Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-09 / 6. (4449.) szám
4 «PM(ía-ymtí^rnRi^ 1938 január 9, vasárnap. Sorompóba a kelefszlovenszkói SzMKE=érf! Meg kell menteni a kulturális elsorvadástól a falvak magyar népét Külön titkárságot a Bodrogköznek, munkába szóiiiani a vidék magyar értelmiségét ■ Szórványos eredmények, amelyek munkára serkentenek Százötven községben kelt sürgősen megalakítani a magyar hultaregyletet KASSA. (Szerkesztőségünktől.) A SzMKE kelet- szloveaszkói szervezési munkájáról ez év tavaszán két cikkben Is beszámol búnk. Bőven kifejtettük akkor, 'hogy mennyi rengeteg tennivaló vár még a SzMKE-re Keletszlovenszkón, különösen a Bodrogközben, ezen a legmagya- rabb, de kulturális szempontból a legelhanyagoltabb vidéken. Tavasz óta a lehetőségekhez képest előrehaladt a SziMíKE beszervezési munkája és kilenc községben sikerült megalakítani a SzMKE tiókegyesületét. E kilenc község: Torna, Mecen^zéf, Perény, Koma- góc, G&rbóebogdány, Szína, Bodrogszerdahely, Vaján és Dereguvő. Ha a térképre nézünk, láthatjuk, hogy mintegy száz kilométer széles körzetben folyik a szervezési munka. A? eredmény alig nevezhető kielégítőnek, ha meggondoljuk, hogy ezen a területen mintegy 150 községben kellene még a magyar kulturáltét beszervezni és megindítani. Hogy a Bodrogköznél maradjunk, a Királyhelme- cen szerzett információink szerint, magán Király- Iheimecen is ellanyiluilt az utóbbi években a .SzjMKE kulturtevékenysége, nem szólva arról, hogy a környező szinmagyar községek szinte elárvultán, kulturális elmaradottságban tengődnek. A magyar társadalom egyik aggódó vezetője szerint a legsürgősebben Szomotor, Szűrte, Battyán, Kistárkány, Nagygéres, Ásvány, Csap, Salamon, Lelesz, Csarnahój Borsi és Zétény községekben kellene megszervezni a SzMKE-et. A népanyag kitűnő ezen a vidéken, de teljes ma- gárahagyatottságában egyre Inkább fenyegeti nemzeti szempontból az elszintelenedés veszélye. — Nemzeti kultúránk felvirágoztatása, az erőteljes kiultmrélet — mondta informátorunk, — megerősítené a nemzeti érzést és a. kulturális és nemzeti összefogás könnyebbé tenné az itteni magyar nép számára a mindennapi életet is. Két súlyos ok A szervezés tétovaságának és lassúságának két fontos oka van. Az egyik az, hogy a SzMKE-nek egész Keletszlovenszkón egyetlen kerületi titkára van, aki a legnagyobb igyekezet mellett sem képes az óriási munkát egyedül elvégezni. Egyre inkább megmutatkozik a szüksége annak, hogv a Bodrogköz szántára külön titkárságot kell felállítani Királybelmecem, mert itt érezhetők a leghátrányosabban a kulturális elmaradottság következményei. A másik fontos oka a lassú szervezkedésnek az, hogy a helyi magyar értelmiségiek közül kevesen ismerik fel uj feladatukat, a népművelés vezetésének szükségességét. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindenütt az alkalmas egyének bu-zgóságától és készségétől függ a magyar kulturmuruka sikere. Ott, ahol a magyar falu műveltjei igaz nemzethüséggel és kulturális szeretettel állnak a dolgok élére, hamarosan megindult az alkotómunka, mert az egyezerü földmü- vesnép a leghűségesebb követő és a legkönnyebben megnyerhető minden becsületes magyar 'kul- turmunkának. Vannak azonban vidékek és községek, ahol a magyar értelmiségiek csak a maguk kultúrájával törődnek, a nép szellemi vezetésére nem mutatnak hajlandóságot. Főleg olyan emberek ezek, akik abban a régi, kényelmes felfogásban nőttek fel, hogy a népművelés az állam gondja, ők pedig nem hajlandók kimozdulni a kultúra érdekében a maguk kényelmes életéből, úri szokásaikból. Akadnak vehető szereplői a falusi magyar társadalomnak, akik sohasem érnek rá még csak arra sem, hogy tárgyaljanak a népi kultúra megszervezéséről, nincs idejük arra sem, hogy szóba álljanak a SzMKE titkárával. Az igazság pedig az, 'hogy részint kényelemből, résziét a ^bonyodalmak” -kerülése végett hárítják el maguktól a természetes feladatot, amelyet a kisebbségi életben nem volna szabad elhárítani maguktól. Úgyszólván minden községben kimutatható, hogy egy-egy buzgó lelkész, tanító, birtokos vagy más müveit magyar ember fáradhatatlan munkájának köszönhető a magyar kultiur- akció sikere, más községekben pedig meg sem indulhat a szervezkedés, mert nem akad egyetlen olyan müveit ember sem, aki felismerné feladatát. Biztató példák Azokban a községekben, ahol a SzMKE megalakult, érdekes és biztató tanulságokra tehetünk ez ért. Arra a tapasztalatra jutunk, hogy minden egyes községben más és más adottságokat kell figyelembe venni a magyar kulturszervezet kiépítésénél, különieges személyi és bonyolult anyagi kérdéseket, úgy hogy minden község kulturszer- vezetének megalakulásáról külön kis regényt, lehetne írni és alaposan gyarapítani a szociográfiai irodalmat. Említsünk röviden egy példát: Péder községben még 1936-ban alakult meg a SzMKE helyi szervezete, még pedig október 25-én. Ekkor oly kicsi volt még az érdeklődés, hogy alig lehetett a megalakuláshoz szükséges busz embert összetoborozni. Szerencsére rögtön kaptak helyiséget, az egyik tönkrement korcsma helyisége állott üre- een, a falu magyar intelligenciája összeadta a bérlethez szükséges kétszáz koronát és a SzMKE- nek már volt hajléka ez év tavaszáig. Mikor a körzeti titkár december 24-én a mozgókönyvtár- ral újból kiutazott a községbe, már ötven embert talált az egyesületi hely le égben, akik dicséretes érdeklődéssel és fegyelemmel tartottak össze, kivétel nélkül naponta látogatták a SzMKE helyiségét., újságot olvadtak, vitákat folytattak és —- nem dohányoztak. Szigorú dohányzási tilalmat honosítottak meg ée egyébként is pontosan betartották az egyesületi élet szabályait. Kiderült ekkor, hogv már hétszáz korona összegyűjtött pénzük van é« ezt, az összeget — némi vita után - rádióvá- sárlásba fektették he. ís alig néhány hónappal későbben, ez év áprilisában már hétezer korona készpénze volt a pederi SzMKE-nek és ezt az összeget arra a célra gyűjtötték, hogy saját kulturházat vásároljanak érte. Kínálkozott is megfelelő épület, nyolcezer koronát ajánlottak érte, az ajánlatot túllicitálták kilencezer koronával, mire a pé- deri magyarok sem hagyták magukat és tízezer koronáért megvásárolták a házat. A hiányzó összeget napok alatt adták össze, a legszegényebb magyar zsellér is legalább is 100 koronát jegyzett a házvételre. Azóta egyre intenzivebb társadalmi és kmlturélet folyik a péderi SzMKE házában. Már hatvannál több tagot számlál az egyesület, amely dicséretes buzgalommal dolgozik tovább az önsegítés jegyében. A mecenzéfi SzMKE — mint annakidején részletesen beszámoltunk •— nevezetes műkedvelő előadással kezdte meg működését, amelyre messze- földről is hazatértek az elszármazott községbeliek és amely a magyar kultúra diadalmas, országra- szóló ünnepe volt. Perénvben is van már (helyisége a SzMKE-nek, itt egy házat béreltek ki és azt megfelelően átalakították. A kulturmunka itt is ■nagyon szépen folyik. „Megyek a Cinkébe“ Koinarócon az egyik gazda bocsátott házában nagyobb helyiséget az egyesület rendelkezésére, még pedig díjtalanul. Itt gyűlnek össze naponta a magyar gazdák, hogy olvassanak, eszmecserét folytassanak, művelődjenek. Ez a falu egyébként arról nevezetes, hogy itt kapta meg a SzMKE első népszerű elnevezését. A magyar nép tudvalévőén (hajlamos arra,, hogy átalakítsa az idegen, hangzású, nehezen kiejthető szavakat könnyem kiejthető, magyarértelmü szavakká, még ha az uj szó értelme néha nagyon is messze esik a fogalomtól, amelyet megjelöl. Koinarócon a SzMKE-ből egyszerűen „Cinke" lett. — Megyek a Cinkébe, — mondják egymásnak a komaróci gazdák, ha találkoznak. De legalább gyakran mondják. A SzMKE egyik fontos célja, — mint annakidején megírtuk, — hogy a népi hagyományt és művészetet összefogja, megrögzitse és továbbfejlessze az egyes vidékeken. Az Ósva völgyében három községben, Bődön, Györkén