Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-12 / 283. (4429.) szám

3UPí?qJ9 nop<pra sojBjpposa A'jiui bjjb ‘jjajuiajaj jiuib ÁSoq s? iiaisi jg zb SBinjBjeq sy AScu uaAjiui Ajsoq ‘uoze lUBjzoqjopuoSja uaqzoyj gjőjESuu uasaui -aiiaq yjnn zy *qunzsaj uoqjjo BjBqosuiau ÁSoq ‘jBjjBpnj b ibzzb ‘aq qunjjn jBqqBqBj ipBjpj iui sa sí 9jiie zp jja'zaqjySaiu Bjyqos -uiaN gBqunSuui joj qnjjajiSajaui iBABaj 91 -joj joije ‘aquiajajjy z® qunjuaiuaq riBSJcÁ*9 •jjasa UESodBjB jbui ‘Bjyqj'BjBX e qunj ►nyaj JoqiuiB s osa seabij b jjapzaq jujyj "jzs ‘qunjuaui yja-jaj joqjuj 3I®a Sapiq uoA'S “BU jjaui ‘juoj qunjjaqzppi Siyqos uia^[

•jaqypiA dyzs {nuBjjB.iyd b qnj -jmjjBj uian sa qúnjÍBJ Sara jjiuoAuoq xuau dBii b ‘qunjjyA Bqyiq op ‘uoíjozsoja poq juns b ÁSoq ‘qunjjyA SpinjaBA qpauuap -Sani uasafjaj jojSapuj e Aiarnu ‘jaqunzaq b qnjjaSjoszjop sy qunjnaqidaj ioq ‘ejsoiiso b qunjjy uaqopi (ísaui3ij3q“ liaAjj ’bujoa ípB§BJBpo Bqjuiui ‘jpBJEiu jo ap ‘poq b ja nafuaai ASoq ' ‘sí uibjubai}I qaqqyqsaa-ui -azspóq tAiiyjcd uisjjai ajaj ‘qunjuaui auuaq JoqiuiB jjaui ‘urozoquyAiq uisu jyui jsorn ap ‘aqoqjaj b uiBjzoquBAiq Sipuij\[ -oqjaj

b ajajjoj jjopjnJfyzs jajjyspj rarejBA jmra

‘uejaiJiq jnqqaASjqA e ‘qunjjy qqafjoj jisa -iq Aga joqiuiy •BJBjqizs-ipjyiqizs iubjjbj -3n ASti ‘buj’oa jjajaqjaASiJiSaui sí agjaz b Auoziq jyj\i raojn syjqizs b qunjinpui qqyA -01 ‘qunjpoqjoAuoAS jaSaja UEqyfyinyjouBd ripzsBposa qaujazsyuuaj b joqiuiv 'ajyÁSjQA píudog b Sipad ajaj jyp ‘aJÁüjOA-iqEjEdJBl b jjiAu syjyjiq dyzsnposa uBuuoqB ‘J9jyjiq iiyiisuiixBíV B qnjjyja BAjmu BJ9 A'Sg *qBU -jn jAgaq b qunjSyAiqau jjo sy Bjyql'EJBX e b qunjjojnfja Bjyqosui-aN gjj qoASEA qqyj -BUiBq 119 ‘qojyfjyj :bujoa Bjpuora jzb qnsa Bqjuiiu ‘uoqosonsa b jjn Ssiuojoipaj ASbu jbiu JoqqB sq 'iubjioa uazsyq jyin ‘jjazaqjy -Saui 9JHB zb Joqiiuy *uiajpojnzsyq ubsbzej sa qnnjpajqa ajppi dazs jaSSaa dBusyj\[

”zsaj ppi uaAjnai ASoq ‘utBjjB§jyjBj s ‘uiajsaj jbjjbx b dsu zsySa sy joquiojoq b uiB’fuqiq pj'jui Joq -?jB ‘Bjsonso b qunAgauqcj Agoq ‘ajjySiSain bjjbAub JoqTiuy •iiBqsnjzsnSnB jjapasaj'jaj sí aq uioSysuyAiq B za sa azo^j qosansaA'isaq sbSbiu b ‘Bpo uiBjuBAijj uaSaj jyj^[ 'uosansa iqPfBZsASB^ B UIEljOA juoj iíojbAu g

