Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-20 / 15. (4458.) szám

Edén harakiri-kardia (*) Előkelő japán Író megjelent a tokiói angol nagykövetségen és bájos mosoly kísé­retében átnyújtott egy harakiri-kardot Edén részére. A célzás nem túlságosan finom, de legalább kifejező. Pontosan kifejezi a japán közvélemény érzéseit Anglia s az angol kül­politika iránt. Hogy azután a kormány me­gint makogott valami bocsánatkérésfélét és mosta kezeit, már majdnem említést sem ér­demel, nem is érdekes az ügy szempontjából, megszoktuk, hogy a nép gyűlöl és a kor­mány bocsánatot kér. De azért nem lehet mégsem napirendre térni fölötte, mert lelep­lezi annak a mélységes haragnak a hát^rét, amivel Japán az egész világ ellen fordul. Minden háború kicsit forradalom is egy­ben, a japánok kínai hadjárata is az, vagy legalábbis ott lappang mögötte elszántan és konokul a forradalmi indulat, készen az ug­rásra — az európai civilizáció ellen. Nem holmi világnézeti eltökéltségből, egyszerűen tsak gyűlöletből, kisebbrendűségi gyötre­lemből. Azért, mert Európa s kolonizáló ha­talmai soha nem voltak hajlandók egészen emberszámba venni a színeseket, japánokat és kínaiakat együtt és külön-külön, ez nékik mind csak gyülevész gyarmati népség volt, várfetéattrakció, müsorszám a történelemben és a néprajzi kiállításon, majdnem egy rang- fokon a dzsungel állataival. Európai ember soha nem lepődött meg azon, hogyha egy hindu rozsdás szöget nyel és földob a leve­gőbe egy kötelet és fölmászik rajta a sztra­toszférába, nem tudakolta a mutatvány tit­kát, nem firtatta a csoda hátterét, tudomá­sulvette, mint egy másik kifürkészhetetlen és alacsonyabbrendü világ életformáját. Senki nem lepődött meg a japánok boszor­kányos ügyességén, természetesnek találtuk, hogy ilyenek. Valahogy úgy, ahogy a va­daktól mindig valami emberfölöttire vagy egyszerűbben csak emberentulira vagyunk elkészülve. Európa akkor kezdett először csodálkozni a japánokon, amikor ugyan­olyan jó vagy rossz harisnyát tudtak csinál­ni, mint az angolok, olyan izzólámpát, mint az amerikaiak, olyan varrótűt, mint a bel­gák s olyan sört, mint a németek. Kár lenne tagadni, hogy először gyanakodva nyúlt az európai ember ehez az úgynevezett dömping- portékához, nem akarta elhinni, hogy gya­korlati célra is használható, várta, hogy mi­kor absztrahálódik ujjai között valami gya­nús bűvészmutatvány varázslatában tarka selyemlegyezővé a japán trikóalsónadrág. De aztán bele kellett törődnie, hogy a japán alsónadrág is viselhető s a japán sör is iható s a japán izzólámpa is világit. Igen, a japá­nok minden jel szerint elszabadultak arról a járszalagról, amin a világ színes népeit a gyarmati kapitalizmus és haszonbérlője, az európai civilizáció tartotta. A japánok min­dent eltanultak tőlünk, nem egészen ötven év alatt szőröstől-bőröstől megemésztették az egész európai civilizációt, modern kapita­lista államot alapítottak bankokkal, gyárak­kal, motorizált hadsereggel, marcona tábor­nokokkal, mosölygó diplomatákkal, parla­menttel, milliós példányszámban megjelenő lapokkal s mindazzal, ami hozzátartozik, de nem tudták ebben a mezben sem elfogadtatni magukat Európával és a fehér emberrel. Ja­pán hatalmas modern birodalom, de a japán ember személy szerint még mindig idegen, félvad csordalény—a fehér ember szemében. Kicsit mindenki csodálkozik, hogy zsa­kettben jelenik meg az ünnepélyes fogadá­son s hogy tökéletesen beszél angolul s ti­kokban attól tartanak, hogy egyszer csak fölugrik a csillárra és ugatni kezd. A japán lapok naponta sok százezer példányban Így UJ KURZUS MOSZKVÁBAN? A szovjetrádió bejelenti a „szigor enyhítését” Megszűnnek a pártból való tömeges kizárások A hamis esküt büntetni fogják Érvényt szereznek a törvényeknek ■ A „vidéki despoták garázdálkodásának'* véget vetnek MOSZKVA. — Az orosz rádióállomások a keddről szerdára virradó éjjel közölték a kom­munista párt végrehajtóbizotíságának nyilatko­zatát, amely bejelenti, hogy az alsóbbrendű té­nyezők eddigi önkényes rendszabályai Orosz­országban megszűnnek. A párttagok tömeges ki­zárását a pártból a központi végrehajtóbizottság megtiltja. Minden kizárási esetben külön eljárást kell lefolytatni. A párt vezetői kötelesek mind­azokat a párttagokat újra felvenni, akiket ren­des eljárás nélkül zártak ki, vagy pedig meg­indítani az eljárásokat ellenük és a port három hónapon belül befejezni. A végső döntés a párt- vezetőségnél van. A hamis esküket a párttagok kizárásának eljárásánál szigorúan megbüntetik. Mindazokat a személyeket, akiket megfelelő in­dokolás nélkül kizártak munkahelyükről, fébruár 15-ig újból be kell venni a munkába tekintet nélkül arra, vájjon a kizáró bizottságok joggal vagy jogtalanul jártak el ellenük. Különösen en­nek az utóbbi rendelkezésnek van nagy jelentő­sége, mivel eddig nemcsak a kizártak, hanem a kizártak családtagjai is automatikusan elvesztet­ték a kenyerüket és semmiféle támogatásra nem tarthattak igényt. — Az orosz rádió közlése a legautentikusabb forrásból világit rá azokra a visszaélésekre, amelyek eddig Szovjetoroszor- szágban voltak. Megtudjuk a hivatalos jelentésekből, hogy Oroszországban nem mindig a központi hatalom intézkedett a pártból való tömeges kizárásoknál, hanem a vidéki despoták voltak azok, akik a törvényes intézkedéseket semmibe sem véve föl­dönfutóvá és nyomorulttá tettek ezer és ezer em­bert, olyanokat, akiket okkal vagy ok nélkül meg­gyanúsítottak. Az orosz rádiók közléséből kitű­nik, mennyire tökéletlen volt a jogrend Szovjet- Oroszországban, ahol a vidéken a törvényeket nem tartották be s csak most intézkedik a köz­ponti hatalom a törvényes eljárások tiszteletben- ta'rtásáról. Azt is megtudjuk a jelentésből, hogy a pártból való tömeges kizárások az elmúlt hó­napokban óriási méreteket öltöttek. Egy-egy ilyen kizárás egyet jelentett a munkások kenyeré­nek elrablásával és kegyetlenebb volt, mint bár­mily munkáskizárás a kapitalista államokban. A jövő fogja megmutatni, vájjon a rádióban közölt uj intézkedés alkalmas lesz-e a szörnyű vissza­élések és kegyetlenkedések meggátlására. Német hivatalos jelentés a japán-kinai békeközvetítésről BERLIN. — Hivatalosan jelentik:. A nankingi és a tokiói német nagykövetek 1937 október végén megbeszéléseket folytattak az ottani kormány­körökkel s e beszélgetésekből kitűnt, hogy mind­két fél kívánja Németország közreműködését a apán—kinai konfliktus problémáinak elintézésé­nél. A béke érdekében a német kormány rendelke­zésére bocsátotta a két hatalomnak tokiói és ki­írják le plasztikusan és nem leplezett gyű­lölettel a viszonyt a japán és a fehér em­ber között. A japán intellektuel sokat uta­zik, igyekszik megismerni a világot, ami­ben élnie és boldogulnia kell s magával vi­szi távoli hazájába azt az udvarias mosoly mögé rejtett gyanút és tartózkodást, amivel Európában fogadták. Udvariasan, közvet­lenül és tárgyilagosan bánunk velük, — de undorral és félelemmel. A japán lapok nap- nap mellett írják ezt rólunk, kitartóan és színesen, millió és millió esettel illusztrál­ják a. keserű tapasztalatot s millió és millió dinamóval hajtják a gyűlölet motorját. Cso­da-e, hogy ha a japán fiatalember szem­ben találja magát az angol zászlóval, az európai gőgnek, a fehér ember fölényének ezzel a tökéletes jelképével, dührohamokat kap? Knickerbocker, aki most lent járt a kinai hadszíntéren s Sanghajból Tokión és Moszkván keresztül tért vissza, miután Sanghajban elvették összes angol könyveit, Tokióban kinai könyveit, Moszkvában ja­pán könyveit s végül csak egy öreg angol biblia maradt a kofferjében, —> noshát, ez a Knickerbocker irjat hogy az angolok és nai diplomatáit, mert ezzel szolgálatot vélt tenni az emberiségnek és az általános megnyugvás­nak. Németország magatartása a távolkeleti kon­fliktusban kezdettől fogva semleges volt s ezt mindkét fél elismerte. A japán kormány január 16-án kiadott kiáltványa következtében a japán— kinai konfliktus uj stádiumba lépett s uj problé­mákat állít a német magatartás elé is. amerikaiak inkább zászlók nélkül közleked­nek a háborús területen, mintsem kitűzzék gépkocsijukra <— mint első időben —■ aj. angol vagy amerikai zászlót, mert a kínaiak ellen csak a japán kormány visel hadat, de az angolok és amerikaiak ellen csak a ja­pán kormány nem, egyébként minden ja­pán katona személy szerint ellensége An­gliának és Amerikának. S ahol lehet, üt rajta. Bombával, gépfegyverrel, sőt — ha kell — puszta ököllel is. Ami a Panay és a hozzá hasonló konfliktusokat előidézi, az a japán tömegharag Anglia és Amerika el­len s a japán kormány valóban tehetetlen vele szemben, ez már a hadjáratnak forra­dalmi része, ez a harcolók egyéni akciója. S el lehet képzelni, hogy maga a tokioi kormány sincs elragadtatva tőle, hiszen fö­lösleges komplikációkba keveri, az amugyis zavaros és nehéz helyzetet még tovább bo­nyolítja s olyan hadviselő hatalom nincs, amelynek érdeke volna, hogy egy ellenség helyett hármat uszítson magára. Még ak­kor sem, mint ahogy sokan hiszik, hogyha történetesen Anglia és Amerika birtokaira is fájna a foga, hiszen holnap, ha elkészüli Krylenko mégis bukik LONDON. — A Daily Telegraph moszkvai jelentése szerint a szovjetparlament első ülésén Krylenko igazságügyi népbiztos elmozdítását kö­vetelte a delegátusok egyrésze. Bagirov, a legfel­ső tanács elnökségének uj tagja általános de­rültség között jellemezte Krylenkot, aki többet foglalkozik turisztikával és sakkjátékkal, mint az igazságüggyel. Bagirov gúnyosan fölvetette a kérdést, vájjon Krylenko az alpinizmust, vagy az igazságügyet képviseli. Ezek után valószínű, hogy Krylenko hamarosan letűnik, mert Bagirov valószínűleg Sztálin megbízásából beszélt. Moszkva egyes csehszlovák diplomaták visszahívását kiváltja? PRÁGA. A Venkov jelenti Moszkvá­ból, hogy a tanácskormány valamennyi külföldi konzulátus megszüntetését fogja kívánni. A német konzulátusokat már meg­szüntették és most a többi állam kereske- dehni képviseletei kerülnek sorra. Az orosz kormány az utóbbi napokban két finn dip­lomáciai hivatalnok visszahívását vitte ke­resztül. A visszahívásra való kívánságot nem indokolta. Hasonló kívánsággal állt elő Moszkva a svájci s a csehszlovák követséggel szem­ben is. Az olasz és a japán követség oly szigorú felügyelet alatt áll, hogy az a gyakorlat­ban a teljes elszigeteltséget jelenti. A szov­jetkormány külföldi diplomáciai képvisele­teinél leszállítja a hivatalnokok számát. A kereskedelmi képviseleti szerveket teljesen megszünteti. Ezekből a jelekből azt követ­keztetik, hogy a szovjet külpolitikai passzi­vitása, amely nemrég kezdődött, huzamos sabb tartamú lesz. a mai hódítással, azt sem tudja, mihez fog­jon, hogyan vegye ki a hasznot uj boltjá­ból s rá van szorulva az angol és amerikai üzletre, mely a Távol-Kelet gazdasági éle­tének legfőbb éltető eleme. Legalább is egyelőre s a japánoknak éppen úgy keli, mint kellett a kínaiaknak. Ami a Távol- Keleten most történik, egyfelől egy rendkí­vül heves expanzióju nagyhatalom imperia­lista hadjárata, másfelől azonban az első nagyszabású zendülés, a coloured people első forradalmi offenzivája a fehér ember fölénye ellen. Dühkitörése egy megsértett, lenézett emberfajtának, amely eddig a ci­vilizációval mindig csak úgy került érint­kezésbe, hogy alacsonyabbrendüségi érzé­seket kapott a találkozástól. A japán nagy­tőke valóban nem akar egyebet, mint az angol: vagyis piacokat és uj nyersanyag- forrásokat, de a japán katonát mindennek tetejébe füti a bosszú, a személyes gyűlö­let is elleniünk s ököllel akarja kiverni be­lőlünk a fehér faj gőgjét. Pontosan úgy, ahogy a mi gyarmati hatalmaink ököllel verték beléjük s az összes színesekbe az alacsonyabbrendüségi érzést.. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, SzlöVeUSzkÓi és TUSZinSzkÓi mCLSlJarsáp ulicel2, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. • ^ ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DOlitikCLl TiapltCLpJCL •• TELEFON: 303-11. 09 Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-KI. r SÜRGÖliYClM: HÍRLAP, PRflHfl. I XVII. évf. 15. (4458) szám • CsiitÖrt&k • 1938 j'anuár 20

Next

/
Thumbnails
Contents