Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-15 / 11. (4454.) szám

A francia válság

(sp) — Az uj francia válság •c.öjeleit hetek óta figyelhettük Franciaországban. A Metró-sztrájk, az uj gyármegszállások, a sztrájkok elmérgesedései, a régi gyilkosságok hirtelen leleplezései (nincs ember Franciaországban, aki elhinné, hogy a rendőrség pont most, hónapokkal az esetek után „nyomozta ki“ a gyilkosokat és nem ismerte régóta nevüket), a sajtóban megindult propaganda sorra azt bizonyították, ihogy a népfront balszárnya ellentámadásba ment át és meg akarja akadályozni Chautemps szolid eltolódását a középpártok felé. León Blum bukása és a községi választások gyenge eredménye után a kormánytöbbség balszárnya meglehetős apá-‘ tiával engedte, hogy a miniszterelnök óvatos, de szívós munkával egymásután megfúrja a népfront első felbuzdulásának szociális vívmányait és visszavezesse az országot Flandin és Laval régi politikájához. Chautemps ügyesen kevert és a pénzügyek rosszabbra fordulásának meggyőző érveivel •egymásután érte el, amit kívánt. Negyvenórás munkahétről, a munkásoknak kedvező szerződések betartásáról szó sincs többé az országban s valahányszor Jouhaux, a mindenható szocialista párttitkár felemelte szavát a reformok leépítése ellen, Chautemps az ország főkönyveire mutatott és bejósolta a pénzügyi összeomlást, ha a munkásság nem enged.

Egyideig ment ez. De amikor a népfront •r— tehát a munkásság —’ kormánya a decemberi Metró-sztrájk alkalmával oly kíméletlen eszközökkel gázolta le a munkásság mozgolódását, hogy az ancienne régime se tehette volna jobban, a kommunisták és részben a szocialisták belátták, hogy ezt á politikát nem fedezhetik többé szervezeteik előtt. Keresték az alkalmat, hogy belekössenek Chautempsbe s megbuktatásával olyan népfrontkormány számára egyengessék az utat, amely hajlamosabb lesz az eredeti elképzelések megvalósítására. Talán nem is akarták Chautemps bukását, ez tul- nagy kockázatnak tűnhetett a népfront szempontjából, tüszurásaikkal és felháborodásaikkal csupán arra kívánták kényszeríteni, hogy engedjen, —- Chautemps azonban az egészre ment s azonnal lemondott, amikor a kommunisták ijesztgetésnek szánt „szembeköpési” politikája megkezdődött.

Elvitathatatlan, hogy Franciaország pénzügyei komiszul állnak. Az egész financiális rendszer holtpontra futott, s nem maradhat meg a mai felemás helyzetben. Két ut áll a francia pénzügyminiszterek előtt: az egyik a kötött gazdálkodás bevezetése, a devizaellenőrzés, a tőkemegnyirbálás, a szocializálás, a pénz kényszerfoglalkoztatási módszere, az állami felügyelet és beavatkozás minden vonalon, a munkás és munkaadó viszonyának kényszerű kiegyensúlyozása, azaz az államkapitalizmus megerősítése. Ezt a rendszert, amit az autorita- tiv hatalmak régen nagy sikerrel alkalmaznak, Franciaországban a szocialisták követelik, mert benne látják az egyetlen fegyvert a nagytőke szeszélyei ellen. A másik ut a régi francia liberális pénzügyi gazdálkodás útja: a vállalkozási kedv istápolása, a szabad forgalom, a racionális kalkulációkra épülő magánkapitalizmus, a pénz és a közgazdaság szabad játéka, amibe az állam nem igen szól bele, s csak az autonóm Francia Bank szaktekintélye és bölcsen fölhasznált aranya szabályozza, egyszóval az a rendűek amely az országot hajdan fölvirigozIsméi francia kormányválság

Clrautemps megbukott

Az izgalmas éjszakai vita - Kiéleződik az elleniét a kommunisták és a minisztereinek között - A népfront végvonaglásai

■ Ot lehetőség az aj kormány megalakítására «*

PARIS. —■ Mint tegnapi számunkban jelentettük, Franciaországban üj súlyos belpolitikai válság tört ki. Mig a csütörtök esti órákban úgy látszott, hogy Chautemps miniszterelnök és Bonnet pénzügyminiszter egyelőre megússzák az újabb pénzügyi nehézségek miatt támadt krízist, a kamara reggelig húzódó éjszakai ülésén az ellentétek a miniszterelnök és a kormánypárt balszárnya között annyira kiéleződtek, hogy Chautemps kénytelen volt a helyzetből levonni a következtetéseket és lemondani. Chautemps népfront-kormánya reggel félhatkor nyújtotta be lemondását Lebrun köz- társasági elnöknek,

A váratlan fordulat

Az éjszakai ülés kezdetben szabályos lefolyást mutatott, de a feszültség a baloldal és az ellenzék között egyre nagyobbá vált és a kormányképviselők padsoraira is átha- rapózott. A szocialisták és a kommunisták egyre tarthatatlanabb föltételekhez kötötték a kormány pénzügyi politikáját. Éjfélután

tatta, s Angliában és Amerikában, tehát éppen a demokratikus államokban, ma is kielégítően működik. Melyiket választotta a francia kormány? Egyiket sem, illetve igye- • kezett összeegyeztetni a kettőt, amennyiben egy-két rendszabályát a szocialisták szája- ize szerint alakította, más rendszabályait a szabadgazdálkodás törvényei szerint s a gazdasági élet „fölpezsditése” érdekében. Chautemps egyre jobban a szabadgazdálkodás felé tolódott és sorra leépítette Blum szociálisabb pénzügyi intézkedéseit. A helyzet ezzel egyre felemásabb lett, s végül is oly zavarossá vált, hogy a két irány közötti kompromisszum már nem alkalmazható, s választani kell az egyik, vagy a másik pénzügyi elképzelés között.

Nem lehetetlen, hogy a Chautemps mögött álló pénzügyi-clan szántszándékkal sodorta be a pénzügyeket a mai állapotokba, ahol a bajok a tőke körül annyija elhatalmasodtak, hogy az egyetlen segítségnek a tőke és a kapitalizmus visszaédesgetése, a teljes tőkeszabadság rehabilitálása látszik. A döntő pillanatban a szocialisták megtették az erőteljes elleninditványt: tessék végleg szakítani a kapitalizmussal és bevezetni a kötött gazdálkodást. Az első lépés ehez a devizaellenőrzés, amely lehetetlenné teszi a tőke elvándorlását, a frankkal való spekulálást, s biztos, hosszúlejáratú alapokra helyezheti a kormány eddig ezer bizonytalansággal küzdő számvetéseit Chautemps a lemondás erélyes gesztusával felelt a baloldal kívánságaira. De nemcsak a szabadgazdálkodás, a kis- és a nagytőkések, s a „föl- kurblizott ipar” elvének szempontjából volt igaza a miniszterelnöknek, hanem egyszerűen jogilag itt a a dtvi*»elUnőraéa ellen

két órakor a szocialista klub 65 szavazattal 36 ellenében határozatot hozott, amelyben a valutaszerződés pontos betartását követeli a kormánytól. A sorsdöntő incidensre reggel félnégy órakor került sor. Ranette kommunista képviselő beszédében kifejtette, hogy nem lehetetlen, hogy a kommunisták, ámbár a népfront tagjai, nem szavazhatnak a kormány kapitalista színezetű politikája mellett. Chautemps miniszterelnök azonnal ingerült hangon válaszolt és kijelentette, hogy a kommunistáknak szabadkezet ad a szavazásnál. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ha a kommunisták a kormány ellen szavaznak vagy tartózkodnak a szavazástól, ezzel széttörték a népfrontot s őket terheli a felelősség a népfront közösségének megszűnéséért. A szocialisták és a kommunisták e bejelentés után azonnal az ülés félbeszakítását kérték. A szocialista klub ösz- szeült és tanácskozott a helyzetről. A szocialista képviselők éles kritika tárgyává tették Chautemps eljárását a kommunistákkal szemben és kijelentették, hogy ilyen körülolyan érvet hozhatott föl, amely kétségtelenül sorsdöntő és minden francia kormányt arra kényszerít, hogy a devizaellenőrzés ellen nyilatkozzék, ha nem akar forradalmi lenni.

Franciaország 1936-ban szerződést kötött Angliával és Amerikával, s e szerződésben a három „nagy demokrácia” kötelezte magát a pénz szabad forgalmának tiszteletben- tartására, azaz az egymásközötti (s a szerződéshez csatlakozó államokkal való) teljesen liberális, kötöttségnélküli pénz- és áruforgalomra. Az angol és az amerikai érdekek kívánták igy, de kárpótlás fejében a két angolszász nagyhatalom megígérte, hogy támogatni fogja a frankot, amit lojálisán meg is tett és többizben megmentette a francia valutát. A szerződést, amelyet akkoriban „korszakalkotónak” neveztek és szembehelyeztek az autoritativ hatalmak kötött gazdálkodásával, azaz autarkiájával, León Blum irta alá, s ő is propagálta, büszkén szembeállítva. „demokratikus szabadságait” a németek autarkiájával. Nos, León Blum hivei most e szerződés megszegését kívánják: a devizaellenőrzés bevezetését, a német rendszer alkalmazását. Keserű irónia ez. S közben nem veszik észre, hogy ezzel megszüntetik az angol és az amerikai támogatást, amely biztosabban menti a frankot, mint ha a francia valuta — német—olasz módra —> devizaellenőrzésekkel és más hasonló korlátozásokkal egyedül védekezik. Az autoritativ államok valutái csak azért választották ez utóbbi módszert, mert őket senki sem volt hajlandó támogatni. Chautemps igen helyesen arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem szegi meg a szavát és nem dobja cl az angol—amerikai segítséget

amely külpolitikailag is jelentős. Viszont a szocialisták, kizárólag külpolitikai okokból, előnyben részesítik a devizaellenőrzést,; mert az letöri a tőke uralmát, «— meglátjuk, melyik álláspont győz.

Az angol-francia-amerikai pénzügyi blokk érdekében Chautemps álláspontjának kell győznie. De a krízis itt van és Franciaországot újból olyan megrázkódtatásnak teszi ki, amely, főleg a külpolitikában, sokáig érezhető lesz. Genfbe Delbos ismét hosszú orral, mint bukott és határozatképtelen politikus vonul, elképzelhetjük, magatartása mennyire bizonytalan lesz. Alig reparálta ki Chautemps a régi hibákat, alig kapcsolódott be újból az ország a londoni konferenciával és Delbos utazásával az európai politika első vonalába, a szélsőbaloldal doktrinersége és rövidlátása máris visszaveti a régi másodlagosságba. Franciaország — Oroszország után — ma Európa legnyugtalanabb országa, valóságos balkáni rendetlenség zavarja és halmozza az elkeseredésnek azt a robbanóanyagát, amely veszedelmesebb robbanásokhoz vezethet, mint a cagoulardok véres gyerekességei. Chautemps maga is belátta, hogy igy nem juthat előre s nyíltan, őszintén szembehelyezkedett a kommunistákkal, az építő politika kerékkötőivel. A francia demokrácia és a szélsőbaloldal között egyre nagyobb lesz.a szakadék, s ha figyelemmel kisérjük az uj szovjetparlament üléseit, láthatjuk, hogy a másik oldalon is egyre ingerültebb hangok hallatszanak a nyugati demokráciák ellen, úgy hogy a demokraták és a kommunisták szövetsége egyre problemotiku- sahbnak látszik mindenfelé.

^íi. • Szombat

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* ^ 7*. > Szerkesztőség: Prága II., Panská

évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450. SzloVeTlSzkÓi és rUSZUlSzkÖi magUürság üli cél 2, 11. emelet. •Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • . . r ° Prága II, Panská ulice 12, Dl. emelek

A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. ÜOlltlKCLl TlCLDliCipjCl _ ® ® TELEFON: 303-11. Ö®

Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Kt« SÜRGŐ NY CÍM: HÍRLAP, PRAHA,

l menyek között a szocialista miniszterek nem maradhatnak a kormányban. León Blum, a miniszterelnök helyettese írást adott át Chautemps miniszterelnöknek, amelyben leszögezi a szocialista miniszterek álláspontját. A miniszterelnök a szocialista miniszterek lemondásából azt a következtetést vonta le, hogy az egész kormánynak le kell mondania. Azonnal értesítette a demisszió- ról a köztársasági elnököt.

„Nem engedhetem, hogy a kommunisták siembeköpjenek"

Lebrun elnök pénteken reggel azonnal megkezdte a tárgyalásokat az uj kormány összeállítására. Nem lehetetlen, hogy estig már megbíz egy politikust a kormány megalakításával.

Chautemps és a kommunisták éles nézet- eltérései a kormány pénzügyi és munkaügyi terveinél könnyen az egész népfront gyors föloszlásához vezethetnek. A 148 szocialista