Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-15 / 11. (4454.) szám

2 1&I^GMA\^GtoRHlKLag 1938 január 15, szombat. az éjszaka folyamán Chautemps-mal ellen- tétben elhatározta, hogy a kommunistákkal közös frontot alkot s velük együtt szembe­helyezkedik a radikális párt pénzügyi poli­tikájával, amelyet Chautemps képvisel. Összesen tizennégy szocialista miniszter mondott le s mivel igy csak tiz miniszter maradt a kabinettben, Chautemps kényte­len volt visszavonulni. Amikor a miniszter- elnök elhagyta a kamarát, megkérdezték, vájjon kivánja-e a lemondást. Nem kívánom «— felelte a miniszterei nők —, de nem engedhetem, hogy a kommu­nisták állandóan szembeköpjenek. Amikor Chautemps megtudta, hogy a szó cialista miniszterek lemondanak, visszatért a kamarába és kijelentette, hogy ilyen kö­rülmények között a további pénzügyi vita fölösleges. Az uj kormány lehetőségei Franciaország kétségtelenül a legnehe­zebb kormánykrizisek egyikét éli át, Lebrun köztársasági elnök föladata mindenekelőtt megvizsgálni, vájjon a népfront végleg meg- törött-e, vagy síkerül-e még összefoltozni. Öt lehetőség áll az elnök előtt. Ezek a kö­vetkezők: 1. A tiszta szocialista kabinéit. 2. Koncentrációs kabineti Daladier veze­tése alatt a középpártok támogatásával 8 Flandin és Reynaud bevonásával1, 3. Herriot koalíciós kabinettje, amelyet az eddigi népfrontpártok támogatnának, de a kommunistáknak csak néhány képviselője. 4. Bonnet „szükségkabinettje", amely a közép- és balpártok koalíciójából állna. 5. Tiszta radikális kabinéit Sarraut veze­tése alatt, akit Dal'adier, Chautemps, Del- bos és Bonnet támogatnának, A kormány nyilatkozatában a teljes fe­lelősséget a kommunistákra hárítja, mert a kommunisták voltak azok, akik a népfron­tot összetörték. Amikor Herriot közölte a kormány lemondását, a jobbpártok percekig tapsoltak, mig a kommunisták a népfrontot éltették, , i > , A súlyos pénzügyi helyzet Bonnet pénzügyminiszter pénteken a Francia Bank képviselőivel megbeszélte az azonnal foganatosítandó pénzügyi intézke­déseket, mert az ország olyan helyzetben van, hogy a frank egy pillanatig sem ma­radhat védtelenül. A valutakiegyensulyozó alap teljesen kimerült és a frankkal1 való spekuláció napról-napra nő. A tőke mene­külése katasztrofális méreteket öltött s a tőzsdei helyzet teljesen összezavart. Mivel a bankok a hét végén bezárják pénztárai­kat, az uj kormánynak elég ideje fesz, hogy keddig határozott intézkedéseket foganato­sítson a frank erőteljes védelmére. A par­lamentet a jövő keddre valószínűleg össze­hívják, Időközben az uj kormány mindent el fog követni, hogy a háromhatalmi szer­ződés alapján Londont és Washingtont megnyerje a frank támogatására, A jelen­legi kormány ezt a támogatást a szocialis­ták és a kommunisták szélsőséges pénzügyi tervei miatt nehezen kaphatta meg, Delbos marad Lebrun az államügyek ideiglenes vezeté­sét a lemondott kabinettre bízta. Kilenc óra 30 perckor megjelentek a kamara és a sze­nátus elnökei a köztársasági elnöknél s ez­zel megkezdődtek a kormányalakítási tár­gyalások. A kormány hirtelen és előre nem látott lemondása miatt minden kérdés füg­gőben maradt. A jövő héten a legnagyobb sietséggel folytatni kell a pénzügyi helyzet megvitatását és dönteni kell a legfőbb kér­désről, a devizaellenőrzés bevezetéséről, amely közvetve a kormány bukását okozta. Ez a kérdés egyáltalán nincsen még el­döntve, A középpártok és a jobboldal azt akarja, hogy a kamara törvénnyel állapítsa meg, hogy Franciaország semmiesetre sem vezet be devizaellenőrzést. A francia tőke és a külföldi segítség ugyanis csak akkor kapcsolódik be a francia közgazdasági életbe, ha ez a törvény megszületik s ezzel a tőke biztosítékot kap, hogy szabadon mű­ködhet az ipari és a kereskedelmi életben, Delbos eddigi külügyminiszter a krízis ellenére szombaton délelőtt Genfbe utazik és vasárnap délelőtt találkozik Edén külügyminiszterrel. A Quai d'Orsay folyó ügyeit a krízis nem érinti, de Franciaország szava természetesen keveseb­bet nyom ma nemzetközi viszonylatban, mint nyomna, ha erőteljes és biztos kormány uralkod­na Franciaországban, Mivel a pártok meg varrnak elégedve Delbossal, a radikális politikus a követ­kező kormányban is megtartja a külügyi tárcát, A Chautemps-kormány Chautemps kormánya a népfront második kor­mánya volt. Az 1936 májusi választások után, amikor a balpártok győztek, először León Blum szocialista vezér alakított kormányt, de egy évii uralom után 1937 júniusában kénytelen volt le-l mondani. Blumot is pénzügyi problémák buktat­ták meg. Chautemps második népfrontkormánya határozott eltolódást mutat a középpártok felé s a miniszterelnök személyével a radikális párt került benne előtérbe. A szocialista Auriol pénz­ügyminisztert is a radikálispárti Bonnet pénzügy­A spanyolnátháf nem szabad lebecsülni! Ha valaki könnyen veszi, vagy pedig nemtörődöm­séggel akarja büntetni, nagyon megbosszulja ma­gát. Legjobban cselek­szünk, ha látogatását ideje­korán megakadályozzuk. ALPA s ős borszesszel való rendszeres kenegetés és szájöblités erősiti testün­ket s fertőtlenít is egyút­tal: ilymódon előzzük meg legjobban a spanyolnáthátl Kérdezzük meg az orvost! ügyeljünk, hogy bevásárlás­nál valóban Alpát kapjunk! miniszter váltotta fel. Chautemps-t héthavi kor­mányzás után ugyancsak pénzügyi kérdések buk­tatták meg. Chautemps háromszor volt miniszter­elnök. Első kormánya 1930-ban mindössze két napig élt, második kormánya 1933—34 telén két- hónapi uralom után a Stawiski-botrány miatt mondott le. A frank sorsa PRÁGA. — A tőzsde érdeklődése a deviza­piacra irányul, ahol eredetileg azt várták, hogy a frank tovább fog zuhanni. Reggel 92-es kur­zussal jegyezték a frankot a tegnapi 96.25 Kc- val szemben. Később a frank ismét megerősödött és 93.70 Kc-re emelkedett. Kit terhel a felelősség? PARIS. — A lapok részletesen foglalkoznak a kormánykrizis előzményeivel. Valamennyien kiemelik, hogy a kormány bukását nem a kamara bizalmatlansága okozta és Chautemps úgy távo­zott, hogy nem verték meg a kamarában. Kizá­rólag az izgatott vita és a kommunisták örökös A KEREK ASZTAL LOVAGJAI Irta: Csathó Kálmán Mikor Lili, aki távoli rokonom, először hozta el .hozzánk Pistát, hogy bemutassa, mint vőlegé­nyét, nagyon meg voltunk a választásával elé­gedve. Ez igen! Ez pompás ember! Komoly, fér­fias, okos, amellett kedves és hozzá még nagyon jóképű és csinos ember is. Nem olyan, mint sze­gény Rudi volt, az első ura, akitől igazán nem csoda, hogy elvált. Mert hiszen Rudi is kedves ember, okos is, sőt szellemes és mulatságos, de puha, erélytelen, vajszívű, aki egyáltalában nem tudott imponálni Lilinek. Az asszony hajme­resztő dolgokat csinált mellette, de ő elnézett neki mindent. Végül is Lili megsokalta ezt a vég­telen türelmet és rábeszélte az urát, hogy válja­nak eL — Mert érzem, hogy ha ez igy tart, valami ret­tenetes dolgot fogok elkövetni! . . . Csak azért, mert izgat, hegy mi az, amit még hajlandó vagy elnézni! . . . Amint nem fogok neked számadás­sal tartozni, más lesz a helyzet egészen . . . Ak­kor más szemmel is foglak nézni és megint jó­barátok lehetünk! . . . Rudi belátta, hogy a feleségének igaza van. Visszaadta neki a szabadságát és attól kezdve csakugyan a legjobb barátságban voltak, ő intézte Lilinek minden ügyes-bajos dolgát, és hetenként háromszor-négyazer ott ebédelt nála. Csak azért nem mindennap, mert Lili maga. is gyakran volt hivatalos ebédre másokhoz. Olyankor azonban rendesen meghivatta Rudit is. Miikor a Pistával való' megismerkedés után ta­lálkoztam Rudival, megkérdezte: — Hogy tetszik neked a feleségem vőlegénye? — ó! — szóltam fellelkesedve, — nagyszerű ember. — Ekkor azonban észbeka.ptam, hogy ta­lán rosszul esnék neki, ha túlságosan dicsérném és egy kicsit mérsékelve a hangot, hozzátettem: — Már persze, amennyire terv, első látásra meg lehet Ítélni valakit! Lehet, hogy csalódom . . . Rudi komolyan bólintott: — Nem, nem! Igazad van! Pompás fiú, de ép­pen ez a baj! . . . Nem Lilinek való férj! . . . — Hogy-hogy? — Tudod, ha ez a Pista építész volna, csak vele építtetnék. Ha ügyvéd lenne, a peremet, csak rábíznám. Ha orvos lenne, vele gyógy irtatnám magam. Ez a legmegbízhatóbb és legokosabb em­ber a világon. De ha Lilit elveszi, abból kata­sztrófa lesz! .. . Ez, kérlek, ki fogja tekerni a nyakát Lilinek . . . Ez, kérlek, nem érti ezt az asszonyt! . . . Képzeld, még rám is féltékeny! . . . Már fennakadt rajta, hogy én elvált férj létemre állandóan együtt ebédelek Lilivel! . . . Hát hal­lottál, kérlek, ilyen marillát? . . . Ezt ugyan már Lili szerencsére megmagyarázta neki, most már jóban is vagyunk, de ha ő ezen is fennakad, kép­zelheted, mik lesznek még itten! . . . Nem is jó rá gondolni! . . . Amellett azt akarja, hogy Lili költözzék le a birtokára. Pusztára! Lili!... Tiszta téboly! Hiszen ott ez az asszony egy hét alatt* •megőrülne!... . . . Nem tudom, kinek sikerült megértetni Pis­tával, Rúd inak-e, vagy Lilinek, hogy lehetetlen­ség, amit kíván, de később csakugyan letett erről az ötletről. Bérbeadta a birtokát, és Pestre költö­zött, 6Őt egy kis házat is vásárolt a Pasaréten, hogy majd ott fognak lakni Lilivel. Az esküvő azonban egyre késett s mikor erre nézve egyszer kérdést intéztem Rudihoz, titokzatos és ravasz mosollyal felelte: — Remélem, a Pista és a Lili érdekében egy­formán, hogy nem is lesz meg soha! . . . Mond­tam már, hogy Pista nem Lilinek való férj! . . . Nem is elég gazdag arra, hogy méltón el bírja tar­tani! . . . Nem sokkal ezután a legkülönbözőbb emberek­től azt hallottam, hogy Lilinek az operaház feno- menja kurizál. — Azért utasít vissza miniden külföldi ajánla­tot és azért énekel itthon bagóért, mert bele van habarodva Lilibe ... És Lili nem akar külföldre menni . . . — Hát hozzá akar menni? — Azt mondják. — És Pista? . . . His-z azzal jár jegyben! » » . Informátorom mosolygott: — Pista még állítólag nem tud semmiről! > » s Alig vártam, hogy Rudival találkozzam — Igaz, hogy Lili hozzá akar menni ahhoz a tenoristához? Rudi gondterhee sóhajtással legyintett’ — Rettenetes, miket csinál ez az asszony! Már te is tudod? — Az egész város beszéli. Hát Igaz? — Igaz volt!-... De szerencsésen megaka­dályoztam. Képzelheted, mi volt itt Pistával! Szörnyűségek! Sajnos, csak úgy lehetett békét te­remteni köztük, hogy kitűztük az esküvőt . . . Pista elhitte, hogy Lili azért csinálta az egészet, mert meg volt sértve, hogy a vőlegénye már nem is beszél az esküvőről . . . Hát most, úgy áll a do­log, 'hogy mege&küeznek . . . — De hiszen eddig hallani sem akartál róla, hogy Pista elvegye! . . . Gondolkozva vonogatta a vállát. — Hát. . . tudod . . , Hiszen nőm mondom!. •. Ámbár ... És Lili azt mondja, most már botrány nélkül nem szakíthat vele, hát inkább megeskü­szik! . . . Azt hiszem, igaza is vain! Nem gon­dolod? Két hét múlva csakugyan meg volt az esküvő. Pista feleségül vette Lilit. Mi több: Lili hozzá­ment Pistához. Ha bárki máshoz ment volna, nem lett volna meglepve senki, igy azonban, hogy a vőlegénye vette el, az egész város csak erről be­szélt. — Na és a tenorisba? ... — kérdezték az em­berek. — Az mit szól hozzá? . . . Most bizonyo­san elszerződik külföldre . . . Ebben azonban csalódtak, mert az énekes itt­hon maradt. Ki,jelentette, hogy nem bir megválni az ő édes közönségétől, hogy szívesebben énekel itthon fillérekért, mint, bárhol a világon ugyan­annyi fontért. Ami nagyon szép dolog és nagy népszerűséget is szerzett neki, különösen azoknak a szemében, akik nem tudták, hogy kedvencük azóta megbarátkozott Pistával is és beállt a tár­saságba negyediknek. Lilit most már gyakran le­lhet látni az elvált, meg az aktív férje és a teno­rista társaságában vacsorázni kis budai korcs­mákban. Rudi előtt egyszer szóvá is tettem a dolgot: — Úgy látszik, — mondtam — ez a Pista nem is olyan veszedelmes Otlhelló, amilyennek te hit­ted! . . . Egészen jól tűri ezt a házibarátot és esze ágában sincs, hogy a Lili nyakát kite­kerje! . . . Rudi kárörvend'őem nevetett: — Kinevelődött, barátom! Megpuhult! Lili ért hozzá, hogy mindenkit puhára főzzön! . . Ami egyébként ezt a szerencsétlen énekest illeti: té­vedsz! . . . Arra józan ember igazán nem lehet féltékeny! . . . ö féltékeny, a szerencsétlen . . . Főleg Pistára! ... De még rám is! Mert, halálo­san szerelmes! ... A marha! . . . Hahaha! . . , — Hát Pista már nem szerelmes? — kérdeztem. Meghök kenve nézett rám. — Dehogy nem! . . . Hát hogyne! — És te? — Én? — kérdezte csodálkozva. — Én?... Én is! De az . . . egészen más! . . . — És Lili? Lili kibe szerelmes? Felhúzta a vállát: — Azt, komám, őszintén szólva, magara is sze­retném tudni! . . . — Hát akkor csak vigyázz! — mondtam. — Mert mindenki azt mondja, hogy a ^ égé mégis az lesz, hogy ez a tenorista elfogadja egyezer a legelőnyösebb külföldi ajánlatot és magával viszi Lilit is! — Gondolod? — sóhajtotta tűnődve. — Meg­vallom, magam is félek néha! ... Ez a Pista olyan vak, amilyen csalt egy férj lelhet! . , . Nem ellentmondása okozta a bajt. Az ellentét kezdet- ben egyáltalán nem látszott élesnek és senki sem gondolt arra, hogy a népfront egysége megbom­lik. Most minden párt a másikra tolja a felelőssé­get. A kommunisták délelőtt hosszú nyilatkoza­tot adtak ki, amelyben Chautemps munkáselle­nes politikájára hárítják a felelősséget A kom­munista párt semmi olyan kormányt nem támo­gat, amelynek tagjai nem tettek esküt a népfront­ra 1936 julius 14-én. A kommunisták olyan nép­frontkormányt követelnek, amely megvalósítja a kommunista párt programját A Francia Bank felszólította a bankokat, hogy tartózkodjanak a devizaüzletektől. A legtöbb de­vizaüzlet Párisban már tegnap megszűnt. Az an­gol lapok részletesen foglalkoznak a francia vál­sággal és kifejezik azt a biztos meggyőződésüket hogy Franciaország nem vezeti be a devizaellen­őrzést, mert ez a rendszabály ellentétben állna az angol-amerikai-francia valutaszerződéssel. Chautemps nem vállalja az uj kormány megalakítását PARIS. — A kamara és a szenátus elnökei­vel való tanácskozás után Lebrun köztársasági elnök pénteken délelőtt fogadta Chautemps volt miniszterelnököt és felkínálta neki a kormány­elnökséget Chautemps azonban elhárította a megbízatást. Politikai körök valószínűnek ve­szik, hogy tiszta radikális kabineti alakul Sar­raut miniszterelnöksége alatt Külügyminiszter Delbos vagy Herriot lesz, hadügyminiszter Da­ladier. Bonnet újra átveszi a pénzügyi tárcát, mig Chautemps mint államminiszter lép a kabi- nefctbe. A bizalmi krízis kiküszöbölése végett Lebrun huszonnégy óra alatt meg akarja alakí­tani ez uj kormányt Sarraut mellett Daladier-1 is a miniszterelnök-jelöltek között emlegetik. A radikális kabinettet talán a szocialisták is támo­gatnák, de a középpártok felítélenül segítségére sietnének. Ebben az esetben a radikálisok el­hagynák a népfrontot, amely ezentúl csak szo­cialistákból és kommunistákból állna. A szovjet u] tanácsa szembefordul a demokra­tikus hatalmakkal MOSZKVA, — A Szovjetunió tanácsának csütörtöki második ülésén főleg külpolitikai kér­désekről volt szó. Petrovszki leningrádi delegá­tus általános helyeslés közben a következő nagy* fontosságú bejelentést tette: „Semmire sem szá­míthatunk a demokratikus hatalmak részéről, ha arról van szó, hogy megtámadóinkai visszaver­jük." A szovjettanács egyébként megválasztotta a külügyi bizottság tagjait. tudom, kérlek, én is ilyen voltam? — Á, dehogy! — feleltem felháborodva. — Hogy lettél volna?! Ennek körülbelül két esztendeje. Vagy nyolc- tíz hónappal ezelőtt aztán az történt, hogy Lili félrehúzta Rudit és könnyek között bevallotta neki, mint legjobb, sőt egyetlen barátjának, hogy halálosan szerelmes. — Artúrba? — kérdezte Rudi — Artúr? Micsoda Artúr? — ó! Ugyan! ... — felelte Lili türelmetlenül! Csak nem képzeli, hogy . . . Jaj! Dehogy! . . , Egy igazi urba, fiam! . . . Egy angolba! . . . Miszter Warldba, aki eddig itt volt a követségen, de most áthelyezték Szófiába . . . Maga megfogja magyarázni Pistának, hogy nekem Miszter Warkl a vőlegényem és, hogy addig is, amig a válóper lejár és megesküdihetünk, én . . . természetesen utánamegyek Szófiába . . . Rudi elszörnyedt: — Ezt én mondjam meg Pistának? — Igen, Ru&ikám! . . . Másra nem bírhatom. Csak egy ilyen jóbarábjára! . . . Mert gyöngéden kell vele tudatni. Nagyon gyöngéden! . . . És..j Artúrral ugyanúgy! . . . Ugy-e . . . megteszi?..< Megteszed? . . . — És maga? El se fog tőlük búcsúzni ? — Pistától? . . . Dehogy nem! . . . Hiszen ép nem akarok tőle haraggal elválni... Sőt! Szé­pen akarok búcsúzni tőle! Nagyon szépen! . . . Tőle is . . . Artúrtól is! . . . De tőled . . . Tőled a legeslegszebben! . . . Ennek most már több, mint háromnegyed éve, Lili egyelőre még nem esküdött meg az angollal, akit egyébként azóta áthelyeztek Varsóiba és Lili is ott van vele. Pista elhatározta, hogy hazaköltözik a pusztá­jára, egyelőre azonban még itt van- És itt van még Artúr is, aki viszont azon gondolkozik, hogy Amerikába menjen. Ezért nem fogatna még el egyik európai operaháznak az ajánlatát sem. Mindennap ott vacsoráznak a budai kis korcs­mában egy kerek asztalnál, hármasban Rudival. A múltkor átültem hozzájuk egy pillanatra: — Szervusz! Hogy vagytok? Mi újság? A tenorista azt felelte: — Radamest fogom énekelni Varsóban. Pista azt mondta: — Á propos. Varsó! Nem hiszem, hogy Lili, ha komolyan rá kerül a sor, hozzámenjen ahhoz az angolhoz! . . . Rudi hozzámhajolt és a fülembe súgta: — Ezeknek még nem mondtam, de azt hallot­tam, hogy miszter Warldot visszahelyezik a pesti követséghez! . . . Csak addig nem akarok be szélni róla, mig nem bizonyos! ... De holnap el­megyek a követségre és megtudakolom , , , _ , 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents