Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-12 / 283. (4429.) szám

t>ra:gaiA\a<Aarh ! rlai» 1937 december 12, vasárnap. borzalmas szerencsétlenség érte a skót-expreszt Több mint száz hatottja és sebesült\e van a szerencsétlenségnek LONDON. — Tegnap délután fél öt órakor Castlecary közelében a Glasgow—edinburghi vasútvonalon borzalmas vasúti szerencsétlenség történt, amelynek több mint száz halottja és se- besültje van. A szerencsétlenség úgy történt, hogy a glasgowi gyorsvonat nyolcvan kilométe­res sebességgel belerohant egy személyvonatba, amely az állomáson állt. Több kocsi teljesen összeroncsolódott és ma reggelig huszonhat bor­zalmasan összeroncsolt} holttestet húztak ki a kocsik romjai alól. Valószínűnek tartják, hogy a romok között még sok halott van. Pontosan még nem sikerült megállapítani a halottak és se­besültek számát, de az a vélemény, hogy több mint száz halálos és súlyosan sebesült áldozata van a szerencsétlenségnek, A katasztrófát fokozta még az a körülmény, hogy a rettentő erejű hóviharban a mentőkocsik nem tudtak kellő időben a helyszínre érkezni és különben is a vihar rendkívül akadályozta a mentési munkálatokat. A szerencsétlenséget az okozta, hogy a hó a pályaudvar egyik oldalát teljesen eltorlaszolta, úgyhogy a személyvonatot olyan sínpárra ve­zették, amelyre rendes körülmények között a gyorsvonat szokott befutni. így is el lehetett volna kerülni a szerencsétlenséget, de a hóvihar tönkretette az állomás egész villanyhálózatát, úgyhogy a szerencsétlenség pillanatában teljes sötétség borult a pályaudvarra. A szerencsétlenség színhelye borzalmas képet nyújt: Az összeroncsolt vasúti kocsik egymás hegyén-hátán hevernek és a romok alól a legna­gyobb nehézségek árán sikerült csak kiszabadí­tani a súlyos sebesülteket. A mentési munkála­tokat egész éjszaka folytattták, A szerencsét­lenséget valószínűtlen mértékig megnövelte az a körülmény, hogy körülbelül éjfél tájban a ro­mok között tűz keletkezett. A takarékossági bizottságnál is takarékosabb a miniszterelnök ? Naiman halála is válságot idézett elő ■■ Kombnációk — igen sok elemmel A szoc áldemokraták is sürgetik Szlovensrkón „az erélyes rendcsinálást" • A pénzügyi közigazgatás átszervezése előtt • PRÁGA. — Azt szokták mondani, hogy a csehszlovák nemzetgyűlés ősszel, tél elején, karácsony előtt a legtermékenyebb. Különö­sen ami a készített törvények nagy számát illeti. Az állngpolgár azonban nehezen érti meg, hogy miért kell az év ötvenkét hetéből két-három hétre halmozni állami költségve­tést, 1300 milliónyi uj adót jelentő törvény- alkotást és azonfölül egy csomó más tör­vényt és miért tétlenkedik a nemzetgyűlés azután hosszú hónapokon keresztül. Hiszen ezidén is junius 26-tól október 29-ig, tehát teljes öt hónapon át senki sem nézett a tör­vényhozás épületei felé. És a téli hónapok­ban sem lesz más a helyzet. A szorosan vett törvényhozási munkát részben zavarta, részben komplikálta számos más politij^i gond is. Itt a kormányválság örökös hire, amelyet a hivatalos sajtóhirszolgálat olyan ügyesen cáfolt agyon, hogy tulajdonképen megerő- sitette azt. Voltaképen ma már nemcsak egy, hanem több kormányválságról kell beszélnünk. Orról a takarékossági bizottság Közismert dolog, hogy a miniszterelnök a fedezeti javaslatok és a költségvetés gyors parlamenti elintézé­sénél nem is egyszer, többször is igénybe­vette a julius eleji módszert: a lemondás­sal való fenyegetőzést. Csak a nagyon élesen figyelő szemlélő esz­mélt föl például a miniszterelnök szenátusi beszédére. A közfigyelem ez alkalommal is a miniszterelnök kisebbségpolitikai nyilatko­zatára terelődött, pedig volt abban egy má­sik. nagyon érdekes megnyilatkozás, amit csak szakavatott fül vett észre. A miniszterelnök ugyanis fölhánytorgatta, hogy a minisztériumok túlzott — 4 mil­liárdnyi — igényeit a kormány maga fa­ragta le 2.5 milliárddal s a takarékossági bizottság további 112 milliót faragott le. Ezt a tételt Remes szájából is hallottuk, csak azzal a kis eltéréssel, hogy a túlzott igénylé­sek nagyját a takarékossági bizottság tö­rölte. Nos, a miniszterelnök szenátusi meg­nyilatkozásáért nagyon megorrolt a miniszterelnök pártjának el­nöke, Beran képviselő, aki véletlenül a ta­karékossági bizottságnak is elnöke. De Remes főelőadó sem örült a miniszterel­nöki megnyilatkozásnak, mert hiszen ezek után fölmerül a kérdés, hogy kié a költségvetési megtakarítások érdeme. A miniszterelnök e szereplése semmi más, mint az, — amit már hetek előtt megirtunk —, hogy tudniillik Hodza a saját pártjában sincs otthon százszázalékosan és hogy a baloldal is 'kezd tőle elfordulni. „Hodza után Hodza?“ ez a jelszó szállong ma a parlamenti folyo­sókon. De egyre kevesebben adnak neki hitelt. Ha ugyanis Hodza lemond, kétség­telen, hogy ő kap újra megbízatást kabinet alakítására. Kérdés azonban, hogy a többi párt miként hajlandó tárgyalni az újabb kormányalakításról. Ez azonban csak január második felében aktuális. Najman öröksége Najman miniszter halála önmagában is kormányválságot idézett elő. Mindenek­előtt a kormányba tolakodó cseh nemzeti egy- ségpártiak gondolták, hogy itt az alka­lom a kormánybajutásra. De ott még igen sok és nagy a zavar. Ho- dác lapját egyre-másra kobozzák, ami egy­általában nincs ínyére a mögötte álló mor­vaországi nagyipari konszernnek. E cég te­hát Najman halála után a Lidové Novinyt áiiitotta szolgálatába, amely mindent elkö­vetett Mlcoch minisztersége ellen': azt ál­litván, hogy mint vasutügyi miniszter nem vált be, hogy az iparospárt egyáltalán nem való a kormányba, hogy bizonyos megvilá­gítandó dolgok vannak Mlcoch vasutügyi minisztersége idejéből és hogy Mlcoch az 1935 decemberi frontba az utolsó pillana­tokban lépett át a Némec-pártiaktól. Ez azonban a Lidové Noviny és megbízói gondja. Tény, hogy a cseh nemzeti egye­sülés most nem kell a kormánytöbbségbe azért, mert ilyen rekonstrukció magával hozná a kormány teljes átszervezésének szükségességét. —■ Ellenben említésre érde­mes tény, hogy Mlcoch kinevezésével egyidejűleg akar­ták kicserélni Dostálek minisztert (a költségvetési bizottsági szereplése miatt) és Machnik nemzetvédelmi minisztert is. Hogy ez nem történt meg, ez kizárqjag azért van, mert — a kis cserék a nagy vál­ságot is előidézték volna. Különösen érde­kes pikantéria, hogy a cseh nemzeti szocialisták Najman örö­kébe Klapka képviselőt akarták bejut­tatni. A téli munkaprogram Egyelőre tehát a nemzetgyűlés téli sza­badságra küldése a legnagyobb és legelső föladat. Ezzel egyidejűleg a miniszterelnök háromheti üdülési szabadságra távozik s ja­nuár közepén kezdődik a kormányrekon­strukcióra irányuló tárgyalás. A föltétlenül fölváltandó miniszterek kö­zött emlegetik Machnik nemzetvédelmi, Dostálek közmunkaügyi minisztereken kívül Bechyné vasutügyi és Dérer igazságügyi mi­nisztert is. Bechyné minisztertől pártja kezd elfordulni. Különben is mindig az volt a né­zet, hogy Bechyné csak beházasodott a szo­ciáldemokratákhoz a cseh nemzeti szocialis­táktól. Bechyné miniszter ugyan Prágában tar­tózkodik, de újságírók előtt kijelentette, hogy ő még betegszabadságon van. Dérért Markovié váltaná föl avégett, hogy Dérer szabadabb legyen a szlovák néppárt ellen intézendő koncentrált agrár—szociál­demokrata támadásra. Akik kelletik magukat A kormánybalépés lehetőségére lihegve vár a cseh nemzeti egyesülés, mely már most szerette volna bejuttatni jelöltjét Naj­man helyére. Hogy vágyakozása kielégül-e, arról ma korai volna beszélni. Ezenkívül a szlovák néppárt ama szárnya, melynek ve­zetője egy volt miniszter, ugyancsak nem rejti véka alá szándékát, hogy szívesen ülne a husosfazékihoz, de az agrárfőveze- tőségnek ez a megoldás egyáltalán nincs ínyére. Hiszen a szociáldemokrata Ranní No­viny multszombati száma is sürgeti, hogy „itt a legfőbb ideje, hogy Szlovenszkón rendet teremtsünk erélyes kézzel" s ez üzenetét a Sidor—Derer-féle parla­menti vita befejezéseként küldi, tehát szo­ciáldemokrata részről is beigazolódik amaz értesülésünk helyessége, hogy a Hlinka-párt a kormánytöbbségbe csak felszeletelve volna jó, egységesen nem. Január közepére mindenesetre az marad a legnagyobb gond, hogy amennyiben Hod- zával a pártok nem akarnak majd kormányt alakítani, ki legyen az utód. A szocialisták legújabb Cerny belügymi­nisztert találják nagyon rokonszenves­nek, aki erélyesen veszi kezébe a határ­vidékeken a cseh kisebbségek védelmét és akivel „jól lehet tárgyalni". Ami a szakminisztériumokat illeti, a kom­binációknak se szeri, se száma. így a jövő nemzetvédelmi minisztereként Markovié kép­viselőt emlegetik. Ámde ennek az a nehéz­sége van, hogy Hodza maradása esetén Ursiny jönne földművelésügyi miniszter­nek és igy már túlsók volna a szlovák. Nem is beszélve arról, hogy Mlcoch jelöltségét állítólag most azért nyelte le aránylag si­mán a baloldal, mert hogy a nagy rekon­strukciónál Liska volna a cseh iparospárt miniszterjelöltje s igy Mlcoch csak a karácsony alatt örülne a tárcájának. Dostálek helyére a néppárt Staseket külde­né a kormányba s igy két papminiszter volna. De Sta§ek a postát venné át és a közműn- kaügybe Tucny mai postaygyi miniszter menne át. «— Látható tehát, hogy miniszter­jelöltben nincs hiány és bizony nagyon ne­héz volna a kormányban helyet szorítani a cseh nemzeti egyesülésnek, akár a szlovák néppártnak is. Újabb ezer finánc A miniszterelnök szenátusi bizottsági be­szédének ama kitételénél is kevesen akad­tak meg, hogy a közigazgatás átszervezése során elsősorban a pénzügyi igazgatás átszerve­zése van soron. Hogyne! Hiszen ezt követelte számos ellen­zéki szónok is. Miért ne Ígérjük meg tehát? Nem kerül semmibe. Annyival is inkább, mert — miként sikerült utánajárnunk — az uj adótörvények folytán okvetlenül 5 fHM W W Srw nem adja a miHROFOíl készüléked bizományba? tiUéti nincs a miHROFonn az üzletekben mindig raktáron? fkett a miHROFonn nagyon kedvelt és keresett. Ezért ön is következetesen csak miKROFonn rádiót kérjen Részletes árjegyzékek minden rádióüzletben. iigaaESj Szlovenszkói vezérképviselet „EÜíSOn** Elektro­rádió Br atísta va, Grössling-u. 8-10. Hűti szükséges lesz legalább ezer uj pénzügyi hivatalnok alkalmazása. Vagyis a pénzügyi igazgatás átszervezése egyszerűen uj finánccsapatok fölvételében fog jelentkezni. Vájjon hány magyar lesz köztük? A szlovenszkói fölvonulás Az agrárpárt szlovenszkói Hodza-szár- nyának erősítésére most1 szervezett uj lap terve sok visszavonásra' adott alkalmat. A vállalatba állítólag már 10 milliót építettek be. És az uj sajtóvállalkozást elsősorban a meglévő szlovák agrársajtó ellenzi. Egyelőre természetesen csak úgy suba alatt. Nagy a megrökönyödés, mi lesz a Slovenská Politi­kával, a Slovensky Denikkel és a többi kis lappal. A válasz az, hogy az uj lap nem lesz kimondottan pártlap s igy nem árthat az agrársajtónak. De aki csak kissé ért lapkiadási dolgokhoz, jól tudja, hogy minden uj napilap föltétlenül elvesz a többi, hasonló irányú napilap olva­sótáborából egy részt. A beavatottak viszont úgy vélik, hogy Hód— za ezt a vállalkozását rövidesen cserben hagy­ja és a Zsolnára csőditett ujságirótábort „úsz­ni" hagyja. Különösen ha valóban Cerny-kor- mány jönne, amelynek semmi különös érdeke nincs aziránt, hogy az agrárpárt mai sajtóálio- mányát Szlovenszkón megbolygassa. Számos politikai alkalmazott, újságíró, titkár, stb. aggodalommal gondol arra, hogy ha Hod­za a kormány éléről távozik, úgy azt olyan tökéletesen teszi meg, hogy kizárólag angol és francia óráknak él majd a Tátrában és a leghűségesebb híveit is magukra hagyja, hadd boldoguljanak. „Viharos taps" a miniszter gyászkeretes teteme felett És ha már lapcsinálási titkok feltárásánál va­gyunk, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy mi­lyen felháborodást keltett Najman miniszter el­hunyta alkalmából a cseh iparospárt Novy Ve cérnák magatartása. A miniszter teteme talán még ki sem hült, de bizonyos, hogy elégetve még nem volt, .amikor az általa alapított Novy Ve- ceinnifc — december 7-én — gyászkeretben je­lenti, hogy a Najman elíhunytával megüresedett tisztségre a parlamenti klub 'kiket választott. A választás természetesen mindig egyhangú volt és azt „dörgő taps", „viharos taps" („bourlivy potlesk) kisérte Nekünk politi­kailag nem fáj, ha a miniszter teteme felett gyászkeretben tapsol az általa kreált, újság­íróvá vedlett iparos, de szóvá kell tennünk az esetet, hadd lássák a mi iparosaink, mit vár­hatnak ők abban a pártban, amelynek szelle­mi vezére, minisztere, elnöke halála alkalmá­ból „viharosan tapsol" a pártsajtó . . . Bár Najman miniszter működéséhez magyar szempontból lehetne szavunk, mégis csak azt mondjuk’ ma: requiescat in pace. Az ember nem tapsol nemcsak ellenfele, hanem-ellenségének te­teme felett sem. És a mohóság, amellyel a politi­kai örökösök Najman hagyatékát felosztani siettek, nyíltan elárulja, hogy a politikusiparos képviselők első dolga a sa­ját érdekeik biztosítása. Ezt mutatja költségvetési bizottságbeli magatar­tásuk is. Az ilyen tempó távolául a szlovenszkói iparos lelkétöl.

Next

/
Thumbnails
Contents