Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-16 / 12. (4455.) szám
6 1938 január 16, vasárnap. MAGYAR FIATALON SZAVA A prágai MÁK és a CsMASz Irta: Onody Zoltán, a prágai MÁK elnöke Kényelmes elintézési mód lenne ugyan, de felelőtlenség azt hinnünk, hogy a kassai CsMASz- kongresszust és annak kimenetelét bíráló és mérlegelő hozzászólások elültek. Sőt, ellenkezőleg, diákkörökben most kezdődnek, amikor a karácsonyi vakáció után a főiskolások újból felutaztak az egyetemi városokba, hogy. folytassák tanulmányaikat. Eddigi hallgatásommal nem a tanácstalan emberek ősi menedékéhez, a halasztáshoz, sem a választást vesztett jelöltek kiábrándult mindent- abbahagyásához fordultam, de kész akarva vártam, míg az akadémikus körök olvasótermei megint tele lesznek előadásokról, menzáról jött, újságok fölé hajló, komoly diákarcokkal, akik, szokásuk szerint, mindjárt mindent megvitatnak, komolyan, szenvedélyesen. Ritkán fordul elő, ami a szenvedélyes vitáknak olyan gyakori • következésük, hogy egyik fél sem látja be a másik igazát, hanem minid a kettő még messzebbre tolódik a maga álláspontja felé. A kassai CsMASz-kongresszusról több újság számolt be egyidejűleg és mindahány másképpen. Az igazság valahol ott van középen A jobbnak van balja és a lentnek van fentje is. Az njsághiradások egyike szerint a Brünn— nyngatszlovenszkói csoport a kisebbség kívánságait nem fogadhatta el, mert ezek kizárólag személyi okokra voltak visszavezethetők. A Brünn— nyugatszlovenszkói csoportról ugyanezt el lehet mondani. A ...kisebbségben'1 maradt Prága—kelet- szlovenszkói csoport jóval nagyobbszámu főiskolásnak az egymásmellé állása, mint alkányan maradtak ez elégedettek a CsMASz-ban. S hogy mégis kisebbségeknek minősíttettünk, ez onnan ered, hogy a tagegyesületek delegáltjai számának a megállapítása nem az aránylagos képviselet elve alapján történt s a kongresszus jogi bizottsága semmi hajlandóságot nem mutatott az erről való esetleges módosítási kísérletek iránt. Igv állhatott csak elő az a fonák helyzet, hogy a közel négyszáz tagot számláló prágai MAK-ot épp úgy 6 delegált képviselte, mint a 30 taggal bíró brünni C-orviniát és az 50 tagú brünni MAKK-ot. így- jutott Prága-keletszlovenszkói- kárpátaljai csoport ..kisebbségbe”. Maradt egyedüli fegyvernek a kisebbségben lévők által any- nyiszor használt tartózkodás, mint a tiltakozó elégedetlenség demonstratív megnyilvánulása. A kijelentés, hogy Prága és a közéje csoportosult Kassa. Losonc, Kárpátalja főiskolás egyeséletei a OsMASz-bóI való kilépés gondolatával foglalkoznak, nem történt a hivatalos formalitások előírása szerint, de kijelentésünket elvben fenntartjuk mindaddig, amíg a CsMASz-vevetőség egy alapszabálymódositó közgyűlés összebirálásá- val békét, rendet és igazságot nem teremt, Az egy célra törekvők akarásával, hitével és — merjük mondani — magabizásával mentünk a kassai CsM AS z-k ongress zu s ra, amelyre úgy tekintünk, mint központi rezervoirjára mindazoknak az erőknek és értékeknek, amely az egymás után jövő leérettségizet.tek során kitermelődik. Sokan voltunk itt együtt, mind készen arra, hogy népünknek, salát magunknak kiművelését, lelkűnknek formálását, színezését az uj idők követelte feladatok szerint való átgyúrását egyetlen célunknak tekintsük. Az egyetemi évek alatt egymáshoz melegedett, egymást megismerő ifjúság tud c-sah együttesen és egy. akarattal részese lenni annak a hadseregnek, amely a béke eszközeivel és építő munkájában a szlovenszkói