Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)
1938-03-20 / 66. (4509.) szám
t>raomA\\<Aarhirlai> Budapesti W (Ző ) BUDAPEST. - A lap olvasója a múlt vasárnapi és a Prágai Magyar Hírlap mai számában is riportszerii cikket ta á ar ról az elemi csapásról, amely Budapestet száz esztendővel ezelőtt érte és amelynek nyomán romhalmaz és a nyomorúság tanya' ja lett a Duna két partján elterülő két varos. Ennek az írásnak az a célja, hogy dr. Asztalos Miklósnak az 1838 i pest-budai árvízről tegnap megjelent kitűnő, forrásmunkákon alapuló könyve alapján néhány történelmi reminiszcenciát elevenítsünk föl, tanulságául annak a nagy önfeláldozásnak és világszerte megnyilvánult részvétnek, amely akkoriban a. porig sújtott magyar fővárossal szemben megnyilvánult. Úgy látszik — és ezt különösen jó manapság hangoztatni —, hogy valamely nagy kataklizmának kell elkövetkeznie, hogy az egymást marcangoló emberiség emberiességének tudatára ébredjen. Ennek példáját különben a történelem során sok esetben láthattuk. Sokszor volt úgy, hogy egy-egy fenyegető veszedelem eggyé kovácsolta a nemzet tagjait, akik annak előtte elkeseredett ellenségek gyanánt állottak egymással szemben. A pest-budai árvíz is ékesen szóló példája annak, hogy az emberi szolidaritás, ha egyszer föltárnád, sokkal szebbet, nagyobbat és maradandóbbat tud alkotni, mint amekkora az az anyagi és talán erkölcsi kár is, amelyet egy árvíz vagy egy földindulás vagy tűzvész vagy más súlyos elemi csapás okozni képes. így például az 1838-i árvíznek az átélt borzalmakon, az emberéletekben követelt áldozatokon és a roppant nagy anyagi károsodáson túl az lett a következése, hogy a két vidékies jellegű, elnémetesedett városból az elemek viharában megacéloso- dott emberi akarat fölépítette az uj és a magyar Budapestet. Az árvíz öt nap múlva elvonult, de az emberek lelkében fölfakasztotta az építő és alkotó kedvet és ameddig Budapest élni és virágozni fog, mindig abba a talajba ereszti le erkölcsi gyökereit, amelyet — hogy dr. Asztalos Miklós szavaival éljünk — az emberiesség érzéseinek örök diadalát jelentő 1838. évi részvét munkált meg a város termelő jövendője számára. Érdekes, hogy 1838-ig az akkori Magyar- ország lakossága alig ismerte Budapestet, annak ellenére, hogy akkortájt már országos hivatalok és nagynevű intézmények székhelye volt, sőt Kisfaludy Károly és a Nemzeti Színháznak egy évvel előbb történt megnyitása óta irodalmi központtá is vált. A. tulajdonképeni politikai főváros Pozsony volt, ahol az országgyűlés tartotta tanácskozásait. Az árvízkatasztrófára volt szükség, hogy a magyarság érdeklődő szeretete és figyelme Budapest felé forduljon és ez a szörnyű szerencsétlenség volt az, amely még a külföldön élő magyarban is friss életre keltette magyarságuk tudatát. Elég e tekintetben az ifjú Liszt Ferencre hivatkozni, aki ezidőtájt a magyarság számára már csaknem elveszett volt, de aki — amikor hírét vette a szörnyű pesti árvíznek — magyarságának tudatára ébredve, visszasietett hazájába, hogy nagyszerű művészetének erejével és lendületével legyen segítségére az újjáépítés munkájának és a katasztrófa nyomán támadt sajgó sebek gyógyításának. Lelkesedése és megbánása, mint életrajzírói megírják, odáig ragadta, hogy télviz idején Becsből Pozsonyig gyalogosan akarta megtenni az utat, hogy ezzel is vezekeljen azért a bűnéért, hogy hazájáról meg tudott felejtkezni. Budapest sorsa egyszerre országos érdekké lett. Mindenki a maga erejéhez képest részt kért a lelkes újjáépítő és — a magyarságra annyira jellemző — odaadó munkából. Általánossá lett a Budapestért való rajongás és szeretet. Számtalan ötlet és terv merült föl a város újjáépítésére és széppetételére és aligha csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a mai világvárosi Budapest alapjait az árvízkatasztrófa vetette meg. A maga nemében páratlanul álló csapás az emberiesség gondolatát is diadalra segítette. Az emberiesség eszménye tudvalévőén a múlt század harmincas éveiben kezdett terjedni. Európaszerte ekkor alakultak a különböző jótékonysági intézmények, egyesületek, — az emberi szolidaritásnak ebben a nagy ébredésében egész Európa egy nagy család volt. (Istenem, hová távolodott el Európa és a civilizáció az utolsó száz esztendő alatt az emberi szolidaritásnak ettől az eszméjétől és mértékétől?!) Az ország lakosságának erejét messze fölülmúló páratlan áldozatkészsége nem maradt hatás nélkül a kiilállamokra sem. Majd minden ország igyekezett a maga adományával enyhíteni azt a pusztulást és nyomort, amelyet a Duna zúdított Magyarország fővárosára. És ha az e tekintetben rendelkezésre álló adatokat nézzük, úgy megállapíthatjuk, hogy a külföldi országok közül a legnagyobb arányban éppen Csehország, Morvaország és Szilézia áldozott. Ez a három ország közel 93.000 forinttal járult hozzá az árvizokozta károk enyhítéséhez. Az akkori Csehországnak ez a nagylelkűsége arra indította József nádort, aki a katasztrófa egész ideje alatt Budán tartózkodott és maga is részt vett a mentés munkájában és aki azután az ország fővárosának újjáépítését vezette, hogy külön meleg levélben mondjon köszönetét a cseh országok tartományi főnökeinek a pái’atlanul megnyilvánult részvétért. Az egykorú források tanúsága szerint a prágai színház két nagyszabású díszelőadást is rendezett az árvízkárosultak javára, Brünnben pedig nagy ünnepi hangverseny volt. Soha azelőtt és azóta sem nem nyilatkozott meg ennyire a történelmi együttélés a dunai tér országai között, mint amikor Magyarország fővárosára a méreteiben is borzalmas katasztrófa rázúdult. Hová lett azóta ez az együttérzés? ... Azt mondanunk sem kell, hogy a mai Szlovákia is bőven kivette részét az áldozatkészségből: Kassán, Iglón, Ungvárott és természetesen Pozsonyban és a többi városban is mindenütt hatalmába kerítette az emBAJOK TERMÉSZETES GYÓGY- SZERE.KÖNDWJ-VASMETÍIES-JÓIZÚ. KÉRDEZZE MEG ORVOSÁT!______! bereket a jótékonyság és az áldozatkészség csodatevő szelleme és olyan példákat teremtett, amelyek örök büszkeségei maradnak az emberi együttérzésnek. De nemcsak a közintézményeket és a városokat ejtette rabul ez a szolidaritás. Báró Wesselényi Miklóson kívül, aki ennek az ötnapos istenítéletnek halhatatlan hőse marad, egyes emberek is a jótékonyságnak soha el nem múló példáját adták. így Báthory Gábor dunamelléki református püspök, aki negyvenkét esztendőn át volt a pesti egyház vezetője és aki az árvíz idején az egyház levéltárát megmentette a pusztulástól, hivataláról lemondván, 2250 forintnyi hátrálékos fizetését az árvízkárosult református egyháznak ajándékozta. Ugyanilyen áldozat- készségről tett tanúságot péchujfalusi Péchy Ferenc, Óbuda apátplébánosa is, aki évi fizetéséből 1000 váltóforintot engedett el. Az emberiességnek ezeken az emlitett és még sok más felejthetetlen példáin fölül az 1838-i katasztrófa magára Budapest fővárosára azonban még más, gyakorlati haszonnal is járt, amelyről itt néhány szóval megemlékezni szeretnénk. És ez a technikai haladás. Ez az árvízkatasztrófa siettette a Lánchíd megépítését, döntő impulzust adott a Duna szabályozására, maga után vonta az alacsonyan fekvő uccák feltöltését, siettette a védgátak építését, előbbrevitte egy modern szabályozási terv elkészítését és olyan épitőszabályzat életrehivását, amely tagadhatatlanul alapja lett a mai milliós, a maga különleges szépségében tündöklő világvárosnak, Budapestnek, Olaszország és Magyarország viszonyát továbbra is a rámái paktum szabályozza A magyar miniszterelnök nyilatkozata a sajtó számára BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Darányi Kálmán miniszterelnök szombaton rendkívül érdekes és fontos nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek. — A külpolitikai események — mondotta — kizárólag külpolitikai jelentőséggel bírnak reánk nézve és semmiféle befolyással nincsenek a magyar belpolitikára. Más a külpolitika és más a belpolitika. Ez a magyar nemzeti álláspont. Más kérdés az, hogy mint minden nemzetnél, úgy nálunk is napról-napra erősödik a nemzeti irányzat, A római paktum az Olaszország és közöttünk való viszony tekintetében teljesen változatlanul áll fönn. Azután a belpolitikára áttérve ezeket mondotta: ^ — A Győrött általam ismertetett gazdasági program megfelelő előkészítésével — mint ahogy az a sajtó híradásaiban is megjelent — a tegnapi minisztertanács foglalkozott és minden menetrendszerűen történik. Az elmúlt napokban a közvéleményben és a gazdasági életben is bizonyos zavart keltő hírek kerültek forgalomba, amelyeket némelyek hisztériából, mások talán spekulációból terjesztettek. Ezekről beszélni sem érdemes. A komoly közönséq már napirendre tért fölöttük. A magyar kormány hamarosan benyújtja a milliárdos beruházás végrehajtását célzó törvényjavaslatokat BUDAPEST, — (Szerkesztőségiünk telefon- jelentése.) A magyar minisztertanács a késő éjGoga újból politikai aktivitásba kezd? BUKAREST, — Beavatott politikai körökben olyan hírek vannak, hogy Goga volt miniszter- elnök rövidesen ismét bekapcsolódik a politikai életbe, sőt úgy tudják, hogy vezető szerep vár rá a román politikai élet további kibontakozásában, Goga Oktavián pénteken érkezett vissza Bukarestbe és nyomban kihallgatáson jelent meg Károly királynál, A volt miniszterelnök az elmúlt hetet Bécsben töltötte és szemtanúja volt Ausztria történelmi átalakulásának. Goga részletesen kifejtette véleményét az uralkodó előtt az európai helyzet várható alakulásáról és előadása állítólag mély benyomást gyakorolt a királyra. MÉTELYKÓROS szarvasmarháit és juhait biztosan meggyógyítja a DISTOL. VÉRVIZELÉSBEN megbetegedett szarvasmarháit megmenti a pusztulástól aTODORIT. Kérdezze meg az állatorvost. - Minden patikában kapható. szakai órákig tartott. A minisztertanácson rendkívül nagyfontosságu kérdéseknek egész sorát tárgyalták meg, Imrédy Béla gazdasági miniszter beszámolt a kormány gazdasági politikájának végrehajtására vonatkozó munkálatairól. Az Uj Nemzedék közlése szerint jelenleg négy törvényjavaslaton dolgoznak a gazdasági miniszterek. A 400 millió pengős belső kötvénykölcsön kibocsátására, a társulati adóra és a vagyon egyszeri megadóztatásának első csoportjára vonatkoznak ezek a javaslatok, amelyeket a kormány még az uj költségvetés előtt beterjeszt a házbanVáltozások a főíspáni karban A magyar főispáni karban néhány változás történt. Marcsa Ákos bihari főispánt felmentették állásától és Somogy-megye főispánjává nevezték ki. Bihar-megye uj főispánja Vajay Károly, eddigi szabolcsi főispán lett, Csongrád- megye főispánját, Kozma Györgyöt saját kérelmére a kormányzó fölmentette és helyébe uj csongrádi főispánná vitéz Bonczos Miklós cd-< digi vármegyei tiszti főügyészt nevezte k*. 5 1938 március 20,_vasárnap^^^MM