és Garbóobog- dányban alakult meg eddig a SzMKE. E folyóvölgyben sajátos népművészeti háziipar divatozik, amelynek fellendítése elsőrendű feladat. Hogy mennyire külön világ ez, arra jellemző, hogy az ósva-völgy magyar lakosai ö betűs táj- szólást beszélnek, mint a szögediek. Az elhatáVárosi magyarok Irta: Borsody István Azokra a magyarokra gondolunk, kik városban élnek ma Szlovenszkón és köröttük a vidék nem-magyar. Az államfordulat óta ők sokkal nehezebben tartják és ápolják magyarságukat, mint a magyarlakta szlo- venszkói földön élők, ahol a környék magyar népe nemcsak uj erőt és utánpótlást szállít a városnak, de szilárd tudatot is, hogy magyarlakta terület őrzője és fenntartója. A magyar vidék „hinterlandja" nélkül való városok magyarsága ma sok tekintetben árva és szigetlakó, nehezebben ér el hozzá a magyar ösztönzés, gátló a politika- mentes kultúrára kiterjesztett nyelvjogi gyakorlat is, a magyar tudat ébrentartása bizony több fáradságot és heroizmust kivan. De ők egyformán becsesek nekünk, s ahogy nem látunk bennük az idegennyelvii térbe előretolt magyar „kolonistákat", éppúgy védekezünk az ellen, hogy az idegen környezet nyomása alatt elkallódjanak nemzetünktől. Ezek a „városi magyarok" a szlovenszkói töU.énelem természetes szereplői, nem erőszak ültette őket oda, ahol élnek, hanem a közös testvéri sors s ma sem látjuk őket szívesen a „nemzeti harc" torzító szemüvegen keresztül. Mert ismerjük jól ezeket a városi magyarokat, hogy mennyire nem harcos „idegenként" élnek és éltek a más nyelvet beszélő emberek közt. A helyi nyelvet megtanulták már gyermekkorukban, igy érintkeztek ezelőtt is békében a néppel, soha őket ellenszenv nem szította, inkább egy kedélyes együttélés emlékei juthatnak eszünkbe, ha például a szlovák dialektusban beszélő Mi’kszáth- regények magyar alakjaira gondolunk. Igaz, a regény közben végétért. A valóság sokszor kegyetlenebb hangja váltotta föl az elbeszélés kedélyes diskurzusát. De az európai történelem távlatából igaz* ságtalan és szándékos ellentétet szító, ha a „régi állapotokat" a magyarok szemére vetjük. Mert a nemzeti államot, melynek eszményét a magyarok is követték, nem a magyarok találták ki. A nemzeti állam csak egyetlen „uralkodó" nyelvet tudott elképzelni és a tizenkilencedik századi európai nacionalizmus terméke volt. Franciaországban, hol a nemzeti állam bölcsője ringott, ma io még a „régi állapotok" uralkodnak: mert ott is vannak nemzeti „kisebbségek" s ezek az uj európai szellem hatására most nyelvi jogaikat kérik számon a francia államhatalomtól, De a'kik szeretik „elnyomóknak becézni a magyarokat, ugyan mernék-e „elnyomással" vádolni a nagy francia nemzetet, a „grande nation"-t, mikor befogja füleit a breton kisebbség egyre hangosabbá váló nyelvi és kulturális követelései hallatára, Tudjuk, hogy a „nemzeti állam" gondolatmeneté a Duna-medencében is számtalan korrektúrára szorul. A nemzeti állam itt se adhat teljes jogokat a nemzetiségeknek, mert egyeduralomra törekszik és mások rovására akar uralkodni. A csehszlovákiai magyar kisebbség harca sem más, mint védekezés azon törekvések ellen, amelyek Csehszlovákiában, ebben a nemzetiségi államban is a „nemzeti állam" gyakorlatát szeretnék meghonosítani. Mi semmi mást nem akarunk, csakhogy ne essünk csöbörből vödörbe s ne legyünk egy vélt „reváns" oktalan áldozatai —hisz ezzel nemcsak a magyar nemzetet éri támadás és veszteség, hanem a mindenki által óhajtott dunai népek békéje is újabb halasztást és sérelmet szenved. A „városi magyarok" sorsa ma különösen nehéz. Kis szigetekre szorult életük s nehezen jut el hozzájuk az is, ami Szloven- szkó-szerte a magyarokkal történik, hát meg az, ami az egész magyar nemzetet érdekli . . így, ami a leghiányzóbb náluk: nem érzik eléggé a támaszt és biztonságot, amit a magyarnyelvű vidék nyújthat. Nem akarom azt mondani, hogy „idegenül" érzik magukat ebben a környezetben, mert hiszen mindnyájan otthon vannak, saját földjükön. És éppen ez az: a föld, akár házakkal beépített, mint a város uccáin, akár vizzel mosott, mint a folyók partja, erdős, dombos, vagy rétes — mert ez is a városhoz tartozik, (szlovenszkói város nincs „környék" nélkül): szóval a föld, ez lesz legjobb társa a magát, árván érző városi magyarnak, mert a rög, az ősök röge, telve van múlt eseményekkel, a város és nemmit magyar vidék jellegzetességeit híven meg* őrzi a SzMKE. Szomorú következmények Ezek a biztató jelenségek egyelőre, sajnos, csak szórványosak, a széles területeken pedig, ahol még miaudig a nemtörődömség az ur, megmutatkoznak a szomorú következmények. Ott, aihol a magyar értelmiség nem vállalja a nép kulturális vezetését, hiába működik a SzMKe is. Az egyik ■délszlovenszkói községben van szemeru példa erre. Itt a földművesek maguk alakitották meg a SzMKE-et. Az egyesület rendesen működik, mégis az történt, hogy az egyik szóvivő agrárpárti gazda — érdekei védelmében és jólismert sugalw mazásra — akciót indított a szlovák iskola felállítására és a SzMKE tagjai közül is többet meg tudott nyerni arra, hogy az iskolát kérő kérvényt aláírják. Ez csak azt mutatja, hogy a magyar földművesek, akik önmagukból, szívesen álltak be a magyar kulturmunkába, nem ismerik fel a magyar kultúra elemi érdekeit és (hitegető szavakkal könnyen eltéritihetők azoktól. Csak azért, mert nincs müveit, értelmes vezetőjük, aki felvilágosíthatná őket. (r.) zetsége történetével; tradíció ez, amelyhez nehéz időkben mindig vissza kell térni. S ez a tradiciós érzés nem lesz titkos összeesküvés valami vált ellenséggel szemben* ne gondolja senki, politikától messze lesz, mert a múlt kultúráját fogja megszeretni*, az oromfalas házakat, a boltíves kapualjakat, kőcsipkéket és árkádokat, vagy a környék rombadőlt várait... S észrevétlen rő fog fölmerülni a lelkekben, a földdel való misztikus kapcsolat ereje s az „árva" városi magyarok érezni fogják, hogy nemcsak az „árvaság" keltette bennük a támaszta- lanság gondolatait, hanem a hűtlenség isi hűtlenség a múlthoz, a történelemhez. A történelmi tudat ma Szlovenszkón a ma-! gyarok közt amugyis gyönge, de sehol jobban ennek hátránya nem érezhető, mint a szórványon élőknél. Minálunk a történelmi erők még fölfedezésre várnak, de előttünk a példa, hogy Erdélyben is mennyit segi-t tett a múlttal való kapcsolat. Mert hát a múlttal összeforrva élő sohasem érezheti magát egyedül. Igaz, a „műit" szó nálunk még kicsit indexen van és vegyes érzelmeket kelt. De talán ennek az érzékeny korszaknak is végén járunk már, mert előbb-utóbb mindenki fölfedezi, hogy a jelen csak illanó gőz marad a múlt katlana nélkül. S a múlt szeretetében, ismeretében és megbecsülésében nemcsak a városi magyarok érzik majd magukat nagyobb biztonságban, mert kapcsolatot találnak földükhöz és nemzetükhöz, de ez lehet a hid a szomszédok felé is, kikkel jóban, rosszban együtt éltünk. Talán ez paradoxul hangzik, mert hiszen éppen a múltat éri legtöbb vád. hogy ez okozott minden rosszat, bajt és „bűnöset" . . , Ó. pedig nagyon kis körben látja az életet a múltat kritizáló, ha azt hiszi, hogy a Kárpátok alatt és a Duna völgyében élő népeket a múlt veszítette össze. Igen, a múltban voltak szálkák és tövisek. De a tövisek kora csak néhány évet jelent a rengetegből, a százakból, amit együtt és békességben éltünk. A föld a tanú reá, a történelem. A közös föld békéltető erejét kell csak fölfedezni. Mert a föld a legbiztosabb kapocs ember és ember közt. A közös föld szeretetében meg kell szűnni az ellenségeskedésnek, mert csak a közös földtől idegen eszmék oltják be az embereket a: ellentétek mérgével. (Eperjes). í Legújabb fűtési rendszer! |9 Uj és régi épületekben, kis és nagy lakások részért. Fa. szén. H8 koks fűtésre. — 70% tüzelőanyag megtakaritás! — Egész lakás egy helyről a főzési tüzeléssel fűlve, jsl Felszereli: „Cenlro" közp. fűtés vállalat HLOZEK J.