és kárpátaljai magyar társadalom erősítésére, fenntartására és felemelésére szerveződött csatársorba. Sajnos, az egyetemi ifjúság még mindég félreismeri egymást, talán, mert fémjelzést jelent bizonyos egyetemi városok főiskolájának hallgatója lenni. Pedig valakinek a mivélevését rtem az határozza meg. hogy melyik városban végzi tanulmányait és melyik főiskolás egyesületnek tagja. Mindenki tudja, milyen az útja egy fiatalembernek, aki a középiskolai érettségi után .felkerül az .egyetemre. Mint gimnazista a magánhelyek, int-ernátusok korlátjai között élt s ebben a szőri- tóban alig talált valami rést, amelyik „testi, lelki kiélést .jelentett volna számára. Az egyetemen pedig elveszne az idegen nyelv* a tudomány, a fővárosok forgatagában, ha nem lennének a MÁK-ok és a többi főiskolás egyesületek. Az idegen nyelvű egyetem nem ád semmi közösséget a szlovenszkói magyar élettel. Érthető. Elvonja a diákot és felemészti energiáia. nagy részét egy intellektuális Fart pour l’artban. Az a diák, aki az egyetemi városok főiskolás egyesületeiben keres kapcsolatot az- élettel, megkapja az első. lökést a szlovenszkói kisebbségproblémák, a szociális vizsgálódás, a falu, a nép felé. ■ - . Sok diák még ma is átmegy az egyetemi életen, tagja is valamelyik főiskolás egyesületnek és mégsem érinti meg a helyzet valós ágnak szükség- szerű felismerése. És ilyen diplomások egyformán adódtak Prágából, BrÜnnből, Pozsonyból egyaránt. Mindhárom egyetemi város főiskolás egyesülete tagjai közül kerültek ki orvosok, akik ma, szlováknak vallják magukat, bírák, mérnökök, akik szlovák iskolába járatják gyermekeiket, mért kenyerüket féltik. Az Uj Szellem beteges alaesoriyabbrendüségi érzésből eredőnek tartja a nyulszivüeknek ezt a magatartását. Lehet ezek után az egyetemi városok akármelyiket is a másikkal szemben előbbre állítani, magya rabbaknak, megizbatóbbnak tartani, jószándékát kétségbe vonni, favorizálni? A felelet felől nincsenek kétségeim. , A főiskolás ifjúság még nem szakadt el egymástól. Egymásnak nem kisebb megbecsülésével váltunk el a kongresszus befejeztével, mint azelőtt. Olyan ez az állapot, mint amikor az ablakkeretben megpattan az üveg. Remélem, hogy ennék a szépséghibának a kijavíttatása nem fog soká késni. Az ifjúság pozícióhoz jutott része nem mondhat le a tüntetőleg félreállt nagyobb tömb munkaképességéről és tettvágytól sarkalt ambícióiról. Az ifjúságnak, nem bizonyos ceoporttnak, de az Emésztő időkben zord erősre nőttem... Vihar vert eleget, aszalódtam hőben, anyám könnye pergett keserű szivemre; igy érleltek évek s igy bomlott az ének mély emberi színekre idős ősz időben. Gyermek-világomra, virágos rétemre rárobbant a bomba, zsendülő létemre halál irt goromba, ártó üzenetet... Szomorú volt álmom, már hiába bánom: megöltek egy gyereket babonás faluban .,. Az ember mindig tanul valamit, ha uj társaságba kerül. A napokban a kassai csehszlovák színtársulat néhány tagjával volt szerencsém megismerkedni és sikerült tőlük néhány érdekes színfoltot szerezni a túlsó oldalához ama képnek, amely már oly sokat foglalkoztatott bennünket. A kassai színjátszásról van szó, szorosabban véve a kassai színházépületről, amelybe egyelőre nem engedik be a magyar színészeket, mert az épületet a csehszlovák színtársulat foglalta le a téli szezonra, április 1-ig. Tulajdonképen szlovák színtársulatról van szó, de mint tudjuk, a színészek túlnyomó része cseh nemzetiségű és igy a gyakorlati művészetben is megvalósul a hivatalos csehszlovák elnevezés. Viszont Kassa szlovák közönségének részvétlensége miatt •— amint egynémely szlovák lap is megírta — a színház szép nézőterét az előadások alatt ez évben kevesebben látogatják, mint eddig. Megírtuk már azt is, hogy a gyér közönség ellenére is makacsul kitart a csehszlovák színtársulat kassai őrhelyén, noha az igazi kulturhivatás abban a negyvenegynéhány szlovák városban és nagyközségben vár reá, ahová nincs ideje kimenni éppen kassai elfoglaltsága miatt. Az egész évből csak három hónap jut arra — vagyis egy-egy városra alig két nap —, hogy a keleti szlovákság nagy többségének színházi kulturigényét kielégítsék. A kassai magyarság minden fáradozása, közbenjárása hiábavaló a cél elérésére: nem lehet szó sem a vidéki szlovák közönség jogos igényeinek kielégítéséről, sem arról, hogy a magyar színtársulat valóban látogatott előadásokat rendezhessen és valóban kifizetődő vállalkozást űzhessen a kassai színházban. Ilyen ismert körülmények között egyáltalán nem volt érdektelen, amit a közvetlenül érdekeltektől, a színtársulat jómodoru, udvarias tagjaitól megtudhattunk. Először is: a személyes érintkezésben is meggyőződhettünk arról, amit már sűrűn hallottunk, hogy a társulat cseh tagjai — eddig! — harmadrendű színészek voltak. A tiszteletreméltó társulati tagok boldogan újságolták, hogy itt főszerepeket játszanak, holott korábbi állomáshelyeiken, fent Sziléziában és Morvaországban ,.nyomták őket”, csak kis epizód- szerepek jutottak nekik. Itt bezzeg kifuthatják formájukat, amire legtöbbjének sokáig kellett várnia. Nem egynek közülük majdnem ötvenéves koráig, hogy fiatal hősszereegész ifjúságnak az idősebbek részéről jövő megértő elismerésre van szüksége, hogy igazolva lássa önmagát és kitermelhesse legjobb képességeit. Teljes tisztelettel az öregek bölcsessége, tapasztalat és megfontoltsága iránt, állítom: kisebbségi népünk erőt és hitet az újjáéledés napjaihoz csak az összes ifjúi lelkek pünkösdi tüzének lángolásából meríthet. Bűn veszendőben (hagyni annyi energiát, munkaképességet, tettvágyat, ami az erre, vagy arra az oldalra állítottak soraiban feliha,sználhatatla- nul raktározódva dobosod..c, hogy később ernyedt rugóként talán feszülni se tudjon. Minden elveszett emberért mi magunk vagyunk a felelősek. Egyelőre várunk. Várjuk az alapszabálymódositó közgyűlést és várjuk, vájjon meddig lesz a prágai csoport „mostohagyerek”? Rányilt ijedt szemem szörnyű világokra, kinyílt gyermek-eszem döbbent világosra; hajladozó nyírfák sajnáltak e vészben szivem sírt az éjben, meghalt az ispiláng s elaludt a legszebb láng bús világrengésben ... Immár férfi vagyok, zord erősre nőttem és a megölt kort is dalokkal beszéltem... Zudul bár tömören mögém sok esztendő a szivem megbékélt s mint fehér keszkenő integet a múltam . ♦. Rajta gyerek-arcom oly szelíd, esengő, mint kicsike csengő bárányka nyakában .. ♦ pet játszhasson. Általában jól érzik itt magukat Kassán, aminek bizonyára örül az őslakos magyarság is. Azért is jól érzik magukat, mert itt pontosan megkapják elsején a gázsit, nem úgy, mint fent Sziléziában, ahol hónapok teltek el gázsifizetés nélkül. (Egyszer megtörtént a sziléziai városban, hogy a jugoszláv nemzeti ünnepen rendezett díszelőadás maradt el, amelyre pedig a jugoszláv konzul is megérkezett, mert a színészek a gázsi elmaradása miatt véletlenül ezen a napon kezdték meg sztrájkjukat.) Nem, itt ilyesmiről szó sem lehet, itt pontosan fizetnek, mert van miből. Ha nem is a közönség zsebéből, mindenesetre telik abból a közel másfélmillió évi szubvencióból, amit a kassai társulat kap államtól, országtól és városoktól. A kassai magyarság számára különösen megnyugtató, hogy rövidesen már a színpadon láthatja az idei szezon legnagyobb budapesti sikerét, a ,,Delilá”-t. A magyar darabot egyelőre csak cseh színészek játékában láthatjuk, de enyhiti a helyzetet, hogy a cseh színészek ezúttal már — szlovák nyelven fognak játszani. Annyit támadták ugyanis szlovák oldalról a társulatot, hogy a tagok megtanultak szlovákul. Az egyik hölgy büszkén említi, hogy a legutóbbi próbán már csak tizenöt hibát ejtett a szlovák nyelvben, — régebben itt élő kolléganőjével szemben, aki tizenhét hibát ejtett. Nyilvánvaló tehát, hogy a tiszta szlovák irodalmi nyelv rövidesen diadalmaskodni fog a kassai színpadon. A Delila címszerepét (Darvas Lily szerepét!) egyébként egy idősebb korosztálybeli hölgy fogja játszani, aki szintén most jutott cl odáig, hogy kifussa fiatalos formáját, mert eddig Morvaországban csak kisebb anyaszerepeket játszott. A kassai magyaroknak tehát, akik sürgősen meg akarják nézni az uj pesti slágert, meg lehet az az elégtételük is, hogy tanúi lesznek évtizedeken át elhanyagolt cseh színészek kassai diadalukénak. De a téma nem alkalmas arra, hogy tréfálkozzunk. A művészet komoly dolog és kétségtelen, hogy a tőlük telhető legnagyobb igyekezettel végzik hivatásukat az itteni szlovák társulat cseh színészei is. A tehetség Isten áldása és minden művész becsületesen igyekszik kihozni magából mindazt, amit Istentől kapott. Kétségkívül becsülettel akarnak helytállni a kassai színpadon a .cseh színészek is. Annál nagyobb csalódás lehet nekik, hogy estéről-estére üres nézőtér előtt játszanak, hogy nélkülözik a művészet éltető elemét, a tetszésnyilvánítást, a forró nézőtér tapsviharát Ellenben nyelni kénytelenek a csufolkodó kritikákat. Hiába tetézik ambícióval tehetségüket, hiába igyekeznek megtanulni szlovákul is — ami úgy sem megy máról-holnapra —■, művészi munkájuk eredménye megreked a színfalak között, megrekesz- tik az üres, hideg padsorok. Hallottunk már olyat, hogy színészek, akik odahaza nem boldogultak, kikerültek a nagy világba és világhírre tettek szert. A Kassán működő cseh színészek, akik odahaza szintén kevéssé boldogultak, aligha érhetik el itt a sikert, a nagy sikert, amit minden művész megálmodik magának. Talán nagyobb gázsit kapnak és azt rendesen megkapják, talán nagyobb szerepet játszhatnak, mint eddig, a morvaországi nivósabb társulatoknál, de az érdeklődés hiánya tulhamar megérezteti velük, hogy légüres térben mozognak. A művész becsületes emberfajta, csak a valóságos élet iránt fogékony, a valóság pedig a fix gázsin kívül, ami nem a közönségtől származik, nem nyújt elégtételt a művészi ambíciónak. A messziről jött cseh színészek kénytelenek azt látni, hogy ami kis sikert el tud érni a színház, azt magyar darabokkal éri el. Gapek híres darabján kívül tavaly is, az idén is magyar darabok voltak azok, amelyeket sorozatosan lehetett játszani, amelyekre — bár gyér számban — bejött a közönség. Magyar próza és magyar operett a kassai csehszlovák szinház sikere és e kicsiny siker is abból a nagy helyzeti előnyből származik, hogy a csehszlovák társulat hamarabb játszhatja a budapesti sikereket Kassán, mint a magyar színtársulat. Az ilyen kompromisszum, a gyér érdeklődés, a folytonos ráfizetés nem táplálhatja tartósan a művészi ambíciót, akármennyire is füti a hivatástudat. Akik a mai helyzetet a kassai színházban megteremtették, papiroson dolgoztak és nem ismerik a színművészet mai törvényeit. A csehszlovák színészet Kassán nívóban erősen csökkent tavaly óta. Az érdeklődés is csökkent. A szubvenció emelkedett. Erősen. A Magyar Kisebbség januári száma Az Erdélyben, dr. Jakabffy Elemér szerkesztésében megjelenő Magyar Kisebbség januári száma rendkívül aktuális és érdekes tartalmánál fogva fokozott figyelemre tarthat igényt. „Uj évben — uj helyzet előtt” címmel a szerkesztőség a legtutóbbi választásokról emlékszik meg és éles hangon bírálja a román liberális párt eddigi működését. Érdekes kimutatás hozza a választások számadatait, ahol a Magyar Párt, Erdély magyarságának egyedüli és kizárólagos fóruma a legnagyobb román pártok után rögtön a negyedik helyre került. „Umvolikung” címen dr. Jakabffy Elemér Isiiért, berlini egyetemi tanár és Theil, a nagyszebeni Volk im Osten cimü lap szerkesztőjének támadásaival foglalkozik, melyek a magyarság és a németség viszonyait, különösen az anyaországi helyzeten keresztül, hamis megvilágításba akarják hozni és Blaskovits Frencnek, a bánsági németség nemzeti nagyságának egyik, 1899-ben elmondott beszédét közli, ahol ez a német vezér több magyar iskola felállítását indítványozta. Dr. Szilágyi Olivér nagyszabású értekezésében történelmi és néprajzi szempontból világítja meg a román tudományos körök és közírók állításait, melyek szerint a székelyek. csak elmagyarosodott románoknak tekinthetők. Fejtegetéseinek a lényege odatorkollik, hogyha ez tényleg igy volna, akkor az 1818 előtti időben nagyfokú magyarosítás nyomaira kellene bukanni, pedig ebben a korban, a nemzeti eszme hiányában semmiféle téren magyarosítás :— erőszakos módon — nem történt, sőt ellenkezőleg, éppen a XVI. és XVII. század erdélyi fejedelmei erőszakoltak a népre a román nemzeti nyelvű liturgiát az eddig használt szlavón helyébe. Hasonló törekvést mutat sok föld- birtokos települési politikája is, akik a magyar jobbágyelemet románokkal helyettesítették. Ha ilyen körülmények között a székely nép mindenkor megmaradt magyarnak, ez nem is je lehetett máskép, minthogy időben is megtartották a románok népességi erejüket, amit a szerző szerencsés körülményinek tart, mert most a székelyek asszimilációjának tág tere nyílnék. Rendkívül tartalmas értekezését az 1857-es, Bach- korszakbeli és az 1910-es népszámlálás érdekes egybevetése egészíti ki. — A bíróságok tárgyilagosságát a végrehajtó közegekkel szemben egy érdekes ítélet bizonyítja. Dézsánfalván egy asz- sznyt perbe fogtak, hogy szándékosan zöldre, fehérre és pirosra festette a házát. Alja zöld, a többi rész fehér, a cserepek pedik pirosak. A tárgyaláson bebizonyitást nyert, hogy a cserepek nem voltak pirosak, hanem rozsdaszinüek, mire az asszonyt felmentették. Mély gondolatokat tartalmaz dr. Miikó Imre, a legfiatalabb erdélyi képviselő prgrambeszéde, melyre még visszatérünk lapunk hasábjain. — A Magyar Kisebbség félévi előfizetése 40 korona, megrendelhető dr. Duka Zólyomi Norbert címén; Pozsony, Kóiház-ucca 4, Kossányi József: Kigyul a szép máglya..o Emésztő időkből mégis megmaradtam és a jövendőért áldozatra adtam fiatal é m: magbontó erőnek, vcsszőtliajíó tölgynek, nem hajló erődnek , , . Fekete éveim jő mélyen elássa két kicsi gyermekem boldog kacagása ., „ késői időkben kigyul a szép máglya: v lépő lábukon jön apjuk ispilángja .,, Sándor Imre: Jíelysxini jelentés Játék a színházban
