Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)
1937-12-12 / 283. (4429.) szám
^RXCM-.MAtá'ARHIIttAE* 1937 december 12, vasárnap. A költő és a sorsharag Gondolatok egy költő messzi sírja fölött (*) Költőnek — akármennyire elcsépelte a nyárspolgár irodalmi sznobizmusa — ugylátszik egyetlen kitartó hálóíársa a sorsharag. E szabály alól a szerencsésebb nemzetek költői sem mente' sülnek, — de azért magyar költőnek lenni külön kereszt is, minden keresztek tetejébe még külön „nemzeti fátum". Nem szívesen irom le ezt a szói: nemzeti fátum, elmélázok fölötte s arra gon' dolok, hogy az embert az élet szemlélete mindinkább belehajszolja a közhelyek tiszteletébe s mindmesszebb sodorja az ifjúság gyönyörű ábrándjától: mindent újnak s újonnan látni s folytonosan tiltakozni a szabályok és patronok ellen. Ugylátszik, az ember előbb-utóbb behódol a patronoknak, nemcsak mert egyszerűbb élni velük, — hanem mert közelebb jutunk általuk az igazsághoz. Nem képzel"-" ■ ködös misztikumot a nemzeti fátum fogalma i ré, ismerem egész bonyolult gyökérrendszerét, mely messze s mélyen ágazik a történelem talajába, — mégis elismerem, hogy abban, ahogy ránk tör, legkiválóbbjainkra, azokra, akik leginkább s talán egyedül érdemelnék meg, hogy istápolja őket a sors, — fatalizmus van. Fatalizmus, melynek törvényszerűségeit mindsürübben villantja elénk a dolgok kusza s egyenetlen rendjében az élet, fatalizmus, ami ellen semmiféle szociológiai vagy politikai kertészkedéssel nem lehet harcolni, mert mélyen fészkel a magyar életfa szövetében. Magyar és váíesz — sóhajtotta Ady és saját sorsát idézte, mely ha alaposabban nézünk redői mögé, bizony Isten nem volt kegyes sors. S akármennyire hangoztatja is a vulgarizáló baráti kör, hogy Adynak alapjában véve jó dolga volt: életét utazgatásokkal, iszcgaíással s asszonykalandokkal töltötte s nem éppen kegyesen hozzáteszi: „lehetőleg a más pénzén" — ezzel is csak beismeri, hogy mennyire pimasz volt a sors ehhez a kivételes magyar tehetséghez: elvégre különbet, nagyobbat, többet érdemelt volna, mint „más pénzén" utazgatni, borozni s asszonyokat hajkurászni. Ez az éppen, hogy amikor már nagyon sok jut a magyar költőnek mindabból, amit az élet adhat, altkor az jut neki, ami Adynak jutott: nő, borozgatás, utazgatás, — más pénzén. De a legtöbbnek még ez sem, A legtöbb még odáig sem jut el, hogy a polgári vagy nemesi társadalomnak diszkócsag legyen a kalpagja mellett. A legtöbb úgy pusztul el az országutak mentén. Pedig nekünk csodálatos költőket küldött a végzet s még politikusaink s katonáink is kicsit költők voltak, mint Kossuth és Széchenyi, vagy legalábbis regényhősök, mint Tisza és Görgei. Nem lehet tehát senkifiának közömbös, hogyan él s hogyan pusztul el a magyar költő. Nemcsak azért, mert az élet titkainak hordozója s nyitogaíója a költő s minden nemzet megbecsüli költőit, hanem azért is, mert nekünk magyaroknak egyetlen olyan nemzeti birtokállományunk, amit sem félremagyarázni, sem meg- hamisitani, sem elidegeníteni nem lehet, az, amit költőinktől kaptunk s kapunk. S benne van sorsunkban, a nemzet pályafutásának egyes állomásaiban szimbolikusan költőinek sorsa — vagy nem jelképes értelmü-e, hogy negyvennyolcnak Petőfi volt a költője s hatvanhétnek Arany. „Ott essem el én, a harc mezején..." — dalolta a forradalom költője, „Ha egy úri lócsiszárral találkoztam s bevert sárral, nem pörölíem, félreálltam, letöröltem" — filozofált a kiegyezés költője. S nem sorsszerii-e az, ahogyan a forradalom költője elmerült egy nemzet katasztrófájának huilámsirjában s az, hogy a kiegyezés költőjének bankbetétje volt. Nem is volt több polgári értelemben boldog s kiegyensúlyozott kispolgári életörömök között fejlődő korszaka a magyar nemzetnek csak az, amelyiknek Arany János volt a költője. Igaz, hogy a rákövetkező gazdag s csöndes korszak egyetlen egy nagy magyar költőt sem adott, a sorsharag száműzve volt s vele együtt ugylátszik a zseni is. Ady Endre már vi- harmadárként sivit át a magyar tájon s nem lehet megilletődöííség nélkül olvasni azokat a verseit, amelyek a háború szorongó extázisában születtek, minden soruk lihegi a rettentő félelmet, ami a költő váíeszi vízióiból támad s aminek, sajnos, döbbenetes igazolást adott a történelem. Ady az összeomlás pillanatában maga is teljesen összebcmlottan, fölbomlott idegrendszerrel, bénán hanyatlik ki az életből, — fejfáján a dátum majdnem pontosan egybeesik a nemzeti tragédia napjával.. ♦ Igen, igen, más nemzetek életében is igy, ilyen titokzatos sorsszerűséggel bukkannak föl s merülnek el a költők, a történelmi neuraszténia kiben revellálódni élesebben s tragikusab- ban, mint az érzékeny lelkű költőben s tudjuk, hogy a nagy költők általában nem jutottak Goethe sorsára. Franciaország története tucatjával tárja elénk a költőtragédiákat. A szegény csavargó Villon ól félezredév költőin át egészen a gazdag Proustig, Angliának is volt Byronja s Amerikának is Poeja, Heine sem volt éppen a sors kegyeltje, -— de azért olyan állhatatosan, olyan csökönyös szerelemmel, mint- ahogy a magyar költő sarkában jár a balsors, egyetlen nemzet történetében sem fordul elő. S mert igy van, lehetetlen nem keresni a költői sors s a nemzeti sors között az összefüggést, lehetetlen nem kutatni az intelem értelme után. Valaminek kell történni a dolgok legmélyén, ott, ahol a kifürkészhetetlen őselem kavarog, ahova nem ér el az emberi tudat s megismerés mérőónja — valaminek kell történni velük, hogy költőink igy hullanak el, ha nem szegénység s őrület által, mind ez a szerencsétlen József Attila s Juhász Gyula (nem is szólva szegény Chclnoky Lászlóról és Színi Gyuláról, akiket az éhezés hajszolt halálba), akkor betegségtől, mint Kosztolányi, Somlyó Zoltán és Tóth Árpád, fiatalon a férfimunka delén, olyankor, mikor más ember takarítani kezdi egy mozgalmas s gazdag férfiélet aratását, amikor más boldogabb nemzetek költői lehiggadva s kiegyensúlyozottan azt adhatják nemzetüknek, ami útmutatás, cél s szellemi utravaló minden későbbi nemzedék számára. Igen, tudjuk, hogy a költőnek rosszak voltak az idegei, heteken át némán s egykedvűen hevert az ágyban s utóbbi időben egyre ritkábban voltak világos pillanatai, a szanatóriumban, mikor elbocsátották, nyilván tudták, hogy nem gyógyult, hanem menthetetlen előtt nyitják meg a kaput, — de azért mégiscsak meg kell kérdezni: miért volt őrült a költő? Harminchároméves korában miért kellett összezavarodott aggyal belerohanni a vonatba? Amikor sokan, kik ennek a korosztálynak vagyunk tagjai, most készülődünk mégcsak, ki ilyen, ki amolyan reményekkel — az életre? Kortársa vagyok az őrült s öngyilkos költőnek s úgy érzem, hogy abban, amit tett s ahogyan tette, intelem van az egész nemzedék számára. Sőt több: hivatkozás. Itt kötelesség lenne a tanuságtétel, ha nem állnánk még mindig bedagadt torokkal az árokszéli távoli temető előtt, amelynek tetején már keményre fagyott a decemberi föld . . . Ha egyáltalában el lehetne mondani az egész nemzedék nevében mindazt, ami József Attila halálához hozzátartozik, Mert nemcsak az volt e sorsban, hogy a költő szegény ferencvárosi proletárházból startolt az életben s érzékenységén soha nem hegedő sebet ejtett, hogy anyja (a szegény anyák mind szentek), ki urak fehérneműjét mosta, örökös megaláztatásban élt, nem mert az urak bántak rosz- szul vele, hanem mert más szennyesét mosni még akkor is megaláztatás, ha valaki ezt több tárgyilagossággal szemléli, mint az érzékeny lelkű költő s nemcsak mert gyermekkora krisztusi szegénységben telt el s mert tulkorán ismerkedett meg az uccával, ahol kenyerét kereste, hol mint újságárus, hol mint kiftitó s nem csak azA magyarság kulturális követelései az iskola ügy t kormányzattal szemben Esterházy lénss beszedi a költségvetési bizottság ű ésén (Hetedik folytatás) Az uj költségvetés megemlékezik a nem- j zeti kisebbségekről, de nem konkrét szá-í mokban, hanem csak platonikus kijelenté-1 sekben. A költségvetéshez fűzött felvilágo-1 sitás a következő homályos és semmitmon-| dó, tipikusan bürokratikus kijelentéssel végződik: ,,A kisebbségi politika irányelvei — amelyek a kormány elhatározására támaszkodnak s amelyek abból állanak, hogy a leghatásosabban támogatják anyagilag is a. művelődést. egyrészt a cseh nép szép! tradícióját jelentik, másrészt az állami igazgatás további intenzív tevékenységét képezik." Nyugodtan merem állítani, hogy az a bürokrácia, amelyik a minisztériumokban év- ről-évre összeállítja a költségvetést, közvetlenül nem ismeri még ma sem a magyar kisebbség helyzetét s halvány fogalma sincs a mi kulturális szükségleteinkről és kívánságainkról. Természetes, hogy ilyen viszonyok között tőlük tárgyilagosságot, megér-2 tést, vagy pláne jóindulatot várni velünk | szemben alig lehet. Mi a koalició és az állami bürokrácia két| malomköve között őrlődünk és igazán nagyfokú naivitás kell hozzá, ilyen viszonyok között azt mondani, hogy Csehszlovákiában a kisebbségek helyzete kielégítő s minden jogos kívánságuk kielégülést nyer. Kisebbségi sufonóm'a Ennek egyetlen előfeltétele a kisebbségi autonómia lenne, azaz, hogy a nemzeti kisebbségeknek joguk legyen saiát ügyeikben határozni és a nekik s_ámarányuk alapján járó összegek fölött diszponálni. Ha az eddigi kormányzatban lett volna megértés irányunkban, akkor a költségvetés előkészítő munkálatainál kérdést intéztek volna a magyar törvényhozókhoz a magyar kisebbség kívánságait illetőleg. Ez demokratikus gesztus lett volna! Ezzel szemben tény, hogy az elmúlt 19 év óta egyetlenegyszer nem tárgyaltak velünk a költségvetésről, hanem azt úgy állították össze, mintha ebben az államban kisebbségek nem lennének, legföljebb gyarmati népek, valahol a Csendes óceán távoli sziqetein. Ez tény és valóság s ezen nem változtat sem a fenti nyilatkozat, sem pedig bárminemű kormány- ígéret. f Ezért elsősorban követeljük, hogy a költségvetés struktúráját a jövőben változtassa meg a kormány és pedig olymódon, hogy a kisebbségek részére fölvett összegek külön fejezeteket képezzenek és igy módunkban legyen ellenőrizni, mit nyújt de facto a kormány a költségvetésben fölvett összegekből a kisebbségeinek. A mostani költségvetés általánosságban és részleteiben is az idegenre és mireánk is azt. a benyomástt eszi, mintha ebben az államban kisebbségek nem léteznének. Mi épül Szlovenszkón és Kárpátalján? Az állami költségvetés kulturális részének az indokolásában fel van sorolva, hogy mi minden történt az elmúlt évben iskolai téren és mi minden készül a jövőre. Nagyon szép az a kijelentés, hogy — a népiskolák szervezése Szlovenszkón és Kárpátalján gyorsabb ütemben halad, mint eddig. Azonban mindjárt megállapíthatjuk, hogy ez csupán csehszlovák nyelvű, nem pedig magyar iskolákra vonatkozik. Megtudjuk a költségvetési javaslatból, hogy i 1937 január 1-től október 30-ig Szlovenszkón 54 uj állami népiskola, 1 polgári iskola, 1 óvoda létesült, 33 polgári iskolát önállósítottak és 29 uj egyéves tanfolyam nyílt meg a polgári iskolák mellett. Kárpátalján pedig ugyanezen idő alatt 7 uj állami polgári iskola, 36 elemi iskola, 1 óvoda és 5 egyéves tanfolyam nyílt meg. 1937-ben a fent jelzett hónapok alatt Szlovenszkón 44 esetben adott az állam iskolákra építkezési segélyt 13.2 millió korona összegben, Kárpátalján pedig 13 esetben 1,091.000 korona összegben. Szloven- szkóra és Kárpátaljára iskolák belső berendezésére 21 esetben adott az állam segélyt 500.000 korona értékben. Ehhez vegyük hozzá még azokat az iskolákat, amelyeket ezidén állított fel a Slo- venská Liga a magyar vidékeken és azokat az összegeket, amelyeket csehszlovák- nyelvű kisebbségi iskolák fenntartására fordított, akkor az iskolaügyi minisztérium valóban meg lehet elégedve az eredménynyel. Nem úgy, mi, magyarok, akik ezekben a számokban egyáltalában nem szerep elünk. Ez év folyamán 13 uj középiskola létesült, amelyekből természetesen egy sem magyar, jóllehet hosszú évek óta kérjük a lévai, rozsnyói és ungvári magyarnyelvű középiskolákat, A német nyelv a magyar iskolákban A költségvetési jelentés szerint a középiskolákban az elektiv tanítás bevált, azaz hogy a felső osztályokban a tanulók bizonyos tárgyak között szabadon választhatnak. Ez a joga is csupán a csehszlovák tanulóknak van meg. A magyar középiskolák szülői évek óta kérik a magyar középiskolákban a német nyelv kötelező tanításának a bevezetését, ilyen elektiv alapon, mert szükségesnek tartják, hogy gyermekeik a német nyelvet is elsajátítsák a középiskolában, amelyre itt Középeurópában nagyobb szükség van, mint a francia nyelvre. Amíg a csehszlovák nyelvű iskolákban a német nyelv tanítására egyre több figyelmet fordítanak, addig a magyar gyermekeknek nem adják meg a lehetőséget, hogy a német nyelvet az iskolában sajátítsák el s nyelvtudásban egyenrangúak lehessenek a többségi nemzet fiaival. Magyar tankönyveket! Azt olvassuk továbbá, hogy a középiskolákban bevezetik uj tantárgyként a nem-. ért, mert hajóinas volt kemény öklü matrózok alatt 8 kenyeres fiú keserű lelkű s nyűgös vendégek között s mert soha nem szabadult, már országos hirii költő korában sem, a napi kenyér- és lakásgond rémétől s mert soha más, mint zengő szavakat s fanyar, hetyke mosolyt nem, tudott adni nőknek, ami az örökkévalóság szempontjából rengeteg, de a pillanat mérlegén jaj de Kevés s mert ezt érezte is folyton, gyötrcl- mesen és sértően s mert olyan költő volt, akit még azok sem értettek nagyon, akik esküdtek rá s aki csengő formák mögé rejtett el sötét, talányos s baljós mondanivalót s mert mindennek ha igy összevesszük hamarjában, majdnem természetes sommázata az őrület, — hanem mindennek tetejébe olyan nemzedéknek volt tagja, amely a világot a káosz pillanatában ismerte meg, amelynek első tapogatózó fogalmai minden volt s leendő érték devalválódott formájára tapadnak, amely szuggerál néha hitet magának s akkor eszmél csak föl értelmének tiltakozó vész- csengőjére, hogy fanatizmusba bonyolódott, amikor már késő vagy majdnem késő, nemzedék, amely saját leikéből és testéből épit hidat olyan szakadék fölött, amelynek sem innenső, sem túlsó partját nem látja s amelynek egész gondolkozását, élettudatát determinálja ez a szakadékérzés . . . Ennek a nemzedéknek költője rohant a kerekek közé. ö talán már látta a túlsó partot, ami felé törtetünk a szakadékon át * * + zetgazdacágtant s a cseh és német iskolák számára már készülnek is a tankönyvek. A magyar tankönyvekről persze szó sincs, let kell megemlítenem a magyar tankönyvek ügyét is. Eltekintve attól, hogy a magyar tankönyvek egyike-másika igen gyatra, egyre nehezebbé válik a magyar középiskolai tankönyvek kiadása. Vannak tantárgyak, amelyek részére majdnem teljesen elfogytak a könyvek és a diákok csak jegyzetekből tapulnak s a magyar tankönyvek kiadására nem vállalkoznak a kiadók, mert nem fizeti ki magát. E tekintetben az iskolaügyi minisztériumnak kell gondoskodnia a kérdés megfelelő megoldásáról. Miután a szakiskolákban a növendékek száma emelkedő tendenciát mutat, uj szakiskolák létesültek ezidén, de csupa állam- nyelvück, A mi egyetlen magyarnyelvű kereskedelmi akadémiánk is csak mint tagozat működik még ma is, amire különben egy más helyen már rámutattam. Feltűnően emelkedett a tanoncok száma s az iskolaügyi minisztérium nagy gondot fordít a noncoktatásra. De nem a magyar nemzeti- ségüekre, akiknek legújabban olyan tanítókat ad, akik magyarul nem is értenek, amint ezt a losonci példa mutatja. Az egyetemi magyar tanszék A főiskolák költségvetése 149 milliót tesz ki a jövő költségvetési évre, aziz 6.5 m.lliö- val többet, mint az ezévi. Hiába keresünk azonban ezekben a tételekben bármit is a magyar ifjúság tudományos képzésére, ott nem találunk semmit. Évek óta húzódik a magyar egyetemi tanszék kérdésének a megoldása. Ez a kérdés köz* megelégedésre csak egyetlen módon oldható meg. Ha a szlovenszkói magyar tanárok között nincs erre alkalmas ember, aki az egyetem tanári karának a véleménye alapján kellő tudományos felkészültséggel rendelkezne, akkor meg keli hívni erre a tanszékre egy magyarországi tanerőt. Ha a cseh egyetemen ukrán, orosz és másféle nemzetiségű tanárok taníthatnak, akkor nem fordul fel a világ, ha a magyar tanárjelölteket a magyar irodalomra egy magyarországi tudós fogja tanítani. Ha azonban ezt a tanszéket egy csehszlovák nemzetiségű egyénnel töltik be, akinek sem a magyarsághoz, sem a magyar diáksághoz semmi köze sincs, úgy ezt az egész magyarság sérelmének fogjuk tekinteni. (Folytatjuk.) A Kis Magyarok Lapja rejtvényszelvénye A 50 számú rejtvényeket megfejtett©! (olvos1 névés pontoscim:)
