Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)

1938-03-23 / 68. (4511.) szám

1938 március 23, szerda. Mátyás király egykori rezidenciája Hainburg lett a 75 milliós német birodalom legkeletibb dunamenti városa A legnyugatibb rajnamenti német város táviratilag üdvözölte Hamburgot Vasárnapi riport a pozsonyiak kedvenc kirándulóhelyéről, a nagy­német gondolat ezeréves határvárosáról ■ ■ A PMH munkatársától-sertés' POZSONY. —1 X „régi*1 Ausztria idejében az első S3Óp tavaszi vasárnapkor rengeteg pozsonyi kereste fel a szomszédos Ausztria kiránduló­helyeit: Wolfstalt, Hamburgot, Deutsdh-Altenbur- got, Patronéit. Az osztrák (határon visszajövet, szi­gorú motozás alá veszik mostanában a csehszlo­vák állampolgárokat is, aminek az emberek nem szívesen teszik ki magukat. De azért vasárnap néhány pozsonyi mégis kirándult ezekre a he­lyekre, (hogy elmondhassa — Németországban volt. A Rajna legnyugatibb német városa üdvözli a Dana legkeletibb német városát X kíváncsiság1 ereje vonatott engem is Ham­burgba, ebbe a régi osztrák városkába, amely Po­zsonytól néhány kilométernyire a hatalmas Né­metország legszélsőbb dunamenti városa lett. A hamburgi városháza kapuja felett horogke- resztes zászló leng. Általában nagyon sok horog- keresztes zászlót lehet látni. A kapu mellett a hi­vatalos közlemények részére kifüggesztett tábláé két távirat szövege olvasható. Az első üdvözlő táviratot Hainburg város polgármestere a múlt pénteken végbement államfordulat után közvetle*! ntü a holland határ mentén fekvő, rajnamenti Emmeriűb város polgármesterétől kapta, magyar fordításban a következő szöveggel: „A német birodalom nyugati legszélső városa a Rajna mentén üdvözli önt és a német történelmi múltban oly gazdag város lakosságát abból az al­kalomból, hogy az egyesülés után ez a város lett a német birodalom keleti legszélső városa a Duna mentén. Heil Hitler! May, polgármester.44 Hainburg város polgármestere ugyancsak távirat­ban válaszolt Emmeridh város polgármesterének. A szöveg magyar fordításban ez: „Nagy örömmel fogadtam én és az ezeréves ha­tárváros, amely a német birodalom legkeletibb vá­rosa lett, szívélyes üdvözletét. Apáink álma: az egységes, nagy Németország vezérünk, Adolf Hit­ler által büszke valóság lett Ezért Heil Hitler, amíg német szó cseng. Klióh, polgármester." Ez a táviratváltás is jellemzi, hogy a nemzeti szocialista forradalom Ausztriában, illetve a Nagynémetország megteremtése mennyire gondos -körültekintéssel történt, & a holland határ mentén fekvő Emmerioh város polgármestere tudta, hogy neki táviratban kell üdvözölnie a dunamenti leg­keletibb német birodalmi város, Hainburg polgár- mesterét. Ebből a városból származott különben száz év előtt a Krisztus-látomásairól nevezetes Emmerich Katalin. Mátyás király és Beatrix boldog napjai Hamburgban Hainburg csakugyan ezer év óta mindig német város volt. Valamikor idáig nyúlt fel a római bi­rodalom, ezen a vidéken számos emlék-maradvány van még ma is a római uralom idejéből. A szom­szédos Deutsdh-Altenburgban egész múzeumot gyűjtöttek össze római emlékekből, amint a po­zsonyi muzeum is őrzi a.z itteni várhegyen akkor tanyázott XIV. (Apolló) légió tégláit. Á legenda szerint itt vonultak fel valamikor a Nibelung- hadak és itt törte meg a germán ököl a római ha­talmat. De az ezeréves német városkának sok magyar vonatkozása is van: Mátyás király és fe­lesége, az olasz Beatrix sok szép napot töltött a hamburgi várban, ahol magyar király uralkodott s Magyarország határát három tenger mosta. Az utóbbi évek egyik legnagyobb magyar szinházi sikerének, Heltai Jenő „A néma levente44 cimü történelmi vigjátékának nagyrésze itt játszódik le a hamburgi várban. 1482-ben Beatrix olasz ze­nészei sok derűs órát, szereztek Hamburgban a népszerű királynak és Mátyás sokszor mondhatta kedveskedőn Beatrixnak, mint „A néma leventé”- ben: „Kedvemre van minden, amit csinálsz . . $ Ezt a Hamburgot is hogy kiporoltad! Csupa derű a vár most, csupa nász! Olyan komor volt.44 De milyen régen volt. mindez Hamburgban, mi­kor már az is oly réginek tűnik, hogy Hamburg — Ausztriához tartozott. A hamburgi hitleristák főhadiszállása Jó habzó sörre az egyik vendéglőbe tértem be; a Kindl-vendéglőbe. A falon Hitler arcképe. — Ebben a vendéglőben sohasem lehetett, látni sem Dollfuss, sem Schuscbnigg fényképét — mondja a vendéglős, mikor neszélgetésbe kezdek vele. — Meln Gastbaus war sc/bon seit jeher das Hauptquartier dér Nationaleozialisten — vallja önérzetesen és talán nagyon hangosan, anélkül, hogy körülnézne; ma már érdemnek számit az, ami tíz nappal ezelőtt még bűn, államellenes cse­lekedet volt. Amikor múlt héten pénteken az esti érákban futótűzként terjedt el a városkában a hir, hogy Scbuscbnigg lemondott és Seyss-Inquart lett a kancellár, ide alarmirozták a titokban megszerve­zett bainburgi SA-fiatalembereket, akikből azon­nal „biztonsági segédhatóságot44 alakítottak, amely­nek tagjai már pénteken éjszaka minden Csehszlovákia felé robogó autót igazoltattak Hamburgban. Ei ifi volt az egyik oka annak, hogy Ausztriából olyan kevesen emigrálhattak; alig ’ egy-kettőnek sikerült idejében elérnie a határt. Egy osztrák lap, amelyet nem keltett gleichschaltolni A vendéglőben belenézek a bainburgi „helyi­érdekű44 lapba. „Niederösterreichischer Grenzbote44 a címe, hetenként egyszer jelenik meg, szerdán. „Die Scihriftleitung'4 aláírással mostanában csak­nem valamennyi osztrák lapnak volt valami be­jelentése a „gleiehseihaltolás" miatt. Ezt a nyolc­oldalas kis lapot nem kellett gleichschaltolni, ez náci-lap volt már azelőtt is, és most büszkén ál­lapítja meg, hogy „wir habén durcbgehalten44. Az üldöztetések ellenére is kivárták a győzelmet. El­panaszolja, hogy a múltban a lap kiváló főmunka­társának, Egon von Pfügl volt szövetségi minisz­ternek több nemzeti szocialista cikkét nem közöl­hették le, de most már annál szívesebben adnak helyet cikkeinek. Csakugyan, ebben a számban is ir Egon von Pfügl egy cikket „A felhők eloszlot­tak44 cimmel. A lap harmadik oldalán vastag gyászkeretben áldozik a nemzeti szocialista moz­galom osztrák halottainak ezzel a mondattal: „És ti mégis győztetek!44 Csupa szenvedéllyel beszél Elrontott gyomornál és az ezzel össze­függő bélzavarok, felfúvódás, émelygés, ho-rnl okfáj ás, láz. hányás, hasmenés vagy székszorulás eseteiben már egy pohár ter­mészetes „Ferenc József44 keserüviz is igen gyorsan, biztosan és kellemesen tisztítja .ki az emésztés utjajt. Kérdezze meg orvosát. ?.•> magas, sisakos, zöld egyenruhás katona felváltja az összegeket és sobillingenkéut dobálja a per­selybe. Gyönyörű napsütés, igazi pompás tavasz van Becsben, mindenki az uceán van Rengeteg né­met katonát látni, mindenféle fegyvernemből, olyib már meg is találta a párját Tipikus bécsi Mizzerlt látok daliás, fess német katonával a leg­közvetlenebb csevegésben ... Általában csupa daliás legények ezek a német katonák Kiválogat­ták Becs számára a legszebb emberpéldányokat. Dollfuss és Sehuschmgg érájáról. Egyik cikkben ezt írja a lap munkatársa: „Március ÍO-én, csütör­tökön este 10 óra tájban, amikor az uccukon min­den házról gyűlölt plakátokat és azokon annak az j embernek a kópét láttam, aki az osztrák tiraniz­mus utolsó vezére volt, szinte éreztem, hogy forr a vér bennem.44 A napihirek közt Hainburg uj polgármestere be­jelenti, hogy a főteret ezentúl Adolf Hitler-térnek nevezik. A tárcarovatban Hitler volt linzi reál­iskolai tanára (Hitler, mjnt ismeretes, három osz­tályt végzett a linzi reálban) emlékezik meg azok­ról a napokról, amikor Berlinben vendége volt az időközben birodalmi vezérré vált híres tanítvá­nyának. „Zwei fette Vögel., “ Hainburg két évvel ezelőtt ünnepelte híres do­hánygyárának százéves létezését. Két évvel ezelőtt még Stoekinger osztrák kereskedelmi miniszter hívta meg Pozsony város vezetőségét a bain­burgi dohánygyár jubileumára. Most a vendéglő­ben az egyik asztalnál ezekre a szavakra leszek figyelmes: — Leider, ist es zwei fetten Vögeln gelungen, noch rechtzeitig durchzuschlüpfen: (Sajnos, két kihizlalt madárnak sikerült még idejében átsur­rannia) dér sattsam bekannte General Zematto und Handelsminister Stockinger. (A túl jólismert Zernatt-o generális és Stockinger kereskedelmi miniszter.) Nékem meg eszembe jutott, hogy másnap, múlt szombaton megjelent a pozsonyi lapokban a bir: Zernatto, a Hazafias Front vezértitkára és Stockin­ger volt kereskedelmi miniszter, osztrák menekül­tek a pozsonyi Carltonban szálltak meg. Hát igen, Hainburg úgy viselkedett, mintha mindig a Harmadik Birodalomhoz tartozott volna. És sohasem a piros-fehér-piros Ausztriához . . . KÖRNYEI ELEK. ★ ★ ★ Pozsonyi autóbusszal az „uj“ Bécsben Mit lát a pozsonyi kiránduló a tavasz pompájától ragyogó volt császárvárosban ? BÉCS. — (Kiküldött munkatársukétól.) Tár- sasautobuezon tettem meg vasárnap az utat Po­zsonytól Bécsig. Nyolc órára volt jelezve az indu­lás, de már mint ilyenkor szokás — az utolsó percben, sót később is érkeztek elkésettek, úgy­hogy negyed kilencet is mutatott az óramutató, amikor a Royal-szálló elől elindult a zsúfolt auto- car. Előzőleg az autóbusz tulajdonosa apró nem­zeti színű kokárdákat oeztott szét gombostűvel együtt az utasoknak, ajánlva, hogy tűzzék azt ki esetleges kellemetlenségek elkerülése céljából. Körülnézek az autóbuszban Utitársaim között lehetnek vagy négyen-öten, akikre Bécsben most az árja paragrafust vonatkoztathatnák. Ezek ter­mészetesen kissé szorongó érzéssel szánták el magukat az útra, mert hiszen annyi rémhír volt forgalomban. Akadt lap, amely még azt is megír­ta, hogy zsidók számára lezárták az osztrák ha­tárt. Természetesen ez ilyenformán távolról sem felel meg a valóságnak, mert a határon senkinek sem vizsgálják a vallását, amit a csehszlovák útle­vélbe egyébként be sem vezetnek. A bergi határállomáson vagyunk. Vidám va­sárnapi kirándulók gyalogszerrel igyekeznek a határsorompóhoz, csali úgy „átugornak” Ham­burgba, Deutech Altenburgba „kitapasztalni a hangulatot”. A csehszlovák határőrök nagyon szigorúan ellenőrzik, hogy ki mennyi valutát vi­het ki, jómaga,mát, aki már kimentettem a múlt, béteu a „kontingensemet”, le is szállítanak és a. ■pénzügyi kirendeltség veztője udvariasan, de ha­tározottan tudomásomra adja, hogy tíz ©chilling- nél többet egy napra nem vihetek ki; 80 csehszlo­vák koronámat és 20 sohillingémet tehát vissza­tartja. Hiába hivatkozom arra, hogy ma a vásár utolsó napja van Béceben. — Éppen elég önnek tíz scbilling — mondja — tessék spórolni! Gondolom magamban, hogy ennek csak a fele­ségem fog örülni. A többi utasnak nem kell kiszállni a gépko­csiból, amely átgördül a bergi osztrák, illetve most már német határőrházig Itt le kell minden utasnak szállni. A vizsgálat most nem olyan szi­gorú, mint visszafelé, simán és udvariasan megy minden, alig negyedórát vesz igénybe a közel negyven utasnak a megvizsgálása. Bécs'be tíz óra tájban futunk be és a Sohwar- zenberg-téren állunk meg. A Scbwarzenberg-kávé- házat Deutschland-káveházra keresztelték át. Este nyolc órára adunk egymásnak találkozót. A csehszlovákiai autóbuszt lezárja a sofőr, az ott marad a téren estig. Az utasok szétszéleditek, ki a vásárra, ki pedig a város tanulmányozására. Vannak, akik a szórakozásra gondolnak és máris sietve jegyet vesznek maguknak a Ronaoherbe vagy a délutáni szinházi és mozielőadásokra.. A vásár felé gyalogosan vágok neki az útnak. A Messe Palast körül most nincs olvan élet, mint más években. A vásár utolsó napja van, ilyenkor itt valósággal hullámzott máskor a tömeg. Alkal­matlan időre esett az idén a vásár, állomfordulat­ra és igy érthető a megcsappant érdeklődés. De a németek máris hangoztatják, hogy az őszi vá­sárt már ők rendezik meg és azt majd impozán­san megszervezik. A vásári épületekben természe­tes mindenütt ott van a Führer arcképe, horogke­resztes zászlócskákat is sűrűn látni, de egyébként nem vehető észre a nagy változás. Üzletkötések is történnek. Az udvaron ott áll, mint minden évben, az osztrák Tabakregie hatalmas árusító autóbusza, amely talán a legnagyobb üzletet bonyolítja le. A 25 Memphis cigarettát tartalmazó kiállítási do­bozra már felragasztották a horogkeresztes jel­vényt. A legnagyobb keletje ennek a cigarettának van. Rövid tízórai a bíiffében, ahol a büffés nő magyarul is tud és készségesen szolgál ki. Ter­mészetesén az elmaradt haszon miatt siránkozik. Déli tizenkét órakor a Hősök-terén vagyunk. Most van az osztrák társadalom barátkozása a német katonákkal. Rengeteg apró gyermek üdv­rivalgással köszönti a német autókat, amelyek ingyen megautóztatják őket A szelíd német rend­őrlovakon még lovagolni is lehet ingyen a gyerme­keknek- Hangversenyeket adnak itt is és a, Mária Terézía-szobor lábánál is a német katonazeneka­rok és közben egyenruháé katonák barátságos mo­sollyal, persellyel a kezükben, gyűjtenek a szegény bécsi gyermekek számára e szavakkal: „Minden garast szívesen fogadunk!” Egész perselye® kü­lönítmények érkeznek és látom, hogy egy lovas­tiszt adja meg nekik az utasítást a „rohamra”: a körülállók szelíd megpumpolására. Vannak, akik öt scbillinget akarnak a perselybe helyezni, ami bele ee fér. Tréfás jelenetek következnek, a • Délután a Ronacherben pompás előadás. A fösláger ..Emlékezés a régi. szép időkre”. A régi Práterből való jelenetet adnak népséggel, katona­sággal. Zenekar helyezkedik el a színpadon, a régi osztrák zenekar egyenruhájában és közben felhangzik a Horst Wessel. Ez minden, ami itt az uj rezsimre emlékeztet. A színészek jókedvűen ját­szanak. Három előadást is tart egy vasárnap a, Ronaeher, a délutáni azonban csak gyér közön­ség előtt folyik, miután a bécsiek ma sokan ki­rándultak. A legégett Rotunde helyén vásárpavillonoRat építettek. Itt. nagyobb az élet., mint a Mes.se Pa­lástban. Hat órakor lezárják a pavillonokat, csak az élelmiszer-pavillonok maradnak nyitva fél S óráig, amikor véglegesen bezárták a bécsi vásárt. Este hat óra tájban már hatalmas tömeg hul­lámzik megint a Kárntner Strassen. Bécs szokott vasárnapi képe. azzal a különbséggel, hogy a há­zak fel vanak lobogózva és a sétáló közönség között nagyszámban vanak német birodalmi tisz­tek, katonák. Valódi békébel5 osztrák önkéntes hadapródörmeste-rt is látni, amint vasárnapi kime­nőjét élvezi. A jelvényárusak már panaszkodnak, hogy min­denki ellátta magát jelvénnyel. A konjunktúra csak egy hétig tartott. A német utazási iroda előtt igen nagy a forgalom. Itt. most a Führer fény­képével csinálnak kitűnő üzletet a.z uccai levelező­lap-árusok. Több üzleten rajta van ez a felírás: „Arischps Gescháft”, vagy „Arische Firma”, mig a zsidó üz­leteken ez a felírás van: „NicJbt aristibes Ge- séhaft”, de a bécsi humor már itt is kibújt, mert a.z egyikhez aláírták, hogy: „Das macht nichts”. Az Opera-kávóházra ez van kiírva: „Zsidó vendégek jelenléte nem kívánatos”. Egy másikon: „Zsidók­nak tilos a bemenet.” A Práterben igen nagy az élet. Szinte beszö­kött a tavasz Bécsbe, nem is voltak elkészülve ilyen korai szezónnyitásra a mutatványosok. Az óriáskerék ntasai k&zt igen sok német katona akad, akiket a vállalat reklámképpen ingyen szál­lított a magasba, hogy Bécs környékét is megte­kinthessék. • Este nyolc órakor elhagyjuk Bécset. Autóbu­szunk gyorsan siklik a sötét éjszakában. Bergnél a vizsgálat osztrák, illetve német részről most már szigorúbb, de látván, hogy egynapos kirán­dulókról van szó, elég simán és udvariasan megy minden és fél tizenegyre már be is érünk szeren­csésen a pozsonyi Royal elé. Az utasaink közül a nem árjáknak a vélemé­nye az volt a bécsi kirándulásról, hogy az nagyon szépen és zökkenésmentesen sikerült, ilyenre nem is voltak elkészülve azok Után a hírek után, amelyek el voltak terjedve. Hiába, Bécs csak Bécs marad és hiszem, hogy az uj rezsim alatt sem fogja elveszteni kedélyességét... REHOROVSZKY JENŐ. „Babérkoszorú és népkonyha” Március 13-i belpolitikái beszámolónk fenti cimü fejezeténeik helyreigazításául Podkarpatszka Rusz kormányzói irodája 1013/pres I. 1938. szám alatt a következő hivatalos közlemény közlésére szólította fel szerkesztőségünket: „Nem felel meg a valóságnak, hogy az ezüst babérkoszorúra egybegyüllt összegből bárki egy fillért is kapott volna, nem kap­hattak tehát abból az „ag>rárpárti magyar sajtóérdekeltek** sem. Épp úgy nem felel meg a valóságnak azon állítás sem, mintha 6000 korona az „ungvári munkanélküliek segélykonyhájának pénztárában** szerepel­ne bevételi tételként. Ilyen nevű intézmény nem is létezik Uzhorodon. A valóságnak megfelelő tényállás az, hogy a Miniszter- elnök ur részére születésnapi emléktárgyi ként felajánlott ezüst babérkoszorúra a ju­biláns podkarpatszka ruszi tisztelői és há­lás hívei jegyezték le 100 koronájával az ezzel felmerülő költségeket, mely összeg mai napig teljes egészében nem nyert, be­fizetést. A koszorú ára. valamint szállítási költségek fejében mai napig 21.894 korona lett kifizetve és a további befizetések meg­történte, valamint a kész kiadások teljesí­tése után fennmaradó összeg hovafordí­tása felől 583/1. prés. szám alatt maga a kormányzó ur fog dönteni és erről a kor-: mányzói iroda az érdekelteket írásban ki­értesíti.'* 7

Next

/
Thumbnails
Contents