Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-25 / 293. (4439.) szám

8

^i^gm-Ma<Aarhtrlab

Édesanyám lésimitotta az abroszt, Mari kivonult a vacsóra máfadékaival, apám élő' vette kedves lápját, Az Újságot. Éx-lex volt éppen s apámat renkivül érdekelte, lesz-e fizetésemelés, vagy helyette boszniai háború.

— Szigetinét meghívjuk karácsony má- sodnapjára uzsonnára.

— A kórístánétt — kérdezte Wekerle mögül apám.'

— Azt. Nagyon sajnálom szegényeket ilyen egyedül, számkivetetten ezekbén az ünnepekben. Mert a szinigazgatóéknak könnyű, bemennek Szombatba erre a napra s Thurzó Margit is, a primadonna, meg a bonviván, meg a komikus, meg a táncosnő, mind tudja, hol töltse az ünnepeket. De ezek a szegény kóristák, akik csak ott hápognak a színfalaknak támaszkodva, ezek nem tudják, mi a karácsony. Hát legalább Szigeti- nét meghívom, meg a kisfiát. Rendes nő.

— A te dolgod — felelte apám s átlapozott Justh Gyulára —, én mindenesetre a kaszinóba megyek, engem nem zavartok. Ismered azt a Szigetinét?

— Nem. De az a szomoruszemü asszony, tudod, aki a Cigányszerelemben a baloldalon állott s egyszer kicsuklott a hangja, az Szigetiné s hallottam, hogy van egy kisfia, meg valahol a világban bolyong az ura s a szegény asszony maga mos, főz, nem is szi- nésznő, hanem rendes polgárasszony s olyan szerencsétlenek az ilyenek. Megsajnáltam, gondolom, szerzek neki egy jó napot s elhivatom magamhoz.

Mert édesanyám ilyen volt. A szinigazr gatóné nem érdekelte a háromhetes társulatban, amelyik a helyi Szinpártoló Egyesület jóvoltából itt ütötte föl a sátrát minden karácsonykor, a primadonna sorsa hidegen hagyta, színházi babonákat nem hallott, de a szegény kóristánét már egy hete kisze- melte magának, mert rendes és szegény asz- szonynak látszik, azonkívül van egy tnasza- tos és gazember fia, akivel már kétszer ősz- szeverekedfem a havon. A virágokat szer rétté édesanyám s a szegény emberek okoztak sok gondot neki,

**- Hogy ez az obstrukciő meddig tart még! ... — tűnődött apám s részéről elintézte a kóristáné kérdését Styefko ur, a harangozó és cipész nyolcat harangozott a

templomban.

Anyám a piacon szólította meg Szigetinét, a színművésznőt, ketten alkudtak egy rózsás malacra. Szigetiné elpirult, aztán teátrálisan meghajolt, elfogadta a meghívást. A malacot tehát anyám vásárolta meg, most már tudta, milyen sütemény Ízlik legjobban a kardalosnőnek.

A művésznő vasárnap délután háromkor megérkezett. A hegyekben, amely alatt falunk meghúzódott, kövéren nyugodott a hó, a gyár három kéményéből karácsonyi ünne- pályeséggel szállt ki a szénfüst. Az egyik S mérnök megállt csilingelő szánjával előttünk I r fölragadta apámat, mert a kaszinó messze * feküdt, a gyártelepen.

Izgatottan vártam a művésznőt.

Persze, a, görlök s egyéb kardalos csemeték ma mindenesetre mások. De a Tatárjáráshoz, a Peleskei nótáriushoz, a Gül Babához nem kellett görl, hanem erős hang s kardal, amely alkalmas időben fölcsattan s ráhibáz a primadonna dalára. A mi görlünk, elvirágzott hajtása a színművészet télikertjének, lemosta magáról a festéket, a rizsport, szappanszagu volt s a kötöttkesztyüje fölött meleg csuklóvédőt viselt. Kendőt kötött fáradt kontyára, úgy futott a havas utón, ipagzj Után vonszolta kisfiát.

— Bocsánatot kérek, hogy mégis eljöttem, — állt meg az ajtóban.

Anyám kedvesen ment eléje s lesegitette a. kabátját. Fiát ellenséges szemmel mértük, mert ketten vártuk a színművészet gyermekét. Keszler László testi-lelki jóbafátomat is meghívtam segítségül, aki rögtön lesállásba állt, de a színművészet gyermeke készült a nagy pillanatra és először ő rúgott, Laci már csak visszarughatott s i^y elég gyorsan végeztünk a megismerkedéssel.

A vendégass?ony ijedten rántotta magához a gyermekét, mi azonban igyekeztünk visszaszerezni, mert még nem készültünk el teljesen.

~r, Gyerekek, — mosolygott anyám s át- külcjött a karácsonyfa-szobába, hátha az ünlüa: S&ombatby Viktor

nép s a fa hangulata megbékít. A vendég- gyerek két apró tenyérét összeszoritotta s hirtelen, nagy visítással, riékifoharit anyámnak, aki sápadtan szoritottá gyomrára a kezét, mert a gyerek izmos ökle belevágott.

A gyermek anyja ijedten ugrott föl s kétségbeesetten kért bocsánatot.

— Azonnal hazamegyünk, — indítványozta.

Anyám egy kissé megpihent s már mosolygott.

— Dehogy mennek, gyerekék, huncutok, hádd játszanak.

De láttám az arcán, hogy mennyire szenvedett. A kölyköt fülönfogtuk s diadallal cipeltük el. Ha aztán ordítani akart, betapasztottuk a száját s így fényesen lehetett mulatni.

— Szinészkölyök! — mondta ilyenkor megvetően Laci.

A szinészkölyök pedig nagyot köpött s csak ennyit felelt:

—■ Civil.

Ezt nem értettük, de kiéreztük belőle a rettentő megvetést, az ősi sértést. Azóta, ha ezt a szót hallom, rögtön védekező állásba vágom magam s várom, honnan ér az ütés,

tetta a csészét s két zsebét teletömte cukorral.

— Jól pofozkodtunk, — ütögette lábával az asztalt.

Ebben a pillanatban valaki topogott a havas lépcsőn, majd nehéz lépésekkel beljebb jött s belökte az előszoba ajtaját. Morzsa kutya erőteljesen ugatott. Maris ijedten bujt be a szobába:

— Egy magas ember van kint és hogy a feleségét keresi.

A kÓFistáné elsápadt s halkan elsikitotta magát. A kölyök megdermedt s aggodalmasan pislogott az ajtó felé, ahol megjelent a magas férfi. Borovicskaillat töltötte meg a szobát, cipőjéről nagy tócsában olvadt le a szürke hó.

— Magát keresem — szólt a kóristánénák s kémlelve vizsgálta az asztalt —, illik, hogy a karácsonyt együtt töltsük. Most érkeztem Brassóból s a fiámat szeretném látni.

A kóristáné szörnyű zavarral nézett anyámra s látta mindnyájunk arcán az ijedtséget.

— Bocsánatot kérek, most én elmegyek... — dadogott.

<■— Miért mennénk? ■— dobta a földre a

Jarosíav Vrchlicky;

Jézus árnyéka

A cirkusz nyüzsgő hangyaboly s a roppant Arénában egy asszony kíntól rokkant,

Karjába kapaszkodott két porontya,

Holtsápadt volt, de könnyét mégsem ontja.

A lázas tömeg vadul felmorajlott,

Ő két kincsére nézett, roskadt s hajlott Háttal szemében ez fénylett riadtan:

„Tudom, ma végső hajnalra virradtam.

Két szegény porontyommal elindultam Elébed börtön Stlegéből dultan.

Jól tudom: itt már semmi jó nem érhet S halálba menni kész vagyok Teérted.

De el nem engedhetem most két kincsem. Hogy karjuk eleresszem, erőm nincsen, .

Most elnézzem, ha tigris tépi bőszen?

Jaj, nincs szavam, a hóhért hpgy meggyőzzem Mély csöndjéből egy anya hadd esengjen: Hatalmas Isten, anyát válts meg! Engem??

E szörnyű perctől kímélj, mintha lépted Nyomán kisérném keresztre szánt képed.

Úgy rejts el engem: szemeim ne lássák,

Szörny foga közt két kincsem pusztulását. Rejts felhőbe: vakon is lét 'az élet,

Te lesújthatsz, csak az anyád kíméljed.

A perc oly szörnyű. Ments meg, ó, könyörgöm?**

A taps a? égre fölviharzik dörgőn, a rács mögül vad hangok ideérnek S az asszony látta: valaki a térnek Túlsó feléről szépen-lassan lépdel S haragos tengert simogató képpel, Nyugodtan-halkan, mintha Jézus járna,

De dé'ceg termetének karcsú árnya A két porontyra hullt, hogy fényt hervasszon.

, .. Csak homályt lát és lármát hall az asszony, De arcán a mosoly oly fénnyel gyűl ki,

Hogy hajnal se tud szebben kivirulni . . .

Fordította: SEB ESI ERNŐ.

ami a civilnek kijár. Gyerekkorban tanultam meg. Később kioktattak, hogy a civilt magyarul polgárnak is lehet mondani, de az ütés lendületén ez nptsem változtat.

A kóristáné elfogultan ült az asztal mellé s mint az anyák ilyenkor, vásott fiáról beszélt, erősen kérve a bocsánatokat, de ki nevelje, kérem, ezt a fiút s mi jót hall a színfalak mögött, amikor hatesztendős korára többet tud, mint egy kiváncsi bakfis. Minden ott folyik le előtte, kérem, s a férfiak elég szabadszájuak, nincsen előttük se tekintély, se gyerek.

Később élénkebb lett a diskurzus, a kóristáné elővette kötőtűit s harisnyát gyártott a fiának, erős, barna harisnyát, egy sort simán, egyet forditottan. Anyám kedvenc szerepei felől érdeklődött, de az asszony legyintett: á, kérem, hol vannak a kedvenc szerepek s hol vannak az álmok ... Valamikor a gerolsteini nagyhercegnőt szerettem volna eljátszani, meg a Sasfiókot s tetszik látni, hátul állok a sorban s ha a zongorista fölint, énekelek s mosolygok a többivel.

— Én szeretnék egy nagy-nagy kertet, tele rózsával s mindenféle virágokkal — mondta anyám a maga vágyát —, akkora kertet, hogy fölérjen a hegytetőig.

— Én js szeretnék valahol megpihenni, — tette le a kötőtűket a kóristáné s a gyomra hallhatóan megkordult.

Mari már hozta a sült malacot s előtte a teát, meg a süteményeket 5 roipket is beszó- Jitott, A szinészkölyök rögtön magára ránsapkáját a hatalmas ember, — ahol ilyen vendégszerető a ház!

— De magát nem hívták.

— Mert nem tudták, hogy érkezem, ugy-e, nagyságos asszony?

Anyám csak most jutott szóhoz:

— Nem tudom, kihez van szerencsém, — mondta hidegen.

—■ Bocsánat, Maeskássy vagyok, az igaziaknak egy oldalhajtása. E család feje. Kaphatnék egy kis hgrapnivalót?

— Mi már mindent megharaptunk, — állt fel mérgesen barátom, László.

Macskássyn negyednapos szakáll volt, bajusza vége gyöngyözött, ruhái nem mutattak valami kiváló származásra. Elhanyagolt, erőszakos férfi benyomását keltette. Kabátostul telepedett le asztalunkhoz, széket ragadott s várta a kínálást. Teájába háromszoros adag rumot kotyog- tatott, nagy szuvszogások között hajtotta föl s elég hamar végzett a malaccal. Mi dermedten néztük. A felesége sirt.

— Maga sokat eszik, — szólalt meg hirtelen mellette a fia, — hagyjon nekünk is.

Maeskássy felelet helyett nagyot rántott gyermeke üstökén, a kölyök jelvisitott.

— Idegen házban ne jgorombáskqdjon. kérem! — utasította rendre az asszopy.

— De a niaSTam fia, — tette le a villát Maeskássy. Ellenségesen nézett szembe az asszonnyal, — különben is, számolnivalónk van.

— Kérem, ne itt... rimánkodott a felesége.

Az mindegy. Utánvéttel jöttem Szát-> mártől.

— Én megmondom most rögtön, —» reszketett az asszony hangja, — pénzem nincsen.

— Ezt persze nem hiszem.

*— Bizönyisten.

Hazudsz.- Gyerekek, menjetek ki! — páran* csőit ránk édesanyám, de mi nem mozdultunk. Égő szemmel figyeltük a különös idegent,-aki nem zavartatta magát.

—- Van pénzed? — most már tegezte.

— Nincs. Gázsit csak elsején kapunk.

— És... — kezdte Maeskássy, de anyám erélyesen szólt közbe:

— Kérem, ne fojtássá. Én a feleségét ■hívtam meg s nem Oht.

Maeskássy egy cukorsüteményt dobott be sötét torkába és sértődve felállóit:

— Rendben van. Akkor, kölyök, vedd a kabátodat s a kalapodat. Megyünk.

— Hová? — ugrott fel rémülten a kóristáné.

— Semmi közöd hozzá! Elviszem a kölyköt zálogba. Utánvéttel jöttem, utánvéttel utazom vissza. Pestre. Vagy Zó- lyomba. Mindegy. Pakolj!

Akkorát rándított a fián, hogy az a falnak pendérült. A kis kóristagyerek sze- pegve húzta fejére nagy kötöttsapkáját _s ijedten rángatta bele magát a kabátba, Ugylátszik, szokva volt az ilyen jelenetekhez. Maeskássy az ajtónál állott már, egyik kezében tartotta a gyerek hosszú ka- bátujját, másik kezével meglengette a kalapját: .

— Köszönöm. Bocsánat, — s már rohant is lé a veranda lépcsején.

Elvihárzott, hóna alatt a gyerekkel. Mi dermedten álltunk s néztünk egymásra. A kóristáné talált először szavakat:

— Kérem, ezerszer kérek bocsánatot... Ez a gazember...

És sirVafakádt. Anyám megsimogatta a kóristáné kócos haját, a kóristáné pedig hirtelen összerázkódott, mintha villany- áram ütötte volna s magára dobálta kendőit, kabátját.

— Bocsánat, megnézem, merre mentek..* Képes elvinni az állomásra a gyereket.

Rohant ö.is le a verandán, lépései eb* vesztek a‘puha hóban.

• Korán alkonyodott s a Szinyee oldalán végigsuhant a tátrai szél.

Az előszobaajtőból utána néztünk, ahogy a s.öpretlen havon bukdácsol s fia nev.ét. kiáltozza. A saroknál megfordult, csak . sötét árnyképét láttuk s az árny egyre közeledett, megint visszafelé. Halkan nyitotta az uccai kaput s havas cipőkkel állott meg előttünk.

— íyérem, ne tessék haragudni. Valami nagyon-nagyot szeretnék kérni, ha nem sértem meg vele s ha már ilyen jó volt hóz* zánk. Lehet, hogy ez a gazember elutazott, de lehet, hogy csak bosszantani akaf s visszajön egy óra múlva a gyerekkel. Szeretném... szeretném... arra kérni, ha lenne szives a karácsonyfából egy ágat, egy szál gyertyával... ugy-e, kérem, nem haragszik, ne<m tetszik haragudni... csak a karácsony végett... egy ágacskát egy szál gyertyával...

Anyám nem felelt semmit, csak bement a másik szobába, ahol a karácsonyfa állott s egy konyhakéssel hosszan s türelme* sen nyiszálni kezdte az egyik ágat. S aztán az ágat úgy, gyért y ás töl, cukrostól az asszony kezébe nyomta. Terjedelmes, nagy ág volt: aranyos dió, üvegharang, finom cukor, gyertya, fényszóró, minden akadt rajta.

— Tessék! — nyújtotta át az ágat a kó- r istállónak, aki vigyázva vette át.

S várjon még... — szólt édesanyám és egy fiókhoz szaladt. Lázasan, kutatott a fiókban, dobozokat és apró kézimunkaszakajtókat csörgetett. Az egyik szakajtóban bugyelláris lapult meg, öreg börbugyéllá- ris, nefelejcskoszoruval. Fénylő tizkoronás aranyat vett ki a bugvellárishól, Fépértc József diszitette az aranyat, a magyar szent koronával.-— Tegye el.

• A szél fölkavarta a havat s a hófüggöny nel<i§odródott a Fáyék csürjének. Apró fénypontok gyultak ki, világosodtak a téli ablakok- Styefko ur ismét harangozni vonult, a Szudor-udvarban egy illetlen kutya rontotta a karácsonyi hangulatot, keserves yonitásáv.alMent a kóristáné, lefelé a lépcsőn, végigaz uccán. Kabátja nyitva lengett a szélben, haját cíbálta a szél. Tartotta maga előtt óvatosan, vigyázva a karácsoriy£aágaL a Csillogó papírral, a gyertyával s az. angyallal, lassan hullt rá a hó. Úgy tűnt el a sarkon, mint égy elkésett angyal.

Később harangoztak is.

_____________1937 december 25, szombat.

\ m iHM mkiíi WllltlWnllWInPSfflillHwMTOlTWTfiWIM

A kóristáné karácsonya