Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-27 / 48. (4491.) szám
Mai számunk 20 oldal — fira 2'- IK Elkobzás titán második kiadás Ma: Kis Magyarok Lapja (4491) szám • Vasárnap • 1938 február 27 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havon la 26 Ké., külföldre: évente 450t félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KC. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská nllce 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága 1I„ Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 30311. • • SÜRGÖNY CÍM HIRLRP, PRAHR. FebruárlS ától februárIB áig (d) Február 18-ától február 18-áig vártuk a tollvonást. Az ünnepélyesen megígért tollvonást, amely visszahelyez nyelvi, gazdasági és szociális jogaink eddig nélkülözött részének birtokába. Az intézkedést, amely olyan könnyen elintézhető, mert nem (kell hozzá törvény, hanem közigazgatási utca: egy tollvonással elintézhető. Nem tagadjuk, az utolsó napig reménykedtünk, az utolsó percig bizakodtunk, hogy a februárista politika első évfordulóját a kormány egy sor rendelettel fogja ^ nemzeti kisebbségek számára emlékezetessé és ünneplésre érdemessé tenni. Hogy pont az ünnepi évfordulóra kapj' • ünnepi ajándéknak. A nagyobb ha;ás kedvéért. És ezért fölajzott idegekkel vártuk a miniszterelnök levelét, amelyet a német aktivistákhoz intézett erre a napra. A várakozásunkat tovább fokozta a levél nagy bejelentése, hogy a kormány ,,egész sor" olyan intézkedést tett, amely a februárista politika folytatását és gyakorlati megvalósítását jelenti valamennyi nemzeti kisebbség számára. Biztosan a február 18-án készülő február 19-ikl hivatalos lapban lesznek az uj rendeleték — gondoltuk és vártunk. De a hivatalos lap csak nem hozta a tollvonást. Mi, javíthatatlan optimisták ennek ellenére is bizakodtunk. Szinte fogadni mertünk volna, hogy a késés csak azért van, mert február 20ára készítik a nagy tromfot, február 20-ára, a Hitler-beszéd napjára, hogy az utolsó pillanatban bizonyítsák be a február 18-iki politika egyedül üdvözítő voltát, Hogy az ellenpropagandába egyszerűen belefagyjon a szó. Ez lett volna a februáristák számára a döntő hatás lélektani pillanata és ők — elszalasztottak ezt a pillanatot. Ez lett volna a legjobb alkalom, amikor azt dokumentálhatták volna, hogy a nemzeti kisebbségekkel való megegyezést saját maguk kezdeményezik. Milyen nagyszerű rendezés lett volna pont a Hitler-beszéd rádióközvetitése előtti konferálásban fölsorolni a februári politika első évének mérlegét és ennek végső koronáját, a legfrissebb eredményt: az ,.egész sornyi" uj jogkiterjesztő rendeletet. A tollvonást. De ők elmulasztották ezt a döntő pillanatot. S ha most jönnek is majd az uj engedmények, ezek már — legalább is az időrend és a látszat szerint —> február 20-ika után fognak jönni. Kétszeresen ad, ki idejében ad, mondja a hatezeréves bölcsesség, — de februáristáink inkább a késedelem erkölcsi hátrányát választják, mint az idején való adás előnyét. így is festett február 18-i'ka. Az egyetlen önvigasz, amit a német és magyar aktivisták a februári politika első évéről dadogni tudtak, hogy soványnak sovány ugyan, de azért „ígéretes kezdet". Igen. Sok ígéretes kezdet. S egy éven át lendülgettek neki' ennek az Ígéretes kezdetnek, de egy év múltával is csak a kezdő. ígéreteknél tartanak. Nehéz kezdés volt. Igaz, az év leforgása alatt itt-ott megcsillant egy-egy kis üveggyöngy: ezt az aktivista sajtó sietett rögön igazgyöngyként elkönyvelni. A hírek szerint kétszer is elkészült az állampolgársági javaslat, az aktivista sajtó mindkétszer kihirdette, hogy minden magyar lakos, aki 1910-től, illetve 1914-től itt él, megkapja az állampolgárságot. A végén kisült, hogy államnyelvi vizsgától tennék függővé a honosítást, vagyis pont a magyaroknak kellene előbb iskolapadba menniök, de ezen fi címen bármikor bárkit vissza lehetne utasítani, ráadásul a kihonositási paragrafus alapján a régi polgároktól is meg lehetne vonni eddigi állampolgárságukat. Ha a belügyminisztériumban kineveztek egy magyar tisztviselőt főtanácsossá, az aktivista tol'l rögtön ujjongott, hogy nem leszünk PARIS. —■ A francia kamara szombaton délelőtt folytatta az interpellációs vitát Gerard és Dupont képviselők fölszólalása után délben Yvon Delbos külügyminiszter emelkedett szólásra, majd az esti órákban Chautemps miniszterelnök vázolta a francia álláspontot a legaktuálisabb európai kérdésekhez. Delbos beszédének elején kijelentette, hogy Európa jelenlegi helyzetében Franciaország első kötelessége „anyagi és erkölcsi erejét a legnagyobb mértékig kifejleszteni”. Ilyen értelemben a kormány uj erőfeszítést tesz a hadsereg megerősítésére. Azok a kérdések, amelyekről a vita folyamán a szónokok nyilatkoztak, tényleg súlyosak, de Franciaország nincs izolálva és a „genfi liga sincsen gyöngeségre kárhoztatva”. A háború kikerülhető. Néhány hatalom azt javasolja, hogy a biztonság politikáját csak Nyugateurópára korlátozzák, de azok a PRÁGA. — A szenátus elnöksége a plénum legközelebbi ülését március 3-ra, csütörtök délután 5 órára hívta össze. Ezen az ülésen Hodza miniszterelnök megismétli a képviselőházban ugyanazon a napon 3 órakor tartandó expozéját. A szenátusi bizottságok közül a plenáris ülés napján 15 órakor a nemzetgazdasági, félórával később az alkotmányjogi s 16 órakor a költségvetési bizottság tart ülést. A képviselőházi bizottságok közül március 2-án, szerdán féltiz órakor a földművelésügyi bizottság hallgatja meg többé az irodai altisztek népe, hanem már főtanácsosi rangig jutottunk. És ezért az egy fecskéért kész volt elfelejteni, hogy ilyen előléptetési rendszer mellett a magyarok 2938-ban sem érnék el a februárizmus által szent szabályként fennen hirdetett nemzetiségi kulcsot, mert évről-évre nemhogy közelednénk, hanem távolodunk a kulcsszámtól. A kulcsszámot jóval meghafrancia szónokok, akik szintén ezt a javaslatot teszik, elfelejtik, hogy Franciaországnak nemcsak anyagi, hanem erkölcsi érdekeket is védenie kell. Franciaország kötelessége, hogy „az első helyen maradjon azok között a népek között, amelyek a békét megszervezik". Ebben az összefüggésben Delbos Peri kommunista képviselő felfogása ellen fordult, amely szerint Franciaország kötelessége, hogy a világ csendőre legyen. A kormány elutasítja az elszigetelődés és a paszszivitás politikáját, de cselekedeteiben sem akar elszigetelt maradni. Franciaország nem Ígérhet olyan segítségeket, amiket nem tarthat be. Franciaországnak tartózkodnia kell az angliai krízis megítélésénél, de ez nem tarthatja vissza Delbost, hogy ne szóljon az elismerés hangján Edén lemondott angol külügyminiszterről. Nem felejti el azonban azt a teljes összhangot sem, amely Chamberlain és a francia kormány között állandóan uralkodott. A nagy „likvidálás1* Az olasz kérdésről a francia kormány részletesen tárgyalt Angliával. Kívánatos, hogy a Zadina miniszter expozéját: március 3-án 10 órakor az ipar- s kereskedelemügyi bizottság a szövő- és bőripari állami szállítások kiadási módja ellen fölmerült panaszokkal foglalkozik. Ugyanabban az órában a mentelmi albizottság a „teplitzschönaui esetet’’ tárgyalja: a költségvetési bizottság március 3-án 10 órakor az utjelzésekről szóló javaslattal és az illetékegyenértékjavaslattal foglalkozik. Csütörtök 13 órakor a népjóléti bizottság a kereskedelmi utazók s kereskedelmi képviselők jogviszonyainak rendezéséről szóló kezdeményező javaslatot tárgyalja s 14 órakor a kezdeményező bizottság tart ülést. ladó arányban kellene most uj magyaí tisztviselőket fölvenni, hogy az eddigi rossz arány egy kicsikét javulhasson, ezzel szemben az uj fölvételeknél még megközelítően sem vesznek a kulcsszámnak megfelelő magyart, az arányszám tehát február 18.-a ellenére is nemhogy javulna, de tovább romlik. Az aktivista sajtó hallelujázik, hogy legalább már „nem olyan arányban romlik, spanyolországi viszálynak á hatalmak minél előbb véget vessenek. Ha a hatalmak nem küldenek többé fegyvert és embert Spanyolországba, akkor megtörténhetik az az általános likvidáció, amely meghozza a békét Európában s amelybe bevonható az abesszin kérdés elintézése is. Ebben az esetben Géni teljesítheti az olasz kívánságokat. Miután Delbos kifejezte hizabcát az angol-francia viszony szolidaritásában, emlékeztetett Franciaország lengyel- és kisantantbaráíságára is. Továbbá kijelentette, hogy bízik tfa francia-szo vjetorosz paktum békés szerepében". A francia kormány lojálisán alkalmazni fogja a paktumból származó kötelességeit. A genfi ligát is védeni fogja a kormány, de számol a népszövetség gyengeségével. Néhány nagyhatalom Genf ellen fordult. A francia kormány ebből nem azt a következtetést vonja le, hogy a Genfet elhagyó államokkal lehetetlen megegyezni, de a megegyezés előfeltétele a jóakarat s az a kívánság, hogy Európát megmentsék az összeomlástól. Ha Európa nem akar megbukni, az a kötelessége, hogy ne viszálykodjék. Franciaország és Csehszlovákia Delbos ezután a dunai kérdésre tért át és aláhúzta Franciaország és Csehszlovákia barátságát. Kijelentette, hogy Franciaország mindenkor betartja azokat a kötelezettségeit, amelyeket Csehszlovákiával szemben vállalt. A franciák főtörekvése az lesz, hogy a feszültség megenyhitésének lojális lehetőségeit keressék. De a feszültség megenyhitésének fejében Franciaország nem hajlandó alapelveit feláldozni. Az esti ülés Delbos külügyminiszter beszéde nem keltett különösebb benyomást a kamarában. Általában feltűnt, hogy a külügyminiszter a legfontosabb aktuális problémákat csak röviden érintette. Ebből a tényből szakértők arra következtetnie, hogy a külpolitikai helyzetről és főleg a németosztrák kérdésekről, valamint az angol politika megváltozásáról Chautemps nyilatkozik a kamara esti ülésén. Mások Delbos beszédének szürkeségéből arra következtetnek, hogy a külügyminiszter belefáradt munkájába és az eddigi csalódások után le akar mondani. Ez a feltevés azonban nem látszik valószínűnek. PARIS HŰSÉGET FOGAD PRÁGÁNAK Delbos és Oiaufemps 3Z európai helyzetről — A francia kamara külügyi vitája « A külügyminiszter dicséri Edent „A szerződéseket nem adják föl" - Az Olaszországgal való megállapodás lehetősége A késviselőház csütörtök délután 3 órakor, a szenátus 5 órakor hallgatja meg a hormányexpozét
