a művész pályája. Mert a többi ergy-két uj kép egészen kiesik a fejlődés vonalából. Szabályos, óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosié® • » Üveg — parcellán — villanycsillárok! Modern képkeretezés, üvegezés itiiiiiiiiuiiiiiiniiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiii Telefon 2423 Alapítva 1833 polgári portrék ezek, egészen jól sikerült, kifogástalan portrék, amilyeneket vidéki városházák tanácstermeiben látni. Feddhetetlen portrék feddhetetlen közélati portrékkal. A jó alaptudás megteszi a magáét. Egy hidegre került ember kétségbeesett menekülési, érvényesülési vágyából keletkeztek ezek a képek, biztatásra, félig-med- dig megrendelésre, de nem vették át őket, meurt voltak szerencsésebb nemzetiségi körülmények között levő pályázók. Az erőszakolt, pillanatnyi józanság kísérletei is rosszul sültek el és még inkább visszavetették a művészt. 1 Ismételjük: a műteremben nem látunk állványt, festéket, ecsetet, üres vásznat. Vásznak, festékek el vannak rejtve, ha még vannak. A festő úgy beszél a festékről, mint kockázatos, nagyon nehezen felhajtható befektetésről. De egyébről is beszél a festő. Olyiasmiről, hogy semmi közössége az emberekkel. Az emberi társaság kivetette magából mint nem közéje valót, mint másifajtáju élőlényt. Elkülönítette, börtönbe vetette. Pincebörtönbe, — gondolom. Sok a kép itt, mégis az embernek az az érzése, hogy még több hiányzik. Azok a képek, amelyeknek niagy sikerük volt a múltban, már nincsenek itt. a festő eladta, talán elkótyavetyélte őket, csak fényképet láthatunk egyikről-másikról. De bizonyára nem ezek hiányzanak. Az uj képek hiányzanak, amelyeknek .megfestésére nincs akarat, nincs festék, nincs vászon ... És eszünkbe jut egy régi kassai festő, Kőváry Szilárd, aki valaha különös ruházatban, különös kemény kalapban, szíká- ran, magánosán járkált e város falai között. Kőváry fiatalon halt meg — valósággal éhen'halt, irta róla egy keserű re- krimináló — és néhány évvel későbben lázasan gyűjteni kezdték a képeit. Jött az idegen esztéta, gyűjteményes kiállítást rendezett a müveiből és megállapította ia magas árakat. Ma ritka érték minden Kő- váry-kép, — közülük egyik-másik kísértetiesen emlékeztet Jakoby külvárosi, dagadtsaru uccarészletére, Tipikusan és végzetesen kassai festő mindakettő. Jakoby Gyula: egy a többi közül. Az ember tétován belenyúl a tehetséges kassai művészek életébe és máris kihalássza ta legjellemzőbb életeit. Az ember nem foghat mellé. A magyarság letelepülése a szlávok közé — a történeti kritika megvilágításában Milyen tömegben éltek szlávok a Duna völgyében a magyar honfoglaláskor? ■ a Macourek történelmi tételeinek bírálata egy szlávista tudós tanulmányában m. BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztőségünktől.) Dr. Kniezsa István beható kritikai tanulmányában Macourek eseménytörténeti tévedéseinél sokkal nagyobb jelentőségűnek tartja azt az egész könyvön végigvonuló törekvést, amely Magyarország történetében, az ország anyagi és szellemi fejlődésében a magyarság szerepét minél kisebb térre igyekszik összeszoritani és a nemmagyaroknak, elsősorban a szlávoknak a szerepét minél jobban kidomborítani. Alaptétele szerint Magyarországon a nem-magyar elemek aránya a magyarokkal szemben az első századokban még nagyobb volt, mint az újkor elején vagy a közelmúltban. Miután pedig Magyarországon az idegen elemeket sohasem zárták ki a vezetésből csak azért, mert nem voltak magyarok, természetes tehát, hogy Magyar- ország fejlődésében és kormányzásában számbeli túlsúlyúknál és müveltségbeli fölényüknél fogva mindenkor a nem-magyar elemek játszották a főszerepet Ennek a tételnek szemléltetése céljából Macourek minden korszak tárgyalását egy, a könyv terjedelméhez képest hosszú fejezetben vázolja Magyarország nemzetiségi viszonyait A nem-magyar elemek vezető szerepére vonatkozó nézetei éppen ezeken a fejezeteken nyugosznak. Hiányoznak a részletianulmányok Ha már a nemzetiségi viszonyok rajzának olyan fontossága van Macourek koncepciójában, a viszonyokat nem Ismerő ember könnyen azt hihetné. hogy erre vonatkozólag kimerítő részletmunkákkal rendelkezünk, amelyeknek eredményeit egyszerűen értékesíteni kellett. Erről azonban igy nem lehet szó. Vannak ugyan nagy értékű előtanulmányok, hely- és személynevekkel foglalkozó munkák, amelyek'Magyarország régi nemzetiségi viszonyainak tanulmányozásánál nagy haszonnal értékesíthetők, azonban olyan munkák, amelyek ezt a kérdést településtörténeti szempontból dolgoznák fel, még nem államnak rendelkezésünkre. Talán a szerző maga végezte el ezt a feldolgozást a rendelkezésre álló források és az eddigi tanulmányok alapján? Ez a várakozás Macourek történeti módszerével szemben már a fejezetek olvasásának legelején teljesen alaptalannak bizonyul. Kiderül, hogy Macourek nemcsak nem Ismeri az idevágó forrásokat és Irodalmat — például nincs semmi nyoma annak, hogy Sndlauernek településtörténeti szempontból alapvető fontosságú munkáját, a Vodopls starého Slovenskát valóban használta volna — hanem semmi kritikával nem rendelkezik a hely- és személynévkutatás területén és teljesen járatlan abban a módszerben, hogy miképpen lehet kölcsönszavakból, hely- és személynevekből településtörténeti tanulmányokat levonni. Macourek kritikátlansága Kritikátlanságára jellemző az a helynévlista, amely- lyel a X.—-XI. századbeli Magyarország területén a szlávok túlsúlyát akarja Igazolni. A felsorolt H név közül — amelyeket érthetetlenül kivétel nélkül mind cseh alakban közöl •— tíz olyan vidéken található, ahová a magyarság Macourek szerint a XI. századig fel sem jutott: Morava, Váh, Nitra, Hron, Hlohovec, Trenőín, Beckov, Zemplin, Munkaö, Ung, a X.—XI. századi magyarországgal érintkező „óriási" szláv tömegeket tehát csupán négy névvel: Pest, Cerny Hrad, Csongrád, Bélehrad — illusztrálja. Nagyobb baj azonban, hogy olyan listát közöl, amelyben a neveknek nagy része vagy nem szláv eredetű, mint: Vág, Nyltra, Garam. Munkács, Ung és Fehérvár, vagy pedig bizonytalan, hogy szláv névadáson alapulnak-e, mint Bolondóc és Pest. Ha forgatta volna Melichnek standard müvét a honfoglaláskorabeli Magyarországról vagy Smilauernek említett munkáját, könnyű szerrel sokkal több kifogástalan példát idézhetett volna. A szlávok és magyarok számaránya A magyar nyelv szláv eredetű jövevényeiből, amelyeket Bújnák tanár teljesen elhibázott tanulmányának szellemében a cseh és szlovák nyelvből származtat, messzemenő következtetéseket von le a szlávok és a magyarok arányára vonatkozólag. Pedig a kölcsön- szavak — * bármilyen tömegüek Is —■ ilyen következtetésre nem alkalmasak. Egyáltalában Macourek buzgalmában túlhajtja a szláv kölcsönszavak jelentőségét. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a magyarság saját kultúráját felcserélte a középeurópai kultúrával, amelyet a magyarságnak a kezdő fokon a szlávok közvetítettek. A szláv jövevényszavaknak nagy száma főleg az uj miliőnek a magyarokétól eltérő kultúrájából magyarázandó. E szavakat a magyarság az u] kultúrába való beilleszkedés alkalmával egészen csekély számú néptől is átvehette. JHogy különben a szlávok a honfoglalás korában Magyarország területén nem lehettek olyan „óriási" tömegekben, mint ahogy azt Macourek feltételezi, lég- világosabban bizonyltja éppen az a tény, hogy a szlávokra telepedő magyarság — bár egyébként teljesen beleilleszkedett a szlávok képviselte közép- európai kultúrába — egyáltalán nem tűnt el ebben a feltételezett szláv tengerben, hanem ellenkezőleg: ő szivta fel magába a szlávokat Zala-megyének mai magyar részén például, ahol a helynevek tanulsága szerint az egész honfoglaláskorabeli Magyarország legösszefüggőbb szláv telep területét tételezhetjük fel, a 13. században már egyáltalán nem lehet szláv lakósságot kimutatni. A Magyar Kisebbség márciusi száma. A dr. Jakabffy Elemér szerkesztésében megjelenő, egyedüli utódállambeli kisebbségtudományi szemle márciusi számából Pongrácz Kálmán nagyobb tanulmányát kell kiemelnünk. Szempontok a nemzetiségi és kisebbségi kérdés bírálatához cimü cikke fejtegeti azt az utat, melyet ez a kérdés a nemzetiségből, a jogilag nem védett, de nem is korlátozott fogalomtél a kisebbségek fogalmáig tett meg. Szerinte a két fokozat között a lényeges különbség abban nyilvánul, hogy a nemzetiségi kérdés elsősorban politikai kérdés, míg a kisebbségi kérdés lényege a kultúrpolitika. — A szám szészerint közli az uj román alkotmányt, melynek értelmében Románia nemzeti állammá lett és a román egyházak elsőbbséget élveznek, A Könyvek szemléje Ramneantu Petre uj könyvét ismerteti az Erdélyben 48 községben kötött, vegyesházasságokról. Olyan kérdés, melynek felderítése a csehszlovákiai magyarság szempontjából is esedékes. — Érdekes táblázat mutatja a legutóbbi svájci népszavazást a rétoromán nyelvnek, mint negyedik hivatalos nyelvnek a bevezetéséről. A számok azt mutatják, hogy a 42.940 lelket, számláló rétorománok nyelvét több, mint 500.000 más nemzetiségű szavazó szavazatával emelték államnyelvvé. Néhány lapszemelvény illusztrálja azt a békülékenyebb hangnemet, melyben néhány román napilap ir a magyarokról az alkotmányról megejtett szavazás óta, —A Magyar Kisebbség Csehszlovákiában dr. Puka Zólyomi Norbert elmén rendelhető meg: Pozsony, Kórház- :ucca 4, 4
