Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-29 / 23. (4466.) szám

A magyar könyv térhódítása (n. p.) A világpolitika káoszától és fegy­vercsörtető zajától messze távol, teljes hang- talanságban s annál csodálatraméltóbban meglepő és vigasztaló folyamat vonja magá­ra mindinkább a szélesebb rétegek figyel­mét: a magyar könyv európai térhódítása, amely már-már diadalut jellegével bir. Szin­te szimbólum ez a - valljuk be — váratlan fordulat ebben a korban, amelyben az iro­dalom majdnem teljesen kiszorult a népek életének keretéből s rajta kívül tulajdonké­pen még csak a zene őrizhette meg legalább némileg azt a pozíciót, amelyet a háború előtt elfoglalt. Bár ez egymaga fontos és taglalandó esemény, külön politikai szerep is jut neki, mert nem az általánosságban vett irodalom erősbödéséről van szó és nemcsak a magyar könyv reneszánszáról, hanem ar­ról, hogy a sajátos értelemben vett magyar légkörnek, mentalitásnak és világszemlélet­nek uj szerep jutott a nyugati államokban.. Le kell szögezni, hogy az ilyen térhódítás eddig csak a magyar zenének sikerült. Évti­zedekkel ezelőtt Hubay Jenő „Cremonai he­gedűs” cimü operájával indult meg az, ami Kodály Zoltán és Bartók Béla népies- poli­fóniájában beteljesedést hozott: a magyar zene helyet foglalt a világ zenéjében. A ma­gyar irodalom azonban {s legfőképen a sui generis magyar irodalom) nem jutott túl Magyarország határain és amennyiben még­is, nem volt termékenyítő hatással a kül­földre. Ady kozmikusán lángoló költészete hiába próbált betörni Nyugaton: Ős kajánt nem értették és még kevésbé értették harcát a disznófejü nagyurral; a párisi nosztalgia fö­lött pedig jóakaratu mosollyal tértek napi­rendre. Móricz Zsigmond hiába hajította a ,,Sárarany” és a ,,Fáklya” súlyos köteteit Nyugat porondjára, — Európa nem érdeklő­dött a magyar paraszt és polgár sorsa iránt, a magyar élet problémái nem voltak problé­mák ott, ahol német részről egyedül a misz­tikum ködébe burkolt pszihológia lehetett regényes tartalom, francia részről pedig a könnyed rajztól tapodtat sem tértek el és a teljesítmény csúcspontja Balzac Emberi Ko­médiája volt, azaz korkép. Egy-ké tév óta mintha egyszerre varázs­latosan megváltozott volna minden: egy csa­pásra fölfedezték nyugaton a magyar iro­dalmat, se szeri, se száma azoknak a magyar regényeknek, amelyek németül, franciául, olaszul jelennek meg. Ez, persze, igy egy­magában még nem lenne meglepő tünet és irodalomtörténeti szempontból részben azt jelentené, hogy a magyar irók kitűnőt pro­dukálnak, részben azt, hogy a nyugati álla­mok írói nem tudnak újat nyújtani s ezért fordul a közönség egy számára még szűz te­rület felé, ahol még teremnek „egzotikus” emberi problémák s adódik téma, amit nem ismertek. Azonban ha végigtekintünk a for­dításban megjelent magyar regényeken, ak­kor más megítélési szempontot fedezünk föl s rajta keresztül azt, ami túlmegy az irodal­mi értékelésen: politikumot, világszemléletet és egy csodálatos népi heroizmus élniakará- sának a győzedelmét. Móricz Zsigmond „Erdély”-trilógiájának hatalmas német kö­tete olyan hatást váltott ki, amellyel egy eredeti német regény sem dicsekedhet. Ugyanez áll Surányi Miklós „Egyedül va­gyunk” cimü Széchenyi-regényére, Harsá- nyi Zsolt „Magyar Rapszódiájára”, Her- czeg Ferenc Rákóczi-könyvére. De éppen ebben a sorozatban meg kell említeni Ban- gha Béla átfogó müvét a katolikus világ­GENF. — Jelentettük, hogy a népszövet­ség századik tanácsülésszakának első nyil­vános ülését csütörtökön este tartották meg Genfben. Edén és Delbos nyilatkozatát nagy érdeklődés előzte meg. A két külügy­miniszter a várakozásnál sokkal határozot­tabban a népszövetség mellett foglalt éUést és élesen elitéit minden reformtörekvést. Edén is a népszövetség mai formája mellett szállt síkra. A két nyugati nagyhatalom az ünnepélyes bejelentés szerint hajlandó a népszövetséget minden ellenségével szem­ben megvédelmezni. A nyilatkozatok az úgynevezett ideológiai blokkok kérdését is fölvetették. A lengyel külügyminiszter Edennel folytatott beszélgetése után fölis­merte a helyzet komolyságát és beszédéből kihagyta a kritizáló részeket. A tanács zárt ülésén — amely megelőzte a nyilvános ülést — megszüntették Magyar- ország pénzügyi ellenőrzését. A delegátusok hangsúlyozták, hogy mivel Magyarország pénzügyi kötelezettségeit a legpontosabban teljesítette, a pénzügyi ellenőrzés fölösleges­sé vált. A két népszövetségi ellenőrt vissza­hívják Budapestről. Edén, Delbos és Beck szerencsét kívántak a magyar delegátusnak a népszövetségi bizalom e megnyilvánulásá­hoz. Bruce, a népszövetség eddigi ellenőre a Magyar Nemzeti Bank kívánságára to­vábbra is összeköttetésben marad Magyar- országgal és az ország külföldi pénzügyi ügyeiben a tanácsadó szerepét fogja betöl­teni. Tegnap részletesen beszámoltunk az osz­lói megegyezés hét államának állásfoglalá­sáról a népszövetség reformgondolata mel­lett. Mivel a hét állam nem tudott minden tekintetben megegyezni és a jelen pillanatot különben sem tartotta alkalmasnak a nép- szövetségi reform megvalósítására, az osz­lói blokk egyelőre nem tett javaslatot a nép- szövetségi paktum 16. cikkedének revízió­jára. A külügyminiszterek nyilatkozatai A nyilvános ülés elején Edén kormánya nevében kijelentette, hogy Anglia eltökélt szándéka a népszövetséget minden táma­dással szemben megvédeni. Őfelsége kor­mánya ünnepélyesen kijelenti, hogy min­denben támogatni fogja a népszövetséget és továbbra is a genfi intézményt fogja te­kinteni nemzetközi ügyei elintézőjének. Edén szerint a népszövetség sohasem vál­hat ideológiai blokká, mert csak egy ideo­lógiát ismer: a béke ideológiáját. Delbos nyilatkozata még határozottabb volt, mint Edené. A francia kormány azért küldte Genfbe külügyminiszterét, hogy kifejezze az or­szág hűségét a népszövetség mellett. Az intéz­ményt nem szabad megváltoztatni, hanem meg­felelőbben alkalmazni. Delbos szembehelyezke­dett . a kétoldali szerződések módszerével és ki­jelentette, hogy a Géniből való távolmaradás el­szigetelődéshez vezet. Ezután Litvinov éles kirohanása következett az úgynevezett támadó hatalmak ellen. Szerinte Genfben a féllfaeiszta és a fasiszta államok is he­lyet foglalhatnak, ami azt jelenti, hogy a nép- szövetség semmiesetre sem ideológiai blokk. Az egyetlen, amit Genf kíván, a békeszerződések tiszteletbentartása, Beck rövid nyilatkozatában a nemzetközi együttműködés mellett foglalt állást, de kijelen­tette, hogy Lengyelország a formák és a mód­szerek fejlődésének híve. Mtcescu a kisantant nevében beszéli s ugyan­csak hűségéről és lojalitásáról biztosította a nép- szövetséget. Utolsónak Spaák belga külügymi­niszter emelkedett szólásra s ő volt az egyetlen, szemlélet újjászületéséről. Persze, ezeken aj müveken kívül rengeteg olyan magyar! könyv látott fordításban napvilágot, ame­lyek „sikert” jelentettek ugyan, de csak a magyar filmrendezés, vigjátékirás és egyéb exportcikk sikerének értelmében. Móricz, Surányi, Herczeg és Harsányi könyvein keresztül ugyan a magyar iroda­lom tört be Nyugaton és hódította meg az eddig szívós makacssággal ellenálló területe­ket, de ez csak másodlagosan fontos. Er­dély, Széchenyi, Rákóczi és Liszt, a magyar világszemlélet, a paraszt földje és hite, a magyar jogszabadság és vallásosság szent­sége, ideológiai tényezők és egy ezeréves fejlődés lelki adottsága ragadták meg azo­kat, akiktől mindez mérhetetlenül távol áll: németet, franciát, olaszt egyaránt. Merő el­lentétben áll ez azzal a hódítással, amelyet a világsikert irigylők eddig a magyar művé­szet szemére vetettek: az exportirodalommal és filmrendezéssel, amely hajlékonysága ré­vén mindig egy órával előbb neszelte meg a kínálkozó konjunktúrát és ezért sikeres le­hetett, de nem volt magyar művészet s fő­ként nem volt a magyar világszemlélet, az ezeréves történelmi múlt művészi kifejezője. Röviden: az uj művészi hódítás nem más, mint a magyar nemzet népi győzelme Nyu­gaton. A háború után ideológiák szerint tagozó­dott, majd szakadt két táborra Európa. A két tábor harca <— minden tényleges harcok ellenére —■ lecsöndesedett, elült. Egyikük sem győzött, a győzelem a jövő nagy kérdő­jele, a mai szélcsönd bántóan disszonáns alaptónusa. Oroszországban irodalom és mű­vészet a diktaturás propaganda szolgálatá­ban áll, művészetről tehát nem lehet szó, lé­vén a művészet előföltétele a szellemi és fi­zikai szabadság. A fasiszta országok művé­szete beszorult egy uj világszemlélet kere­tébe és ezt a keretet uj tartalommal megtöl­teni még nem sikerült. Ezen a ponton fog­ható meg ama okok összessége, amelyeknél fogva a magyar történelmi irodalom egyet­len lendülettel az európai szellemi élet élére ugrott: Széchenyi a fölvilágosodásért küzd, Rákóczi politikai küzdelme a szellemi és lelki szabadságnak szól, Erdélyben egy uj világ vajúdik. Irodalom, amely ezt revelálja, ma nem található sehol, főleg azonban nem ilyen realisztikus igazsággal, döbbenetesen gyónó egyszerűséggel megformulázva, mint a magyar íróknál. Az történt, hogy a ma­gyar irodalmon keresztül az a Magyaror­szág töltötte be az ideológiai harcok után tá­tongó szellemi űrt, amely Magyarország az összeomlás ellenére is nemcsak hogy meg­tartotta, de eddigelé nem sejtett mértékben fölfokozta népi erejét, modern Antheusként a talajból merítve ezt az erőt, az ősi önma- gára-eszmélésből, amely mentes minden be­folyástól, gyémánt az évezredes kőzet vak sötétjében, amelyet a magyar irók bányász­tak ki s most beragyogja Európát. A magyar könyv térhódítása föltartóztat­hatatlan s vele együtt az, ami a magyarság értelme Európában. Bizonyítéka ennek a há­rom említett könyv tartalma. Tatárdulás és török betörés korában Nyugat védője volt a magyarság s európai értelme ez a védelem volt. Mg ideológiák törnek egymásra, a tör­ténelmi materializmus politikai csúcsteljesít­ménye diktaturás rohammal akarná elsöpör­ni, ami Európában európai, s a harci szü­netben megint az nyer értéket és értelmet, amit a magyarság Európának jelent: egy kis ország önmagából meritett világszemlélete, azé az országé, amely — alig akad rá példa — nem vesz részt ezekben a harcokban, ha­nem tekintetét önmaga felé fordítva azt adja a világnak, ami a lényege. S a magyar könyvek diadala mutatja, hogy a világnak kell ez a lényeg, szüksége van a magyar vi­lágszemléletre, amelynek hordozója a ma­gyar nép. Bartók és Kodály is visszakanya­rodtak a magyar népdalhoz s igy győztek. Most a magyar irodalom indult meg ezen az utón. Mindkét esetben a művészeten keresz­tül realizálódó természetes magyar nemzeti győzelemről van szó. a természetellenes pro­paganda ellenkezőiéről. Ez adja meg a győ­zelemnek azt a jelentőséget, amely számta­lan politikai győzelemnél sokkalta fontosabb és jelentősebb, maradandó és elévülhetetlen. Ma: Nagy rádió melléklet XVII. évf. 23. (4466) szám • SsORlbdl • 1938 január 29 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- ^ »*. , Szerkesztőség:1 Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Kt., külföldre: évente 450, SzlóVCnSzkÖÍ 6S MSZÍnSzkÓÍ TndQVCiTSá^ ulicel2, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • _ . ° " Prága II., Panská ulice 12, III. emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja •• TELEFON; 3 0 3 - 1 1. •• Egyes szám ára 1.20 vasárnap 2.— Ki. „ ® SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRflHfl. A becsületes gazdálkodás eredménye A népszövetség megdicséri Magyarországot & magyar gazdasági fellendülés min! példakép - Megszűnt a pénzügyi ellenőrzés — Hz első nyilvános ülés — Edén és Delbos a népszövetség reformja ellen

Next

/
Thumbnails
Contents