Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-02 / 275. (4421.) szám

1937 december 2, csütörtök. T>RAGAlA\\O^ARH I RliAP Az árviz s aszály károsultjaiért és a szőllőmüvelés létérdekeiért szállt síkra Porubszky a Házban Félkarú rokkant röpiratot szór a karzatról a honatyák fejére - Esterházy, Korláth és Petrísek is beszélt az általános vitában - Harcias hangulat Gajda beszéde alatt - Megkezdték a részletes költségvetési v.tát PRAGA. — Az állami költségvetés fo- előadója tegnap állapította meg, hogy a költségvetési vita kiváltképpen politikai és külpolitikai jellegű vol't. E megállapításhoz fűzhetjük, hogy a képviselőházi általános vitán ez az irány még nagyobb mértékben észlelhető: a pártok vezető embereinek fel­szólalásai egyenesen a londoni tárgyalások hatását mutatják. A tegnap esti vitában felszólalt még klubja megbízásából Zeminová cseh nem­zeti szocialista. Amiatt siránkozott, hogy mi mindent lehetne az emberiség javára építeni a fegyverkezésre fordított pén­zekből. A béke drága, a fegyveres béke még drá­gább, de tízévi fegyveres béke sem kerül annyiba, mint egy egyhónapos háború. Gottwald kommunista beszédét az elnök­ség cenzúrázta, mert illetlenül fakadt ki a ,,fasiszta rezsimek" ellen. Beszédének alap- gondolata az volt, hogy „ma egyetlen ál­lam sem biztos abban, hogy holnap nem tá­madják-e meg." ' I Msgr. Stasek, a cseh néppárt elnöke sze­rint a mai idők arra kényszerítenek, hogy államvédelmi szempontokhoz igazodjunk s ha magunk nem védekezünk, más nem véd meg. Rázus utóda, dr. Pjescak klubon kívüli képviselő orosznyelvü szüzbeszédében a magyar-szlovák határon élő szlovákok kul­turális helyzetének föllenditéséért szállott síkra s bejelentette, hogy a költségvetést nem fogadja el. Ostry cseh iparos amiatt sajnálkozik, hogy a jubiláris év állami költségvetését állam- védelmi költségvetésnek kell nevezni. Kunz német agrár kételkedik abban, hogy a gazdasági élet már annyira megerősödött volna, hogy a jövő évben a másfél milliárd- dal növelt állami igénylésnek eleget tehes­sen. Éjszaka féltizenegy órakor — amikor dr. Korláth Endre felszólalása került volna sorra — a házülést berekesztették s ma délben 13 órakor folytatták az általános • vitát. Korláth Endre beszéde A kép viselőház déli egy órakor megnyitott mai ülésén folytatta aiz 1938. évi állami költség- vetés általános vitáját. Ma az első szónok dr. Korláth Endre, a kár­pátaljai magyarság egyesült párti képviselője volt, aki hosszú beszédben fejtegette a magyar kisebbség s a kárpátaljai őslakosság állásfog­lalását Dr. Markovié elnök Korláth képviselőt temperamentumos beszéde egyes kitételei miatt rendreutasitotta. Korláth beszédét legközelebb ismertetjük, mert a parlamenti elnökség a ké­ső délutáni órákig nem nyilatkozott, hogy Korláth beszédében kíván-e élni a cenzúra jo­gával vagy nem. De Witte német szociáldemokrata sajnál­kozik, hogy a véderősziikségiletek fedezetének egy részét más resszortibeli megtakarításokkal akarják elérni. A nemzetek szövetsége ma nem tekinthető a béke hatékony eszközének. Félkarú ember röpirattüRtetése a parlamentben Jeíek beszéde közben a közönség karzatáról egy félkarú rokkant röplapokat kezdett dobálni a képviselők pad­soraira. A