Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)
1938-03-20 / 66. (4509.) szám
193S március 20, vasárnap. 1 4 !ÍÍ^«M-7V\ag%AR-HÍRLSŐ A keresztyén egyházak szövetkezése Irta: Dr. h. c. Mayer Endre, nyug. ev teológiai akadémiai dékán A katolicizmus és a protestantizmus közeledésének kérdéséről január 30.-1 számunkban közöltük dr. Pfeiffer Miklós kanonok nyilatkozatát. Fontosnak tartottuk, hogy erről a nagyjelentőségű kérdésről mértékadó protestáns megnyilatkozást is közöljünk. Épp ezért fölkértük dr. h. c. Mayer Endrét, a volt eperjesi evangélikus teológiai akadémia nyugalmazott dékánját, hogy Ö mint a protestáns teológiának elismert’ nevű tudós reprezentánsa válaszoljon Pfeiffer Miklósnak, a katolikus teológusnak. Mayer Endre nemes szándékú cikkének közlésével is a keresztény közeledés nagy ügyének kívánunk szolgálatot tenni. (Az ügy érdekében a Prágai Magyar Hírlap mindig azt az alapelvet fogja szem előtt tartani, hogy eszmecseréinkben sohse mutassunk rá arra, ami elválaszt, hanem arra, ami közös.) EPERJES* — Az a szerencsétlen helyzet, amelybe az egész számottevő emberiség a világháború után részben a háború miatt került s amelyen eddig sem a genfi népszövetség különböző változatú állásfoglalásai s hallgatásai, sem pedig a nagy- és kishatalmak vállalkozásai és szövetségei változtatni nem tudtak: arra indította a keresztyén egyház egyes vezető s kiváló tagjait, hogy a krisztusi tanításokkal és szellemüknek. hatásával igyekezzenek az emberis éget kaotikus, bűnös állapotából kivezetni. Mintha erezné a keresztyémség, hogy óriási mulasztások terhelik a világháború kitörése és embertelen emberpusztitásai miatt. Bizonyos ugyanis, ha a keresztyének valóban Krisztus követői lettek volna és lennének, akkor a kegyetlen ember- pusztitás nem következhetett volna be. A mulasztás előtérbe tolja a keresztyén fele- kezeteknek közreműködési kötelezettségüket Krisztus vallásának és e vallás hiterkölcsi és kulturális értékeinek megmentése és megtartása érdekében, hogy amit a politikusok rövidlátása, pszichológiát és logikát nem ismerő okossága megrontott, hogy azt a krisztusi vallás nézetével és erkölcsi méltóságával ellensúlyozva arra a helyes útra terelje, amely a bestialitás, materializmus és istentagadás félretolásával és ameny- re lehet','felvilágosításával s meggyőződésével az emberszeretetet tegye az államok és társadalmi alakulatok egyedül helyes alapjává. Az ember- szeretet isteni parancsolat s magában foglalja az Isten szeretetét s hogy én az emberszeretet elsőbb helyre teszem, okát abban is látom és tudom, hoy az természetadta ösztönszerü tulajdonsága is az embernek, minélfogva jogot ad arra, hogy e címen azokhoz is fordulhatunk s azokra is> kell, hogy hassunk, akiknek az Isten semmi, vagy közömbös eszme. S hogy ez szép, szükséges és magasztos feladat és cél, semmi tekintetben kétséget nem szenved s ennélfogva helyes dolgot cselekszünk, ha félretéve a nehéz- ményeket s mindenféle e célt hátráltató különb-1 ségi tanításokat és cselekedeteket, szövetkezünk 1 krisztusi szellemben krisztusi megtérő gondolko-J dússal, gondossággal s a szívnek szeretetével. Ebben az esetben a katolikus maradhat katoli- kusnank, a kálvinista kálvinistának, a görög szertartásu görögnek, a luteránius luteránusnak; egyszóval minden felekezet érintetlenül maradhat s építheti a földi Isten országát, a Krisztust követőknek béke királyságát. Leomlanak a nyelvi és faji különbségek is, mint egykor a Szentlélek kiöntése alkalmával Szent Péter apostolnak beszédét megértették a legkülönbözőbb nyelvű, nemzetiségű és vallásu emberek, úgy' mi is meg fogjuk egymást érteni, akiik mégis csak közelebb állunk egymáshoz, lévén valamelyes krisztusi követők. Azt hiszem, jól értettem meg dr. Pfeiffer Miklós kanonok interjubeli megnyilatkozásait és szívesen üdvözlöm s köszöntőm őt, mart annak bizonyságát látom benne, hogy a Szentirás olvasása és tanulmányozása tíly alapot fog teremteni a Krisztust követők szellemi egyesülése terén, amely per diversitaten linguarum, s hozzáteszem, confessionum (a nyelvi s hitvallási különbségek mellett) le fogja rombolni azokat a külső válaszfalakat, amelyek lehetetlenné teszik az egységes határozott munkát a keresztyén vallás érdekében az emberiség javáért. A protestánsok individualizmusa, amelyet Pfeiffer kanonok interjúja a katolicizmustól elválasztó tulajdonságként említ, ennek nem állhatja útját, mert ez megengedi a szabad diskusz- isziót, jobb belátást s meggyőződést anélkül, hogy ezért kárhoztató Ítélet érné s viszont a hit- yallási szimbolikus könyvek határt szabnak a tagadás szellemű kilengéseknek* A protestánsok előtt nem uj ez a szövetkezési törekvés; megindult már a háború előtt is, csak nem jelen alakjában, mivel akkor még álmodni Bem merte volna valaki, hogy világháború lesz. s ennek következtében az összes keresztyén felekezetek szövetkezésének lehetősége is felmerülhet. Magyarországon a református és evangélikus egyház közötti viszonyra talán fölösleges hivatkoznom; találkozunk vele Angliában, ahol a skót református presbiteriánusok és tedepen- densek egyesülését nevezetes eseményként üdvözölték, de történtek lépések más országokban' is különböző nyelvű protestánsok szövetkezésére úgy a reformátusok, mint az evangélikusok között, s ebben az irányban külnöböző helyeken gyűléseket tartottak a közösségi szellem erősítésére. Más szóval a közös munkára való szövetkezés gondolata nem uj, annak talaja már régi idő óta van itt. Ennek köszönhető, hogy Soederbíom Náthán, a svéd luteránus egyház érseke 1925-ben Stockholmba egy nagy oékonomiikus konferenciát (egyetemes keresztyén) hivott össze, amelynek az volt a célja, hogy az összes keresztyén fele- kezetek (denomináitók) álljanak össze egy szövetségben, hogy érintetlenül hagyva mindegyiknek hit-erkölcsi dogmatikus elveit, szövetkezzenek a gyakorlati keresztyénség müveinek egymással összhangban s egyesülve végzésére, s Aki Luxorban járva a rejtélyes Tut-Enkh-Amon sírját akarja meglátogatni, az nyolc órát tölt tikkasztó hőségben. A hőmérő egyszer sem szállt 50 Celsius fok alá, ellenben bent a Királyok völgyében izzóvá lettek a visszavert napsugarak és lent a királysírok-, bán petyhesztő volt a levegő. Hogy ezt most miért mondom el, arról az olvasó akkor értesül, ha türelme végigkísér cikkem utolsó soráig. A karnak! gigászi templom tanulmányozása s különösen az, hogy mily féltékenyen töri ki egyik király a másik halhatatlansági szimbólumát az oszlopokból, vezetett rá arra, hogy ezt a legnagyobb csodát, Tut- Enkh-Amont is megérthessem* Már Kamakban a nagy pilonok magasságában látható, hogy elődje, IV. Ame- nophis, a gyönyörű Nofretete királyné férje a nagy Amon istent, az egyiptomiak őristenét letette a trónról s helyére Aton istent helyezte és ezért Ekh-n-Aton- nak (Aton kedvencének) nevezte el magát Kiszemelt utódját is igy hívta: Tut-Enkh-Aton = Atonhoz hasonló. Az, hogy Tut-Enkh-Atonból Tut-Enkh-Amon lett, egy óriási forradalomnak az eredménye. Most már közelebb vagyunk a rejtély megoldásához. Ekh-n-Aton volt az egyiptomiak II. József császára. Nem hitt a papoknak, bezárta a kolostorokat és csodálatos verseket irt, amelyeket álmélkodva olvastam fordításban, ahhoz az egyetlen Aton istenhez, aki már nem az egyiptomiak saját istene, hanem egyszerre istene minden népeknek, sőt a gazelláknak és a flamingóknak is. Erre kitört a vallási forradalom és a régi vallás papjai Tut-Enkh-Amont, az utódját, visz- szavitték Amon istenhez. Most ők törték ki Aton isten minden képmását és minden bűvös szavát az oszlopokról és a papság ennek a Tut-Enkh-Amonnak sírjába öntötte bele a kolostorok kincseit. Elindultunk a bűvös utón a száraz hőségben óriás sárga mészfalak között Vezetőm, egy angolul jól beszélő gyönyörű beduin, magyarázni kezdte, hogy éppen Carternek, a Tut-Enkh-Amon sir felfedezőjének lakása mellett megyünk el. Gépkocsija ott állt a Királyvölgy bejáratánál. A Királyvölgybe a földbe süllyesztett aknákon jut el az utazó a nagy Ramszeszek és hatvanegy uralkodó földalatti sirjához, amelyeknek nevezetessége az, hogy mindegyik sírban a falak a királynak túlvilágra való megérkezését mintázzák csodálatos színekben és még csodálatosabb következetességgel, mert hetvenötször kell az isten neveinek megjelenni a falakon mindig más alakban. Az összes gonosz szellemek, amelyek a királyra lesnek, hogy feltartóztassák a halhatatlanság utján, mind megsemmisülve, fejjel lefelé hullnak bele a semmibe. A sírok sorozatának másik nevezetessége, hogy mind üresek. Egyik dinasztia a másiknak a kincseit rabolta el s mikor mindez nem volt elég, akkor valahányszor összedőlt az egyiptomi birodalom, vagy amikor az egyes városok fellázadtak a főváros ellen külön satrapák alatt, a rablóhadjáratok egész sora következett, ami érthető is, mert hiszen minden kincs a király istenitésének volt szánva s a sírjában elhelyezve. Ez annyira igaz, hogy az egész ezeréves egyiptomi reneszánszból egyetlen művésznek a neve nem maradt fenn. mert a királyé volt minden és az ő istenvolta mellett mindenki megsemmisült, tehát a művészek neve is. A Királyok völgyében, e sárga sziklavllágban Tut- Enkh-Amon sirját soha meg nem találták volna, mert fölötte VI. Ramszesz van és mindig azt rabolták ki a rablók, ami által az a rengeteg homokkő rázúdult a Tut-Enkh-Amon sir bejáratára és olyanná tette, minthogy ez lehetővé váljék, az összes keresztyén felekezetek közötti viszályok s háborúságok, megszüntetésére. Oly nagyszabású krisztusi célkitűzés ez, amelynél szebbet és jobbat elképzelni sem lehet s megvalósítója lenne a szentirási értelemben vett egy akol s egy pásztor elvnek, amely szerint Kritsztus a maga egyházának vezetője s ura, vagy egy más meghatározás szerint az egyház Krisztusnak teste s ő annak feje s fejedelme. Ez a szövetkezés nem követel semmi különleges áldozatot, csupán türeknességet, a krisztusi értelemben vett individualizmusnak, mely jellegzetes sajátja az eretnekségnek, die- kostasi'anák és szektáskodásnak, is testvéri kezelését és annak a krisztusi elvnek kötdességszerü teljesítését, hogy mindnyájan az egy mennyei Atyának gyermekei vagyunk és ennélfogva nem csupán mint megkereszteltek szeretettel tartozunk egymás iránt, de az Ur Jézusnak ezt a parancsolatát is tartozunk követni: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkail, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és üldöznek titeket" — Ennek a célnak érdekében könnyen lehet a feljebb említett kis álha egy porhanyó kőbányának az omladéka volna. Carternek az érdeme az, hogy addig kopogott és addig kutatott amig VI. Ramszesz alatt megtalálta a Tut- Enkh-Amon aknát, ahová ma betonlépcsőn, villanyvilágítás mellett ér le az európai. Magában az aknában Tut-Enkh-Amon királynak csak a kőszarkofágja van és a falon, ahol félig vannak befejezve a festmények, látszik, hogy gyors sietséggel hagyták abba a király ábrázolását E szarkofágban van a király igazi múmiája, amely már teljesen összeesett Mindaz a kincs, amely az előcsarnokban vagy magában a szarkofágban volt a kairói múzeumban van és elképeszti a világot. De már itt, a nagy kőkoporsón megjelenik az a négy csodálatos női alabástromalak, átlátszó testtel, aki átöleli a király ravatalát hogy őt a gonosz szellemektől megóvja. Ránk. akikbe beleverték azt a tudatot hogy az egyiptomi művészet valamely stilizáltságba merevedett és mindig önmagát utánzó falidisz, a megdöbbenés erejével hat ez a négy női szobor, amelynél tökéletesebbet, kifejezőbbet és meg- hatőbbat Rodin sem tudott volna kifaragni. És most elmondom a folytatást. A kairói muzeum azáltal, hogy a Királyok völgyéből kiemelt Tut-Enkh-Amon kincseket tehát a kolostorokból odahordott drágaságokat mind megkapta, oly csodálatos bőségét nyújtja az ékszernek, aranynak, elefántcsontnak és minden elképzelhető kincsnek, amellyel a világ minden múzeumát leveri. A termek egymásba nyiló nagy sora van tele a Tut-Enkh-Amon sírjából kiszedett drágaságokkal, amelyek a király gazdag evezőcsónakjától, utólérhetetlen trónszékétől gyerekkorának minden aranybabájáig és saját lisztraktáráig minden emberileg elképzelhetőt magukban foglalnak. Maga az óriási aranykoporsó, amelyet odavittek a sirüregből, 325 kilogramm szinarany. Az abból kiszedett ékszerek, köztük a fölséges korona, káprázatosabbak, mint a párisi Rue de la Paixnek összes ékszerkirakatai. A koporsóban négy óriási aranyházikó volt egymásba rakva; ezek mind a király halhatatlanságát mintázzák és mellettük ott állottak alabástromur- nát őrizve az istennők, akik ölelve őrizték a király szivét és belsörészeit. Itt is, mint minden egyiptomi királysírban, kétszer volt meg ugyanaz az ereklye- tartó; a második aranyból, hogy a gonosz szellemeket megtévessze. A vallásos félelemnek és a történelmi reakciónak ez az összpontosított látványa képezi Tut- Enkh-Amon igazi titkát De még más is... Hogy ebből a gazdagságból, a királynak istennéválásából kézzelfogható történelem, a legendából élő valóság legyen, hogy az emberek milliói elhigyjék azt. hogy nekik századokon át azért kell dolgozniok, hogy istenné váljék az uralkodójuk, mig ók, a legnagyobb művészek is, mind megsemmisülnek, ahhoz kellett az 50 Celsius fok hőség is! Mert amikor a Királyok völgyéből holtrafáradtan kijőve lerogytam a gépkocsiban és nem érdekelt már a többi oszlopos templom, csodálatos érzésem támadt Behunytam szemem és tudtam, hogy ha kinyitom, beduinokat fogok látni magam körül, akik kis múmiákat árulnak. Azt is tudtam, hogy nem álmodom s egyszer csak látomások szálltak meg. Teljesen élve láttam magam más helyzetekben* Nem álom volt mert az álomnál elmosódnak a körvonalak és a háttér nincs megvilágítva. Itt minden olyan volt, mint igaziban s én tudtam, hogy nekem mégis látomásom volt: vízióm. És most már megértettem nemcsak Tut-Enkh-Amont, nemcsak Egyiptomot hanem a bibliát is. Egyiptom nége ezredéveken át mindig látomásokat látott... dozatolkat meghozni s a krisztusi szeretetet a gyakorlati életiben igaz testvéri szívvel gyakorolni. Ily szellemben s értelemben jöttek össze 1925- ben Stockholmban a föld minden részéről delegátusok. R észtvették benne az összes skandináv; államok képviselő-püspökei, Anglia, Németország, Északiamé rika, Franciaország sok protestáns püspökei, superintendensei, az oroszországi, akkor még életben levő ortodox egyház püspökeinek nagy része s a keleti ortodox egyháznak balkáni s ázsiai képviselői és sok előkelő világi ember. Komolyan fogtak hozzá, hogy a célt közös, egyetértő munkával el lehessen érni s dolgoznak serényen, s miként az elmúlt nyáron Oxfordban és Edinburgban tartott második (értekezlet) gyűlés igazolja, szép eredménnyel. Sajnos, ezúttal Hitlerek tilalma miatt a német protestánsok nem képviseltették magukat, amit figyelembe véve, nem lehet csodálkozni, hogy a német biradolmi katolikusok' sem vehetnek részt a budapesti eucharisztikus világünnepségéken. Örvendetes valóság, hogy az angol magas püspöki egyháznak feje, a canterburyi érsek mórI gáimat indított Anglia összes protestáns egyházainak és szektáinak közös munkába összefogása végett; pedig ott nagy küíönbözetü keresztyén irányzatok vannak a Szentháromság-tagadó unitáriusoktól kezdve methodistáik, babtisták, wel- seiánusök s másokon kívül a kemény skót reformátusokig és a katolikus külsőségü angol püspöki egyházig. Ez a szellem ébredezve dolgozik a körülbelül százmilliót számláló északamerikai protestánsoknak és szektáknak közösségbehozásán is. Ezt a szellemet képviselik a keresztyén ifjúsági egyesületek, mint egy jobb jövőnek előfutárai mindenütt, ahol élő protestáns szellem él s ennek a szellemnek legutolsó hajtása a búr, s angol eredetű cserkészet is, mely, hál* Istennek, minálun'k is szép fejlődésnek indult. Nagyon örülnék, ha a protestáns és a katolikus egyházaik között valamelyes treuga dei s barátságos tárgyalások indulnának meg, hogy közös erővel felléphetnének az emberiség pusztulását szolgáló mindennemű irányzatok kiküszöbölésére. Vegyen részt mindegyik egyház a gyakorlati keresztyénség érvényesülése céljából szervezett gyűléseken, s akkor az a keresztyénség is kialakulhat, melyről Pfeiffer Miklós kanonok oly szépen s meggyőzően nyilatkozott e lap hasábjain. Csodálkozom is, hogy a római katolikus egyház kivonja magát ebből holott nagysága, vagyona s hatalmi súlya döntő jelentőségű lehetne; pedig a bölsevizmus, atheizmus s testvéreik legnagyobb mértékben nem protestáns országokban végzik pusztító hadjárataikat s ezért a katolikus egyháznak elsősorban érdekében áll a tisztességes szövetkezés. Ami Pfeiffer Miklósnak a nemzeti gondolatra vonatkozó hivatkozását illeti, fenntartás nélkül aláírom minden szavát s örömmel veszem tudomásul, hogy magyar ifjúságunk leikéből nem halt ki a nemzeti eszmének szeretete, hanem él a felekezeti különbségek ellenére. Felekezetiség s nemzetszeretet nem zárja ‘ki egymást. A magyar történelem tanúsága szerint a protestánsok a katolikusokkal versenyezve áldozták fel sokszor vagyonukat és életüket. Ezt a hagyományt követve a megváltozott viszonyok között is magyarnak kell maradnia, aki magyar s törvény- tiszteletben élve kell szorgalmas munkával betöltenie Istentől adott helyén a hivatását. S ez áll minden magyarról, aki tudatosan az; tudatosnak lenni pedig mindegyiknek szent kötelessége. Midőn tehát az evangéliumi tanítások, Krisztus egyházának az emberiség valláserkölcsi életének, a keresztyénség összes szellemi és anyagi értékeinek s a boldogság és üdvösség eszközeinek megtartásáról s megvédéséről van szó, s amikor a keresztyénség összes tényezői meggyőződést szereztek arról, hogy a közös veszedelem ellen csak közös erővel lehet eredményesen felvenni a harcot: akkor természetes a szövetségkötésnek keresése, megszervezése s közös küzdelme. Mivel a fentebbiekben rámutattam, hogy ez irányban már évek előtt protestáns részről megtörtént a kezdeményezés s a protestáns és keleti egyházak megegyezés szerint dolgozva bizonyosan eredményeket is tudnak felmutatni; nagyon szükségesnek s áldásosnak vélem a római katolikus egyháznak bekapcsolódását és közreműködését! Mert ha én Pfeiffer Miklós kanonok mély tartalmú és szép fejtegetését mindenben elfogadva is s mind a ketten buzgólkodunk a magasztos eszme megvalósításáért, egyebet nem érünk el, mint azt a becsületes lelkiismereti megnyugtatást, hogy kötelességünket megtettük, de sikert nem arattunk. Hitem szerint nagy hatása lesz erre a nagy eszmére a Budapesten nemsokára tartandó eucharisztikus óriási manifesztációknak s azok határozatainak. Reméljük is. hogy a nagy apparátussal és gonddal megszervezett kongresszus céljához képest nem csupán a katolikus egyház benső spirituális jelentőségét fogja a világ előtt dokumentálni, de elő fogja mozdítani az összes keresztyén egyházakkal való békés együttműködést is Egyiptomi levél Irta: Hegedűs Lóránt
