Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-16 / 12. (4455.) szám
1938 január 16, vasárnap. Budáméi t&/él (Ző.) BUDAPEST. —- Az a hivatalos híradás, íimelyct a római jegyzőkönyvet aláíró hatalmak külügyminisztereinek budapesti tanácskozása után kiadtak, a diplomáciában szokatlan nyíltsággal foglalt állást a három szövetségi államot — Olaszországot, Ausztriát és Magyarországot — közösen érdeklő kérdésekben. A konferencia külpolitikai vonatkozásaival és hatásával foglalkozni nem akarunk, annál kevésbé, mert mire ezek a sorok a nyilvánosság elé kerülnek, a világ sajtója amúgy is részletesen letárgyalta azokat. A kölcsönös barátság és bizalom, a nagy kérdésekben való teijes egyetértés és megállapodás ismételt megerősítésén túl azonban a magyar közvéleményt rendkívüli módon érdeklik a Romániával folyó tárgyalások, amelyeknek sorsától függ: lehetséges-e a dunamenti államok olyan megegyezése, amely Európának ebben a részében végre viszonylagos békét és nyugalmat teremt? Kétségtelen ugyanis, hogy a romániai rendszerváltozás egészen uj helyzetet teremtett, amely nemcsak a kis- antant országaiban, de itt is erősen érezteti hatását. Különösen az angol és a francia kormánynak a kisebbségek védelme ügyében tett lépése és e lépés következései tarthatnak számot a magyar közvélemény osztatlan érdeklődésére. Mert a kisebbségek védelme terén Romániában csakugyan sok a kívánni való. Igaz, hogy a mag}?ar közvélemény kissé értetlenül áll a nyugati hatalmak legutóbbi lépésével szemben. Ezek a hatalmak két évtizede nyugodtan és szenv- telenül nézték és tűrték a romániai magyar kisebbség kíméletlen és embertelen irtását és csak akkor jutott eszükbe a békeszerződés kisebbségvédelmi intézkedéseire figyelmeztetni a román kormányt, amikor az a zsidókérdés kissé balkáni izü „megoldásáéhoz látott. Világosabban beszélve: Anglia és Franciaország a nemzetközi és a szabadkőműves tőke nyomására cselekedett, mikor a román kormánynál a kisebbségek érdekében közbelépett. De mindegy! A fontos az, hogy végre a nyugati hatalmak is ráeszméltek, hogy a nemzeti kisebbségeknek is joguk van arra, hogy a maguk életét éljék és hogy lehetetlenség az, hogy a nyugati hatalmak jóvoltát élvező Románia szabad prédának tekintse a kisebbségi milliókat. Magyarországot, mint mondottuk, a konferencia kapcsán leginkább a romániai helyzet fejlődése és a Romániával esetleg folytatandó tárgyalások érdeklik. A hivatalos hiradás erről a kérdésről úgy emlkezik meg, hogy „a magyar—román tárgyalások kielégítő eredménye jelentősen hozzájárulna a dunai Európa békéjének megszilárdításához". Éhez a békéhez, amelynek létrehozásán a magyar kormány igazán nagy önfeláldozással és önzetlenséggel őszintén fáradozik, csak úgy lehet eljutni, ha Románia megszünteti a magyar kisebbség szörnyű és minden emberi méltóságot kigunyoló üldözését. Hogy a csehszlovákiai magyarságnak fogalma legyen arról az életről — ha ugyan életnek nevezhető a holnaptól való állandó félelem —, amelyet a Romániába kebelezett magyarságnak el kell viselnie, hadd álljon itt néhány példája annak, hogy a román kormány hogyan rúgja föl a békeszerződésben vállalt kötelezettségeit. Arról most ne essék szó, hogy Románia következetesen megfeledkezett arról a kötelességéről, hogy a kisebbségi szerződés rendelkezéseit az alkotmánytörvénybe beiktassa és a mai napig sem alkotott kisebbségi törvényt, — a mindenkori román kormányok a törvények és egyéb rendelkezések tömegét léptették életbe, melyek szöges ellentétben állanak a kisebbségi szerződéssel. A Tatarescu-kormány, ahelyett, hogy a nyilvánvaló sérelmeket orvosolta volna, az égbekiáltó igazságtalanságok egész sorával járult hozzá a helyzet elmérgesedéséhez. Messzire vezetne, ha ezeket fölsorolnánk. Csupán a legkirívóbb intézkedésekről emlékezünk meg. Az 1934-ben alkotott középiskolai törvénnyel például a kisebbségi felekezeti középiskolák elnéptelenitését vette célba, kimondván, hogy a vizsgák csak idegen bizottság előtt tehetők le. Ezt az intézkedést azután betetőzte azzal, hogy a tiszta székely vidékre helyezett ókirályságbeli tanerők részére, hogy azok minél nagyobb buzgalommal végezzék az elnemzetlenités hóhérmunkáját, a fizetésen fölül még tizholdas birtokparcellákat is juttatott a magyar birtokosoktól elvett földekből. A kolozsvári egyetem gyógyszerészeti fakultását a következő, sző- szerint idézett, megokoiással szüntette ke: „a kisebbséghez tartozó diákság veszedelmet jelent az államra". A csíki magánjavak ügyében követett hajmeresztő eljárásra — amely a népszövetséget is megjárta —, az ipari és kereskedelmi vállalatokkal szemben támasztott törvényellenes követelésekre, a cenzúra és az ostromállapot állandósítására, a kisebbségi lelkészek államsegélyének elvonására helyszűke miatt nem terjeszkedünk ki részletesen és arról csak futólag emlékezünk meg, hogy a kisebbségi iskolák egyáltalában nem kapnak az államtól segedelmet; — de reá kell mutatnunk az 1936. évben életbeléptetett román közigazgatási törvényre, amely teljesen mellőzi a kisebbségi nyelvhasználatot és kimondja, hogy a közigazgatási tanácsba csak az választható, aki a román nyelvet szóban és írásban bírja, — Hogy az üléseken kizárólag román nyelven lehet fölszólalni és hogy ezeket a tanácsokat minden külön megokolás nélkül föl lehet oszlatni, ha a tárgyalások során valaki a kisebbség nyelvén beszél. —- A kisebbségi színészet semmiféle kedvezésben, vagy se- giíésben nem részesül, — sőt köteles bevételének 26 százalékát a román „nemzeti” sziniátszás támogatására lefizetni. — Az erdélyi földreform kapcsán az állam biztosította a maga részére , az elővételi jogot minden 50 holdat meghaladó birtokra vonatkozóan, mig a magyar birtokos elé áthidalhatatlan akadályokat gördít, ha ez földet akar vásárolni. Jellemző ennek az úgynevezett mezőgazdasági törvénynek a szellemére, hogy annak miniszteri meqokolása a kisebbségekről mint „államellenes ele- mek”-ről emlékezik meg. De nemcsak a kulturális, a gazdasági élet és a mezőgazdaság terén kell az erdélyi magyarságnak a lelki és szellemi kínzások minden szenvedését elviselnie, hanem a politikai szervezkedés terén is. A magyar kisebbség politikai egyenjogúsága, amihez a békeszerződés értelmében teljes joga volna, a mese birodalmába tartozik. Ilyesmiről a mai Romániában szó sem lehet. A kétmillió- nyi magyarságot számarányának megfelelően 37 képviselői és 12 szenátori mandátum illetné meg, Ehelyett a legutóbbi választásokig csupán 8 képviselője és 3 szenátora volt. Ez a szám most, a legutolsó választáson, amely a Tatarescu-kormány sorsát megpecsételte ~~ 19 képviselői és 4 szenátori mandátumra emelkedett. De még igy is, hol áll a magyarság attól, hogy a román parlamentben az őt megillető helyet foglalhatná el! Szóljunk-e az állampolgársági törvény lehetetlen és jogtalan intézkedéseiről, vagy arról az embertelenségről, amely egyik napról a másikra a magyar közalkalmazottak százezreit taszította a kenyérnélküliség és nyomor testeí-lelket felőrlő ingoványába?! Négyszázezer azoknak a kisebbségi közalkalmazottaknak a száma, akiket a román uralom eddigelé állásukból kiüldözött! Szóljunk-e arról, hogy az állami anyakönyvekben a színtiszta magyarokat egyszerűen románositják és a katolikusokat és protestánsokat a legnagyobb lelki nyugalommal a görögkeletiek és a román görög- katolikusok táborába keresztelik át? Beszéljünk talán a magyarok személyes szabadságának arról a brutális elnyomásáról, amely Romániában ma napirenden van. — vagy az irredentizmus oly könnyen felröppenő és sokszor oly végzetesen kiható vádjának következéseiről, —• vagy arról a kegyetlenségről és önkényről, amelyet a rendőrség és a csendőrség a magyarokkal szemben a legkisebb mondvacsinált okból alkalmaz? Köteteket lehetne megtölteni azokkal a jogos panaszokkal, az üldözésnek azokkal a tipikus eseteivel, amelyek a magyarságot csak azért sújtják, mert nem hajlandó' föladni nemzeti érzését, nyelvét, kultúráját, vallását és századok ködébe vesző családi és rokoni hagyományait. Nem folytatjuk. Nem akarjuk a keserűség és a jogos elkeseredés mérgét keverni a meginduló vagy már folyó tárgyalásokba. De amikor a magyar közvélemény készen áll arra, heg}? nagy áldozatok árán is helyet biztosítson elcsatolt testvéreinek uj hazájuk ege' alatt, akkor joggal elvárhatja a másik féltől, hogy végre tegye meg azt, amire szerződés és az emberi szolidaritás kötelezi. A magyar kisebbség jogainak teljes és hiánytalan elismerése és megadása nélkül sohasem lesz béke a Dunavölgyében. Tárcacsere helyeit csak személycsere: SjUtéek, Markovii és lakseh kerül Dostáiek, Défer is ősiéi helyére a kormányba? Repülésügyi minisztérium létesül a cseh nemzeti egyesülés pártja számára PRÁGA. — A közvélemény már nagy! idegenkedéssel nézi, hogy a kormánypártokJ sajtója még mindig Beran újévi nyilatkozatán rágódik. Ebből a makacsságból látható, hogy a valóságban egészen másról volt szó, mint amiről beszéltek. A nyilatkozat csak mondvacsinált alkalom volt arra, hogy kitörjön a belső feszültség, amely a koalíció két tábora között régen fennáll. Az igazi ok a tárcák kicserélésére irányuló törekvés, amit a szocialista baloldal annyira sürget. A sajtóafférok kizárják annak a lehetőségét, hogy a szlovák néppárt rövidesen a kormányba kerülhessen. A köztársasági elnök megválasztása utáni hetekben a szocialisták valósággal elhalmozták Hlinkát és pártját udvarias elismerésükkel, hirdették, hogy a szlovák néppárt a döntő pillanatban józan államalkotónak és a demokrácia lovagjának bizonyult. De akkor az agrárpárt idegenkedett attól, hogy a szlovák néppárt a kormányba kerülhessen. Most megfordult a helyzet: az agrárpártnak jönne jól, ha a szlovák néppárt szövetségese lenne a kormányban a szocialista baloldallal szemben, ellenben a szocialisták most Hlinkát a szlovák ügy cserbenhagyó- jának s a reá befolyást gyakorló csoportot pedig — Dérer szavaival —- „tetves és taknyos” társaságnak címezik. A szlovák nép-I párt kormánybalépéséről — noha maga a néppárt sem igyekezett a kormányba most már szó sem lehet. De ez egyúttal valószínűleg a cseh nemzeti egyesülés kormánybalépése előtt is elzárja az utat. Az uj kormánypárt részére nehéz tárcát is találni, mert mindegyik párt erősen ragaszkodik mostani tárcaállományához. Legföljebb egy megoldás lehetséges, ha uj tárcát szerveznek. Erre vonatkozólag már föl is merült egy terv: a légügyi minisztérium terve. A kormányrekonstrukció ennek következtében valószínűleg csak személycserévé zsugorodik, tárcacsere aligha lesz. A kicserélendő személyek közt első helyen Dostáleket és Czech minisztert emlegetik. Dostáiek és Czech fáradt s helyükbe valószínűleg Stasek és Jaksch képviselő kerül. Az is bizonyos, hogy Dérért a kormányban Markovié váltja föl. Dérer hir szerint a legközelebbi választáson már nem a képviselőházi listán fog szerepelni, hanem a szenátusba kerül. Ez a három személycsere, amely a kormányban biztosra várható. A többi csak kombináció. A szlovák néppárt és a csehszlovák szociáldemokraták közti sajtóháboru változatlan hevesAlaptalan román támadás a magyar rádió ellen BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Több magyarországi lap közölte az „Univeirsul" feltűnést keltő támadását a magyar rádió ellen. A cikket Gocsimán Aurél erdélyi újságíró irta. Azt álliíja, hogy hat magyar rádióállomás ellenséges propagandát fejt ki Románia ellen. A magyar rádió hírei kedvezőtlen hangulatot teremtenek a román lakosságban. Követeli a cikkíró, hogy a magyar rádió szüntesse be az ellenséges propagandát, s ha ez nem történne meg, a román kormány küldjön tiltakozó jegyzéket Magyarországnak. Ha a jegyzéknek sem lenne eredménye, aíkkor Románia — Írja cikkíró — kész megvonni a romániai magyar rádióhallgatók rádiótartási engedélyét. A Magyarság munkatársa az Universul alaptalan támadása miatt kérdést intézett dr. Hlatky Endréhez, a rádió igazgatójához. Az igazgató kijelentette, hogy a rádió a választ a nyilvánosság előtt fogja megadni. seggel tart. A szlovák néppárt hétfőn elnökségi ülést tart Pozsonyban s ezen, mint az erősen cenzúrázott Slovák jelenti, a koalíciónak Hen- leinre vonatkozó ellentétes nézeteivel, Beran újévi cikkével, a román és francia eseményeknek a csehszlovák politikára való befolyásával fog foglalkozni, mert ezek ak érdesek oly nagy politikai jelentőségűek, hogy ezekben állást kell foglalnia. A pártelnökség azonkívül a pittsbourghi szerződés 20-ik évfordulója megünneplésének programját is megbeszéli. A Slovák éles hangon vitázik tovább Dérer cikkével. A csernovai eset egyik részese, Kaliar István, aki 1907-ben a vádlottak padjára került, ,,Dérer 1908-ban nem akart bennünket képviselni" címen cikket irt a lapba, de a cikk legnagyobb részét a cenzor elkobozta. Uj expedíció indul a Nanga Parbat meghódítására MÜNCHEN. — 1938 nyarára uj Nanga Parbat- expediciót terveznek, amelyet dr. Paul Bauer fog vezetni, aki már több Hímalája-expedicióban részt vett és aki a múlt év nyarán szerencsétlenüljárt turisták megmentésére indult mentőexpediciót vezette. Az uj Nanga Parbat-expediciónak bét tagja lesz. Egyelőre bizonyos dr. Ulrich Luft részvétele. Dr. Luft — mint ismeretes — a múlt évben is részt vett a Nanga Parbat-cxpedicióban s ő az egyike a szercncsctlenül- járt expedíció két életbenmaradottjának. Részt feg venni Fritz Berchtold, az 1934-es expedíció tagja és dr. von Kraus ismert német alpinista. Az expedíció vezetősége azzal a kérelemmel fordult az indiai kormányhoz, hogy támogassák vállalkozásukat. Mint ismeretes, az utolsó Nanga Parbat-expcdició 1937 június 15-én lavinaszerencsétlenség áldozata lett. Az expedíció tagjai közül hat német turista és kilenc ben- szülött teherhordó pusztult el, 1934-ben hasonló módon pusztult el három német és hat benszülött. flUT aIL megfázás SJÍ következtében? DnUlmntan mcqszllntrtl n wamitrliflr'ummann-tea u«h<.géie<ili:HpltO Minden gyógyszer árban knphalá! Eredeti csomagolás Ki. 10.-. Gyermekek részére is! Lerakat: Mr. Ph. s. Wantoch, Znaim, Fütterg. Nr. 6Gi RLAP 5