teremőrak az ismeretlen férfit kivezették s kint átadták a rendőrségnek. Megállapítást nyert, hogy az illető Kamii József hadirokkant, a mor­vaországi Mocnkovioe községben illetékes és la­kos, aki ilymódom akarta magára felhívni a tör­vényhozás figyelmét. Az általa szétdobált röpirat cseh nyelven a következőket tartalmazza: ,.Kivesztettem egészségemet, ezzel mindene­met. Húsz éve harcolok szerény exisztendámért. Ez utón hívom fel figyelmüket szomorú sorsom­ra s támogatásaikat kérem. Kérem vegyenek pártfogásukba. Hetvenszázalékos hadirokkant voltam, leszámították 50 százalékossá. Nincs ke­resetem .ezért képek árusításával keresem meg kenyerem. Ne engedjék, hogy egy volt 'katona és rokkant kolduljon." Jezek után dr. Lusohfca német keresztényszo­cialista, majd Gajda fasiszta beszélt. Gajda be­széde közben a kommunisták éles szócsatákat rögtönöztek a szud étanémetekkel s a jobbolda­liakkal. Majd Sandner szudéfcanémet párti beszélt s utána Peírásek Ágoston egyesült párti képviselő szó­lalt fel. Petrásek Ágoston beszédének részletes ismerte­tésére legközelebb visszatérünk. leiek megtagadja vezérét: Kramáít Jezek képviselő a továbbiakban amiatt sirán­kozott, hogy az ő államalkotó klubját a takaré­kossági választmány nem hívja meg a határvidé­ki fedezékek megtekintésére és hogy nincs kép­viselete a házelnökségben. Egyenesen rettenetes, hogy mint fizetjük az állami tisztviselőket, akiket erősen nyugtalanít a február 18-i kiegyezés is. Oly helyzetbe jutunk, hogy a másnemzetiségü hivatalnok tulajdonképpen privilegizált helyzet­be jut. Hatina (közbeszól): Olvassa el, mit mondott erről megboldogult Kramár. Jezek: Nem szükséges Kramárra hivatkozni, aki előtt a nemzetiségi kiegyezést egészen más­ként állították be s aki nem tudta, hogy a nem­zetiségi békét ily lehetetlen módokon fogják meg­teremteni. Dérer miniszter (közbeszól): Ez nem igaz! Jezek végül bejelentette, hogy csak a köztár­sasági elnök és irodája szükségletét szavazza meg, továbbá a hadügyi költségvetést. Luschka (német keresztényszocialista) ama re­ményének ad kifejezést, hogy a nyugdíjas köz­tisztviselők illetményeinek levonásait 1938-ban tovább fogják csökkenteni. V.har Gajda beszéde körül Gajda (fasiszta) beszéde alatt a szudétanémet párti és a kommunista képviselők között heves szóváltásra, majd hangos szócsatára került sor. Az elnök kitartóan rázza a csengőt, ennek elle­nére Gajda beszédének nagyobb része elvész a zajban. Több rendreutasítás is hangzik el, de ez sem segít. Majd Sandner (szudétanémet) következett, kinek beszédét a kommunisták ugyancsak hatal­mas lármával zavarták. Az egyesült párt részéről a harmadik szónok dr. Porubszky Géza nemzetgyűlési képviselő volt. Porubszky beszédét az alábbiakban ismer­tetjük: Porubszky képviselő beszéde ■— A nép az adóterhek miatt eddig is el volt keseredve, — mondotta egyebek közt. ,— Visszaélés a képviselői felelősséggel, ha a parlament adógyárrá válik. A pénzügymi­niszter tisztán közadókból 8016 millió koro­na bevételt remél. Ez több, mint húszszázalékos emelkedés az előző költségvetéssel szemben* A rendkívüli költségvetés hitel utján 3508 millió. Az állami összkiadás 5142 millió koroná­val több az 1937. évhez képest Ez 