Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)
1938-03-24 / 69. (4512.) szám
JR I XVII. évf. 69. (4512) szám • Csütörtök • 1938 március 24 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, hovonta 26 Kfc., külföldre: évente 450, £ SzIoveUSzkÓÍ és TUSZÍTlSzkÓÍ mdgUCLrság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KI. • . öct ö fi képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai napilapja ■gyes szám ára 1.20 K(, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská nlice 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, Hl. emelet. • • TELEFON: 303-11. •• SQRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA. Az aktivizmus alkonya Ellenzékbe vonóinak a nemei keresziengszotíaMáh Csütörtökre várják Zajííek miniszter lemondását - Kettészakadás fenyegeti a német szociáldemokrata pártot - Elutasították a német keresztényszocialisták főkövetelését A párt elnökök Hérámnál az élükön belépnek a kormányba? (d) A németek két aktivista polgári pártja, tehát éppen az a két párt, amely annakidején az aktivista politikát kezdeményezte, kilépett a kormányból és ellenzékbe vonult. Ez a tény több, mint puszta kormányválság, több, mint a kormánytöbbség válsága: ez a Csehszlovák belpolitikái élet történelmi fordulópontja* Egy tizenegyesztendős fejezet záródik, le ezzel a kivonulással s a fejezet fölé az egyik aktivista vezér utólag ezt a címet irta: „A meghiúsult aktivista kísérlet”. . Tizenegy év előtt Masaryk elnök volt az, aki a német kisebbség akkori két vezető polgári pártjának a kormánytöbbségbe való belépését történelmi fordulópontnak nevezte el. Akkor á magyarság is vállalkozhatott volna hasonló kísérletre, de a magyarság vezérei átlátták, hogy a német aktivisták módszere: a minden biztosíték, minden föltétel és kikötésnélküli kormánytámogatás teljesen kilátástalan vállalkozás s eleve eredménytelenségre van ítélve. Ezért óva intették a németeket a bizonytalanságba való ugrástól s nem követték példájukat. A két német aktivista polgári párt tábora a kilátástalan és népszerűtlen politikája miatt a harmadára zsugorodott ösz- szé, s most végre mérleget csinált s a mérlegnek levonta a tanulságait. Ellenzékbe vonult. Ez á záró akkord éppen olyan történelmi fordulópontot jelent, mint volt tizenkét évvel ezelőtt az aktivizmus nyitánya. A mérleget az aktivizmus vezére ezekkel a szavakkal fejezte ki: „Az 1926-ban megkezdett kísérlet, amely a kormánnyal való együttműködés utján akarta biztosítani a német kisebbség életjogait, meghiúsult, az 1937 február 18-iki kormányhatározattal bevezetett politika tigyancsak csődöt mondott”, Ennél lapidárisabb és lesújt óbb ítéletet eddig nem mondtak az aktivizmusról. De meggyőzőbbet sem. Hiszen a legilleté- kesdbb aktivista vezér mondta. A legjobban értesült, a legközvetlenebbül érdekelt fél. E csődbejelentés után a német aktiviz- onusból már csak a csődtömeg maradt meg, egy kettészakadás előtt álló marxista párt, de már ez is inkább csak csőd, mint tömeg, mert a tömegei elpárologtak s nagy részük már vagy a szudétanémet pártiban van otthon, vagy legalább féllábbal oda tartozik s mindkét oldal felé fizet tagdijat. Az aktivizmus alkonyát mutató kép teljességéhez tartozik még annak a megemlítése, hogy a német agrárpárttal egyidejűleg a most parlamenti képviselettel nem bíró, de a régebbi kormányaktivizmusban tevékeny szereppel bírt német iparospárt is föloszlott és beolvadt a szudétanémet pártba. A német aktivizmus szomorujátékának ötödik fölvonásában az a legszomorubb, hogy az aktivizmus vezérlete csak 11 év múltával jutott ahhoz a belátáshoz, amelyet a magyar ellenzék már az induláskor előre megjósolt számára. Ettől a kudarctól megkímélhette volna magát és általában az összes nemzeti kisebbségeket. Mert ellenszolgáltatás nélküli kormánytámogatásával 11 éven át alibit szolgáltatott a kormánytöbbségnek ahhoz a látszathoz, hogy itt a nemzetiségi kérdés körül nem igen lehet rendezni való, ha a németek a kormányban vannak. Ennek a látszatnak a szolgáltatásával 11 évig elodázták a nemzetiségi kérdések gyökeres rendezését. Felelősségüket csak némileg enyhiti, hogy most ellenzékből kísérlik meg kiharcolni azt, amit mint a kormányhatalom részesei nem tudtak elérni* PRÁGA. —' A belpolitikában egymást kergetik a sorsdöntő fontosságú események. A szudétanémet táborban elsőnek a német agrárpárt jelentette be a kormányból való távozását és csatlakozását Henlein mozgalmához. Egyidejűleg Spina miniszter lemondott. Ugyancsak tegnap Stenz volt nemzetgyűlési képviselő, a most parlamenti képviselet nélkül álló német iparospárt elnöke kiáltványt intézett pártja tagjaihoz, amelyben kihirdette, hogy a német iparospárt föl- oszlik és fölszólította tagjait a szudétanémet pártba való belépésre. Ma Prágában a német keresztényszocialista párt foglalkozott a német aktivisták táborában beállott uj helyzettel. A pártelnökség egyelőre nem hozta meg végleges határozatát, de jólértesült körökben úgy tudják, hogy elvileg az ellenzéki politika mellett döntöttek. A párt parlamenti klubja szerdai ülésén elhatározta, hogy követelni fogják a német hivatalnokok arány- lagos kinevezéséről szóló kormányhatározat törvénybeiktaíását. A csehszlovák körök ezt a követelést csak ürügynek tekintik, hogy a párt a kiDe az aktivizmus alkonyából értékes tanulságot vonhat le a kormánytöbbség is. Azt a tanulságot, hogy ha valamely nemzeti kisebbséggel kíván megegyezni, akkor az illető népnek a többségével kell a megegyezést keresnie, nem pedig a kisebbségével, mint ahogy a németek esetében csinálta. A 66 német népképviselő közül 44 volt ellenzéki, a szudétanémet párt tagja s 22 aktivista, kormánytámogató. A kormány azt hitte, hogy elég ezzel az egyharmadot jelentő kisebbséggel megállapodni s az eredmény az, hogy a kisebbséggel való megállapodás értéke a minimumra zsugorodott, mert a többség nem ismerte el a kisebbséggel való megállapodás érvényét, sőt most végül az aktivisták maguk is megfutamodtak a megállapodástól. Most már a 66 német népképviselő közül csak 11 számit aktivistának, ez a hatodnyi töredék igazán nem beszélhet a csehszudétanémet nép nevében. És a kormánytöbbség sem mondhatja, hogy a németséggel kiegyezett, ha ezt az egyességet mindössze a németek egyhatoda helyesli, az öthatoda pedig elégtelennek találja. Ugyanez a helyzet a magyarság felé is. A kormánytöbbségnek a német példán okulva be kell látnia, hogy nem elég a csehszlovák agrárpártban és a csehszlovák szociáldemokrata- pártban levő alibimagyarok helyeslő bólo- gatása, hanem igenis egyedül a magyarok egyetlen magyar politikai keretének a véleménye a döntő. A német példán a magyarság is szemlék tetőén láthatja, mit ér általában az aktivizmus, de különösen mit ér a ínagyár aktivánság visszautasítása esetén ellenzékbe vonulhasson. A csehszlovák politikusok véleménye szerint ugyanis a követelés teljesíthetetlen. Ennek megállapítása következett be a kormány a kormány politikai bizottságának mai ülésén, amely a német ke- resztényszocialisták követelésével foglalkozott. A bizottság megállapította, hogy a követelés az alkotmánytörvénybe ütközik. Az uj helyzet következtében a cseh néppárt árámek elnökletével szintén kJfubüiést tartott és sajnálattal állapították meg, hogy a német keresztényszocialisták távozásával a kormányban egyetlenegy katolikus párt marad. Politikai körökben biztosra veszik, hogy Zajicek német keresztényszocialista miniszter a csütörtöki nap folyamán lemond. A német keresztényszocialista párt ugyan tárgyal a szudétanémet párttal, de egyelőre csak a nemzetiségi kérdésekben kíván szorosan együtthaladni Henleinnel, mig szervezetileg megtartaná önállóságát. A német aktivista polgári pártok ellenzékbevonulásával a kormánytöbbséget egész uj alapokon építik át. Illetékes helyeken az a kiván*v izmius. Há a német ennyit ért, mennyivel] kevesebb hasznunk van a magyar aktiviz- musból. Sőt még a lengyellel való összehasonlítás