Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-14 / 284. (4430.) szám

Előfizetést érj évente 300, félévre 150, negyed­évre 76. havonta 26 Kó„ külföldre évente 450, félévre 226, negyedévre 114. havonta 38 Ki. • f\ képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panskö a I i c e 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská uiice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-1 1. © • SŰRQÖHYCIM HÍRLAP. PRAHfl. Benes és Ausztria (BI) —- A költségvetési vita során az egyesült párt képviselői többizben idézték a régi bécsi parlamentben elhangzott cseh képviselők beszédeit, mert ezekben szóról- szóra olyan érvek, állítások és követelések hangzottak el, melyek ma — a prágai par­lamentben — nemzetkisebbségi magyarság jogos követeléseit fedik, szinte hajszálpon­tossággal. De ami harminc évvel ezelőtt nemzeti program volt a csehek számára, az ma okvetetlenkcdő ellenzékiségnek és sza­botázsnak, vagy hátsó gondolatokkal ter­helt rosszindulatnak számit a prágai Rudol- finumban, ha történetesen a jogaikat köve­telő magyar képviselők hangján keresztül ér el a cseh fülekhez... Mily igaza van Róbert Michelsnek, a német származású tu- rini egyetemi professzornak, aki a mai Olaszországról szóló könyvében azt irta a nemzetiségi jogról, hogy mindenki erre hi­vatkozik, míg gyönge, de rögtön megfeled­kezik róla, ha erőssé válik. Ezért a nemze­tiségi jog, mondja Michels, a népek gyer­mekkori betegségének számit... Pedig nemcsak a cseh képviselők parla­menti beszédei idézhetők ma a magyarság jogainak számonkérésére és a többségi ha­talmat bírók figyelmeztetésére, hanem szá­mos könyv és irat, amely belföldön és kül­földön a cseh nép nemzetjogi programját terjesztette a világ felvilágosítására és a cseh társadalom ébresztésére a világhábo­rút előző időben. Itt van például Benes köztársasági elnöknek Párisban ezerkilenc- száznyolcban megjelent müve, melyet dok­tori disszertációja alkalmával irt, a ,,Le probléme autrichien et la question tohéque, étude sur les luttes politiques des natiöna- lités slaves en Autriche." E tudós alapos­sággal megirt mü részletesen kifejtette az osztrák és cseh kérdést, az ausztriai, szláv népek politikai harcát, úgy, ahogy a fiatal politikus és szociológus Benes Eduárd har­minc évvel ezelőtt, úgy hisszük, nemcsak a szláv népek boldogulását képzelte el, ha­nem, lévén könyve tudományos mü, a min­denkori nemzetiségi problémák megoldha­tóságáról mondta el emelkedett véleményét. Benes Eduárd bár disszertációs müvet irt, melyben nem lehet helye politikai agitáció- nak, nem mulasztotta el, hogy meg ne em­lítse Masaryk Tamás nevét, kit akkor már mint hírneves professzort és politikust is­mert a közvélemény. Masarykot mint a cseh realista párt vezérét említi Benes, mint annak a pártnak vezérét, mely nagy erköl­csi hatást gyakorolt a közélet fejlődésére. S nem is hisszük, hogy politikát kevert volna a disszertáló tudós müvébe, mert, amint ismer­teti a továbbiak során a realista párt pro­gramját, érezzük, hogy ez nem napi poli­tika, hanem igenis tudományos meglátása nemcsak az ausztriai cseh kérdésnek, ha­nem a mindenkori nemzetiségi problémá­nak is. Hiszen ez a tudományosság szinte jellemző a csehek nemzeti harcára s ezért lesz jó figyelmeztetni a mai cseh közvéle­ményt, hogy ha mi magyarok a csehek há­ború előtti politikai szereplését idézzük, ez nem puszta ,.politikai" reminiszcenciák fe- szegetése, melyek idejét múlták Ausztria politikai bukásával, hanem inkább az örök­érvényű tudomány szavainak felidézése és érvényesitése. S a realisták, ahogy Bene§ idézett mü­vében kifejti, az ,.osztrák problémát" és a „cseh kérdést" esek decentralizációval tud­ták elképzelni, az alkotmánynak föderalista és autonómista szellemű átépítésével. Az w A „túlibarátságos fogadtatás Szélsőséges diákok Sztcjadnovics ellen tüntetnek • Véres összecsapások • Delbos bojkottáija az egyetemet * A francia külügymsn sztár és Kánya Kálmán találkozása BELGRÁD, — Delbos francia külügymi­niszter vasárnap reggel kilenc órakor megér­kezett a belgrádi főpályaudvarra, ahol Szto- jadinovics miniszterelnök, a kormány szá­mos tagja, a kisantant és a Balkán-antant követei, valamint nagy embertömeg fogad­ták. Delbos és Sztojadinovics elvonult a diszszázad arcéle előtt és akkor, amikor el­hagyták a pályaudvart, a sokezerfőnyi tömeg lelkesen megéljenezte őket. Miután Delbos Sztojadinovics kíséretében a francia követségre ment, ahol lakni fog, különböző embercsoportok r- igy legfőképen diákok — megkísérelték, hogy fölvonuláso- kat rendezzenek a városban és Franciaor­szágot éltetve tüntessenek Sztojadinovics kormánya ellen. Mivel a hatóságok attól tar­tottak, hogy a tüntetés olaszellenes és fasisz­taellenes kilengéssé fajulhat, a miniszterel­nökség épületénél megkísérelték a fölvonu­lók szétkergetését. Az épület előtt csendőr­kordon fogadta a tüntetőket. Először vonult ki Belgrádban lovasrendőrség a tüntetők el­len és alapos munkát végzett. A menet csak­hamar fölbomlott, de amikor a csoportok új­ból gyülekeztek, a rendőrök gumibotokkal rohanták meg őket és több fiatalembert meg­sebesítettek. A tüntetők a mellékuccákon a város középpontjába akartak hatolni. Egyik részük a Sándor király-uccán át a csehszlo­vák követséghez jutott és ott valószínűleg tüntetni akart a kisantant és Franciaország mellett Ezeket a fölvonulókat a csendőrség második kordonja meggátolta tervük keresz­tülvitelében. Mivel a csendőrök gumibotjaik­kal nem tudtak rendet teremteni, néhány lö­vést adtak le a levegőbe. A lövöldözés páni­kot keltett Az összeütközésnél néhány em­ber megsebesült A város többi részén a rendőrök ugyancsak föloszlatták a tüntető­ket, de sehol másutt nem került sor nagyobb összecsapásokra. Az eseményről kiadott hivatalos jelentés szerint két-háromszáz agitátor az ifjúság lel­kesedését tüntető szándékkal ki akarta hasz­nálni és nyugtalanságot szítani. Az agitáto­rok tervét azonban sikerült meggátolni. Az összecsapások folyamán két csendőr súlyo­san megsebesült, mig a tüntetők oldalán két diák könnyebb sérüléseket szenvedett. A nyugtalanságot szélsőséges ellenzéki körök szították, de ezek a körök céljukat nem érték el. Egy óra alatt a belgrádi uccák ismét visszanyerték rendes képüket. Hivata­losan megcáfolják azt a hirt, hogy a tünteté­sek folyamán egy ember meghalt és sok diák súlyosan megsebesült. Delbos programja Delbos vasárnap a francia követségről az udvari marsalli hivatalba ment, ahol beírta nevét a királyi ház vendégkönyvébe. Ezután meglátogatt aSztojadinovics miniszterelnököt és külügyminisztert. Délben 12 órakor Pál régensherceg fogadta audiencián és meghív­ta ebédre is. Délután három órakor Mária anyakirálynét látogatta meg a francia kül­ügyminiszter. Vasárnap este hét órakor a belgrádi egye­tem nagy ünnepi akadémiát rendezett Delbos tiszteletére, amelyen azonban Delbos nem hogy „úgy kormányozzák magukat, ahogy ők helyesnek látják". Az állam feladata pe­dig arra szorítkozzék, ogy a közélet rend­jét és rendszerét biztosítsa. S a konklúzió: "így minden nemzet a maga erőihez mérten fejlődhetne és az államot sohasem érhetné vád, hogy ezt vagy azt előnyben részesíti." — Ez a realisták állampolitikai programja s ennek nevében kívánták az igazságszol­gáltatási és közigazgatási egységek nemze­tiségek szerinti megosztását is, mert nem ismerték el, hogy ezzel bármiként is meg­sértenék az akkori „királyság egységét". Ahogy ezeket a „régi" követeléseket ol­vassuk, minden szóból kiérezzük, hogy Be­rned maga is a nemzetiségi béke legnagyobb kerékkötőjének a centralizmust tartotta. Ez az, ami guzsbaköti a nemzeti erőket és anti­demokratikus, igazságtalan helyzetet te­remthet egy olyan államban, ahol többféle nemzet él. Ismételjük, nem aktuális politi­kai jelszavakat, nem egy befejezett történe­tet olvasunk ki Bene§ könyvéből, hanem tudományos igazságokat, melyek újra érvé­nyesek ott, ahol a körülmények hasonló helyzetet teremtenek. Ezért idézzük a cseh-j jelent meg annak ellenére, hogy az ország legkiválóbb politikusai és tudósai ott voltak. Delbos levelet intézett a diákokhoz és ki­mentette magát, de szívélyesen megköszönte azt, hogy állást foglaltak a jugoszláv—fran­cia barátság mellett. Az egyetemi összejöve­telen számos beszéd hangzott el, amelyben a jugoszláv fiatalság a Franciaországhoz va­ló barátságot hangsúlyozta. A tanárok föl­szólították a diákokat, hogy tartózkodjanak a további tüntetésektől és a diákok megfo­gadták a tanácsot. Szürke pohárköszöntök Este Sztojadinovics ünnepi lakomát adott Delbos tiszteletére. Az elhangzott pohárkc- szöntők rendkívül szürkék voltak. Sztojadi­novics csak néhány udvarias szót mondott, de ünnepelte a jugoszláv és a francia politika konstruktív együttműködését. A vacsora után a belgrádi gárdakaszinóban nagy fo­gadtatás volt, amelyen a diplomáciai testü­let is részt vett. Delbosnak nagyon megtet­szett a kolona, a jugoszláv nemzeti tánc be­mutatása, úgyhogy a táncot meg kellett is­mételni. Hétfőn Delbos koszorút helyezett el Sán­dor király és az Ismeretlen Katona sirján. Délután megtartották az első hivatalos kon­ferenciát a miniszterelnökségen. Jólértesült körök szerint Delbos Magyar- országon való átutazása közben találkozni fog Kánya Kálmán magyar külügyminiszter­rel, aki néhány állomással Budapest előtt be­autonóm egységek maguk az egyes osz­trák tartományok, hiszen ezek a történelem során máris adva vannak. A tartomány- gyűlések kompetenciáját ki kell bővíteni, a községek önkormányzatát valódi demokra- -tikus alapokra helyezni — ilyen az egész­séges változás feltétele a cseh realisták sze­mében. Mert a valóságban, írja Benes, Csehország két népe közt csak úgy jöhet létre a béke, ha mindketten teljes autonó­miát élveznek. Az egyiket el kell választani a másiktól. Mert hogy két vagy három nép békességben közös életet folytasson, mint például Svájcban, ehhez hosszú történelmi fejlődésre van szükség. De Ausztriában ilyesmi nem fejlődhet ki. Mert több mint évszázados harc áll már a népek mögött s ez nemhogy szűnne, hanem napról-napra erősödik. Ezért nem marad más hátra, minthogy az autonómia bevezetésével az egyes „nemzetiségek többé-kevésbbé urak legyenek saját ügyeik fölött." Természe­tesen, folytatja Benes müve, ezzel a harcot nem lehetne teljesen kiküszöbölni, de min­denesetre számos konfliktus oka szűnne meg. Az állam hagyja rá a nemzetiségekre, I szlovák állam alapítóinak tudós érveléseit, I melyek teljesen megegyeznek a mi politikai vagy tudományos felfogásunkkal is: de- 1 centralizáció, ez az első elv, melyből kiin­dulhatunk, ha békét és megértést akarunk teremteni a köztársaság nemzetei közt. Eb­ben feltétlen hívei vagyunk Benesnek és elveinek, úgy, ahogy ezeket pont harminc, évvel ezelőtt kifejtette. Ami akkor igazság volt, annak ma is igazságnak kell lennie. És Benes az előadott elvekben a cseh „realista" párt programját jellemezte, egy olyan pártnak elveit, mely — szavai szerint — a valóságos és lehetséges iránti érzéktől áthatva tűzte ki nemzeti programját és el­utasított magától minden nemzeti romanti­kát. Kérdjük most már azoktól, akik ellen­zéki politikánkat mindenkor a „beteges ro­mantika" és „katasztrófa-politika" vádjá­val illetik, vájjon „romantikusnak" és „ka­tasztrofálisnak" jelentik ki a cseh realista párt harminc év előtti szereplését is? Vagy. ami akkor reális volt, az ma már irreális, mert egyesek érdeke megfordította a „rea­lizmus" jelentőségét?

Next

/
Thumbnails
Contents