Ptioso^ ‘S3A3 6 ‘SOMY HDSXHY9 :e^I

uoqo;3»>j»A d uiaXufusff cjqas©^apjf6a| y

•AAuoqtiojajaj jjojj jazzaxj uajjaASa zb BJosAau xiosouopfBinjoj -yzsaqABj ibuijj iuosi3ubjj«bs y •qajjajjzsaq lojBjOsyicdyxjÁuaj aaazsaa ojspuajgaiu iÁu "Áusuibjba jojjb ‘jjnzsyjija Auypjyd ijaps.ia zb JtoqitnB ASoq ‘jxiajjoj AS’n syjisojozsqos y •lujozfB.iSaui jjagaq jBSsn;Eitíazs sy {a? -jasóa ‘jazzyq jyqaj jaAAuoquopjaj b ‘uojbj *qBi EfjBqjJBj i'uau BpuioAu' ajyjimuias jaínj *sq OCÓ'Ot -qu iBuiq b jaaiu ‘®o;op AScu jiszb zg 'jaAAuoquojajaj qBiBxmj ipasiaiiB.ij -ubs b ajjajízsyqja jsoui iBi’iq íja-iap Agg •bI’ -uoiajai ubÁ qsu-000'CS [nzoaj bsojjbJ iBinq

COO'OJLí oasiDHBjg ubs Agoq ‘sí zb BfjiAuozjq jzg •jjBujngopjoq uaiAuuauiBíBA luaupfBiu sy qBSBUijBgjozs ‘qsspAizs ap ‘qajaqiua Auagazs fpugBJzoqpfoj juuazspuai qciBU -jq pjaqíy ua.iaguaj y 'BSEjinyzsEZcij qaj -sajijoq u qqaAuuoíjgaj b ubuo sy juuaqid qBtuBqiB uaqpjoj iBupj uyjn qnjyjBq JJaxu ‘jaaz-i Sajoj uiauBij ‘joqjajajazsuiaiaAuaq luau ‘uyfjJBd uyaoy sapuasQ b ai qaupad -ajaj sí jjq juuazspuaj qBiBuiq b sy qyl’Bq ozaqjy joquiojBpojig laAuua^ b iq qaujoq j?0 ‘BSoqBj iBupj qqojgaj b hba quuyosia -uB.ig ubs uajaiií-iaj qouiEiiy jjnsaAgg zy

AÁUO)|UOj3|3J IOi9I3j

sa .107.go[3 :|BuAyog-Bq b quimjJBí lazgjaq rqaqjajyzzoif sg •jaqnnaui v [uSoa qsq.iaA — jBqsoBui b tub jiBÍytuípd j.iazB aq —

•jopuefBq A.obu

B qauyqqioj b p qBj.piuotn bajbjSoiOBajosq

•zsjyí b pqo Bjzy.t Sj qo “ara 8q •.oiippjojuBzs b qBjfjB as gara s jq — pariig ub'jzb aoqqy •ajpa.&uaiq ‘po.o -ojgara jaAjaicB ‘sí pA“a zb jzb Sím •qBjyyq qa ‘q'yjzBdaj- ‘qBUBqsoBUi 119a b iqau sg ;nj *jba raoayq.. b aaaazsASa iq jaoj Bqsy.SoqB.iq Bposojra "‘jjap.auaA9yaSara] ASoqB uíaiiBjj

•pUBJTJ-yyzg zoqizyq pAuagoad siq ASa iqau j.iBqB ASi AyoSBq b jyn ■ja.raAuaq bSbui b jusaa -aqSera Bjpnj u.au jbui s ‘hoa qBso ‘Syra jyoA uaAap jaapí gyqiyj híjba b BjdBqya pgsap!Oqyo.Ta Agya zb eaira ‘jyrijj BqigoBia b BqyqpSara AyoS’Bq b .io>p[bubASbj aq

ijsqqoj jbui za joqjzspjdi uiajq — -rq -au B;p.uora —' raajnazg ‘fjyj as jaASg — •BjjBjziq uoASbu AyoSBq b Sipag -iyq'B[ BqsoBiu b BÍSojSara ASoq ‘íojjb popiozmq qBsaiiBASn ‘jj[B [jxyfaj qiApuiB ‘zb nasouo[uq sa jB-qSDBui b qajpjazs es UBqyqoq Sara

— £62 —

'BTTJO.X 'S&Ay ZX *JyATJO

■aASuaz jBqnryjyq ‘qaqgaaasoisa ubSia Bjfn S

“zsyj jjoASBqja qaujyjBzssiA jbzsseabj aa •Bqyqijjy 9jjoj ‘jnj uaaaguaj ‘a-ijyp azssaj\l ‘BqÉzÉij qqaSajgaui qauzojjoqja ubjzb [azsso

•qyrjpzsnd jagjyj v s joqqazsyj b qaujndaxi^ «iiyqj?P]-búi Aujsoiq b qajjoujaj jbui nyjzB Joqitn S •pjtsiu]

pj'oq jaSjyj qos-qos injapaja qauqaAjaury ‘qBUUBA lyqyíj uaqyiasjaq qauqazsyj V

■BíBqjypEra uajsj :yai qyfpuoui Bqyrq nxaK ‘Bfguuq]

0 zb qiuBq qausaApaq Ajo ‘qaudyzs ubAjo 'iryfjB qauzsaaa zb jypBiuaqsoaj b Sajasois3 ‘jygopfr.j PlJazs B ‘BqsoodBU yf B goAjosojv

•adni? a^soaj y

•qgoiso ‘gaAy gp ‘aquyjj qopog

•jyAu B poinuqa Agoq ‘jyji ‘gojyq nfjBA B qBS3 ‘sj opja zb jbui jjaj sapuaso •jyjBq dazs b jjaj sbabh

<Bjt'n UBA JJJ ‘jaj B UBA JJI

"13! V 111

■ppaqsopjBx l"i ‘o ‘A ‘Aiojy>j Ajyqjog

“joiqaAuyiuasa jjnuija zy ‘jojqopi jjnui B qjzoqjopuof) ’aAguajauqa jn jyuyouauia>j ‘auuaq qiqBj 9AUB gaao yp

•bIbAubj >l9jqBJ uyjsx sBqzBq siq Aga qouuddopg •ajjajaq jbjii zb uiojyjBj iuaf^

•ajja gyijA b opjauopBA

'oyaiA v QaaaNoavA

“piBajBQ ‘q -o ’A ‘Pizsyg jAuyg

•pyqioBg zssoj aj y UBqqof gyiu psaaazs qBsa s ’uyAiq paAizs jsoi^j jiui Sy zb Sara Efpy ‘luypfA ‘nApaqpf Agyg ‘uassajjy uajsi zy

jjapaAizs Sara Bqos azzaqas au jBuyg ‘jaaazs iquapuira ji>i ‘Auyjsiq 9,f ‘saApaq Agyg

■uaqpaArzs srq aj y uozzojbjji *yj;A ‘uorgoAgeJ jygnsdBM ‘uaqjazsyutjaj b uun>j jsoiu uba sí jaj EqAgoH ‘uiyqsnjg siq saApa>j

‘Bqypjyz BaApaq T

uejjo jyjBj Py-J PfBjJi ‘BJBAyg uipjuozso>j pBuyjn jyq uiQpjn^

’BfdBuaAaN qauuiyqjyAÓu Uy zy ‘BfdBUAyu Bqjajg ‘jBquazíj jaquiaaaQ

^aquiaraazs B qjunx dBOAyn saApaq Aga uiajjpig ‘aAsaaaq jAuosoyJB>i jjyjdBu b uiojBgjoj juiiuy

MYNyMaaxa

*pBuiBg ‘•j *o *a ‘PFsyg iAuyg

•BJyj b uiojeui stq B uossnfjog ASoq ‘zoqqB jjaq opi ;Auuaj\;

‘Bjsjyq b zsaj uubx ‘qojjofja Bq ‘plBUi uojyAu y ‘UlOpBgaiU JBIUBgBJV qBnqyip soqo uaAji jy>j •uiouyq uiau Auoziq ug ‘qojBzBgi qajqau uaAgag "Bqygjop guBjjnp Bfjyd uasaui^

Bqyiq qBuqyip iiuojyuiOM

•^IVNiaMVa ÍI3ZSA0303W -graizg ‘3 -o gpiA sijbh

qoJopuBA qqyAoj s Agauqa isoyq sojpip y ‘jouioAu Agi:u b jnaq jyuisj pfEUi BJJoqiiu g ‘EJqoj] •BqqodBU j’jaj v uba qngysqnzs ajipv' *ya soúzsBq puiui jzuyd e qBfjzsBAgojja g

•aqauuaAg saqy qos bíjba uagyj Ajo zsjh ‘aqyjoq BfpBjEsa jzuyd b izsjabzch •jp uajyj nzssoq b juua jiui uaAgaj Agoj| ‘qBÍjBgsoqBJ ajjaj qausajaq Ági jiuib g

•BJqodBU-jyjqodBU qiBiqoJopuEA qqpAox ‘unqniBj b joqas Bqunui uasouiu BqAgoq g •qBUJOJOpUBA gjpuiui BJSOJBA J9JUJBg

‘qBuqosoj9jp Áuygazs qnjajy zb zyqau ag

•Mosoioaa v

•oraizg ‘saAy jp ‘jaqaszjg BzsaAo

•jejbj utouij iqau zsaj zg ‘jBjBq qos goj zspjBq gaJO g ‘BfjzsBApojaj jygaf qBjBj ‘EfjESiiEíjgaui uajsi jq zy

•qBjBd stq b uofpBAjo Agog ‘jBqos liCíAgBU qizoqppuii s •aiuna jiui sauiu jbui Agog ‘aqAuygazs qjpoqjouiozg

•jjBUzsBqiq J9f jbui jaAiaj^ ‘í?!9l?q s ajiaiia •zsBjBq b ZBqBUosa raajq jbui qBjBd b jjoAgBjag

«. ‘zsvivh v

IV svai MOH VAD VN SÍM

/

— §62 —

— 294 —

Hamm faátov ki$m&(u

Irta: MAjTHÉNYI GYÖRGY

Három varju sétált a rét szélén, közel az erdőhöz. Reggeli után voltak: a közeli

szántőföMön szedték’begyre. No azért, nem laktak olyan túlságosan jól, hogy egy-egv szöcskét, miegymást, ‘ha útjaikba került, be ne kaptak volna még. De közeledett a meleg, az erdő felé tartottak hát, ott akartak ihüeölni egy darabig.

— Azt mesélik az öregek — mondta egyikük — hogy tavaly annyi volt a cee.- rebogár. amennyit még sohase láttak. És hogy jövőre rajra annyi lesz, mert a pajorja két évig van a föld alatt, csak azután bújik elő.

— Igen — mondta a második — és ha nagyon hideg a tél, akkor a pajor mélyebbre fúrja magát a földibe, sokszor olyan mélyre,’ hogy az ekevas se veti föl szántáskor.

— Hát akkor az elmúlt tél nagyon-nagyon hideg lehetett, mert a barázdákban csak igen keveset találtunk tavasszal — mondta a harmadik.

Fiatal varjak voltak, de — amint- látszik — már sokat tanultak az öregektől. Persze, főleg olyasmiket, araik a kosztolásukra vonatkoztak, mert ugyancsak szerették a hasukat. Néha föl-fölrö-ppentek, mert itt-ott víz állott a se-mlyékes helyeken, aztán egy-kettőre ott voltak egy lombos öreg fa alatt. Tollászkodtak, beszélgettek és mindenik azon volt, hogy minél bölcsebb dolgokat mondjon.

Valami nesz hallatszott a közelből. Körülnéztek: mókus tornászott az egyik ágon, s néha vagy föl, vagy leszaladt egy darabon. Amikor meglátta a varjakat, ijedten füttyentett s villámgyorsan elbújt. De néhány pillanat múlva előkerült újra.

— Nem félek tőle — mondta az egyik varjú — s felfújta kissé magát, mert azt hitte, igy tekintélyesebb.

— No igazán! Mi félni való volna is egy ilyen mókustól! — mondta a másik. — Ha csak fölröppenek is, úgy elbújik az istenadta, hogy senki se találja meg.

— Rákoppintok a csőrömmel és kész — mondta harciasán a harmadik.

Ekkor egy ágdarab repült közéjük. Szaporán fölkapták a vállukat és körülnéztek: hát a mókus dobta közéjük. Rikácsolni kezdtek s azzal fenyegették meg a mókust, hogy menten izekre szedik szét. De a mókus csak fütyült egyet, aztán újra dobálózni kezdett. Erre a három varjú haragosan nekirepült a mókusnak, hogy majd

megtanítják kesztyűbe dudálni, de a mókus se volt rest, 'Ugrott vagy hármat, aztán úgy eltűnt, hogy nyomát ge látták-. Még röpködtek egy ki-csit az erdőben, hogy majd meglelik az odúját. Leltek is egyet, de az nem a mókusé, hanem a bagolyé volt. Ott ült épp és pislogott.

— Hu-hu, de bátor legények vagytok — mondta a bagoly. — Álljatok csak meg egy pillanatra és ne csapjatok lármát... Tudom, tudom, a mókus kezdte a kötekedést. Ráncait fickó a mókus, ismerem. -Nem ártana, ha valaki egyszer megbu-bolná. De ne most.

Tágra nyitotta a szemét, mert csak éjjel látott jól, s ez az árnyékos erdőimélye túlságosan világos volt neki. A szeme körüli tollazatot, az úgynevezett fátvolt, olyanformán tudta mozgatni, hogy- az tisztára fimtorgásnak látszott. A három fiatal varju még nem látott bagolyt. Mindig azt hallották róla, hoay nagyon bölcs madár, 6 most, hogy előttük volt, nem tudták, mit higyjenek róla. Megill-etődve nézték, mint Hivalkodik fel, mint csavargatja a nyakát és riélj^a semmit se láttak az arcából, mert anélkül, hogy* a teste megmozdult volna, az arca felét tökéletesen a hátára tudta fordítani.

— Tudniillik egy szívességre akarlak kérni benneteket — mondta a bagoly, amikor újra feléjük fordította az arcát. - Itt fekszik mögöttem szegény Péter barátom. A legjobb barátom volt. Egy padláson ismerkedtünk meg valamikor régen. Aztán kiköltözött hozzám. És azóta együtt vadász- gattamk. ö is éjjeli vadász volt. Nesztelenül járt, gyors volt, mint a villáin, mondhatom, nemigen menekült ki egér a karmai közül! De az utóbbi időben elöregedett, én tápláltam és most aztán itt fekszik, szegény, meg se moccan többé... Hát látom, hogy bátor legények vagytok, azért kérlek arra,, segítsetek nekem. Hárman' is vagytok, én a negyedik, mindegyikünk megfogja egyik lábát, aztán kiemeljük egy bokor aljába, mert éra a tisztaságot szeretem.

A három varjú összenézett...

— Megtehetjük — mondták aztán.

Erre a bagoly betessékelte őket az odújába. Nagy odú volt és roppant mély, alig- aüg láttak benne. De tisztaságról szó sem volt ós a mélyén egy szőréthullató, öreg macska feküdt.

— Ez Péter — mondta a bagoly. —- No, fogjátok meg egy-egy lábát.

A varjak nagyon félénken láttak neki:

— 299 —

Az uíszéli fa meséje

Egy későőszi reggelen, mikor Palkó iskolába indult, olyan nagy köd ereszkedett a városra, hogy a szomszéd házakat sem lehetett látni. *A többi gyerekek is siettek az iskolába, de Palkó csak lépteiket hallotta, nem látta őket, hogy melléjük szegődhessen s együtt mehessen velük. így hát egyedül botorkált a sűrű ködben, míg egyszerre csak valaki megérintette a vállát.

— Ki lehet az? — kérdezte magában Palkó s kíváncsian hátranézett. El is csodálkozott, mert az utszéli fa ága érintette a vállát, de olyan határozottan, mintha emberi kéz lenne. Kisvártatva meg is szólalt a fa:

— Hová mégy, kisember?

—- Iskolába.

— Hát ilyen ködben odatalász?

— Oda bizony.

Az ág megbillent s két falevél hullott a földre s Palkónak úgy tűnt, mintha a fa sóhajtott volna. Ezért megkérdezte:

— Szomorú vagy?

— Igen. szomorú vagyok!

— A lehulló leveleket sajnálod?

— Nem azt. Hiszen tudom, hogy tavaszra raj, zöld hajtásaim nőnek.

— Akkor- talán a köd miatt vagy szomorú ?

— Azért. Mert én tudom, mi a köd s azt akarom neked elmondani.

Palkó kíváncsian hallgatta a fa elbeszélését.

A világ tele van szomorúsággal a nagy szegénység miatt s a kőid az emberek szivéből kiára dó szomorúság.

De alig mondta ezt el a fa, a köd oszlón! kezdett s egyre fényesebbek lettek a napsugarak

Palkó felkiáltott:

— Hát a fény micsoda, ami elkergeti a ködöt?

— A fény — szólt most már vidámabb hangon a fa. — A fény pedig a reménység, ami a szomorú és meggyötört emberek szivéből árad. S ez a fény örömmé válik egyszer s elűzi a szomorúságot, mint a napsugaraik a ködöt!

A lehajtó ágak most fölegyenesedtek e megfürödtek az arany napsugarakban.

Palkó ,egy darabig még nézte a különös fát, aztán pedig — nehogy elkéssen, — elindult az iskola felé.

De az utszéli fával való beszélgetését sohasem felejtette el...

KÉT HANGYA.

A kis hangya görnyedten cipelte a nagy terhet. 3

— Addig meg nem állok — gondolta magában —, míg a bolyhoz nem érek.

Nagynehezen odaért, örömében lerakta terhét és pihenéshez látott. Észre sem vette a nagy hangyát, amely fölkapta a lerakott terhet és büszkén vonult a bolyba.

— így van az — sóhajtott a kis hangya—, nálunk is szemesé a világ.

Morvái Gizi, Molnár Emília, Doro Béla, Kozsár Tibor. Felvettelek a kis magyarok táborába. — Bartsch Ákos. Dolgozatod megfelel, közölni fogjuk. — Kuklis Imre. Magyar színdarabot itt nem tudunk szerezni. — Bödök Etelka, Bödök Irénke. Örömmel fogadlak ismét a kis magyarok táborába.

A 49. sz. rejtvényeinek helyes megfejtései

Keresztrejtvény: Piroska, áru, zaj, ló,

rá, nyelvel, kel, Eta, anyukat. — Pálinka, iró, ru, zs, kar, ajánlat, hely, évek, yen, Eta. — Bartsch’Ákos rejtvénye: Golf, molo, Ádám, írás, mica, gimnázium. — Gyeszat Bözsike betürejtvéuye: Papír. — Nagy Róbert rejtvénye: Bankó, aria, nie, ka, ó. —•

Bernáth József rejtvénye: Akármikor. —•

Riszner Jenő rejtvénye: Ember, Miki, bkr, ei, t. — Izsák Tibor láncrejtvénye: Hal, lát, tör, rés, súg, gép, Pál, les. — Klucsik Tildus rejtvénye: Mari, arab, rabi, ibi'b.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Alagi József, Albrecht Esztike, :: Bartsch Ákos, Bíró István, Benkő Ferenc, Beacze Károly, :: Doro Béla, Darvas Attila, Darvas Szilárd, Dobos László, :: Forgách Ildikó.

Forgáclk Klárika, Fekete János, :: Gúnya Mihály, Gajdos Dodó, Gergely Ferenc, :: Horvát Ferenc, Halas Kázmér, Halász István, :: Jelűnek Olika, :: Kuklis Imre,

Kozsár Tibor, Kovács Péter, Kis Ferenc, Kerekes Péter, :: Láng Ede, László Dénes, :: Martos Béla, Molnár Teréz, :: Pénzes Joákim, :: Rótih Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi. Rozlosnik Bözsi. :: Sebők Éva, Sebők Judit, Sebők Pali, Szeosey Klára, Szelei Miklós, :: Tóth Jenő, Takács Sándor, Török István, :: Virágih Vilma.

KIS LEVELEK

MEGFEJTÉSEK

r

’V

%