Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-24 / 268. (4414.) szám
m | XVI. évf. 268. (4414) szám • Szercfla ■ 1937 november 24 Előfizetési éri évente 300, félévre 150, negyed-, évre 76, havonta 26 Kfc., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. • f\ képes melléklettel havonként 2.5Q Ki-val több. Egyes uám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága ll„ Panská tt I i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYCIM HIRLRP, PRflHfl. Frázisok szolidaritása Köjtségvetési vita a végkimerülésig Járass: A gabonamonopólium nem a gazdák, hanem a gabonatársaság érdekeit szolgálja A magyarlakta föld 14 száza!éka telep és maradékbiitok - 135 millió! fizetett rá az áliam a gabonatársaságra - A paprikamonopőlium különlegességei - Ha[nali 3 óráig ülésezett a bizottság - A német agrárpárt ultimátuma a kormánytöbbséghez '(♦) A frázisok szolidaritásának nevezte Kina nekikeseredett megbízottja a nyugati nagyhatalmak együttműködését az úgynevezett háboruskedvü hatalmakkal szemben. Amit a magas erkölcsi ideálokra hivatkozó diplomácia ezen a téren eddig el tudott érni, az valóban egyet ér a nullával. S hogy Kina sem talál benne hatásosabb oltalmat, mint annakidején Abesszínia. Ki tudhatta volna jobban éppen a kínaiaknál, kik már egypárszor megpróbálták igény bevenni a népszövetség oltalmát a japán hóditó kedvvel szemben. Tudhatták, hogy szép jelszavakkal soha egyetlenegy esetben sem fukarkodnak, hogyha a világnak bármely pontján veszélyben van a béke. Ehhez a frázis-szolidaritáshoz most Amerika is csatlakozott, ő is tiltakozik s ő is elmondja a mondókáját a megsértett béke-etikáról. Minek is mozdítaná, mikor partnerei sem hajlandók magasröptű békenyilatkozatnál nagyobb áldozatot hozni. Tiltakozni és a fegyverek által teremtett készhelyzetet tudomásul venni — egyebet á világ agyonbürokratizált békeszervezete nem tud. Most már csak azon múlik minden, hogy valóban ez az egyetlen még működő szerve a békének, hogy valóban nincs egyéb biztosítéka a világ nyugalmának, mint a frázisok szolidaritása. Mert ha igen, akkor valóban kétségbe kellene esni. Ha igazán azok a béke őrei, akiket Londonban, Géniben s most legutóbb Brüsszelben hallottunk szónokolni, akkor a béke ázsiója nagyon alacsony színvonalon áll. Akkor magyarán mondva: nem ér fabatkát sem. Azt a kétségbeesett szónoklatot, amit most Wellington Koo mondott el Brüsszelben, az utóbbi két-három évben mintha már hallottuk volna egynéhányszor. S tudjuk, hogy mit értek el a panaszkodók. Mi még emlékszünk arra az erkölcsi felháborodásra, amit az angol sajtó rendezett Olaszország ellen abessziniai hadjárata miatt, még emlékszünk Hoare bukásának körülményeire is. Nem felejtettük el, hogy ez a fölháborodott közvélemény buktatta meg Hoaret, mert reális számvetést ajánlott a birodalomnak Keletafrikában, mert arra figyelmeztetett, hogy a békének is, az abesszineknek is, Angliának is jobb, ha kiegyeznek sürgősen az olaszokkal s erkölcsi háborgás helyett tárgyalóasztalhoz ülnek. Most ne kutassuk, hogy a józan tervből miért nem lett semmi, azért-e, mert az angol közvélemény nem tűrt ebben a kérdésben kompromisszumot, vagy azért-e, mert voltak hatalmas angol érdekek, amelyek a háború kínyujtása mellett estek igen nyomósán latba; tény az, hogy akkor is erősebbnek bizonyult a frázis-politika a reálpolitikánál. Ez történt a spanyol konfliktusban is, amiről ma már talán nem kell szemforgatóan azt hirdetni, hogy szigorúan spanyol belügy. Hiszen a gyermek is tudja, hogy nagyhatalmi érdekek mérkőznek egymással Spanyolországban. Elvben demokrácia — gyakorlatban hadiszerszálhtás. Azt hisszük, ez fejezi ki legjobban annak a politikának lényegét, amit e téren a nyugati nagyhatalmak folytatnak. Az abesszin konfliktusról is kitudódott utólag, hogy miközben a nemzetközi fórumokon a diplomaták ótestamen- tumi átkokat szórtak Mussolini fejére, angol olajvállalatok szállították a hadviseléshez szükséges olajat és a négus, akit — miPRÁGA. — A képviselőház költségvetési bizottsága hétfőn déltől kedd hajnali négy óráig egyfolytában tartott ülésén a földművelésügyi, kereskedelmi és közmunkaügyi tárcákat intézte el. A költségvetési bizottság ilyen tárgyalási irama ellen számos szónok tiltakozott, de eredménytelenül. A bizottsági elnökség tagjai egymást váltogatták az elnöki székben, de a parlamenti hiÁ fejezet, amelyet tárgyalunk —» kezdette Jaross —, a köztársaság lakosságának 38 százalékát érinti, ha pedig a magyar kisebbség szemszögéből ítélem meg a fejezet fontosságát, úgy az arány 64 százalékra emelkedik, mert a magyarságból 64 százalék él mezőgazdaságból. A statisztika tükréből azt is meg lehet állapítani, hogy 1921 óta a cseheknél az arány 34%-ról 28%-ra, a németeknél 28 %~ 23%-ra. a szlovákoknál 62%-ról 57%-ra, a ruszinoknál 83%-ról 81%ra és a zsidóknál 13%-ról 9%-ra csökkent 1930-ig, addig a magyaroknál 61 százalékról 64 százalékra emelkedett a mezőgazdasággal foglalkozók száma. Ez a gazdasági eltolódás szoros vonatkozásban van az állampolitika cselekedeteivel. A történelmi országokban folyamatban van egy fokozatos urbanizálódás, mely a tömegeket az ipar és kereskedelem felé vonzza, a cseheknél és szlovákoknál az állami hivataloknál való elhelyezkedés csökkenti az arányszámot, a ruszinoknál is bizonyos fokig ez kezd hatni, kor Londonba érkezett — az angol aggszüzek békedelegációja zokogva fogadott, sőt szürke cilinderben Edén is vizitelt nála (azért szürkében, mert a látogatás magánjellegű volt), most elmélkedhet a veréb és a túzok örökbecsű példázatán. Az állandó kínai veszéllyel mindenkinek számolnia kellett. hiszen ha Bertrand Russel — aki elvégre akármilyen nagy tudós, mégis csafc magánember — tudta, hogy mi készül a Távolkeleten s előre megjósolta Japán valamennyi azóta bekövetkezett hadmozdulatát, tudhatta volna London, Washington és Paris is s mese az, hogy nem tehetett volna érdekében valamit. Ha akart volna. Ha olyan nagyon rettegne a japán gyarmatosítástól, a japán konkurenciától, a japán kapitalista terjeszkedéstől. Igaz. hogy Japán olyan katonai fölényben van Kinában az összes nagyhatalmakkal szemben, amif csak nagyon nagy áldozatok árán lehetne ellensúlyozni s z áldozatok közé tartozna a szoros katonai együttműködés a szovjettel, vatalok, gyorsiróiroda és segitőirodák személyzete álmosan ténfereg a folyosókon. Hajnali négy órai zárás után reggel kilenckor már a posta- és vasuíügyi tárcák vitájához láttak. Az ilyen iram már az alaposság rovására esik. Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, az egyesült párt országos elnöke hétfőn este kilenc órakor beszélt. Beszédét alább ismertetjük. a inagyároknál viszont a lakosság mindjobban kényszerül arra, hogy visszatérjen az őstermeléshez és az olcsóbb életet biztositó faluhoz. Itt tehát elszegényedési, vagy, ha őszintébb akarok lenni, el- szegényesitési folyamattal állunk szemben. Viszont a fenti számok kétségtelenül igazolják, hogy egyetlen nemzet sem érdekelt a köztársaságban annyira a mezőgazdaság iránt, mint mi magyarok. Ez az érdekeltségünk bizonyos mértékben differenciálódik a tekintetben, hogy a 64 százalékból 38 az önálló mezőgazda és családtagja és 26 a mezőgazdasági munkás, cseléd és napszámos cselédtagjaikkal együtt Az irányított gazdaság mérlege A modern gazdaságpolitika a liberális, individuálista termelési rendszertől mindinkább az összesség érdekeit szemmeltartó állami eszközökkel irányított termelés felé halad. Ezt a fejlődést látjuk a bennünket környező államokban és Olaszországban, melyekben az állam és nemzet szinte azonosult fogalma a közösségérzet olyan fokát amit viszont igen könnyen érthető okokból sem Anglia, sem Anerika nem akar, mégis meg lett volna a lehetősége, nemhogy megakadályozza a japán terjeszkedést, hanem hogy békés útra terelje. Csakhogy a nyugati nagyhatalmaknak először is üzlet a háború, amit az amerikai sajtó egyrésze nyíltan emleget. Nem titok, hogy ugyanakkor,. amikor Norman Dawies Brüsszelben a békéről tárgyal, az amerikai olaimágná- sok hatalmas üzleteket kötnek a japánokkal s a hadjárat anyagi hasznát két kézzel fölözik. Angliának is fontos, hogy jó barátságban maradjon a japánokkal, nemcsak azért, mert holnap majd tőlük függ a távolkeleti angol üzlet, hanem azért is, mert az angoloknak a japán konkürrencia még mindig kedvesebb, mint a kínai bolsevizmus. A hongkongi élmény még élénken emlékezetében van minden angolnak, akinek valamiféle köze van a Távolkelethez. A realitások tehát már megint csak a háború tolerálása mellett szóltak. Elképzelhető érte el, hogy az irányított mezőgazdasági termelés a mezőgazdasági lakosság legna- gyobbfoku megelégedésével találkozik. Nálunk a fejlődés nem ilyén megnyugtató. Az áliam Európa legtarkább nemzetiségi állama, a nemzetek közti teljes egyensúlyt s egyenrangúsági érzést megteremteni nem sikerült. A pártok szinte állandó harcban állanak az államhatalomból való minél nagyobb részesedés miatt. Az egyes minisztériumok szinte pártmi- nisztériumok jellegével bírnak. Az állam alkotmányát és belső berendezését a demokrácia eszményeire kívánta építeni. A demokrácia pedig diszkusszió, mint azt oly sokszor idézzük. A termelést irányítani, központilag egy az összesség érdekeit szemmeltartó akarattal pedig csak akkor és úgy lehet, ha van ilyen központi akarat és nem különféle akaratok, melyek heteken, hónapokon át vitáznak, mig végre valamely a termelést szabályozó rendelkezés megszületik, rendesen elkésve, vagy a szakszempontból követendő irányvonalat messze elkerülve. Minden egyes a termelést irányítani hivatott ilyen intézményünkön rajta van a hónapos diszkussziók bélyege, mely végül is nem az összesség, hanem valamely pártklikk érdekeit szolgálja a gyakorlatban. Ha a demokrácia mellett kötöttük le magunkat és a köztársaság részére belpoli- tikailag — állítom, — hogy nincs is más ut, úgy hagyjuk termelésünket is demokratikus légkörben fejlődni, ne szorítsuk IHIIIIEIIIIIII II ■ volt-e, hogy lesz foganatjuk a béke-frázisoknak? Mindebből pedig egyetlen egy tanulság következik. És pedig az, hogy a frázisok szolidaritása gyenge biztosíték a béke számára, hogy leghatásosabb jelszavakkal s a legszebb békepropagandával sem lehet megóvni a világot a háború veszélyétől, hogyha egyszer az érdekek háboruspártiak. Béke csak egyféleképpen képzelhető el: az érdekek szolidaritása alapján. Hogyha az érdekelt nagyhatalmak között valóban sikerül olyan egyességet létrehozni, ami az összes reális háborús okokat kiküszöbön. A béke fogalmát pedig külön kell választani azoktól az üres frázisoktól, amiket ráragasztottak egy kor előítéletei. Reálisan számotvetve a nagyhatalmak életföltételeivel s hatalmi potenciájával a nyersanyagoknak s a piacoknak olyan rendezése szükséges, amely a háborút értelmetlenné, rossz üzletté és fölösleges kockázattá teszi, —» akkor béke lesz. Előbb nem. Jaross Andor beszéde
