Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-30 / 296. (4442.) szám

7 1937 december 30, csütörtök. t>ra:<jaiíVVag^arhi rlap fkifyes* ide iétkaiá A havazás jobbára megszűnt, a fagy fokozó­dott. A hőmérséklet minimuma Malackán —23 fok, Kőrösmezőn —22 fok. — Időjóslat: Vál­tozó felhőzet, túlnyomóan száraz, fagy. — UJ EGYESÜLTPARTI MUNKÁS- SZERVEZETEK. Az egyesült párt mun­kásszakosztálya jelenti Pozsonyból: A ma­gyar falvak munkásságnak csatlakozása az egyesült párthoz állandóan folyamatban van. Legutóbb Kosut és Fél községekben alakultak meg a párt munkásszervezetei. A megválasztott tisztikar a következő: Kosut- ban elnök Tepl'czky János, alelnök Pszota Gyula, jegyző Sárkány Ferenc, pénztárnok Modrovics Szilveszter, ellenőrök Tóth Jó­zsef és Csizmarik József. — Félen elnök Kausitz Lajos, alelnök Rusák Antal, jegyző Geihoffer István, pénztárnok Tvaruskó Péter, ellenőrök Kozics Mihály és Horváth Gáspár. — FELHÍVÁS a volt megyei ut­MESTEREKHEZ. A minisztertanács decem-( bér 20-i ülésén hozzájárult a volt vármegyei (országos) utmesterek és utkaparók, valamint iizvegyeik nyugdijának fölemeléséhez. Az érde­keltek levélben jelentkezzenek a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi szerkesztőségében (Lázárét-u. 45.). Az ügyet a lap nyugdijrovalának vezetője intézi d. Válarzbélyeg melléklendő. — IFJÚ NÉPFRONTOSOK GARÁZDÁLKODÁ­SA AZ ÉJFÉLI MISÉN. Páriehól jelentik: A Pe­tit Panelen jelentése szerint, a népfront egyik ifjúsági csoportjának tagjai a karácsonyi éjféli mise alatt behatoltak a Lyon melletti comrlrieui templomba, durván megzavarták az ájtatosságot és súlyosan bántalmaztak több hívőt, akik közül egyet késszurás ért. A lelkész a szószékről lávo- vásra szólította fel a garázdálkoidókat, akik azon­ban nem hallgattak a pap szavára sem, hanem a szószékre rohanva több ökölcsapással leütötték a prédikáló papot. — GYÚJTOGATÁSÉRT ELÍTÉLT KE­RESKEDŐ PERUJITÁSI KÉRELME. Kár­pátaljai szerkesztőségünk jelenti: Weingarten Sándor ungvári kereskedőt egy 1927-ben tör­tént tűzesetből kifolyólag az esküdtbiróság há­trom évi és kitemehónapi fegyházra ítélt. Wein- gartérit két és félévi fogház után feltételesen szabadlábra! helyezték. A szabadlábrahelyezett most perujitási kérelmet nyújtott be az ungvá­ri kerületi bíróságon és ártatlanságát akarja igazolni. A bíróság a kérelemmel e napokban fog foglalkozni. — HALÁLOS BÁNYASZERENCSÉTLEN­SÉG HEVESBEN, Budapesti szerkesztősé­günk jelenti telefonon: A hevesmegyei rózsa- szentmártoni szénbányában tegnap este súlyos szerencsétlenség történt. Az egyik kazán gáztar­tálya felrobbant és a szerterepülő szilánkok két munkást megöltek, hatot pedig súlyosan megse­besítettek. A szerencsétlenség ügyében vizsgálat indult. A magyar népelem már a királyság első századában bevonnia a Vág völgyébe Trencsén- és Nyitra-megyék történetére rendkívül nagy értékű és fontosságú okmánytárt ad ki a Magyar Tudományos Akadémia « Lukinich Imre írja meg a Podmaniczky-család történetét és rendezte a négy kötetet kitevő oklevéltárt BUDAPEST, — (Budapesti szerkesztősé­günktől. ) Egy, Stzlovenszkó történetírásának szempontjából is végtelen fontosságú vállalat el­ső nagy kötetét bocsátotta közre az esztendő végén a Magyar Tudományos Akadémia. Gróf j Vigyázó Ferenc, aiki 1923-ban kelt végrendele- ' tőben valóban nagyúri bőkezűséggel és a magyar •kultúra mélységes szeretetévei hatalmas vagyont hagyott örökségképpen a Magyar Tudományos Akadémiára, a magyarság szellemi életének er­re az évszázados fellegvárára: akként intézke­dett, hogy anyai vagyona jövedelmének egy részét édes­anyja, született báró Podmaniczky Zsuzsan­na emlékét megörökítő, „nemes szellemének propagálását célzó monografikus irodalom'' támogatására kell fordítani. Ez az ixcdalomi tevékenység másodsorban Pod­maniczky Jánosra, nagyatyjára és általában a Podmaniczky-családra is ^'terjesztendő. A Podmaniczky-család történetének megírása A Magyar Tudományos Akadémia történet- tudományi bizottsága 1929-ben dr, Lukinich Imrét, az Akadémia igazgatósá­gi tagját, a magyar történetírás egyik legkivá­lóbb kitűnőségét bízta meg a fáradságos, sok munkát igénylő, de a történet író szempontjá­ból vonzó feladat végrehajtásával, Lukinich Imre elvállalta a családtörténeti miun­ka megírását és haladéktalanul munkához látott. Nagy munka volt ez: hét esztendőbe került a hatalmas oklevél- anyag felkutatása, rc.ndszerezé:e, itőntséneilmi értékelése és feldolgo­zása. Nem volt könnyű feladat. A szükséges okle­veles anyag felkutatása közben kiderült, hogy a báró Podmaniczky-család levéltárai az idők fo­lyamán részben szétszóródtak és más levéltárak akatrészeivé váltak, részben pedig elkallódtak. Ezért nagyarányú és tervszerű kutatómunkával kellett felkutatni és összegyűjteni az egyáltalán fellelhető anyagot. Évekre terjedt ez a levéltári munka, míg végre a tudós abba a helyzetbe jut­hatott, hogy megkezdhette az egybehordott ha­talmas anyag, feldolgozását. A munka köre kibővül Lukinich Imre azt a feladatot vállalta, hogy megírja a Podmaniczky-család történetét. Am a kutató munka közben fölmerült benne az a gon­dolat, hegy hasznos volna az okleveles anyagot is közzé­tenni, hogy a nagy körültekintéssel összegyűjtött ok­levelek azok számára is hozzáf érhetők legyenek, akiket nem csupán e család múltja, hanem Tren- csén-vármegye, Szlovenczkó és általában a ma­gyar múlt érdekel. Hézagpótlónak látszott a Podmianiczky-család oklevéltanának közzététele azért is, mert Szlovenszkó területére vonatkozólag rendsze­res oklevélkiadások alig vannak, jóllehet ez a terület a régi Magyarország törté­netében mindig jelentékeny szerepet játszott. Lukinich professzor indítványára a Történettu­dományi Bizottság az eredeti tervet akként mó­dosította, hogy a család történetére vonatkozó okleveles anyagot is közreadja, még pedig oly módon, hogy minden kötet elé bocsátja a kötet anyagára vonatkozó családtörténet is, így került ki a Tudományos Akadémia idei ki­admányainak során a négy kötetre tervezett ha­talmas vállalat! első kötete, amely a podmanini Podmaniczky-családra vonatkozó 1351—1510 közötti okleveleket foglalja ma­gában és a kötet eleje négy ívnyi terjedelemben is­merteti a 15. századbeli Podmaniczkye'k életét. A podmanini Podmaniczky-család 1559-ben Podmaniczky Rafaellel minden jel szerint kihalt. Az aszódi és podmanini Podmaniczky-család története pedig a ló. században kezdődik, de az előbbi családdal való 'kapcsolatát még Lukinich Imre fáradságos levéltári munkájának sem sike­rült felderítenie. Az Akadémia természetesen mind a két család történetét feldolgoztatja és oklevéltárát közrebocsáttatja. Mivel azonban az időrendi sorrendet tartja szem előtt, elsősorban a podmanini Podmaniczky-családnak a 14. szá­zad elejétől 1559-ig terjedő története kerül sor­ra. Elmek a hatalmas anyaga négy nagy kötetet tesz ki. Az anyag együtt van, a kutató tudós rendsze­rezte is és évenként egy-egy kötet fog belőle a nyilvánosság elé kerülni. 1940 után aztán meg­kezdődik az aszódi Pcdmaniczkyek történeté­nek és oklevéltárainak publikálása, ez az anyag •talán nyolc kötetet is ki fog tölteni. Olyan tu­Erdőmérnök hat havi ideiglenes alkalmaztatásra keres­tetik. Az állás azonnal elfoglalandó. Tér­képrajzolásban való jártasság szükséges. Személyes bemutatkozás csak felhívásra.. Sajátkezűiig írott ajánlatokat kér, bizo- nyitványmásolatokkal MALDEGHEM-URADALOM, Krásnohorské Podhradie. — ÉRDEKES FEJEZET A BILKEI KÖZBIRTO- KOSSÁGI PEREK SOROZATÁBAN. Beregszászról írják: A bilkei közbirtokosság kuszáit erőeladása tá­madt végefogyhatatlan perek közül e napokban ismét letárgyalt egyet az itteni kerületi bíróság. Ez alkalom­mal a közbirtokosság jogi képviselőjének személye körül támadt a vita. A közbirtokosság elnökeként fellépő Groszman László, akit egyébként a tisztétől az ungvári országos hivatal elmozdított, visszavonta dr. Simon Mózes beregszászi és dr. Fekete Gábor ilosvai ügyvédtől a közbirtokosság jogi képviseletére a köz­birtokosok által adott meghatalmazást Groszman László láthatóan nem volt megelégedve azzal az eréllyel, amellyel a két ügyvéd a közbirtokosság érde­keit védte birtokostársa, az Adler Ferenc által irányí­tott Agrár kereskedelmi részvénytársaság ellen folyó perben. Groszman László a két ügyvéd helyett dr. Sós Lajos kassai ügyvédet bízta meg a közbirtokosság képviseletével. Ez az önkényes intézkedés érthető megütközést keltett s a két elmozdított ügyvéd tiltako­zott az ellen. A bíróság előtt vitatták az uj meghatal­mazás érvényességét. Hivatkoztak arra, hogy Grosz- man nem elnök, mert megválasztását, amelyet az aránykulcsok többségével rendelkező Adler Ferenc­nek köszönhet, az országos hivatal megsemmisítette, hangsúlyozták azt is, hogy a közbirtokosság képvise­letére csak a közgyűlés adthat megbízást, ami jelen esetben nem történt meg. A bíróság a felhozott ellen­vetések figyelembevételével felszólította dr. Sóst sza­bályszerű közgyűlési meghatalmazás bemutatására és annak Igazolására, hogy Groszman László a közbirto­kosság elnöke. Dr. Sós nem tudott eleget tenni a fel­szólításnak és azért a bíróság megállapította, hegy Sós meghatalmazása érvénytelen, s egyben elkötelezte Groszman Lászót az okozott, mintegy négyezer koro­na költség viselésére. dományos feladatot vállalt és oldott meg a Tu­dományos Akadémia, amely egy egész emberöl­tőt ölei fel a kutatómunka és anyagkiadás szempontjából. Szlovenszkóí érdekességü tulajdonképpen a most megindult vállalkozás, a podmanini ág története., mert hiszen Szlovén - szkó történetében a Mamin hegység tövében szé­kelt hatalmas főnemesi család, a podmanini Pod- maniczky-famiilia jelentős szerepet játszott. Az első, 736 oldalt kitevő hatalmas kötet 310 oklevelet foglal magában. Donációs levelek, birtokperekire vo.naitkozó ira­tok ezek legnagyobbrészt. de a kor történetére vonatkozólag felbecsülhetetlen értékű forrás­anyagot nyújtanak a kutatónak. És ami szloven- szkói szempontból a legfontosabb: természetsze­rűleg nemcsak egy családnak, hanem egy széles vi­déknek történetére vonatkozólag tájékoztat­nak. Lukinich Imre bevezetőjének érdeme, hogy ezt a szlovenszkóí érdekességü anyagot kellőkép­pen méltatja is és igy a szíoveinstzkói mag szempontjából nagyon fontos eredmények ymrsag re jut Magyar ostahás a Vág völgyében A Vág völgye a magyar honfoglalás idején Anonymus krónikája szerint lakott terület volt, a honfoglalók ott várakat is találtak. A Vág völgyének őslakossága szlávnydvü volt. De nagyon gyér volt ez a lakosság ebiben az időben és még később is. Hogy mikor telepedett meg itt (és egyéb szlovenszkóí vidékeken is) a magyarság, arra vonatkozólag két fontos kritériumot kell tekin­tetbe venni: A X. század végén a szlovák orr- hang.u o átváltozott u-ia, a XII. század végén peidig a g átváltozott h-ra. Azok a helynevek te­hát, amelyekben a magyarban um, un, om, on található a mai szlovák u helyén (pl. a pozsony- megyei Bombó, amelynek szlovák neve Dubo- vá), amellett bizonyítanék, hogy a magyarság­nak ezeket még a X. század folyamán kekett át­vennie, vagyis a magyarságnak ezeket még a X. • században az illető helység közeliében okvet­len a szlováksággal együtt kellett laknia. A magyar g hang a szovák h helyén azt igazolja, hogy a magyarság azon a területen legkésőbb a XII. század végéig telepedett le. Trencsén-megyében nincs biztos _ adaturuk a szlovák orrbangu magánhangzó ■ megőrzésére, a megőrzött g-re azonban több példánk van. Ebből tehát nyelvészeti bizonyíték alapján az következik, hogy a magyarság Trencsén-megye egyes részeiben a X. század után, de mindeneset­re a XII. század vége előtt megtelepedett. Ok- levélileg viszont a XHI. század első éveitől mutathatók ki a Trencsén-megyei magyar ere­detű telepek, mint Sarnar 1208-ból, Nádas 1232-ből, stb, A magyarságnak a XIII. század folyamán való fokozatos térfoglalását főképpen a határ- és dű­lőnevek mutatják. Ugyanis magyar határ- és dűlőnevek vertek gyökeret a közhasználatban a szlovák lakosság körében is, ami azokon a helyeken nem történt volna meg, ha a lakosság zöme vagy többsége nem lett volna magyar. A magyar elemnek erősebb térfoglalása a XII. századbeli szórványtelepülés után a tatár­járást követő időkre esett. A pusztítás ugyanis a Vág-völgyét sem kerülte el, 1241-ben Bakfarkán tatárserege a Vág völgyén ikeresztül vonult a Duna-medence felé. A lakosságot részben kiir­tották, részben szétszéledt. IV. Béla legfontosabb feladatának tartotta a Vág völgyének gyors betelepítését, mert felismerte ennek stratégiai jelentőségét A telepítés súlypontja elsősorban azokra e helységekre esett, amelyek a trencséni vár tar­tozékai voltak, de a tatárjárás alatt elpusztul­tak. A király az uj telepesekkel mindenekelőtt a régi vártartozékokat igyekezett benépesíteni s csak akkor gondolt uj vértartozékok létesítésé­re, amikor a trencsényi várispánság megszünteté­sével a Vág folyó középső szakaszán megala­kult Txencsén-vármegye és az uj vármegye te­rületének védelme főként a trencséni .várra há­rult. A telepítésben a németeken (villa Mikus) és a szlávokon kívül a magyarok is jelentős szerepet játszottak. 1921 után észrevehető módon megnő a ínen- csén-megyei határjáró oklevelekben a magyar szóanyag, amit csak a nagyebbarányu magyar megtelepedéssel lehet megmagyarázni. A telepítésen kívül a megye védelmét volt hivatva szolgálni a várjobbágyságnak nagyobb arányú megnemesitése és uj várak emelése. A Vég völgyének tervszerű stratégiai védelme A tervszerű védelmi politikát IV. Béla kez­dette meg, de különösképpen Csák Máté nádor folytatta, amikor az összes vág- és nyitravidé- ki királyi javaknak birtokába jutván elég erős­nek érezte magát arra, hcigy a megszerzett te­rületeken függetlenül berendezkedjék. Csák Má­té tudatában volt a Vág-völgy trencsénimegyei szakasza stratégiai jelentőségének és azt egy pompás várhálózat kiépítésével hatalmas várrendszerré alakította át. Ennek a nagyméretű várrendszernek a fenn­tartása nagy feladatot rótt a várak mindenko­ri tulajdonosára. Különösen nehéz volt a várak­nak várjobbágyokkai való ellátása, mert a IV. Béla idejétől folyamatban való vár építések a különben sem sürü lakosságú akkori Magyar- ország teljesítő képességét megahaladták. Csák Máté Béla példáját követve a hiányt telepité- sekkel igyekezett pótolni. Az uj telep benépesítése Honnan történt az uj telepek bnépesitése és a már meglevők felfrissítése? Lukinich szerint elsősorban a magyar elemnek tudatos betele­pítését kell feltételeznünk, mert a Csák-nemzetségből származó magyar főurnak, aki a szomszédos cseh-morva tarto­mánnyal ellenséges viszonyban állott, nem áll­hatott érdekében a szlávság erősítése a Vág völ­gyében. Természetes, hogy a betelepítés munká­jában szerep jutott a német és a szláv elemnek is, de Lukinich egy csoport oklevéli anyagból kimutatja, hogy Csák Máté telepítésének jelentékeny része magyarnyelvű volt és erősen gyarapította a már meglevő Vág-völgyi magyar szigeteket. Ezzel válik érthetővé az a sajátos tény, hogy a megye területének egyes helyei a XIV. század folyamán valóságos magyar színeze­tet nyertek. Délszláv telepítés Károly Róbert és utódiai fenntartották Csáik- dáté védelmi rendszerét. Mivel Károly Róbert ráírnának legnagyobb ellenzője Csák Máté, volt, a király nem akarta a Vág völgyének to­vábbi védelmét az átvett katonai erőre bízni és ezért kicseréltette a régi várőrségeket, másrészt uj és megbízható telepeseket hozott, ezeket pe­dig a horvát tengerpartról, mert ennek a terü­letnek hűségében teljesen megbízott. A délvidé­ki telepítések továbbra is megmaradtak és rendszerré váltak. Céljuk kettős volt: a törökök előnyomulása következtében hazátlanná vált la­kosság elhelyezése s a huszita háborúk követ­keztében méptelemné vált területek benépesítése. A XV. század derekán Erdélyből is történt te­lepítés. Lukinich bő felsorolásban mutatja ki, hogy a középkori szlovenszkóí megyék lakossága sokféle népétemből és a régi Magyarország legkülönbözőbb vidékeiről verődött össze, amely lakosság idővel a többséget alkotó népelembe olvadt be. A Podmaniczky-család is az egykori Magyar- ország déli vidékeiről került a megye területére. Az első, név szerint ismert Podmaniczkyek keresztneve: Adrián és Zwayns, a Giovanninak délszláv alakja bizonyltja ezt . . . A Podmaniczkyak A következő lapokon tömör összefoglalásban olvashatjuk, hogy az egyszerű várjobbágyok­ból, prediikális nemesekből hogyan válnak oli­garchává a Mamin hegység alatt Vágbeszterce központban székelő Podmaniczkyak. A vagyont - szerző Podmaniczky Lászlónak, Mátyás király hü emberének ügyes birtokpolitikáját ismerjük meg Lukinich Imre tanulmányából és az okle­velekből. Egy másik Podmaniczkynek. Ba­lázsnak, aki Lászlóval ellentétben egy ideig a csehekkel együtt hadakozott, a tetteiről is beszá­mol a Podmaniczkyak XV. századbeli történe­te. Lukinich Imre véglegesen tisztázza azt a le­gendát, mintha ez a Balázs azonos lett volna a híres Magyar Balázzsal. Magyar Balázs jóval túlélte Podmaniczky Balázst. A 15, század Vág völgyének érdekes élete, domborodik ki a hatalmas kötetben, amely nél­külözhetetlen forrása mindazoknak, akik Szlo- veszkó történetével foglalkoznak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents