Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-16 / 12. (4455.) szám

6 1938 január 16, vasárnap. MAGYAR FIATALON SZAVA A prágai MÁK és a CsMASz Irta: Onody Zoltán, a prágai MÁK elnöke Kényelmes elintézési mód lenne ugyan, de fele­lőtlenség azt hinnünk, hogy a kassai CsMASz- kongresszust és annak kimenetelét bíráló és mér­legelő hozzászólások elültek. Sőt, ellenkezőleg, diákkörökben most kezdődnek, amikor a kará­csonyi vakáció után a főiskolások újból felutaztak az egyetemi városokba, hogy. folytassák tanulmá­nyaikat. Eddigi hallgatásommal nem a tanácstalan em­berek ősi menedékéhez, a halasztáshoz, sem a vá­lasztást vesztett jelöltek kiábrándult mindent- abbahagyásához fordultam, de kész akarva vár­tam, míg az akadémikus körök olvasótermei megint tele lesznek előadásokról, menzáról jött, újságok fölé hajló, komoly diákarcokkal, akik, szokásuk szerint, mindjárt mindent megvitatnak, komolyan, szenvedélyesen. Ritkán fordul elő, ami a szenvedélyes vitáknak olyan gyakori • követke­zésük, hogy egyik fél sem látja be a másik iga­zát, hanem minid a kettő még messzebbre tolódik a maga álláspontja felé. A kassai CsMASz-kongresszusról több újság szá­molt be egyidejűleg és mindahány másképpen. Az igazság valahol ott van középen A jobbnak van balja és a lentnek van fentje is. Az njsághiradások egyike szerint a Brünn— nyngatszlovenszkói csoport a kisebbség kívánsá­gait nem fogadhatta el, mert ezek kizárólag sze­mélyi okokra voltak visszavezethetők. A Brünn— nyugatszlovenszkói csoportról ugyanezt el lehet mondani. A ...kisebbségben'1 maradt Prága—kelet- szlovenszkói csoport jóval nagyobbszámu főisko­lásnak az egymásmellé állása, mint alkányan ma­radtak ez elégedettek a CsMASz-ban. S hogy mégis kisebbségeknek minősíttettünk, ez onnan ered, hogy a tagegyesületek delegáltjai számának a megállapítása nem az aránylagos képviselet elve alapján történt s a kongresszus jogi bizottsága semmi hajlandóságot nem mutatott az erről való esetleges módosítási kísérletek iránt. Igv állhatott csak elő az a fonák helyzet, hogy a közel négyszáz tagot számláló prágai MAK-ot épp úgy 6 delegált képviselte, mint a 30 taggal bíró brünni C-orviniát és az 50 tagú brünni MAKK-ot. így- jutott Prága-keletszlovenszkói- kárpátaljai csoport ..kisebbségbe”. Maradt egye­düli fegyvernek a kisebbségben lévők által any- nyiszor használt tartózkodás, mint a tiltakozó elégedetlenség demonstratív megnyilvánulása. A kijelentés, hogy Prága és a közéje csopor­tosult Kassa. Losonc, Kárpátalja főiskolás egye­séletei a OsMASz-bóI való kilépés gondolatával foglalkoznak, nem történt a hivatalos formali­tások előírása szerint, de kijelentésünket elvben fenntartjuk mindaddig, amíg a CsMASz-vevetőség egy alapszabálymódositó közgyűlés összebirálásá- val békét, rendet és igazságot nem teremt, Az egy célra törekvők akarásával, hitével és — merjük mondani — magabizásával mentünk a kassai CsM AS z-k ongress zu s ra, amelyre úgy te­kintünk, mint központi rezervoirjára mindazok­nak az erőknek és értékeknek, amely az egymás után jövő leérettségizet.tek során kitermelődik. Sokan voltunk itt együtt, mind készen arra, hogy népünknek, salát magunknak kiművelését, lel­kűnknek formálását, színezését az uj idők köve­telte feladatok szerint való átgyúrását egyetlen célunknak tekintsük. Az egyetemi évek alatt egymáshoz melegedett, egymást megismerő ifjúság tud c-sah együttesen és egy. akarattal részese lenni annak a hadsereg­nek, amely a béke eszközeivel és építő munkájá­ban a szlovenszkói és kárpátaljai magyar társa­dalom erősítésére, fenntartására és felemelésére szerveződött csatársorba. Sajnos, az egyetemi ifjúság még mindég félreismeri egymást, talán, mert fémjelzést jelent bizonyos egyetemi váro­sok főiskolájának hallgatója lenni. Pedig vala­kinek a mivélevését rtem az határozza meg. hogy melyik városban végzi tanulmányait és melyik főiskolás egyesületnek tagja. Mindenki tudja, milyen az útja egy fiatalem­bernek, aki a középiskolai érettségi után .felkerül az .egyetemre. Mint gimnazista a magánhelyek, int-ernátusok korlátjai között élt s ebben a szőri- tóban alig talált valami rést, amelyik „testi, lelki kiélést .jelentett volna számára. Az egyetemen pedig elveszne az idegen nyelv* a tudomány, a fővárosok forgatagában, ha nem lennének a MÁK-ok és a többi főiskolás egyesületek. Az idegen nyelvű egyetem nem ád semmi közössé­get a szlovenszkói magyar élettel. Érthető. El­vonja a diákot és felemészti energiáia. nagy ré­szét egy intellektuális Fart pour l’artban. Az a diák, aki az egyetemi városok főiskolás egyesületeiben keres kapcsolatot az- élettel, meg­kapja az első. lökést a szlovenszkói kisebbség­problémák, a szociális vizsgálódás, a falu, a nép felé. ■ - . Sok diák még ma is átmegy az egyetemi életen, tagja is valamelyik főiskolás egyesületnek és mégsem érinti meg a helyzet valós ágnak szükség- szerű felismerése. És ilyen diplomások egyfor­mán adódtak Prágából, BrÜnnből, Pozsonyból egyaránt. Mindhárom egyetemi város főiskolás egyesülete tagjai közül kerültek ki orvosok, akik ma, szlováknak vallják magukat, bírák, mérnö­kök, akik szlovák iskolába járatják gyermekeiket, mért kenyerüket féltik. Az Uj Szellem beteges alaesoriyabbrendüségi érzésből eredőnek tartja a nyulszivüeknek ezt a magatartását. Lehet ezek után az egyetemi városok akár­melyiket is a másikkal szemben előbbre állítani, magya rabbaknak, megizbatóbbnak tartani, jószán­dékát kétségbe vonni, favorizálni? A felelet felől nincsenek kétségeim. , A főiskolás ifjúság még nem szakadt el egy­mástól. Egymásnak nem kisebb megbecsülésével váltunk el a kongresszus befejeztével, mint az­előtt. Olyan ez az állapot, mint amikor az ablak­keretben megpattan az üveg. Remélem, hogy en­nék a szépséghibának a kijavíttatása nem fog so­ká késni. Az ifjúság pozícióhoz jutott része nem mond­hat le a tüntetőleg félreállt nagyobb tömb mun­kaképességéről és tettvágytól sarkalt ambícióiról. Az ifjúságnak, nem bizonyos ceoporttnak, de az Emésztő időkben zord erősre nőttem... Vihar vert eleget, aszalódtam hőben, anyám könnye pergett keserű szivemre; igy érleltek évek s igy bomlott az ének mély emberi színekre idős ősz időben. Gyermek-világomra, virágos rétemre rárobbant a bomba, zsendülő létemre halál irt goromba, ártó üzenetet... Szomorú volt álmom, már hiába bánom: megöltek egy gyereket babonás faluban .,. Az ember mindig tanul valamit, ha uj tár­saságba kerül. A napokban a kassai cseh­szlovák színtársulat néhány tagjával volt szerencsém megismerkedni és sikerült tőlük néhány érdekes színfoltot szerezni a túlsó oldalához ama képnek, amely már oly sokat foglalkoztatott bennünket. A kassai színját­szásról van szó, szorosabban véve a kassai színházépületről, amelybe egyelőre nem en­gedik be a magyar színészeket, mert az épü­letet a csehszlovák színtársulat foglalta le a téli szezonra, április 1-ig. Tulajdonképen szlovák színtársulatról van szó, de mint tud­juk, a színészek túlnyomó része cseh nem­zetiségű és igy a gyakorlati művészetben is megvalósul a hivatalos csehszlovák elneve­zés. Viszont Kassa szlovák közönségének részvétlensége miatt •— amint egynémely szlovák lap is megírta — a színház szép né­zőterét az előadások alatt ez évben keveseb­ben látogatják, mint eddig. Megírtuk már azt is, hogy a gyér közönség ellenére is ma­kacsul kitart a csehszlovák színtársulat kas­sai őrhelyén, noha az igazi kulturhivatás ab­ban a negyvenegynéhány szlovák városban és nagyközségben vár reá, ahová nincs ideje kimenni éppen kassai elfoglaltsága miatt. Az egész évből csak három hónap jut arra — vagyis egy-egy városra alig két nap —, hogy a keleti szlovákság nagy többségének színházi kulturigényét kielégítsék. A kassai magyarság minden fáradozása, közbenjárása hiábavaló a cél elérésére: nem lehet szó sem a vidéki szlovák közönség jogos igényeinek kielégítéséről, sem arról, hogy a magyar színtársulat valóban látogatott előadásokat rendezhessen és valóban kifizetődő vállalko­zást űzhessen a kassai színházban. Ilyen ismert körülmények között egyálta­lán nem volt érdektelen, amit a közvetlenül érdekeltektől, a színtársulat jómodoru, udva­rias tagjaitól megtudhattunk. Először is: a személyes érintkezésben is meggyőződhet­tünk arról, amit már sűrűn hallottunk, hogy a társulat cseh tagjai — eddig! — harmad­rendű színészek voltak. A tiszteletreméltó társulati tagok boldogan újságolták, hogy itt főszerepeket játszanak, holott korábbi állo­máshelyeiken, fent Sziléziában és Morvaor­szágban ,.nyomták őket”, csak kis epizód- szerepek jutottak nekik. Itt bezzeg kifuthat­ják formájukat, amire legtöbbjének sokáig kellett várnia. Nem egynek közülük majd­nem ötvenéves koráig, hogy fiatal hősszere­egész ifjúságnak az idősebbek részéről jövő meg­értő elismerésre van szüksége, hogy igazolva lás­sa önmagát és kitermelhesse legjobb képességeit. Teljes tisztelettel az öregek bölcsessége, ta­pasztalat és megfontoltsága iránt, állítom: ki­sebbségi népünk erőt és hitet az újjáéledés nap­jaihoz csak az összes ifjúi lelkek pünkösdi tüzé­nek lángolásából meríthet. Bűn veszendőben (hagyni annyi energiát, mun­kaképességet, tettvágyat, ami az erre, vagy arra az oldalra állítottak soraiban feliha,sználhatatla- nul raktározódva dobosod..c, hogy később ernyedt rugóként talán feszülni se tudjon. Minden elveszett emberért mi magunk va­gyunk a felelősek. Egyelőre várunk. Várjuk az alapszabálymódositó közgyűlést és várjuk, vájjon meddig lesz a prágai csoport „mostohagyerek”? Rányilt ijedt szemem szörnyű világokra, kinyílt gyermek-eszem döbbent világosra; hajladozó nyírfák sajnáltak e vészben szivem sírt az éjben, meghalt az ispiláng s elaludt a legszebb láng bús világrengésben ... Immár férfi vagyok, zord erősre nőttem és a megölt kort is dalokkal beszéltem... Zudul bár tömören mögém sok esztendő a szivem megbékélt s mint fehér keszkenő integet a múltam . ♦. Rajta gyerek-arcom oly szelíd, esengő, mint kicsike csengő bárányka nyakában .. ♦ pet játszhasson. Általában jól érzik itt magukat Kassán, aminek bizonyára örül az őslakos magyarság is. Azért is jól érzik magukat, mert itt pon­tosan megkapják elsején a gázsit, nem úgy, mint fent Sziléziában, ahol hónapok teltek el gázsifizetés nélkül. (Egyszer megtörtént a sziléziai városban, hogy a jugoszláv nemzeti ünnepen rendezett díszelőadás maradt el, amelyre pedig a jugoszláv konzul is megér­kezett, mert a színészek a gázsi elmaradása miatt véletlenül ezen a napon kezdték meg sztrájkjukat.) Nem, itt ilyesmiről szó sem lehet, itt pontosan fizetnek, mert van miből. Ha nem is a közönség zsebéből, mindeneset­re telik abból a közel másfélmillió évi szub­vencióból, amit a kassai társulat kap állam­tól, országtól és városoktól. A kassai magyarság számára különösen megnyugtató, hogy rövidesen már a színpa­don láthatja az idei szezon legnagyobb bu­dapesti sikerét, a ,,Delilá”-t. A magyar da­rabot egyelőre csak cseh színészek játéká­ban láthatjuk, de enyhiti a helyzetet, hogy a cseh színészek ezúttal már — szlovák nyel­ven fognak játszani. Annyit támadták ugyanis szlovák oldalról a társulatot, hogy a tagok megtanultak szlovákul. Az egyik hölgy büszkén említi, hogy a legutóbbi pró­bán már csak tizenöt hibát ejtett a szlovák nyelvben, — régebben itt élő kolléganőjével szemben, aki tizenhét hibát ejtett. Nyilván­való tehát, hogy a tiszta szlovák irodalmi nyelv rövidesen diadalmaskodni fog a kas­sai színpadon. A Delila címszerepét (Darvas Lily szerepét!) egyébként egy idősebb kor­osztálybeli hölgy fogja játszani, aki szintén most jutott cl odáig, hogy kifussa fiatalos formáját, mert eddig Morvaországban csak kisebb anyaszerepeket játszott. A kassai ma­gyaroknak tehát, akik sürgősen meg akar­ják nézni az uj pesti slágert, meg lehet az az elégtételük is, hogy tanúi lesznek évtizede­ken át elhanyagolt cseh színészek kassai dia­dalukénak. De a téma nem alkalmas arra, hogy tré­fálkozzunk. A művészet komoly dolog és kétségtelen, hogy a tőlük telhető legnagyobb igyekezettel végzik hivatásukat az itteni szlovák társulat cseh színészei is. A tehetség Isten áldása és minden művész becsületesen igyekszik kihozni magából mindazt, amit Is­tentől kapott. Kétségkívül becsülettel akar­nak helytállni a kassai színpadon a .cseh szí­nészek is. Annál nagyobb csalódás lehet ne­kik, hogy estéről-estére üres nézőtér előtt játszanak, hogy nélkülözik a művészet éltető elemét, a tetszésnyilvánítást, a forró nézőtér tapsviharát Ellenben nyelni kénytelenek a csufolkodó kritikákat. Hiába tetézik ambíció­val tehetségüket, hiába igyekeznek megta­nulni szlovákul is — ami úgy sem megy má­ról-holnapra —■, művészi munkájuk eredmé­nye megreked a színfalak között, megrekesz- tik az üres, hideg padsorok. Hallottunk már olyat, hogy színészek, akik odahaza nem boldogultak, kikerültek a nagy világba és világhírre tettek szert. A Kassán működő cseh színészek, akik odahaza szin­tén kevéssé boldogultak, aligha érhetik el itt a sikert, a nagy sikert, amit minden művész megálmodik magának. Talán nagyobb gázsit kapnak és azt rendesen megkapják, talán na­gyobb szerepet játszhatnak, mint eddig, a morvaországi nivósabb társulatoknál, de az érdeklődés hiánya tulhamar megérezteti ve­lük, hogy légüres térben mozognak. A mű­vész becsületes emberfajta, csak a valóságos élet iránt fogékony, a valóság pedig a fix gázsin kívül, ami nem a közönségtől szárma­zik, nem nyújt elégtételt a művészi ambíció­nak. A messziről jött cseh színészek kény­telenek azt látni, hogy ami kis sikert el tud érni a színház, azt magyar darabokkal éri el. Gapek híres darabján kívül tavaly is, az idén is magyar darabok voltak azok, ame­lyeket sorozatosan lehetett játszani, ame­lyekre — bár gyér számban — bejött a kö­zönség. Magyar próza és magyar operett a kassai csehszlovák szinház sikere és e ki­csiny siker is abból a nagy helyzeti előnyből származik, hogy a csehszlovák társulat ha­marabb játszhatja a budapesti sikereket Kassán, mint a magyar színtársulat. Az ilyen kompromisszum, a gyér érdeklő­dés, a folytonos ráfizetés nem táplálhatja tartósan a művészi ambíciót, akármennyire is füti a hivatástudat. Akik a mai helyzetet a kassai színházban megteremtették, papiroson dolgoztak és nem ismerik a színművészet mai törvényeit. A csehszlovák színészet Kassán nívóban erősen csökkent tavaly óta. Az érdeklődés is csökkent. A szubvenció emelkedett. Erősen. A Magyar Kisebbség januári száma Az Erdélyben, dr. Jakabffy Elemér szerkesz­tésében megjelenő Magyar Kisebbség januári száma rendkívül aktuális és érdekes tartalmánál fogva fokozott figyelemre tarthat igényt. „Uj évben — uj helyzet előtt” címmel a szerkesztő­ség a legtutóbbi választásokról emlékszik meg és éles hangon bírálja a román liberális párt eddigi működését. Érdekes kimutatás hozza a választá­sok számadatait, ahol a Magyar Párt, Erdély magyarságának egyedüli és kizárólagos fóruma a legnagyobb román pártok után rögtön a ne­gyedik helyre került. „Umvolikung” címen dr. Jakabffy Elemér Isiiért, berlini egyetemi tanár és Theil, a nagyszebeni Volk im Osten cimü lap szerkesztőjének támadásaival foglalkozik, me­lyek a magyarság és a németség viszonyait, kü­lönösen az anyaországi helyzeten keresztül, ha­mis megvilágításba akarják hozni és Blaskovits Frencnek, a bánsági németség nemzeti nagysá­gának egyik, 1899-ben elmondott beszédét közli, ahol ez a német vezér több magyar iskola fel­állítását indítványozta. Dr. Szilágyi Olivér nagy­szabású értekezésében történelmi és néprajzi szempontból világítja meg a román tudományos körök és közírók állításait, melyek szerint a szé­kelyek. csak elmagyarosodott románoknak te­kinthetők. Fejtegetéseinek a lényege odatorkol­lik, hogyha ez tényleg igy volna, akkor az 1818 előtti időben nagyfokú magyarosítás nyomaira kellene bukanni, pedig ebben a korban, a nem­zeti eszme hiányában semmiféle téren magyaro­sítás :— erőszakos módon — nem történt, sőt ellenkezőleg, éppen a XVI. és XVII. század er­délyi fejedelmei erőszakoltak a népre a román nemzeti nyelvű liturgiát az eddig használt szla­vón helyébe. Hasonló törekvést mutat sok föld- birtokos települési politikája is, akik a magyar jobbágyelemet románokkal helyettesítették. Ha ilyen körülmények között a székely nép min­denkor megmaradt magyarnak, ez nem is je le­hetett máskép, minthogy időben is megtartották a románok népességi erejüket, amit a szerző szerencsés körülményinek tart, mert most a szé­kelyek asszimilációjának tág tere nyílnék. Rend­kívül tartalmas értekezését az 1857-es, Bach- korszakbeli és az 1910-es népszámlálás érdekes egybevetése egészíti ki. — A bíróságok tárgyila­gosságát a végrehajtó közegekkel szemben egy érdekes ítélet bizonyítja. Dézsánfalván egy asz- sznyt perbe fogtak, hogy szándékosan zöldre, fehérre és pirosra festette a házát. Alja zöld, a többi rész fehér, a cserepek pedik pirosak. A tár­gyaláson bebizonyitást nyert, hogy a cserepek nem voltak pirosak, hanem rozsdaszinüek, mire az asszonyt felmentették. Mély gondolatokat tartalmaz dr. Miikó Imre, a legfiatalabb erdélyi képviselő prgrambeszéde, melyre még visszaté­rünk lapunk hasábjain. — A Magyar Kisebbség félévi előfizetése 40 korona, megrendelhető dr. Duka Zólyomi Norbert címén; Pozsony, Kóiház-ucca 4, Kossányi József: Kigyul a szép máglya..o Emésztő időkből mégis megmaradtam és a jövendőért áldozatra adtam fiatal é m: magbontó erőnek, vcsszőtliajíó tölgynek, nem hajló erődnek , , . Fekete éveim jő mélyen elássa két kicsi gyermekem boldog kacagása ., „ késői időkben kigyul a szép máglya: v lépő lábukon jön apjuk ispilángja .,, Sándor Imre: Jíelysxini jelentés Játék a színházban

Next

/
Thumbnails
Contents