61 szá­zalékos emelkedés! Az állami költségvetésen kívül állnak az ön- kormányzatok pótadói, amelyek szintén emelkedő irányzatot mutatnak, — a tíz uj adó bevezetése pedig fölér tiz uj egyiptomi csapással, „Államvédelmi költségvetés" — A pénzügyminiszter ur szerint a jövő évi költségvetés összeállítása „az államvéde­lem jegyében” történt. A kormánynak joga és kötelessége az államvédelemről gondos­kodni. Ezt elismerem. De számolni kell az adófizető polgárok teherbiróképességeivel is. A költségvetés kiadásainak 40 százalékát a katonai kiadások alkotják. Tulhajtás a ke­nyérből muníciót csinálni, mert az államvé- delem fogalma alá nemcsak a terület védel­me, hanem a vagyon védelme is tartozik. A folyók szobái garázdálkodása a magyar vidékért — Például említem, hogy alig két hete volt a gömöri árviz, amikor a Sajó, Rima, Turóc völgyében körülbelül 7300 katasztrá- lis holdon az őszi vetés veszendőbe ment. Hasonló őszi árviz pusztított az Ipoly, Ga- ram, Nyitra völgyében és a Csallóköz duna- menti részein. Mit kapnak a károsult kis­gazdák ezen a vidéken vagyonuk védelmé­re? Vagy miből fizessék a fölemelt adókat? Lesz-e kedvük gyönyörködni a határszéli betonfedezékekben, ha az államnak vizsza- bályozásra és védőgátakra nincs pénze, sőt az 1931. évi 49. sz. törvényben megállapított vizszabályozási segélyt is az 1938. évre „ta­karékosságból” 80 millió koronával csök­kentik. — Szomorú fény, hogy Szlovenszkó és Kárpátalja folyóvizei, mihelyt magyarlakta vidékre érnek, szabadon, fékevesztetten ga­rázdálkodhatnak, már egy nagyobb esőzés esetén is a magyar nép búzatermő földjén, úgy, mintha ez a vidék már csak adóügyi szempontból tartoznék a köztársasághoz. Még ha volna is ennek az államvédelmi köl­tekezésnek értelme, az eladósodott magyar gazdák tízezrei rövid időn belül saját bőrü­kön fogják tapasztalni a szovjetigazságot, hogy „mienk az ország, de másé a föld”. — A józan államvédelemnek csak egy módja van: a békés, jó szomszédi viszony megteremtése kifelé és a polgárság erköl­csi és anyagi boldogulása befelé. Mit kapnak az elemi csapások magyar károsultjai? — Zadina földművelésügyi miniszter ur említette, hogy ebbén az évben az egész köztársaság területén az elemi károkra se­gélyképpen folyósítottak 17,925.000 koro­nát, mert a mezőgazdasági alapok nem voltak elégségesek. A segély hogyan lett szétosztva országonként, nem tudom. Szlo- venszkón és Kárpátalján a két utolsó év rossz gazdasági év volt. Aszály, árvíz, jég­verés a legjobban termő járásokat többszö­rösen sújtotta. Teplánsky képviselő is a mezőgazdaság veszteségét ez évben Szlo- venszkón és Kárpátalján 400 millió koro- rában állapította meg a történelmi orszá­gokhoz képest. Két Ínséges magyar járás — A párkányi és a zselizi járásban 1937- ben az árviz és a jégeső 25 millió korona értékű kárt okozott. A két járás kedvezmé­nyes vetőmag formájában kapott körülbe­lül 200.000 korona értékű segélyt. Ez a szenvedett kár egy százalékát sem teszi ki, mert katasztrális holdanként 8 koronát alig jelent. A küldött vetőmag nem volt elegendő, a szállítmányt kész­pénzben kellett kiváltani s a szétosztás körül is több helyen civakodások és visszaélések történtek* Mindakét járás lakossága 75 százalékban magyar földművesekből áll, akik az állam­nak az adót és katonát százalékuk arányán bán adják. A két járás ma sincs felvéve az ínséges járások sorába. A birtok eladósodottsága <— A pénzügyminiszter ur az adóemelést az államvédelmen kívül s jobb konjunktúrá­val, a gazdasági élet javulásával indokolja. — Egyeseknek lehet, hogy jól megy a sora, a magyar gazdáé és kisiparosé ta­pasztalásból tudom, hogy rosszul. — A földbirtok eladósodott, Cseh- és Morvaországban 79 százalékban, SzJoven- szkón és Kárpátalján 88.5 százalékban. A gazdaadósságok összege a köztársaság te­rületén a csehszlovák agrárpolitika na­gyobb dicsőségére maholnap utoléri az ál­lamadósság összegét, a 47 milliárd koronát* — A magyar kisiparosból sok visszaadta az iparigazolványt. Napszámossá lett, vagy falut járó, kéregető utas emberré. Ez tehát a kalfusi jobb konjunktúra! — amit; már nem is konjunktúrának, hanem nyo- morturának lehet nevezni. Az adófizetők-, nek több mint felénél a jövedelem a létmi­nimumot sem éri el. A közszükségleti cik­keknél tervezett adóemelés pedig a polgári takarékosságnak a legkisebb lehetőségét is kizárja. A szfilőkultura segélykiáltása — Közfelháborodást keltett a szőlő­gazdák körében az a hir, hogy az általá­nos italadót 46 millióról 77 millióra emelik. A boradó 13 szeszfokig marad a régi. A 13 szeszfoknál magasabb boroknál az álta­lános italadót 80 fillérről 2 koronára eme­lik és ezáltal a különböző pótlékokkal együtt 2.50—3 koronára fog rúgni a bor­adó. — Ha ez a törvényjavaslat életbelép, visz- szafejleszti az általános szőlőkulturát, de kü­lönösen a minőségi termelést. Az eddigi boradónál sem volt hasznothajtó a szőlőgazdálkodás az alacsony must- és borárak, valamint az értékesítés nehézségei miatt. Ka tasztrális holdanként átlagban ezer korona rá­fizetéssel járt a szőlőgazdálkodás. Haszna csak a közvetítő kereskedelemnek volt, amely a kár­pátaljai és a szlovenszkói 1 és 2 koronás faj­mustból Prágában 20 koronás borokat csinált. Itt ismét egy tipikusan szlovenszkói és kár­pátaljai, de leginkább magyar gazdasérelem- ről van szó, mivel a szőlőterület zöme ma­gyar területre esik* Az utolsó 1936. évi statisztika szerint az egész köztársaságban szőlővel beültetett terület 26 ezer 90 hektár volt. Ebből esik Szlovenszkóra 13.745, Kárpátaljára 4500, összesen 18.245 hek­tár. Tehát a szőlőterületnek 73 százaléka. — A szőlőbirtokosok száma 73.370. Ebben nem foglaltatik a szőlőmunkások száma, amely szerény latolás mellett 200 ezerre tehető. Ezek­nek a szőlő nem italt, hanem elsősorban ke­nyeret és megélhetést jelent. A szőlőbirtokosok megoszlása ez: Szloven- szkón és Kárpátalján 51.149, Morvaország­ban 21.714 és Csehországban 507. Én ebben az 507-es számban látom a kulcsát an­nak o mostoha és megnemértő bánásmódnak, amellyel szőlősgazdáinkat kezelik. Nem hiszem, hogy ha fordítva volna a szőlő- birtokosok száma és, ha a szőlőterület 73 százaléka, a bortermésnek pedig 80 százaléka a Morván-tulra esnék, hogy akkor is olyan boradóval kínoznák a termelőt, mint most, amikor holdanként többre megy fel a boradő, mint a bruttótermés értéke. Ez már nem gaz­dasági, vagy pénzügyi politikának, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents