Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-05 / 3. (4446.) szám
1935 január 5, exerda. 4 BnBBOBHnnn Háry János valóban élt Huszár volt s mint öreg gölöncsér hali meg Szekszárdon J volt Szekszárdinak. Alacsony, sovány, gör- I belábu embernek tudják a Szekszárdon is J mindent tudó öregek. Azt beszélik róla, hogy fontoskodó, tudálékos ember volt, orr- hangú beszéde csak fokozta a humoros hatást, bár ő sohasem akart tréfáink A szívesen beszélő, sokat mesélő, furfangos figurát a vármegye és a város urai gyakran meghívták és nem kellett sok noszogatás, máris rákezdett vitézi tetteire. Híre hamarosan szetfutott megyeszerte. így jutott el Garay János fülébe is, aki 1842-ben éppen Szekszárdon járt családjánál. Barátja, Mehrwert Ignác hivta fel figyelmét Háryra és amikor 1846 őszén feleségével ismét Szekszárdon járt, Mehrwert Háry Jánost is meghivta szőlőjébe szüreti szedőnek. Ebben az időben már megjelent Garay- nak a verse a derék fazekasmesterről, aki —« mikor meghallotta, hogy „kiszerkesztet- ték“ — megharagudott a „kalendáriumcsi- nálóra", amiért versbe szedte viselt dolgait. — Hát az ur ki légyen? «— ez volt Háry első szava^Garayhoz, aki, nehogy elriasz- sza az érdekes embert, dr. Erdélyi János orvos néven mutatkozott be és szemüveget tett fel. —■ Az se igaz ám, hallja! —- válaszolta Háry. — Az ur indzsellér. (Akire abban az időben ezt mondták, nem érezhette magát túlságosan megtisztelve.) Tegye le azt az okulárét, mert így nem nézhetek az urra. A negyvennyolcas idők nem voltak alkalmasak az adomázgatásokra, nem csoda, ha sok történet elkallódott, elfelejtették. A régi dicsőségből azonban nem lehet megélni. Jól tudta ezt Háry János is, aki alighanem már katonáskodása előtt Is a kályhás- és fazekasmesterséget tanulta. így történt, hogy a zsebében az obsittal, fejében ezernyi kalandjaival visszatért az agyaghoz és fazekasmester lett. Leszerelése után rövidesen tagja lett a fazekas-céhnek és mesterként dolgozott a céh nem éppen nagy dicsőségére 1850-ig. Sok baj volt a derék mesterrel, mint azt a céh iratai és feljegyzései bizonyítják. De ők hitték mindannyian, a potrohof biró, A vigadó legények, meg a gonosz iró, A furfangos diák is nagyot hörpintve szólt: Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt (Garay János: Az Obsitos.) SZEKSZARD. — Ki ne ismerné Garay Jánosnak, a híres szekszárdi költőnek na- gyotmondó, tóditó-lóditó, kedvesen füllentő, ártatlanul hazudozó hősét, a népi mesevilágból nőtt vitéz Háry Jánost? Ki ne ismerné ezt a szellemes, könnyedséggel, ízesen és plasztikusan megmintázott alakot, akinek vitézi tettei, nagyotmondásai olyan rokonszenvesen állítják elénk az obsitját nyert vén harcost, hogy nem lehet rá haragudni, bármennyire is nyilvánvaló, hogy egyetlen szava sem igaz. A magyar Mühl- hausen báró alakja Garay örökké frissen ható költeményében bevonult a magyar mesevilág Pantheonjába és a magyar nép ha- m sitadan őshumorát képviseli. Háry János valóban élt és él a magyar nép lelkében, a magyar nyelv kincsében örökké. Amikor megkapta az obsltot, 35—36 éves lehetett és az igen prózai, de annál tiszt e- sebb fazekasmesterséget űzte Szekszárdon. Erről ma már egész sor írásos bizonyíték került elő. amelyeket részben a tolnamegyei levéltárban, részben a fazekas céh tu- lipántos céhládájában őriznek. 1766 körül született, valószínűleg Simontornyán. Családjával együtt innét került Szekszárdra, itt állt be a hadseregbe is és a Hessen-Hom- burg huszárezredben szolgált 1804-ben mint közlegény kapta meg az obsitot. Ebben tévedett Garay, aki úgy tudta, hogy Háry baka volt, , Szűreit szedő volí Háry Szekszárdon Garay János különben maga is ismerte a ,jüagy, derék vitézt'Y aki kedvelt alakja Mégis Háry Igen büszke volt szakmai tudásara, arra, hogv nincs nála jobb gölöncsér Tolnában, Baranyában, de tán az egész világon sem. Ha el-elborozgatott barátaival, sokszor hajtogatta: — Nincs több olyan