Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-20 / 15. (4458.) szám

Korlátli interpellációja az ungvári kerületi bíróság nyelvhasználata ügyében PRÁGA. — Dr. Korláth Endre nemzetgyűlési képviselő a közelmúltban a következő fontos interpellációt intézte az igazságűgyminlszterhez (az interpelláció a parlamenti nyomtatványok so­rában 1135/XI. szám alatt jelent meg): — A „Prágai Magyar Hírlap" komáromi be­jegyzett cég az ungvári járásbíróságnál E IV. 2545/32. szám alatt végrehajtási eljárást vezet. Nevezett cég minden beadványát magyar nyel­ven adta be, ennek dacára a kerületi bíróság felifolyamodási tanácsa R 671/37. szám alatt az ügyben beadott felifolyamodást csak az állam­nyelven intézte el. A cég meghatalmazott ügy­védje utján a nyelvtörvény végrehajtási rendele­té alapján visszaküldte a kerületi bíróságnak a végzését és kérte annak magyar nyelven való kézbesítését. — A kerületi bíróság felfolyamodási tanácsa, melynek élén — mint utólag kitudódott — ma­ga a kerületi 'bíróság elnöke, dr. Hadzsega Illés áll, a kérvényt visszautasította azzal, hogy a kérvényező cég a pozsonyi járásbíróság terüle­tén lakik, ahol nincs magyar kisebbségi nyelv- használat és ezért minden bírósági beadványt csak az államnyelven lehet megtennie. — Ez a határozat egyrészt felületességen, másrészt a nyelvtörvény nemtudásán alapszik. — Felületességen alapszik azért, mert a bírósági iratokból kitünöleg az illető cég komáromi cég és nem pozsonyi cég és igy teljesen érthetetlen, hogy a kerületi bíróság hogy állapíthatta meg a cégről, hogy pozsonyi cég és ez a megállapi- tás csak felületességen alapulhat. — Törvény nemtudásán alapszik a kerületi bíróság elintézé­se azért, mert a nyelvtörvény végrehajtási ren­deletének 3. feje 18. cikke sehol sem írja elő, hogy az úgynevezett kisebbségi nyelvhasznála­tot igénybevevő fél hol Iákik és hogy annak olyan járásbíróság területén kellene székelnie, ahol a magyar kisebbségi nyelv egyébként en­gedélyezve van. *— Ellenkezik a nyelvtörvény végrehajtási ren­deleté 18. cikkének 2. bekezdésével, mely sze­rint nem szükséges az, hogy az illető félnek oly járásbíróság területén kell laknia, ahol a per vagy eljárás folyik és igy a kerületi bíróság tör­vényellenesen járt el akkor, amikor a magyar- nyelvű kiadmányra irányuló kérvényt elutasí­totta 1— Annál !s helytelenebb a kerületi bíróság tanácsának az intézkedése, mert éppen ezen cég nevében már folyt nyelvvita ugyanazon bíró­ságnál és ezt a kassai felsőbíróság elnöke 1931 junius 29-én az ungvári kerületi bíróság elnöke által Prez. 2204/15c/31. szám alatt közölt hatá­rozatával akként döntötte el, hogy az ungvári járásbíróság és kerületi bíróság tartozik a ma­gyarnyelvű beadványt magyar nyelven is elin­tézni — Minthogy nem egyedülálló esetről van szó és mert az ungvári járásbíróság és kerületi bíró­ság a magyar kisebbségi nyelvhasználati jogot nem veszi figyelembe és magyarnyelvű beadvá­nyokat egyébként is kizárólag az államnyelven intézi el, kérdjük az igazrógügyminiszter urat: 1. Van-e tudomása arról, hogy az ungvári já­rásbíróság és kerületi bíróság magyarnyelvű be­adványokat csak az államnyelven intéz el; 2. Van-e tudomása arról, hogy a konkrét esetiben 1937 október 13-án hozott R 671/37. számú végzésével magyar félnek magyarnyelvű beadványára magyarnyelvű kiadmány kiadása iránti kérvényét törvénytelenül elutasította; 3. Hajlandó-e az igazságügyminiszter ur uta­sítani az ungvári kerületi és járásbíróságokat a nyelvtörvény és annak végrehajtási rendelete szi­gorú betartására és 4. Hajlandó-e a nyelvtörvény és annak végre­hajtási rendelete ellen vétő személyek ellen az eljárást megindítani? Az e'ső abessziniai olasz kivándorlók RÓMA. — Kedden reggel Indult az elsó olasz kivándorló-csoport Abesszíniába. Százötven ro- magnai parasztcsalád szállt hajóra, hogy az uj földön otthont teremtsen. A családapákat fizikai rátermettségük alapján külön bizottságok válo­gatták ki. Brindlsiben megkapták az uj fasiszta gyarmati mi’icla egyenruháját és a megfelelt) mezőgazdasági gépeket. Aki emlékszik a szörnyű jelenetekre, amelyek a háború előtti olasz kiván­dorlók elindulásánál játszódtak le, csodálkozhat a nagy különbségen s azon az ünnepélyességen, ahogy az óhaza most elbúcsúzott kivándorló fiaitól. Brlndlslt ebből az alkalomból fellobogóz­ták. A kikötőben megjelentek a közélet előkelősé­gei és zeneszó mellett ünnepelték az uj kivándor­lók heroizmusát. PRÁGA. *— Hodza miniszterelnök már két nap óta tanácskozáksokat folytat a kor­mánypártok vezető személyiségeivel. Ebből a tényből, valamint abból, hogy a miniszter- tanács elmaradt, arra lehet következtetni, hogy olyan tanácskozásokról van szó, amelyek a koalíciós mechanizmus üzemzavarait akarják kiküszöbölni s a koalíciós együttműködést uj alapokra kí­vánják fektetni. Mert a koalíció pártjai közötti feszültség való­ban sokkal mélyebb természetű, mint ahogy a be nem avatottak gondolják. A harmadik hete folyó éles sajtóharc olyan mély szakadékokat vájt a kormány­pártok között, hogy valósággal békéltető tárgyalásokra van szükség. Az első konflik­tus, amely Beran újévi nyilatkozata révén az agrárpárt elnöke és Markovié szociálde­mokrata házelnök közt jött létre, a kulisszák mögött már valószínűleg elintézést is nyert s nem áll semmi annak útjában, hogy Mar­kovié miniszter lehessen. Sokkal súlyosabb problémát jelent a kor­mányelnök és általában az egész koalíció számára a Dérer-ügy, amely idő előtt ak­tuálissá tette a személyi kérdéseket, más szóval a kormány átépítését. Hodza a mi­nisztercserék lebonyolítását február végé­re szerette volna hagyni, amikor a kormánytöbbség már összeállította a jubiláns év első negyedére szóló munka- programját és a parlament már megkezdte az évnyitó munkát. Ezt a számítását a Dé- rer—Hlinka-féle konfliktus kitörése most keresztülhúzta. A Dérer-ügy ugyanis ma már nem in­tézhető el a kulisszák mögött, mert már bí­rósági folytatása van. A szlovák néppárt politikusai és a párt két napilapjának szer­kesztői több mint száz port indítanak az igazságügyminiszter ellen. E tömeges pó­rok fölmerülése következtében dönteni kell, hogy a kormány és a kormánytöbbség bele- menjen-e abba, hogy egy aktív miniszter, sőt éppen az igazságügyminiszter a vádlot­tak padjára üljön-e vagy sem. Mert jogilag fönnáll mind a két lehető­ség; a porokét le lehet folytattatni, de egyszerűen ki is lehet térni előlük. A pörök megakadályozásának legegysze­RÓMA. — Az olasz könyvpiacon most jelent meg gróf Bethlen Istvánnak „Magyar- ország és Európa” cim alatt olasz nyelven irt könyve. Ez alkalommal az olasz sajtó részletesen méltatja a volt magyar miniszter- elnök nagy politikai tanulmányát. Gróf Bethlen István nézete szerint Olaszország örökölte a szétmállott monar­chiának azt a hivatását, hogy a Duna- völgyében és a Balkánon az egyensúlyt biztosítsa és ne engedje, hogy a Duna- völgye és a Balkán idegen hegemónia alá kerüljön. Ebben a megállapításában gróf Bethlen Olaszország és Németország antagonizmu- sára gondol, — jegyzi meg a könyvről Írott cikkében az egyik nagy olasz lap. — Ha ez a két félelmetes ellenfél összeütközne, a Duna vidéke és a Balkán egyik vagy másik hegemóniája alá jutna, vagy pedig civódá- saik labdajátékává válna. Ez ellen a veszély ellen úgy Olaszország, mint Németország érde­kében föltétlenül szükséges, hogy a kis rübb módja az, hogy a törvény értelmében a miniszter nem köteles a bíróság elé áll­ni, ha az ellene indított pömek poKtikai zaklatás jellege van. Ezzel az ügy jogilag elintézést nyerne, de politikailag annál kevésbé, m"rt a pörös- ködő ellenzéki politikusok ezt politikai meg­hátrálásnak minősíthetnék. S nem is való­színű, hogy maga Dérer ki akarna térni a pörök elől. Ellenkezőleg, minden jel arra mutat, hogy tudatosan azért fogalmazta hírlapi cikkét olyan élesen, hogy bizonyos politikai sze­mélyiségeket, elsősorban Sidor képvise­lőt s esetleg a szudétanémet pártnak va­lamelyik vezető tényezőjét egyenesen ki­provokálja a bíróság előtti találkozásra. Ehhez azonban már a koalíciónak is sok sza­va van, mert elvégre, ha egy miniszter a vád­lottak padijára ül, — még ha ezt csak azért teszi" is, hogy egy bírósági bizonyítási eljárást kipro­vokáljon, — ez nemcsak az ő személyi ügye és nemcsak az illető miniszter pártjának ügye, ha­nem egyúttal az egész kormányé és a kormány­többségé is. Tehát valamennyi kormánypárt hozzájárulásától függ, hogy a miniszternek megadja-e a lehető­séget, hogy mint miniszter üljön a vádlottak padjára, A kérdést természetesen leegyszerűsítené, ha Dérer nem mint miniszter, hanem mint képviselő harcolná végig ezt a harcot, ebbe a legtöbb koa­líciós párt simán bele is menne, de a szociáldemokrata párt részére politikai ve­reséget jelentene miniszterének ilyen körülmé­nyek közt való elejtése s ezért kérdés, nem csinál-e presztízs-ügyet Dérer igazsógügymi- niszíer helyénmaradásából. S igy lett a koalíciós tárgyalások egyik legfon­tosabb személyi problémája a Dérer-ügy, amely­nek elintézése nélkül nem lehet a további tárgyi problémáidhoz hozzákezdeni. Hodza egyelőre a halogatás taktikáját alkalmazza, mert abban re­ménykedik, hogy a döntésnek egy hétre való elhalasztásával a belipolitikai hullámok lecsen- desülnek s talán sikerül a mostani súlyos hely­zetből a kormány személyi összetételének meg­változtatása nélkül továbbjutni. Mert csak egyetlenegy kérdésnek a felmerü­lése is a személyi problémák egész lavináját vonja maga után, a személyi kérdések viszont dunamenti nemzetek megerősödjenek és függetlenségüket meg tudják tartani. Igen érdekes a könyvnek az erdélyi kérdést tárgyaló része. Bethlen Erdély sor­sát illetően négy megoldási módot tesz könyvében bírálat tárgyává. Ezek közül hármat, mint megvalósithatatlant, elutasít. Nem lehet megvalósítani Erdélynek geográ­fiai alapon való területi megosztását Romá­nia és Magyarország között. Megvalósítha­tatlan az is, hogy áttelepítés révén történjék e terület megosztása, de nem vezet ered­ményre a határoknak a kisantant által elő­térbe állított úgynevezett spiritualizálása sem, mert ennek előföltétele a kisebbségi szerződés teljes és becsületes betartása és alkalmazása. Bethlen negyedik megoldást jósol; Er­délynek független állammá való tételét, amelyben az ottlakó népfajok teljes egyen­jogúsága biztosítva lenne. Bethlen szerint ez a megoldási mód a legal­kalmasabb arra, hogy a Dunavölgyének ezt a legnehezebb problémáját rendezzék. a koalíciónak egész elölről való teljes átépítés sét tennék szükségessé, ez pedig legalább két- háromheti, esetleg még tovább tartó idegki- merítő tárgyalásokkal járna, S Hodza, aki néhány nap múlva ünnepli hatva­nadik születésnapját, február 10-ig egy kis nyu­galmat szeretne. Dérer cikke nemcsak a miniszterelnököt és Dérért magát állította kényes elhatáro­zások elé, de * * Dérer pártját is zsákuccába juttatta. Eb­ben a pillanatban az a helyzet, hogy még ha Dérer maga távozni is akarna a kor­mányból, hogy pőréiben teljes szabadke­zet nyerjen, pártja akkor is a végső kon­zekvenciákig ellenezni kénytelen a lemon­dását, mert ez a párt presztízsének súlyos megtépázását jelentené. S ha a szociálde­mokraták emellett következetesen kitarta­nak, akkor viszont a koalíció kerül a leg­komolyabb válságba. A szlovák néppárt meg akarja buktatni Dérért A Dérer-féle harcvonalon tovább folyik a hírlapi ütközet. A „Slovák” ismét tekinté­lyes számú kobzással megfehéritve jelent meg. A lap közléseiből megtudjuk, hogy a szlovák néppárt a Dérer-esetet a köz­társasági elnök, a kormány és a parlament elé viszi. Tovább tart a sajtóütközet A baloldal közben az egyik ügyetlenséget • a másik után követi el. A Lidové Noviny fő- szerkesztője „Gőgről, Magógról és a dema­gógról" gunyverset irt s a szójáték világo­san Gogára célzott. A félkommunista Haló Noviny még élesebb támadást intézett Goga ellen. Az agrárpárti Venkov ezt élesen el­ítéli s megjegyzi, hogy itt a szövetséges bal­oldal koncentrált támadásáról van szó. Be van bizonyítva — úgymond —, hogy, például a Kaspar bíboros elleni támadáso­kat a szocialista lapokban nem szocialista kezek helyezték el. A baloldali front a kommunistáktól kezdve á. cseh néppártig bezárólag kölcsönösen kiegé­szíti egymást. Amit az egyik szerkesztőség nem helyezhet el, azt egy másik lapban köz- lik. Újabban a cseh nemzeti oldalról is éle* sebb hangok hangzanak el az agrárpárt el­len. Eddig Peroutka, a baloldal legkitűnőbb közirója állandóan csititó hangon irt a viták­ról, de tegnapi cikkében megbántotta az ag­rárpárt érzékenységét. Azt találta írni,, hogy az agrárpártot az utóbbi két év alatt két- súlyos vereség érte; az egyik az elnökvá­lasztásnál, a másik az a kísérlete volt* amikor síkra szállt a külpolitika irányának megváltoztatásáért, A harmadik vereség az agrárpártot most fe- , nyegeti a szudétanémet párt protezsálása miatt. . A Venkov indulatosan veszi tudomásul, hogy . a baloldalon az elnökválasztással kapcsolatosan vereségről beszéltek, holott annak idején ünne­pélyesen azt hangoztatták, hogy nincs győztes, és nincs legyőzött. Erre válaszul csak arra fi- • gyellm ez te ti Peroutkát, hogy minden vereségben benne van „a leendő győzelem magva". Ami pe­dig az agrárpárt külpolitikai kezdeményezésé­nek „vereségét" illeti, a Venkov kijelenti, hogy a helyzet éppen az ellenkezőt bizonyítja. Az agrárpárt két évvel ezelőtt kétoldalú szer­ződéseiket kívánt a szomszédállamokkal, tár­gyalásokat Németországgal, kiszélesítését a szomszédokkal való érintkezés­nek, a szövetségi kapcsolatok kimélyitését, bi- • ráló álláspontot foglalt el a népszövetséggel és a szankciókkal szemben. Most két év leteltével jugoszláv szövetségesünk Berlinben van s a ro­mán miniszterelnök kijelenti, hogy barátsági szerződést akar kötni Berlinnel. A Öeské Slovo és a Lidové Noviny is ajánlják már a kétoldali szerződéseket, Ausztriával, amely ellen kérész-' tes hadjáratokat vezettek, a legbarátságosabb kapcsolatokat ajánlják, a szankciókra pedig sen­ki még emlékezni sem akar. A lap egyébként a Beran-cikk fölötti vitában pozitív eredménynek látja, hogy sehol nem kö­vetelték a szudétanémet párt feloszlatását. Az á trükk sem sikerült, úgymond, — hogy a német aktivista pártokat egy frontba sodor­ják a baloldallal, sőt ellenkezőleg, a mai napig tart az aktivista pártok együttműködése a szu- détanémet párttal, ami politikai tekintetben rendkívüli jelentőségű. Igazi élménye lesz jól megkönnyebbülni annak,aki elvan dugulva és megiszik reggel fői pohár millió éves igmándit. Olaszország biztosítja a Dana-völgy és a Balkán egyensúlyát Bethlen István „Magyarország és Európa" rímen olasz* . nyelvű könyvet irt ■ ■ Az önálló Erdély gondolata ■ ■ A Dérer-ügy a kormánytárgyalások előterében Egy személyi kérdés, amely előrántja a többség összes kényes személyi problémáit - Hodza tárgyalásai a kormánypolitikusokkal

Next

/
Thumbnails
Contents