Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-09 / 6. (4449.) szám

1938 Január 9, vasárnap. Budapesti tevéi (Ző.) BUDAPEST. — Karácsonykor Sopronban jártam. Abban a városban, ame­lyet az 1921 -i népszavazás emlékére a „Ci- vitas fidelissima" elnevezéssel ékesített föl a magyar törvényhozás hálája. Sopron va­lóban századokon át világító példáját adta a nemzethüségnek. így vált ez a több, mint ezeréves múltra visszatekintő, nagykultúrá­ja, az ősi hagyomány tiszteletén nevelkedett város a „hűség városává". Az első pillanat­ban a régi Pozsonyra emlékeztet, amellyel azonos kultúrát szívott föl magába, .—1 de csakhamar láthatóvá és érezhetővé válik, hogy a sok közös voná3 ellenére valami egészen egyéni bája és szépsége van ennek a barokk-ékszerdoboznak, amely a dicső múlt sok szép emlékét rejti magában. Látta ez a város falai között Mátyás királyt, aki­nek emlékét ma is őrzi a Storno-ház, látott 1681 -ben országgyűlést, amelyen Esterházy Pál herceget az ország nádorává választot­ták és amelyen biztosították a protestánsok vallási jogait. Ebben a városban élt gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar, akinek palotája ott áll a Széchenyi-téren, szemben a báró August-palotával, amely a szabadságharc és a kiegyezés közötti idő­ben az abszolutizmus kerületi kormányzósá­gának székhelye volt. Itt áll eredeti szép­ségében a Kecske-templom, amelyben III. Ferdinándot még apja életében magyar ki­rállyá koronázták. A Szent György-uccá- ban emelkedik a bencések gimnáziumának esi épülete, amelyből a magyarságnak sok kiváló fia, közöttük Rákosi Jenő is, elindult az élet útjára. A Deák-téren áll az evangé­likus líceum, amely a 19. század első felé­ben a magyar közoktatásnak, nyelvnek és irodalomnak egyik legkiválóbb és legismer­tebb fellegvára volt. Itt rektoroskodott Kis János, Kazinczy barátja, a líceum magyar társaságának megalapítója. Ez az iskola ne­velte a niklai remetét, Berzsenyi Dánielt, innen került Eperjesre Sárosy Gyula, az „Aranytrombita" szerzője, hogy a Sopron­ban magábaszivoít eszményeket a kollégium falai között terjessze. Ebből az iskolából került ki két évszázadon át a magyar köz­élet sok kiválósága, igy többek között Gömbös Gyula, Magyarország egy évvel ezelőtt elhunyt miniszterelnöke és Kánya Kálmán, az ország mostani külügyminisz­tere. Általában föltűnő, hogy az 1921-i nép­szavazás óta milyen föltartóztathatatlan lendülettel magyarosodik ez, az egykoron tisztára németnyelvű és -kultúrájú város és magyarosodik anélkül, hogy erre a legki­sebb hivatalos intézkedés vagy kényszer te­relné. Igaz, hogy a város megmagyarosodá- sához hozzájárul a sok iskola, amelyek kö­zött itt talált uj otthont az egykori Selmec­bányái bányászati és erdészeti akadémia, amely ma a József nádor-műegyetem egyik fakultása és itt van a pécsi Erzsébet-egye- temnek a soproni evangélikus teológiából alakított teológiai fakultása is. Hogy az ál­lamhatalom mennyire nem gyakorol befo­lyást a város magyarosodására, azt misem bizonyítja jobban, mint hogy az uccatáblák ma is kétnyelvüek és a németnyelvű lakos­ság szabadon használhatja minden helyi­ségben és az Istenházában anyanyelvét. Sopron egyáltalán azzal tűnik ki Magyar- ország összes városai közül, hogy falai kö­zött ismeretlen a társadalmi, faji és feleke­zeti viszálykodás. A Soproni Kaszinóban, amely Magyarország egyik legszebb és leg­régibb ilyenfajta intézménye, együtt van a hadsereg tisztikara és a város polgársága fajra, felekezetre és foglalkozásra való te­kintet nélkül. A kaszinóba belépő vendéget a legnagyobb szeretettel és udvariassággal fogadják, amint ezt magamon is tapasztal­hattam, amikor két barátom társaságában egy délután odamentem. Alig ültem ott né­hány percig, amikor az öreg Gantner bácsi, a kaszinó komornyikja és Sopron város tör­ténetének érdemes krónikása, mosolyogva hozta felém a Prágai Magyar Hírlap leg­frissebb számát, mintegy dicsekedve vele, hogy a kaszinó egy percre sem feledkezik meg a kisebbségi sorsban élő magyar test­vérekről. Igazán mélyen meghatott ez a kedves és jóleső figyelem. És mégis valahogy úgy érzem, de úgy ér­zik a soproniak is, hogy a „hűség városa" több megértést és nagyobb támogatást ér­demelne az államhatalom részéről. Ma az a helyzet, hogy Sopront Budapestről — egy bummiivonatot leszámítva — csak átszál­lással lehet megközeliteni. Ennek oka első­sorban a győr—sopron—-ebenfurthi vasút, amely mint egy féregnyulvány helyezkedik el a magyar államvasutak hálózatában és al­építményének gyengeségével lehetetlenné teszi, hogy a magyar államvasutak gyors­vonatai pályáján közlekedjenek. Amellett ez a vasút még elköveti azt az ildomtalanságot is, hogjr magát németül Raab—Oedenburg —Ebenfurther Eisenbahn-nak nevezi, s ez­zel a magyar városok nevét önhatalmúan germanizálja. A soproniak közül igen sokan nem értik, hogy az illetékesek miért tűrik £ ezt az állapotot, amely azzal a fájdalmas ’ következéssel jár, hogy a soproni kereskedő inkább Becs felé graviíál, ahová harmadfél órán belül kényelmesen elér. Egészen kü­lönálló jelensége a soproni helyzetnek, hogy a város pályaudvarán naponta több osztrák zárt szerelvény közlekedik a Burgenland egyik részéből a másikba. Sopron ma löverei és tizezerholdas feny­vese, vadregényes tája révén a magyar ide­genforgalomnak jelentős tényezője. De hol állhatna ez a város általános fejlődés tekin­tetében, ha el nem követi azt a végzetes hi­bát, hogy 1921-ben megbuktatta gróf Kle- belsberg Kunót, az akkori kultuszminisztert? Messzire vezetne, ha ennek a bukásnak az okairól és következményeiről írni akarnánk. Elég, ha megállapítjuk, hogy Sopron város urai maguk is érzik és tudják ezt és azzal igyekeznek a városnak ezt a súlyos tévedé­sét helyrepótolni, hogy a maguk várossze- retete és lelkesedése révén hozzák helyre azt a veszteséget, amely őket, illetőleg a vá­rost Klebelsberg megbuktatásával érte. Minden erővel és áldozatot nem kiméivé fejlesztik az irodalmi és zenei életet; az első célt az országszerte becsült Frankenburg- társaság, az utóbbit pedig a Liszt Ferenc- társaság szolgálja. Úgy Frankenburgnak, mint Liszt Ferencnek — aki tudvalevőleg Sopron-megyében született — az emlékét emlékmű is hirdeti a városban, amelynek egyik intim terén, az Orsolya-téren emlék­táblával jelölték meg azt a házat is, amely­ben Gyóni Géza, a szibériai fogságban el­pusztult ifjú költő, soproni hírlapíró korá­ban lakott. Egyáltalában Sopron városa igen hálás azokkal a fiaival szemben, akik­nek géniusza innen áradt ki a magyar élet­re, mert talán Magyarország egyetlen vi­déki városában sem látunk annyi emléket, mint éppen itt. Ha egy országot meg akarunk ismerni, úgy megszámláljuk annak városait. Váro­saiban a tornyokat, a templomokat és a pa­lotákat és a palotákban és a házakban azok urait és lakosait. Sopron büszkén állhatja ezt a próbát. Templomaiból a hit szeretete és melege, palotáiból és házaiból a kultúra és a magyar érzés hűséges ápolása árad. Ezek az erények teszik Sopront a magyar­ság egyik bevehetetlen fellegvárává és te­szik érdemessé arra a címre, amellyel a ma­gyar törvényhozás örök emléket állított föl számára, amikor a „hűség városának” ne­Kaspar blboms-érsek a budapesti Eucharisztikus Kongresszusról „Hő óhajom, hogy Csehszlovákia katolikusai a lehető leg­nagyobb számban látogassák meg a budapesti Eucbariszt, ,us- össze jövetelt0 «■ A szex etet köteléke a nemzetek közt • ■ PRÁGA. — Kaspar prágai bíboros-érsek a Lidové Listy munkatársának érdekes nyi­latkozatot adott a budapesti Eucharisztikus Világkongresszusról. Az újságíró azt kérdezte az érsektől, hogy mint tekint a budapesti ünnepségekre a prágai érsek és a csehországi prímás né­zőszögéből. — Mint Szent Adalbert utóda a prágai ősi püspöki székben különösen üdvözlöm a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus gondolatát, mert a magyar nemzet vallási tradíciói szorosan összefüggenek a szent- adalberti hagyományokkal. Hasonlóképpen összefűz bennünket Magyarországgal Bél- dog Ágnes közvetítésével magyarországi Szent Erzsébet és Boldog Margit hagyomá­nya is. Éppúgy, ahogy mi hőn óhajtjuk, hogy a mi Boldog Ágnesünk megkapja a szentek dicsfényét, ugyanúgy szivünk mé­MADRID. — A kormány jelentései sze­rint a Terűdben levő nemzeti erődök ellen­állása a végéhez közeledik. Pénteken este 21 órakor Ray d'Hencourt alezredes ezer­ötszáz személlyel megadta magát. Az elfo­gott emberek nagyrésze katona, de sok köztük a polgári személy, az asszony és a gyermek is. Az ostromlottak teljesen ki vol­tak éhezve és állapotuk szánalomra méltó volt. Elszállításuk erdekéhen a Vöröske­reszt közvetítésével az ellenfelek rövid hard szünetet tartottak. A foglyok között van a Santa Clara templom védői közül idemenekül't harminc katona is. A hivata­los jelentés szerint Teruelben a Franco- csapatoknak már csak néhány elszigetelt erődducja védekezik. A nemzetiek hamaro­san kénytelenek lesznek teljesen feladni a város belső erődítményeit. teljes megértésre talál az Eucharisztikus Világkongresszus gondolata. Hiszen mi. Szent Vencelnek, egy annyira euchariszti­kus szentnek a nemzete vagyunk. Kérem katolikusainkat, hegy imáikban egyesülje­nek a világ összes katolikusaival a buda­pesti 34. Eucharisztikus Kongresszus sike­réért való kérésben. Az újságíró megkérdezte ezután a bíbo­ros-érseket, nem tulajdonit-e a mostani Eu­charisztikus Kongreszusnak különösebb je­lentőséget, mint amilyennel az előző ha­sonló világkongresszusok bírtak, Kaspar érsek igy válaszolt: — Különösen szerencsésnek találom ép­pen az alapgondolatát ennek az Eucharisz­tikus Kongresszusnak, amely ebben a mon­datban jut kifejezésre: „Az Eucharisíia a szeretet köteléke a nemzetek között." Sem­mi másra nincs oly szükség, mint éppen erre és talán főleg ezen a területen, ame­lyen élünk s amelynek annyira szüksége van a szeretet kapcsaira — vincula chari- tatis. Szép és mélyértelmü a budapesti Eu­charisztikus Kongresszus jelvénye is, amely egy hidat ábrázol, a hid közepén egy mon- strancia a legfőbb szentséggel. Igen, mi mindannyian hídépítők akarunk lenni. Nem hiába vették föl maguk a régi római pápák a „Pontifex", a hídépítő nevet. Már a régi rómaiak szemében szent föladat volt a hi­dak építése. A középkorban voltak külön kegyes testvércsoportok, akik azt a fölada­tot vállalták, hogy mindenütt hidat építse­nek, ahol arra szükség van. Szimbolikusan mi is lelki hidakat akarunk építeni ott. ahol ezt a keresztény ember érdeke kívánja. Az érsek végül az Eucharist'kus Kon­gresszus tiszta egyházi jelentőségéről szólt. Minden ilyen kongresszus elsősorban a hit manifesztáíását és a vallásosság emeését szolgálja. Egyúttal az elégtétel nagy aktusa is szokott lenni a számtalan sértésért, bű­nért és közömbösségért, amelyet az e- Ve­rek oly gyakran tanúsítanak az Oltári szentség alakjában jelenlevő Krisztussal szemben. De a mi időnkben különösképpen szükség van vallani ezt a hitet Krisztus di­csőséges győzedelmével, amikor hallatlan méretekben céltudatosan hirdetik az isten- telenséget és ujpogányságot, amikor oly gyakran és olyan tüntetőén triumfál az Antikrisztus. Bár a budepesti 34. Eucharisz­tikus Kongresszus ezer és ezer lelket hozna az Ur asztalához a világ szeretettel össze­kapcsolt minden nemzetéből! — LAPELKOBZÁSOK. A pozsonyi állam­ügyészség a Slovák és a Národnie Noviny ja­nuár 8-iiki számát ei'koboztatta. A Slovákban két cikkből és a Národnie Novinyben pedig egy, a szerkesztőségihez intézett levél szövegé­ből törölt több sort a cenzúra 5 „Ml MINDNYÁJAN HSSÉPITOSC AKAHUNSC LENNI" lyéből kívánjuk a magyar katolikusoknak, hogy elérhessék Boldog Margit szenttéava­tását. Az újságíró megkérdezte az érseket, van-e valami óhaja a budapesti világkongresszus­sal kapcsolatban, — Hő óhajom — felelte az érsek, — hogy Csehszlovákia katolikusai a lehető legnagyobb számban látogassák meg a bu­dapesti Eucharisztikus összejövetelt, hogy éppen ezen a fórumon tegyenek vallomást hitükről és keresztényi szeretetükről. Mi, Csehszlovákia katolikusai is reméljük, hogy az Eucharisztia Krisztusát egyszer üdvö­zölhetjük egy prágai nemzetközi kongresz- szuson s igazi keresztényi szívélyességgel meghívjuk majd az egész világ katolikusait, igy a magyar katolikusokat is, akik most oly szívélyességgel ajánlják föl vendégsze­retetüket. Katolikusaink körében bizonyára Csikken a Praacs-^sapaisls ellenállása Teruel belsejében 1508 katona és polgári személy megadta magát ■ ■ tsj nacionalista támadások • ■ i ffe i €£ llf #11 I meggyógyítja mételykóros 1 §fep 89 I & juhait és szarvasmarháit. I KIBAI elhajtja a ma!acok gilisztáit. I fét mn, tm mm ajf KAPHATÓ MINDEN GYÓGYSZERTÁRBAN. | & 8\ mege üzú meggytgyiiíia az | A városon kívül a nemzetiek pénteken két nagy támadást intéztek a kormánycsa- patek ellen, de barcelonai jelentés szerint mind a két támadást visszaverték. A Na- varra-dandár kétszáz tagja átpártolt a köz- társaságiakhoz. A Salamancából érkezett jelentések szerint a nemzetiek a köztársasá­giak több támadását nagy veszteségekkel visszaverték és két ellenséges repülőgépet lelőttek. Olasz önkéntesek a harcokban BARCELONA. — A köztársasági csa­patok főparancsnokának jelentése szerint a nemzetiek tegnapi nagy támadásaiban a tá­madók között a „Fekete nyil“ dandár olasz légionáriusai is resztvettek. Ez volt az első eset, hogy az olasz önkéntesek beavatkoz­tak a terueli ütközetbe.

Next

/
Thumbnails
Contents