gölöncsér széles e világon, mint én. — Hát a Bicsérdy? — kérdezték. — No meg az... — hagyta rá Háry. — Hát Kelemen bácsi? — Nem mondom, az ís..» <— Hát a Komáromi? — Igaz, igaz, az is jó... De mondjatok mégegyet — fakadt ki türelmetlenül a tizedik névnél. — Hogyan mondjunk, amikor nincs is több gelencsér egész Szekszárdon. Flegmatikus ember lehetett, mert mikor egy helyen kályhát rakott fel és az másnap már összedőlt, a finom tyúkhúsleves meg mind ott sistergett a parázsban, csak ennyit vetett oda fölényes nyugalommal a szemrehányóknak: — Semmi se tarthat örökké. Háry Jánosnak a fazekascéhbeli ügyeiről sok bejegyzés van a céh könyveiben. Az 1720-as évszámot viselő céhládából egy jegyzőkönyv és egy taglista került elő. A taglistában érdekes bejegyzések: „Háry János 1804 esztendő November Holnapjának 25-ik Napján beiratódott a Fazekasok Tzétársaságában és minden rá esendő' Taksát megfizette és mint Tzébeli, Mester Emberhez illik, Remeket is tsiná't." (Első remeke volt az a fazék, aminek két- akkorára sikerült a födele, mint kellett volna.) i Egy másik bejegyzés: „Háry János az Édes Anya halálára adott Viasz Gyertya árát kifizette, 3 forintokat." Mivel éveken át nem fizette a céhnél kötelező dijakat, megsürgették. Ekkor már öreg ember volt, nemsokára meg is halt. de még kiegyenlítette 6 év óta fennálló 9 forintos tartozását. „A Fazekas Tzé Protocolumában““ több oldalnyi feljegyzés áll Háry Jánosról. Ilyenek: „Háry János 1824-dik Esztendőnek janná- rius havának 4-dik napján az Inasával nem egyezett meg, azaz nem akarta vissza fogadni és Háry János találtatott hibásnak. Fizeti a Tábla járást 1 forint Restancia .*.*■** 30 krajcár 1826-dik májusnak 28-dik Napján találtatott büntetésbe 45 x („x" volt a krajcár jele.) 1827 Esztendő Márciusának 11-dik Napján találtatott büntetésbe, mert a Tzé mesterének nem jelentette magát: 1 forint* Ugyanazon a napon, a miért a Tzé-Ládába tsukta a kulcsot, a Lakatosnak 39 x. Az inasszerződtetések rovatában is van két bejegyzés, amelyek nemcsak azért érdekesek, mert Háry Jánossal kapcsolatosak, hanem azért is. mert rámutatnak az inasok szerződtetésének feltételeire is: Anno 1811 die Augusti. Fazekas Inasnak bészegődött Palogyai István Háry Jánoshoz ol konditzióval, 3 esztendőben fölszabadítja cs ad neki eg esztendőre eg pár Fejér ruhát és eg pár csizmafejelést. Másodszor fél esztendeig fölszabadulása után fog Dolgozni és ezért az mestere fog venni kalapot, mándlit, nadrágot, tsizmát, nyak- ravalót. Szegődség és Szabaduló! a mester fizeti. Van végül még egy bejegyzés: Anno 1820-dik Esztendőben Májusnak 21-dik Napján beszegőtte a maga inassát Háry János Berecz Josefet ol móddal, hogy Négy esztendeig tartozik nálo inasképpen lenni az Ideig Gazdája meg tartozik inasi ruhával ruházni Gazdája fizeti meg Szegőt- tetőtt és Szabadulófiát* Négy pár Fejér ruhát ad azon négy Esztendőbeli idejéig. Sza* badulásáro ád egy Pár Fehér uji ruhát* Most Háry János meg füzetté a 2 forint Szegőttetőt Ez áz utolsó bejegyzés és egyben az eddig ismert utolsó írásos bizonyíték is Háry János létezéséről. A nép ajkán még sok vh téz tette jár, amiket azóta adtak szájába. ': ..i-*,' •( .v -Ky* E* Báthory Zsófia és I. Rákóczi Ferenc hamvai Irta: Szabó Adorján t Ma már közismert tény, hogy az 1676. év július 8-án, Zborón elhunyt I. Rákóczi Ferencet a következő 1677. év augusztus 18-án a kassai, egykor jezsuita, ma premontrei templomba temették, amelyet anyja, a kegyes szivü Báthory Zsófia, a jezsuita rend hatalmas jótevője építtetett mintegy fogadalmi templomul, hogy a Wesselényi-féle összeesküvésben résztvett fiát sikerült — habár óriási váltságdíj fejében és várainak német őrség kezére szolgáltatása árán, a saját és a jezsuiták befolyásával — a halál- büntetéstől megmentenie, mig az összeesküvés többi főrészesei, Zrínyi Péter, Nádasdy és Frangepán Ferenc vérpadon vérzettek el. Valamint köztudomású dolog, hogy ugyanide helyezték őrök nyugalomra az 1680 március 16-án meghalt nagyasszonyt is, ugyanez év június 14- étu Ez mind kétségtelen, nemkülönben az is, hogy a Rákóczl-családnak még egy harmadik tagját is ennek a templomnak sírboltja fogadta magába. Más kérdés azonban, hogy megvannak-e és megtalálhatók-e a fejedelmi hamvak és koporsók? Ezt a kérdést óhajtanám az alábbiakban tisztázni és ezúttal is ismertetni azoknak a kutatásoknak eredményét, amelyek evégből többizben is történtek, amiképpen már a 31 év előtti nyomozásokról is számot adtam a budapesti Magyar Állam (1906 december 16.) hasábjain, Thaly Kálmán már 1871-ben, a Történelmi Társulat zemplén-ungl kirándulása alkalmával, mint a „Századok" 1873. évi december havi füzetében irja: „több lelkes" premontrei rendtag kíséretében, felkereste a sírboltot „buvárlat céljából". össze járták a tágas sírbolt minden zege- zugát, azonban sehol sem akadtak semmiféle emlékkőre vagy legkisebb feliratra, amely csak távolról Is jelezné a fejedelmi hamvak nyugvó- helyét. Történetírónk, úgy vélte, hogy Báthory Zsófia, fcs fia „ott ah»«z4lc örök álmukat, egymás oldala mellett, háborítlanul, a templom sírboltjának valamely ismeretlen rejtekében, amelyet ma már megjelölni nem lehet", A premontrei rend tagjai pedig már Thaly Kálmán előtt s azóta is szorgosan átkutatták a sírboltot, de, sajnos, többszörösen megismételt nyomozásaink sem vezettek eredményre. Azt pedig a legkevésbé sem lehet elfogadni, hogy a koporsókat akár eredetileg, akár később elrejtették. Erre nézve nem is találunk sehol semmiféle feljegyzést. így azokban a levelezésekben, amelyek I. Rákóczi Ferenc halála után a két fejedelemasz- szony, Báthory Zsófia és Rákóczi Ferenc özvegye, Zrínyi Ilona s megbízottaik között folytak le a temetési előkészületek és megrendelések, a temetési menet s rendtartás legaprólékosabb részletéig meghányt-vetett megállapítása tárgyában, sehol sem találkozunk sem az anya, sem az özvegy abbeli óhajtásával, illetőleg olyan irányú intézkedésével, hogy az elhunyt fejedelem koporsója, akár a temetés megtörténte után. később is rejtett helyre kerüljön. A jezsuitáknak sem lehetett arra semmi okuk, hogy a koporsót elrejtsék. A kassai jezsuita rendház egykorú naplója sem tesz erről sehol semmi említést, már pedig a napló vezetőjének legkisebb oka sem lehetett a titkolódzásra vagy elhallgatásra, mert a házi krónika ép oly kevéssé volt szánva, a nyilvánosságnak, mint ahogy magántermészetű volt az említett levelezés is. A kassai jezsuita rendháznak, a budapesti egyetemi könyvtár tulajdonában lévő egykorú naplója, az 1677, év augusztus 18. napjáról a következőket jegyezte fel: „Este 8 órakor Rákóczi Ferenc temetése. A testet gyászravatalra helyezték; Köröskényi István páter gyászbeszéde után, ónkoporsóba zárva, a kriptába vitték." De, hogy a sírbolt melyik részébe, azokról nem szól a napló-iró, pedig máskor, az egyes temetések alkalmával, pontosan meg szokta jelölni, hogy a sírbolt melyik fülkéjébe s melyik oltár alá temették a halottat. Ezt pedig bizonyára azért hagyta emlitetlenül, mert a sir hollétét, a feléje akasztott temetési zászló úgyis eléggé hirdette. Ezt a zászlót — a napló szerint — a temetés utáni napokban szerelték fel a templom hajójának boltozatára, ahonnan láncon csüngött alá, de később el kellett ormán távolítani, nehogy esetleges lezuhanása szerencsétlenséget okozzon. A zászló helye, egy bevakolt kerek folt, egészen a legújabb renoválásig jól volt kivehető és pedig a hajó mennyezetének jobb oldalán, a Szent Ferenc-oltár felett Tehát ide temették Rákóczi Ferencet, a kor szokása szerint a védő- szentjének oltára alatti fülkébe, majd melléje négy évvel később anyját is és huszonegy év múlva kis unokáját. Hogy pedig jó helyen keressük a fejedelmi család sírboltját, azt az itt talált és szakértői megállapitás szerint csakis fejedelmi koporsóról való, ezüst, félholdalaku koporsódiszeken kívül az is bizonyltja, hogy a sírboltoknak ez a helyisége, a többitől szembeszökő eltéréssel, külön ajtóval volt elzárva, melynek faragott kövekből összeillesztett kerete és sarkvasai ma is megvannak- Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a naplóiró a temetési zászlóra és az epitaphiumra, a presbitériumnak evangélium felőli falára felerősített síremlékre vonatkozólag több. jelentéktelenebb körülményt sem hallgatott el, mig a sir helyét, mint amúgy is magától értetődő dolgot, fölöslegesnek tartotta feljegyezni. De ebben távolról sem láthatunk valami eltitkolás! szándékot. Titkos helyről szó sem lehet, mert hiszen a fejedelmi temetés úgyis a nagyközönség részvételével ment végbe s az eltakarítás egy ősi szertartása: a gyászlobogónak s a fejedelem kardjának sírba törése, a gyászoló rendek jelenlétében történt meg. Sőt a napló alapján arról sincs semmi adatunk, hogy a koporsó talán a későbbi időkben került volna eredeti helyéről egy másik fülkébe. Ez a jezsuita rend tagjai között sem maradhatott volna titokban, legalább is a későbbi hagyomány felszínre hozza, aminek azonban a rend történetíró-tanárainál a XVIII. század első felében, Kassán működő Timon Sámuelnél és Kor- nelli Jánosnál, továbbá Spangárnál és Kazynál nyoma sincs, akik különben a jezsuita rendház és templom történetére s a fejedelmi családra vonatkozólag több érdekes adatot jegyeztek fel. Kornellitől tudjuk például, hogy a nehéz se* lyemből készült, aranyos, eikkelyes táblára illesztett, láncon függő temetési zászló egyik oldalára a Rákóczi-eimer, a másikra pedig a ke- resztrefeszitett Megváltó képe volt festve, jobbról és balról Szent Ferenc és L Rákóczi Ferenc térdeplő alakjától környezve. A sir fölé akasztott, boltozatról lecsüngő zászlót Kornelli XVIII. század huszas, harmincas éveiben még maga is látta, tehát mint szemtanú adja a temetési zászló hiteles leírását* Hogy például Báthory Zsófia tetemei a sírbolt nagyon is hozzáférhető helyén voltak letéve, azt egy megdöbbentő eset elég világosan bizonyítja, amely egyszersmind kizárja annak a lehetőségét, hogy a .fejedelemasszony hamvait valaha is megtalálhassuk. Rumy Károly 1817-ben megjelent „Monu- menta Hungarica"-jának I. kötetében, a 29. laphoz irt jegyzetben olvassuk a többi között: „Báthory Zsófiának tetemei a kassai templomban tétettek örök nyugalomra, s itt, ezelőtt mintegy húsz esztendővel, koponyájával valami történt, melyet a feledségtől megmenteni nem tartunk érdemetlennek. Bizonyos ott tanuló ifjak azon könnyűség szerint, mely tulajdona annak a kornak, módját ejtették a koponyát titkon elvinni. A dolognak híre lett s a direktor, báró S... M... ijesztve parancsolta visszatételéti A csinytevő, hogy elkerülhesse, amitől rettegett, a lopott portékát egy olyan helyre lökte be, amely minden háznál található. Fogainak csak egy hija sem volt, mint dmboratársai mondák, honnan azt hozták ki. hogy szép asszony lehetett" S... M... nem más, mint Sahlhausen Mór báró. áld 1791-től 1796-ig kassai akadémiai és gimnáziumi igazgató s 1796-tól 1811-ig főigazgató volt A jellemző gonoszság tehát 1797 körül, a jezsuita rend eltörlése utáni időkben történt Hasonló vandalizmusnak eshettek áldozatul a fejedelemnek és unokájának földi maradványai is és pedig ugyanebben az időben. Tehát nem már előbb, mondjuk Thököly uralma alatt. Pedig talán nem is minden alap nélkül kínálkoznék az a feltevés, hogy a kíméletlen protes- táns-sanyargató Báthory Zsófia és .nem éppen népszerű, protestáns hitét elhagyott fia még ha- lottaiban sem kerülte el a katolikusgyülőlő ka- ruc-király bosszúját. De ezt tévesen hinnők. á*Folytatjuk.) A férfiak betegsége, az ÍSCHIAS, hivatással és sporttal járó túlerőit©* tésböl ered. A pöstyéni iszapnak mélyen a szövetek alá kisugárzó melege megnyugtatja az idegeket. A pöstyéni ,2Pi-Qa“ iszapkockával való kezelés minden háztartásban kÖDnyen megy. Föle rakat: Fürdöfgazgatóság, PleStany.
