Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-08 / 31. (4474.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • • SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRHHfl. Magyar jubileumok (hl) SZLOVÁKIA. Az 1938-as esztendő magyar vonatkozás­ban több igen fontos évfordulót hozott. Minden jubileumot elhomályosít Szent Ist­ván halálának kilencszázéves fordulója, me­lyet a világ katolikuma együttesen ünnepel a budapesti Eucharisztikus Kongresszuson a magyar nemzettel. A jubileumi Szent István­­év a magyarság európai berendezkedésének és a magyar keresztény államiságnak ün­neplése. Szent István *a mai értelemben vett modern uralkodás mintaképe, a kilencszáz­­esztendős egyházi, közigazgatási berendez­kedés még ma is mintaszerű. A keresztény­ség, a keresztény hit hirdetői nemcsak val­lásos, de világi téren, gazdasági, szociális és kulturális téren is nevelői lettek a magyar nemzetnek. A magyar megtanult vetni, szán­tani, aratni, írni, olvasni. Helyet foglalt ma­gának a Duna völgyének legzártabb egysé­gében,- a középső dunai térben. Már nem­csak fegyverrel, hanem ekével és kaszá­val is. A Szén! István-év és a nagyszabású Eucharisztikus Világkongresszus elfordítja a figyelmet azokról a magyar jubileumokról, melyek ugyan sokkal rövidebb távlatban, liéhány évtizedes múlttal öltetnek a magyar­ságra ünnepi gúnyát, mégis meg kell róluk emlékeznünk. Ezek a kisebb magyar jubi­leumok valahogy összefüggnek a magyar kereszténység kilencszázesztendős évfordu­lójával, belekapcsolódnak abba a jubileumi évbe, amely a szentistváni instrukciókat: a magyarság európai berendezkedését ünnepli. Ebben az esztendőben ünnepli a magyar Szövetkezeti mozgalom a két legnagyobb magyar szövetkezeti központ: az Országos Központi Hitelszövetkezet és a Hangya lé­tesítésének negyvenéves jubileumát. Ez a ju­bileum nemcsak a határokon túl jelent ün­nepet, ezen az ünnepen a szlovákiai ma­gyarság is kalaplevéve áll azok előtt a ma­gyar nagyságok előtt, akik a keresztény gondolatot a gazdasági életbe átültették. Akik az elesettek, a magyar kisemberek ér­dekében emeltek szót, akik semmiből terem­tettek olyan gazdasági erőt, amely ma Ma­gyarországon — és nálunk Szlovákiában is »— jelentős mozgalmat képvisel. A két ma­gyar központ jubileuma szorosan összefügg a Szent István-év nagyszabású ünnepségei­vel, mert hiszen a szövetkezeti mozgalom nem más, mint Krisztus tanításának átülte­tése a gazdasági életbe. Itt találkozik a nagy évforduló a két kisebb jubileummal, melye­ket szintén körülövez a magyar keresztény­ség nagy ünnepének glóriája. A kiegyezés utáni magyar liberalizmus a gazdasági életben csaknem ugyanolyan helyzetet teremtett gazdasági értelemben, mint amilyen a magyar államiság képe volt Szent István uralkodása előtt. A magyarság állami berendezkedésének egyetlen útja a kereszténység befogadása volt, amely örök időkre biztosította a magyar nemzet létét és jövőjét és amely helyet biztosított az idegen magyar nemzetnek az európai életben. A gazdasági liberalizmus megtépázta a ma­gyar keresztény gazdasági gondolatot, he­lyet engedett olyan irányzatoknak, melyek­nek nem a tömeg boldogulása, hanem az egyéni érvényesülés volt a főcélja. És ezt a munkát, a magyar gazdasági élet, a magyar tömegek jólétének rombadöntését a gazda­sági liberalizmus majdnem tökéletesen el is végezte. Olyan agrárválság következett be, FOLYTATÁS A 2. OLD. I. HASÁBJÁN LONDON. — Az angol1 lapok vélemé­nye szerint a megtisztító folyamat a német hadseregben még mindig nem ért véget. Annyi bizonyos, hogy a német külpolitika a február 4-iki események után radikalizá­­lódik és ezzel az európai feszültség ismét kiéleződik. A Times berlini munkatársa ki­fejezi meggyőződését, hogy nemcsak a ti­zenhárom tábornokot távolították el a né­met hadseregből, hanem Fritsch számos más alacsonyabbrangu hívét is. A Daily Héráid dán forrásból úgy értesül, hogy február 4-ike után Németországban 180— 190 katonatisztet letartóztattak. Főleg a potsdami, az allensteini, a tilsiti és küstrini helyőrségekben volt sok hive Fritschnek s ezeket mind őrizetbe vették. Az ui nagykövetek A Times ugyanakkor foglalkozik azzal1 a kérdéssel, hogy kiket nevez ki Ribbentrop a lemondott nagykövetek helyébe. A kül­politikából kikapcsolták mindazokat a dip­lomatákat, akik ellenezték az ausztriai, a csehszlovákiai és spanyolországi kísérlete­ket és annakidején helytelenítették a Raj­­na-vidék ujramegszállását. Ribbentrop fo­kozatosan eltávolítja a diplomáciából az összes konzervatív hivatalnokot. Papent valószínűleg Salamancába nevezik ki né­met nagykövetnek, mig Rómába dr. Frank miniszter kerül1, Londonba báró Stohrer, eddigi salamancai nagykövet, Bécsbe Krie­­bel főkonzul (Hitler volt cellatársa) és Tokióba von Schullenburg. A Daily Telegraph és a Times kommen­­táraikban rendkívül tartózkodóan nyilat­koznak a német eseményekről és a Times nyíltan kifejezi, hogy Anglia tradícióihoz hiven nem akar kritikát gyakorolni más ál­lamok belügyei fölött. Mindazonáltal a hi­vatalos lap megállapítja, hogy Olaszország szerencsét kívánhat önmagának és Német­országnak a németországi változásokhoz, mig Franciaországnak minden oka megvan, hogy pesszimista legyen, A német beállítás Mig a világsajtóban tovább tartanak a külön­böző kombinációk és az eseményeik felnagyitá­­sai, a német hivatalos körök egymásután cáfol­ják meg azokat a jelentéseket, amelyek külön­böző ellenőrizhetetlen forrásból eredve itt is, ott is megjelennek a lapokban. A német sajtó szerint az erőösszpontositás és a hadsereg átszervezése Blomberg és Fritsch lemondásával befejeződött s minden a maga utján halad tovább. A puccsok­­ról, a tisztek letartóztatásáról, a nyugtalansá­gokról szóló hírek teljesen alaptalanok, amiről bárki meggyőződhet Németországban. Hitler egyébként a február 20-4 birodalmi gyűlésen részletesen feltárja a helyzetet s újból olyan be­szédet mond, amely alkalmas lesz a felizgatott kedélyek megnyugtatására. Mig Angliában meg­lehetős nyugalommal szemlélik a helyzetet s csak a németellenes lapok közölnek különféle szen­zációkat, Franciaországban a hangulat nyugodt, de pesszimista s csak Középeurópában uralkodik bizonyos izgalom. Az általános vélemény sze­rint Németország ausztriai politikája meg fog változni és a birodalom nagyobb agresszivitást fog tanúsítani az osztrák dolgokban. Ezekkel a hírekkel kapcsolatban néhány lap máris közli, hogy az osztrák nemzeti szocialisták, akik az eddigi német-osztrák közeledés miatt rendkívül el voltak keseredve, saját elhatározásukból jís csak a német szélsőséges elemek támogatásával puccsot terveztek Ausztriában, amelyet azonban az osztrák rendőrség az utolsó pillanatban meg­hiúsított. A bécsi nemzeti szocialista pártszerve­zetek kiemelésévél nyilvánvaló lett, hogy az osztrák nemzeti szocialisták rendkívül haragud­tak Papenre, aki a német-osztrák közeledést dő­­készitetbe s a puccs alkalmával őt is meg akar­ták gyilkolni. Papén emiatt meglepetésszerűen a múlt héten elhagyta Ausztriát. Ezt a hirt, épp úgy, mint a többi Németországból érkezett és különböző puccsokról szóló jelentéseket, a leg­nagyobb fenntartással kell fogadni, mert legin­kább csak Hitler-ellenes körök kitalálásai. A németellenes sajtó ugyanis ki akarja használni a német átalakulást, hogy pánikot keltsen és újból a birodalom ellen hangolja az európai közvé­leményt. A januárvégi puccs terve PARIS. - AT emps egy bázeli hire sze­rint a február 4-i események hátterében a következő tények állnak: A birodalmi had­sereg képviselői Blomberg lemondását köve­telték, mert a marsall Hitler hive volt. Ezenkívül1 azt kívánták, hogy a kancellár a január 30-i birodalmi gyűlésen jelentse be a német külpolitika megváltozását és a négyéves terv felfüggesztését. E mozgalom élén a nagyiparhoz közelálló konzervatív és régi nemesi tisztek állottak Fritsch tá­bornokkal az élükön. Egész januárban^nagy feszültség uralkodott Berlinben, mert állan­dóan folytak tárgyalások a hadsereg és Hitler között. Himmler és a párt radikális elemei hallani sem akartak a hadsereg kö-BERLIN. — Hétfőn reggel több száz em­ber várakozott a bíróság épülete előtt, ahol ma kezdődött meg a Niemöller evangélikus lelkész hazaárulási pőrének tárgyalása. Hét órakor az embertömeg annyira megnőtt, hogy rendőrök voltak kénytelenek utat egyengetni a bíróságra érkező birók számá­ra. A pör tárgyalásai zártak maradtak s csak harminc-negyven személyt bocsátottak a terembe. Kívül rekedtek azok az angol lelkészek is, akik külön a pör miatt érkeztek Németországba. A port Hoetke Róbert bíró­sági igazgató vezeti. Az első tárgyalás után a többi tárgyalás nyilvános lesz és a közön­séget is bebocsátják. vetéléseiről és puccsal fenyegetőztek, ha Hitler eleget tesz Fritsch kívánságának. Amikor Fritsch tábornok észrevette, hogy Himmler és a Gestapo szervezkedik, ellen­szervezkedésbe kezdett s magához kérette a hozzá hü tábornokokat, hogy megbeszél­je velük a védekezési tervet. A hadsereg egyes megbízható osztagai megszállották a fontosabb épületeket és Fritsch intézkedé­seket tett a Gestapo esetleges puccsának erőszakos letörésére. Január 28-a és 29-e rendkívül kritikus nap volt a német fővá­rosban. Számos vezető politikus elhagyta Berlint. 29-én este Hitler elhatározta, hogy Blomberg és Fritsch egyidejű elbocsátásá­val leszereli az ellentéteket és kikerüli a veszedelmes összeütközést. Fritsch nem volt hajlandó alávetni magát a kancellár paran­csának, de a hadsereg Hitler-párti része arra kényszeritette, hogy mégis lemondjon. Kárpótlásképpen a hadsereg teljes autonó­miát kapott s ezenkívül Hitler Blomberg helyére Keitelí nevezte ki, amit ugyancsak rokonszenvesen üdvözöltek a tisztikarban. Biztosították a hadsereg ellenőrzési jogát a külpolitikában is, amennyiben a titkos ál­lamtanácsba bevonták a hadsereg vezetőit. Blomberg egyénisége LONDON. — Temperley vezérőrnagy, a híres katonai iró, aki 1931 óta ismerte Bíom­­berget, lapjában cikket közöl a marsall egyé­niségéről. Blomberg állandóan a legnagyobb lelkesedéssel beszélt Hitlerről, akit csodált. Hitler is sokat köszönhetett a marsallnak. Mindazonáltal Blomberg nem tudott telje­sen fölolvadni a nemzeti szocialista pártban, mert kötötték a hadsereg tradíciói. Termé­szeténél fogva egyszerű, közvetlen és hu ember volt, jó barát. A hadsereget minden­nél jobban szerette. Nem volt zseni, de te­hetséges katona. Mint modern katona, ha­ladáspárti volt, de meggyőződése szerint nem gépek, hanem emberek nyerik meg az ütközeteket. Teljes szivéből kívánta az an­gol—német együttműködést, mert békét akart. A jelentések szerint a vizsgálati fogság­ban lévő Niemöller friss és egészséges. Ebé­déit eddig cellájába hozathatta és vendége­ket is fogadhatott. Védője Horst von Holl­­stein ügyvéd, akit két másik berlini ügyvéd támogat. A vádat Thiessen államügyész képviseli. A vád két főpontja a következő: 1. Visszaélés a szószékről való prédikálás jogával, 2. lázitás a törvények ellen. Egye­lőre nem tudni, vájjon tanúként kihallgat­ják a hadsereg tisztjeit is. A tisztek tudni­illik tanúsítani akarták, hogy a lelkész ka­tonatiszt korában a legnagyobb hősiesség­ről tett tanúságot és jó német hazafi volt. Zárt tárgyalás a Niemölier-perfesn — Hadsereg és párt Ellentétes hírek a világsajtóban a német eseményekről Berlin az átszervezés befejezésit jelenti - Február 4-ének háttere — Puccshirek — Fritsch állítólagos tervei — Megkezdődött a Niemöíler-pör

Next

/
Thumbnails
Contents