is mindent megmagyaráz. Példa rá a vasúti és postai nyelvhasználatról szóló rendelet. Ezt a magyar aktivizmus- nak úgy sikerült „kiharcolnia”, hogy azt a jogot, ami nekünk a törvény betűje szerint 20 százalékos számaránytól kezdve járt; 50 százalékos számaránytól kezdve kaptuk meg. A lengyel kisebbség számára két nappal később a 20 százaléktól adták meg ezt a kedvezményt. így mozgatták a magyar aktivisták a magyar érdeket — hátrafelé. Szerencse, hogy a magyar ellenzék tiltakozott az ilyen „vívmány” ellen s így a magyar közvélemény megnyugtatására a kormány sietett közölni, hogy az aktivisták áltál istenített non plus ultra vívmány, a „Magyar Február 18” csak első etap, utána megkapjuk azt, amit követelünk, a lengyelek és németek részére 20 százaléktól kezdve megadott kedvezményt. A magyár aktivisták csak utólag, megkésve értesültek erről a félhivatalos közlésről. A németekkel való összehasonlításban nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a német tömegek mégis csak jobban megbízhattak a német aktivista pártok német nemzeti programjában, mert hi$zen mégis tisztára német párt- keretek voltak. És mégsem bíztak meg, a tömegek elfordulása késztette a pártvezéreket arra, hogy a tömegeik után az ellenzékiségbe vonuljanak. Hogy bízzanak akkor a magyarok az úgynevezett magyar aktivistákban, akik csehszlovák nemzeti érdekeket szolgáló csehszlovák pártokban ülnek ság merült fel, hogy valamennyi koalíciós párt elnöke lépjen be a kormányba s igy erősítsék meg a népszerűbb politikusok bevonásával a kormány tekintélyét. E kombinációk szerint úgy Beran agrárpárti, mint Hampl szociáldemokrata pártelnök bekerülne a kormányba. Értesülésünk szerint Beran hajlandó erre, Hampl azonban idegenkedik a tervtől. Beran természetesen egészen uj helyzetet teremt, mert mint a veztő kormánypárt elnöke, nem kaphat más szerepet, mint a kormányelnök funkcióját. Megjegyzendő, hogy Beran külpolitikai, valamint belpolitikai elképzeléseit, amelyek annak idején olyan nagyfokú ellenzést és vitát váltottak ki, az újév óta történt események erősen igazolták. Ha a pártelnökök kormánya valósul meg, akkor Hodza miniszterelnök más funkciót látna el. Egyébként úgy hallani, hogy Hodza a jövő hét elején újból kísérletet tesz a szlovák néppárttal való tárgyalások fölvételére. Állítólag rnagánmegbeszéléseket készül folytatni a szudétanémet párt egyik megbízottjával is. Cseh körökben mély benyomást keltett az, hogy a szudétanémet párt a volt német agrárpárt mandátumaival jos akik nem annyira a magyar érdeket képviselik a csehszlovák pártok felé, hanem a csehs2loválk pártok érdekéit a magyarság felé? És még egy fontos tanulsága van a német aktivista fordulatnak. Az, hogy a fordulatot éppen a fiatalság lendítő ereje harcolta ki. Eddig állandóan csak azt hallottuk, különösen az úgynevezett aktivista berkekből, hogy az apák nemzedéke a bűnös abban, hogy itt ellenzékiség dühöng, mennyivel jobb lesz majd, ha a fantaszta apák helyett az a realista fiatalság kerül a nemzetiségek közéletében a vezetéshez, amely már az elemi iskolától fölfelé végig itt nevelkedett, minden idegszálával az itteni kisebbségi élet realitásaiban gyökerezik. Nos, mint a német aktivisták példája mutatja, a fordulatot a megalkuvó apák nemzedékével szemben éppen a fiatalok lendítő realizmusa vívta ki,- de pont ellentétes irányban, ahogy a magyar Prager Pressék jósolgatják. Az öreg német vezérek voltak a bársonyszékhez görcsösen ragaszkodó főkor,mánytámogatók, mig a fiatalok egyszer azt mondták: eddig s ne tovább. Hiába tanítják az ósdi opportunizmus öreg kalendáriumai az apró megalkuvás édes szavaktól hemzsegő ál-etikáját, a fiatalság éppen realizmusa, éppen itteni fölnevelt- sége, saját élettapasztalata miatt nem hajlandó üveggyöngyökért és egy-tál-lencsé- ért elalkudni a népe jogait. Mert a mai fiatalság szemében elsőbb a nép. mint saját egyéni érdéke. Ez a fiatalság a miénk, ellenzéké s nem az aktivista kapitulánsokc.
